A szerelem bonyolult háló, melynek szövetébe vágyak, elvárások és remények szövődnek. Azonban, ha az önszeretet hiányzik, ez a háló könnyen csapdává válhat. Az önszeretet alapvető fontosságú, mert ez adja meg a belső stabilitást és az önbizalmat, melyek elengedhetetlenek egy egészséges párkapcsolathoz.
Amikor valaki nem szereti önmagát, hajlamos lehet arra, hogy a párkapcsolatban keresse a megerősítést és az értékesség bizonyítékát. Ez a külső megerősítésre való túlzott támaszkodás függőséghez vezethet, ahol a saját boldogság a partner hangulatától és viselkedésétől függ.
Az önszeretet hiánya torzítja a valóságérzékelést, és arra késztetheti az embert, hogy elfogadjon olyan bánásmódot, amit egyébként elutasítana.
Az önszeretet hiányában az egyén hajlamos lehet alárendelni a saját szükségleteit a partner igényeinek, ami hosszú távon kiégéshez és elégedetlenséghez vezethet. A félelem attól, hogy elveszíti a partnert, arra késztetheti, hogy kompromisszumokat kössön olyan dolgokban, amelyek alapvetőek a saját jóléte szempontjából.
Ez a fajta önfeláldozás nem a szeretet jele, hanem a bizonytalanság és az önbizalomhiány megnyilvánulása. A valódi szeretet alapja az önbecsülés és az a képesség, hogy önmagunkat is úgy szeressük és tiszteljük, ahogyan a partnerünket.
Az önszeretet hiányának hatása a párkapcsolatokra: egy pszichológiai áttekintés
Az önszeretet hiánya komoly kihívások elé állíthatja a párkapcsolatokat. Amikor valaki nem szereti önmagát, gyakran külső megerősítést keres a partnerében, ami hosszú távon kimerítő lehet a másik fél számára. Ez a fajta függőség alááshatja a kapcsolat egyensúlyát.
Az alacsony önértékelésű emberek hajlamosak lehetnek a féltékenységre és a birtoklásra. Folyamatosan attól tartanak, hogy nem elég jók a partnerük számára, ami bizalmatlansághoz és konfliktusokhoz vezethet.
Az önszeretet hiánya gyakran abban nyilvánul meg, hogy az egyén elfogadhatatlan kompromisszumokat köt a kapcsolatban, csak azért, hogy a partner kedvében járjon, és elkerülje az elutasítást.
Ezenkívül, az önszeretet hiánya megnehezíti az egészséges határok meghúzását. Az illető nem tudja, hol vannak a saját szükségletei, és könnyen hagyja, hogy a partner átlépje a határait. Ez a fajta engedékenység hosszú távon elégedetlenséghez és nehezteléshez vezethet.
Az önszeretet hiányában szenvedő emberek gyakran kritikusak és önpusztítók önmagukkal szemben. Ez a negativitás átragadhat a párkapcsolatra is, mivel a partner is érzi az illető bizonytalanságát és elégedetlenségét.
Néhány gyakori probléma, ami felmerülhet:
- Állandó megfelelési kényszer: Az illető folyamatosan a partner elvárásainak akar megfelelni, elhanyagolva saját igényeit.
- Félelem az elutasítástól: Ez a félelem arra késztetheti az illetőt, hogy eltitkolja valódi érzéseit és gondolatait.
- Nehézség a konfliktusok kezelésében: Az alacsony önértékelésű emberek hajlamosak elkerülni a konfliktusokat, vagy éppen túlzottan reagálni rájuk.
Fontos felismerni, hogy az önszeretet nem egy önző dolog, hanem az egészséges párkapcsolat alapja. Ha valaki szereti és elfogadja önmagát, akkor képes egészséges határokat meghúzni, kommunikálni a szükségleteit, és bizalommal viszonyulni a partneréhez.
Alacsony önértékelés és a megfelelési kényszer a kapcsolatokban
Az alacsony önértékelés komoly problémákat okozhat a romantikus kapcsolatokban. Amikor valaki nem szereti önmagát, hajlamos külső megerősítést keresni a partnerétől. Ez a függőség kialakulásához vezethet, ahol a személy boldogsága és önbecsülése kizárólag a kapcsolattól függ.
A megfelelési kényszer szorosan összefügg az alacsony önértékeléssel. Azok, akik nem érzik magukat elég jónak, gyakran arra törekednek, hogy mindenben a partnerük kedvére tegyenek, még akkor is, ha ez a saját igényeik feláldozásával jár. Ez hosszú távon kimerültséghez, frusztrációhoz és önazonosság elvesztéséhez vezethet.
A probléma gyökere abban rejlik, hogy az alacsony önértékeléssel küzdő egyének gyakran elfogadják azt a feltételezést, hogy nem érdemlik meg a szeretetet és a figyelmet. Emiatt hajlamosak beletörődni olyan kapcsolatokba, amelyek nem egészségesek vagy kielégítőek.
Néhány gyakori viselkedésminta, amely az alacsony önértékelésből és a megfelelési kényszerből fakad:
- Állandó bocsánatkérés, még akkor is, ha nincs rá ok.
- Nehézség a határok meghúzásában.
- Félelem a konfliktustól, ami miatt az illető inkább elnyomja a saját érzéseit.
- Túlzott féltékenység és bizalmatlanság.
- Állandó megerősítés keresése a partnertől.
Ezek a viselkedésminták nemcsak a kapcsolatot ronthatják, hanem az egyén mentális egészségére is negatív hatással lehetnek. A folyamatos megfelelési kényszer stresszt, szorongást és depressziót okozhat.
A megoldás a saját önértékelés fejlesztésében rejlik. Ez egy hosszú és nehéz folyamat lehet, de megéri a befektetést. A terápia, az önismereti munka és az egészséges önmagunkkal való törődés mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy jobban szeressük és elfogadjuk önmagunkat.
Amikor valaki szereti önmagát, képes egészséges határokat húzni, kiállni a saját igényeiért és olyan kapcsolatokat kialakítani, amelyek kölcsönösen támogatóak és kielégítőek. Ezzel elkerülheti a szerelem veszélyeit, amelyek az alacsony önértékelésből és a megfelelési kényszerből fakadnak. A valódi szeretet önmagunkkal kezdődik.
A félelem a magánytól és a rossz kapcsolatok elfogadása
Ha nem szereted önmagad, a magánytól való félelem könnyen rossz kapcsolatok felé terelhet. Ebben az esetben nem a szerelem vezérel, hanem a kétségbeesett vágy, hogy valaki elfogadjon és szeressen, még akkor is, ha ez az elfogadás és szeretet ártalmas számodra.
Gyakran előfordul, hogy alárendeled magad a partnerednek, csak azért, hogy ne maradj egyedül. Elfogadod a tiszteletlenséget, a verbális bántalmazást, vagy akár a fizikai erőszakot is, mert azt hiszed, hogy ennyit érsz, vagy hogy nem érdemelsz jobbat. Ez a gondolkodásmód súlyos károkat okozhat az önbecsülésedben és a mentális egészségedben.
A legfontosabb, hogy tudd: mindenki megérdemli a szeretetet és a tiszteletet, beleértve téged is.
A magánytól való félelem miatt sokan kompromisszumokat kötnek, amelyek hosszú távon boldogtalanná teszik őket. Elfogadnak olyan kapcsolatokat, amelyekben nincsenek meghallgatva, figyelmen kívül hagyják az igényeiket, és lemondanak a saját álmaikról, csak azért, hogy valaki mellettük legyen.
Ez a félelem gyakran irracionális. Azt hiszed, hogy az egyedüllét azt jelenti, hogy értéktelen vagy, pedig valójában ez egy lehetőség arra, hogy önmagadra koncentrálj, fejleszd a képességeidet, és megtaláld az igazi szenvedélyeidet. Az önismeret és az önszeretet kialakítása sokkal nagyobb boldogsághoz vezethet, mint egy rossz kapcsolat.
Ne feledd: a rossz kapcsolat rosszabb, mint az egyedüllét. Az egyedüllét lehetőséget ad a gyógyulásra, a fejlődésre és arra, hogy megtaláld azt a szerelmet, amit valóban megérdemelsz – azt, ami tiszteleten, elfogadáson és kölcsönös szereteten alapul.
A függőség kialakulása a párkapcsolatban: az önszeretet hiányának következménye
Az önszeretet hiánya mélyen befolyásolja a párkapcsolatainkat. Amikor nem szeretjük magunkat, hajlamosak vagyunk a függőség kialakítására a partnerünktől. Ebben az esetben a másik személy válik a boldogságunk, az értékünk és a biztonságunk forrásává.
Ez a függőség számos módon nyilvánulhat meg. Például, folyamatosan a partnerünk megerősítésére vágyunk. Kétségbe vonjuk a saját döntéseinket, és csak akkor érezzük magunkat biztonságban, ha ők jóváhagyják azokat. Félünk a konfliktusoktól, mert attól tartunk, hogy elveszítjük a partnerünket, és ezzel együtt a saját értékünket is.
A függőség kialakulásához hozzájárulhatnak a gyerekkori traumák és a negatív élettapasztalatok. Ha valaki korábban elhanyagolást, bántalmazást vagy elutasítást tapasztalt, akkor felnőttként hajlamos lehet arra, hogy pótolja a hiányzó szeretetet egy párkapcsolatban. Ez a kényszeres vágy azonban gyakran oda vezet, hogy a partnerétől várja el a saját sebei gyógyítását, ami irreális elvárásokat támaszt.
A függőség jelei lehetnek:
- Állandó szorongás a kapcsolat miatt.
- Félelem az egyedülléttől.
- Önértékelésünk teljes mértékben a partnerünk véleményétől függ.
- Kompromisszumok kötése a saját szükségleteink rovására.
- Túlzott ragaszkodás és birtoklás.
A függőség egy zsákutca. Bár pillanatnyi megkönnyebbülést hozhat, hosszú távon aláássa a kapcsolatot és a saját mentális egészségünket.
A függő kapcsolatokban gyakran elveszítjük a saját identitásunkat. Feladjuk a hobbijainkat, a barátainkat és a céljainkat, hogy a partnerünk kedvében járjunk. Ezáltal egyre inkább eltávolodunk önmagunktól, és egyre nehezebbé válik az önszeretet.
A változás kulcsa az önismeret és az önszeretet fejlesztése. Fel kell ismernünk a függőségünket, és meg kell értenünk, hogy miért alakult ki. Ezután el kell kezdenünk dolgozni azon, hogy megtanuljunk szeretni és elfogadni magunkat, függetlenül a partnerünktől.
Ennek érdekében:
- Szánjunk időt önmagunkra és a saját szükségleteinkre.
- Gondozzuk a testünket és a lelkünket.
- Építsünk ki támogató kapcsolatokat a barátainkkal és a családunkkal.
- Keressünk szakmai segítséget, ha szükséges.
A függetlenedés nem jelenti a kapcsolat végét. Épp ellenkezőleg, egy egészségesebb és kiegyensúlyozottabb kapcsolat alapját képezheti, amelyben mindkét fél önálló, de mégis szereti és tiszteli a másikat.
A játszmák szerepe az önszeretet nélküli kapcsolatokban: manipuláció és áldozati szerep
Ha az önszeretet hiányzik, a párkapcsolatok gyakran játszmák sorozatává válnak. Az egyik leggyakoribb ilyen játszma a manipuláció, ami sokféle formában megnyilvánulhat. Az illető érzelmileg zsarolhatja a partnerét, bűntudatot kelthet benne, vagy épp passzív-agresszív módon próbálja elérni a céljait. Mindez azért történik, mert nem hisz abban, hogy érdemes a szeretetre és figyelemre, ezért kénytelen „kicsikarni” azt.
Egy másik gyakori játszma az áldozati szerep felvétele. Az önszeretet hiányában szenvedő ember hajlamos magát áldozatként beállítani, ezzel is a partner figyelmét és szeretetét igyekszik megszerezni. Panaszkodik, sajnálkozik, és arra vár, hogy a másik megmentse őt. Ez a szerep azonban hosszú távon kimerítő mindkét fél számára, hiszen a valódi problémák nem oldódnak meg, csupán elfedésre kerülnek.
A manipuláció és az áldozati szerep is a bizonytalanságból és az önértékelési problémákból fakad.
Ezek a játszmák nem csak a kapcsolatot mérgezik, hanem az egyéni fejlődést is gátolják. Az önszeretet hiánya miatt az ember nem képes egészséges határokat húzni, könnyen kihasználhatóvá válik. A partner kihasználhatja a bizonytalanságot, és saját céljaira használhatja fel.
Érdemes megjegyezni, hogy a játszmák nem mindig tudatosak. Sokszor az ember ösztönösen cselekszik így, mert nem tanulta meg, hogyan kell egészségesen kifejezni az érzelmeit és igényeit. Azonban a tudatosság és a változtatás szándéka elengedhetetlen a boldog párkapcsolat kialakításához. A legfontosabb lépés az önszeretet fejlesztése és az önértékelés növelése.
Egészségtelen határok meghúzása és a „nem” kimondásának nehézsége
Amikor az önbecsülésünk alacsony, hajlamosak vagyunk egészségtelen határokat meghúzni a párkapcsolatainkban. Ez azt jelenti, hogy engedékenyebbek vagyunk a rossz bánásmóddal szemben, és nehezebben mondunk „nem”-et olyan dolgokra, amelyek kényelmetlenek vagy sértőek számunkra. A belső bizonytalanságunk miatt félünk elveszíteni a partnerünket, ezért inkább feláldozzuk a saját igényeinket és vágyainkat.
A „nem” kimondásának nehézsége gyakran abból fakad, hogy nem tartjuk magunkat elég értékesnek ahhoz, hogy a saját véleményünk számítson. Úgy érezzük, hogy a partnerünk igényei fontosabbak, mint a mieink, és hogy a kapcsolatunk fenntartása érdekében mindenáron meg kell felelnünk neki. Ez hosszú távon kimerültséghez, frusztrációhoz és elégedetlenséghez vezethet.
Az alacsony önbecsülés következtében hajlamosak vagyunk mások jóváhagyását keresni, és a párkapcsolatunkat használjuk arra, hogy megerősítést nyerjünk az értékességünkről.
Az egészségtelen határok megjelenhetnek a mindennapi életben apró kompromisszumok formájában, de súlyosabb esetekben akár fizikai vagy érzelmi bántalmazásig is fajulhatnak. Például, ha valaki rendszeresen leértékel minket, mi pedig csendben tűrjük, azzal azt üzenjük neki, hogy ez elfogadható. Hasonlóképpen, ha mindig engedünk a partnerünk akaratának a közös programok kiválasztásánál, azzal elnyomjuk a saját érdeklődésünket.
Fontos felismerni, hogy a „nem” kimondása nem önzőség, hanem önvédelem. Azzal, hogy kijelöljük a határainkat, megvédjük a mentális és érzelmi egészségünket. Ha nem szeretjük önmagunkat, akkor nehezen tudunk kiállni magunkért, és könnyen válunk mások játékszerévé.
A múltbeli traumák hatása a jelenlegi párkapcsolatokra: a gyógyulás szükségessége
A múltbeli traumák, különösen azok, amelyek a gyermekkorban vagy korábbi párkapcsolatokban gyökereznek, mélyen befolyásolhatják a jelenlegi romantikus kapcsolatainkat. Ha valaki nem szereti önmagát, a múltbeli sebek még jobban kiéleződhetnek, és negatív mintákat hozhatnak létre a párkapcsolatban. Például, egy elhanyagoló vagy bántalmazó szülővel való kapcsolat bizalmatlanságot szülhet a partner iránt, még akkor is, ha a partner megbízható és szeretetteljes.
Az önbizalom hiánya, amely gyakran a múltbeli traumák következménye, állandó megerősítést igényelhet a partnertől. Ez a függőség és a túlzott ragaszkodás kialakulásához vezethet, ami megfojthatja a kapcsolatot. Az ilyen személy folyamatosan attól fél, hogy elhagyják, és ez a félelem irracionális viselkedést válthat ki, mint például a kontrolláló magatartás vagy a féltékenység.
A múltbeli traumák feldolgozatlansága érzelmi elérhetetlenséget is okozhat. Az egyén félhet a sebezhetőségtől, mert korábban már bántották, amikor megnyílt. Emiatt falakat építhet maga köré, ami megakadályozza a mély és intim kapcsolat kialakulását. A partner ezt úgy élheti meg, hogy az illető nem törődik vele, vagy nem akar elköteleződni.
A gyógyulás kulcsfontosságú ahhoz, hogy egészséges és kiegyensúlyozott párkapcsolatot lehessen kialakítani. A múltbeli traumák tudatosítása és feldolgozása segít abban, hogy az egyén ne a múlt árnyékában éljen, hanem a jelenben tudjon kapcsolódni a partneréhez.
A gyógyulás folyamata nem könnyű, és gyakran szakember segítségét igényli. A terápia segíthet az egyénnek abban, hogy:
- Felismerje és megértse a múltbeli traumák hatását a jelenlegi viselkedésére.
- Egészségesebb megküzdési mechanizmusokat alakítson ki.
- Megtanulja szeretni és elfogadni önmagát.
- Bizalmat építsen ki a partnerében és önmagában.
Az önismeret és a terápia mellett fontos, hogy az egyén kommunikáljon a partnerével a múltbeli tapasztalatairól, de csak akkor, amikor már biztonságban érzi magát. A nyílt és őszinte kommunikáció segíthet a partnernek abban, hogy megértse az egyén viselkedését, és együtt dolgozzanak a kapcsolat megerősítésén.
A gyógyulás egy hosszú és időigényes folyamat, de a végeredmény megéri. Ha valaki képes feldolgozni a múltbeli traumáit, képes lesz egészséges és szeretetteljes párkapcsolatot kialakítani, amelyben mindkét fél boldog és elégedett lehet.
A nárcisztikus személyiség és a kiszolgáltatott partner dinamikája
Amikor az önszeretet hiányzik, hajlamosabbak vagyunk olyan kapcsolatokba bonyolódni, ahol kihasználnak minket. A nárcisztikus személyiséggel való kapcsolat különösen veszélyes lehet. A nárcisztikus személyiség középpontjában a grandiózus énkép, a mások iránti empátia hiánya és a folyamatos csodálat igénye áll.
Egy ilyen kapcsolatban gyakran kialakul egy sajátos dinamika: a nárcisztikus fél kiszívja a partner önbizalmát és önértékelését. A kiszolgáltatott partner, aki eleve alacsony önszeretettel rendelkezik, könnyen áldozatul esik a nárcisztikus manipulációinak. A kapcsolat kezdetén a nárcisztikus idealizálja a partnert („love bombing”), ami megerősíti a partnerben azt a hitet, hogy végre valaki értékeli őt. Ez azonban hamar átcsap a leértékelésbe és a kontrollba.
A nárcisztikus személyiségű egyén addig használja a partnerét, amíg az kielégíti az igényeit, majd könnyedén lecseréli egy másikra, ha már nem érzi elég jónak.
A manipuláció gyakori formái közé tartozik a gaslighting (a valóság eltorzítása), a vádaskodás és a bűntudatkeltés. A partner fokozatosan elveszíti a kapcsolatot a saját érzéseivel és igényeivel, és teljesen a nárcisztikus elvárásainak akar megfelelni. Ez a folyamat súlyos mentális egészségügyi problémákhoz vezethet, mint például depresszió, szorongás és poszttraumás stressz szindróma.
A kiszolgáltatott partner gyakran érzi azt, hogy nem érdemli meg a boldogságot, és hogy a nárcisztikus partnerrel való kapcsolat az egyetlen esélye a szeretetre. Ez a téves hiedelem tovább erősíti a függőséget és megakadályozza a kilépést a toxikus kapcsolatból. A gyógyulás hosszú és nehéz folyamat, amelyhez gyakran szakember segítsége szükséges.
A kommunikációs problémák gyökerei: az őszinteség és a sebezhetőség hiánya
Ha valaki nem szereti önmagát, az komoly kommunikációs problémákhoz vezethet a párkapcsolatban. Az önbizalomhiány miatt nehéz őszintének lenni a saját érzéseivel kapcsolatban, ami akadályozza a valódi intimitás kialakulását.
Az őszinteség hiánya gyakran félelemből fakad. Félünk attól, hogy ha megmutatjuk a valódi énünket, az a partner számára taszító lesz, vagy elutasítást vált ki. Ez a félelem arra késztethet minket, hogy maszkot viseljünk, és olyannak próbáljunk látszani, amilyenek szerintünk a partnerünk elvár.
A sebezhetőség elkerülése szintén gyakori probléma. Ha nem szeretjük magunkat, nehezen tudjuk elfogadni a saját tökéletlenségeinket. Emiatt kerüljük a sebezhető helyzeteket, nem merünk megnyílni a partnerünk előtt, és nem engedjük, hogy igazán megismerjen minket.
A sebezhetőség nem gyengeség, hanem erő. Az a képesség, hogy megmutassuk a valódi énünket, lehetővé teszi a mélyebb kapcsolatok kialakítását.
A kommunikációs problémák a következőképpen jelentkezhetnek:
- Passzív-agresszív viselkedés: Ahelyett, hogy nyíltan kifejeznénk a szükségleteinket és érzéseinket, rejtett módon próbáljuk befolyásolni a partnerünket.
- Konfliktuskerülés: Félünk a vitáktól, ezért inkább elnyomjuk a problémákat, ami hosszú távon feszültséghez vezet.
- Érzelmi távolságtartás: Nem engedjük közel magunkhoz a partnerünket, ami megakadályozza az intimitás kialakulását.
Az önmagunkkal való kapcsolatunk javítása elengedhetetlen a sikeres párkapcsolat kialakításához. Ha megtanuljuk szeretni és elfogadni magunkat, könnyebben tudunk őszinték és sebezhetőek lenni a partnerünkkel, ami a kommunikáció minőségének javulásához vezet.
Az önszeretet fejlesztésének útjai: önismeret, önelfogadás és önmagunkkal való törődés
Az önszeretet hiánya komoly akadályokat gördíthet a boldog és kiegyensúlyozott párkapcsolat elé. Ha nem szeretjük magunkat, hajlamosak lehetünk olyan partnereket választani, akik megerősítik negatív önképünket, vagy éppen túlzottan függeni a partnerünktől, hogy általa érezzük magunkat értékesnek.
Az önszeretet fejlesztésének első lépése az önismeret. Ez azt jelenti, hogy időt szánunk arra, hogy megismerjük magunkat: értékeinket, erősségeinket, gyengeségeinket, vágyainkat és félelmeinket. Ehhez segítséget nyújthat a naplóírás, a meditáció, vagy akár a terápia is. Minél jobban ismerjük magunkat, annál jobban tudjuk, hogy mire van szükségünk egy kapcsolatban, és annál kevésbé valószínű, hogy kompromisszumot kötünk az alapvető szükségleteinkkel.
A második kulcsfontosságú elem az önelfogadás. Ez azt jelenti, hogy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, hibáinkkal és tökéletlenségeinkkel együtt. Ez nem jelenti azt, hogy nem törekedhetünk a fejlődésre, hanem azt, hogy nem ostorozzuk magunkat a hibáinkért, és nem hasonlítjuk magunkat másokhoz.
Az önelfogadás alapja, hogy tudjuk: értékesek vagyunk pusztán azért, mert létezünk, nem pedig azért, amit elérünk vagy amit mások gondolnak rólunk.
Végül, az önszeretethez elengedhetetlen az önmagunkkal való törődés. Ez azt jelenti, hogy időt és energiát fordítunk arra, hogy gondoskodjunk a testi, lelki és szellemi jóllétünkről. Ez lehet bármi, ami örömet okoz, feltölt, és segít ellazulni. Néhány példa:
- Testi törődés: Egészséges táplálkozás, rendszeres testmozgás, elegendő alvás.
- Lelki törődés: Időt tölteni a szeretteinkkel, hobbiknak hódolni, meditálni, relaxálni, terápiára járni.
- Szellemi törődés: Olvasni, tanulni, új dolgokat kipróbálni.
Az önmagunkkal való törődés nem önzőség, hanem szükséglet. Ha nem gondoskodunk magunkról, nem tudunk másoknak sem adni. Ha szeretjük magunkat, akkor tudunk igazán szeretni másokat is, és tudunk egészséges, kiegyensúlyozott kapcsolatokat kialakítani.
Az önszeretet fejlesztése egy folyamat, ami időt és türelmet igényel. De a befektetett energia megtérül, hiszen egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb életet eredményez.
Szakember segítsége: mikor érdemes pszichológushoz fordulni?
Ha a szerelemben folyamatosan kisebb értékűnek érzed magad, vagy attól félsz, hogy nem vagy elég jó a partnerednek, érdemes elgondolkodni pszichológus segítségén. A krónikus önbizalomhiány komoly hatással lehet a párkapcsolati dinamikára, és akár káros viselkedésmintákhoz is vezethet.
A pszichológus segíthet feltárni a gyermekkori traumákat vagy a negatív énkép kialakulásának okait. Ha függővé válsz a partneredtől, és az önértékelésed kizárólag az ő véleményétől függ, ez egyértelmű jelzés lehet arra, hogy szakmai támogatásra van szükséged.
A terápia során megtanulhatod felismerni és megváltoztatni a negatív gondolataidat, valamint egészségesebb határokat húzni a kapcsolataidban.
Ha a párkapcsolatod folyamatos konfliktusokkal terhelt, és úgy érzed, egyedül nem tudod megoldani a problémákat, a pszichológus objektív szempontból segíthet rálátni a helyzetre, és új kommunikációs stratégiákat elsajátítani.
Ne várd meg, amíg a helyzet tarthatatlanná válik! A proaktív segítségkérés hosszú távon a saját és a partnered boldogságát is szolgálja.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
