A dicséret, bár egyszerű gesztusnak tűnhet, mélyreható pszichológiai hatásokkal bír. A pozitív megerősítésként funkcionáló dicséret alapvetően befolyásolja az egyén önértékelését, motivációját és viselkedését. Amikor valaki dicséretet kap, az agyában dopamin szabadul fel, ami örömérzetet kelt és megerősíti a dicsérethez kapcsolódó viselkedést. Ez a biológiai folyamat teszi a dicséretet hatékony eszközzé a tanulásban és a fejlődésben.
A dicséret nem csupán az elért eredmények elismerése, hanem a befektetett erőfeszítés és a kitartás méltatása is. A folyamatra fókuszáló dicséret, szemben a képességekre vonatkozóval, ösztönzi a növekedési szemléletmódot. Ez azt jelenti, hogy az egyén a kihívásokat lehetőségként látja a fejlődésre, nem pedig a kudarc elkerülésére.
A valódi, őszinte dicséret képes áthidalni a kommunikációs szakadékokat, erősíteni a kapcsolatokat és bizalmat építeni.
A dicséret hatékonysága nagymértékben függ a hitelességétől és a konkrét megfogalmazástól. Az általános, üres frázisok kevésbé motiválóak, mint a konkrét, részletekre kiterjedő dicséretek, amelyek bemutatják, hogy a dicsérő személy valóban figyelemmel kísérte az egyén erőfeszítéseit. Például, ahelyett, hogy azt mondanánk „Jól végezted a munkát!”, sokkal hatásosabb azt mondani: „Nagyon tetszik, ahogy megoldottad ezt a problémát, különösen az a kreatív ötlet, amivel előálltál.”
A dicséret hiánya vagy a negatív visszajelzés éppen ellenkező hatást válthat ki. Tartós kritika aláásja az önbizalmat, csökkenti a motivációt és szorongást okozhat. A megfelelő egyensúly megtalálása a pozitív megerősítés és a konstruktív kritika között kulcsfontosságú a személyes és a szakmai fejlődés szempontjából. A dicséret ereje abban rejlik, hogy képes pozitív spirált elindítani, amely önbizalmat, motivációt és sikert eredményez.
A dicséret neurobiológiai alapjai: Dopamin és a jutalomközpont
A dicséret nem csupán egy kedves gesztus, hanem valós neurobiológiai folyamatokat indít el az agyban. Központi szerepet játszik ebben a dopamin, egy neurotranszmitter, mely a jutalomközpontban aktiválódik. Amikor dicséretet kapunk, az agyunk dopamint szabadít fel, ami kellemes érzést okoz, és megerősíti a viselkedést, ami a dicsérethez vezetett.
A jutalomközpont, mely az agy különböző területeiből áll (például a nucleus accumbens és a ventrális tegmentális terület), kulcsfontosságú a motiváció és a tanulás szempontjából. A dicséret aktiválja ezeket a területeket, ami arra ösztönöz bennünket, hogy megismételjük azokat a cselekedeteket, melyek elismerést váltottak ki.
A dicséret hatására felszabaduló dopamin nem csak a pillanatnyi örömöt okozza, hanem hosszú távon is befolyásolja a viselkedésünket, növelve a kitartást és a teljesítményt.
A dicséret hatékonysága függ a hitelességétől és a konkrétságtól. Egy üres, általános dicséret kevésbé aktiválja a jutalomközpontot, mint egy olyan elismerés, ami pontosan leírja, mit csináltunk jól. Például ahelyett, hogy azt mondjuk, „Jó volt!”, sokkal hatásosabb, ha azt mondjuk, „Nagyon tetszett, ahogy megoldottad ezt a problémát, kreatív és hatékony voltál!”
A dicséret nem csak a jutalomközpontot aktiválja, hanem más agyterületeket is. Az elülső cinguláris kéreg (ACC), mely a hibák felismerésében és a döntéshozatalban játszik szerepet, szintén aktiválódik. Ez azt jelenti, hogy a dicséret nem csak örömet okoz, hanem segít abban is, hogy jobban megértsük, mit csináltunk jól, és hogyan tudunk fejlődni.
A dopaminrendszer érzékenysége egyénenként változó lehet, ezért a dicséret hatása is eltérő lehet. Egyesek számára a dicséret erős motivációt jelent, míg mások kevésbé reagálnak rá. Ennek ellenére a dicséret általában pozitív hatással van a viselkedésre és a teljesítményre.
A dicséret formái: Verbalis és nonverbális kifejezések
A dicséret ereje abban rejlik, hogy képes motiválni, megerősíteni és építeni másokat. Ezt az erőt pedig nemcsak szavakkal, hanem nonverbális jelekkel is közvetíthetjük. A verbális dicséret a legkézenfekvőbb módja az elismerés kifejezésének. Ide tartoznak a konkrét, személyre szabott mondatok, amelyek megnevezik a kiemelkedő teljesítményt vagy pozitív tulajdonságot. Például: „Nagyon tetszett, ahogy megoldottad ezt a problémát, kreatív és hatékony voltál!” vagy „Értékelem a kitartásodat, látszik, hogy sokat dolgoztál ezen.”
A nonverbális dicséret legalább annyira fontos, mint a verbális. Ide tartozik a mosoly, a bólintás, a szemkontaktus, a vállveregetés, vagy egy barátságos érintés. Ezek a jelek azt üzenik, hogy figyelünk a másikra, értékeljük őt és elismerjük a fáradozásait. Egy őszinte mosoly sokszor többet ér ezer szónál.
A hatékony dicséret kombinálja a verbális és nonverbális elemeket, így válik igazán hitelessé és meggyőzővé.
Érdemes odafigyelni arra, hogy a dicséret őszinte és specifikus legyen. Az általános dicséretek (pl. „Jó vagy!”) kevésbé hatékonyak, mint azok, amelyek konkrétumokra mutatnak rá. A dicséretnek illeszkednie kell a helyzethez és a címzett személyiségéhez is. A túlzott vagy indokolatlan dicséret épp az ellenkező hatást válthatja ki, ezért fontos a mértékletesség.
Végül, ne feledkezzünk meg az önmagunk dicséretéről sem. Az önértékelés és az önbizalom építésének fontos eszköze, ha elismerjük a saját sikereinket és erősségeinket. Ez lehet egy csendes belső monológ, vagy akár egy naplóba leírt gondolat is.
A hatékony dicséret jellemzői: Őszinteség, konkrétum és időzítés
A dicséret ereje abban rejlik, hogy képes pozitív változásokat elindítani másokban. Azonban nem minden dicséret egyforma hatású. Ahhoz, hogy a dicséret valóban motiváló és építő legyen, három kulcsfontosságú jellemzőt kell figyelembe venni: az őszinteséget, a konkrétumot és az időzítést.
Az őszinteség a dicséret alapja. Ha a dicséret nem őszinte, álságosnak tűnhet, és épp az ellenkező hatást váltja ki: bizalmatlanságot és elégedetlenséget. Az emberek ösztönösen érzik, ha valaki nem szívből dicséri őket. Ezért fontos, hogy csak akkor dicsérjünk, ha valóban hiszünk abban, amit mondunk. A dicséretnek tükröznie kell a valódi megbecsülésünket az illető munkájáért, erőfeszítéseiért vagy személyiségjegyeiért.
A hatékony dicséret alapja az őszinte és mélyről jövő elismerés.
A konkrétum elengedhetetlen a dicséret hatékonyságához. Általános dicséretek, mint például „Jól végezted a munkád”, kevésbé motiválóak, mint a konkrét visszajelzések. A konkrét dicséret rávilágít arra, hogy pontosan mit értékeltünk az illető teljesítményében. Például, ahelyett, hogy azt mondanánk „Jó volt a prezentációd”, mondhatjuk azt, hogy „Nagyon tetszett, ahogy a grafikonokkal szemléltetted az adatokat, ez sokat segített a megértésben”. A konkrét dicséret segít az illetőnek megérteni, hogy mely területeken teljesített jól, és ezáltal megerősíti a helyes viselkedést.
Az időzítés szintén kritikus tényező. A dicséretnek a lehető legközelebb kell követnie a dicséretre okot adó eseményt. Ha túl sok idő telik el, a dicséret elveszítheti a jelentőségét, és kevésbé lesz hatékony. Az azonnali dicséret megerősíti a viselkedést, és segít az illetőnek összekapcsolni a cselekedetét a pozitív visszajelzéssel. Például, ha egy munkatársunk nagyszerű ötlettel áll elő egy megbeszélésen, dicsérjük meg azonnal a megbeszélés után, vagy akár közben is, ha a helyzet engedi.
Összefoglalva, a hatékony dicséret őszinte, konkrét és időszerű. Ha ezeket a jellemzőket figyelembe vesszük, a dicséret valóban képes pozitív változásokat elindítani, motiválni és megerősíteni másokat.
A dicséret szerepe a gyermeknevelésben: Önbizalom és motiváció fejlesztése
A dicséret kulcsszerepet játszik a gyermeknevelésben, közvetlenül befolyásolva a gyermek önbizalmát és motivációját. Nem mindegy azonban, hogyan és mit dicsérünk. A túlzott, indokolatlan dicséret éppúgy káros lehet, mint a teljes hiánya.
A célzott, konkrét dicséret a leghatékonyabb. Ahelyett, hogy általánosságban azt mondanánk, „Ügyes vagy!”, próbáljuk meg konkrétan megfogalmazni, mi tetszett: „Nagyon ügyesen oldottad meg a feladatot, tetszik, hogy ilyen kitartóan próbálkoztál!”. Ez a fajta dicséret segít a gyermeknek megérteni, melyik viselkedését szeretnénk megerősíteni.
A dicséret nem csak a sikerek elismerésére szolgál. Értékelni kell az erőfeszítést és a fejlődést is. Ha a gyermek nem ér el azonnal sikert, de láthatóan igyekszik, dicsérjük meg a próbálkozását: „Látom, hogy nagyon sokat dolgoztál ezen, és sokat fejlődtél!”. Ez a megközelítés segít a gyermeknek abban, hogy ne féljen a hibáktól, és ne adja fel könnyen.
A dicséretnek őszintének kell lennie. A hamis, képmutató dicséret ártalmas lehet, mert a gyermek hamar rájön, hogy nem valós, és elveszíti a bizalmát a szülőben. A dicséretnek a gyermek valódi teljesítményén és erőfeszítésein kell alapulnia.
A helyes dicséret nem csak megerősíti a kívánatos viselkedést, hanem építi a gyermek önbecsülését és önbizalmát, ami elengedhetetlen a sikeres és boldog élethez.
A dicséret mellett fontos a konstruktív visszajelzés is. Ha a gyermek hibázik, ne csak kritizáljuk, hanem segítsünk neki megérteni, hol rontotta el, és hogyan javíthatja a teljesítményét. A kritika soha ne legyen személyeskedő, hanem a viselkedésre vagy a teljesítményre irányuljon.
A dicséret formái változatosak lehetnek. Nem csak szavakkal dicsérhetünk, hanem gesztusokkal, érintéssel, mosollyal, vagy akár egy apró ajándékkal is kifejezhetjük elismerésünket. Fontos, hogy a dicséret formája illeszkedjen a gyermek személyiségéhez és az adott helyzethez.
Példák a hatékony dicséretre:
- „Nagyon tetszik, ahogy segítettél a testvérednek a házi feladatban.”
- „Látom, hogy sokat gyakoroltál a zongorán, és nagyon szépen játszol.”
- „Büszke vagyok rád, mert nem adtad fel, pedig nagyon nehéz volt a feladat.”
- „Értékelem, hogy ilyen figyelmes vagy másokkal.”
A dicséret nem helyettesítheti a szeretetet és a figyelmet, de fontos eszköze a gyermeknevelésnek. A dicséret segít a gyermeknek abban, hogy pozitív képet alakítson ki önmagáról, és motivált legyen a fejlődésre.
A dicséret hatása a felnőtt kapcsolatokra: Intimitás és elégedettség növelése
A dicséret ereje a felnőtt kapcsolatokban gyakran alulértékelt eszköz, pedig jelentősen hozzájárulhat az intimitás és az elégedettség növeléséhez. Ahelyett, hogy természetesnek vennénk partnerünk erőfeszítéseit és jó tulajdonságait, fontos, hogy tudatosan kifejezzük elismerésünket.
A dicséret nem csupán üres frázis. Amikor őszintén megdicsérjük a másikat, azzal azt üzenjük, hogy figyelünk rá, értékeljük őt és a tetteit. Ez különösen fontos a hosszú távú kapcsolatokban, ahol a megszokás könnyen elnyomhatja az odafigyelést.
Mire figyeljünk a dicséret megfogalmazásakor?
- Legyen konkrét: Ahelyett, hogy azt mondjuk, „Jól nézel ki”, mondjuk inkább, „Nagyon jól áll ez a ruha, kiemeli a szemed színét.”
- Legyen őszinte: A dicséretnek szívből kell jönnie, különben hiteltelennek hat.
- Legyen időzített: Ne csak különleges alkalmakkor dicsérjünk, hanem a hétköznapi helyzetekben is.
A dicséret nem csak a nagy dolgokra vonatkozik. Egy kedves gesztus, egy jól elkészített vacsora, vagy akár egy nehéz helyzetben tanúsított türelem is megérdemli az elismerést. A kicsi, de rendszeres dicséretek építik a kapcsolatot.
A rendszeres, őszinte dicséret megerősíti a partner önbecsülését, biztonságérzetét és a kapcsolatba vetett hitét.
Fontos megérteni, hogy a dicséret nem csak a partnernek jó, hanem nekünk is. Amikor kifejezzük az elismerésünket, mi is pozitív érzéseket élünk át, ami tovább erősíti a kötődést.
A dicséret hiánya viszont épp az ellenkező hatást válthatja ki. Ha a partner úgy érzi, hogy nem látják, nem értékelik, akkor frusztrált, elhanyagolt és elégedetlen lehet. Ez pedig hosszú távon a kapcsolat megromlásához vezethet.
Érdemes tehát tudatosan odafigyelni arra, hogy rendszeresen és őszintén dicsérjük partnerünket, ezzel is táplálva a kapcsolatot és erősítve a szeretetet.
A munkahelyi dicséret: Teljesítmény és elkötelezettség javítása
A munkahelyi dicséret nem csupán egy kedves gesztus, hanem egy hatékony eszköz a teljesítmény és az elkötelezettség növelésére. Amikor egy munkavállaló elismerést kap a munkájáért, az megerősíti a pozitív viselkedést és motiválja őt a további fejlődésre.
A dicséretnek számos előnye van:
- Növeli a munkavállalói morált: Az elismert munkatársak értékesebbnek érzik magukat, ami növeli a munkahelyi elégedettségüket.
- Javítja a teljesítményt: A pozitív visszajelzés segít a munkavállalóknak megérteni, hogy mit csinálnak jól, és ösztönzi őket a még jobb teljesítményre.
- Csökkenti a fluktuációt: Azok a munkavállalók, akik úgy érzik, hogy megbecsülik őket, kevésbé valószínű, hogy elhagyják a vállalatot.
- Erősíti a csapatkohéziót: A dicséret nemcsak az egyéni teljesítményt javítja, hanem a csapatmunkát is ösztönzi.
A dicséret hatékonysága nagymértékben függ attól, hogy hogyan adjuk. A dicséretnek őszintének, konkrétnak és időbeninek kell lennie. Fontos, hogy ne csak az eredményeket dicsérjük, hanem az erőfeszítéseket és a hozzáállást is.
Például, ahelyett, hogy azt mondjuk: „Jó munkát végeztél!”, mondhatjuk: „Nagyon tetszett, ahogy megoldottad a problémát a projektben. A kreatív megoldásod segített időben befejezni a feladatot.”
A rendszeres és őszinte dicséret a legjobb befektetés a munkavállalókba, ami hosszú távon megtérül a vállalat számára.
A dicséret nem csak a vezetők feladata. A munkatársak is dicsérhetik egymást, ezzel is erősítve a pozitív munkahelyi légkört. A peer-to-peer dicséret különösen hatékony lehet, mivel a munkatársak jobban értik egymás kihívásait és sikereit.
A dicséretnek nem kell mindig anyagi jellegűnek lennie. Egy egyszerű szóbeli dicséret, egy köszönőlevél vagy egy nyilvános elismerés is sokat jelenthet a munkavállalóknak. A lényeg, hogy az elismerés őszinte legyen és tükrözze a munkavállaló értékét a vállalat számára.
A dicséret kultúrájának kiépítése időt és erőfeszítést igényel, de a befektetés megtérül a megnövekedett teljesítmény, az elkötelezett munkavállalók és a pozitív munkahelyi légkör formájában.
A túlzott dicséret árnyoldalai: Nárcizmus és függőség kialakulása
A dicséret, bár alapvetően pozitív megerősítés, túlzott mértékben alkalmazva komoly árnyoldalakat rejthet. Különösen a gyermekkorban tapasztalt, folyamatos és feltétel nélküli dicséret vezethet nem várt következményekhez.
Az egyik leggyakoribb probléma a nárcizmus kialakulása. Ha egy gyermeket folyamatosan kiemelnek, és azt sugallják neki, hogy ő különlegesebb és tehetségesebb mindenki másnál, akkor az önmaga idealizált képét fogja kialakítani. Ez a kép gyakran nem fedi a valóságot, és a gyermek később nehezen viseli a kritikát, a kudarcot, vagy azt, ha nem kapja meg a várt figyelmet.
A túlzott dicséret egyfajta függőséget is kialakíthat. Az egyén hozzászokik ahhoz, hogy folyamatosan külső megerősítést kapjon, és elveszíti a belső motivációját. Emiatt a továbbiakban csak azért fog törekedni a teljesítményre, hogy dicséretet kapjon, nem pedig a tevékenység öröméért vagy a fejlődésért.
A folyamatos dicséret elnyomhatja a valós önértékelés kialakulását, és az egyén bizonytalanná válik a saját képességeiben, ha nem kapja meg a megszokott elismerést.
Fontos megkülönböztetni a valós teljesítményért adott, konkrét dicséretet a feltétel nélküli, üres dicsérettől. Az előbbi motiváló és építő, míg az utóbbi káros lehet. A helyes dicséret konkrét, őszinte, és a befektetett erőfeszítést jutalmazza, nem pedig a személyt magát magasztalja.
A túlzott dicséret hatásai nem korlátozódnak a gyermekkorra. Felnőttként is problémákat okozhat, ha valaki nem tanulta meg, hogyan kezelje a kritikát, vagy hogyan motiválja magát dicséret nélkül. Ez kihatással lehet a munkahelyi teljesítményre, a párkapcsolatokra és az általános életminőségre.
A dicséret és a kritika egyensúlya: A konstruktív visszajelzés fontossága
A dicséret ereje vitathatatlan, de a hatékonysága nagymértékben függ a konstruktív kritikával való egyensúlytól. A pusztán dicsérő visszajelzés, kritika nélkül, hamis biztonságérzetet kelthet, és megakadályozhatja a fejlődést. Ezzel szemben, a folyamatos kritika, dicséret nélkül, demotiváló lehet, és alááshatja az önbizalmat.
A konstruktív visszajelzés nem pusztán a hibákra való rámutatást jelenti, hanem a fejlődési lehetőségek azonosítását is. Magában foglalja a konkrét példákat, javaslatokat a javításra, és a pozitívumok elismerését. A cél az, hogy a címzett motivált maradjon a fejlődésre, és ne érezze magát leértékelve.
A helyes egyensúly megtalálásához figyelembe kell venni a címzett személyiségét, tapasztalatát és az adott helyzetet. Kezdők esetében a dicséret túlsúlya javasolt, hogy megerősítsük az önbizalmukat és motiváljuk őket a további próbálkozásra. Tapasztaltabbak esetében a kritika súlya lehet nagyobb, de a dicséret itt is elengedhetetlen a fenntartáshoz és a motivációhoz.
A konstruktív visszajelzés kulcsa, hogy a személyre szabott legyen, és a fejlődésre fókuszáljon, nem pedig a hibákra.
Például, ha valaki egy prezentációt tartott, a visszajelzés a következőket tartalmazhatja:
- A prezentáció felépítése logikus volt és könnyen követhető. (Dicséret)
- Azonban a vizuális segédeszközök lehettek volna hatékonyabbak. (Kritika)
- Javaslom, hogy a következő alkalommal használj kevesebb szöveget a diákokon, és több képet vagy grafikont. (Javaslat)
A konstruktív kritika nem arról szól, hogy a másikat hibáztassuk, hanem arról, hogy segítsük a fejlődését. Ezáltal a dicséret és a kritika egyaránt hozzájárul a sikeres teljesítményhez és a pozitív munkakörnyezethez.
A dicséret kulturális különbségei: Direkt és indirekt megközelítések
A dicséret formája és elfogadása jelentős kulturális különbségeket mutat. Egyes kultúrákban a direkt dicséret bevett gyakorlat, ahol nyíltan és egyértelműen fejezik ki az elismerést. Ezekben a közösségekben a konkrét teljesítményekre fókuszálnak, és a pozitív visszajelzés gyakran nyilvános, a cél a motiváció és a teljesítmény ösztönzése.
Ezzel szemben más kultúrákban az indirekt dicséret a jellemző. Itt az elismerés finomabban, kevésbé közvetlenül történik. Például a kérdések, a tanácsok kérése, vagy a segítség elfogadása mind-mind az elismerés jelei lehetnek. Az ilyen kultúrákban a közvetlen dicséretet akár kellemetlennek vagy hivalkodónak is érezhetik, mivel az egyéni teljesítményt a közösség fölé helyezi.
A félreértések elkerülése érdekében elengedhetetlen a kulturális különbségek figyelembevétele a dicséret során.
Az indirekt megközelítés gyakran a hierarchikus társadalmakban figyelhető meg, ahol a szerénység és a tisztelet központi értékek. Itt a dicséret célja nem csupán a teljesítmény elismerése, hanem a kapcsolatok erősítése és a harmónia fenntartása.
Például, míg egy amerikai menedzser közvetlenül dicsérheti egy alkalmazottját a „kiváló munkáért”, egy japán menedzser inkább a csapatmunkát hangsúlyozhatja, és a sikert a közös erőfeszítés eredményének tulajdoníthatja.
A direkt dicséret előnyei közé tartozik az egyértelműség és a gyors motiváció, míg az indirekt dicséret a kapcsolatok mélyítését és a szerénység megőrzését szolgálja. Mindkét megközelítésnek megvannak a maga előnyei és hátrányai, és a hatékony kommunikáció kulcsa a megfelelő módszer kiválasztása az adott kulturális kontextusban.
A dicséret és a személyiség: Introvertáltak és extrovertáltak eltérő reakciói
A dicséret ereje vitathatatlan, de annak hatása jelentősen eltérhet az egyén személyiségétől függően. Introvertáltak és extrovertáltak egészen másképp reagálhatnak ugyanarra a pozitív visszajelzésre.
Az extrovertáltak általában élvezik a nyilvános dicséretet. A figyelem középpontjába kerülés, a mások általi elismerés további motivációt adhat nekik, és megerősítheti önbizalmukat. Számukra a dicséret egyfajta társasági interakció, ami feltölti őket energiával.
Ezzel szemben az introvertáltak gyakran kényelmetlenül érzik magukat a nyilvános dicséret során. A figyelem középpontjába kerülés szorongást válthat ki, és úgy érezhetik, mintha „reflektorfénybe” lennének kényszerítve.
Az introvertáltak sokkal inkább értékelik a személyes, csendes dicséretet, ami a munkájuk mélyebb megértését tükrözi.
A dicséret formája is sokat számít. Míg az extrovertáltak örülnek a nagy szavaknak és a túlzó kifejezéseknek, az introvertáltak a konkrét, részletes és őszinte visszajelzést részesítik előnyben. Például, egy extrovertált jobban reagál a „Nagyszerűen oldottad meg a feladatot!” dicséretre, míg egy introvertált jobban értékeli a „Értékelem, hogy milyen alaposan átgondoltad a problémát, és milyen kreatív megoldást találtál.” megjegyzést.
Fontos figyelembe venni a személyiségbeli különbségeket a dicséret alkalmazásakor. Nem mindenki reagál egyformán a pozitív visszajelzésre, és a nem megfelelő dicséret akár kontraproduktív is lehet. A cél mindig az, hogy a dicséret őszinte, releváns és az egyén személyiségéhez igazodó legyen.
A dicséret önmagunknak: Az önbecsülés és az önszeretet fejlesztése
A dicséret nem csupán másoknak szánt gesztus, hanem egy hatékony eszköz önmagunk fejlesztésére is. Az önbecsülés és az önszeretet szorosan összefüggenek azzal, ahogyan magunkhoz viszonyulunk, és az önmagunknak adott dicséret kulcsfontosságú ebben a folyamatban.
Gyakran hajlamosak vagyunk a hibáinkra fókuszálni, és elfelejtjük megdicsérni magunkat a sikereinkért, még a legapróbbakért is. Pedig érdemes tudatosan odafigyelni arra, mit csinálunk jól, és elismerni a saját erőfeszítéseinket. Ez nem egoizmus, hanem az egészséges önértékelés alapja.
Az önmagunknak adott dicséret növeli az önbizalmunkat, segít leküzdeni a félelmeinket, és motivál bennünket a további fejlődésre.
Hogyan tehetjük ezt meg a gyakorlatban? Kezdhetjük azzal, hogy naplót vezetünk a sikereinkről, vagy egyszerűen csak minden este végiggondoljuk, mi az, amire büszkék lehetünk aznap. Lehet ez egy elvégzett feladat, egy leküzdött akadály, vagy akár csak egy kedves gesztus valaki felé.
Ne feledjük, hogy a dicséretnek őszintének kell lennie. Ne dicsérjük magunkat olyasmiért, amiben nem hiszünk. Inkább fókuszáljunk azokra a területekre, ahol valóban fejlődtünk, vagy ahol erőfeszítéseket tettünk.
Az önmagunknak adott dicséret nem egy egyszeri dolog, hanem egy folyamatos gyakorlat. Minél többször tesszük, annál természetesebbé válik, és annál jobban fogjuk érezni magunkat a bőrünkben.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
