Miért állunk ellen a jelen megélésének?

Folyamatosan a múltat rágjuk vagy a jövőt tervezgetjük, miközben a jelen pillanat elillan. Miért menekülünk a "most" elől? A cikk feltárja, hogy a félelmeink, a tökéletességre való törekvésünk és a kontrollvesztéstől való rettegésünk hogyan akadályozzák meg, hogy valóban jelen legyünk és élvezzük az élet apró örömeit.

By Lélekgyógyász 21 Min Read

Napjainkban, egy soha nem látott mértékben összekapcsolt világban, paradox módon egyre nehezebben találjuk meg a nyugalmat a jelen pillanatban. Miért van ez? A válasz több tényező együttes hatásában rejlik. Először is, a folyamatosan érkező információáradat elvonja a figyelmünket a belső élményeinkről. Az okostelefonok és a közösségi média állandóan készenlétben tartanak, és a jövőbeli teendőkre, vagy a múltbeli eseményekre koncentrálunk, ahelyett, hogy a mostban gyökereznénk.

Másodszor, a társadalmi elvárások is nagy szerepet játszanak. A teljesítményközpontú kultúrában szinte kötelezőnek érezzük a folyamatos fejlődést és a jövőre való tervezést. Kevésbé értékeljük a lelassulást és a jelen pillanat örömeinek megélését.

A jelen megélésének elkerülése gyakran egyfajta védekezés a kellemetlen érzésekkel szemben.

Harmadszor, a félelem a bizonytalanságtól is gátat szabhat. A jövő kiszámíthatatlansága szorongást válthat ki, ezért inkább a tervezéssel és a kontrollal próbáljuk megnyugtatni magunkat. A jelenben való tartózkodás azonban elfogadást és nyitottságot igényel, ami nem mindig könnyű.

Végül, a gyermekkori traumák és a feldolgozatlan érzelmek is befolyásolhatják a jelenhez való viszonyunkat. Ha a múltban fájdalmas élmények értek minket, tudattalanul is elkerülhetjük a jelen pillanatot, mert félünk, hogy újra átéljük a régi fájdalmakat.

A jelen megélésének evolúciós akadályai: Túlélés és tervezés

Az, hogy nehezen éljük meg a jelent, mélyen gyökerezik az evolúciós múltunkban. Az ősidőkben a túlélés kulcsa a folyamatos éberség és a jövőre való felkészülés volt. Őseinknek állandóan figyelniük kellett a potenciális veszélyeket, mint a ragadozók vagy a természeti katasztrófák. Ez a fajta állandó készenlét pedig a jelen pillanat helyett a jövőre fókuszált.

A tervezés képessége szintén kritikus fontosságú volt a túlélés szempontjából. Az élelem tárolása, a menedék építése, a vándorlási útvonalak megtervezése – mindezek a jövőre irányuló gondolkodást igényeltek. Minél jobban tudtak előre gondolkodni, annál nagyobb esélyük volt a túlélésre és a szaporodásra.

Ez a jövőre fókuszáló szemléletmód mélyen beépült a génjeinkbe és a gondolkodásunkba, ezért olyan nehéz a jelenben maradni.

A modern világban, bár a közvetlen veszélyek ritkábbak, ez a berögzött gondolkodásmód továbbra is meghatározó. Aggódunk a munkánkért, a pénzügyeinkért, a kapcsolatainkért, és rengeteg időt töltünk azzal, hogy a jövőt tervezzük és kontrolláljuk. Ez a folyamatos aggodalom és tervezés elvonja a figyelmünket a jelen pillanatról.

Ráadásul az agyunk szereti a problémamegoldást. A jövő tervezése és a potenciális problémák feltérképezése stimulálja az agyunkat, és egyfajta kontrollérzetet ad. A jelen pillanatban való egyszerű létezés, különösen ha éppen nincs semmi megoldandó probléma, kevésbé izgalmasnak tűnhet az agyunk számára.

A társadalmi elvárások is hozzájárulnak a jelen megélésének nehézségéhez. A sikeresség fogalma gyakran a jövőbeli eredményekhez kötődik, és a társadalom hajlamos a teljesítményt és a produktivitást jutalmazni. Ez a nyomás arra ösztönöz bennünket, hogy folyamatosan dolgozzunk és fejlődjünk, ahelyett hogy a jelenben élveznénk az életet.

A gondolatok uralma: A mentális időutazás csapdái

Az emberi elme csodálatos képessége, hogy képes a múltba révedni és a jövőt tervezni. Ez a mentális időutazás azonban gyakran elvonja figyelmünket a jelen pillanatról, megakadályozva, hogy teljes mértékben átéljük azt. Miért tesszük ezt?

Az egyik fő ok a félelem. A múltban elkövetett hibák, a megbánás, a csalódások mind-mind árnyékot vethetnek a jelenre, és a jövővel kapcsolatos aggodalmak, a bizonytalanság pedig bénító lehet. Ahelyett, hogy szembenéznénk a jelen valóságával, inkább a múltba menekülünk a nosztalgia biztonságába, vagy a jövőbe vetítjük ki vágyainkat, remélve, hogy ott megtaláljuk a boldogságot.

A kontroll illúziója is szerepet játszik. A jövő tervezése, a célok kitűzése megnyugtató lehet, mert azt az érzést kelti, hogy irányítjuk az életünket. A jelen azonban gyakran kiszámíthatatlan, tele van váratlan eseményekkel, amelyekre nem tudunk felkészülni. Ez a bizonytalanság szorongást válthat ki, ezért inkább a jövőbe menekülünk, ahol úgy érezzük, hogy mindent kézben tarthatunk.

A jelen pillanat elkerülése gyakran egy tudattalan védekezési mechanizmus, amellyel megpróbáljuk elkerülni a kellemetlen érzéseket és a fájdalmat.

A társadalmi nyomás is hozzájárulhat ehhez. A modern társadalom nagy hangsúlyt fektet a teljesítményre, a sikerre és a folyamatos fejlődésre. Ez azt az üzenetet közvetíti, hogy a jelen nem elég jó, mindig többre kell törekednünk. Így ahelyett, hogy élveznénk a pillanatot, állandóan azon gondolkodunk, hogyan lehetnénk jobbak, sikeresebbek, boldogabbak.

Végül, a szokás is erős tényező. Az elménk hajlamos arra, hogy a már bevált sémákat kövesse. Ha hosszú ideje a múltban vagy a jövőben élünk, akkor nehéz lehet ebből a berögzült mintából kilépni és a jelenre koncentrálni. A meditáció és a tudatosság gyakorlása segíthet ebben, de időt és erőfeszítést igényel.

A tökéletesség illúziója: Miért menekülünk a jelen tökéletlenségéből?

A jelen elfogadása segít a belső béke megtalálásában.
A tökéletesség utáni vágy gyakran a boldogság forrásának téveszméjéhez vezet, elvonva figyelmünket a jelen értékeiről.

Azért állunk ellen a jelen megélésének, mert a jelen gyakran tökéletlen. Nem felel meg az elképzeléseinknek, az elvárásainknak, a vágyainknak. Ahelyett, hogy elfogadnánk a pillanatnyi állapotot, inkább menekülünk a jövőbe, ahol minden jobb, szebb és ideálisabb lehet. Ez a menekülés azonban illúzió, hiszen a jövő sosem érkezik el tökéletes formában.

A tökéletesség iránti vágyunk gyökerei mélyen a gyerekkorunkban rejlenek. Gyakran feltételekhez kötött szeretetet tapasztalunk, ami azt sugallja, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha teljesítünk bizonyos elvárásokat. Ez a mintázat felnőttkorunkban ismétlődik, amikor önmagunkkal szemben támasztunk irreális követelményeket.

A jelen megélése azt jelenti, hogy elfogadjuk a tökéletlenséget, mind magunkban, mind a körülöttünk lévő világban.

A múltba révedés, a jövő tervezgetése mind-mind elvonja a figyelmünket a jelen valóságától. A múlton való rágódás bűntudatot és megbánást szül, míg a jövőbe vetett túlzott remények szorongást és félelmet okoznak. Ezzel a kettős csapdával a jelen pillanat sosem kapja meg a megérdemelt figyelmet.

A társadalmi nyomás is jelentős szerepet játszik abban, hogy miért menekülünk a jelenből. A közösségi média tökéletesre szerkesztett életekkel van tele, ami irreális összehasonlításokhoz vezet. Úgy érezzük, hogy lemaradunk, ha nem érjük el a látszólagos ideált, és ez a nyomás még inkább elszigetel minket a jelen valóságától.

Az elfogadás az első lépés a jelen megélése felé. Elfogadni, hogy a dolgok nem mindig mennek a terveink szerint, hogy mi magunk sem vagyunk tökéletesek, és hogy a jelen pillanatban is lehet szépséget találni, még a nehézségek közepette is. Az elfogadás nem egyenlő a beletörődéssel, hanem a valóság tiszteletben tartásával és a lehetőségek megragadásával.

A félelem szerepe: Szorongás a bizonytalantól és a jövőtől

A jelen megélésének egyik legnagyobb akadálya a félelem. Nem a fizikai veszélytől való félelemre gondolunk itt elsősorban, hanem a bizonytalanságtól és a jövőtől való szorongásra. Ez a szorongás gyakran a múlt tapasztalataiból táplálkozik, de leginkább a jövővel kapcsolatos kétségeinkből fakad.

Az emberi elme hajlamos a jövőbe vetíteni, tervezni, kalkulálni. Ez önmagában nem probléma, de amikor a tervezés kényszeressé válik, és az elme állandóan a lehetséges negatív forgatókönyveken rágódik, akkor a jelen pillanat elveszíti a jelentőségét. A jövőbeli problémák megoldásán való töprengés elvonja a figyelmet a jelenről, és megakadályozza, hogy élvezzük a pillanatot.

A szorongás valójában egy túlélési mechanizmus, ami arra ösztönöz minket, hogy felkészüljünk a lehetséges veszélyekre. Probléma akkor keletkezik, amikor ez a mechanizmus túlműködik, és ahelyett, hogy segítene, megbénít.

A bizonytalanságtól való félelem is nagy szerepet játszik. A világ állandóan változik, és nem tudhatjuk, mi fog történni holnap, egy hét múlva vagy egy év múlva. Ez a bizonytalanság sokak számára szorongást kelt, ami arra ösztönzi őket, hogy megpróbálják kontrollálni a jövőt. A kontroll iránti vágy azonban illúzió, és minél inkább próbáljuk irányítani a jövőt, annál inkább elszakadunk a jelentől.

Gyakran a sikertelenségtől való félelem is visszatart minket a jelen megélésétől. Ha félünk attól, hogy nem leszünk elég jók, hogy hibázunk, vagy hogy csalódást okozunk másoknak, akkor hajlamosak vagyunk visszahúzódni, és elkerülni a kockázatokat. Ez a félelem megakadályozhatja, hogy új dolgokat próbáljunk ki, hogy a céljaink felé törekedjünk, és hogy teljes mértékben részt vegyünk az életben.

A társadalmi nyomás és elvárások: A boldogság hamis képei

A jelen megélése gyakran ütközik akadályokba, mert a társadalom folyamatosan képeket vetít elénk arról, hogy mit jelent a boldogság. Ezek a képek ritkán tükrözik a valóságot, és gyakran irreális elvárásokat támasztanak velünk szemben. A közösségi média különösen erős befolyással bír, ahol a tökéletes élet illúziója uralkodik. Látjuk a gondosan megválogatott pillanatokat, a sikereket, a luxust, és könnyen azt hihetjük, hogy a mi életünk kevésbé értékes, ha nem felel meg ezeknek a sztenderdeknek.

A karrierünkkel kapcsolatos elvárások is nagy nyomást gyakorolnak ránk. Azt sugallják, hogy folyamatosan fejlődnünk, sikeresnek kell lennünk, és el kell érnünk bizonyos mérföldköveket egy meghatározott időkereten belül. Ez a stressz elveszi a figyelmünket a jelen pillanatról, és a jövőbeli célok elérésére koncentrálunk, megfeledkezve arról, hogy az út maga is értékes lehet.

A társadalmi elvárásokkal való megfelelés kényszere elvonja a figyelmünket attól, ami igazán fontos: a jelen pillanat megélésétől.

A családi elvárások is szerepet játszanak. Azt várják tőlünk, hogy bizonyos módon éljünk, bizonyos döntéseket hozzunk, és bizonyos értékeket kövessünk. Ha nem felelünk meg ezeknek az elvárásoknak, bűntudatot érezhetünk, és ez megakadályozhat abban, hogy a jelenben éljünk, és önmagunk legyünk.

Mindezek a társadalmi nyomások és elvárások egy hamis boldogságképet festenek elénk, amely elvonja a figyelmünket a jelen pillanatról. Ahelyett, hogy a saját belső iránytűnkre hallgatnánk, a külső elvárásoknak próbálunk megfelelni, és ez megakadályoz bennünket abban, hogy igazán boldogok legyünk.

A függőségek mint menekülési útvonalak: Digitális világ, szerek és szokások

A jelen pillanat megélése sokszor ijesztő feladat. Ahelyett, hogy szembenéznénk a valósággal, gyakran menekülünk a függőségek kényelmes, ámde illuzórikus világába. Ezek a függőségek lehetnek digitálisak, kémiaiak vagy akár egyszerű szokások, amelyek elvonják a figyelmünket a mostról.

A digitális világ, a szociális média és a videójátékok például tökéletes menekülési útvonalat kínálnak. Egy végtelen tartalomfolyam, azonnali visszajelzések és a valóságtól való elszakadás lehetősége mind hozzájárul ahhoz, hogy a jelen helyett inkább a virtuális térben időzzünk. Ahelyett, hogy a valódi problémáinkkal foglalkoznánk, könnyebb órákat tölteni a képernyő előtt, elmerülve egy másik világban.

Az alkohol, a drogok és más szerek hasonló módon működnek. A kémiai szerek pillanatnyi megkönnyebbülést nyújtanak, eltompítják a fájdalmat és elfedik a szorongást. Ez a rövid távú enyhülés azonban hosszú távon súlyos következményekkel járhat, tovább mélyítve a problémákat, amelyek elől menekülünk.

A kevésbé nyilvánvaló, de ugyanolyan ártalmas függőségek közé tartoznak a szokások. A túlzott munkavégzés, a túlevés, a vásárlásmánia vagy akár a kényszeres gondolkodás mind-mind eszközök lehetnek arra, hogy elkerüljük a jelen pillanat kihívásait. Ezek a szokások gyakran automatikussá válnak, és nehéz felismerni, hogy valójában menekülési útvonalként szolgálnak.

A függőségek tehát nem a szórakozás vagy a kikapcsolódás eszközei, hanem sokkal inkább a jelen elől való menekülés megnyilvánulásai.

A jelen megélésének nehézsége sokféle okból fakadhat. Lehet, hogy traumatikus élmények nehezítik a jelen pillanat elfogadását, vagy a jövővel kapcsolatos aggodalmak vonják el a figyelmünket. A társadalmi nyomás és a perfekcionizmusra való törekvés is hozzájárulhat ahhoz, hogy ne érezzük magunkat elég jónak a jelenben.

Fontos felismerni, hogy a függőségek csupán tünetek, nem pedig a probléma gyökere. Ahhoz, hogy valóban meg tudjuk élni a jelent, szembe kell néznünk a mögöttes okokkal, és meg kell találnunk a valódi megoldásokat a problémáinkra. Ez a folyamat sokszor nehéz és fájdalmas lehet, de az egyetlen út a szabadulás és a teljes élet felé.

A figyelem gazdaságtana: Hogyan rabolják el a figyelmünket a vállalatok?

A vállalatok manipulálják figyelmünket, hogy vásárlásra ösztönözzön.
A figyelem gazdaságtana révén a vállalatok tudatosan manipulálják érzéseinket, hogy fokozzák a vásárlási hajlandóságunkat.

A jelen megélésének nehézsége nagyrészt a figyelem gazdaságtanának köszönhető. Vállalatok versenyeznek a figyelmünkért, ami egyre inkább szűkös erőforrássá válik. Ez a verseny pedig gyakran etikátlan módszerekhez vezet, amelyek eltávolítanak minket a jelen pillanatától.

A közösségi média platformok például algoritmusokat használnak, hogy a lehető legtöbb időt töltsük az alkalmazásban. Ezek az algoritmusok a dopamin-rendszerünket célozzák meg, jutalmazva minket apró, de addiktív ingerekkel, mint például a lájkok vagy az értesítések. Emiatt öntudatlanul is folyamatosan ellenőrizzük a telefonunkat, ahelyett, hogy a jelenre koncentrálnánk.

A reklámok is hasonló elven működnek. Gyakran vágyakat keltenek bennünk, amiket aztán termékek vagy szolgáltatások megvásárlásával próbálunk kielégíteni. Ez a folyamatos vágyakozás és a jövőbeli boldogság reménye szintén eltávolít minket a jelen pillanatától, hiszen állandóan valami többre vágyunk.

A vállalatok a figyelmünket pénzzé teszik, és ez a folyamat gyakran a mentális egészségünk rovására megy.

Ezek a taktikák nem csak a jelen megélését nehezítik meg, hanem hosszú távon is károsak lehetnek. A folyamatos ingeráradat stresszt, szorongást és depressziót okozhat. Nehezebben tudunk koncentrálni, kreatívak lenni, és mély, értelmes kapcsolatokat kialakítani.

Védekezésképpen fontos, hogy tudatosítsuk magunkban ezeket a manipulációs technikákat. Korlátozzuk a képernyő előtt töltött időt, gyakoroljunk tudatosságot (mindfulness), és keressünk olyan tevékenységeket, amelyek valódi örömet okoznak, nem pedig csak pillanatnyi kielégülést.

A mindfulness és a jelen megélés gyakorlatai: Visszatalálás önmagunkhoz

Számos oka van annak, hogy miért küzdünk a jelen pillanatban való teljes jelenléttel. Gyakran a múltbeli tapasztalataink és a jövőbeli aggodalmaink rabságában élünk, ami megakadályozza, hogy a mostban gyökerezzünk. A múltba révedés, a megbánások, a sérelmek és a feldolgozatlan traumák mind elvonják a figyelmünket a jelenről. Ugyanígy a jövőtől való félelem, a bizonytalanság és a tervezés kényszere is akadályozza a jelen pillanat elfogadását.

A modern társadalom is hozzájárul ehhez a jelenséghez. A folyamatos ingeráradat, a multitasking elvárása és a technológia állandó jelenléte mind megnehezítik a koncentrációt és a belső csend megtalálását. Az állandó „online” lét és a közösségi média felületek összehasonlításai tovább erősítik a szorongást és az elégedetlenséget, ami még inkább a jövőbe vagy a múltba tereli a figyelmünket.

Egy másik fontos tényező az elkerülő viselkedés. A kellemetlen érzések, a fájdalmas gondolatok elől menekülve sokan a jövőbe vagy a múltba menekülnek. Ez egyfajta védekező mechanizmus, amivel megpróbáljuk elkerülni a jelen pillanatban felmerülő nehézségeket. Azonban ez a viselkedés hosszú távon csak tovább súlyosbítja a problémát, mivel megakadályozza a feldolgozást és a gyógyulást.

A jelen pillanat elkerülése gyakran a saját érzéseinktől való félelemből fakad.

Ezen kívül a tökéletességre való törekvés is akadályozza a jelen megélését. A folyamatos teljesítménykényszer és az elvárásoknak való megfelelés vágya miatt nehezen tudunk ellazulni és elfogadni a dolgokat úgy, ahogy vannak. Ahelyett, hogy a folyamatra koncentrálnánk, inkább az eredményre fókuszálunk, ami stresszt és szorongást okoz.

A mindfulness gyakorlatok segíthetnek abban, hogy tudatosabbá váljunk a gondolatainkra, érzéseinkre és testi érzeteinkre. A tudatos légzés, a meditáció és a testszkennelés mind hatékony eszközök a jelen pillanatban való gyökerezéshez. Ezek a gyakorlatok segítenek abban, hogy elfogadóbbá váljunk önmagunkkal és a világgal szemben, és hogy elengedjük a felesleges aggodalmakat és félelmeket.

A mindfulness nem azt jelenti, hogy el kell nyomnunk a negatív érzéseinket, hanem azt, hogy tudatosan figyeljük meg őket, anélkül, hogy ítélkeznénk felettük. Ezáltal megtanulhatjuk, hogyan kezeljük hatékonyabban a stresszt, a szorongást és a fájdalmat, és hogyan éljünk teljesebb és kiegyensúlyozottabb életet.

A test és lélek kapcsolata: A szomatikus tapasztalás ereje

Sokszor azért állunk ellen a jelen megélésének, mert a testünk emlékszik. Emlékszik a múltbeli fájdalmakra, traumákra, és ezek a testi emlékek aktiválódhatnak a jelenben, ha valami hasonlót tapasztalunk. A testünk egyfajta időgépként működik, ami visszarepíthet minket a múltba, még akkor is, ha a tudatunk nem ismeri fel a kapcsolatot.

A szomatikus tapasztalás, vagyis a testünkön keresztüli érzékelés és megélés, kulcsfontosságú lehet a jelenben való gyökerezéshez. Viszont éppen ez a szomatikus tapasztalás az, amit gyakran elkerülünk. Amikor szorongunk, stresszelünk, vagy éppen fájdalmat érzünk, ösztönösen el akarjuk nyomni ezeket az érzéseket. Ezzel viszont csak tovább távolodunk a jelen pillanattól.

A testünk nem hazudik. Az érzéseink, a testi reakcióink mindig valósak, és értékes információkat hordoznak.

A test és lélek kapcsolata rendkívül szoros. A testünk a lelkünk tükre, és fordítva. Ha nem figyelünk a testünk jelzéseire, akkor nem tudjuk megérteni önmagunkat, és nem tudjuk megélni a jelent a teljességében.

A jelen megélése nem azt jelenti, hogy minden pillanatban boldognak kell lennünk. Hanem azt, hogy elfogadjuk a jelenlegi valóságot, beleértve a testi érzéseinket is. Ez persze nem könnyű, különösen akkor, ha a múltban traumákat éltünk át. De a szomatikus terápiák, a mindfulness gyakorlatok, és a testtudatosság növelése segíthet abban, hogy újra kapcsolódjunk a testünkhöz, és ezáltal a jelenhez.

A testünkben tárolt feszültségek, a krónikus fájdalmak, mind-mind akadályozhatnak abban, hogy a jelenben éljünk. Ezek a testi tünetek gyakran a feldolgozatlan érzelmek, a kimondatlan szavak, a meg nem élt tapasztalatok megnyilvánulásai. Ha megtanulunk figyelni a testünk jelzéseire, akkor közelebb kerülhetünk a gyógyuláshoz, és a jelenben való gyökerezéshez.

Az elfogadás és a hála gyakorlása: A jelen szépségének felfedezése

Sokszor azért állunk ellen a jelen pillanat megélésének, mert tartunk a jövőtől, vagy rágódunk a múlton. A jövő bizonytalansága szorongást kelthet, a múlt hibái pedig bűntudatot vagy megbánást szülhetnek. Mindkét esetben az elménk elkalandozik a „itt és most”-tól.

A jelen pillanat elfogadásának gyakorlása kulcsfontosságú a boldogság eléréséhez. Az elfogadás nem azt jelenti, hogy bele kell törődnünk a rossz dolgokba, hanem azt, hogy el kell ismernünk a valóságot, mielőtt változtatni tudnánk rajta. Ez a tudatosság lehetővé teszi, hogy ne a múlton keseregjünk, hanem a jelenben cselekedjünk a jövőnk érdekében.

A hála gyakorlása egy másik hatékony eszköz a jelen megéléséhez. Amikor hálát érzünk azért, amink van, kevésbé fókuszálunk arra, ami hiányzik.

A hála segít értékelni a mindennapi dolgokat, a kis örömöket, amik mellett gyakran elsiklunk. Koncentráljunk a pozitívumokra, még a nehéz időkben is. Írjunk hálanaplót, vagy egyszerűen csak gondoljuk végig, miért vagyunk hálásak az adott napon.

A meditáció és a tudatossági gyakorlatok is segíthetnek a jelen pillanatba való visszatérésben. Ezek a technikák megtanítanak minket arra, hogy figyeljük a gondolatainkat és érzéseinket anélkül, hogy ítélkeznénk felettük. Így könnyebben el tudjuk engedni a negatív gondolatokat, és a jelenre tudunk koncentrálni.

Végső soron a jelen megélése egy gyakorlat. Minél többet gyakoroljuk, annál könnyebben fog menni. Kezdjük apró lépésekkel, és legyünk türelmesek magunkkal. Ne feledjük, a jelen pillanat az egyetlen, ami igazán a miénk.


Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.

Megosztás
Hozzászólás