A Rathus Asszertivitási Skála (RAS) egy széles körben használt pszichológiai mérőeszköz, amely az egyén asszertív viselkedésének mértékét hivatott felmérni. Létrehozása Spencer A. Rathus nevéhez fűződik, és a ’70-es évek elején került kidolgozásra. Azóta számos kutatás támasztotta alá validitását és reliabilitását, így a mai napig releváns eszköznek számít az asszertivitás vizsgálatában.
Az asszertivitás, mint fogalom, az egyén azon képességét jelenti, hogy képes kifejezni érzéseit, gondolatait és igényeit tiszteletteljesen, anélkül, hogy agresszív lenne vagy mások jogait megsértené. A RAS abban segít, hogy azonosítsuk azokat a területeket, ahol az egyénnek nehézségei adódhatnak az asszertív viselkedés gyakorlásában.
A skála jelentősége abban rejlik, hogy objektív képet ad az egyén önérvényesítési képességéről, ami fontos a személyes kapcsolatok, a munkahelyi teljesítmény és az általános jóllét szempontjából.
A teszt 30 állítást tartalmaz, amelyekre a válaszadó egy 6 fokozatú skálán értékeli, hogy mennyire jellemzőek rá az adott állítások. Az eredmények alapján képet kaphatunk arról, hogy az illető mennyire magabiztosan tudja képviselni saját érdekeit, mennyire képes nemet mondani, és mennyire érzi magát komfortosan konfliktushelyzetekben.
A RAS eredményei felhasználhatók egyéni tanácsadásban, tréningeken és más fejlesztő programokban, amelyek célja az asszertív kommunikáció elsajátítása és a személyes hatékonyság növelése. A teszt alkalmazása segíthet feltárni azokat a gátló tényezőket, amelyek akadályozzák az egyént abban, hogy önazonos módon kommunikáljon és érvényesítse érdekeit.
Az asszertivitás fogalma és pszichológiai jelentősége
Az asszertivitás egy személyközi kommunikációs stílus és képesség, amely lehetővé teszi az egyén számára, hogy nyíltan és őszintén kifejezze érzéseit, gondolatait és igényeit anélkül, hogy agresszív lenne vagy mások jogait megsértené. Gyakran összekapcsolják az önbizalommal és az önbecsüléssel, de ettől még különálló fogalom. Az asszertív viselkedés nem jelenti azt, hogy az egyén mindig megkapja, amit akar, hanem azt, hogy kiáll magáért és védi a saját érdekeit tiszteletteljes módon.
A pszichológiában az asszertivitás kiemelt jelentőséggel bír az egyén mentális egészsége és jólléte szempontjából. Az asszertív emberek általában jobban kezelik a stresszt, mivel képesek hatékonyan kommunikálni a szükségleteiket és határokat szabni. A nem asszertív viselkedés (passzív vagy agresszív) hosszú távon szorongáshoz, depresszióhoz és alacsony önértékeléshez vezethet. A passzív emberek gyakran elfojtják érzéseiket, ami frusztrációt és neheztelést okoz, míg az agresszív emberek mások jogait sértik meg, ami konfliktusokhoz és elszigeteltséghez vezet.
Az asszertivitás fejlesztése tanulható és gyakorolható készség. A tréningek és terápiák során az egyének megtanulhatják, hogyan kell hatékonyan kommunikálni, határokat szabni, és konfliktusokat kezelni. A Rathus-féle asszertivitási teszt egy eszköz, amely segíthet az egyéneknek felmérni az asszertivitási szintjüket, és azonosítani azokat a területeket, ahol fejlődhetnek. A teszt eredményei irányt mutathatnak a személyre szabott fejlesztési terv kialakításához.
Az asszertivitás nem csak a saját igények érvényesítéséről szól, hanem a mások iránti tisztelet és empátia megőrzéséről is.
Az asszertivitásnak számos előnye van a mindennapi életben. Az asszertív emberek hatékonyabban tudnak kommunikálni a munkahelyen, ami jobb kapcsolatokhoz, nagyobb produktivitáshoz és kevesebb konfliktushoz vezet. A magánéletben az asszertivitás segít a párkapcsolatok és a családi kapcsolatok javításában, mivel lehetővé teszi az egyének számára, hogy nyíltan és őszintén kifejezzék érzéseiket és igényeiket.
Az asszertív viselkedés nem egyenlő az agresszivitással. Az agresszív viselkedés mások jogainak megsértésével jár, míg az asszertív viselkedés a saját jogok érvényesítését jelenti mások jogainak tiszteletben tartásával. A passzív viselkedés pedig azt jelenti, hogy az egyén nem áll ki magáért, és hagyja, hogy mások kihasználják.
A Rathus-féle asszertivitási teszt (RAS): Történeti áttekintés és kialakulás
A Rathus-féle asszertivitási teszt (RAS) egy széles körben használt önkitöltős kérdőív, melyet Spencer A. Rathus fejlesztett ki 1973-ban. Célja az egyének asszertív viselkedésének mérése volt. A teszt alapját az a felismerés képezte, hogy az asszertivitás kulcsfontosságú szerepet játszik az interperszonális kapcsolatokban és a pszichológiai jóllétben.
A RAS kidolgozása során Rathus alaposan tanulmányozta a korábbi asszertivitás-kutatásokat és a rendelkezésre álló mérőeszközöket. Azonban úgy találta, hogy a meglévő eszközök nem fedik le kellőképpen az asszertivitás teljes spektrumát, vagy nem elég egyszerűek és könnyen alkalmazhatóak. Ez motiválta őt egy új, átfogóbb és felhasználóbarátabb teszt létrehozására.
A teszt 30 állításból áll, melyek különböző szociális helyzetekre vonatkoznak. A válaszadóknak egy 6-fokú skálán kell értékelniük, hogy mennyire jellemző rájuk az adott viselkedés (a -3 „nagyon nem jellemző”-től a +3 „nagyon jellemző”-ig). Az állítások az asszertív, nem asszertív és agresszív viselkedésformákat egyaránt lefedik.
Az eredeti teszt validálása során Rathus különböző csoportokon tesztelte a kérdőívet, beleértve egyetemi hallgatókat és felnőtteket. Az eredmények azt mutatták, hogy a RAS megbízható és érvényes mérőeszköz, amely képes különbséget tenni az asszertív és nem asszertív egyének között. A teszt belső konzisztenciája magasnak bizonyult.
Az egyik legfontosabb állítás, amit Rathus a teszt megalkotásakor megfogalmazott, az volt, hogy az asszertivitás nem egy veleszületett tulajdonság, hanem egy tanult viselkedés, mely fejleszthető.
A RAS azóta számos nyelvre lefordították és adaptálták, és széles körben használják a pszichológiai kutatásban, a klinikai gyakorlatban és a tréningprogramokban. A teszt népszerűségének köszönhetően számos tanulmány vizsgálta a RAS pszichometriai tulajdonságait és a különböző kultúrákban való alkalmazhatóságát. Az eredmények általában alátámasztják a teszt megbízhatóságát és érvényességét, bár egyes kutatások rámutattak bizonyos kulturális különbségekre a válaszadási mintázatokban.
A RAS felépítése és tartalma: Az állítások elemzése
A Rathus Asszertivitás Skála (RAS) 30 állításból álló önkitöltős kérdőív, melynek célja az egyén asszertivitási szintjének felmérése. Az állítások különböző szociális helyzeteket és interakciókat írnak le, melyekben az egyén viselkedését kell értékelnie.
Az állítások pozitív és negatív irányúak, azaz egyes állítások az asszertív viselkedést tükrözik, míg mások éppen az ellenkezőjét, a passzív vagy agresszív megnyilvánulásokat. Ez a diverzitás a válaszok torzításának minimalizálására szolgál.
A válaszadók egy hatfokú skálán értékelik, hogy mennyire jellemző rájuk az adott állítás. A skála a következőket tartalmazza: +3 (nagyon jellemző), +2 (jellemző), +1 (valamennyire jellemző), -1 (valamennyire nem jellemző), -2 (nem jellemző), -3 (egyáltalán nem jellemző).
Az állítások elemzése során figyelembe kell venni, hogy az asszertivitás egy spektrumon helyezkedik el. Nincs egyértelműen jó vagy rossz válasz, a cél az, hogy az egyén a saját igényeit és érdekeit a társas kapcsolatok sérelme nélkül tudja érvényesíteni.
Példák az állításokra:
- Könnyen ki tudom fejezni az érzelmeimet.
- Gyakran mondok igent, amikor valójában nemet szeretnék.
- Nehezen tudok nemet mondani, ha valaki szívességet kér tőlem.
Egy kiemelkedő állítás, mely jól tükrözi az asszertivitás lényegét:
Sokszor kerülöm a konfliktusokat, még akkor is, ha az nekem hátrányos.
Az állítások különböző területeket fednek le, mint például a vélemény kifejezése, a kérések megfogalmazása, a kritikák kezelése, a konfliktuskezelés és az érzelmek kimutatása. Az eredmények értelmezése során az egyes területeken elért pontszámok külön-külön is elemzésre kerülnek.
A RAS nem egy diagnosztikai eszköz, hanem egy önértékelő kérdőív, melynek célja, hogy segítse az egyént az asszertivitásával kapcsolatos erősségeinek és gyengeségeinek feltárásában. Az eredmények felhasználhatók önismereti célokra, illetve segíthetnek az egyénnek abban, hogy az asszertivitás fejlesztésére fókuszáljon.
A RAS pontozási rendszere és az eredmények értelmezése
A Rathus Asszertivitási Skála (RAS) egy önértékelő kérdőív, amely az egyén asszertív viselkedésének mértékét igyekszik felmérni. A pontozás során minden egyes állításra adott válasz egy -3 és +3 közötti skálán helyezkedik el. A negatív értékek az egyet nem értést, míg a pozitív értékek az egyetértést jelzik.
A teljes pontszám kiszámítása úgy történik, hogy az egyes válaszokhoz tartozó értékeket összeadjuk. Az elméleti pontszám tartomány -90 és +90 között mozog. Minél magasabb a pontszám, annál asszertívebbnek tekinthető az egyén.
Az eredmények értelmezésekor figyelembe kell venni, hogy a RAS egy szubjektív mérőeszköz, és az eredmények nem feltétlenül tükrözik a valós viselkedést minden helyzetben. Kultúrától és szituációtól függően az „asszertív” viselkedés megítélése is változhat.
Az eredmények önmagukban nem diagnosztikusak, hanem inkább egy iránymutatást adnak az egyén asszertív viselkedésével kapcsolatban.
Az alábbiakban néhány általános iránymutatás található a pontszámok értelmezéséhez:
- Magas pontszám (pl. +30 felett): Általában magabiztos és asszertív viselkedést jelez.
- Közepes pontszám (pl. -10 és +30 között): Az egyén viselkedése helyzettől függően változó lehet.
- Alacsony pontszám (pl. -10 alatt): Lehet, hogy az egyén nehezen fejezi ki a szükségleteit, és hajlamos a passzivitásra.
Fontos azonban kiemelni, hogy a RAS eredményeit mindig kontextusban kell értelmezni, és szükség esetén szakember segítségét kell kérni a pontosabb értékeléshez.
A teszt eredményeinek felhasználásával fejleszthető az asszertivitás. Például, ha valaki alacsony pontszámot ér el, az asszertív kommunikációs technikák elsajátítása segíthet neki abban, hogy magabiztosabban képviselje az érdekeit.
A RAS validitása és reliabilitása: Kutatási eredmények áttekintése
A Rathus Asszertivitási Skála (RAS) egy széles körben használt önkitöltős kérdőív az asszertív viselkedés mérésére. Számos kutatás vizsgálta a skála validitását és reliabilitását különböző populációkban és kontextusokban.
A validitás tekintetében a kutatások többsége azt mutatja, hogy a RAS szignifikáns korrelációt mutat más, elméletileg kapcsolódó konstruktumokkal, mint például az önértékelés, a szorongás és a társas készségek. Például, tanulmányok kimutatták, hogy a magasabb RAS pontszámok általában magasabb önértékeléssel és alacsonyabb szorongással járnak. Ez alátámasztja a RAS konstruktum validitását.
Ugyanakkor, a kritérium validitás tekintetében a helyzet összetettebb. Bár egyes kutatások szignifikáns összefüggéseket találtak a RAS pontszámok és a viselkedéses asszertivitás mérések között (pl. szerepjátékos szituációkban), más tanulmányok kevésbé konzisztens eredményeket hoztak. Ennek oka lehet a viselkedéses asszertivitás mérésének nehézsége, valamint az a tény, hogy az önkitöltős kérdőívek nem feltétlenül tükrözik pontosan a valós viselkedést.
A reliabilitás szempontjából a RAS általában jó eredményeket mutat. A belső konzisztencia, amelyet a Cronbach-alfa értékkel mérnek, tipikusan 0,70 és 0,90 között van, ami azt jelzi, hogy a skála tételei jól korrelálnak egymással. A teszt-reteszt reliabilitás is általában elfogadható, ami azt jelenti, hogy a RAS pontszámok idővel stabilak.
Azonban fontos megjegyezni, hogy a RAS nem egy univerzális mérőeszköz, és a validitása és reliabilitása függhet a vizsgált populációtól és a kutatási kontextustól.
Számos kutatás vizsgálta a RAS faktorstruktúráját. Bár az eredeti skála egyfaktorosnak lett tervezve, néhány tanulmány azt sugallja, hogy a RAS több faktort is tartalmazhat, például pozitív és negatív asszertivitást. Ez a kérdés továbbra is kutatások tárgya.
A RAS-t számos nyelvre lefordították és adaptálták. A fordítások és adaptációk során fontos biztosítani a kulturális ekvivalenciát, azaz, hogy a skála ugyanazt a konstruktumot mérje a különböző kultúrákban. A kulturális adaptáció során a tételeket szükség esetén módosítani kell, hogy azok relevánsak és érthetőek legyenek a helyi populáció számára.
A RAS használatakor figyelembe kell venni a skála korlátait. A RAS egy önkitöltős kérdőív, ami azt jelenti, hogy a válaszokat befolyásolhatja a társadalmi kívánatosság és az önbevallás torzításai. Ezenkívül, a RAS nem diagnosztikai eszköz, és nem alkalmas arra, hogy önmagában döntsön valakinek az asszertivitási szintjéről. A RAS pontszámokat mindig más információkkal együtt kell értelmezni, például viselkedéses megfigyelésekkel és interjúkkal.
A RAS alkalmazási területei: Klinikai, munkahelyi és oktatási környezetben
A Rathus Asszertivitási Skála (RAS) egy széles körben használt önkitöltős kérdőív, amely az egyén asszertív viselkedését méri. Alkalmazása rendkívül sokrétű, és számos területen bizonyult hasznosnak a klinikai gyakorlattól a munkahelyi tréningekig.
Klinikai környezetben a RAS segíthet azonosítani azokat a személyeket, akiknél az asszertivitás hiánya hozzájárulhat pszichés problémákhoz, mint például a szorongás, a depresszió vagy a szociális fóbia. A terapeuta a RAS eredményeit felhasználhatja a terápiás célok meghatározásához és az egyén asszertív készségeinek fejlesztésére irányuló beavatkozások megtervezéséhez. A terápia során a RAS-t akár többször is alkalmazhatják a fejlődés nyomon követésére.
A munkahelyi környezetben a RAS értékes eszköz lehet a vezetőképzésben és a konfliktuskezelésben. Az asszertív kommunikáció kulcsfontosságú a hatékony csapatmunka és a sikeres konfliktusmegoldás szempontjából. A RAS segítségével a munkavállalók felmérhetik saját asszertivitási szintjüket, és azonosíthatják azokat a területeket, ahol fejlődhetnek. A HR-szakemberek felhasználhatják a RAS eredményeit a tréningprogramok testreszabásához és a munkavállalók közötti kommunikáció javításához.
Az asszertivitás nem egyenlő az agresszióval. Az asszertív viselkedés lényege, hogy az egyén képes kifejezni saját szükségleteit és véleményét tisztelettel, anélkül, hogy másokat megsértene vagy elnyomna.
Az oktatási környezetben a RAS segíthet a diákoknak fejleszteni a kommunikációs készségeiket és növelni az önbizalmukat. Az asszertív kommunikáció különösen fontos a bullying megelőzésében és a társas kapcsolatok építésében. A tanárok a RAS eredményeit felhasználhatják a diákok közötti interakciók javítására és a konfliktusok kezelésére. A RAS emellett hasznos lehet a pályaválasztási tanácsadásban is, mivel segíthet a diákoknak azonosítani azokat a munkaköröket, amelyekben fontos az asszertív viselkedés.
A RAS eredményeit mindig kontextusban kell értelmezni, figyelembe véve az egyén kulturális hátterét és személyiségét. Nem szabad elfelejteni, hogy a RAS csupán egy eszköz, amely segíthet az asszertivitás megértésében és fejlesztésében.
A RAS előnyei és hátrányai más asszertivitás mérő eszközökhöz képest
A Rathus Asszertivitás Skála (RAS) népszerűsége abban rejlik, hogy egyszerű, könnyen alkalmazható és értelmezhető. Ez jelentős előny más, bonyolultabb és időigényesebb asszertivitásmérő eszközökkel szemben. A RAS rövid terjedelme (30 állítás) lehetővé teszi a gyors felmérést, ami különösen hasznos kutatási és klinikai környezetben, ahol sok résztvevőt kell vizsgálni.
Egy másik előnye a széleskörű elérhetősége és használata. Mivel a RAS-t számos nyelvre lefordították és validálták, lehetővé teszi az asszertivitás kulturális összehasonlítását is. Ezzel szemben sok más eszköz korlátozottan érhető el, vagy nem áll rendelkezésre validált fordításuk.
Ugyanakkor a RAS-nak vannak hátrányai is. Kritikák érik a pszichometriai tulajdonságait, például a faktorszerkezetét és a belső konzisztenciáját. Egyes kutatások szerint a RAS nem feltétlenül méri pontosan az asszertivitás minden aspektusát, és a pontszámok torzulhatnak a szociális kívánatosság miatt. Más, kifinomultabb eszközök, mint például a Behavioral Assertiveness Test (BAT), jobban képesek szimulálni valós élethelyzeteket és objektívebben mérni az asszertív viselkedést.
A RAS önbevalláson alapul, ami azt jelenti, hogy a válaszadók saját megítélésére támaszkodik. Ez szubjektív torzításokhoz vezethet, különösen akkor, ha a válaszadók nem tudják reálisan felmérni saját asszertív képességeiket.
Egy másik hátrány, hogy a RAS nem differenciálja az asszertivitás különböző formáit. Például nem tesz különbséget a direkt és az indirekt asszertivitás között, vagy az agresszív és a nem-agresszív viselkedés között. Más eszközök, mint például a Gambrill és Richey Asszertivitás Inventáriuma (GRASI), részletesebb képet adnak az asszertivitás különböző dimenzióiról.
Végső soron a RAS hasznossága az adott alkalmazási céltól függ. Ha gyors és egyszerű felmérésre van szükség, a RAS megfelelő választás lehet. Azonban, ha részletesebb és objektívebb mérésre van szükség, más asszertivitásmérő eszközök alkalmazása javasolt.
Asszertivitás fejlesztési módszerek és a RAS szerepe a fejlesztés nyomon követésében
Az asszertivitás fejlesztése egy komplex folyamat, melynek során az egyén megtanulja kifejezni szükségleteit, véleményét és érzéseit őszintén és tisztelettel, anélkül, hogy agresszív vagy passzív lenne. A Rathus Asszertivitási Skála (RAS) értékes eszközt nyújt e fejlesztési folyamat nyomon követéséhez.
Számos módszer létezik az asszertivitás fejlesztésére, melyek közül a leggyakoribbak a következők:
- Tréningek és workshopok: Ezek a programok gyakorlati technikákat tanítanak, például az „én-üzenetek” használatát, a nemet mondást és a konfliktuskezelést.
- Egyéni terápia: A terapeuta személyre szabottan segíti az egyént az asszertív viselkedésminták elsajátításában, figyelembe véve a személyes hátteret és nehézségeket.
- Önsegítő könyvek és online források: Ezek az anyagok elméleti tudást és gyakorlati tanácsokat nyújtanak az asszertivitás fejlesztéséhez.
- Szerepjátékok: Lehetővé teszik, hogy biztonságos környezetben gyakoroljuk az asszertív viselkedést különböző helyzetekben.
A RAS azért hasznos a fejlesztés nyomon követésében, mert kvantitatív adatokat szolgáltat az egyén asszertivitási szintjéről. A tréning vagy terápia előtt és után elvégzett teszt összehasonlításával láthatóvá válik, hogy történt-e javulás. A skála pontszámai rávilágíthatnak arra, hogy az egyén mely területeken fejlődött a leginkább, és hol van még szükség további munkára.
Fontos azonban figyelembe venni, hogy a RAS egy pillanatfelvétel az egyén asszertivitási szintjéről. Az eredményeket befolyásolhatják aktuális érzelmi állapotok, élethelyzetek. Ezért a RAS eredményeit mindig kontextusban kell értelmezni, és nem szabad egyedüli mérőszámként használni a fejlesztés sikerességének megítélésére.
A Rathus Asszertivitási Skála tehát egy értékes, de nem kizárólagos eszköz az asszertivitás fejlesztési folyamatban, ami segíthet a fejlődés nyomon követésében és a további célok meghatározásában.
A RAS használata során érdemes figyelni a következőkre:
- Ismételt mérés: A tesztet rendszeresen, például 3-6 havonta érdemes elvégezni, hogy láthatóvá váljon a hosszabb távú fejlődés.
- Összehasonlítás: A kapott eredményeket érdemes összehasonlítani más, hasonló helyzetben lévő emberek eredményeivel.
- Szakember bevonása: Az eredmények értelmezéséhez és a további fejlesztési lépések meghatározásához érdemes szakember segítségét kérni.
A RAS tehát egy objektív mérőeszköz, ami támogatja a személyes fejlődést és segít az asszertív viselkedés elsajátításában. A módszer használata hozzájárul a magabiztosabb és hatékonyabb kommunikációhoz.
A RAS kulturális vonatkozásai és adaptációi
A Rathus Asszertivitási Skála (RAS) egy széles körben használt eszköz az asszertív viselkedés mérésére. Azonban a különböző kultúrákban az asszertivitás fogalma eltérően értelmezhető, ezért a RAS alkalmazása során figyelembe kell venni a kulturális kontextust.
Például, ami egy nyugati kultúrában asszertív viselkedésnek számít, az egy keleti kultúrában tiszteletlennek vagy agresszívnek tűnhet. A közvetlen kommunikáció, amely az asszertivitás egyik kulcseleme, egyes kultúrákban nem elfogadott, helyette a közvetett kommunikáció preferált.
Éppen ezért a RAS-t gyakran adaptálják és validálják különböző kultúrákra, hogy biztosítsák a mérési pontosságot és a relevanciát. Ezek az adaptációk általában a kérdések nyelvi és kulturális szempontból releváns átfogalmazását, valamint a skála pontozási rendszerének módosítását foglalják magukban.
A RAS kulturális adaptációinak célja, hogy a skála érzékenyebbé váljon a helyi normákra és értékekre. Ez magában foglalhatja a kérdések tartalmának, szóhasználatának, vagy akár a válaszadási formátumoknak a megváltoztatását is.
A kutatások azt mutatják, hogy a RAS eredményei jelentősen eltérhetnek a különböző kultúrákban, még akkor is, ha a skálát lefordították. Ez aláhúzza a kulturális adaptációk szükségességét a megbízható és érvényes eredmények eléréséhez.
Néhány példa a RAS kulturális adaptációira:
- Kína: A kínai kultúrában a harmónia megőrzése fontosabb lehet az egyéni igények érvényesítésénél. Az adaptált RAS figyelembe veszi ezt a tényezőt, és a kérdések a kontextust hangsúlyozzák.
- Japán: A japán kultúrában az önkifejezés visszafogottabb, ezért a RAS kérdéseit úgy módosították, hogy a közvetett asszertivitást is mérjék.
- Latin-Amerika: A latin-amerikai kultúrákban a családi kapcsolatok erősek, ezért az adaptált RAS figyelembe veszi a családi kötelezettségeket és az egyéni igények közötti egyensúlyt.
A RAS kulturális adaptációi nem csupán a nyelvi fordítást jelentik. Fontos a kulturális normák és értékek mélyebb megértése, valamint a kérdések ennek megfelelő átfogalmazása. Az adaptáció során figyelembe kell venni a helyi kommunikációs stílusokat és a szociális elvárásokat is.
A RAS alkalmazása során elengedhetetlen a kritikus gondolkodás és a kulturális érzékenység. A skála nem tekinthető univerzálisnak, és az eredményeket a helyi kontextusban kell értelmezni. A kulturális adaptációk segítenek abban, hogy a RAS egy hasznos eszköz maradjon az asszertivitás mérésére a különböző kultúrákban.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
