Az Othello-szindróma egy ritka, de súlyos pszichiátriai állapot, amelyet kóros féltékenység jellemez. Nem csupán egy múló érzésről van szó, hanem egy leküzdhetetlen meggyőződésről, miszerint a partner hűtlen, még akkor is, ha erre semmilyen bizonyíték nincs. Ez a meggyőződés annyira erős lehet, hogy a beteg képtelen racionálisan gondolkodni, és folyamatosan bizonyítékokat keres a feltételezett hűtlenségre.
A szindróma nevét Shakespeare Othello című tragédiájából kapta, ahol a főszereplő alaptalan féltékenysége a pusztulásához vezet. Az érintettek életminősége jelentősen romlik, mivel a folyamatos gyanakvás és ellenőrzés mind a saját, mind a partnerük életét megkeseríti.
Az Othello-szindróma nem pusztán féltékenység, hanem egy pszichotikus zavar, amely súlyos következményekkel járhat.
A kóros féltékenység hátterében gyakran állnak más pszichiátriai problémák, mint például a skizofrénia, a bipoláris zavar vagy a demencia. Emellett az alkohol- és drogfüggőség, valamint a korábbi traumák is növelhetik a kialakulás kockázatát. A szindróma veszélyes lehet, mivel erőszakhoz, akár gyilkossághoz is vezethet.
A diagnózis felállítása összetett, és alapos pszichiátriai vizsgálatot igényel. A kezelés célja a háttérben álló pszichiátriai betegség kezelése, valamint a beteg féltékenységi téveszméinek csökkentése. A terápia magában foglalhat gyógyszeres kezelést, pszichoterápiát és a párterápiát is.
Az Othello-szindróma definíciója és a kóros féltékenység fogalma
Az Othello-szindróma, más néven kóros féltékenységi zavar, egy ritka, de súlyos pszichiátriai állapot, melyet a partner hűtlenségébe vetett téveszmés hittel jellemez. Ez a hit teljesen megalapozatlan, vagy a bizonyítékok rendkívül gyengék, és a beteg képtelen racionálisan gondolkodni, vagy elfogadni a valóságot.
A kóros féltékenység nem csupán egy egyszerű érzelem, hanem egy obszesszív gondolatok és kényszeres viselkedések sorozata, melyek a hűtlenség bizonyítására irányulnak. A beteg folyamatosan kutat bizonyítékok után, ellenőrzi a partner telefonját, e-mailjeit, közösségi média profiljait, és kihallgatja a beszélgetéseit. Gyakoriak a vádaskodások, kérdések, és a nyomásgyakorlás a partnerre.
A lényeg, hogy az Othello-szindrómában szenvedő személy meggyőződése a hűtlenségről nem a valóságon alapul, hanem egy téveszmén, melyet képtelen elengedni.
A kóros féltékenység tönkreteheti a kapcsolatot, és súlyos következményekkel járhat mind a betegre, mind a partnerére nézve. A folyamatos stressz, a vádaskodások és a kontrolláló viselkedés pszichés terhet ró a partnerre, és szorongást, depressziót, vagy akár agressziót is kiválthat. A beteg maga is szenved, hiszen a féltékenység állandó feszültséget és szorongást okoz benne.
Az Othello-szindróma gyakran társul más pszichiátriai betegségekkel, például skizofréniával, mániás depresszióval, alkoholizmussal vagy drogfüggőséggel. Ezen állapotok megléte tovább súlyosbíthatja a féltékenységi téveszméket és a kapcsolódó viselkedéseket.
A kóros féltékenység tünetei és megnyilvánulásai
Az Othello-szindróma, vagy kóros féltékenység, egy súlyos pszichés állapot, melyet a leküzdhetetlen és irracionális féltékenység jellemez. A beteg személy meggyőződése, hogy partnere hűtlen hozzá, még akkor is, ha erre semmilyen valós bizonyíték nincs. Ez a meggyőződés a gondolkodás központjába kerül, és befolyásolja a beteg viselkedését, kapcsolatait és életminőségét.
A kóros féltékenység tünetei és megnyilvánulásai sokfélék lehetnek, de a legjellemzőbbek a következők:
- Állandó gyanakvás és bizalmatlanság: A beteg folyamatosan gyanakszik a partnerére, minden mozdulatát, szavát, tettét hűtlenségre utaló jelként értelmezi.
- Kényszeres ellenőrzés: A beteg állandóan ellenőrzi a partnerét, például a telefonját, e-mailjeit, közösségi média fiókjait, naplóját. Ezek az ellenőrzések nem csillapítják a féltékenységet, hanem tovább fokozzák azt.
- Kihallgatás és számonkérés: A beteg gyakran kérdezi ki a partnerét a napjáról, tevékenységeiről, barátairól. A kérdések gyakran vádaskodóak és agresszívek.
- Irreális követelések: A beteg irreális követelményeket támaszt a partnerével szemben, például elvárja, hogy a partner minden idejét vele töltse, vagy hogy megszakítsa a kapcsolatot a barátaival.
- Érzelmi manipuláció és zsarolás: A beteg érzelmileg manipulálja a partnerét, például bűntudatot kelt benne, vagy öngyilkossággal fenyegetőzik, ha a partner nem tesz eleget a követeléseinek.
- Verbális és fizikai agresszió: A féltékenység heves vitákhoz, veszekedésekhez, sőt akár fizikai agresszióhoz is vezethet.
A kóros féltékenység nem csupán egy érzelmi állapot, hanem egy súlyos pszichés zavar, ami komoly károkat okozhat a kapcsolatban és a beteg személy életében.
A tünetek súlyossága változó lehet. Enyhébb esetekben a beteg csak időnként érez erős féltékenységet, míg súlyosabb esetekben a féltékenység állandóan jelen van, és teljesen uralja a beteg gondolkodását és viselkedését.
A kóros féltékenység gyakran jár együtt más pszichés problémákkal, mint például:
- Szorongás
- Depresszió
- Obszesszív-kompulzív zavar
- Személyiségzavarok (pl. borderline személyiségzavar)
- Alkohol- vagy drogfüggőség
A beteg gyakran tagadja a problémát, vagy nem ismeri fel, hogy a féltékenysége kóros. Ez megnehezíti a diagnózist és a kezelést.
A kóros féltékenység kezelése komplex feladat, és általában pszichoterápiát és gyógyszeres kezelést is magában foglal.
Az Othello-szindróma kialakulásának hátterében álló pszichológiai tényezők

Az Othello-szindróma, a kóros és leküzdhetetlen féltékenység hátterében komplex pszichológiai tényezők állnak. Ezek a tényezők gyakran mélyen gyökereznek a beteg személyiségében, múltbeli tapasztalataiban és a jelenlegi kapcsolata dinamikájában.
Az egyik legfontosabb tényező az alacsony önértékelés. Azok, akik magukat értéktelennek, nem elég jónak tartják, könnyebben válnak féltékennyé, mert azt hiszik, partnerük megérdemel valaki jobbat, és előbb-utóbb el fogja hagyni őket. Ez a bizonytalanság állandó szorongást és gyanakvást szül.
A bizalmatlanság is központi szerepet játszik. Ez a bizalmatlanság fakadhat korábbi csalódásokból, akár gyerekkorból hozott traumákból is. Például, ha valakit gyermekkorában elhanyagoltak, vagy többször becsapták, felnőttként nehezebben alakít ki bizalmi kapcsolatokat, és hajlamosabb lehet a féltékenységre.
A kényszeres viselkedés szintén hozzájárulhat az Othello-szindróma kialakulásához. A beteg állandóan ellenőrzi partnerét, keresi a bizonyítékokat a feltételezett hűtlenségre. Ez a viselkedés lehet a kényszerbetegség egyik megnyilvánulása, és súlyosan károsíthatja a kapcsolatot.
Az Othello-szindrómában szenvedők gyakran tévesen értelmezik a valóságot, és a legártatlanabb helyzetekben is hűtlenséget látnak.
A projektív azonosítás egy másik pszichológiai mechanizmus, amely szerepet játszhat. Ebben az esetben a beteg a saját negatív érzéseit, például a hűtlenségre való hajlamát, a partnerére vetíti ki, és azt feltételezi, hogy a partner hűtlen.
A személyiségzavarok, különösen a borderline és a nárcisztikus személyiségzavar, szintén növelhetik a féltékenység kockázatát. A borderline személyiségzavarban szenvedők hajlamosak az intenzív, instabil kapcsolatokra, és a legkisebb jelre is elutasítástól tartanak. A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedők pedig rendkívül érzékenyek a kritikára, és könnyen féltékennyé válhatnak, ha úgy érzik, veszélyben van a pozíciójuk a kapcsolatban.
A szociokulturális tényezők is befolyásolhatják a féltékenység megjelenését. Bizonyos kultúrákban a hűség nagyobb hangsúlyt kap, és a hűtlenség súlyosabb következményekkel járhat, ami növelheti a féltékenység előfordulását.
Végül, a pszichotikus zavarok, mint például a skizofrénia, szintén okozhatnak téveszmés féltékenységet. Ebben az esetben a betegnek nincs valós alapja a féltékenységre, a hűtlenség gondolata a betegségének tünete.
A személyiség szerepe a kóros féltékenységben: nárcizmus, borderline és más zavarok
A kóros féltékenység, az Othello-szindróma hátterében gyakran személyiségzavarok állnak. Ezek a zavarok torzítják a valóságérzékelést és a párkapcsolati dinamikát, táptalajt biztosítva a kontrollálhatatlan féltékenységnek.
A nárcisztikus személyiségzavar esetében a grandiózus énkép és a mások iránti empátia hiánya vezethet kóros féltékenységhez. A nárcisztikus személy úgy érezheti, hogy „jár neki” a párja hűsége, és a legapróbb jelét is fenyegetésként értelmezheti az ő „különleges” státuszára. A féltékenység itt az önértékelés védelmének eszköze.
A borderline személyiségzavar instabil érzelmekkel, identitászavarral és impulzivitással jár. Az ilyen személyek gyakran élnek meg intenzív félelmet az elhagyástól, ami túlzott birtoklási vágyhoz és féltékenységhez vezethet. A féltékenységüket gyakran heves érzelmi kitörések kísérik.
A személyiségzavarok nem „okozzák” az Othello-szindrómát, hanem hajlamosító tényezőként működnek, amelyek súlyosbíthatják a féltékenység tüneteit és megnehezíthetik a kezelést.
Más személyiségzavarok, mint például a dependens személyiségzavar (erős függőség a partnertől, állandó megerősítés igénye) vagy a szorongó személyiségzavar (állandó félelem a kritikától és elutasítástól) szintén hozzájárulhatnak a kóros féltékenység kialakulásához.
Fontos hangsúlyozni, hogy a személyiségzavarral küzdő egyének nem feltétlenül válnak kórosan féltékennyé. A féltékenység kialakulásában szerepet játszanak a korábbi traumák, a bizalomhiány és a párkapcsolati minták is.
A kezelés komplex, és magában foglalhatja a pszichoterápiát (különösen a kognitív viselkedésterápiát és a sématerápiát), valamint a gyógyszeres kezelést, ha a féltékenységet szorongás, depresszió vagy más pszichiátriai tünetek kísérik.
Az Othello-szindróma és a párkapcsolati dinamika
Az Othello-szindróma, a kóros féltékenység egy súlyos pszichiátriai állapot, ami jelentős hatással van a párkapcsolati dinamikára. A betegségben szenvedő személy meggyőződése, hogy partnere hűtlen hozzá, még akkor is, ha erre semmilyen bizonyíték nincs. Ez a téveszme állandó gyanakváshoz, ellenőrzéshez és vádaskodáshoz vezet, ami tönkreteszi a bizalmat és a szeretetet a kapcsolatban.
A beteg kényszeresen kutat bizonyítékok után, átkutatja a partner telefonját, e-mailjeit, követi őt, vagy éppen közös ismerősöktől próbál információt szerezni. Ez a viselkedés elképesztő stresszt okoz a partnernek, aki folyamatosan bizonygatni kényszerül ártatlanságát. A vádak intenzitása és gyakorisága miatt a partner érzelmileg kimerülhet, és végső soron eltávolodhat a betegtől.
A kóros féltékenységben szenvedő személy gyakran nem látja be a problémát, és a partnerét hibáztatja a kialakult helyzetért.
Az Othello-szindróma erőszakos viselkedéshez is vezethet, mind verbális, mind fizikai formában. A beteg féltékenységi rohamai során elveszítheti az önkontrollját, és megfélemlítheti, bántalmazhatja a partnerét. Ez a dinamika egy toxikus, veszélyes környezetet teremt a kapcsolatban, ami súlyos károkat okozhat mindkét félnek.
A párkapcsolati terápia segíthet a feleknek megérteni a kóros féltékenység természetét és hatásait, valamint kommunikációs stratégiákat kidolgozni a konfliktusok kezelésére. Ugyanakkor, az Othello-szindróma kezelése elsősorban a beteg egyéni terápiáján múlik, ahol a téveszmék eredetét és fenntartó tényezőit próbálják feltárni és kezelni.
A féltékenység és a bizalom hiánya: egy ördögi kör
A féltékenység és a bizalom hiánya az Othello-szindróma esetében egy ördögi kört alkot. A kóros féltékenység alapja nem valós bizonyítékokon nyugszik, hanem a beteg mélyen gyökerező bizonytalanságán és bizalomhiányán.
Ez a bizalomhiány odáig fajulhat, hogy a beteg a partnere minden tettét, szavát, sőt, még a gondolatait is a feltételezett hűtlenség bizonyítékaként értelmezi. Folyamatosan bizonyítékokat keres, ellenőrzi a partnerét, kihallgatja, követi, sőt, akár erőszakhoz is folyamodhat.
Ez a viselkedés viszont éppen az ellenkezőjét éri el, mint amit a beteg szeretne: a kontroll és a gyanakvás megöli a kapcsolatot, és valódi problémákat generál.
A partner érthetően frusztrálttá válik a folyamatos vádaskodástól és a bizalom hiányától. Ez a frusztráció pedig a beteg szemében újabb bizonyítékként szolgál a feltételezett hűtlenségre, tovább erősítve a féltékenységi téveszméket.
A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a beteg gyakran képtelen belátni a saját tévedéseit. Meg van győződve arról, hogy igaza van, és a partner „titkolózik” vagy „manipulálja” őt. Ez a meggyőződés lehetetlenné teszi a racionális párbeszédet és a probléma megoldását.
Az Othello-szindróma differenciáldiagnosztikája: más pszichiátriai állapotok kizárása

Az Othello-szindróma differenciáldiagnosztikája kulcsfontosságú, mivel a kóros féltékenység számos más pszichiátriai állapot tünete is lehet. Elsődlegesen ki kell zárni a skizofréniát és más pszichotikus zavarokat, ahol a téveszmék hasonló tartalmat hordozhatnak, de a féltékenység csak egy a sok közül.
A hangulatzavarok, különösen a mániás epizódok, szintén járhatnak fokozott féltékenységgel, de itt a hangulati kilengések dominálnak a klinikai képben. A személyiségzavarok, mint például a borderline vagy nárcisztikus személyiségzavar, szintén okozhatnak intenzív féltékenységet, azonban ezeknél a zavaroknál a féltékenység a kapcsolati instabilitás és az identitászavar egyik megnyilvánulása, nem pedig a központi probléma.
A differenciáldiagnózis során elengedhetetlen a részletes anamnézis felvétele, a mentális állapot vizsgálata, és szükség esetén kiegészítő vizsgálatok elvégzése, például neurológiai vizsgálatok, hogy kizárjuk az organikus okokat.
Az alkohol- és drogfüggőség is okozhat kóros féltékenységet, különösen a krónikus alkoholizmus esetén. Itt a kognitív károsodás és a viselkedéses kontroll elvesztése játszik szerepet. A kényszerbetegség (OCD) is felmerülhet a differenciáldiagnózis során, ha a féltékenységgel kapcsolatos gondolatok kényszergondolatok formájában jelentkeznek, és a beteg kényszercselekvésekkel próbálja csökkenteni a szorongást.
Az Othello-szindróma és a valóság: a téveszmék és a paranoia szerepe
Az Othello-szindróma, a kóros féltékenység legszélsőségesebb formája, gyakran a valóság torz érzékelésében gyökerezik. A betegek makacsul hisznek partnerük hűtlenségében, még akkor is, ha erre semmilyen bizonyíték nincs. Ez a hit nem egyszerű bizalmatlanság, hanem egy mélyen gyökerező téveszme, melyet semmilyen rábeszélés vagy logika nem képes megváltoztatni.
A téveszmék mellett a paranoia is központi szerepet játszik. A beteg úgy érzi, hogy a világ összeesküdött ellene, és a bizonyítékok hiányát is a partner és a környezet ármánykodásának tudja be. Minden ártatlan gesztus, minden apró késés a hűtlenség megerősítéseként értelmeződik.
Ez a kóros féltékenység nem csupán a párkapcsolatot teszi tönkre, hanem a beteg életének minden területére kihat. A paranoia és a téveszmék miatt a beteg elszigetelődik, bizalmatlan lesz a barátaival és a családjával is.
A beteg gyakran racionálisnak tűnik a külvilág számára, kivéve, amikor a féltékenység témája kerül elő. Ekkor azonban elveszíti az önuralmát, és irracionális, akár erőszakos viselkedésre is képes lehet. A valóság és a képzelet közötti határ elmosódik, és a beteg a saját féltékenysége csapdájába esik.
A kezelés összetett, és gyakran pszichoterápiát és gyógyszeres kezelést is igényel. A cél a téveszmék és a paranoia enyhítése, valamint a beteg valóságérzékelésének helyreállítása.
Az Othello-szindróma hatása az áldozatra: a bántalmazás különböző formái
Az Othello-szindrómában szenvedő személy kóros féltékenysége az áldozatra nézve számos bántalmazó formában nyilvánulhat meg. Ezek a formák lehetnek pszichológiaiak, verbálisak, fizikaiak és gazdaságiak.
A pszichológiai bántalmazás magában foglalhatja az állandó gyanúsítgatást, a megfigyelést, a követést, a telefon és a közösségi média fiókok ellenőrzését, valamint a barátoktól és a családtól való elszigetelést. Az áldozat állandóan megfigyelés alatt érezheti magát, ami szorongáshoz, depresszióhoz és alacsony önértékeléshez vezethet.
A verbális bántalmazás gyakran a féltékenységből fakadó sértésekben, vádaskodásokban és leértékelő megjegyzésekben nyilvánul meg. Ez alááshatja az áldozat önbizalmát és önbecsülését.
A fizikai bántalmazás sajnos szintén előfordulhat. Ez a lökdöséstől és pofozkodástól a súlyosabb erőszakos cselekményekig terjedhet. A fizikai erőszak gyakran az érzelmi és verbális bántalmazás eszkalációja.
Az Othello-szindrómában szenvedő személy kontrollt akar gyakorolni az áldozat felett, a féltékenység pedig eszközzé válik ennek eléréséhez.
A gazdasági bántalmazás kevésbé nyilvánvaló, de annál károsabb lehet. Ez magában foglalhatja az áldozat pénzügyi forrásainak korlátozását, a munkavállalás megakadályozását, vagy a pénz feletti teljes kontrollt.
Az áldozatok gyakran szégyent és bűntudatot éreznek a helyzetük miatt, ami megnehezíti számukra, hogy segítséget kérjenek. A bántalmazás ciklusát megtörni rendkívül nehéz, de nem lehetetlen. A terápia és a támogató környezet elengedhetetlen a gyógyuláshoz.
Az Othello-szindróma jogi és társadalmi vonatkozásai
Az Othello-szindróma jogi vonatkozásai rendkívül komplexek. Mivel a betegség kóros féltékenységet eredményez, gyakran vezet erőszakos cselekedetekhez, akár súlyos testi sértéshez vagy gyilkossághoz is. A bíróságoknak nehéz dolguk van annak eldöntésében, hogy a betegség mennyiben befolyásolja az elkövető beszámíthatóságát.
A társadalmi vonatkozások sem elhanyagolhatóak. Az Othello-szindrómában szenvedő személyek gyakran elszigetelik magukat, tönkreteszik a kapcsolataikat, és súlyos károkat okoznak a környezetükben élőknek. A betegség stigma is akadályozhatja a kezelést, mivel a betegek gyakran nem ismerik fel a problémát, vagy szégyellik a tüneteiket.
A társadalom felelőssége, hogy felhívja a figyelmet erre a súlyos mentális betegségre, és elősegítse a korai diagnózist és kezelést.
A betegség káros hatásai a párkapcsolatokon túl a munkahelyi kapcsolatokra és a családi dinamikára is kiterjedhetnek. A folyamatos gyanakvás és ellenőrzés légköre mérgezővé teszi a környezetet, és hosszú távú pszichológiai károkat okozhat az áldozatoknak.
Az Othello-szindróma kezelési lehetőségei: pszichoterápia és gyógyszeres kezelés

Az Othello-szindróma kezelése komplex feladat, amely gyakran pszichoterápia és gyógyszeres kezelés kombinációját igényli. A terápia célja a betegség hátterében álló okok feltárása, a téveszmékkel való megküzdés, és a valósághoz való visszatérés elősegítése.
A pszichoterápiás módszerek közül a kognitív viselkedésterápia (KVT) bizonyult a leghatékonyabbnak. A KVT során a terapeuta segít a páciensnek azonosítani és megkérdőjelezni a kóros féltékenységhez vezető gondolkodási mintákat és viselkedéseket. Gyakran alkalmaznak valóságtesztelést, melynek során a páciens szembesül a téveszmékkel ellentétes bizonyítékokkal.
A terápia során fontos a bizalmi kapcsolat kialakítása a terapeuta és a páciens között, mivel a betegek gyakran bizalmatlanok és gyanakvók.
A gyógyszeres kezelés az Othello-szindróma tüneteinek enyhítésére szolgál. Mivel a betegség gyakran együtt jár más pszichiátriai problémákkal, mint például a depresszió, szorongás vagy pszichózis, a kezelés során ezeket a kísérő betegségeket is figyelembe kell venni.
- Antidepresszánsok: A szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k) segíthetnek a depresszió és a szorongás kezelésében, amelyek gyakran súlyosbítják a féltékenységi téveszméket.
- Antipszichotikumok: Ezek a gyógyszerek csökkenthetik a téveszméket és a hallucinációkat, különösen akkor, ha a betegség pszichotikus tünetekkel jár. Mind a klasszikus, mind az atípusos antipszichotikumokat alkalmazzák.
A családterápia is hasznos lehet, mivel az Othello-szindróma jelentős hatással van a párkapcsolatra és a családi dinamikára. A terápia segíthet a párnak a kommunikáció javításában és a bizalom helyreállításában. Azonban a terápia eredményessége nagyban függ a beteg együttműködési készségétől.
Súlyos esetekben, amikor a beteg veszélyt jelent önmagára vagy másokra, kórházi kezelés válhat szükségessé a stabilizáció érdekében.
A kognitív viselkedésterápia (KVT) alkalmazása az Othello-szindróma kezelésében
A kognitív viselkedésterápia (KVT) kulcsfontosságú szerepet játszik az Othello-szindróma kezelésében. A terápia célja, hogy a betegek felismerjék és megváltoztassák a kóros féltékenység mögött meghúzódó torz gondolkodási mintákat és viselkedéseket.
A KVT során a terapeuta segít a páciensnek azonosítani azokat a gondolatokat, amelyek a féltékenységet kiváltják. Ezek gyakran irracionálisak és túlzóak, például: „Biztosan megcsal”, „Senki sem lehet velem boldog”. A terápia során a páciens megtanulja megkérdőjelezni ezeket a gondolatokat, és reálisabb, kevésbé negatív alternatívákat keresni.
A viselkedéses komponens a féltékenységgel kapcsolatos viselkedések csökkentésére összpontosít. Ide tartozhat például a partner folyamatos ellenőrzése, a telefonjának átnézése, vagy a barátaival való találkozás korlátozása. A KVT segít a páciensnek egészségesebb megküzdési stratégiákat kialakítani, például kommunikációt, problémamegoldást és önbizalom-építést.
A KVT egyik legfontosabb eleme a gondolatok átstrukturálása, amely során a páciens megtanulja felismerni és megváltoztatni a negatív, torz gondolkodási mintákat.
A terápia során a páciens expozíciós technikákat is alkalmazhat, amelyek során fokozatosan szembesül a féltékenységet kiváltó helyzetekkel, hogy megtanulja kezelni a szorongást és a félelmet. A relaxációs technikák, mint például a mély légzés és a progresszív izomlazítás, szintén segíthetnek a szorongás csökkentésében.
A KVT egyéni és csoportos formában is alkalmazható. A csoportterápia különösen hasznos lehet, mivel a páciensek megoszthatják tapasztalataikat másokkal, akik hasonló problémákkal küzdenek.
A KVT sikeressége az Othello-szindróma kezelésében nagymértékben függ a páciens motivációjától és a terápiás kapcsolat minőségétől. A terápia általában hosszú távú elkötelezettséget igényel, de a legtöbb esetben jelentős javulást eredményez a tünetek enyhítésében és az életminőség javításában.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.