A Érzelmek témái
Az érzelmek információk a szükségletekről és a kapcsolatokról; nem ellenségek, hanem jelzőfények. Ebben a részben érthetően bemutatjuk az alapérzelmeket és összetett állapotokat (szorongás, szégyen, bűntudat, hála), az érzelemszabályozás bizonyított stratégiáit (újraértékelés, elfogadás, megnevezés, légzés, testmunka), valamint a társas szabályozás erejét. Szó lesz a stresszciklus lezárásáról, a kiégés érzelmi markereiről, és arról, hogyan alakíthatók „biztonságos” belső monológok. Gyakorlatokat adunk: érzelemnapló, trigger-térkép, 90 másodperces hullám, nyugvópont-protokoll, javító beszélgetés lépései. Nem cél az örök pozitivitás; a rugalmasság számít: felismerni, elviselni, megválasztani a következő hasznos lépést. Így lesz az érzelem nem akadály, hanem iránytű a mindennapokban.
Egy életre szóló szerelem
A romantikus filmek és a klasszikus regények gyakran ott fejezik be a történetet, ahol a valódi munka elkezdődik. Az oltár…
Posztmodern magány és a szerelem mítoszai
A csend ma már ritkán jelent nyugalmat; legtöbbször inkább feszültséggel teli vákuum, amelyet képernyők kék fénye próbál kitölteni. Ülünk a…
Az új divat: nem kimondani, amit érzünk
A csend sokszor beszédesebb minden szónál, ám a mai kor emberének fegyvertárában a hallgatás nem a bölcsesség, hanem a védekezés…
Hogyan kondicionál minket az előrevetített szorongás?
Gyakran érezzük úgy, hogy az életünk nem a jelenben, hanem valahol a következő órában, a holnapi megbeszélésen vagy a jövő…
Minden érzelem elfogadható, de nem minden viselkedés
Gyakran találkozunk azzal a belső feszültséggel, amikor egy elsöprő erejű érzés és a józan ész diktálta cselekvés éles ellentétbe kerül…
Így ismerd fel a negatív embereket
Mindannyian találkoztunk már azzal a megmagyarázhatatlan, ólomsúlyú fáradtsággal, amely egy kávéházi beszélgetés vagy egy munkahelyi megbeszélés után telepszik ránk. Nem…
A különbség az eustressz és a distressz között
A modern ember életének szinte minden pillanatát átszövi egy láthatatlan, mégis húsba vágóan valóságos erő, amelyet a köznyelvben egyszerűen csak…
Sense8: óda a szeretethez és a szabadsághoz
Képzeljük el egy pillanatra, hogy a magány, ez a modern korunkat megnyomorító, csendes járvány, egyik pillanatról a másikra szertefoszlik. Nem…
A láthatatlan sebek: Hogyan hat az érzelmi trauma a jelenlegi életedre és kapcsolataidra?
Amikor a lélek láthatatlan sebeiről beszélünk, gyakran egy sötét, mélyen eltemetett raktárra gondolunk, ahová a múlt fájdalmas emlékeit zártuk. Ezek…
Miért éri meg optimistának lenni?
A világunkat nemcsak a külső események, hanem az a szemüveg is formálja, amelyen keresztül azokat szemléljük. Gyakran halljuk, hogy a…
Az elme érvel, de a szív egyszerűen csak tudja
Gyakran érezzük azt a fojtogató kettősséget, amikor a fejünkben lévő érvek csatát vívnak egy megfoghatatlan, mégis elemi erejű belső bizonyossággal.…
Milyen gyötrelmeket él át a világ legboldogabb embere?
Amikor a „világ legboldogabb emberére” gondolunk, legtöbbünk lelki szemei előtt egy örökké mosolygó, gondtalan alak jelenik meg, aki felette áll…
Boldogabbak voltunk a közösségi média nélkül?
Ülünk a villamoson, a váróteremben vagy a kávézónkban, és szinte hallani a csendet, amit csak a kijelzők halk suhogása tör…
Valójában boldog vagy az életeddel?
Gyakran azon kapjuk magunkat, hogy miközben a mindennapok sűrűjében gépiesen tesszük a dolgunkat, egy váratlan pillanatban megállunk, és feltesszük a…
Hogyan maradj nyugodt?
A modern életvitel egyik legnagyobb kihívása, hogy miként őrizzük meg a belső egyensúlyunkat egy olyan világban, amely percenként követeli a…
A rossz alvástól magányosnak érezheted magad
Gyakran ébredünk úgy, hogy a világot szürkébbnek, az embereket pedig távolibbnak érezzük a megszokottnál. Ilyenkor hajlamosak vagyunk az életkörülményeinket, a…
A szépség nem a szemedben, hanem a tekintetedben rejlik
Gyakran halljuk a közhelyet, miszerint a szem a lélek tükre, mégis ritkán állunk meg elgondolkodni azon, mit is jelent ez…
Abúlia: amikor a szándék, a vágy és a motiváció csődöt mond
Gyakran ébredünk úgy, hogy nincs kedvünk a napi teendőkhöz, vagy legszívesebben csak a takaró alá bújva várnánk meg az este…