Az érzelmi bántalmazás sokkal alattomosabb lehet, mint a fizikai erőszak, hiszen gyakran láthatatlan sebeket okoz. Az áldozatok sokszor nem is tudják, hogy bántalmazás áldozatai, mivel a manipuláció és a kontroll finom formákban jelenhet meg. A bántalmazó viselkedés célja az áldozat önbecsülésének lerombolása és felette való hatalom megszerzése.
Sokféleképpen nyilvánulhat meg, ezért nehéz felismerni. Előfordulhat, hogy a bántalmazó folyamatosan kritizál, lekicsinyel, vagy éppen szégyenérzetet kelt az áldozatban. Az ilyen viselkedés hosszú távon komoly pszichés problémákhoz vezethet.
A bántalmazás gyakran ciklikus jellegű: a bántalmazó időnként kedves és szeretetteljes, majd hirtelen agresszív és bántó lesz. Ez a váltakozó viselkedés összezavarja az áldozatot és megnehezíti a helyzet felismerését.
Az érzelmi bántalmazás nem csak a romantikus kapcsolatokban fordul elő, hanem családon belül, baráti kapcsolatokban és munkahelyi környezetben is.
A bántalmazók gyakran elhitetik az áldozattal, hogy ők a hibásak a problémákért, és hogy a bántalmazó viselkedésük az áldozat provokációjának a következménye. Ez a folyamatos hibáztatás és felelősséghárítás aláássa az áldozat önbizalmát és önértékelését.
A felismerés az első lépés a gyógyulás felé. Fontos, hogy az áldozatok tudják, nincsenek egyedül, és hogy a bántalmazás sosem az ő hibájuk. A segítségkérés és a bántalmazó kapcsolatból való kilépés kulcsfontosságú a mentális egészség helyreállításához.
A nárcisztikus
A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő egyének túlzott mértékű önimádattal és nagyzási hittel rendelkeznek. Állandóan csodálatra vágynak, és képtelenek az empátiára.
Kapcsolataikban manipulatívak és kihasználóak. Céljuk, hogy saját szükségleteiket elégítsék ki, mások érzéseit figyelmen kívül hagyva. Gyakran vetítenek ki másokra negatív tulajdonságokat, hogy elkerüljék a felelősséget saját tetteikért.
A nárcisztikus személyiség legjellemzőbb vonásai:
- Nagyzási hitek: Túlzottan fontosnak tartják magukat, különleges bánásmódot várnak el.
- Állandó csodálat iránti igény: Folyamatosan dicséretet és elismerést várnak, kritikát nehezen viselnek.
- Empátia hiánya: Képtelenek beleélni magukat mások helyzetébe, érzéseiket nem értik vagy nem veszik figyelembe.
- Kihasználó viselkedés: Másokat kihasználnak saját céljaik elérése érdekében.
- Irigység: Irigyek másokra, vagy azt hiszik, mások irigyek rájuk.
- Arrogáns viselkedés: Fölényesen, nagyképűen viselkednek.
A nárcisztikus személy képtelen a valódi intimitásra, kapcsolatait felületesnek és kihasználónak éli meg.
A nárcisztikus viselkedés mögött gyakran mély önértékelési problémák húzódnak meg. Az önimádat és a nagyzás valójában egy védekező mechanizmus, amellyel a bizonytalanságot és a kisebbségi érzéseket próbálják leplezni.
Egy nárcisztikus partnerrel való kapcsolat érzelmileg kimerítő és káros lehet. A folyamatos kritika, a manipuláció és az empátia hiánya hosszú távon depresszióhoz, szorongáshoz és önértékelési problémákhoz vezethet.
Példák a nárcisztikus viselkedésre:
- Állandóan a saját sikereikkel dicsekednek, mások eredményeit lekicsinylik.
- Manipulálják a környezetüket, hogy elérjék céljaikat.
- Nem tudnak elnézést kérni, hibáikat másokra hárítják.
- Kontrollálni akarják a partnerüket, féltékenyek és birtoklóak.
- Lekicsinylő megjegyzéseket tesznek a partnerükre, aláássák az önbizalmát.
Ha úgy érzed, hogy egy nárcisztikus személy van az életedben, kérj segítséget egy szakembertől. A terápia segíthet megérteni a helyzetet, és megtanulni, hogyan védd meg magad az érzelmi bántalmazástól.
A kontrollmániás
A kontrollmániás ember számára a legfontosabb a hatalom és az irányítás. Ez nem feltétlenül nyilvánul meg agresszíven, sokkal inkább finom, manipulatív módon. A céljuk, hogy a környezetüket, és különösen a párjukat, teljes mértékben az uralmuk alá vonják.
A kontrollgyakorlás eszköztára rendkívül széles lehet. Néhány gyakori példa:
- Állandó ellenőrzés: Hol voltál? Kivel beszéltél? Mutasd a telefonodat!
- Pénzügyi kontroll: Korlátozzák a partnered hozzáférését a pénzhez, vagy teljes mértékben ők kezelik a közös költségvetést, anélkül, hogy a másiknak beleszólása lenne.
- Elszigetelés: Megpróbálják eltávolítani a partneredet a barátaitól, családjától, munkatársaitól, hogy minél inkább függjön tőlük.
- Érzelmi zsarolás: Bűntudatot keltenek a partneredben, ha nem úgy viselkedik, ahogy ők szeretnék.
- Mikromenedzsment: Minden apró részletbe beleavatkoznak a partnered életében, megmondják, mit vegyen fel, mit főzzön, hogyan takarítson.
A kontrollmániás gyakran maximalista és perfekcionista. Saját magukkal és a környezetükkel szemben is irreálisan magas elvárásokat támasztanak. Ha valaki nem felel meg ezeknek az elvárásoknak, azt kritikával illetik, vagy akár le is minősítik. Ez a viselkedés aláássa a partner önbizalmát és önértékelését.
A kontrollmániás viselkedés gyakran rejtőzik a „szeretet” vagy a „gondoskodás” álarca mögött. Például, „Én csak a legjobbat akarom neked”, vagy „Én jobban tudom, mi a jó neked”. Ez a manipuláció megnehezíti, hogy a bántalmazott felismerje a helyzet súlyosságát.
A kontrollmánia nem a szeretetről szól, hanem a hatalomról.
A kontrollmániás emberek gyakran nem ismerik el a saját problémájukat. Úgy gondolják, hogy ők csak jót akarnak, és a partnerük az, aki „rosszul” viselkedik. Ez megnehezíti a változást, és a terápia is csak akkor lehet sikeres, ha a kontrollmániás hajlandó szembenézni a saját viselkedésével.
A kontrollmániás viselkedés hosszú távon súlyos érzelmi károkat okozhat a partnerben. Szorongást, depressziót, önbizalomhiányt és poszttraumatikus stressz szindrómát is okozhat.
A passzív-agresszív
A passzív-agresszív viselkedés egy rejtett agresszió, melynek célja a másik ember frusztrálása, manipulálása anélkül, hogy nyílt konfrontációba bonyolódna. Az ilyen emberek kerülik a közvetlen konfliktust, helyette indirekt módon fejezik ki negatív érzéseiket, ellenállásukat.
A passzív-agresszív személyek gyakran:
- Halogatnak: Fontos feladatokat húznak-halasztanak, ezzel bosszantva a környezetüket.
- „Elfelejtenek”: Szándékosan „elfelejtenek” dolgokat, amivel kellemetlenséget okoznak.
- Szarkasztikusak: Ironikus, gúnyos megjegyzéseket tesznek, melyek mögött valójában harag rejlik.
- Hallgatnak: Kommunikáció helyett inkább hallgatnak, ezzel büntetve a másikat.
- „Áldozatot” játszanak: Saját magukat áldozatként állítják be, hogy elkerüljék a felelősséget.
A passzív-agresszív viselkedés gyökerei gyakran a gyerekkorban keresendők. Lehet, hogy az illetőnek nem volt lehetősége nyíltan kifejezni az érzéseit, vagy büntetést kapott, ha nem engedelmeskedett. Emiatt tanulta meg, hogy a haragot, frusztrációt rejtett módon fejezze ki.
Miért ilyen romboló a passzív-agresszív viselkedés? Mert aláássa a bizalmat, frusztrációt és feszültséget generál a kapcsolatokban. A másik fél folyamatosan bizonytalanságban van, nem tudja, mire számíthat.
A passzív-agresszív viselkedés a hatalomgyakorlás egyik formája, melynek célja a másik ember kontrollálása, anélkül, hogy a felelősséget vállalni kellene érte.
Például, egy munkatárs, aki folyamatosan késve adja le a munkáit, de mindig van egy „jó” kifogása, valójában a főnöke tekintélyét kérdőjelezi meg, és a saját frusztrációját fejezi ki a munkájával kapcsolatban.
A passzív-agresszív viselkedés felismerése és kezelése kulcsfontosságú az egészséges kapcsolatok kialakításához. Ha valaki felismeri magán ezt a viselkedést, érdemes szakember segítségét kérnie, hogy megtanulja az érzéseit nyíltan, konstruktív módon kifejezni.
A hibáztató
A „hibáztató” egyike a leggyakoribb és legkárosabb érzelmi bántalmazó típusoknak. Lényege, hogy soha nem vállalja a felelősséget saját tetteiért, szavaiért vagy érzéseiért. Mindig mást hibáztat, legyen szó a párjáról, a családjáról, a munkatársairól vagy akár a körülményekről.
A hibáztató módszerei sokfélék lehetnek. Gyakran használ manipulatív technikákat, mint például a gázlángozást (gaslighting), hogy elbizonytalanítsa az áldozatot a saját valóságában. Ezzel eléri, hogy az áldozat megkérdőjelezze saját emlékeit, érzéseit és épelméjűségét, így könnyebben elhiszi, hogy ő a hibás.
A hibáztató viselkedésének megnyilvánulásai:
- Áthárítja a felelősséget: „Én nem akartam ezt mondani, de te provokáltál.”
- Minimalizálja a saját tetteit: „Nem is volt ez olyan nagy dolog, miért csinálsz ebből ekkora ügyet?”
- Hibáztat másokat a saját érzéseiért: „Miattad vagyok ilyen ideges.”
- Áldozatszerepben tetszeleg: „Én sosem csinálnék ilyet, de te kényszerítettél rá.”
A hibáztató soha nem tanul a hibáiból, mert sosem ismeri el, hogy hibázott.
Az ilyen típusú bántalmazás súlyos károkat okozhat az áldozat önbecsülésében, önbizalmában és mentális egészségében. Az áldozat folyamatosan bűnösnek és felelősnek érzi magát, még akkor is, ha valójában ártatlan.
A hibáztató gyakran játszik az áldozat érzelmeivel. Tudja, hogyan kell bűntudatot kelteni, hogyan kell manipulálni és hogyan kell irányítani a másikat. Ezt teszi azért, hogy elkerülje a felelősségvállalást és megtartsa a hatalmat a kapcsolatban.
Fontos felismerni, ha valaki folyamatosan hibáztat másokat, és nem vállalja a felelősséget a saját tetteiért. Ez egyértelmű jele lehet az érzelmi bántalmazásnak.
Az áldozat szerepében tetszelgő
Az áldozat szerepében tetszelgő személyek mesterei a manipulációnak. Mindig találnak módot arra, hogy a körülöttük élők sajnálatát és figyelmét elnyerjék, gyakran a saját hibáikért is másokat hibáztatva.
Ez a viselkedés nem pusztán arról szól, hogy panaszkodnak; sokkal inkább egy stratégia, amellyel irányítják a környezetüket. Azzal, hogy állandóan áldozatnak állítják be magukat, elkerülik a felelősséget, és másokat kényszerítenek arra, hogy gondoskodjanak róluk.
Néhány jellemzőjük:
- Állandó panaszkodás: Mindig találnak okot a panaszra, legyen az valós probléma vagy apróság.
- Felelősség hárítása: Soha nem ismerik el a saját hibáikat, mindig valaki más a hibás.
- Figyeleméhség: A dráma és a negatív figyelem is jobb, mint a semmilyen figyelem.
- Manipuláció: Az áldozat szerepét használják arra, hogy másokat irányítsanak.
- Empátiahiány: Nehezen tudnak beleélni magukat mások helyzetébe, mivel saját szenvedésük központba helyezése prioritást élvez.
Gyakran mondanak olyan mondatokat, mint:
Velem mindig minden rossz történik!
Vagy:
Senki sem ért meg engem.
Ez a viselkedés hosszú távon kimerítő és frusztráló lehet a környezet számára. Az áldozat szerepében tetszelgő személyek gyakran energiavámpírok, akik elszívják a környezetükből a pozitív energiát, és állandó szorongást keltenek.
Azonban fontos megérteni, hogy ez a viselkedés gyakran mélyebb problémákra vezethető vissza. Lehet, hogy az illető gyerekkorában nem kapott elég figyelmet, vagy valamilyen traumatikus élmény érte, ami miatt állandóan védekezik.
Bár a viselkedésük káros, fontos, hogy ne ítélkezzünk azonnal. A segítségnyújtás kulcsa a határok meghúzása és annak kommunikálása, hogy nem vagyunk hajlandóak részt venni a drámájukban. Szakember segítsége mind az áldozat szerepében tetszelgő személynek, mind a környezetének hasznos lehet.
Az irracionális követelő
Az irracionális követelő az érzelmileg bántalmazó személyek egy jellegzetes típusa. Ők azok, akik teljesíthetetlen elvárásokat támasztanak másokkal szemben, és sosem elégedettek a kapott eredménnyel. Az áldozat folyamatosan úgy érzi, hogy nem elég jó, bármit is tesz.
Ez a viselkedés mögött gyakran mélyen gyökerező bizonytalanság és önértékelési problémák állnak. A követelő úgy próbálja kompenzálni saját hiányosságait, hogy másoktól tökéletességet vár el. Ironikus módon, a túlzott elvárások általában kudarchoz vezetnek, ami tovább erősíti a követelő negatív önértékelését.
Az irracionális követelők viselkedése számos formában megnyilvánulhat:
- Állandó kritizálás: Bármit is teszel, mindig találnak benne hibát.
- Érzelmi zsarolás: Ha nem teljesíted az elvárásaikat, bűntudatot keltenek benned.
- Passzív-agresszív viselkedés: Nyílt konfrontáció helyett rejtett módon fejezik ki elégedetlenségüket.
- Manipuláció: Megpróbálnak rávenni, hogy olyat tegyél, amit nem szeretnél.
A legfontosabb jellemzőjük az empátia hiánya. Nem képesek beleélni magukat mások helyzetébe, és nem értik meg, hogy az elvárásaik irreálisak. A világot saját szűrőjükön keresztül látják, és elvárják, hogy mások is ehhez igazodjanak.
Az irracionális követelő sosem fogja elismerni, hogy téved, vagy hogy túl sokat kér. Számára mindig a másik fél hibás, amiért nem tudja teljesíteni a lehetetlent.
Hogyan kezelheted az irracionális követelőt?
- Határok meghúzása: Mondd ki, hogy mit vagy hajlandó megtenni, és mit nem.
- Ne vedd személyesre: Emlékezz, hogy a viselkedésük nem rólad szól, hanem az ő problémájukról.
- Keresd a támogatást: Beszélj a helyzetről barátokkal, családtagokkal vagy egy terapeutával.
- Távolítsd el magad: Ha a helyzet tarthatatlanná válik, fontold meg a kapcsolat megszakítását.
A lelki egészséged védelme érdekében elengedhetetlen, hogy felismerd és kezelni tudd az irracionális követelők viselkedését.
A verbálisan agresszív
A verbálisan agresszív ember az érzelmi bántalmazás egyik leggyakoribb formáját képviseli. Ők azok, akik szavakkal támadnak, céljuk, hogy leértékeljenek, megalázzanak és fájdalmat okozzanak. Ez a viselkedés nem csupán alkalmi hiba, hanem egy bevált stratégia a hatalom és az irányítás megszerzésére.
A verbális agresszió sokféle formát ölthet:
- Kritika: Folyamatosan hibát keresnek és kritizálnak, még apró dolgok miatt is. Semmi sem elég jó nekik.
- Sértések: Közvetlen sértések, becsmérlő nevek használata, amelyek mélyen megbántják a másikat.
- Kiabálás: A kiabálás a félelemkeltés eszköze, ami a másik felet engedelmességre kényszeríti.
- Gúnyolódás: Szarkasztikus megjegyzések, kigúnyolás, amivel nevetségessé teszik a másikat mások előtt.
- Fenyegetések: Nyílt vagy burkolt fenyegetések, amelyek félelmet és bizonytalanságot keltenek.
A verbálisan agresszív emberek gyakran tagadják a bántalmazást. Mikor szembesítik őket a viselkedésükkel, hárítanak, kiforgatják a szavakat, vagy az áldozatot hibáztatják. „Én csak vicceltem!” vagy „Te vagy túl érzékeny!” – gyakori kifogások.
A verbális agresszió hosszú távú hatásai súlyosak lehetnek. Az áldozat önértékelése romlik, szorongás, depresszió alakulhat ki, és bizalmatlanná válik másokkal szemben.
A verbálisan agresszív viselkedés célja a másik ember feletti uralom megszerzése és fenntartása, az áldozat önbecsülésének aláásásával.
Fontos felismerni a verbális agresszió jeleit, és tudatosítani, hogy ez nem elfogadható viselkedés. Szükség esetén segítséget kell kérni szakembertől, vagy kilépni a bántalmazó kapcsolatból.
A verbálisan agresszív emberek gyakran:
- Kontrollálni akarnak minden helyzetet.
- Nehezen ismerik el a hibáikat.
- Empátiahiányban szenvednek.
- Manipulatívak.
- Áldozatot játszanak, amikor szembesítik őket.
A verbális agresszió nem múlik el magától. Cselekedni kell ellene, hogy megvédjük magunkat és másokat.
A manipulátor
A manipulátor egy rendkívül káros és alattomos érzelmi bántalmazó típus. Jellemző rá, hogy másokat használ fel saját céljai elérésére, anélkül, hogy tekintettel lenne az áldozat érzéseire vagy szükségleteire. A manipuláció számos formát ölthet, a finom sugallatoktól a nyílt zsarolásig.
A manipulátorok gyakran mesterei a meggyőzésnek. Képesek elhitetni az áldozattal, hogy valami az ő érdeke, miközben valójában a manipulátor profitál belőle. Gyakran alkalmaznak bűntudatkeltést, a „ha igazán szeretnél, megtennéd” típusú mondatokkal.
A manipulátorok viselkedésének gyakori jelei:
- Állandó hazudozás: A manipulátorok gyakran hazudnak, hogy elérjék céljaikat, vagy elkerüljék a felelősséget.
- Gázvilágítás (gaslighting): Ez a manipuláció egy különösen alattomos formája, melynek során a manipulátor megpróbálja megkérdőjelezni az áldozat valóságérzékelését.
- Érzelmi zsarolás: A manipulátor az áldozat érzelmeit használja fel, hogy elérje, amit akar.
- Hibáztatás: A manipulátor sosem vállal felelősséget a tetteiért, mindig mást hibáztat.
A manipulátorok gyakran játszanak az áldozat bizonytalanságával. Felerősítik az áldozat önbizalomhiányát, hogy könnyebben irányíthassák. Emellett gyakran izolálják áldozatukat a barátoktól és a családtól, hogy még nagyobb befolyásuk legyen rájuk.
A manipulátor célja, hogy kontrollt gyakoroljon az áldozat felett, és kihasználja őt saját céljai érdekében.
A manipuláció felismerése kulcsfontosságú a védekezéshez. Fontos, hogy bízzunk a saját megérzéseinkben, és ne engedjük, hogy mások megkérdőjelezzék a valóságérzékelésünket. Ha úgy érezzük, hogy valaki manipulál minket, fontos, hogy határozottan álljunk ki magunkért, és szükség esetén szakítsuk meg a kapcsolatot.
A manipulációval szembeni védekezéshez fontos, hogy:
- Határozzuk meg a határainkat: Tudjuk, hogy mit vagyunk hajlandóak megtenni, és mit nem.
- Mondjunk nemet: Ne féljünk nemet mondani, ha valami nem komfortos számunkra.
- Bízzunk a megérzéseinkben: Ha valami nem stimmel, valószínűleg nem is stimmel.
- Kérjünk segítséget: Ne féljünk segítséget kérni barátoktól, családtól vagy szakembertől.
A manipulátorokkal való kapcsolat rendkívül káros lehet a mentális egészségre. Fontos, hogy felismerjük a manipuláció jeleit, és megtegyük a szükséges lépéseket a védekezéshez.
A folyton kritizáló
A folyton kritizáló személyiségtípus egyik legjellemzőbb vonása a szüntelen elégedetlenség. Semmi sem elég jó, semmi sem tökéletes, és ezt a környezetükkel rendszeresen tudatják. A kritika nem építő jellegű, hanem inkább lebénító és aláásó, célja a másik fél önbizalmának rombolása.
A kritika formája sokféle lehet. Gyakran rejtőzik ironikus megjegyzések, gúnyos megjegyzések vagy éppen nyílt sértések mögött. A lényeg, hogy a másik fél folyamatosan úgy érezze, nem felel meg az elvárásoknak, és értéktelen.
Mire figyeljünk oda, ha egy folyton kritizáló személlyel van dolgunk?
- Állandó negatív visszajelzés: Szinte sosem hallunk tőle dicséretet, ellenben a hibáinkat és hiányosságainkat folyamatosan hangsúlyozza.
- Teljesítményünk aláásása: Még a sikereinket is igyekszik lekicsinyelni vagy bagatellizálni.
- Önbizalom rombolása: A folyamatos kritika következtében egyre kevésbé hiszünk magunkban, és félünk új dolgokba kezdeni.
A folyton kritizáló ember gyakran saját bizonytalanságát próbálja leplezni azzal, hogy másokat kritizál. Ezzel próbálja magát felsőbbrendűnek érezni, és elterelni a figyelmet saját hibáiról.
A folyamatos kritika mérgező hatással van az önértékelésre és a mentális egészségre.
Fontos, hogy felismerjük a folyton kritizáló ember viselkedését, és megvédjük magunkat a negatív hatásaitól. Ez magában foglalhatja a határok meghúzását, a kommunikáció korlátozását, vagy akár a kapcsolat megszakítását is.
A folyton kritizáló viselkedés gyakran mélyen gyökerező problémákra utal, például nárcizmusra vagy szorongásra. A kritizáló személyiség maga is segítségre szorulhat, de ez nem menti fel a felelősség alól a viselkedéséért.
Mit tehetünk, ha folyton kritizálnak?
- Határozzuk meg a határainkat: Mondjuk el, hogy nem kérünk a kritikából, és kérjük, hogy tartsa tiszteletben a határainkat.
- Ne vegyük személyesen: Próbáljuk megérteni, hogy a kritika valószínűleg róla szól, és nem rólunk.
- Kérjünk segítséget: Beszéljünk egy baráttal, családtaggal vagy terapeutával a helyzetről.
A folyton kritizáló emberrel való kapcsolat kimerítő és káros lehet. Az önvédelem érdekében fontos, hogy felismerjük a viselkedését, és megtegyük a szükséges lépéseket a mentális egészségünk megőrzése érdekében.
A hallgatólagos bántalmazó
A hallgatólagos bántalmazó (néha passzív-agresszívnek is nevezik) az érzelmi bántalmazás egy alattomos formáját képviseli. A nyílt agresszió helyett burkolt kritikával, szarkazmussal és elfojtott haraggal operál.
Jellemző rá, hogy kerüli a közvetlen konfrontációt, inkább a háttérből manipulál, és a másik félben folyamatos bizonytalanságot kelt.
- Hallgatás: A hallgatólagos bántalmazó gyakran alkalmazza a hallgatást büntetésként vagy manipulációs eszközként. Napokig, hetekig is képes szó nélkül hagyni a másikat, ezzel kontrollálva a helyzetet.
- Szarkazmus és cinizmus: A kritikát humorosnak álcázza, de valójában ezzel aláássa a másik fél önbizalmát és értékét. Az állandó gúnyolódás kikezdi a kapcsolatot.
- „Elfelejtés”: Fontos megbeszéléseket, ígéreteket „elfelejt”, ezzel is jelezve, hogy nem tartja tiszteletben a másik fél igényeit és idejét.
- Áldozatszerep: Gyakran állítja be magát áldozatnak, még akkor is, ha ő a bántalmazó fél. Ezzel eléri, hogy a másik fél bűntudatot érezzen, és engedményeket tegyen.
A hallgatólagos bántalmazás nem egy egyszeri eset, hanem egy mintázat, amely hosszú távon súlyos károkat okozhat a másik fél mentális egészségében.
Nehéz felismerni, mert nincsenek nyílt jelei a bántalmazásnak. Az áldozat gyakran elbizonytalanodik, és azt hiszi, hogy vele van a baj. Az állandó feszültség, a bizonytalanság és a manipuláció miatt szorongás, depresszió és önértékelési problémák alakulhatnak ki.
A hallgatólagos bántalmazó gyakran tagadja a viselkedését, és azzal védekezik, hogy „csak viccelt”, vagy hogy a másik fél túlérzékeny. Ez tovább nehezíti a helyzetet, mert az áldozat nem kap megerősítést arra, hogy bántalmazás áldozata.
A változás kulcsa a felismerés és a határok meghúzása. Ha valaki felismeri, hogy hallgatólagos bántalmazás áldozata, fontos, hogy szakemberhez forduljon, és megtanuljon kiállni magáért.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
