A túlzott megfelelés gyakran egy rejtett álarc, mely mögött a gyermek valójában szorongást, félelmet vagy akár depressziót rejthet el. Ez a viselkedés nem feltétlenül a boldogság jele, hanem egy védekező mechanizmus, amivel a gyermek a számára fontos személyek – szülők, tanárok – elvárásainak próbál megfelelni.
A túlzottan megfelelni vágyó gyermekek gyakran tökéletességre törekszenek, ami irreális elvárásokhoz vezethet önmagukkal szemben. Ez a teljesítménykényszer hosszú távon kimerültséghez, önbizalomhiányhoz és stresszhez vezethet. A szorongásuk egyik megnyilvánulása lehet a folyamatos megfelelési kényszer, ami ellehetetleníti az önazonos viselkedést.
A túlzott megfelelés valójában egy segélykiáltás lehet, mely azt üzeni: „Én nem számítok, csak az, hogy mások mit gondolnak rólam.”
Különösen fontos, hogy a környezet felismerje a túlzott megfelelés mögött rejlő okokat, és segítséget nyújtson a gyermeknek abban, hogy megtalálja az egyensúlyt az elvárásoknak való megfelelés és az önazonosság megőrzése között. A nyílt kommunikáció és a feltétel nélküli szeretet kulcsfontosságú a gyermek érzelmi fejlődése szempontjából.
A túlzott megfelelés definíciója és megnyilvánulásai gyermekkorban
A túlzott megfelelés a gyermekeknél egy olyan viselkedési minta, amelyben a gyermek folyamatosan törekszik mások elvárásainak való megfelelésre, gyakran a saját szükségletei és érzelmei elhanyagolásával. Ez a viselkedés mögött gyakran félelem áll a visszautasítástól, a kritikától vagy a szeretet elvesztésétől.
A túlzott megfelelés számos módon megnyilvánulhat gyermekkorban:
- Túlzott engedelmesség: A gyermek minden utasítást azonnal és kérdés nélkül követ, még akkor is, ha az nem helyes vagy számára kényelmetlen.
- Perfekcionizmus: A gyermek irreálisan magas elvárásokat támaszt magával szemben, és kétségbeesik, ha nem tudja azokat teljesíteni.
- Konfliktuskerülés: A gyermek mindent megtesz a konfliktusok elkerülése érdekében, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy feladja a saját véleményét vagy igényeit.
- „Please”-élmény: Állandóan mások kedvében akar járni, és a saját igényeit háttérbe szorítja.
A túlzott megfelelés nem csupán egy ártalmatlan tulajdonság, hanem egy védekező mechanizmus, amely elrejtheti a gyermek valódi érzelmeit, mint a szorongás, a félelem vagy a szomorúság.
A túlzottan megfelelni vágyó gyermekek gyakran elnyomják a negatív érzéseiket, és igyekeznek mindig boldognak és elégedettnek tűnni. Ez hosszú távon érzelmi problémákhoz, stresszhez és kiégéshez vezethet.
Fontos megérteni, hogy a túlzott megfelelés nem azonos a jó modorral vagy a tiszteletteljes viselkedéssel. Míg a jó modor és a tisztelet fontos értékek, a túlzott megfelelés egy kényszeres viselkedés, amely a gyermek saját szükségleteinek és érzelmeinek elnyomásához vezet.
A túlzott megfelelés kialakulásában szerepet játszhatnak a családi minták, a társadalmi elvárások és a gyermek temperamentuma is.
A túlzott megfelelés mögött rejlő okok: családi dinamika és nevelési stílusok
A túlzott megfelelés gyakran egy mélyebb, rejtett szenvedés jele a gyermeknél. Ennek a viselkedésnek a gyökerei sokszor a családi dinamikában és a nevelési stílusokban keresendők.
Egyes családokban a magas elvárások és a kritikus légkör a gyermekben azt az érzést keltheti, hogy csak a tökéletes teljesítménnyel érdemelheti ki a szeretetet és az elfogadást. Ez a nyomás arra késztetheti a gyermeket, hogy elrejtse a hibáit, a gyengeségeit és a valódi érzéseit, helyette egy „jó kislány/fiú” álarcot viseljen.
A túlzott megfelelés egy túlélési stratégia, amellyel a gyermek igyekszik elkerülni a konfliktusokat, a büntetést vagy a szeretet elvesztését.
A nevelési stílusok is jelentős szerepet játszanak ebben a folyamatban. A tekintélyelvű, szigorú szabályokat követő szülők, akik kevés teret engednek a gyermek autonómiájának és önkifejezésének, könnyen a túlzott megfelelés irányába terelhetik a gyermeket. Ezzel szemben a hanyagoló szülők, akik nem fordítanak elegendő figyelmet a gyermek érzelmi szükségleteire, szintén hozzájárulhatnak ehhez a viselkedéshez, hiszen a gyermek úgy érezheti, hogy csak akkor kap figyelmet, ha „jól viselkedik”.
A családi minták is befolyásolhatják a gyermek megfelelési kényszerét. Ha a szülők maguk is perfekcionisták vagy túlzottan alkalmazkodók, a gyermek ezt a viselkedést tanulhatja el, anélkül, hogy megértené annak hátterét és következményeit. A testvérkapcsolatok is szerepet játszhatnak. Ha a gyermek úgy érzi, hogy versenyeznie kell a testvére szeretetéért és figyelméért, hajlamosabb lehet a megfelelésre, hogy kedvezőbb helyzetbe kerüljön.
A túlzott megfelelés hosszú távon szorongáshoz, depresszióhoz, önértékelési problémákhoz és nehézségekhez vezethet az egészséges kapcsolatok kialakításában. A gyermek megtanulja elnyomni a saját szükségleteit és vágyait, ami megakadályozza őt abban, hogy valódi önmagát mutassa meg a világnak.
A szülőknek érdemes odafigyelniük a gyermekük viselkedésére, és ha túlzott megfelelési hajlamot tapasztalnak, érdemes szakember segítségét kérni. A terápia segíthet a gyermeknek feldolgozni a rejtett érzéseit, megtanulni kifejezni a szükségleteit, és egészségesebb megküzdési stratégiákat kialakítani.
A társadalmi nyomás és a kortársak hatása a megfelelési kényszer kialakulására
A gyerekeknél tapasztalható túlzott megfelelési kényszer gyakran a társadalmi nyomás és a kortársak hatásának következménye. A beilleszkedés vágya rendkívül erős motivátor lehet, különösen a serdülőkorban. A gyerekek hajlamosak feladni saját egyéniségük egy részét, hogy elfogadást nyerjenek egy csoportban.
A kortársak befolyása nem korlátozódik a ruházatra vagy a zenei ízlésre. Kiterjedhet a viselkedési mintákra, a tanuláshoz való hozzáállásra és még az értékrendjükre is. A csoportnyomás arra késztetheti a gyermeket, hogy olyasmit tegyen, amivel nem ért egyet, vagy ami káros számára, csak azért, hogy a többiek közé tartozzon.
A közösségi média tovább erősíti ezt a nyomást. A tökéletesre szerkesztett képek és a látszólag ideális életek mintája irreális elvárásokat támaszt a gyerekekkel szemben, ami szorongáshoz és önértékelési problémákhoz vezethet.
A megfelelési kényszer nem feltétlenül rossz, de ha túlzott mértéket ölt, elfedheti a gyermek valódi érzéseit és szükségleteit, ami hosszútávon mentális egészségügyi problémákhoz vezethet.
A szülők és a pedagógusok szerepe kulcsfontosságú abban, hogy a gyerekek megtanulják egészségesen kezelni a társadalmi nyomást. Fontos, hogy a gyerekek érezzék, van lehetőségük kifejezni a véleményüket, és hogy elfogadják őket akkor is, ha nem értenek egyet a többiekkel. A nyílt kommunikáció és a kritikai gondolkodás fejlesztése segíthet a gyerekeknek abban, hogy önállóan döntsenek, és ne engedjenek a káros befolyásoknak.
A kortárs kapcsolatok dinamikája is fontos tényező. Egy támogató és elfogadó baráti kör segíthet abban, hogy a gyerekek magabiztosabbak legyenek, és kevésbé érezzék a megfelelés kényszerét. Azonban, ha a baráti kör toxikus, a gyerek könnyen áldozatul eshet a csoportnyomásnak.
A túlzott megfelelés és a perfekcionizmus kapcsolata
A túlzott megfelelés gyakran kéz a kézben jár a perfekcionizmussal a gyermekeknél. A perfekcionizmus nem csupán a hibátlan teljesítményre való törekvés, hanem egy mélyebb félelem a kudarctól és az elutasítástól. Ez a félelem hajthatja a gyermeket arra, hogy minden helyzetben megfeleljen a szülők, tanárok vagy kortársak elvárásainak.
A túlzottan megfelelni vágyó gyermekek gyakran elrejtik valódi érzéseiket és szükségleteiket, hogy elkerüljék a konfliktusokat vagy a negatív visszajelzéseket. Ők lehetnek azok, akik mindig a legszorgalmasabbak, a legengedelmesebbek, és akik soha nem panaszkodnak. Azonban ez a viselkedés nagy belső feszültséget okozhat, ami szorongáshoz, depresszióhoz, sőt akár fizikai tünetekhez is vezethet.
A túlzott megfelelés egyfajta páncél, amellyel a gyermek védi magát a feltételezett veszélyektől, de ez a páncél egyben el is zárja őt a valódi önmagától és a valódi kapcsolatoktól.
A perfekcionizmus különböző formákat ölthet. Lehet adaptív, amikor a gyermek reális célokat tűz ki maga elé és élvezi a fejlődést. Azonban, ha a perfekcionizmus maladaptív, azaz irreális elvárásokhoz és állandó önkritikához vezet, az komoly problémákat okozhat.
A szülőknek és gondozóknak fontos felismerniük a túlzott megfelelés jeleit a gyermekük viselkedésében. Figyelni kell arra, ha a gyermek túlzottan szorong a teljesítménye miatt, ha állandóan mások elismerésére vágyik, vagy ha nehezen birkózik meg a hibákkal. Ebben az esetben a legfontosabb a feltétel nélküli szeretet és elfogadás megmutatása, valamint a gyermek önértékelésének erősítése a teljesítménytől függetlenül.
A túlzott megfelelés pszichológiai következményei: szorongás, depresszió, önértékelési problémák
A túlzott megfelelés a gyerekeknél gyakran egyfajta védekező mechanizmus, amellyel elrejtik a valódi érzelmeiket és szükségleteiket. Bár a környezet számára ez a viselkedés kívánatosnak tűnhet, hosszú távon komoly pszichológiai következményekkel járhat.
A szorongás az egyik leggyakoribb következmény. A folyamatos megfelelési kényszer, a hibázástól való félelem állandó stresszt okoz. A gyerekek attól tartanak, hogy nem felelnek meg a szülők, tanárok vagy kortársak elvárásainak, ami krónikus szorongáshoz vezethet. Ez szomatikus tünetekben is megnyilvánulhat, például fejfájásban, hasfájásban vagy alvászavarokban.
A depresszió szintén gyakran társul a túlzott megfeleléshez. A gyerekek elnyomják a negatív érzelmeiket, és igyekeznek mindig pozitívnak és erősnek mutatkozni. Ez a folyamatos színlelés azonban kimerítő, és idővel elveszíthetik a kapcsolatot a valódi önmagukkal. Az érzelmi elszigeteltség, a reménytelenség érzése és az érdeklődés elvesztése mind a depresszió tünetei lehetnek.
A túlzott megfelelés valójában a gyerekek érzelmi szükségleteinek figyelmen kívül hagyása, ami hosszú távon súlyos pszichológiai problémákhoz vezethet.
Az önértékelési problémák szorosan összefüggenek a megfelelési kényszerrel. A gyerekek önértékelése külső megerősítéseken alapul, vagyis azon, hogy mennyire felelnek meg mások elvárásainak. Ha hibáznak, vagy nem kapnak dicséretet, az önértékelésük összeomlik. Ez a bizonytalanság és az önbizalom hiánya az élet számos területén problémákat okozhat, a tanulástól kezdve a társas kapcsolatokig.
A túlzottan megfelelésben élő gyerekek gyakran nem tanulják meg, hogyan fejezzék ki az igényeiket és érzéseiket egészséges módon. Ez a kommunikációs nehézség a későbbi kapcsolataikra is hatással lehet, mivel nehezen tudnak kiállni magukért, vagy nem tudják megfelelően kezelni a konfliktusokat.
A problémák felismerése és kezelése kulcsfontosságú. A szülőknek és pedagógusoknak figyelniük kell a jelekre, és segíteniük kell a gyerekeknek abban, hogy egészségesebb módon kezeljék az érzelmeiket, és kialakítsanak egy reálisabb önképet.
A megfelelési kényszer hatása a gyermekek önállóságára és kreativitására
A túlzott megfelelés a gyermekeknél, bár gyakran dicséretes tulajdonságként tűnik fel, valójában komoly akadályt gördíthet az önállóság és a kreativitás kibontakozása elé. Amikor a gyermek állandóan a szülők, tanárok vagy kortársak elvárásainak akar megfelelni, elnyomhatja saját vágyait és érdeklődési körét.
Ez a megfelelési kényszer abban nyilvánulhat meg, hogy a gyermek mindig a helyes választ keresi, ahelyett, hogy maga fedezné fel a megoldásokat. Fél a hibázástól, mert a hibát a kudarccal azonosítja, ami a megfelelés kudarcát jelenti. Ez a félelem pedig bénítóan hathat a kreatív gondolkodásra és a problémamegoldó képességre.
A túlzott megfelelés a gyermekeket uniformizálja, megfosztva őket egyedi hangjuktól és sajátos látásmódjuktól.
Az önállóság fejlődését is jelentősen hátráltatja, hiszen a gyermek nem tanulja meg, hogyan hozzon saját döntéseket, hogyan álljon ki azokért, és hogyan vállalja a felelősséget a következményekért. Ehelyett állandóan külső megerősítést keres, ami függővé teszi a környezetétől.
A kreativitás és az önállóság szoros összefüggésben állnak. A kreatív gondolkodás feltételezi a kockázatvállalást, a konvenciók megtörését és az új ötletek kipróbálását. Az önálló gyermek pedig bátrabban mer kísérletezni, hiszen bízik a saját ítélőképességében és abban, hogy képes kezelni a felmerülő nehézségeket.
A szülők és a pedagógusok feladata, hogy támogassák a gyermekek önállóságát és kreativitását azáltal, hogy teret engednek a kísérletezésnek, bátorítják a saját vélemény megfogalmazását és elfogadják a hibákat a tanulási folyamat részeként. Ezzel segítve őket abban, hogy a megfelelés kényszere helyett a belső motiváció vezérelje őket.
A túlzott megfelelés és az érzelmi elfojtás összefüggései
A túlzott megfelelés a gyerekeknél gyakran egy mélyebb probléma, az érzelmi elfojtás jele. Ezek a gyerekek fokozottan igyekeznek elnyerni a felnőttek tetszését, kerülik a konfliktusokat, és szinte sosem panaszkodnak. Ez a viselkedés azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy boldogok és kiegyensúlyozottak.
Az érzelmi elfojtás azt jelenti, hogy a gyerekek tudatosan vagy tudattalanul elnyomják a negatív érzelmeiket, mint például a szomorúságot, a félelmet, vagy a dühöt. Ezt a viselkedést gyakran a környezetük (szülők, tanárok) elvárásai váltják ki. Ha a gyerek azt tapasztalja, hogy a negatív érzelmek kifejezése büntetéssel, elutasítással vagy figyelmen kívül hagyással jár, megtanulja elrejteni azokat.
A túlzott megfelelés tehát egyfajta védekező mechanizmus, amellyel a gyerek megpróbálja elkerülni a negatív következményeket és biztosítani a szeretetet, elfogadást.
Ennek hosszú távon komoly következményei lehetnek. Az elfojtott érzelmek testi tünetekben (például fejfájás, hasfájás) jelentkezhetnek, de szorongáshoz, depresszióhoz, vagy alacsony önértékeléshez is vezethetnek. A túlzott megfelelés akadályozhatja a gyerekeket abban, hogy megtanulják egészségesen kezelni az érzelmeiket, és hogy őszinte, mély kapcsolatokat alakítsanak ki.
Fontos, hogy a szülők és a pedagógusok felismerjék a túlzott megfelelés mögött rejlő érzelmi elfojtást, és biztonságos, elfogadó környezetet teremtsenek, ahol a gyerekek szabadon kifejezhetik az érzéseiket. Ahelyett, hogy a tökéletes viselkedést jutalmazzuk, inkább az érzelmi intelligenciát és az önkifejezést kell támogatnunk.
A túlzott megfelelés felismerése: figyelmeztető jelek a gyermek viselkedésében
A túlzott megfelelés gyakran egyfajta védekező mechanizmus, amellyel a gyermek elrejti a valódi érzéseit. Ez a viselkedésmintázat sokszor a szorongás, a félelem, vagy a szomorúság leplezésére szolgál.
Figyeljünk a következő jelekre:
- Túlzottan jó magaviselet: A gyermek sosem lázad, mindig engedelmeskedik, még akkor is, ha ez láthatóan kellemetlen számára.
- Perfekcionizmus: A hibáktól való félelem megbénítja a gyermeket, a feladatokat csak akkor kezdi el, ha biztos a sikerben.
- Önbizalomhiány: Hiába dicsérjük, a gyermek nem hiszi el, hogy jó valamiben.
- Felnőtteknek való megfelelés: A gyermek túlságosan is igyekszik a felnőttek kedvére tenni, saját igényeit háttérbe szorítva.
A túlzott megfelelés mögött gyakran az a félelem húzódik meg, hogy a gyermek nem elég jó, és elveszíti a szeretetet, ha nem viselkedik tökéletesen.
A túlzott megfelelés nem csupán aranyos viselkedés. Hosszú távon mentális egészségügyi problémákhoz vezethet, mint például szorongás, depresszió, vagy alacsony önértékelés. A gyermek elnyomja a saját szükségleteit és érzéseit, ami súlyos következményekkel járhat.
Érdemes odafigyelni a gyermek nonverbális kommunikációjára is. A testbeszéd, a mimika sokat elárulhat a valódi érzésekről, még akkor is, ha a gyermek szavakkal mást fejez ki.
A szülők szerepe a túlzott megfelelés kezelésében és megelőzésében: elfogadás, empátia, feltétel nélküli szeretet
A túlzott megfelelés a gyermekeknél gyakran egy segélykiáltás, mely mögött elfojtott érzelmek és szükségletek rejtőznek. A szülők kulcsszerepet játszanak abban, hogy ezt a mintaviselkedést felismerjék, kezeljék és megelőzzék. A megoldás kulcsa az elfogadás, az empátia és a feltétel nélküli szeretet.
A feltétel nélküli szeretet azt jelenti, hogy a gyermeket önmagáért szeretjük, nem pedig azért, amit tesz, vagy amit elvárunk tőle. Amikor a gyermek érzi ezt a fajta elfogadást, biztonságban érzi magát ahhoz, hogy megmutassa valódi énjét, a sebezhetőségeit is beleértve. Ezzel szemben, ha a szeretetet feltételekhez kötjük (pl. „Ha jó jegyeket hozol, akkor szeretlek”), a gyermek azt tanulja meg, hogy csak akkor érdemes őt szeretni, ha megfelel bizonyos elvárásoknak.
A szeretet feltételekhez kötése a túlzott megfelelés melegágya.
Az empátia azt jelenti, hogy képesek vagyunk beleélni magunkat a gyermek helyzetébe, megérteni az ő érzéseit, még akkor is, ha nem értünk egyet vele. Amikor a gyermek érzi, hogy a szülő megérti őt, könnyebben megnyílik és beszél a problémáiról. Ahelyett, hogy elrejtené a szenvedését, megosztja azt a szülővel, aki támogatást és segítséget nyújthat.
Hogyan valósítható meg a gyakorlatban az elfogadás és az empátia?
- Figyeljünk oda a gyermek nonverbális jeleire: A túlzottan megfelelés gyakran a testbeszédből, a hanghordozásból is kiolvasható.
- Kérdezzünk nyíltan és érdeklődően: „Észrevettem, hogy mostanában szomorú vagy. Mi történt?”
- Ne ítélkezzünk: Hallgassuk meg a gyermeket anélkül, hogy rögtön megoldásokat kínálnánk, vagy kritizálnánk őt.
- Erősítsük meg az érzéseit: „Értem, hogy dühös vagy. Ez teljesen érthető.”
- Bátorítsuk a hibázást: Tanítsuk meg, hogy a hibákból tanulunk, és hogy nem kell tökéletesnek lenni.
A szülőknek példát kell mutatniuk a sebezhetőség terén. Ha a szülő maga is képes megosztani a saját érzéseit és hibáit, a gyermek is bátrabban fogja megtenni ugyanezt. Ne féljünk kimondani, hogy „Én is hibáztam”, vagy „Én is szoktam szorongani”. Ez a fajta őszinteség erősíti a bizalmat a szülő és a gyermek között.
Ha a túlzott megfelelés komoly problémákat okoz, ne habozzunk szakemberhez fordulni. Egy gyermekpszichológus vagy terapeuta segíthet a gyermeknek abban, hogy megtanulja kifejezni az érzéseit, és egészségesebb módon kezelni a stresszt.
A pedagógusok szerepe a megfelelési kényszer csökkentésében: támogató környezet, egyéni bánásmód
A pedagógusok kulcsszerepet játszanak a túlzott megfelelési kényszer felismerésében és csökkentésében a gyerekeknél. Egy támogató és elfogadó osztálytermi légkör megteremtése alapvető. Ez azt jelenti, hogy a hibákat nem büntetik, hanem a tanulási folyamat részeként kezelik. A gyerekeknek érezniük kell, hogy véleményük számít, és a kérdéseiket szívesen fogadják.
Az egyéni bánásmód elengedhetetlen. Minden gyermek más, és más okokból vágyik a megfelelésre. A pedagógusoknak figyelniük kell a gyerekek viselkedését, és észre kell venniük, ha valaki túlzottan igyekszik megfelelni a követelményeknek. Ez megnyilvánulhat abban, hogy a gyermek túlzottan szorong a dolgozatok előtt, vagy hogy folyamatosan a többiek véleményét keresi.
A pedagógusoknak arra kell törekedniük, hogy a gyerekekben kialakítsák az önbizalmat és az önértékelést, hogy ne a külső elismerés legyen a legfontosabb számukra.
A pedagógusok segíthetnek a gyerekeknek reális célokat kitűzni, és megtanítani őket arra, hogy önmagukhoz mérjék a teljesítményüket, ne a többiekhez. Fontos, hogy a gyerekek megtanulják, hogy a kudarcok is az élet részei, és hogy azokból is lehet tanulni. A pozitív megerősítés, amikor a gyerekeket a kemény munkájukért és a fejlődésükért dicsérik, sokkal hatékonyabb, mint a pusztán eredményekért való dicséret.
A szülőkkel való együttműködés is elengedhetetlen. A pedagógusoknak tájékoztatniuk kell a szülőket a gyermek viselkedéséről, és javaslatokat kell tenniük arra, hogyan segíthetik a gyermeket otthon is. A közös cél az, hogy a gyermek kiegyensúlyozott és boldog legyen, és ne a megfelelési kényszer irányítsa az életét.
A gyermekterápia lehetőségei a túlzott megfelelés kezelésére
A gyermekterápia kulcsszerepet játszik a túlzott megfelelés mögött rejlő okok feltárásában és a gyermekek segítésében abban, hogy egészségesebb megküzdési stratégiákat fejlesszenek ki. A terápia során a gyermek biztonságos környezetben fejezheti ki az érzéseit, félelmeit és frusztrációit, anélkül, hogy elítélnék.
A játékterápia különösen hatékony lehet a kisebb gyermekek esetében, mivel a játék egy természetes módja annak, hogy kifejezzék magukat. A kognitív viselkedésterápia (KVT) pedig segíthet a gyermeknek azonosítani a negatív gondolkodási mintákat, amelyek a túlzott megfeleléshez vezetnek, és megtanulni ezeket átalakítani.
A terápia során a hangsúly arra kerül, hogy a gyermek megtanuljon egészséges határokat húzni, nemet mondani, és kifejezni a szükségleteit. Emellett fontos a önbizalom és önértékelés fejlesztése, hogy a gyermek ne a másoknak való megfelelésből merítse az értékét.
A terápia célja, hogy a gyermek megtanuljon önazonos lenni és elfogadni önmagát, még akkor is, ha ez nem mindig egyezik meg mások elvárásaival.
A szülői konzultáció is elengedhetetlen része a terápiás folyamatnak. A szülők megtanulhatják, hogyan támogassák gyermeküket, hogyan teremtsenek egy elfogadó és biztonságos otthoni környezetet, és hogyan segítsenek a gyermeknek a stressz kezelésében.
A terápia hosszú távú célja, hogy a gyermek képes legyen egészséges kapcsolatokat kialakítani, önállóan döntéseket hozni, és megbirkózni a kihívásokkal anélkül, hogy elveszítené önmagát.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
