A szeretetre éhező emberek hét jellemzője

Érzed, hogy sosem elég a figyelem és a szeretet? Lehet, hogy szeretetre éhezel. Ez a cikk bemutatja a leggyakoribb jeleket: az állandó megerősítés igényét, a túlzott megfelelési vágyat és a félelmet a visszautasítástól. Ismerd fel magad, és tegyél a változásért!

By Lélekgyógyász 21 Min Read

A szeretetéhség nem feltétlenül nyilvánul meg látványos kétségbeesésben. Gyakran rejtett, finom viselkedésminták mögé bújik, amelyek hosszú távon komoly problémákat okozhatnak a kapcsolatokban és az önértékelésben.

Ezek az emberek gyakran túlzottan kedvesek és engedékenyek, szinte bármit megtesznek azért, hogy elnyerjék mások tetszését. Ez a viselkedés azonban nem őszinte, hanem egyfajta manipulatív eszköz, amellyel szeretetet és elfogadást próbálnak kicsikarni.

A szeretetéhség mélyén valójában az önbizalom hiánya és a félelem a visszautasítástól húzódik meg.

Egy másik jellemzőjük, hogy folyamatos megerősítésre vágynak. Állandóan kérdezgetik, hogy szeretik-e őket, hogy elég jók-e, és kétségbeesetten keresik a külső validációt, mert belül képtelenek megtalálni azt.

Emellett gyakran képtelenek nemet mondani, mert attól tartanak, hogy ha visszautasítanak valakit, elveszítik a szeretetét. Ez a folyamatos megfelelési kényszer kimerítő és frusztráló lehet, ami hosszú távon kiégéshez vezethet.

A szeretetre éhező emberek hajlamosak irányítani a másikat, vagy éppen függeni tőle, attól függően, hogy éppen melyik stratégia tűnik hatékonyabbnak a szeretet elnyerésére. Mindkét viselkedésminta káros a párkapcsolat szempontjából.

Végül, de nem utolsósorban, jellemző rájuk a drámai viselkedés. Kisebb problémákat is képesek felnagyítani, hogy ezzel felhívják magukra a figyelmet és szeretetet csikarjanak ki a környezetükből. Ez a viselkedés azonban hosszú távon taszító lehet, és éppen az ellenkező hatást válthatja ki.

A megfelelési vágy kényszere

A megfelelési vágy kényszere mélyen gyökerezik a szeretetéhségben. Az ilyen emberek szinte bármit megtennének, hogy elnyerjék mások elismerését és szeretetét. Ez a viselkedés gyakran oda vezet, hogy elveszítik önazonosságukat, és egy olyan személyiséget vesznek fel, amelyről azt hiszik, hogy tetszeni fog a környezetüknek.

Ez a kényszer számos formában nyilvánulhat meg. Például:

  • Folyamatos bocsánatkérés: Még olyan dolgokért is bocsánatot kérnek, amikért nem kellene. Ez a viselkedés az alacsony önértékelés és a konfliktuskerülés jele.
  • Nehezen mondanak nemet: Attól tartanak, hogy ha visszautasítanak egy kérést, azzal elveszítik a másik ember szeretetét vagy tiszteletét. Így túlvállalják magukat, és képtelenek határt szabni.
  • Mások szükségleteinek előtérbe helyezése: Szinte teljesen figyelmen kívül hagyják saját igényeiket és vágyaikat, hogy mások kedvében járjanak. Ez hosszú távon kimerültséghez és elégedetlenséghez vezet.

A megfelelési vágy kényszere gyakran abban gyökerezik, hogy az egyén gyermekkorában nem kapott feltétel nélküli szeretetet. Lehet, hogy a szülők csak akkor mutattak szeretetet, ha az illető megfelelt bizonyos elvárásoknak. Ez a tapasztalat mélyen bevésődik, és felnőttkorban is befolyásolja a viselkedést.

A szeretetre éhező ember számára a megfelelés nem választás, hanem kényszer. Életben maradás kérdése.

Az ilyen emberek gyakran manipulálhatóak, mert a mások általi elfogadás a legfontosabb számukra. Könnyen kihasználhatják őket olyanok, akik érzékelik ezt a gyengeséget.

Fontos megérteni, hogy a megfelelési vágy mögött rejlő félelmeket és bizonytalanságokat. Az önismeret és az önelfogadás elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki kiléphessen ebből a káros mintából. A terápia segíthet feltárni a gyökérokokat, és megtanulni egészségesebb módon kielégíteni a szeretet iránti vágyat.

A megfelelési vágy kényszere nem csupán egy kellemetlen tulajdonság, hanem egy mélyen gyökerező probléma, amely jelentősen befolyásolhatja az egyén életminőségét és kapcsolatait. Ezért fontos, hogy felismerjük a jeleket, és segítséget kérjünk, ha szükséges.

Az alacsony önbecsülés és a kritikai hang

Az alacsony önbecsülés kéz a kézben jár a szeretetre éhezéssel. Az ilyen emberek gyakran értéktelennek, szerethetetlennek érzik magukat, és ez a belső meggyőződés áthatja minden kapcsolatukat. Folyamatosan külső megerősítésre vágynak, hogy enyhítsék ezt a belső űrt, ami hosszú távon kimerítő és frusztráló lehet.

A kritikai hang, vagyis a belső kritikus jelenléte, tovább rontja a helyzetet. Ez a belső hang állandóan hibákat keres, kétségeket ébreszt és aláássa az önbizalmat. A szeretetre éhező emberek esetében ez a kritikus hang különösen hangos és kegyetlen lehet, megerősítve a negatív önképet.

Ennek a két tényezőnek az együttes hatása jelentősen befolyásolja a párkapcsolatokat és a barátságokat. Az alacsony önbecsülés miatt az egyén hajlamos lehet alárendelt szerepet játszani, túlzottan alkalmazkodni a másik igényeihez, és elnyomni a saját vágyait. Fél attól, hogy elveszíti a másik szeretetét, ezért inkább enged, még akkor is, ha ez számára káros.

A kritikai hang pedig folyamatosan suttogja a fülébe, hogy nem elég jó, nem érdemli meg a szeretetet, és hamarosan úgyis elhagyják. Ez a félelem önbeteljesítő jóslattá válhat, hiszen a negatív gondolatok és viselkedésminták tönkretehetik a kapcsolatokat.

Az alacsony önbecsülés és a kritikai hang egy ördögi kört alkotnak: az alacsony önbecsülés táplálja a kritikai hangot, ami tovább gyengíti az önbecsülést.

Az ilyen helyzetben lévő emberek gyakran túlzottan érzékenyek a kritikára. Még a konstruktív visszajelzést is személyes támadásnak vehetik, mert a belső kritikusuk már előre felkészítette őket a legrosszabbra. Ez a védekezés és bizalmatlanság megnehezíti a valódi intimitás kialakítását.

A gyógyulás hosszú és nehéz folyamat, de nem lehetetlen. A terápia segíthet az egyénnek felismerni és megküzdeni az alacsony önbecsüléssel és a kritikai hanggal. Fontos, hogy megtanulja szeretni és elfogadni önmagát, még a hibáival együtt is. A belső kritikus elnémítása és az önelfogadás gyakorlása elengedhetetlen ahhoz, hogy egészséges és kiegyensúlyozott kapcsolatokat tudjon kialakítani.

Néhány hasznos lépés lehet:

  • Önismereti munka (pl. naplóírás, önreflexió)
  • Pozitív megerősítések használata
  • Tudatos jelenlét (mindfulness) gyakorlása
  • Egészséges határok meghúzása
  • Szakember segítsége (pszichológus, terapeuta)

A határok meghúzásának nehézsége

A határok megvonása gyakran elszigeteltséghez vezethet.
A határok meghúzása gyakran érzelmi kihívásokkal jár, mivel sokan nehezen engedik el a múltat és a fájdalmat.

A szeretetre éhező emberek számára a határok meghúzása szinte leküzdhetetlen feladat. Ennek oka mélyen gyökerezik abban a félelemben, hogy a nemet mondás elutasítást vagy szeretetvesztést von maga után. Attól tartanak, hogy ha nem tesznek meg mindent másokért, akkor nem lesznek szerethetőek, értékesek.

Ez a félelem gyakran oda vezet, hogy képtelenek érvényesíteni saját szükségleteiket és vágyaikat. Inkább mások igényeit helyezik előtérbe, még akkor is, ha ez saját maguk rovására megy. Azt hiszik, hogy ezzel biztosítják a szeretetet és az elfogadást, pedig valójában éppen az ellenkezőjét érik el: kimerülnek, frusztráltak lesznek, és végül a kapcsolataik is megsínylik.

A határok hiánya abban is megnyilvánulhat, hogy túl sokat vállalnak magukra. Nehezen mondanak nemet kérésekre, még akkor is, ha már amúgy is túlterheltek. Ezzel egy ördögi körbe kerülnek: minél többet vállalnak, annál stresszesebbek lesznek, és annál inkább vágynak a szeretetre és az elismerésre, ami még több feladathoz vezet.

A határok meghúzásának nehézsége nem csupán a nemet mondás képtelenségében nyilvánul meg, hanem abban is, hogy nem tudják felismerni és megfogalmazni saját szükségleteiket.

Gyakran annyira másokra koncentrálnak, hogy elveszítik a kapcsolatot önmagukkal. Nem tudják, mit szeretnének, mire vágynak, mi teszi őket boldoggá. Ebben az esetben a határok meghúzása még nehezebbé válik, hiszen nem tudják, hol húzódnak a saját határaik.

A szeretetre éhező emberek gyakran félnek a konfliktusoktól. Azt hiszik, hogy ha nem értenek egyet másokkal, akkor elveszítik a szeretetüket. Ezért inkább elkerülik a konfliktusokat, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy saját véleményüket és szükségleteiket kell elnyomniuk. Ez hosszú távon aláássa az önbecsülésüket és a kapcsolataik minőségét.

A határok hiánya nem csak a szeretetre éhező személyre van negatív hatással, hanem a kapcsolataira is. Amikor valaki nem tudja érvényesíteni saját szükségleteit, akkor a másik fél könnyen kihasználhatja őt. Ez egy egyenlőtlen kapcsolatot eredményez, ahol az egyik fél mindig többet ad, mint amennyit kap. Ez a hosszú távon mindkét fél számára frusztráló és kielégítetlen érzéseket okozhat.

A túlzott gondoskodás és a mártírszerep

A szeretetre éhező emberek gyakran mutatnak túlzott gondoskodást mások iránt. Ez a viselkedés nem feltétlenül önzetlenségből fakad, hanem sokkal inkább a saját érzelmi szükségleteik kielégítésének álcázott módja. Úgy érzik, ha másokért tesznek, akkor viszonzást kapnak, szeretetet és elfogadást. Ez azonban gyakran egy ördögi körhöz vezet, hiszen a viszonzás elmaradása frusztrációt és csalódottságot okoz.

A túlzott gondoskodás gyakran párosul a mártírszereppel. Az ilyen emberek hajlamosak feláldozni saját szükségleteiket és vágyaikat másokért, majd ezt számonkérni. Úgy érzik, ők szenvednek a legtöbbet, és ezt a szenvedést másoknak is tudomására hozzák. Ez a viselkedés manipulációra is alkalmas, hiszen a másik fél bűntudatot érezhet, és emiatt engedékenyebbé válhat.

A mártírszerep mögött gyakran az a meggyőződés áll, hogy a szeretetet ki kell érdemelni. Úgy gondolják, ha nem tesznek meg mindent másokért, akkor nem lesznek szerethetők. Ez a hiedelem gyökerezhet gyermekkori tapasztalatokban, például abban, hogy a szülői szeretet feltételekhez volt kötve.

A túlzott gondoskodás és a mártírszerep megjelenhet a következő formákban:

  • Állandó rendelkezésre állás: Mindig elérhetőek, bármilyen kérésre azonnal reagálnak.
  • Második helyre sorolják magukat: Saját szükségleteiket háttérbe szorítják mások érdekében.
  • Panaszkodás a terheikről: Folyamatosan arról beszélnek, mennyire sokat tesznek másokért, és mennyire fáradtak.
  • Bűntudatkeltés: Ha valaki nem fogadja el a segítségüket, vagy nem viszonozza a gondoskodást, akkor bűntudatot keltenek benne.

A túlzott gondoskodás és a mártírszerep valójában egy segélykiáltás a szeretetre éhező ember részéről.

Fontos megérteni, hogy ez a viselkedés nem feltétlenül tudatos. Az ilyen emberek gyakran nincsenek tisztában saját motivációikkal, és őszintén hiszik, hogy másokért teszik mindezt. Azonban a háttérben ott húzódik a vágy a szeretetre és az elfogadásra.

A probléma megoldása a saját érzelmi szükségletek felismerése és kielégítése. Meg kell tanulni szeretni és elfogadni önmagunkat, anélkül, hogy másoktól várnánk a megerősítést. Ez hosszú és nehéz folyamat lehet, de elengedhetetlen a boldog és kiegyensúlyozott élethez.

A következő táblázat bemutatja a különbséget az egészséges gondoskodás és a túlzott gondoskodás között:

Jellemző Egészséges gondoskodás Túlzott gondoskodás
Motiváció Őszinte törődés Saját érzelmi szükségletek kielégítése
Saját szükségletek Egyensúlyban tartja saját szükségleteit másokéval Háttérbe szorítja saját szükségleteit
Elvárások Nincsenek elvárásai a viszonzással kapcsolatban Elvárja a viszonzást és a hálát
Érzelmi állapot Boldog és kiegyensúlyozott Frusztrált és csalódott

A szeretetre éhező embereknek szakember segítségére lehet szükségük ahhoz, hogy feldolgozzák a múltbeli traumáikat, és megtanulják egészséges módon kifejezni az érzelmeiket.

A kapcsolati függőség kialakulása

A kapcsolati függőség kialakulása gyakran összefügg azzal, hogy valaki tartósan szeretetre éhező állapotban van. Ez az éhség nem csupán egy vágy a szeretetre, hanem egy mély, kielégíthetetlen űr, ami arra készteti az embert, hogy extrém módon keressen megerősítést és elfogadást másoktól.

Az ilyen emberek hajlamosak arra, hogy a kapcsolataikat a saját értékük mércéjeként használják. Ha kapcsolatban vannak, értékesnek érzik magukat; ha egyedül vannak, értéktelennek. Ez a gondolkodásmód egyenes út a függőséghez, hiszen a saját boldogságukat és önbecsülésüket teljes mértékben mások kezébe helyezik.

A szeretetre éhező emberek gyakran mutatnak alacsony önbecsülést. Nem hisznek abban, hogy önmagukban szerethetőek, ezért folyamatosan bizonyítékot keresnek arra, hogy a partnerük szereti őket. Ez a bizonyítékkeresés sokféle formát ölthet: állandó megerősítést kérnek, féltékenyek, vagy éppen kontrollálóak.

Egy másik jellemzőjük a határok hiánya. Képesek túllépni a saját határaikon, csak azért, hogy a partnerük kedvében járjanak. Elhanyagolják a saját szükségleteiket, érdekeiket, és akár a saját értékeiket is feladják, hogy a kapcsolatot fenntartsák. Ez a viselkedés hosszú távon kimerültséghez, frusztrációhoz és önutálathoz vezethet.

A félelem az elhagyatástól központi szerepet játszik a kapcsolati függőség kialakulásában. Ez a félelem annyira erős lehet, hogy az illető inkább benne marad egy boldogtalan, sőt, akár bántalmazó kapcsolatban is, csak azért, hogy ne kelljen egyedül lennie. A gondolat, hogy elveszítheti a partnerét, elviselhetetlen számára.

A szeretetre éhező emberek gyakran idealizálják a partnereiket. Nem látják a hibáikat, vagy ha látják is, elnézik őket. Ez az idealizálás azért történik, mert félnek attól, hogy ha reálisan látnák a partnerüket, akkor csalódniuk kellene, és elveszítenék a kapcsolatot.

A kétségbeesett ragaszkodás egy másik gyakori jelenség. Az ilyen emberek szinte könyörögnek a szeretetért és figyelemért. Hajlandóak megalázkodni, engedményeket tenni, és mindent megtenni azért, hogy a partnerük velük maradjon. Ez a viselkedés azonban éppen az ellenkező hatást váltja ki: eltávolítja a partnert, és megerősíti a függő pozícióját.

A kapcsolati függőség lényegében egy kényszeres viselkedés, melynek célja a szeretet és elfogadás megszerzése, azonban paradox módon éppen ez a kényszeresség akadályozza meg a valódi, egészséges kapcsolatok kialakulását.

A kapcsolati függőség kialakulása gyakran gyermekkori traumákra vezethető vissza. Azok az emberek, akik gyerekkorukban nem kaptak elegendő szeretetet, figyelmet vagy biztonságot, felnőttként hajlamosabbak a függő kapcsolatokra. A gyermekkori hiányok pótlására törekszenek a kapcsolataikban, de ez a törekvés általában kudarcra van ítélve.

A megfelelési vágy is jelentős szerepet játszik. A szeretetre éhező emberek azt hiszik, hogy ha tökéletesek, akkor szeretni fogják őket. Ezért igyekeznek mindenben megfelelni a partnerük elvárásainak, még akkor is, ha ez a saját érdekeikkel ellentétes.

Végül, a negatív minták ismétlése gyakori jelenség. Azok az emberek, akik kapcsolati függőségben szenvednek, gyakran ugyanazokat a hibákat követik el újra és újra a kapcsolataikban. Vonzódnak a nem elérhető, érzelmileg távolságtartó partnerekhez, és újraélik a gyermekkori traumáikat a kapcsolataikban.

A megerősítés folyamatos keresése

A szeretetre éhező emberek egyik legszembetűnőbb jellemzője a folyamatos megerősítés keresése. Ez nem csupán egy vágy a dicséretre, hanem egy mélyről jövő szükséglet, ami meghatározza a viselkedésüket és kapcsolataikat.

Az ilyen emberek gyakran kételkednek önmagukban és a saját értékükben. Bizonytalanságuk táplálja a folyamatos igényt arra, hogy mások elismerjék őket. Ez megnyilvánulhat abban, hogy állandóan tanácsot kérnek, még akkor is, ha már tudják a választ, vagy hogy túlzottan igyekeznek mások kedvében járni, remélve, hogy ezzel kivívják a szeretetüket és elfogadásukat.

A megerősítés keresése sokféle formát ölthet:

  • Állandó dicséretigény: Szükségük van arra, hogy mások rendszeresen elmondják nekik, hogy szépek, okosak, tehetségesek vagy értékesek.
  • Mások véleményének túlzott figyelembevétele: A saját döntéseiket mások véleményéhez igazítják, még akkor is, ha az nem egyezik a saját vágyaikkal vagy meggyőződéseikkel.
  • Túlzott megfelelési vágy: Mindent megtesznek azért, hogy másoknak megfeleljenek, akár a saját szükségleteik rovására is.
  • Félelem a kritikától: A legkisebb negatív visszajelzést is személyes támadásként élik meg, és nehezen tudják elfogadni.

A megerősítésre éhező ember a szeretetet összekeveri az elismeréssel, és azt hiszi, csak akkor értékes, ha mások dicsérik.

Ez a viselkedés gyakran gyerekkori tapasztalatokra vezethető vissza, amikor nem kaptak elegendő szeretetet, figyelmet vagy elismerést. Emiatt kialakulhat bennük egy mélyen gyökerező meggyőződés, hogy nem elég jók, és csak akkor lehetnek szerethetők, ha folyamatosan bizonyítanak.

A probléma abban rejlik, hogy a külső megerősítés sosem töltheti be teljesen a belső űrt. Még ha valaki folyamatosan dicséri is őket, az a bizonytalanság érzése továbbra is megmarad, mert a valódi szeretet és önbizalom belülről fakad.

A megerősítés keresése ráadásul függőséget alakíthat ki. Az illető egyre inkább másokra támaszkodik az önértékelésében, és egyre nehezebben tudja önállóan megítélni a saját értékeit és képességeit. Ez hosszú távon káros hatással lehet a kapcsolataira és a mentális egészségére.

Fontos, hogy megértsük: a megerősítésre való vágy önmagában nem rossz dolog. Mindenki vágyik arra, hogy szeressék és elfogadják. A probléma akkor kezdődik, amikor ez a vágy túlzottá válik, és meghatározza a viselkedésünket és a kapcsolatainkat.

Az ilyen embereknek segítségre van szükségük ahhoz, hogy megtanulják elfogadni és szeretni önmagukat, függetlenül attól, hogy mások mit gondolnak róluk. Ez egy hosszú és nehéz folyamat, de megéri a befektetést, mert csak így találhatnak rá a valódi boldogságra és önbizalomra.

A negatív érzelmek elkerülése

Az elkerülés növelheti a negatív érzelmek intenzitását.
A negatív érzelmek elkerülése érdekében fontos a tudatos légzés és a pozitív gondolatok gyakorlása a mindennapokban.

A szeretetre éhező emberek gyakran küzdenek a negatív érzelmekkel való megküzdéssel, és különböző stratégiákat alkalmaznak azok elkerülésére. Ez a viselkedésminta mélyen gyökerezik a félelemben, hogy elutasítják, elhagyják vagy nem szeretik őket eléggé. A negatív érzelmek elkerülése nem a probléma megoldását célozza, hanem a pillanatnyi fájdalom csökkentését.

Az egyik leggyakoribb megnyilvánulása ennek a viselkedésnek a konfliktuskerülés. A szeretetre éhező személy mindenáron igyekszik elkerülni a nézeteltéréseket, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy saját szükségleteit és véleményét háttérbe szorítja. Félnek attól, hogy egy vita során a másik fél elutasítja őket, vagy megszakítja a kapcsolatot. Ez a félelem a gyerekkori tapasztalatokból eredhet, ahol a konfliktus büntetéssel vagy a szeretet megvonásával járt.

Egy másik gyakori stratégia a másoknak való megfelelés. A szeretetre éhező személy arra törekszik, hogy mindenki kedvében járjon, és elkerülje a negatív reakciókat. Ez a viselkedés oda vezethet, hogy elveszítik önazonosságukat, és képtelenek lesznek kiállni saját magukért. Túlzottan figyelnek a másik fél igényeire, és elhanyagolják a sajátjaikat. Ez hosszú távon kimerültséghez és elégedetlenséghez vezethet.

A érzelmi elszigeteltség is egy gyakori védekezési mechanizmus. A szeretetre éhező személy elzárkózhat az érzelmeitől, hogy elkerülje a fájdalmat. Ez azt jelenti, hogy nehezen fejezi ki az érzéseit, és nem engedi közel magához a másikat. Bár ez rövid távon segíthet a fájdalom elkerülésében, hosszú távon elszigeteltséghez és magányhoz vezethet.

A passzív-agresszív viselkedés is egy módja annak, hogy a szeretetre éhező személy kifejezze a negatív érzelmeit anélkül, hogy direkt konfliktusba kerülne. Ez a viselkedés magában foglalhatja a szarkazmust, a hallgatást, a késlekedést vagy a szabotázst. A passzív-agresszív viselkedés célja, hogy a másik felet bűntudattal töltse el, vagy rávegye arra, hogy megváltoztassa a viselkedését.

A túlzott racionalizálás egy másik módszer a negatív érzelmek elkerülésére. A szeretetre éhező személy megpróbálja logikusan megmagyarázni a helyzetet, hogy elkerülje az érzelmi reakciót. Például, ha elutasítják, azt mondhatja magának, hogy a másik félnek valószínűleg rossz napja volt, vagy hogy nem is akarta igazán azt a kapcsolatot. A racionalizálás segíthet a fájdalom csökkentésében, de nem oldja meg a problémát.

A szeretetre éhező emberek gyakran alkalmazzák a tagadást is. Ez azt jelenti, hogy nem hajlandók elfogadni a valóságot, ha az fájdalmas. Például, ha a partnerük bántalmazó, azt mondhatják maguknak, hogy valójában nagyon szeretnek, és csak rossz napjuk van. A tagadás lehetővé teszi számukra, hogy fenntartsák a kapcsolatot, még akkor is, ha az káros számukra.

Végül, a kényszeres viselkedés is egy módja annak, hogy a szeretetre éhező személy elkerülje a negatív érzelmeket. Ez a viselkedés magában foglalhatja a túlzott munkát, a túlzott evést, a túlzott ivást vagy a függőségeket. A kényszeres viselkedés célja, hogy elterelje a figyelmet a fájdalomról, és átmeneti megkönnyebbülést nyújtson.

Ezek a stratégiák rövid távon hatékonyak lehetnek a negatív érzelmek elkerülésében, de hosszú távon károsak lehetnek a szeretetre éhező személy mentális és fizikai egészségére. Ahhoz, hogy egészséges kapcsolatokat tudjanak kialakítani, meg kell tanulniuk megküzdeni a negatív érzelmekkel, és kifejezni a szükségleteiket.


Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.

Megosztás
Hozzászólás