A mindennapi rohanásban gyakran érezzük úgy, hogy láthatatlan szálak rángatnak minket különböző irányokba. A munkahelyi elvárások, a gyerekek iskolai ügyei, a távolabbi rokonok igényei és a baráti kapcsolatok ápolása mind-mind energiát emésztenek fel. A családi ökotérkép egy olyan vizuális diagnosztikai eszköz, amely képessé tesz minket arra, hogy ezeket a láthatatlan szálakat láthatóvá tegyük. Segítségével nemcsak a családon belüli viszonyokat, hanem a család és a tágabb környezete közötti interakciókat, erőforrásokat és stresszforrásokat is pontosan azonosíthatjuk. Ez a módszer hidat ver a belső lélektani folyamatok és a külső társadalmi valóság közé, lehetőséget adva a rendszerszemléletű önismeretre és a családi egyensúly helyreállítására.
Amikor egy család életét vizsgáljuk, hajlamosak vagyunk csak a falakon belüli történésekre koncentrálni. Ki kivel veszekszik, ki kivel tart össze, és melyek a kimondatlan szabályok a nappaliban. Azonban egyetlen család sem létezik vákuumban. Minden közösség egy tágabb ökoszisztéma része, amely folyamatosan kölcsönhatásban áll az intézményekkel, a szomszédsággal és a tágabb társadalmi struktúrákkal.
A családi ökotérkép koncepciója az 1970-es évek közepén született meg, Ann Hartman nevéhez fűződik. Hartman felismerte, hogy a hagyományos családfák, bár hasznosak a múlt feltárásában, nem adnak elegendő információt a jelenlegi élethelyzetről. Szükség volt egy olyan eszközre, amely pillanatfelvételt készít a család társadalmi beágyazottságáról.
Ez a vizuális ábrázolás segít abban, hogy távolságot tartsunk a problémáinktól, és objektívebb szemmel nézzünk rá a saját életünkre. Gyakran előfordul, hogy egy család kimerültnek érzi magát, de nem értik az okát. Az ökotérkép megrajzolása során derülhet ki, hogy túl sok energia áramlik kifelé, miközben a támogatás forrásai elapadtak.
A térkép nem maga a táj, de segít eligazodni ott, ahol korábban csak a sötétben tapogatóztunk a kapcsolataink sűrűjében.
A rendszerszemlélet alapjai az ökotérkép mögött
Ahhoz, hogy megértsük az ökotérkép valódi jelentőségét, érdemes megismerkedni az ökológiai rendszerek elméletével. Urie Bronfenbrenner pszichológus szerint az egyén fejlődését több, egymásba ágyazott környezeti rendszer befolyásolja. Az ökotérkép pontosan ezeket a szinteket teszi láthatóvá és elemezhetővé.
A legbelső körben maga a család áll, de ezt körbeveszik a mezoszintek, mint például az iskola, a munkahely vagy a hitéleti közösségek. Minden egyes kapcsolódási pont egy csatorna, amelyen keresztül vagy érzelmi táplálék, vagy feszültség érkezik a család magjába. Ha ezek a csatornák eldugulnak vagy mérgezetté válnak, a család belső egyensúlya megbillen.
A rendszerszemlélet lényege, hogy ha az egyik ponton változás történik, az kihat az összes többire. Ha az apa elveszíti az állását, az nemcsak anyagi kérdés. Megváltozik a kapcsolata a munkahelyi közösséggel, ami feszültséget szülhet a házastársi viszonyban, és végső soron a gyerekek iskolai teljesítményére is rányomhatja a bélyegét.
Az ökotérkép rajzolásakor nem elszigetelt eseményeket rögzítünk, hanem folyamatos dinamikákat. A vizualitás ereje abban rejlik, hogy agyunk sokkal gyorsabban dolgozza fel az ábrákat, mint a hosszú szöveges leírásokat. Egyetlen pillantással láthatjuk, ha a családunk egyfajta „ostromlott várként” működik, amelynek nincsenek egészséges kijáratai a külvilág felé.
A különbség a genogram és az ökotérkép között
Sokan összetévesztik ezt az eszközt a genogrammal, bár a kettő kiegészíti egymást, fókuszaik jelentősen eltérnek. A genogram alapvetően a történeti dimenzióra koncentrál. Azt vizsgálja, hogy a múltbeli generációk mintái, traumái és betegségei hogyan öröklődnek tovább a jelenbe. Ez egyfajta „pszichológiai családfa”.
Ezzel szemben az ökotérkép a „itt és most” állapotára fókuszál. Nem azt kérdezi, mi történt a nagyszülőkkel, hanem azt, hogy jelenleg ki segít a bevásárlásban, hová járunk kikapcsolódni, és milyen a viszonyunk az adóhivatallal vagy a gyámüggyel. Míg a genogram vertikális, az időben lefelé haladó tengelyt vizsgálja, addig az ökotérkép horizontális, a térbeli kiterjedést méri fel.
A genogram segít megérteni, miért reagálunk bizonyos módon a konfliktusokra. Az ökotérkép viszont megmutatja, mennyi mozgásterünk és erőforrásunk van a konfliktus megoldására. A kettő együtt ad teljes képet egy család életéről: a genogram adja a gyökereket, az ökotérkép pedig a talajt és a környező időjárást, amelyben a családnak boldogulnia kell.
A szakemberek gyakran mindkét eszközt használják. Először megértik a családi örökséget, majd megvizsgálják, hogy a jelenlegi környezet támogatja-e a gyógyulást vagy éppen gátolja azt. Egy támogató baráti kör vagy egy jó terapeuta az ökotérképen képes ellensúlyozni a genogramból fakadó negatív örökségeket.
Az ökotérkép felépítése és szimbólumrendszere
Az ökotérkép elkészítése nem igényel különösebb művészi vénát, csupán néhány egyszerű szimbólum ismeretét. A papír közepén egy nagy kör helyezkedik el, amely magát a háztartást, a családi magot szimbolizálja. Ebbe a körbe rajzoljuk bele a családtagokat, általában a genogramnál megszokott jelölésekkel: négyzet a férfiaknak, kör a nőknek.
A középső kört kisebb körök veszik körül, amelyek a különböző külső rendszereket képviselik. Ilyen lehet például a munkahely, az iskola, a barátok, a tágabb rokonság, az egészségügyi szolgáltatók vagy akár a hobbi csoportok. A lényeg az, hogy minden olyan tényező felkerüljön, amely releváns hatást gyakorol a család életére.
A legizgalmasabb rész a körök közötti kapcsolatok ábrázolása. Erre különböző vonaltípusokat használunk:
| Vonaltípus | Jelentés | Érzelmi töltet |
|---|---|---|
| Folytonos, erős vonal | Szoros, támogató kapcsolat | Pozitív energiaforrás |
| Szaggatott vonal | Gyenge vagy bizonytalan kapcsolat | Alacsony intenzitás |
| Cikcakkos vonal | Feszült, konfliktusos viszony | Stresszforrás |
| Vonal nyilakkal | Az energiaáramlás iránya | Ki ad és ki kap? |
A vonalak vastagsága és stílusa azonnal elárulja a kapcsolat minőségét. Ha a család és az iskola között vastag cikcakkos vonal húzódik, tudjuk, hogy ott komoly feszültségek vannak. Ha egy baráti kör felé csak szaggatott vonal vezet, az a kapcsolat elhalványulását jelzi. A nyilak pedig megmutatják a viszonzottságot: vajon csak mi segítünk a szomszédnak, vagy ő is ott van, ha baj van?
A vonalak nemcsak kapcsolatokat, hanem sorsokat is jelölnek a papíron, láthatóvá téve a lélek láthatatlan terheit.
Az energiaáramlás iránya és minősége
Az ökotérkép egyik legértékesebb tanulsága az energiaáramlás feltérképezése. Gyakran érezzük magunkat „lemerültnek”, de amíg nem látjuk magunk előtt az okokat, nehéz változtatni. Az energia ritkán oszlik el egyenletesen. Vannak rendszerek, amelyekbe folyamatosan fektetünk, de nem kapunk vissza semmit, és vannak olyanok, amelyek igazi oázisok a számunkra.
Vegyük például a munkahelyet. Ha egy vastag nyíl mutat a családtól a munkahely felé, de visszafelé semmi nem érkezik (sem elismerés, sem öröm, csak a fizetés), akkor az egy egyirányú energiavesztés. Ha ugyanebben az időben a tágabb rokonság is csak követelésekkel lép fel (nyilak a család felé, amelyek energiát szívnak el), a központi kör hamarosan kiürül.
Az egészséges ökotérkép ismérve az egyensúly és a viszonzottság. Vannak olyan életszakaszok, amikor természetes az aszimmetria – például kisgyermekneveléskor vagy egy beteg családtag ápolásakor –, de hosszú távon a családnak szüksége van olyan forrásokra is, ahonnan csak töltekezik. Ilyen lehet egy támogató hobbi közösség vagy egy mély barátság.
A nyilak iránya segít felismerni a mártírszerepeket is. Ha valaki minden vonalat kifelé irányulóként rajzol meg, az világos jelzése annak, hogy az illető úgy érzi, feláldozza magát a környezetéért. Ez a felismerés az első lépés lehet a határok kijelölése és az öngondoskodás felé vezető úton.
Az izoláció és a társas támogatás felismerése
Az elszigeteltség korunk egyik legsúlyosabb népbetegsége, amelynek fizikai és mentális hatásai is pusztítóak lehetnek. Az ökotérkép kegyetlenül őszintén mutatja meg, ha egy család elszigetelődött. Ha a középső kör körül csak üres tér van, vagy csak nagyon vékony, szaggatott vonalak vezetnek a külvilág felé, az vészjelzés.
A társas támogatás hiánya sebezhetővé teszi a családot. Krízis esetén nincs kihez fordulni, nincs, aki érzelmi vagy gyakorlati segítséget nyújtson. Az ilyen családok gyakran befelé fordulnak, ami tovább fokozza a belső feszültségeket, hiszen minden igényt a szűk családi körön belül kellene kielégíteniük, ami lehetetlen küldetés.
A térkép segíthet azonosítani a „potenciális” kapcsolatokat is. Lehet, hogy van egy unokatestvér, akivel rég nem beszéltünk, de a vonal még ott van a fejünkben. Az ökotérkép tudatosíthatja bennünk, hogy ezeket a szálakat újra meg lehet erősíteni. A társadalmi tőke mozgósítása gyakran fontosabb a gyógyulás szempontjából, mint bármilyen egyéni terápia.
Az elemzés során érdemes feltenni a kérdést: ha holnap elromlana az autónk, vagy kórházba kerülnénk, ki lenne az az ökotérképen, akihez bizalommal fordulhatnánk? Ha erre a kérdésre nincs válasz a rajzon, akkor a legfontosabb feladat a kapcsolati háló tudatos építése és a közösségbe való visszatérés lesz.
Gyakorlati útmutató az elkészítéshez
Az ökotérkép megalkotása egyfajta meditatív folyamat is lehet. Szükségünk lesz egy nagy ív papírra, színes tollakra vagy filcekre. Ne törekedjünk a tökéletességre; ez egy munkaeszköz, nem egy műalkotás. Első lépésként rajzoljuk fel a középső kört, és írjuk bele a háztartásunk tagjait.
Ezután gondoljuk végig a környezetünket. Kezdjük a legnyilvánvalóbbakkal: munkahely, iskola, óvoda. Majd haladjunk a finomabb rétegek felé: barátok, szomszédok, hobbik, vallási vagy spirituális csoportok, egészségügyi szakemberek. Ne felejtsük el a hivatalos szerveket sem, ha dolgunk van velük, például bankok vagy bíróságok.
A következő fázis a kapcsolatok minőségének meghatározása a fent említett szimbólumokkal. Legyünk őszinték! Ha a sógornőnkkel való kapcsolatunk csak feszültséget generál, ne rajzoljunk sima vonalat csak azért, mert „illene” jól kijönni vele. A térkép csak akkor segít, ha tükröt tart nekünk.
Végül helyezzük el a nyilakat az energiaáramlás jelzésére. Hol érezzük azt, hogy csak adunk? Hol érezzük, hogy feltöltődünk? Van-e olyan kapcsolatunk, amely teljesen holt vágánynak tűnik? Ha elkészültünk, tegyük le a tollat, és pár percig csak nézzük az ábrát. Milyen az összkép? Zsúfolt? Üres? Kuszának tűnik, vagy rendezettnek?
Amikor a belső káoszt papírra vetjük, azzal az első lépést tesszük meg a rend és az átláthatóság irányába.
Az ökotérkép alkalmazása a párterápiában
Párkapcsolati tanácsadás során az ökotérkép rendkívül hatékony eszköz a konfliktusok gyökerének feltárására. Gyakran előfordul, hogy a pár tagjai egymást hibáztatják a feszültségért, miközben a probléma valójában a rendszereik ütközésében rejlik. Például az egyik fél munkahelye túl sok energiát szív el, míg a másik fél családja túl erősen avatkozik be a mindennapjaikba.
A közös ökotérkép megrajzolása segít a párnak, hogy „egy oldalra álljanak”. Már nem egymás ellen harcolnak, hanem közösen néznek szembe a külső stresszforrásokkal. Láthatóvá válik, ha a kapcsolatuk azért üresedett ki, mert minden energiájukat a külvilágra fordították, és nem maradt semmi a „belső körre”.
A terápia során azt is vizsgáljuk, mennyire átjárhatóak a határok. Vannak párok, akik teljesen elzárkóznak a külvilágtól (merev határok), ami egy idő után fullasztóvá válhat. Másoknál a határok túl képlékenyek: bárki bármikor beleszólhat az életükbe, nincsenek védett magánszféráik. Az ökotérkép segít megtalálni az optimális egyensúlyt a nyitottság és a védettség között.
Érdekes megfigyelni azt is, ha a két fél térképe jelentősen eltér. Lehet, hogy az egyiküknek gazdag szociális hálója van, míg a másikuk teljesen a partnerére támaszkodik. Ez az aszimmetria hosszú távon nehezteléshez és függőséghez vezethet. A vizualizáció segít abban, hogy tudatosan kezdjenek dolgozni a támogató hálóik kiegyensúlyozásán.
A tágabb környezet hatása: a makroszintű tényezők
Bár az ökotérképen általában a közvetlen kapcsolatokat ábrázoljuk, nem feledkezhetünk meg a nagyobb társadalmi erőkről sem. A gazdasági helyzet, a politikai klíma vagy a kulturális elvárások láthatatlanul, de annál erősebben jelen vannak minden család életében. Ezeket gyakran a térkép szélére írt kulcsszavakkal vagy egy külső, mindent körülölelő körrel jelölhetjük.
Például egy kisebbségi létben élő család ökotérképén a társadalmi előítéletek egyfajta állandó háttérzajként vagy nyomásként jelenhetnek meg, amely minden egyes külső kapcsolatukat befolyásolja. Egy gazdasági válság idején az anyagi bizonytalanság olyan stresszforrás, amely „megmérgezheti” a baráti kapcsolatokat vagy a szabadidős tevékenységeket is.
A makroszintű tényezők felismerése segít abban, hogy ne patologizáljuk a családot olyan problémákért, amelyek valójában rendszerszintűek. Ha egy szülő azért feszült, mert három állásban kell dolgoznia a megélhetésért, az nem feltétlenül nevelési hiba, hanem a gazdasági környezet kényszerítő hatása. Az ökotérkép segít abban, hogy a felelősséget a megfelelő helyre tegyük.
A rendszerszemléletű terapeuta feladata, hogy segítsen a családnak navigálni ezekben a nehéz vizekben. Felismerve a külső nyomást, a család képessé válik arra, hogy belső szövetségét megerősítve védekezzen a külső hatások ellen, és ne egymáson vezessék le a társadalmi igazságtalanságokból fakadó feszültséget.
Esettanulmány: Egy elszigetelt család útja a kapcsolódás felé
Nézzük meg egy fiktív, de tipikus család példáját. Kovácsék két kisgyermekkel költöztek egy idegen városba a férj új munkája miatt. Az anya otthon maradt a kicsikkel, a rokonság több száz kilométerre lakik. A kezdeti ökotérképük kétségbeejtő volt: a középső körből csak egyetlen vastag, feszültséggel teli vonal indult a férj munkahelye felé, és néhány szaggatott vonal a távoli nagyszülők irányába.
Az anya elszigeteltnek és depressziósnak érezte magát, a férj pedig túlterheltnek. Az ökotérkép elemzésekor rájöttek, hogy hiányoznak a „tápláló” körök. Tudatosan elkezdték építeni a hálójukat. Az anya csatlakozott egy helyi baba-mama klubhoz, a férj pedig keresett egy heti rendszerességű sporttevékenységet.
Fél évvel később az új ökotérkép már egészen mást mutatott. Megjelentek a barátok, a szomszédokkal való kapcsolat szorosabbá vált, és az anya talált egy részmunkaidős állást is, ami újabb pozitív energiákat hozott be. A vonalak vastagabbak lettek, a feszültséget jelző cikcakkok pedig ritkultak. A változás kulcsa az volt, hogy láthatóvá tették a hiányt.
Ez az eset jól mutatja, hogy az ökotérkép nemcsak diagnózisra, hanem tervezésre is alkalmas. Segítségével konkrét célokat tűzhetünk ki: „Jövő hónapra szeretném, ha a szomszéddal való kapcsolatom legalább szaggatott vonal lenne.” Apró lépésekkel a legelszigeteltebb család is visszakapcsolódhat a társadalom vérkeringésébe.
A digitális világ hatása az ökotérképeinkre
A 21. században egy új elemmel bővült az ökotérképünk: a digitális térrel. Az online közösségek, a közösségi média és a távmunka alapjaiban változtatták meg a kapcsolati dinamikákat. Ma már nem feltétlenül a fizikai közelség határozza meg egy kapcsolat erősségét. Egy online önsegítő csoport ugyanolyan erős támogató vonal lehet, mint egy közvetlen szomszéd.
Ugyanakkor a digitális világ új stresszforrásokat is jelent. Az állandó elérhetőség, az online zaklatás vagy a közösségi médiából áradó hamis elvárások mind cikcakkos vonalakként jelenhetnek meg az ökotérképen. Fontos, hogy ezeket is belevegyük a rajzunkba, hiszen jelentős időt és energiát emésztenek fel.
A gyerekek ökotérképén különösen hangsúlyos az online jelenlét. A videójáték-közösségek vagy a különböző platformokon kötött barátságok valóságos erőforrások lehetnek számukra, de ugyanitt jelennek meg a veszélyek is. Szülőként az ökotérkép megrajzolása a gyerekkel együtt remek alkalom arra, hogy beszélgessünk az ő digitális világáról és biztonságáról.
A technológia lehetővé teszi azt is, hogy digitális eszközökkel készítsük el a térképünket. Számos alkalmazás és szoftver létezik, amely segít a professzionális ábrázolásban, de érdemes szem előtt tartani, hogy a kézzel rajzolásnak sajátos pszichológiai többlete van. A papír és a ceruza közvetlenebb kapcsolatot teremt az érzelmeinkkel, mint az egér és a billentyűzet.
Az önismeret mélyítése a saját hálónk feltérképezésével
Bár a családi ökotérképet gyakran szakember vezetésével készítjük, egyéni önismereti munkához is kiválóan használható. Ha egyedül állunk neki, érdemes rászánni az időt, és hagyni, hogy az érzelmeink vezessék a kezünket. A rajzolás során gyakran törnek fel elfeledett emlékek vagy elnyomott érzések bizonyos kapcsolatokkal kapcsolatban.
Figyeljük meg, melyik kör megrajzolása okoz nehézséget! Hol akadozik a toll? Melyik kapcsolatot hagytuk ki véletlenül, és miért? Ezek az apró jelek mind fontos információt hordoznak a belső világunkról. Az ökotérkép egyfajta külső kivetülése a belső rendünknek vagy rendetlenségünknek.
Az elkészült művet érdemes összevetni a vágyott állapotunkkal. Rajzolhatunk egy „ideális” ökotérképet is, amely azt mutatja meg, hová szeretnénk eljutni. A kettő közötti különbség kijelöli a fejlődési irányokat. Lehet, hogy több határt kellene húznunk bizonyos helyeken, vagy éppen bátrabbnak kellene lennünk a nyitásban.
A saját hálónk ismerete magabiztosságot ad. Amikor tudjuk, kikre számíthatunk, és hol vannak a gyenge pontjaink, kevésbé érezzük magunkat a körülmények áldozatának. Tudatossá válunk a környezetünk alakításában, és felismerjük, hogy jogunk van megválogatni, kinek és mire adunk energiát a saját életünkből.
Speciális helyzetek az ökotérkép tükrében
Vannak olyan élethelyzetek, ahol az ökotérkép különösen nagy hangsúlyt kap. Ilyen például az örökbefogadás folyamata, ahol a szakemberek vizsgálják a leendő szülők támogató hálóját. Egy erős ökotérkép garancia lehet arra, hogy a család képes lesz megbirkózni az érkező gyermek okozta változásokkal és esetleges nehézségekkel.
Hasonlóan lényeges az eszköz a krónikus betegséggel küzdő családok esetében. A betegség gyakran beszűkíti a teret, és az ökotérkép segít abban, hogy ne vesszenek el a kórházi vizitek és kezelések sűrűjében. A „nem orvosi” kapcsolatok életben tartása ilyenkor létfontosságú a mentális egészség megőrzése érdekében.
A migráció vagy a belföldi költözés is radikálisan átírja az ökotérképet. Az új környezetben a családnak mindent elölről kell kezdenie. A térkép segít tudatosítani, mi maradt meg a régiből (pl. online kapcsolatok a régi barátokkal), és hol tátongnak az űrök az új helyen. Ez a felismerés felgyorsíthatja az integráció folyamatát.
Az idősödő családtagok esetében az ökotérkép a gondozási háló megtervezésében segít. Ki tud segíteni a gyógyszerek kiváltásában? Ki az, aki csak egy kávéra ugrik be, de ezzel is rengeteget ad? Az erőforrások koordinálása megakadályozhatja az elsődleges gondozó (gyakran a felnőtt gyermek) teljes kiégését.
Az ökotérkép mint a változás katalizátora
A módszer ereje abban rejlik, hogy nemcsak leírja a valóságot, hanem változásra is sarkall. Amikor feketén-fehéren látjuk a papíron, hogy egy kapcsolat mérgező, már nehezebb tagadni azt. A vizuális sokk gyakran meghozza azt a motivációt, ami az elhatározáshoz kell.
A változtatás nem feltétlenül jelent radikális szakításokat. Gyakran elég a vonalak minőségén változtatni. A határok megerősítése, a „nem” mondás gyakorlása vagy a segítségkérés mind-mind átírják a térképet. Idővel a cikcakkok kisimulhatnak, a szaggatott vonalak pedig folytonossá válhatnak.
Érdemes félévente vagy évente újra elkészíteni a térképet. A különböző időpontokban készült rajzok egymás mellé téve megmutatják a család fejlődésének ívét. Láthatjuk, hogyan váltunk magabiztosabbá, hogyan gazdagodott a baráti körünk, vagy hogyan sikerült leépíteni a felesleges energiavámpír kapcsolatokat.
A családi ökotérkép tehát nem egy statikus ábra, hanem egy élő, lélegző dokumentum. Azt üzeni, hogy bár nem választhatjuk meg a társadalmat, amiben élünk, de aktív alakítói lehetünk a saját mikrokörnyezetünknek. A tudatosság, amelyet ez az eszköz ad, az alapja minden sikeres életmódváltásnak és érzelmi gyógyulásnak.
Amikor legközelebb úgy érezzük, hogy összecsapnak a fejünk felett a hullámok, vegyünk elő egy papírt és egy tollat. Kezdjük el húzni a vonalakat. Nézzünk szembe a hálónkkal, és fedezzük fel azokat a rejtett erőforrásokat, amelyek ott vannak körülöttünk, csak eddig nem vettük észre őket. A családunk nem egy sziget, hanem egy gyönyörű és összetett ökoszisztéma része, amelyben minden kapcsolódás számít.
A vizualizáció segít abban is, hogy ne csak a hiányokat, hanem a meglévő értékeket is értékeljük. Egy vastag, támogató vonal a legjobb barátunk felé olykor többet ér bármilyen anyagi javnál. Az ökotérkép megtanít minket hálát érezni a működő kapcsolatainkért, és bátorságot ad ahhoz, hogy a sérülteket megjavítsuk vagy elengedjük.
A folyamat során rájöhetünk, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal. Minden vonal egy lehetőséget jelképez. Minden kör egy embert vagy egy közösséget, amellyel kapcsolatba léphetünk. Az ökotérkép végső soron a remény eszköze: megmutatja, hogy mindig van hová nyúlni, és mindig van miből építkezni a boldogabb és kiegyensúlyozottabb családi élet felé.
A rajzolás befejeztével ne csak elrakjuk a papírt a fiókba. Tegyük ki egy olyan helyre, ahol emlékeztet minket a céljainkra. Legyen ez a térkép az iránytűnk a mindennapok sűrűjében, amely segít, hogy ne tévedjünk el a mások elvárásai között, hanem hűek maradjunk önmagunkhoz és a családunk legfőbb értékeihez. A láthatatlan szálak immár láthatóak, és a mi kezünkben van az irányítás, hogy mit kezdünk velük.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
