A nárcisztikus személyiségzavarral küzdők gyakran mutatnak hamis nagylelkűséget, ami valójában egy manipulatív eszköz a hatalom és a kontroll megszerzésére. Ez a fajta „nagylelkűség” nem a valódi empátiából vagy gondoskodásból fakad, hanem egy kiszámított stratégia arra, hogy a környezetükben élőket függővé tegyék maguktól, és ezáltal biztosítsák a csodálatot és a figyelmet.
A hamis nagylelkűség megnyilvánulhat látszólag önzetlen gesztusokban, ajándékokban, vagy a problémák „megoldásában”. Azonban ezek a cselekedetek mögött mindig ott rejtőzik a személyes haszonszerzés vágya. A nárcisztikus személy számára a nagylelkűség egy eszköz, amivel imázst épít, megerősíti a saját felsőbbrendűségét, és manipulálja a másikat.
A hamis nagylelkűség lényege, hogy a látszólagos önzetlenség mögött valójában a kontroll és a hatalom megszerzése áll.
Gyakran tapasztalható, hogy a nárcisztikus személy nagylelkűsége feltételekhez kötött. Ha a másik fél nem reagál az elvárásoknak megfelelően, vagy nem mutat kellő hálát, a „nagylelkűség” hirtelen visszavonásra kerül, és helyét a vádaskodás és a büntetés veszi át. Ez a viselkedés érzelmi zsarolás, amivel a nárcisztikus személy a másik felet bűntudattal manipulálja, és engedelmességre kényszeríti.
A hamis nagylelkűség felismerése kulcsfontosságú ahhoz, hogy megvédjük magunkat a nárcisztikus manipulációtól. Fontos, hogy megkérdőjelezzük a motivációkat, és ne hagyjuk, hogy a látszólagos önzetlenség elvakítson minket. A valódi nagylelkűség feltétel nélküli és nem vár viszonzást, míg a hamis nagylelkűség mindig valamilyen hátsó szándékot takar.
Az alábbiakban néhány jellemzője a hamis nagylelkűségnek:
- Feltételekhez kötött: A nagylelkűség csak akkor érvényes, ha a másik fél megfelel bizonyos elvárásoknak.
- Figyelemfelkeltő: A nárcisztikus személy nyilvánosan hangoztatja nagylelkűségét, hogy elismerést és csodálatot szerezzen.
- Kontrolláló: A nagylelkűség eszközként szolgál a másik fél feletti hatalom gyakorlására.
- Hiányzik az empátia: A nárcisztikus személy nem képes valódi empátiára, ezért a nagylelkűsége felszínes és mechanikus.
A nárcizmus spektruma és a nagylelkűség kapcsolata
A nárcizmus nem egy fekete-fehér jelenség, hanem egy spektrum, amely az egészséges önbizalomtól a kóros grandiozitásig terjed. A nagylelkűség látszólag ellentmond a nárcisztikus jellemvonásoknak, pedig valójában gyakran összefonódik velük. A nárcisztikus személyek néha valódi nagylelkűséget mutatnak, ami abból fakad, hogy ténylegesen törődnek másokkal. Ugyanakkor gyakrabban megfigyelhető a „feltételes nagylelkűség”, ami mögött konkrét elvárások húzódnak.
A nárcisztikus egyén által mutatott nagylelkűség gyakran egy eszköz a mások feletti kontroll megszerzésére és a saját pozitív énkép fenntartására. Az ilyen típusú „nagylelkűség” célja nem a másik fél valódi segítése, hanem a visszajelzés – a hála, a csodálat, az elismerés – begyűjtése. Ha ez a visszajelzés elmarad, a „nagylelkű” személy könnyen visszavonulhat, sőt, akár haragudhat is.
A nárcisztikus nagylelkűség tehát nem feltétlenül a másik iránti őszinte együttérzésből fakad, hanem sokkal inkább a saját igények kielégítésére irányul.
A nárcisztikus személyek nagylelkűsége gyakran:
- Nyilvános: Szeretik, ha mások is látják, milyen „jó” emberek.
- Számító: A nagylelkűségükért cserébe valamit várnak.
- Manipulatív: A nagylelkűségükkel befolyásolják a másikat.
Fontos megkülönböztetni az őszinte nagylelkűséget a nárcisztikus „nagylelkűségtől”. Az előbbi a másik ember szükségleteire való valódi odafigyelésen alapul, míg az utóbbi a saját egó táplálására szolgál.
A nárcisztikus személyek nagylelkűsége a spektrum különböző pontjain másként nyilvánulhat meg. Egy enyhébb nárcisztikus személy esetében a nagylelkűség mögött az elismerés vágya állhat, míg egy súlyosabb nárcisztikus személy a nagylelkűséget a másik ember feletti hatalomgyakorlás eszközeként használhatja.
A nárcisztikus nagylelkűség megnyilvánulásai: a látszat fenntartása
A nárcisztikus személyiségű egyének gyakran mutatnak nagylelkűnek tűnő viselkedést, ami valójában egy kifinomult manipulációs eszköz. Ez a hamis nagylelkűség nem a valódi empátiából és mások iránti törődésből fakad, hanem a saját grandiózus képük fenntartására és a környezetük feletti kontroll megszerzésére irányul.
A nárcisztikus nagylelkűség megnyilvánulásai sokfélék lehetnek:
- Pénzbeli adományok nagyszabású gesztusai: Gyakran adományoznak jelentős összegeket jótékonysági szervezeteknek, de ezt nyilvánosan teszik, a média figyelmét keresve. A cél nem a segítségnyújtás, hanem a saját imázsuk fényesítése.
- Szívességek felajánlása: Készségesen kínálnak segítséget másoknak, de ezt mindig a saját feltételeikhez kötik. A szívesség elvégzése után pedig elvárják a hálát és a függőséget.
- Ajándékok halmozása: Drága ajándékokkal halmozzák el a környezetüket, de ezek az ajándékok gyakran nem a megajándékozott igényeit tükrözik, hanem a nárcisztikus személy saját ízlését és hatalmát demonstrálják.
A lényeg, hogy a nárcisztikus nagylelkűség mögött mindig számítás és önzés húzódik meg. A cél nem a másik ember boldogsága, hanem a saját önértékelésük növelése és a környezetük manipulálása.
A nárcisztikus nagylelkűség egy eszköz a hatalomgyakorlásra, egy módja annak, hogy a nárcisztikus személy irányítsa a környezetét és fenntartsa a saját grandiózus képét.
Fontos felismerni, hogy ez a fajta nagylelkűség nem őszinte. A nárcisztikus személy nem képes valódi empátiára és mások iránti önzetlen törődésre. A „jócselekedeteik” mögött mindig egy rejtett agenda húzódik meg.
A nárcisztikus nagylelkűség gyakran ciklikus. Egy időszaknyi nagylelkűség után a nárcisztikus személy elvárja a hálát és a függőséget. Ha ez nem teljesül, akkor büntető magatartást tanúsíthat, például visszavonhatja a korábbi szívességeket, vagy kritikával illetheti a másikat.
Például: Egy nárcisztikus vezető nagylelkűen ad bónuszt a munkatársainak, majd a következő projektben extra elvárásokat támaszt velük szemben, és a legkisebb hibát is szigorúan bünteti, emlékeztetve őket a korábbi „jóindulatára”.
A nárcisztikus nagylelkűség felismerése kulcsfontosságú ahhoz, hogy megvédjük magunkat a manipulációtól és a kihasználástól. Ne hagyjuk, hogy a látszat megtévesszen bennünket, és ne higgyük el, hogy a nárcisztikus személy valóban törődik velünk. A valódi nagylelkűség önzetlen és nem vár viszonzást.
A valódi nagylelkűség és a nárcisztikus „nagylelkűség” közötti különbségek
A valódi nagylelkűség és a nárcisztikus „nagylelkűség” között lényeges különbségek húzódnak, melyek a motivációban, a célban és a hatásban mutatkoznak meg. A valódi nagylelkűség forrása az empátia, a mások iránti valódi törődés és az a vágy, hogy javítsunk a helyzetükön. Ezzel szemben a nárcisztikus „nagylelkűség” egy eszköz, egy stratégia a nárcisztikus személy számára, hogy hatalmat, csodálatot és irányítást szerezzen.
A nárcisztikus egyén gyakran mutat látványos nagylelkűséget, például drága ajándékokat ad, vagy nyilvánosan jótékonykodik. Azonban ezek a gesztusok valójában öncélúak. A cél nem a másik ember segítése, hanem a saját imázsának javítása, a figyelem középpontjába kerülés és az adósává tétel.
A valódi nagylelkűség önzetlen, a nárcisztikus „nagylelkűség” pedig önző.
Íme néhány különbség a kétféle megközelítés között:
- Motiváció: A valódi nagylelkűség mögött a szeretet és az együttérzés áll, míg a nárcisztikus „nagylelkűség” mögött az önzés és a hatalomvágy.
- Feltételek: A valódi nagylelkűség feltétel nélküli, a nárcisztikus „nagylelkűség” pedig tele van elvárásokkal. A nárcisztikus elvárja, hogy hálával tartozzon, és hogy engedelmeskedjen neki.
- Nyilvánosság: A valódi nagylelkűség diszkrét lehet, míg a nárcisztikus „nagylelkűség” gyakran nyilvános és feltűnő. A nárcisztikus szeret dicsekedni a jótetteivel, és elvárja, hogy mások is dicsérjék őt.
- Érzelmi hatás: A valódi nagylelkűség jó érzést kelt mind az adóban, mind a fogadóban. A nárcisztikus „nagylelkűség” viszont gyakran szorongást, bűntudatot és függőséget eredményez a fogadóban.
A nárcisztikus „nagylelkűség” gyakran manipulációval párosul. A nárcisztikus felhasználhatja a „nagylelkűségét” arra, hogy kontrollálja a másikat, hogy rávegye valamire, amit nem akar, vagy hogy elkerülje a felelősséget a tetteiért. Például, egy nárcisztikus szülő elhalmozhatja ajándékokkal a gyermekét, majd később számonkérheti rajta, hogy „mindent megadott neki”.
Fontos felismerni a nárcisztikus „nagylelkűség” mögött rejlő valóságot, hogy ne essünk a csapdájába. Ha valaki folyamatosan emlékeztet arra, hogy mennyit tett értünk, vagy ha elvárja, hogy hálából engedelmeskedjünk neki, akkor valószínűleg nárcisztikus „nagylelkűséggel” állunk szemben. A legfontosabb, hogy a saját szükségleteinket helyezzük előtérbe, és ne hagyjuk, hogy mások kihasználjanak bennünket.
Az érzelmi zsarolás és a manipuláció szerepe a hamis nagylelkűségben
A hamis nagylelkűség, a nárcisztikus személyiség egyik árulkodó jele, gyakran az érzelmi zsarolás és a manipuláció kifinomult eszközeivel fonódik össze. Nem valódi önzetlenségből fakad, hanem egy jól megtervezett stratégia része, amellyel a nárcisztikus egyén kontrollt gyakorol a környezete felett, és biztosítja saját szükségleteinek kielégítését.
Az érzelmi zsarolás lényege, hogy a zsaroló – jelen esetben a nárcisztikus – kihasználja a másik fél gyengeségeit, félelmeit vagy bűntudatát. A hamis nagylelkűség ebben a kontextusban úgy jelenik meg, mint egy csali. A nárcisztikus látszólag önzetlen gesztusokat tesz, ajándékokat ad, szívességeket ajánl fel, azonban ezek a tettek mindig valamilyen elvárással párosulnak. Ha a másik fél nem teljesíti ezeket az elvárásokat, a nárcisztikus azonnal előveszi az érzelmi zsarolás eszközeit: bűntudatot kelt, hibáztat, megsértődik, vagy akár nyíltan fenyegetőzik.
A manipuláció egy másik fontos elem. A nárcisztikus mestere a helyzetek és információk torzításának. Például, ha valakinek segítséget nyújt, azt a későbbiekben felhánytorgatja, és arra hivatkozik, hogy „mennyit tett érte”, ezzel erősítve a másik fél függőségét és bűntudatát. A manipuláció célja, hogy a másik fél úgy érezze, tartozik valamivel a nárcisztikusnak, és ezért kénytelen engedelmeskedni annak akaratának.
A hamis nagylelkűség egy jól álcázott függőségi viszony kialakításának eszköze, ahol a „jótevő” valójában irányítani akar.
Nézzük, hogyan is néz ki ez a gyakorlatban:
- Ajándékok, amik köteleznek: A nárcisztikus drága ajándékokat ad, de később számon kéri, hogy a megajándékozott „nem értékeli” eléggé, vagy nem viszonozza a gesztust a megfelelő módon.
- Szívességek, amikért cserébe sokat vár: Segít a költözésben, de utána elvárja, hogy a megsegített személy mindenben az ő kedvére tegyen, és feltétel nélkül támogassa őt.
- Érzelmi támogatás, ami csak addig tart, amíg a nárcisztikusnak jó: Meghallgatja a problémákat, de csak azért, hogy később felhasználhassa azokat a másik fél ellen.
A nárcisztikus által alkalmazott gázlángozás is szorosan összefügg a hamis nagylelkűséggel. A gázlángozás lényege, hogy a nárcisztikus megkérdőjelezi a másik fél valóságérzékelését, elhiteti vele, hogy téved, vagy hogy „túlzottan érzékeny”. Ez a folyamat aláássa a másik fél önbizalmát és önértékelését, ami még kiszolgáltatottabbá teszi a nárcisztikus manipulációjának.
A hamis nagylelkűség tehát nem csupán egy egyszerű önzésforma, hanem egy komplex manipulációs technika, amely mélyen károsíthatja a kapcsolatokat és az áldozatok mentális egészségét. A felismerése az első lépés a védekezéshez.
A nárcisztikus nagylelkűség hatása az áldozatokra: érzelmi és pszichológiai következmények
A nárcisztikus nagylelkűség, bár külső szemlélő számára önzetlennek tűnhet, valójában egy manipulációs eszköz, amely mélyreható érzelmi és pszichológiai következményekkel járhat az áldozatokra nézve. Ez a fajta „nagylelkűség” gyakran feltételekhez kötött, és célja a nárcisztikus személy hatalmának és kontrolljának megerősítése.
Az áldozatok gyakran zavarodottnak és elbizonytalanodottnak érzik magukat. A nagylelkű gesztusok kezdetben pozitív érzéseket keltenek, azonban hamar kiderül, hogy ezek mögött valójában önző motivációk húzódnak. A nárcisztikus személy elvárja, hogy a „jótétemény” viszonzásra találjon, gyakran aránytalan mértékben. Amennyiben ez nem történik meg, az vádaskodáshoz, bűntudat keltéshez és érzelmi zsaroláshoz vezethet.
A nárcisztikus nagylelkűség egyik legkárosabb hatása az áldozat önbecsülésének aláásása. A folyamatos kritika és a feltételekhez kötött szeretet miatt az áldozat úgy érezheti, hogy nem érdemli meg a jót, és hogy képtelen a nárcisztikus elvárásainak megfelelni. Ez hosszú távon depresszióhoz, szorongáshoz és önbizalomhiányhoz vezethet.
A nárcisztikus nagylelkűség nem valódi önzetlenség, hanem egy eszköz a kontroll gyakorlására és az áldozat függőségének fenntartására.
Az áldozatok gyakran elkezdenek kételkedni a saját érzéseikben és valóságérzékelésükben. A nárcisztikus személy manipulációja és a valóság torzítása (gaslighting) miatt az áldozat nehezen tudja megkülönböztetni a valóságot a nárcisztikus által kreált illúziótól. Ez az érzelmi függőség kialakulásához vezet, ahol az áldozat úgy érzi, hogy nem tud a nárcisztikus nélkül élni, még akkor sem, ha a kapcsolat káros.
A nárcisztikus nagylelkűség hatásai a következők lehetnek:
- Érzelmi kimerültség: A folyamatos érzelmi hullámvasút és a nárcisztikus igényeinek való megfelelés kimeríti az áldozatot.
- Szorongás és depresszió: A bizonytalanság, a kritika és a kontrollérzés hiánya szorongáshoz és depresszióhoz vezethet.
- Önbizalomhiány: A folyamatos leértékelés és a sikertelenség érzése aláássa az áldozat önbizalmát.
- Elszigeteltség: A nárcisztikus személy gyakran elszigeteli az áldozatot a barátaitól és a családjától, hogy még jobban kontrollálhassa.
- Trauma: A hosszú távú érzelmi bántalmazás traumát okozhat, amelynek kezelése hosszú és nehéz folyamat lehet.
Fontos, hogy az áldozatok felismerjék a nárcisztikus nagylelkűség mintázatát, és keressenek segítséget egy szakembertől. A terápia segíthet feldolgozni a traumát, helyreállítani az önbecsülést és megtanulni egészséges határokat húzni.
A nárcisztikus nagylelkűség egy komplex probléma, amelynek megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy az áldozatok kiléphessenek a káros kapcsolatból és elindulhassanak a gyógyulás útján. A felismerés az első lépés a változás felé.
A nárcisztikus nagylelkűség gyökerei: gyermekkori minták és a szükségletek kielégítése
A nárcisztikus nagylelkűség, bár külső szemlélő számára önzetlennek tűnhet, gyakran gyökerezik a gyermekkori élményekben és a meg nem valósult szükségletekben. Ezek az élmények formálják a nárcisztikus személyiség alapját, és befolyásolják azt, ahogyan a világot látják és ahogyan másokkal kapcsolatba lépnek.
Gyakran előfordul, hogy a nárcisztikus személyek gyerekkorukban feltételes szeretetet tapasztaltak. Ez azt jelenti, hogy csak akkor kaptak elismerést és figyelmet, ha bizonyos elvárásoknak megfeleltek, például kiválóan teljesítettek az iskolában, vagy a szüleik által kívánatosnak tartott módon viselkedtek. Ennek következtében a valódi énjük elnyomásra került, és egy hamis, idealizált énkép alakult ki, amelynek célja a szülők elismerésének kivívása.
A nárcisztikus nagylelkűség ebben az összefüggésben egy eszközzé válik. A nagylelkű gesztusok – adományok, ajándékok, segítségnyújtás – nem feltétlenül a másik ember iránti őszinte törődést tükrözik, hanem a saját énkép megerősítését szolgálják. A nárcisztikus személy ilyenkor a nagylelkűségével szeretné bebizonyítani saját magának és másoknak, hogy ő egy jó, értékes ember.
A nárcisztikus nagylelkűség mögött gyakran a belső üresség és az alacsony önértékelés áll. A nagylelkű gesztusok egyfajta kompenzációként szolgálnak, amelyekkel a nárcisztikus személy megpróbálja betölteni ezt az űrt és növelni az önbecsülését.
Fontos megérteni, hogy a nárcisztikus személyek gyakran nincsenek tisztában motivációik mélyebb rétegeivel. Úgy érezhetik, hogy valóban nagylelkűek, és nem feltétlenül tudatosul bennük, hogy tetteik mögött a saját szükségleteik kielégítése áll. A gyermekkori minták olyan mélyen beivódhattak a személyiségükbe, hogy automatikusan reagálnak bizonyos helyzetekre a tanult módon.
Ez a fajta nagylelkűség gyakran manipulatívvá válik. A nárcisztikus személy elvárja, hogy a nagylelkű gesztusait hálával és elismeréssel fogadják, és ha ez nem történik meg, akkor sértődötté, dühössé vagy akár bosszússá válhat. A nagylelkűség tehát egyfajta adósságot teremt a másik fél részéről, amelyet a nárcisztikus személy később kamatostul behajthat.
Hogyan ismerjük fel a nárcisztikus nagylelkűséget? A vörös zászlók azonosítása
A nárcisztikus nagylelkűség gyakran csillogó felszín alatt rejtett manipuláció. Első ránézésre önzetlennek tűnhet, de valójában a nárcisztikus személy önképének építését és a kontroll megszerzését szolgálja.
Íme néhány vörös zászló, amire érdemes figyelni:
- Túlzott nyilvánosság: A valódi nagylelkűség gyakran a háttérben történik. Ha valaki folyamatosan hirdeti jótéteményeit, az gyanús lehet.
- Feltételekhez kötött segítség: A „segítség” valójában egy üzlet, ahol a másik félnek engedelmeskednie kell a nárcisztikusnak.
- Állandó dicséretigény: A nárcisztikus elvárja, hogy nagylelkűségéért cserébe folyamatosan dicsérjék és csodálják.
- Empátia hiánya: Bár nagylelkűnek tűnhet, a nárcisztikus valójában nem törődik a másik fél valódi szükségleteivel. A segítségnyújtás célja az ő saját egojának növelése.
A nárcisztikus nagylelkűség nem önzetlen adakozás, hanem egy eszköz a hatalomgyakorlásra.
Egy másik árulkodó jel az inkonzisztencia. A nárcisztikus lehet nagyon nagylelkű egy adott helyzetben, de máskor teljesen érzéketlen. Ez azért van, mert a nagylelkűségének mértéke az adott helyzetben elért haszon függvénye.
Figyeljünk a motívumokra. Vajon a segítségnyújtás valóban a másik ember javát szolgálja, vagy csak a nárcisztikus saját imidzsét építi? Ha a nagylelkűség mögött rejtett elvárások és manipuláció húzódik meg, akkor nagy valószínűséggel nárcisztikus taktikáról van szó.
Végül, ne feledjük, hogy a nárcisztikusok mesterei a látszatnak. Ne hagyjuk, hogy a csillogó felszín megtévesszen minket, hanem figyeljünk a tettek mögötti valódi szándékokra.
Védekezési mechanizmusok a nárcisztikus manipuláció ellen
A nárcisztikus személyiség gyakran alkalmazza a „hamis nagylelkűséget” manipulációs eszközként. Ennek felismerése kulcsfontosságú a védekezéshez. A nárcisztikus személyek általában azért adnak, hogy cserébe valami nagyobb előnyt kapjanak, vagy a figyelmet magukra irányítsák. Ez nem valódi nagylelkűség, hanem egy számító lépés.
A védekezés első lépése a helyzet pontos felmérése. Kérdezd meg magadtól: Valóban szükségem van erre az ajándékra/szolgálatra? Mi a motivációja az adakozónak? Gyakran a túlzott, váratlan nagylelkűség gyanút kell, hogy ébresszen.
A határok meghúzása elengedhetetlen. Ne engedd, hogy a „nagylelkűség” kötelezettséget teremtsen feléd. Ha kényelmetlenül érzed magad, nyugodtan utasítsd vissza az ajánlatot. Ne érezd magad bűnösnek, ha nem fogadod el.
A legfontosabb, hogy ne hagyd, hogy a nárcisztikus személy befolyásolja az önértékelésedet. Az ő „nagylelkűsége” nem a te érdemeidről szól, hanem az ő szükségleteik kielégítéséről.
További védekezési mechanizmusok:
- Érzelmi távolságtartás: Ne engedd magad túlságosan bevonódni az érzelmi játszmákba.
- Objektív szemlélet: Próbáld meg kívülről látni a helyzetet, és ne hagyd, hogy az érzelmek elvakítsanak.
- Mások véleményének kikérése: Beszélj a helyzetről egy megbízható baráttal vagy családtaggal.
A „hamis nagylelkűség” mögött gyakran elismerésvágy, kontrolligény és empátiahiány áll. Ha felismered ezeket a mintákat, könnyebben tudsz védekezni a nárcisztikus manipuláció ellen. Koncentrálj a saját szükségleteidre és ne engedd, hogy mások irányítsanak.
Terápia és segítségnyújtás az áldozatoknak: a gyógyulás útjai
A nárcisztikus bántalmazás áldozatainak gyógyulása egy összetett folyamat, mely szakértői segítséget igényelhet. A terápia kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy az áldozat felismerje a bántalmazás dinamikáját, és feldolgozza a vele történteket. A trauma-fókuszú terápia, mint például az EMDR vagy a kognitív viselkedésterápia (CBT), különösen hatékony lehet.
A terápia mellett a támogató közösségek hatalmas erőt adhatnak. Ezek a csoportok biztonságos teret biztosítanak a megosztásra, a tapasztalatcserére és a kölcsönös megértésre. A sorstársak jelenléte enyhítheti az áldozat magányosságát és izolációját.
Az áldozatok számára elengedhetetlen, hogy határokat szabjanak és megszakítsák a kapcsolatot a nárcisztikus személlyel, amennyiben ez lehetséges.
A gyógyulás része az önismeret fejlesztése is. Az áldozatnak meg kell tanulnia felismerni saját értékeit, szükségleteit és érzéseit. Ez a folyamat segíthet abban, hogy a jövőben elkerülje a hasonló bántalmazó kapcsolatokat. A testi-lelki egyensúly megteremtése is fontos, például rendszeres mozgással, meditációval vagy más relaxációs technikákkal.
Ne feledje, a gyógyulás időt vesz igénybe, és nem lineáris folyamat. Legyen türelmes magával, és adjon időt a sebek begyógyulására.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
