A Hexaflex: az ACT hatszög modellje

Az Elfogadás és Elköteleződés Terápia (ACT) egy viselkedéses terápia, melynek célja a pszichológiai rugalmasság növelése. Ez a rugalmasság teszi lehetővé számunkra, hogy jelen legyünk, elköteleződjünk az értékeinknek megfelelően, és hatékonyan kezeljük a nehéz gondolatokat és érzéseket.

Az ACT központi eleme a Hexaflex modell, mely egy hatszög alakú ábra, ami a pszichológiai rugalmasság hat kulcsfontosságú folyamatát ábrázolja. Ezek a folyamatok nem különálló entitások, hanem egymással szorosan összefüggő képességek, melyek együttesen teszik lehetővé a hatékony és értelmes életet.

A Hexaflex modell lényege, hogy a pszichológiai rugalmasság a hat képesség együttes, dinamikus működésén alapszik.

A Hexaflex hat oldala a következő:

• Elfogadás: A kellemetlen gondolatok és érzések aktív és szándékos befogadása, anélkül, hogy küzdenénk ellenük.
• Defúzió: A gondolatok és érzések azonosításának csökkentése, felismerve, hogy azok csupán gondolatok és érzések, nem pedig a valóság tükörképei.
• Jelen pillanat: A figyelem teljes mértékben a jelen pillanatra való összpontosítása.
• Én, mint kontextus: Annak felismerése, hogy az „én” egy folyamatosan változó megfigyelő, nem pedig a gondolataink és érzéseink összessége.
• Értékek: A személyes értékek azonosítása és az azoknak megfelelő cselekvés.
• Elkötelezett cselekvés: Az értékeknek megfelelő konkrét lépések megtétele, még akkor is, ha nehézségekbe ütközünk.

A Hexaflex modell segít megérteni, hogy a pszichológiai problémák gyakran abból adódnak, hogy valamelyik területen hiányosságok mutatkoznak, vagy túlzott hangsúly helyeződik egy adott területre. Az ACT terápia célja, hogy ezeket az egyensúlyhiányokat korrigálja, és a pszichológiai rugalmasságot fejlessze.

Az Elfogadás (Acceptance) szerepe az ACT-ben

Az Elfogadás és Elköteleződés Terápia (ACT) egyik kulcsfontosságú eleme az elfogadás, ami a Hexaflex modell egyik csomópontját képezi. Az elfogadás nem egyenlő a helyesléssel vagy a passzív beletörődéssel. Ehelyett egy aktív, tudatos döntés arról, hogy teret engedünk a kellemetlen érzéseknek, gondolatoknak és testi érzeteknek anélkül, hogy harcolnánk ellenük vagy megpróbálnánk elnyomni őket.

Az ACT-ben az elfogadás célja, hogy csökkentsük a küzdelmet a belső élményeinkkel. Amikor ellenállunk a fájdalmas érzéseinknek, az gyakran felerősíti azokat, és elvonja a figyelmünket a fontosabb dolgokról. Az elfogadás lehetővé teszi számunkra, hogy jelen maradjunk a pillanatban, és a számunkra értékes dolgokra összpontosítsunk.

Gyakran kérdezik, hogy hogyan lehet elfogadni valamit, ami fájdalmas. Az ACT nem azt javasolja, hogy szeressük a kellemetlen érzéseket, hanem azt, hogy engedjük meg nekik, hogy jelen legyenek anélkül, hogy megpróbálnánk elkerülni őket. Ez magában foglalhatja a figyelmünk irányítását a testi érzetekre, a gondolataink megfigyelését, és a negatív érzések elismerését anélkül, hogy azonosulnánk velük.

Az elfogadás nem azt jelenti, hogy feladjuk a változás reményét, hanem azt, hogy elismerjük a jelenlegi valóságot.

Az elfogadás gyakorlása lehetővé teszi, hogy rugalmasabban reagáljunk a nehéz helyzetekre. Ahelyett, hogy automatikusan elkerülnénk a fájdalmat, képesek leszünk választani, hogy hogyan viszonyulunk hozzá. Ezáltal nagyobb szabadságra tehetünk szert a cselekedeteinkben, és közelebb kerülhetünk ahhoz, ami igazán fontos számunkra.

Az elfogadás nem egy egyszeri aktus, hanem egy folyamatos gyakorlat. Minél többet gyakoroljuk az elfogadást, annál könnyebbé válik a nehéz érzések elviselése, és annál inkább képesek leszünk a számunkra fontos dolgokra összpontosítani.

Például, ha valaki szorong az előadás előtt, az elfogadás nem azt jelenti, hogy szereti a szorongást, hanem azt, hogy elismeri, hogy jelen van, és nem próbálja meg elnyomni. Ehelyett a figyelmét a feladatra összpontosítja, és a szorongás ellenére is megteszi a tőle telhetőt.

Az ACT-ben az elfogadás szorosan kapcsolódik a többi Hexaflex elemhez, mint például a jelen pillanatra való fókuszálás, a defúzió (gondolatoktól való eltávolodás), az önmagunk, mint kontextus, az értékek tisztázása és az elkötelezett cselekvés. Az elfogadás alapot teremt a változáshoz, lehetővé téve számunkra, hogy a számunkra fontos dolgok felé haladjunk még akkor is, ha közben kellemetlen érzéseket élünk át.

A Defúzió (Defusion) technikái és alkalmazása

A defúzió az elfogadás és elkötelezettség terápia (ACT) egyik központi eleme, a Hexaflex modell egyik oldala. Lényege, hogy megtanuljunk eltávolodni a gondolatainktól, érzelmeinktől és testi érzeteinktől, hogy ne ragadjanak be minket, és ne irányítsák a viselkedésünket. Nem a gondolatok tartalmát próbáljuk megváltoztatni vagy elnyomni, hanem a velük való kapcsolatunkat alakítjuk át.

A defúziós technikák célja, hogy csökkentsük a gondolatok uralmát felettünk. Gyakran előfordul, hogy a gondolatainkat tényként kezeljük, pedig valójában csak szavak, történetek, amiket az elménk gyárt. A defúzió segít felismerni, hogy a gondolatok gondolatok, nem pedig valóságos események.

Számos technika létezik a defúzió gyakorlására. Néhány példa:

• Névvel ellátás: Ahelyett, hogy azt mondanánk „Szorongok”, mondjuk azt „Észreveszem, hogy szorongó gondolataim vannak”. Ezzel elismerjük az érzést, de nem azonosulunk vele teljesen.
• Gondolatok ismétlése: Ismételjük el egy gondolatot gyorsan és hangosan többször. Ez gyakran nevetségessé vagy értelmetlenné teszi a gondolatot.
• Gondolatok éneklése: Énekeljünk el egy zavaró gondolatot egy ismert dallamra. Ez segít távolságot teremteni a gondolat és önmagunk között.
• Képzeletbeli képernyő: Képzeljük el, hogy a gondolataink egy mozivásznon jelennek meg. Nézzük meg őket, ahogy jönnek és mennek, anélkül, hogy beleavatkoznánk.

A defúzió nem azt jelenti, hogy soha többé nem lesznek negatív gondolataink. Azt jelenti, hogy választhatunk, hogy mennyire engedjük, hogy ezek a gondolatok befolyásoljanak minket. Képzeljük el, hogy egy folyó partján ülünk, és a gondolataink levelek a vízen. Nézhetjük, ahogy elúsznak, anélkül, hogy belekapaszkodnánk egyikbe sem.

A defúzió lényege, hogy elválasszuk magunkat a gondolatainktól, hogy ne ragadjunk bele a történeteinkbe, és hogy szabadon cselekedhessünk a saját értékeink szerint.

A defúzió alkalmazása rendkívül sokrétű. Használható szorongás, depresszió, fóbiák, krónikus fájdalom és más pszichés problémák kezelésére. Segít abban, hogy jobban elviseljük a nehéz érzéseket, és hogy ahelyett, hogy a félelmeink irányítanának, a saját céljaink felé haladjunk.

A defúzió nem egy varázspálca, hanem egy gyakorlat, amit rendszeresen kell végezni ahhoz, hogy hatékony legyen. Minél többet gyakoroljuk, annál könnyebben tudunk majd eltávolodni a gondolatainktól, és annál szabadabban tudunk élni a jelen pillanatban.

A Jelenléttel (Present Moment Awareness) való kapcsolat fejlesztése

A jelenléttel való kapcsolat fejlesztése az ACT (Acceptance and Commitment Therapy) egyik központi eleme, és a Hexaflex modellben is kiemelt szerepet kap. A Hexaflex, mint az ACT hatszög modellje, hat pszichológiai folyamatot foglal magában, melyek együttesen a pszichológiai rugalmasság eléréséhez vezetnek. A jelen pillanat tudatosítása (Present Moment Awareness) az egyik ilyen folyamat, ami azt jelenti, hogy szándékosan és ítélkezésmentesen figyelünk a jelen pillanatban zajló élményeinkre.

A legtöbb ember hajlamos arra, hogy a múltban vagy a jövőben időzzön, ami szorongáshoz és depresszióhoz vezethet. Az ACT arra ösztönöz, hogy visszatérjünk a jelenbe, ahol valódi tapasztalataink vannak. Ez nem azt jelenti, hogy a múltat vagy a jövőt figyelmen kívül kell hagyni, hanem azt, hogy ne ragadjunk le bennük.

A jelenléttel való kapcsolat fejlesztése számos gyakorlattal elérhető. Ilyen például a meditáció, amely során a figyelmünket a légzésünkre vagy más testi érzeteinkre irányítjuk. Emellett a mindfulness gyakorlatok is segíthetnek abban, hogy tudatosabbá váljunk a mindennapi tevékenységeink során. Például, étkezés közben figyelhetünk az ízekre, illatokra és a textúrákra, vagy séta közben tudatosíthatjuk a lábunk érintkezését a talajjal.

Az ACT nem csak a formális gyakorlatokra helyezi a hangsúlyt, hanem arra is, hogy a mindennapi életben is jelen legyünk. Ez azt jelenti, hogy amikor beszélgetünk valakivel, valóban figyelünk rá, ahelyett hogy azon gondolkodnánk, mit fogunk válaszolni. Vagy amikor dolgozunk, a feladatunkra koncentrálunk, ahelyett hogy a határidőn aggódnánk.

A jelenlét nem azt jelenti, hogy minden problémánk megoldódik, hanem azt, hogy képesek leszünk hatékonyabban kezelni őket.

A jelenléttel való kapcsolat fejlesztése az ACT-ben szorosan összefügg a többi pszichológiai folyamattal. Például, az elfogadás segít abban, hogy ítélkezésmentesen fogadjuk el a jelen pillanatban zajló élményeinket, még akkor is, ha azok kellemetlenek. A defúzió pedig abban segít, hogy ne azonosuljunk a gondolatainkkal, hanem úgy tekintsünk rájuk, mint pusztán gondolatokra, amelyek jönnek és mennek. A saját magunk, mint kontextus perspektíva pedig lehetővé teszi, hogy egy távolabbi, megfigyelő szemszögből tekintsünk a tapasztalatainkra.

A gyakorlatok segíthetnek a jelenléttel való kapcsolat elmélyítésében:

1. Légzésfigyelés: Ülj kényelmesen, és figyelj a légzésedre. Amikor elkalandozik a figyelmed, egyszerűen tereld vissza a légzésedre.
2. Testszkennelés: Feküdj le, és figyelj a tested különböző részeire. Érezd a fizikai érzeteket, és próbáld meg ítélkezésmentesen elfogadni őket.
3. Éberség a mindennapi tevékenységekben: Koncentrálj a jelen pillanatra a mindennapi tevékenységek során, például mosogatás, fogmosás vagy séta közben.

Az ACT-ben a jelenléttel való kapcsolat fejlesztése egy folyamat, nem pedig egy cél. Kitartó gyakorlással és türelemmel fokozatosan javíthatjuk a jelen pillanat tudatosítását, és ezáltal növelhetjük pszichológiai rugalmasságunkat.

Az Én, mint Kontextus (Self as Context) megértése és gyakorlati alkalmazása

Az Én, mint Kontextus az Acceptance and Commitment Therapy (ACT) hexaflex modelljének egyik alapvető eleme. Gyakran nehézséget okoz a megértése, mert eltér a hétköznapi én-fogalmunktól. Nem azonos a gondolatainkkal, érzéseinkkel, emlékeinkkel vagy fizikai érzeteinkkel. Ehelyett egyfajta transzcendens tudatosság, egy tér, amelyben ezek a belső élmények megjelennek és elmúlnak.

Képzeljük el, hogy egy moziban ülünk. A vásznon különböző filmek peregnek: van köztük dráma, vígjáték, horror. A filmek érzelmeket váltanak ki belőlünk: szomorúságot, örömöt, félelmet. Azonban mi, a nézők, nem azonosulunk a filmekkel. Tudjuk, hogy a film csak egy film, és hogy mi, a nézők, a vászon előtt ülünk, figyeljük az eseményeket. Az Én, mint Kontextus hasonló ehhez a nézőhöz: egy állandó, megfigyelő tudatosság, amely képes figyelni a belső élményeinket anélkül, hogy azonosulna velük.

Az Én, mint Kontextus azt jelenti, hogy képesek vagyunk megkülönböztetni magunkat a gondolatainktól és érzéseinktől.

Ennek a megértésnek a gyakorlati alkalmazása rendkívül fontos a pszichés rugalmasság szempontjából. Ha azonosulunk a gondolatainkkal („Én egy értéktelen ember vagyok”), akkor elhisszük, hogy ez a valóság, és ennek megfelelően cselekszünk. Az Én, mint Kontextus segítségével azonban el tudjuk távolítani magunkat ezektől a gondolatoktól, és látjuk őket pusztán gondolatokként, nem pedig a valóság leírásaként.

Hogyan fejleszthető az Én, mint Kontextus?

• Meditáció és mindfulness gyakorlatok: Ezek a gyakorlatok segítenek abban, hogy tudatosan figyeljük a gondolatainkat és érzéseinket anélkül, hogy ítélkeznénk felettük.
• Defúziós technikák: Az ACT számos defúziós technikát kínál, amelyek segítenek abban, hogy eltávolodjunk a káros gondolatoktól. Például, mondhatjuk egy gondolatot furcsa hangon, vagy elképzelhetjük, hogy egy levélre van írva, ami lebeg a folyón.
• Ön-megkülönböztetés gyakorlása: Kérdezzük meg magunktól: „Mi az, amit most gondolok/érzek?”, ahelyett, hogy azt mondanánk: „Én most szomorú/ideges/stb. vagyok”.

Az Én, mint Kontextus nem egy elérendő cél, hanem egy folyamatos gyakorlás. Minél többet gyakoroljuk, annál könnyebben tudjuk megkülönböztetni magunkat a gondolatainktól és érzéseinktől, és annál szabadabban tudunk cselekedni az értékeinknek megfelelően.

Értékek (Values) tisztázása és az értékvezérelt cselekvés

Az Értékek tisztázása az Acceptance and Commitment Therapy (ACT) Hexaflexének egyik központi eleme. Az értékek azok a belső iránytűink, amelyek megmutatják, hogy mit tartunk igazán fontosnak az életben. Nem célok, amelyeket el kell érnünk, hanem inkább olyan minőségek, amelyek felé törekszünk, mint például kedvesség, kreativitás, bátorság, vagy a mások iránti törődés.

Az ACT-ben az értékek tisztázása egy aktív és folyamatos folyamat. Gyakran használunk különféle gyakorlatokat, például értékelvű kérdéseket, értékelvű metaforákat és értékelvű írásgyakorlatokat, hogy az emberek jobban megértsék, mi az, ami valóban számít nekik.

Azonban az értékek tisztázása önmagában nem elég. A lényeg az, hogy ezeket az értékeket cselekvésre váltsuk. Az értékvezérelt cselekvés azt jelenti, hogy olyan dolgokat teszünk, amelyek összhangban vannak azzal, amit fontosnak tartunk, még akkor is, ha ez nehéz vagy kényelmetlen.

Az értékvezérelt cselekvés nem arról szól, hogy jól érezzük magunkat, hanem arról, hogy fontosnak érezzük magunkat.

Az értékek és a cselekvés közötti kapcsolat erősítése érdekében az ACT a következőket javasolja:

• Értékeink azonosítása: Mi az, ami igazán fontos nekünk az életben?
• Konkrét célok kitűzése: Hogyan tudjuk az értékeinket konkrét célokká alakítani?
• Elköteleződés a cselekvésre: Milyen konkrét lépéseket fogunk tenni az értékeinknek megfelelő élet felé?
• A nehézségek elfogadása: Az értékvezérelt cselekvés során elkerülhetetlenül akadályokba ütközünk. Fontos, hogy ezeket elfogadjuk, és ne hagyjuk, hogy eltérítsenek minket az utunkról.

Például, ha valakinek a család egy fontos érték, akkor a hozzá tartozó cselekvés lehet az, hogy több időt tölt a családjával, aktívan részt vesz a gyerekei életében, vagy rendszeresen kommunikál a távol élő rokonokkal.

Az értékvezérelt cselekvés nem mindig könnyű, hiszen gyakran szembemegy a kényelmi zónánkkal, és szembe kell néznünk a félelmeinkkel is. Azonban hosszú távon az értékeknek megfelelő élet sokkal teljesebb és értelmesebb, mint az, amelyik a pillanatnyi örömökre koncentrál.

Az értékek tisztázása és az értékvezérelt cselekvés az ACT-nek egy olyan dinamikus része, amely segít az embereknek abban, hogy jelentőségteljes életet éljenek, még a nehézségek ellenére is. Azáltal, hogy összhangba hozzuk a tetteinket azzal, ami igazán fontos számunkra, növelhetjük az élettel való elégedettségünket és csökkenthetjük a szenvedést.

Elkötelezett Cselekvés (Committed Action): A célok felé vezető út

Az Elkötelezett Cselekvés az ACT (Acceptance and Commitment Therapy – Elfogadás és Elköteleződés Terápia) Hexaflex modelljének egyik kulcsfontosságú eleme, és lényegében arról szól, hogy az egyén a saját értékei alapján kitűzött célok felé haladjon, még akkor is, ha közben nehézségekkel, kellemetlen érzésekkel szembesül.

Nem arról van szó, hogy a negatív érzéseket el kell nyomni vagy elkerülni, hanem arról, hogy azok jelenléte ellenére is a választott úton kell maradni. Ez az út pedig nem feltétlenül könnyű, tele lehet akadályokkal és kihívásokkal.

Az elkötelezett cselekvés aktív részvételt jelent az életben, ahelyett, hogy az egyén passzívan sodródna az eseményekkel. Ez a részvétel tudatos döntéseken alapul, melyek az egyén értékeivel összhangban vannak.

A folyamat során fontos figyelembe venni a következőket:

• Értékek tisztázása: Mi igazán fontos számunkra? Milyen értékek vezérlik az életünket?
• Célok kitűzése: Hogyan tudjuk az értékeinket konkrét célokká alakítani? Milyen lépéseket tehetünk a megvalósításuk érdekében?
• Cselekvés: A célok felé vezető konkrét lépések megtétele, még akkor is, ha nehéz.
• Rugalmasság: Az út során felmerülő akadályokhoz való alkalmazkodás, ahelyett, hogy feladnánk.

A Hexaflex modell többi elemével (elfogadás, kognitív defúzió, jelenlét, önmagunk, mint kontextus, értékek) szoros kölcsönhatásban van. Például, az elfogadás lehetővé teszi, hogy a nehéz érzéseket ne akadályként, hanem az út részeként kezeljük. A kognitív defúzió segít abban, hogy ne ragadjunk bele a negatív gondolatokba, hanem továbbra is a céljainkra koncentráljunk.

Az elkötelezett cselekvés nem egy egyszeri dolog, hanem egy folyamatosan fejlődő gyakorlat. Minél többet gyakoroljuk, annál könnyebbé válik a nehézségek ellenére is a helyes irányba haladni.

A célok elérése során nem mindig a tökéletesség a lényeg, hanem a folyamatos törekvés. A hibákból tanulhatunk, és a kudarcok nem feltétlenül jelentenek vereséget, hanem inkább lehetőséget a fejlődésre.

Az elkötelezett cselekvés tehát nem a boldogság eléréséről szól, hanem arról, hogy értelmes és értékes életet éljünk, még akkor is, ha az néha fájdalmas.

Az elkötelezett cselekvés lényege, hogy az egyén a saját értékei alapján kitűzött célok felé haladjon, még akkor is, ha közben nehézségekkel szembesül.

Az elkötelezett cselekvés nem azt jelenti, hogy soha nem érezzük magunkat rosszul, hanem azt, hogy nem hagyjuk, hogy a rossz érzések irányítsák az életünket. Ehelyett a saját értékeink és céljaink vezérelnek minket.

A gyakorlatban ez azt jelentheti, hogy például egy szorongó ember elmegy egy társasági eseményre, annak ellenére, hogy szorong. Vagy egy depressziós ember elkezdi a házimunkát, annak ellenére, hogy nincs hozzá kedve. Ezek mind-mind példák az elkötelezett cselekvésre.

Az elkötelezett cselekvés erőt ad a nehéz helyzetekben, és segít abban, hogy értelmes életet éljünk, összhangban azzal, ami igazán fontos számunkra.

A Hexaflex modell alkalmazása a szorongás kezelésében

A Hexaflex modell, az Acceptance and Commitment Therapy (ACT) központi eleme, hat pszichológiai folyamat kölcsönhatását írja le. Ezek a folyamatok kulcsszerepet játszanak a pszichológiai rugalmasság fejlesztésében, ami elengedhetetlen a szorongás hatékony kezeléséhez.

A szorongás gyakran azzal jár, hogy az egyén elkerüli a kellemetlen érzéseket, gondolatokat és emlékeket. Az ACT, és ezen belül a Hexaflex modell, ehelyett az elfogadást hangsúlyozza. Ez nem azt jelenti, hogy szeretnünk kell a szorongást, hanem azt, hogy hajlandóak legyünk megtapasztalni azt anélkül, hogy harcolnánk ellene. Az elfogadás lehetővé teszi, hogy ne ragadjunk le a szorongásban, hanem a számunkra fontos dolgokra koncentráljunk.

A jelen pillanat tudatosítása egy másik fontos elem. A szorongó emberek gyakran a jövőbeli aggodalmakba vagy a múltbeli eseményekbe merülnek. A jelen pillanatra való fókusz segít abban, hogy kevésbé sodorjanak el minket ezek a gondolatok. A defúzió, vagyis a gondolatoktól való eltávolodás azt jelenti, hogy felismerjük, hogy a gondolatok csak gondolatok, nem pedig tények. Így kevésbé befolyásolnak minket a szorongást keltő gondolatok.

Az ACT célja nem a szorongás megszüntetése, hanem annak elfogadása és a vele való együttélés képességének fejlesztése, miközben az életünk fontos területeire koncentrálunk.

A szelf kontextusként való megélése azt jelenti, hogy felismerjük, hogy létezik egy „megfigyelő” énünk, amely nem azonos a gondolatainkkal és érzéseinkkel. Ez a perspektíva segít abban, hogy ne azonosuljunk a szorongással, hanem lássuk azt egy múló élményként. A értékek tisztázása és a elkötelezett cselekvés pedig abban segít, hogy a szorongás ellenére is a számunkra fontos dolgok felé haladjunk. Ez azt jelenti, hogy olyan célokat tűzünk ki, amelyek összhangban vannak az értékeinkkel, és lépéseket teszünk azok elérése érdekében, még akkor is, ha szorongunk.

A Hexaflex modell alkalmazása a depresszió kezelésében

A Hexaflex, az Acceptance and Commitment Therapy (ACT) hatszög modellje, kulcsszerepet játszik a depresszió kezelésében. A depresszió gyakran jár együtt a negatív gondolatoktól és érzésektől való elkerüléssel, ami hosszú távon súlyosbíthatja a tüneteket. Az ACT célja, hogy segítsen az egyéneknek elfogadni ezeket a belső élményeket anélkül, hogy küzdenének ellenük, és elköteleződni az értékeiknek megfelelő cselekvés mellett.

A Hexaflex hat dimenziója a következőképpen alkalmazható a depresszió kezelésében:

• Elfogadás: A depresszióval járó negatív gondolatok és érzések elfogadása, ahelyett, hogy megpróbálnánk elnyomni vagy elkerülni őket.
• Defúzió: A gondolatoktól való eltávolodás, felismerve, hogy azok csupán gondolatok, nem pedig a valóság tükröződése.
• Jelen pillanat tudatossága: A jelen pillanatra való fókuszálás, ahelyett, hogy a múlton rágódnánk vagy a jövőtől szorongnánk.
• Énkép mint kontextus: Az „én” fogalmának rugalmasabb értelmezése, felismerve, hogy az nem egy statikus entitás, hanem egy folyamatosan változó tapasztalás.
• Értékek: Az egyén számára fontos értékek azonosítása és az azoknak megfelelő cselekvés.
• Elkötelezett cselekvés: Cselekvések végrehajtása az értékek irányába, még akkor is, ha ez nehézségekkel jár.

A depresszióban szenvedő egyének gyakran beragadnak a negatív gondolataikba, és képtelenek cselekedni az értékeiknek megfelelően. Az ACT segít nekik kilépni ebből a körből.

Az ACT lényege, hogy az egyén elfogadja a fájdalmas érzéseit és gondolatait, és ennek ellenére is elköteleződjön az értelmes élet felé.

Például, ha valaki depressziós és azt gondolja, hogy „Én értéktelen vagyok”, az ACT-ben arra ösztönzik, hogy ismerje el ezt a gondolatot, de ne higgye el feltétel nélkül. Ehelyett arra összpontosít, hogy mit tart értékesnek az életben (pl. család, barátok, munka), és tegyen lépéseket ezeknek az értékeknek a megvalósítása érdekében, még akkor is, ha éppen rosszul érzi magát.

Az elfogadás és az elkötelezett cselekvés kombinációja lehetővé teszi, hogy a depresszióban szenvedők aktív szerepet vállaljanak a gyógyulásukban, és egy teljesebb, értelmesebb életet éljenek.

---

Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.