Noam Chomsky, a neves nyelvész és társadalomkritikus, éleslátó elemzéseket fogalmazott meg a tömegmanipuláció természetéről. Elmélete szerint a hatalmi elit tudatosan alkalmaz stratégiákat a közvélemény befolyásolására, ezzel fenntartva a fennálló rendet. Chomsky szerint a demokrácia illúziója gyakran mögé rejti a valóságos hatalmi viszonyokat, ahol a média és az oktatási rendszer kulcsszerepet játszik a gondolkodás formálásában.
Chomsky megközelítése kritikus szemléletet követel a médiafogyasztóktól. Arra ösztönöz, hogy ne fogadjuk el kritikátlanul a híreket és az információkat, hanem kérdőjelezzük meg azok forrását és célját. A manipuláció felismerése és a kritikus gondolkodás fejlesztése elengedhetetlen a társadalmi változások eléréséhez.
A tömegmanipuláció nem véletlen jelenség, hanem tudatos stratégia a hatalom fenntartására.
A manipulációs technikák széles skálán mozognak, a figyelemeltereléstől a félelemkeltésen át a tudatlanság fenntartásáig. Chomsky elemzése rávilágít arra, hogy a propaganda nem csupán diktatúrák sajátossága, hanem a demokráciákban is jelen van, gyakran rejtettebb formában. A társadalmi igazságosság és a valódi demokrácia eléréséhez elengedhetetlen a manipuláció mechanizmusainak megértése és leleplezése.
A figyelemelterelés stratégiája: A lényegtelen információk áradata
A figyelemelterelés stratégiája, ahogy Noam Chomsky megfogalmazta, az egyik leghatékonyabb eszköz a tömegek manipulálására. Lényege, hogy a közvélemény figyelmét elvonják a fontos kérdésekről és döntésekről, méghozzá úgy, hogy lényegtelen információkkal, folyamatos ingerekkel és felszínes szórakoztatással árasztják el őket.
Ez a stratégia azon az elven alapul, hogy ha az emberek folyamatosan le vannak foglalva apró-cseprő dolgokkal, akkor nem lesz idejük és energiájuk a valóban fontos kérdésekkel foglalkozni. A média ebben kulcsszerepet játszik, hiszen ők azok, akik meghatározzák, hogy miről beszélünk, és miről nem.
Gondoljunk csak bele: a hírekben gyakran szerepelnek botrányok, celebek magánélete, vagy éppen valamilyen sportesemény. Ezek mind elvonják a figyelmet a politikai döntésekről, a gazdasági problémákról, vagy éppen a környezeti kihívásokról. A lényeg, hogy a valódi problémák ne kerüljenek a közbeszéd középpontjába.
A figyelemelterelés nem csak a hírekben jelenik meg, hanem a szórakoztatóiparban, a reklámokban és a közösségi médiában is. A folyamatos információáradat, a gyorsan változó trendek, és a virtuális valóság mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek figyelme széttöredezzen, és ne tudjanak a lényegre koncentrálni.
A figyelemelterelés célja, hogy a polgárok ne legyenek képesek elemezni és megérteni a világot, és ezáltal könnyebben irányíthatóak legyenek.
Ennek a stratégiának a felismerése az első lépés a védekezéshez. Fontos, hogy kritikusan viszonyuljunk az információkhoz, szelektáljunk, és a valóban fontos kérdésekre koncentráljunk. Ne engedjük, hogy a lényegtelen információk elvonják a figyelmünket a lényegről.
A problémateremtés, majd a megoldás felkínálása: A kontroll illúziója
A „problémateremtés, majd a megoldás felkínálása” stratégia egy igen ravasz módja a tömegek irányításának. Lényege, hogy először egy problémát, egy „helyzetet” vagy egy „válságot” generálnak, majd ezt követően kínálják fel a megoldást, ami valójában már a kezdetektől fogva a céljuk volt. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy az emberek elfogadjanak olyan intézkedéseket, amelyeket békeidőben vagy a probléma előidézése nélkül elutasítanának.
Gondoljunk csak bele: előidéznek egy gazdasági válságot, majd azt mondják, hogy az egyetlen megoldás a megszorítások bevezetése, a szociális juttatások csökkentése. Az emberek, akik a válság hatásaitól szenvednek, hajlamosabbak elfogadni ezeket a fájdalmas intézkedéseket, mert úgy érzik, nincs más választásuk. A valóságban azonban a „megoldás” gyakran csak a hatalmon lévők érdekeit szolgálja, és a válság előidézésével biztosították, hogy ez a „megoldás” elfogadhatóvá váljon.
Egy másik példa lehet a félelmek keltése. Például, a média folyamatosan hangsúlyoz egy bizonyos bűncselekményt, felnagyítva annak jelentőségét, ezzel félelmet keltve a lakosságban. A politikusok erre reagálva szigorítják a törvényeket, növelik a rendőri jelenlétet, ami korlátozza a szabadságjogokat. Az emberek, a félelmük által vezérelve, támogatják ezeket az intézkedéseket, anélkül, hogy átgondolnák a hosszú távú következményeket.
A lényeg, hogy a probléma megteremtése után felkínált „megoldás” mindig valakinek a malmára hajtja a vizet.
Ez a stratégia a kontroll illúzióját kelti. Az emberek azt hiszik, hogy a „megoldás” elfogadásával ők irányítják a helyzetet, pedig valójában csak egy előre megtervezett forgatókönyv részei. A manipuláció sikere abban rejlik, hogy a problémát és a megoldást úgy tálalják, mintha azok egymástól függetlenek lennének, pedig valójában szorosan összefüggnek.
Hogyan védekezhetünk ez ellen? A legfontosabb a kritikus gondolkodás. Kérdőjelezzük meg a narratívákat, keressünk alternatív magyarázatokat, és ne fogadjuk el automatikusan a felkínált „megoldásokat”. Vizsgáljuk meg, kinek áll érdekében a probléma és a megoldás, és gondoljuk át, milyen más lehetőségek léteznek.
A fokozatosság elve: A lassú változások elfogadtatása
A fokozatosság elve, Noam Chomsky szerint, a tömegek manipulálásának egyik legrafináltabb eszköze. Lényege, hogy egy elfogadhatatlan intézkedést vagy változást nem hirtelen vezetnek be, hanem apró lépésekben, hosszú időn keresztül. Ezzel a módszerrel elkerülhető a tömeges ellenállás, hiszen az emberek lassan szoknak hozzá az új helyzethez, és nem érzik a változás drasztikusságát.
Gondoljunk csak a szigorításokra, amelyek egykor elképzelhetetlenek lettek volna. Ha egyszerre vezetnék be őket, az azonnali felháborodást váltana ki. Ehelyett a változások fokozatosan történnek, így az emberek alkalmazkodnak, és végül elfogadják az új valóságot. Ez a „békésebb” módszer a változás bevezetésére, hiszen nem jár nagy felháborodással.
A fokozatosság elve különösen hatékony a gazdasági és politikai intézkedések terén. Például, egy új adó bevezetése nem történik meg egyik napról a másikra, hanem először csak egy kicsi adót vetnek ki, majd ezt fokozatosan emelik. Az emberek először talán nem is veszik észre a változást, vagy ha igen, nem érzik elég nagynak ahhoz, hogy tiltakozzanak. Később, amikor az adó már jelentős mértékű, már késő tiltakozni, mert az emberek hozzászoktak a helyzethez.
A fokozatosság elve a társadalmi változások bevezetésének egyik legfontosabb eszköze, amely lehetővé teszi, hogy az emberek ellenállás nélkül fogadják el azokat a változásokat, amelyeket egyébként elutasítanának.
Ez a stratégia a „forró vízben fővő béka” effektushoz hasonlít. Ha egy békát forró vízbe dobnak, azonnal kiugrik. De ha egy békát hideg vízbe tesznek, és a vizet lassan melegítik, a béka nem veszi észre a veszélyt, és végül megfő. Ugyanígy, a fokozatosság elve segítségével a tömegek nem veszik észre, hogy a szabadságjogait vagy a jólétüket csorbítják, amíg már túl késő nem lesz.
Fontos, hogy ébernek maradjunk és figyeljük a környezetünkben zajló változásokat, különösen azokat, amelyek aprónak és jelentéktelennek tűnnek. Csak így tudjuk elkerülni, hogy áldozatul essünk a fokozatosság elvének, és megvédjük a jogainkat és a szabadságunkat.
A halasztás taktikája: A fájdalmas döntések elodázása
A halasztás taktikája, ahogy Noam Chomsky leírja, a kellemetlen, fájdalmas döntések elodázását jelenti a jövőbe. Ez a stratégia azon alapul, hogy az emberek hajlamosabbak elfogadni a jövőben bekövetkező nehézségeket, mint a jelenben szükséges áldozatokat.
Gyakran alkalmazzák politikai és gazdasági döntéshozók, amikor népszerűtlen intézkedéseket kell bevezetni. Például egy megszorító csomagot, adóemelést vagy nyugdíjreformot. Ahelyett, hogy azonnal bevezetnék, az intézkedéseket a jövőre tolják ki, abban reménykedve, hogy a lakosság kevésbé fog ellenállni.
Ennek a taktikának a lényege, hogy a jelenlegi kényelem és a látszólagos stabilitás fenntartása érdekében áldozatokat hozunk a jövőben. Ez azonban gyakran súlyosabb problémákhoz vezethet, mivel a halasztott intézkedések halmozódhatnak, vagy a helyzet súlyosbodhat.
A halasztás taktikája lehetővé teszi a hatalmon lévők számára, hogy elkerüljék a közvetlen felelősséget a népszerűtlen döntésekért, és a jövő generációira hárítsák át a terheket.
A halasztás taktikája nem csak a politikában, hanem a személyes életünkben is megjelenhet. Például, ha halogatjuk a fogorvosi látogatást, akkor a későbbiekben súlyosabb problémákkal kell szembenéznünk. Vagy ha nem takarékoskodunk időben a nyugdíjra, akkor szűkös anyagi körülmények közé kerülhetünk idősebb korunkban.
Fontos felismernünk ezt a manipulációs stratégiát, és kritikusan szemlélnünk a döntéshozók érvelését. Kérdéseket kell feltennünk arról, hogy milyen következményei lesznek a halasztásnak, és hogy nem lenne-e jobb a jelenben meghozni a szükséges áldozatokat a jövőbeni problémák elkerülése érdekében.
A kisgyermekként való megszólítás: Az érzelmi válaszok kihasználása
A tömegek manipulálásának egyik leggyakoribb és legártalmasabb módja a gyermeki hangnem használata. Ez a stratégia arra épül, hogy az üzeneteket leegyszerűsítsék, infantilis szintre hozzák, mintha a közönség kisgyermek lenne. A cél nem a racionális meggyőzés, hanem az érzelmi válaszok kiváltása.
Gyakran találkozunk ezzel a módszerrel a reklámokban és a politikai kampányokban. Egyszerű szlogenek, ismétlődő üzenetek és leegyszerűsített képek bombáznak minket, amelyek nem a gondolkodásra, hanem az érzelmekre hatnak. Gondoljunk csak a „változás” vagy a „biztonság” szó ismételt hangsúlyozására, anélkül, hogy konkrétumokról beszélnének.
Ennek a stratégiának a lényege, hogy csökkenti a kritikai gondolkodás képességét. Amikor egy üzenet gyermeki formában van tálalva, az emberek kevésbé valószínű, hogy megkérdőjelezik azt, vagy alaposabban megvizsgálják a mögöttes tartalmat.
A gyermeki hangnem használata aláássa a felnőtt, felelős állampolgár képességét a tájékozott döntések meghozatalára.
A manipulatív kommunikátorok tudják, hogy az érzelmek sokkal erősebbek, mint a logika. Ezért ahelyett, hogy érvekkel és bizonyítékokkal próbálnák meggyőzni a közönséget, inkább az érzelmekre apellálnak. A félelem, a vágy, a nosztalgia – mindezek a hatékony eszközök a tömegek befolyásolására.
Például, egy politikus, aki a „nemzet megmentéséről” beszél, miközben egyszerű, könnyen érthető jelszavakat használ, valójában a gyermeki gondolkodást célozza meg. Az üzenet nem a racionális elemzésre, hanem a patriótizmus érzelmére épít.
A tudatos állampolgároknak fel kell ismerniük ezt a stratégiát, és kritikusan kell szemlélniük az ilyen üzeneteket. A gyermeki hangnem használata ugyanis nem más, mint a manipuláció egy formája, amely aláássa a demokráciát és a szabad véleménynyilvánítást.
Az érzelmek hangsúlyozása a gondolkodás helyett: A kritikus észlelés elnyomása
Az érzelmekre való apellálás a racionális gondolkodás helyett az egyik leghatékonyabb eszköz a tömegek befolyásolására. Ahelyett, hogy tényekkel és logikus érvekkel győznék meg az embereket, a manipulátorok célja, hogy érzelmi reakciókat váltsanak ki, amelyek elhomályosítják a kritikus gondolkodást.
Ez a stratégia kihasználja az emberi psziché gyengeségeit. A félelem, a harag, a büszkeség vagy a vágy mind olyan erős érzelmek, amelyek képesek felülírni a logikát. Például, egy politikai kampány, amely a bevándorlástól való félelmet gerjeszti, sokkal hatékonyabb lehet, mint egy, amely a bevándorlás gazdasági hatásait elemzi.
A média gyakran használja ezt a technikát, amikor szenzációhajhász címekkel és érzelmileg túlfűtött történetekkel bombázza a közönséget. Ezek a történetek gyakran egyes esetekre koncentrálnak, és figyelmen kívül hagyják a szélesebb kontextust és a statisztikai adatokat. A cél az, hogy az emberek azonosuljanak az áldozattal vagy az elkövetővel, és érzelmi alapon hozzanak döntéseket.
Az érzelmi befolyásolás különösen hatékony, ha a célcsoport nem rendelkezik elegendő információval vagy kritikai gondolkodási készséggel.
Az oktatás hiánya és a tudatlanság táptalajt jelentenek a manipulátorok számára. Ha az emberek nem képesek elemezni az információkat és megkérdőjelezni a hatalmon lévőket, sokkal könnyebben válnak áldozatul az érzelmi befolyásolásnak.
A reklámipar is mesterien alkalmazza ezt a stratégiát. Ahelyett, hogy a termék valós előnyeit hangsúlyoznák, a reklámok gyakran vágyakat és álmokat keltenek. Például, egy autóreklám nem feltétlenül a jármű műszaki adataira koncentrál, hanem inkább az általa kínált szabadságra és státuszra.
Az érzelmek hangsúlyozása a gondolkodás helyett tehát egy veszélyes eszköz, amely alááshatja a demokráciát és a kritikus gondolkodást. Ezért elengedhetetlen, hogy fejlesszük a kritikai gondolkodási készségeinket, és megkérdőjelezzük azokat az üzeneteket, amelyek érzelmi reakciókat próbálnak kiváltani belőlünk.
A tudatlanság fenntartása: A tömegek alacsony színvonalú oktatása
Noam Chomsky szerint a tömegek manipulálásának egyik legfontosabb eszköze a tudatlanság fenntartása, ami elsősorban az oktatás alacsony színvonalának biztosításával érhető el. Ha az emberek nem rendelkeznek a kritikus gondolkodáshoz és a komplex problémák megértéséhez szükséges tudással, sokkal könnyebben befolyásolhatók a hatalmon lévők által terjesztett narratívákkal.
Ennek egyik módja a tananyag leegyszerűsítése és a kritikus gondolkodásra ösztönző elemek kiiktatása. Ahelyett, hogy a diákokat önálló véleményalkotásra és a tények megkérdőjelezésére tanítanák, inkább a passzív információbefogadást és a tekintély tiszteletét hangsúlyozzák.
A történelem tanítása különösen fontos terület, ahol a manipuláció megnyilvánulhat. Ahelyett, hogy a történelmi eseményeket a komplexitásukban és ellentmondásaikkal együtt mutatnák be, gyakran egyoldalú, nemzeti érdekeket szolgáló narratívát közvetítenek.
A tudatlan tömeget sokkal könnyebb irányítani és manipulálni, mint a tájékozott és kritikus gondolkodásra képes embereket.
A felsőoktatás hozzáférhetőségének korlátozása is kulcsfontosságú elem. Minél kevesebb ember jut magasabb szintű oktatáshoz, annál nagyobb marad a tudásbeli szakadék a társadalom különböző rétegei között. Ez pedig lehetővé teszi, hogy a hatalmon lévők könnyebben megőrizzék privilégiumaikat és befolyásukat.
Az oktatás finanszírozásának csökkentése közvetlenül befolyásolja az oktatás minőségét. A kevesebb forrás azt jelenti, hogy kevesebb tanár, rosszabb felszerelés és kevesebb lehetőség áll rendelkezésre a diákok számára. Ez pedig óhatatlanul a tudás színvonalának csökkenéséhez vezet.
Az alacsony színvonalú oktatás nem csupán a tudás hiányát eredményezi, hanem a kritikai gondolkodás képességének elvesztését is. Azok az emberek, akik nem képesek a tényeket elemezni és a propagandát felismerni, sokkal könnyebben válnak áldozatává a manipulációnak.
Az önelégültség támogatása: A középszerűség dicsőítése
A tömegek manipulálásának egyik alattomos módja az önelégültség támogatása és a középszerűség dicsőítése. Ez a stratégia arra törekszik, hogy az embereket elégedetté tegye jelenlegi helyzetükkel, és eltántorítsa őket a kritikus gondolkodástól és a társadalmi változások iránti vágytól.
A módszer lényege, hogy az átlagos teljesítményt állítják be ideálisnak. Az emberek azt a benyomást keltik, hogy rendben van, ha nem törekszenek a kiválóságra, ha nem kérdőjelezik meg a status quo-t, és ha nem akarnak többet elérni az életben.
Ez a stratégia gyakran a szórakoztatóipar és a média eszközeivel valósul meg. A tömegkultúra olyan tartalmakat kínál, amelyek elterelik a figyelmet a fontosabb kérdésekről, és amelyek a felszínes értékeket, mint például a fogyasztást és a szórakozást helyezik előtérbe. Ahelyett, hogy az embereket gondolkodásra és cselekvésre ösztönöznék, inkább passzív befogadókká teszik őket.
A rendszer célja, hogy az egyén elégedett legyen a helyzetével, és ne akarjon változtatni rajta. Ezáltal a hatalom birtokosai könnyebben tudják irányítani a társadalmat.
Az oktatás is kulcsszerepet játszhat ebben a folyamatban. Ha az oktatási rendszer nem ösztönzi a kritikus gondolkodást, a kreativitást és a problémamegoldó készségeket, akkor az hozzájárulhat ahhoz, hogy az emberek ne legyenek képesek megkérdőjelezni a hatalmat és a fennálló rendszereket.
A középszerűség dicsőítése aláássa az egyéni felelősségvállalást és a társadalmi részvételt. Ha az emberek azt hiszik, hogy rendben van, ha nem tesznek semmit a világ jobbá tétele érdekében, akkor könnyebben manipulálhatók és irányíthatók.
A bűntudat fokozása: Az egyén hibáztatásának pszichológiája
A bűntudat fokozása, vagy más néven az egyén hibáztatása, egy olyan manipulációs technika, amely arra törekszik, hogy az emberekben bűntudatot keltsen saját problémáikért vagy a társadalmi igazságtalanságokért. A cél az, hogy eltereljék a figyelmet a rendszerszintű problémákról, és az egyénekre hárítsák a felelősséget.
Ez a stratégia gyakran abban nyilvánul meg, hogy azt sugallják, az egyének nem tesznek eleget a helyzetük javítása érdekében. Például, egy munkanélküli személynek azt mondják, hogy nem keresett elég állást, vagy nem fejlesztette eléggé a készségeit. Ezzel a megközelítéssel a rendszer hibái, mint például a munkahelyek hiánya vagy a képzési lehetőségek elégtelensége, háttérbe szorulnak.
A bűntudat generálása különösen hatékony a társadalmi igazságtalanságok esetében. Ahelyett, hogy a társadalmi struktúrák igazságtalanságait vizsgálnánk, a figyelmet az áldozatokra irányítják. Azt sugallják, hogy az áldozatok maguk tehetnek a helyzetükről, például nem dolgoznak elég keményen, vagy rossz döntéseket hoznak.
Ez a taktika aláássa az egyéni önértékelést, és csökkenti az ellenállást a hatalommal szemben. Ha az emberek elhiszik, hogy ők a hibásak, kevésbé valószínű, hogy fellépnek a rendszerszintű változásokért.
A bűntudat fokozása gyakran összefonódik más manipulációs technikákkal. Például, a „tudatlanság fenntartása” stratégiájával kombinálva az emberek nem jutnak hozzá a szükséges információkhoz, hogy megértsék a helyzetüket, így könnyebben hibáztathatók. A „gyermeki hangnem” használata pedig azt sugallja, hogy az emberek nem képesek felelősségteljes döntéseket hozni, ami tovább erősíti a bűntudatot.
A média és a politikai szereplők gyakran használják ezt a taktikát a közvélemény befolyásolására. Ahelyett, hogy a kormányzati intézkedések hatásait vizsgálnák, az egyének felelősségét hangsúlyozzák a társadalmi problémákért. Ezáltal elkerülhető a valódi felelősségre vonás és a rendszerszintű változások.
A bűntudat fokozása egy szisztematikus módszer az emberek manipulálására és a hatalom megtartására. Az egyének hibáztatása elvonja a figyelmet a valódi problémákról, és megakadályozza a társadalmi igazságosságért folytatott harcot.
Az emberek jobb megismerése, mint ők saját magukat: A pszichológia eszközei a hatalom kezében
Noam Chomsky a tömegmanipuláció 10 stratégiájában rámutat, hogy a hatalom birtokosai gyakran mélyebb ismeretekkel rendelkeznek az emberekről, mint maguk az emberek önmagukról. Ez az aszimmetria lehetővé teszi számukra, hogy hatékonyabban befolyásolják a közvéleményt és a viselkedést.
Az egyik legfontosabb stratégia a figyelemelterelés, melynek lényege, hogy a lényeges kérdésekről eltereljék a figyelmet. Ezt megtehetik jelentéktelen dolgokkal, vagy olyan problémákkal, amelyek nem érintik a hatalmi struktúrát.
A probléma, majd reakció, majd megoldás stratégiája egy mesterségesen generált problémát használ fel arra, hogy a közvélemény támogatását megszerezzék egy olyan megoldásra, amit egyébként nem fogadnának el. Például egy gazdasági válság ürügyén olyan megszorításokat vezetnek be, amelyek a gazdagoknak kedveznek.
A fokozatosság elve szerint az elfogadhatatlan intézkedéseket apránként, kis lépésekben vezetik be, így a lakosság kevésbé valószínű, hogy ellenáll. A lassú, fokozatos változás kevésbé vált ki ellenérzést, mint egy hirtelen, drasztikus változás.
A gyermekekhez szóló beszéd stratégiája azt jelenti, hogy a bonyolult kérdéseket leegyszerűsítik, és olyan módon tálalják, mintha gyerekeknek magyaráznák. Ez a módszer alábecsüli a felnőttek értelmi képességeit és akadályozza a kritikus gondolkodást.
Az érzelmekre hatás a racionális gondolkodás helyett az érzelmekre apellál. A félelem, a gyűlölet, vagy a büszkeség felhasználásával könnyebben befolyásolható a közvélemény.
A középszerűség támogatása azt jelenti, hogy a médiában olyan tartalmakat részesítenek előnyben, amelyek alacsony színvonalúak és nem ösztönzik a gondolkodást. Ez a stratégia a kritikus gondolkodás és az intellektuális színvonal csökkenéséhez vezet.
Az önvád erősítése azt jelenti, hogy az egyéneket bűntudattal és önbizalomhiánnyal töltik el, így kevésbé mernek fellépni a hatalommal szemben. Úgy érzik, hogy ők a hibásak a problémákért, nem pedig a rendszer.
A mások jobb megismerése stratégia lényege, hogy a hatalom birtokosai a pszichológia és a szociológia eredményeit felhasználva jobban megismerik az emberek motivációit, félelmeit és vágyait, mint ők maguk. Ezt a tudást felhasználva képesek hatékonyabban manipulálni a tömegeket.
A változás elutasítása azt jelenti, hogy a változástól való félelmet erősítik, és a status quo fenntartását propagálják. Ezzel megakadályozzák a társadalmi fejlődést és a hatalmi struktúrák megkérdőjelezését.
Végül, a tájékozatlanság fenntartása azt jelenti, hogy a lakosságot tudatlanságban tartják a fontos kérdésekről, így nem tudnak kritikus döntéseket hozni és ellenállni a manipulációnak.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
