A biztonságos kötődés az egészséges emberi kapcsolatok alapköve. Ez a korai életszakaszban, leginkább a szülő-gyermek kapcsolatban alakul ki, és mélyen befolyásolja a későbbi viselkedésünket a párkapcsolatokban, barátságokban és a munkahelyen is. A biztonságos kötődésű emberek általában nagyobb önbizalommal rendelkeznek, könnyebben kezelik a stresszt és jobban tudnak megbirkózni a nehézségekkel.
A biztonságos kötődés lényege, hogy a gyermek megtapasztalja, hogy a gondozója érzékenyen reagál az igényeire, elérhető, amikor szüksége van rá, és megbízható támaszt nyújt. Ez a következetesség és a szeretet adja meg a gyermeknek azt az alapot, amire a világot felfedezheti, tudva, hogy mindig van hová visszatérnie.
A biztonságos kötődés nem csupán egy korai élmény, hanem egy élethosszig tartó erőforrás, amely támogatja a mentális és érzelmi jóllétet.
Ezzel szemben, a bizonytalan kötődési minták (szorongó, elkerülő, dezorganizált) gyakran a korai traumatikus élmények, a következetlen gondozás vagy a gondozó elérhetetlenségének következményei. Ezek a minták befolyásolhatják a kapcsolataink minőségét, és nehezebbé tehetik az intimitás megélését.
Azonban sosem késő a kötődési mintákat fejleszteni. Tudatos munkával, terápiával és biztonságos kapcsolatok kiépítésével sokat tehetünk azért, hogy a korábbi negatív tapasztalatok ellenére is biztonságosabb kötődési mintákat alakítsunk ki.
A kötődéselmélet gyökerei: Bowlby és Ainsworth munkássága
A biztonságos kötődés fogalma a kötődéselméletből ered, melynek alapjait John Bowlby és Mary Ainsworth munkássága vetette meg. Bowlby, a gyermekpszichiáter, a második világháború után árva gyerekekkel foglalkozva figyelte meg, hogy a korai anya-gyermek kapcsolat minősége meghatározó a gyermek későbbi érzelmi és társas fejlődése szempontjából.
Bowlby elméletének központi eleme az a feltételezés, hogy a csecsemőknek veleszületett igényük van arra, hogy kötődjenek egy gondozóhoz. Ez a kötődés nem csupán a fizikai szükségletek kielégítésére irányul, hanem a biztonság, a védelem és a vigasz iránti vágyat is kielégíti. A kötődési viselkedések, mint a sírás, a kapaszkodás és a követés, a csecsemő eszközei arra, hogy fenntartsa a közelséget a gondozójával, különösen stresszes helyzetekben.
A biztonságos kötődés kialakulásának kulcsa a gondozó érzékenysége és válaszkészsége a csecsemő jelzéseire.
Mary Ainsworth, Bowlby munkatársa, továbbfejlesztette az elméletet és kidolgozott egy kísérleti eljárást, az „Idegen helyzet” tesztet. Ez a teszt lehetővé tette a kutatók számára, hogy megfigyeljék a csecsemők kötődési mintáit. Az „Idegen helyzet” során a csecsemő egy rövid időre elválik a gondozójától egy idegen szobában, majd újra találkoznak. A csecsemő reakciói az elválásra és az újra találkozásra alapján Ainsworth négy fő kötődési típust azonosított:
- Biztonságos kötődés: A csecsemő nyugtalan lesz a gondozó távozásakor, de örömmel fogadja a visszatérését, és könnyen megnyugszik.
- Bizonytalan-elkerülő kötődés: A csecsemő nem mutat különösebb reakciót a gondozó távozására vagy visszatérésére.
- Bizonytalan-ambivalens kötődés: A csecsemő nagyon nyugtalan a gondozó távozásakor, de nehezen nyugszik meg a visszatérésekor, egyszerre keresi és ellenzi a közelséget.
- Dezorganizált kötődés: A csecsemő zavart, ellentmondásos viselkedést mutat, ami gyakran traumatikus élményekre utal.
Ainsworth munkássága rámutatott, hogy a korai kötődési minták hosszú távú hatással vannak a gyermek fejlődésére, befolyásolva a társas kapcsolatokat, az érzelemszabályozást és a mentális egészséget. A biztonságos kötődés alapozza meg a bizalmat, az önbizalmat és a képességet az egészséges, kielégítő kapcsolatok kialakítására.
A négy fő kötődési stílus: biztonságos, szorongó-elkerülő, szorongó-ambivalens és rendezetlen
A kötődési stílusok alapvetően meghatározzák, hogyan viszonyulunk másokhoz a kapcsolatainkban, különösen a romantikus kapcsolatainkban. A biztonságos kötődés az egészséges kötelékek alapja, de fontos megérteni a többi stílust is, hogy teljes képet kapjunk a kötődés dinamikájáról.
A kötődési stílusok kialakulása a gyerekkori élményekre vezethető vissza, főként arra, hogyan reagáltak a gondozóink az igényeinkre. Nézzük meg a négy fő típust:
- Biztonságos kötődés: Azok, akik biztonságosan kötődnek, bíznak a partnerükben, kényelmesen érzik magukat az intimitásban, és nem félnek az elhagyástól. Gyerekkorukban általában megbízható és érzékeny gondozóik voltak.
- Szorongó-elkerülő kötődés: Ezt a stílust az intimitástól való félelem jellemzi. Az ilyen emberek nehezen engednek közel magukhoz másokat, függetlennek mutatják magukat, és elnyomják az érzelmeiket. Gyakran olyan gyerekkoruk volt, ahol a gondozók nem voltak elérhetők vagy érzékenyek.
- Szorongó-ambivalens kötődés: Azok, akik szorongó-ambivalensen kötődnek, nagy igényük van az intimitásra, de ugyanakkor félnek attól, hogy a partnerük nem fogja szeretni őket, vagy el fogja hagyni őket. Gyakran túlzottan aggódnak a kapcsolatuk miatt. Gyerekkorukban a gondozóik viselkedése kiszámíthatatlan volt.
- Rendezetlen kötődés: Ez a legösszetettebb kötődési stílus, amely a félelmet és a zavart keveri. Az ilyen emberek egyszerre vágynak a közelségre és tartanak tőle. Gyerekkorukban gyakran traumatikus élmények érték őket, például bántalmazás vagy elhanyagolás.
A kötődési stílusaink nem kőbe vésettek. Tudatos munkával és terápiával lehetőség van a biztonságosabb kötődés kialakítására.
A biztonságos kötődés nem csupán egy kötődési stílus, hanem egy cél, amely felé törekedhetünk a kapcsolatainkban, hogy mélyebb, kielégítőbb és egészségesebb kötelékeket alakítsunk ki.
A kötődési stílusunk felismerése fontos lépés az önismeret felé. Ha tudjuk, hogy milyen minták mentén működünk a kapcsolatainkban, akkor tudatosabban választhatunk partnert, és jobban kezelhetjük a konfliktusokat.
Például, ha valaki szorongó-ambivalens kötődésű, akkor érdemes olyan partnert választania, aki biztonságosan kötődik, mert ez segíthet neki abban, hogy biztonságosabbá váljon a kötődése. Ugyanakkor a szorongó-elkerülő kötődésű embereknek is előnyös lehet egy biztonságosan kötődő partner, aki türelmesen és megértően viszonyul hozzájuk.
A kötődési stílusok megértése segíthet abban, hogy jobban megértsük önmagunkat és másokat, és hogy egészségesebb és boldogabb kapcsolatokat alakítsunk ki.
A biztonságos kötődés jellemzői: bizalom, intimitás és érzelmi szabályozás
A biztonságos kötődés alapja a bizalom. Ez azt jelenti, hogy az egyén bízik abban, hogy a partnere elérhető, reagál, és támogatást nyújt a szükséghelyzetekben. A bizalom kiépítése időt és következetes viselkedést igényel, ahol a szavak és a tettek összhangban vannak.
Az intimitás a biztonságos kötődés másik sarokköve. Ez nem csak fizikai közelséget jelent, hanem érzelmi megosztást is. A biztonságosan kötődő emberek képesek sebezhetőnek mutatkozni a partnerük előtt, megosztani félelmeiket, vágyaikat és érzéseiket anélkül, hogy elutasítástól vagy ítélkezéstől tartanának. Az intimitás lehetővé teszi a mélyebb kapcsolódást és a kölcsönös megértést.
Az érzelmi szabályozás képessége kulcsfontosságú a biztonságos kötődés fenntartásához. Ez azt jelenti, hogy az egyén képes felismerni, megérteni és kezelni a saját érzelmeit, valamint empatikus módon reagálni a partner érzelmeire. Az érzelmi szabályozás hiánya konfliktusokhoz és kommunikációs nehézségekhez vezethet.
A biztonságosan kötődő emberek képesek hatékonyan kommunikálni a szükségleteiket és vágyaikat, és nyitottak a kompromisszumokra a konfliktusok megoldása során.
A biztonságos kötődés nem jelenti azt, hogy nincsenek nehézségek vagy konfliktusok a kapcsolatban. Ehelyett azt jelenti, hogy a partnerek képesek együttműködni a problémák megoldásában, támogatni egymást a nehéz időszakokban, és megbocsátani egymás hibáit.
Például, egy biztonságosan kötődő párkapcsolatban, ha az egyik fél stresszes a munkahelyén, a másik fél képes empatikus módon meghallgatni, támogatást nyújtani, és segíteni a stressz kezelésében. Ez a kölcsönös támogatás erősíti a kapcsolatot és mélyíti a bizalmat.
A biztonságos kötődés kialakítása és fenntartása folyamatos munka, ami odafigyelést, kommunikációt és elkötelezettséget igényel mindkét féltől. Azonban a befektetett energia meghozza gyümölcsét egy stabil, támogató és szeretetteljes kapcsolat formájában.
A biztonságos kötődés kialakulása csecsemőkorban: az anya (vagy gondozó) szerepe
A biztonságos kötődés alapja a csecsemőkorban alakul ki, és ebben az anya (vagy a fő gondozó) kulcsszerepet játszik. A csecsemő számára a gondozó a biztonság és a védelem forrása, akitől a szükségleteinek kielégítését várja.
A gondozó érzékenysége és reakciókészsége a legfontosabb tényezők. Ez azt jelenti, hogy a gondozó:
- Észreveszi a csecsemő jelzéseit (sírás, mosoly, arckifejezések).
- Helyesen értelmezi ezeket a jelzéseket (éhség, fáradtság, félelem, stb.).
- Megfelelően reagál a csecsemő igényeire (etetés, vigasztalás, játék).
A következetesség is elengedhetetlen. A csecsemőnek meg kell tapasztalnia, hogy a gondozója megbízhatóan jelen van, amikor szüksége van rá. Ez a megbízhatóság alapozza meg a bizalmat és a biztonságérzetet.
A biztonságos kötődés nem azt jelenti, hogy a csecsemő soha nem sír vagy soha nem szorong. Hanem azt, hogy a csecsemő tudja, hogy a gondozója ott van, hogy megnyugtassa és biztonságot nyújtson neki.
A gondozó fizikai közelsége és érintése szintén fontos szerepet játszik a kötődés kialakulásában. A babusgatás, a simogatás és a hordozás mind hozzájárulnak a csecsemő biztonságérzetének növeléséhez.
A biztonságos kötődés nem genetikai adottság, hanem tanult viselkedés. A gondozó saját gyermekkori kötődési mintái befolyásolhatják, hogyan gondozza a saját gyermekét. Azonban, ha a gondozónak nehézségei vannak a kötődéssel, akkor is van lehetősége arra, hogy változtasson ezen, például pszichoterápia segítségével.
A biztonságosan kötődő csecsemők általában:
- Könnyebben megnyugszanak, ha szoronganak.
- Jobban bíznak a gondozójukban.
- Bátrabban fedezik fel a környezetüket.
- Könnyebben alakítanak ki pozitív kapcsolatokat másokkal a későbbiekben.
Végső soron a biztonságos kötődés egy életre szóló ajándék, amely pozitív hatással van a gyermek fejlődésére és jóllétére.
A biztonságos kötődés hatása a gyermekkorra: szociális készségek és önbizalom
A biztonságos kötődés a gyermekkorban alapvetően befolyásolja a szociális készségek fejlődését. Azok a gyermekek, akik biztonságosan kötődnek a gondozóikhoz, nagyobb valószínűséggel alakítanak ki pozitív kapcsolatokat társaikkal. Ez azért van, mert megtanulják, hogy megbízhatnak másokban, és hogy a szükségleteik kielégítésre kerülnek.
A biztonságos kötődés emellett kulcsfontosságú az önbizalom kialakulásában is. Amikor egy gyermek érzi, hogy szeretik és elfogadják, nagyobb valószínűséggel hisz önmagában és a képességeiben. Ez a belső biztonság segít nekik abban, hogy kockázatot vállaljanak, új dolgokat próbáljanak ki, és kitartóak legyenek a nehézségekkel szemben.
A biztonságosan kötődő gyermekek általában:
- Könnyebben oldják meg a konfliktusokat
- Jobban kezelik a stresszt
- Empatikusabbak másokkal
- Magabiztosabbak a társas helyzetekben
A biztonságos kötődés egy olyan alap, amelyre a gyermek felépítheti az egészséges személyiséget és a sikeres társas kapcsolatokat.
Ezzel szemben a bizonytalan kötődésű gyermekek nehezebben alakítanak ki bizalmas kapcsolatokat, gyakran küzdenek szorongással, és alacsonyabb önértékeléssel rendelkeznek. A kötődési minták tehát hosszú távú hatással vannak a gyermek életére.
A szülők és gondozók számára elengedhetetlen, hogy figyeljenek a gyermekük jelzéseire, és reagáljanak azokra érzékenyen és következetesen. Ezáltal teremthetik meg azt a biztonságos környezetet, amelyben a gyermek egészségesen fejlődhet.
A biztonságos kötődés szerepe a párkapcsolatokban: elégedettség és stabilitás
A biztonságos kötődés kiemelkedő szerepet játszik a párkapcsolatok minőségében és tartósságában. Azok a partnerek, akik biztonságosan kötődnek egymáshoz, nagyobb valószínűséggel élnek meg elégedettséget, intimitást és stabilitást a kapcsolatukban.
A biztonságosan kötődő egyének bíznak partnerükben, képesek rájuk támaszkodni nehéz helyzetekben, és komfortosan érzik magukat a közelségben anélkül, hogy elveszítenék önállóságukat. Ez a bizalmi légkör lehetővé teszi a nyílt kommunikációt és az érzelmi sebezhetőséget, ami elengedhetetlen a mély és kielégítő kapcsolatokhoz.
A biztonságos kötődés a párkapcsolat alapja, amely lehetővé teszi a bizalom, a támogatás és a kölcsönös megértés virágzását.
A biztonságosan kötődő partnerek gyakrabban mutatnak empatikus viselkedést egymás felé. Figyelnek a másik igényeire, érzéseire, és igyekeznek kielégíteni azokat. Ez a kölcsönös odafigyelés és gondoskodás erősíti a köteléket és növeli a kapcsolat biztonságát.
Ezzel szemben, a bizonytalan kötődési stílusok (például elkerülő vagy szorongó) gyakran okoznak problémákat a párkapcsolatokban. Az elkerülő kötődésű egyének nehezen engedik közel magukhoz másokat, és elkerülik az érzelmi intimitást. A szorongó kötődésűek pedig túlzottan ragaszkodnak partnerükhöz, és állandóan a kapcsolatuk biztonságát kérdőjelezik meg.
Azonban a kötődési stílusok nem kőbe vésettek. Tudatos munkával és megfelelő terápiával a bizonytalan kötődési minták megváltoztathatók, és kialakítható a biztonságos kötődés képessége. Ehhez elengedhetetlen az önismeret, a kommunikációs készségek fejlesztése és a partnerrel való őszinte párbeszéd.
A biztonságos kötődés elősegíti a konfliktusok konstruktív kezelését is. A biztonságosan kötődő partnerek képesek nyugodtan megbeszélni a problémákat, kompromisszumot kötni és megoldást találni anélkül, hogy a kapcsolatuk veszélybe kerülne. Ezzel szemben, a bizonytalan kötődésűek gyakran reagálnak a konfliktusokra indulatosan, védekezően vagy elkerülő módon, ami tovább rontja a helyzetet.
A biztonságos kötődés tehát nem csupán egy szerencsés adottság, hanem egy fejleszthető képesség, amely jelentősen hozzájárul a párkapcsolatok boldogságához és tartósságához.
A nem biztonságos kötődési stílusok hatása a párkapcsolatokra: konfliktusok és nehézségek
A nem biztonságos kötődési stílusok jelentősen befolyásolják a párkapcsolatok dinamikáját, gyakran vezetve konfliktusokhoz és nehézségekhez. Ezek a stílusok, amelyek a korai élettapasztalatokból erednek, befolyásolják, hogyan viszonyulunk a partnerünkhöz, és hogyan kezeljük az intimitást.
Az elkerülő kötődési stílus jellemzője a közelségtől való félelem és a függetlenség hangsúlyozása. Az ilyen emberek hajlamosak lehetnek távolságtartásra, nehezen mutatják ki az érzelmeiket, és elkerülik a mélyebb intimitást. Ez a partnerben elhanyagoltság érzését keltheti, ami vitákhoz és frusztrációhoz vezethet.
Az aggodalmaskodó kötődési stílus ezzel szemben a túlzott ragaszkodásról és a partner elvesztésétől való félelemről szól. Az ilyen személyek állandó megerősítésre vágynak, féltékenyek lehetnek, és túlzottan függhetnek a partnerüktől. Ez a partnerben fulladás érzését válthatja ki, és a kapcsolat egyensúlytalanságához vezethet.
A dezorganizált kötődési stílus a félelem és a vágyakozás összekeveredése a közelség iránt. Az ilyen emberek gyakran ellentmondásosan viselkednek, egyszerre vágynak a közelségre és tartanak is tőle. Ez a partner számára zavaró és kiszámíthatatlan lehet, ami bizalmatlansághoz és instabilitáshoz vezethet a kapcsolatban.
A nem biztonságos kötődési stílusokból fakadó konfliktusok gyakran az érzelmi szükségletek kielégítetlenségéből és a bizalmatlanságból erednek.
A kötődési stílusok megértése segíthet abban, hogy felismerjük a saját és partnerünk viselkedésének mintázatait, és tudatosabban kezeljük a párkapcsolati nehézségeket.
A kötődési stílusok változhatnak: terápia és személyes fejlődés
Bár a korai kötődési élmények jelentős hatással vannak ránk, a kötődési stílusok nem kőbe vésettek. A kutatások azt mutatják, hogy a kötődési minták változhatnak az élet során, különösen a tudatos erőfeszítések és a megfelelő támogatás révén.
A terápia kulcsfontosságú szerepet játszhat a bizonytalan kötődési minták átalakításában. A terápiás kapcsolat, amely biztonságos és megbízható, lehetővé teszi az egyén számára, hogy új, egészséges kötődési élményeket tapasztaljon meg. A terapeuta segíthet feltárni a korai kötődési traumákat, megérteni azok jelenlegi viselkedésre gyakorolt hatását, és fejleszteni azokat a készségeket, amelyek szükségesek a biztonságosabb kapcsolatok kialakításához.
A terápia során alkalmazott módszerek közé tartozhat a pszichodinamikus terápia, amely a múltbeli élmények feltárására összpontosít, a kognitív viselkedésterápia (CBT), amely a gondolkodási és viselkedési minták megváltoztatására irányul, és az attachment-based terápia, amely kifejezetten a kötődési problémákra fókuszál.
A biztonságos kötődés kialakítása egy folyamat, amely türelmet, önismeretet és elkötelezettséget igényel.
A személyes fejlődés szintén fontos szerepet játszik a kötődési stílusok megváltoztatásában. Ez magában foglalhatja az önismeret fejlesztését, az érzelmi intelligencia növelését és az egészséges kommunikációs készségek elsajátítását.
Az alábbi lépések segíthetnek a személyes fejlődésben:
- Önreflexió: Gondolkodj el a kapcsolataidban lévő mintázatokon és azok eredetén.
- Érzelmi szabályozás: Tanuld meg kezelni az erős érzelmeket, például a szorongást és a félelmet.
- Határok meghúzása: Tanuld meg, hogyan állíts egészséges határokat a kapcsolataidban.
- Kommunikáció: Gyakorold az asszertív kommunikációt, hogy kifejezd a szükségleteidet és érzéseidet.
Fontos, hogy türelemmel legyünk magunkkal és másokkal. A kötődési minták megváltoztatása időbe telik, és előfordulhatnak visszaesések. A kitartás és a támogató kapcsolatok megléte azonban segíthet a biztonságosabb kötődési stílus felé vezető úton.
Az új, biztonságos kapcsolatok kialakítása is kulcsfontosságú lehet. Ezek a kapcsolatok lehetőséget adnak arra, hogy új, pozitív kötődési élményeket szerezzünk, amelyek ellensúlyozhatják a korábbi negatív tapasztalatokat. Ezek a kapcsolatok lehetnek romantikus kapcsolatok, barátságok vagy akár mentor-mentee kapcsolatok is.
A biztonságos kötődés elősegítése felnőttkorban: önismeret és tudatosság
A biztonságos kötődés kialakítása és fenntartása felnőttkorban tudatos erőfeszítést igényel. Ez a folyamat az önismerettel kezdődik, melynek során feltárjuk korábbi kötődési mintáinkat, azok hatásait a jelenlegi kapcsolatainkra, és azokat a szükségleteinket, melyek nem feltétlenül kerültek kielégítésre a múltban.
Az önismeret azt jelenti, hogy tisztában vagyunk azzal, hogyan reagálunk a stresszre, a konfliktusokra, és az intimitásra. Felismerjük, hogy mely helyzetek váltanak ki belőlünk szorongást, elkerülést vagy épp ragaszkodást. Ez a tudatosság elengedhetetlen ahhoz, hogy változtatni tudjunk a nemkívánatos viselkedéseinken és egészségesebb módon tudjunk kapcsolódni másokhoz.
A tudatosság fejlesztéséhez számos módszer áll rendelkezésünkre:
- Önreflexió: rendszeres naplóírás, melyben feltárjuk érzéseinket, gondolatainkat és reakcióinkat a különböző helyzetekben.
- Terápia: szakember segítsége abban, hogy feltárjuk a mélyben húzódó mintákat és traumákat, melyek befolyásolják a kötődési stílusunkat.
- Meditáció és mindfulness gyakorlatok: segítenek a jelen pillanatra fókuszálni, csökkenteni a szorongást és tudatosabban reagálni a környezetünkre.
A biztonságos kötődéshez elengedhetetlen a határok meghúzása és azok tiszteletben tartása mind a saját, mind a partnerünk részéről. Ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk nemet mondani, ha valamit nem szeretnénk, és képesek vagyunk elfogadni a partnerünk nemjét is. A határok kijelölése és tiszteletben tartása segít abban, hogy mindkét fél biztonságban érezze magát a kapcsolatban.
A kommunikáció kulcsfontosságú a biztonságos kötődés fenntartásához. Fontos, hogy nyíltan és őszintén kommunikáljunk érzéseinkről, szükségleteinkről és félelmeinkről. A kommunikációnak empatikusnak és megértőnek kell lennie, figyelembe véve a partnerünk szempontjait is.
A biztonságos kötődés nem egy egyszeri állapot, hanem egy folyamatosan fejlődő és karbantartást igénylő kapcsolat.
A bizalom kiépítése és fenntartása szintén elengedhetetlen. A bizalom azt jelenti, hogy hiszünk a partnerünkben, és bízunk abban, hogy számíthatunk rá. A bizalom sérülése komoly károkat okozhat a kapcsolatban, ezért fontos, hogy tudatosan törekedjünk a bizalomépítésre és a bizalom megőrzésére.
A sebezhetőség vállalása elengedhetetlen a mély és intim kapcsolatok kialakításához. Ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk megmutatni a gyengeségeinket és a félelmeinket a partnerünknek, és bízunk abban, hogy elfogad minket olyannak, amilyenek vagyunk. A sebezhetőség vállalása nem könnyű, de elengedhetetlen ahhoz, hogy valódi intimitás alakuljon ki a kapcsolatban.
A biztonságos kötődés kialakítása és fenntartása egy élethosszig tartó utazás, melynek során folyamatosan tanulunk, fejlődünk és alkalmazkodunk. Az önismeret és a tudatosság segítenek abban, hogy tudatosabban éljük meg a kapcsolatainkat, és egészségesebb, kiegyensúlyozottabb kötelékeket alakítsunk ki.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
