Anthony de Mello, a jezsuita pap és pszichoterapeuta, mélyreható bölcsességével és provokatív tanításaival máig hat az emberekre. Gondolatai a keleti spiritualitás és a nyugati pszichológia ötvözetéből táplálkoznak, célja pedig az önismeret elmélyítése és a valódi boldogság megtalálása.
De Mello nem a vallásos dogmák feltétlen követésére buzdít, hanem arra, hogy kérdőjelezzük meg a berögzült szokásainkat és hiedelmeinket. Gyakran használ paradoxonokat és humoros történeteket, hogy megingassa a komfortzónánkat és új perspektívákat nyisson meg előttünk. Tanításai középpontjában az „ébredés” gondolata áll, ami azt jelenti, hogy felismerjük a saját illúzióinkat és elengedjük a fájdalmas múltat.
Az idézeteiben visszatérő témák a jelen pillanat fontossága, a ragaszkodás elengedése és a szeretet feltétel nélküli megélése. Nem a külső körülmények megváltoztatására fókuszál, hanem a belső átalakulásra, ami lehetővé teszi, hogy békében éljünk önmagunkkal és a világgal.
A boldogság nem egy cél, hanem egy állapot. Nem akkor leszel boldog, ha eléred, amit akarsz, hanem akkor, ha elengeded, amit akarsz.
De Mello pszichológiai hatása abban rejlik, hogy segít nekünk szembenézni a saját félelmeinkkel és gyengeségeinkkel. Nem ítélkezik felettünk, hanem arra bátorít, hogy fogadjuk el önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk, és induljunk el a személyes fejlődés útján. Az idézetei nem csupán szavak, hanem inspiráló üzenetek, amelyek arra ösztönöznek, hogy tudatosabban éljünk és mélyebb kapcsolatokat alakítsunk ki.
„Ébredj fel!” – A tudatosság fontossága
Anthony de Mello szavai gyakran arra ösztönöznek, hogy ébresszük fel tudatosságunkat a mindennapi életben. Nem egyszerűen a világot kell megváltoztatnunk, hanem a látásmódunkat.
- „A boldogság nem valami, amit készen kapsz. A tetteidből származik.” – Ez az idézet arra emlékeztet, hogy a tudatos cselekvés kulcsfontosságú a belső béke eléréséhez.
- „A jelen pillanat az egyetlen valóság.” – A múlt rabságában élünk, vagy a jövőért aggódunk, miközben a jelen pillanat szépsége elvész.
- „A legtöbb ember alszik, még akkor is, amikor ébren vannak.” – De Mello szerint a valódi ébredés azt jelenti, hogy felismertük automatikus reakcióinkat és berögzött mintáinkat.
Az élet nem egy probléma, amit meg kell oldani, hanem egy valóság, amit meg kell tapasztalni.
A megfigyelés kulcsfontosságú. Nem az a lényeg, hogy megváltoztassuk a gondolatainkat, hanem hogy megfigyeljük őket ítélkezés nélkül. Ez a tudatosság alapja.
- Az elme csendesítése: A zajos elme akadályozza a valóság tiszta meglátását.
- Az érzések elfogadása: Ne harcoljunk az érzéseink ellen, hanem fogadjuk el őket, mint az emberi tapasztalat részeit.
- Az ítélkezés elengedése: Az ítélkezés elválaszt minket a valóságtól és más emberektől.
De Mello rámutat, hogy a szenvedésünk nagy része abból fakad, hogy ragaszkodunk a dolgokhoz – elképzelésekhez, elvárásokhoz, emlékekhez. A tudatosság segít elengedni ezeket a ragaszkodásokat, és szabadon élni.
A tudatosság gyakorlása nem egy egyszeri dolog, hanem egy folyamatos törekvés. Minden nap gyakorolhatjuk a figyelmet a mindennapi tevékenységeink során, mint például evés, séta vagy beszélgetés.
| Gyakorlat | Leírás |
|---|---|
| Testtudatosság | Figyelj a tested érzeteire, a légzésedre. |
| Érzések megfigyelése | Figyeld meg az érzéseidet ítélkezés nélkül. |
„A boldogság nem cél, hanem melléktermék” – Az elvárások elengedése
Anthony de Mello tanításainak központi eleme a boldogság helyes értelmezése. Gyakran hangsúlyozta, hogy a boldogság nem valami, amit aktívan kergetnünk kell, hanem sokkal inkább egy melléktermék – valami, ami természetesen következik, ha elengedjük a szükségtelen elvárásainkat és a helytelen ragaszkodásainkat.
Az emberek többsége tévesen azonosítja a boldogságot valamilyen külső körülményhez kötve. Azt gondolják, hogy ha elérik a kitűzött célt, megkapják a vágyott tárgyat, vagy megváltozik a párkapcsolatuk, akkor boldogok lesznek. De Mello szerint ez egy illúzió. A boldogság nem a jövőben vár ránk, hanem a jelen pillanatban rejlik, a valóság elfogadásában.
A boldogság nem cél, hanem melléktermék.
Az elvárások elengedése nem azt jelenti, hogy lemondunk a céljainkról vagy passzívvá válunk. Épp ellenkezőleg, azt jelenti, hogy felszabadítjuk magunkat a szükségtelen szenvedéstől, amit az okoz, ha ragaszkodunk a dolgok előre meghatározott képéhez. Amikor elengedjük a ragaszkodást az eredményhez, szabadabban tudunk cselekedni, és jobban tudjuk élvezni az utat.
De Mello gyakran beszélt a „tudatosságról”, mint a boldogság kulcsáról. Tudatosság azt jelenti, hogy teljesen jelen vagyunk a pillanatban, anélkül, hogy ítélkeznénk vagy elvárnánk valamit. Amikor tudatosak vagyunk, jobban látjuk a valóságot olyannak, amilyen, és kevésbé valószínű, hogy csalódást okozunk magunknak a nem teljesülő elvárásaink miatt.
Gondoljunk csak bele: hányszor éreztük magunkat boldogtalannak azért, mert valami nem úgy alakult, ahogy terveztük? De Mello arra ösztönöz minket, hogy kérdőjelezzük meg ezeket a gondolatokat, és fedezzük fel, hogy a boldogság nem a külső körülmények függvénye, hanem a belső állapotunké.
Az elvárások elengedése egy folyamat, nem egy egyszeri esemény. Gyakorlást igényel, hogy felülvizsgáljuk a gondolkodásmódunkat és megkérdőjelezzük a ragaszkodásainkat. De az eredmény megéri a fáradságot: egy mélyebb, tartósabb boldogság, amely nem függ a külső körülményektől.
„A múlt halott, a jövő még nem jött el” – A jelen pillanat ereje
Anthony de Mello tanításainak egyik központi eleme a jelen pillanat fontossága. Gyakran hangsúlyozta, hogy a boldogság és a valóság igazi megértése csak akkor lehetséges, ha teljesen jelen vagyunk a most-ban. A múlt már elmúlt, a jövő pedig még nem létezik, ezért az aggódás, a múltbéli sérelmeken való rágódás vagy a jövőbeli félelmek mind eltávolítanak minket a valóságtól.
De Mello szerint a legtöbb szenvedésünk abból fakad, hogy nem vagyunk képesek elengedni a múltat vagy túlzottan aggódunk a jövő miatt. Ahelyett, hogy a jelen pillanat szépségét és lehetőségeit élveznénk, elménk állandóan a nem létező dolgokkal foglalkozik. Ez a mentális zaj megakadályozza, hogy meglássuk a valóságot olyannak, amilyen valójában.
A múlt halott, a jövő még nem jött el. Miért gyötröd hát magad azzal, ami nincs?
Ahhoz, hogy a jelenben éljünk, tudatos figyelemre van szükség. Ez azt jelenti, hogy figyelünk a gondolatainkra, érzéseinkre és a testünk jelzéseire anélkül, hogy ítélkeznénk felettük. Egyszerűen csak megfigyeljük őket, mint egy külső szemlélő. Ez a gyakorlat segít abban, hogy elszakadjunk a mentális zajtól és jobban kapcsolódjunk a valósághoz.
De Mello tanításai arra ösztönöznek minket, hogy engedjük el a kontrollt és bízzunk az életben. Amikor elfogadjuk a jelen pillanatot olyannak, amilyen, akkor megszabadulunk a szükségtől, hogy megváltoztassuk vagy irányítsuk a dolgokat. Ez a szabadság teszi lehetővé, hogy valóban élvezzük az életet és megtapasztaljuk a békét és a boldogságot.
A jelen pillanatban való élés nem azt jelenti, hogy nem tervezünk a jövőre vagy nem tanulunk a múltból. Azt jelenti, hogy nem engedjük, hogy a múlt vagy a jövő uralja a jelenünket. A jelen pillanat az egyetlen hely, ahol cselekedhetünk, ahol szerelmesek lehetünk és ahol valóban élhetünk.
„A legnagyobb akadály a tudatlanságunk” – Az önismeret mélységei
Anthony de Mello tanításainak központi eleme az önismeret fontossága. Úgy vélte, a legtöbb szenvedésünk forrása a tudatlanságunk önmagunkkal kapcsolatban. Nem ismerjük a motivációinkat, a félelmeinket, a vágyainkat, és ezáltal automatikusan reagálunk a világra, ahelyett, hogy tudatosan választanánk.
Sokszor azt hisszük, ismerjük magunkat, de valójában csak a gondolataink és érzéseink azonosulásával élünk. De Mello szerint ez egy illúzió. A valódi önismeret mélyebb rétegekbe hatol, felfedi a kondicionált mintáinkat, azokat a programokat, amiket a társadalom, a család és a kultúra ültetett el bennünk. Ezek a programok gyakran gátolnak abban, hogy boldogok és szabadok legyünk.
A változáshoz elengedhetetlen, hogy felismerjük ezeket a mintákat. Nehéz munka, hiszen szembe kell néznünk a kényelmetlen igazságokkal, a gyengeségeinkkel és a félelmeinkkel. De Mello gyakran hangsúlyozta, hogy a fájdalom elkerülése helyett, bele kell néznünk, hogy megértsük a gyökereit.
A legtöbb ember nem akarja látni a valóságot. Elmenekülnek a problémáik elől, ahelyett, hogy szembenéznének velük.
Az önismeret nem egy egyszeri esemény, hanem egy folyamatos utazás. Mindig van mit tanulnunk magunkról, mindig van mit felfedeznünk. De Mello tanításai segítenek abban, hogy éberebbek legyünk a gondolatainkra, az érzéseinkre és a viselkedésünkre. Arra ösztönöznek, hogy ne higgyünk el mindent, amit gondolunk, hanem kérdőjelezzük meg a hiedelmeinket.
Az önismeret nem csak önmagunk megértéséről szól, hanem arról is, hogy jobban megértsük a világot. Minél jobban ismerjük magunkat, annál kevésbé ítélkezünk mások felett, annál elfogadóbbak és együttérzőbbek leszünk. Ezáltal pedig boldogabb és teljesebb életet élhetünk.
„A szeretet nem érzés, hanem döntés” – A feltétel nélküli szeretet gyakorlata
Anthony de Mello, a jezsuita pap és pszichoterapeuta, a szeretetet nem csupán érzelemként, hanem döntésként, aktív választásként értelmezte. Ezt a szemléletet tükrözi az a híres idézete, miszerint a szeretet nem egy érzés, hanem egy elkötelezettség, egy ítélet, egy ígéret.
De Mello szerint a legtöbb ember összekeveri a szeretetet az érzelmi függőséggel. A függőségben a másik személyre van szükségünk ahhoz, hogy boldogok legyünk, míg a valódi szeretetben a másik személy boldogsága a fontosabb, mint a sajátunk. Ezt a gondolatot tovább boncolgatva hangsúlyozta, hogy a feltétel nélküli szeretet nem azt jelenti, hogy minden tettet helyeslünk, hanem azt, hogy elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen, hibáival és erényeivel együtt.
A szeretet nem az, hogy megtalálod a tökéletes embert, hanem az, hogy tökéletesen szereted a nem tökéletes embert.
Ennek a gyakorlati alkalmazása nem egyszerű. Először is, önmagunk szeretetével kell kezdenünk. Ha nem tudjuk elfogadni és szeretni önmagunkat, nehezen fogjuk tudni feltétel nélkül szeretni másokat. Másodszor, tudatosítanunk kell a saját elvárásainkat és ítéleteinket. Mik azok a feltételek, amelyekhez a szeretetünket kötjük? Ha ezeket feltárjuk, elindulhatunk a feltétel nélküli szeretet felé.
De Mello tanításai arra ösztönöznek, hogy ne ragaszkodjunk a romantikus illúziókhoz, hanem a valóságban, a hétköznapi kapcsolatainkban gyakoroljuk a szeretetet. Ez azt jelenti, hogy türelmesek vagyunk, megbocsátunk, és igyekszünk megérteni a másik embert. A szeretet nem egy passzív érzés, hanem egy aktív cselekedet, egy folyamatos döntés, hogy a legjobbat akarjuk a másiknak.
„A félelem a legnagyobb illúzió” – A félelmekkel való szembenézés
Anthony de Mello tanításainak egyik központi eleme a félelmekkel való szembenézés és azok illuzórikus természetének felismerése. Gyakran hangoztatta, hogy a félelem gátolja a valódi önismeretet és a boldogságot. Nem azt mondta, hogy a félelem nem létezik, hanem azt, hogy a legtöbb félelmünk illúzió, amelyet a múltbeli tapasztalataink, a társadalmi kondicionálás és a téves elképzeléseink táplálnak.
A legtöbb félelmünk nem a valóságból fakad, hanem a gondolatainkból.
De Mello szerint a félelem alapvetően a kontroll elvesztésétől való félelem. Félünk a jövőtől, a változástól, a kritikától, a kudarctól, mert ezek mind olyan dolgok, amelyek felett nem érezzük a hatalmat. A megoldás nem a félelem elnyomása, hanem a tudatosítás és a jelen pillanatban való gyökerezés. Amikor jelen vagyunk, és elfogadjuk a valóságot olyannak, amilyen, a félelem ereje csökken.
A félelmekkel való szembenézés nem könnyű, de elengedhetetlen a szabaduláshoz. De Mello arra ösztönözte hallgatóit, hogy vizsgálják meg félelmeik gyökereit, kérdőjelezzék meg azok valóságtartalmát, és merjenek kockázatot vállalni. Azt mondta, hogy a növekedés és a boldogság a komfortzónánkon kívül vár ránk, ahol a félelem uralkodik. Az önismeret kulcsfontosságú ebben a folyamatban, mert minél jobban ismerjük magunkat, annál könnyebben tudjuk megkülönböztetni a valós veszélyt a képzeltől.
A félelem illúziójának felismerése nem azt jelenti, hogy vakmerően kell cselekednünk. Inkább azt, hogy tudatosan válasszuk meg a reakcióinkat, és ne hagyjuk, hogy a félelem irányítsa az életünket. A félelem nem az ellenségünk, hanem egy jelzés, amely figyelmeztet valamire. Ha megtanuljuk helyesen értelmezni ezt a jelzést, akkor a félelem a szövetségesünkké válhat a növekedés útján.
„Ne keress igazságot, légy az” – Az autenticitás és a valódi én
Anthony de Mello tanításai gyakran a valódi én megismerésére és az illúziók lerombolására összpontosítanak. Az „Ne keress igazságot, légy az” gondolatmenet éppen ezt a lényeget ragadja meg: ahelyett, hogy külső forrásokban keresnénk a boldogságot és a megvilágosodást, önmagunkba kell tekintenünk.
De Mello szerint a legtöbb ember élete egy álomban telik, amelyet a társadalom, a nevelés és a félelmek táplálnak. Ezek az illúziók megakadályozzák, hogy meglássuk a valóságot, és hogy kapcsolatba lépjünk a valódi énünkkel. Az idézetei arra ösztönöznek, hogy ébredjünk fel ebből az álomból.
A valódi én megtalálása nem egy intellektuális gyakorlat, hanem egy mély belső munka. Ez magában foglalja a kondicionált gondolkodásminták felismerését és elengedését, a félelmeinkkel való szembenézést, és a jelen pillanatban való teljes jelenlétet.
Az ember nem azért boldogtalan, mert szegény, hanem azért, mert gazdag.
Ez az idézet rávilágít arra, hogy a külső dolgok, mint a gazdagság, nem garantálják a boldogságot. Valójában gyakran éppen a ragaszkodás ezekhez a dolgokhoz okozza a szenvedést. A valódi boldogság belülről fakad, a valódi énünkkel való kapcsolódásból.
De Mello hangsúlyozza, hogy a szeretet kulcsfontosságú a valódi én megismerésében. A szeretet nem birtoklás vagy függőség, hanem a másik ember elfogadása olyannak, amilyen. Ez a fajta szeretet lehetővé teszi, hogy elengedjük az elvárásainkat és a félelmeinket, és hogy teljesen jelen legyünk a kapcsolatainkban.
A valódi én megtalálása nem egy egyszeri esemény, hanem egy folyamat. Ez egy élethosszig tartó utazás, amely során folyamatosan tanulunk és fejlődünk. De Mello tanításai segítenek nekünk abban, hogy ezen az úton járjunk, és hogy megtaláljuk a belső békénket.
Ahelyett, hogy külső forrásokban keresnénk az igazságot, önmagunkban kell megkeresnünk. A valódi énünkben rejlik a boldogság, a béke és a szeretet kulcsa.
„A vallás nem hit, hanem tapasztalat” – A spiritualitás egyéni útjai
Anthony de Mello, a jezsuita pap és pszichoterapeuta, gondolkodásra ösztönző tanításai a spirituális ébredésről szólnak, hangsúlyozva a személyes tapasztalat szerepét a hit helyett. Számos idézete tükrözi ezt a megközelítést, mely szerint a vallás nem csupán elméleti konstrukció, hanem egy mély, belső átalakulás.
De Mello gyakran bírálta a vak hitet és a dogmákat, amelyek szerinte elzárják az embereket a valóságtól. Úgy vélte, hogy a valódi spiritualitás nem a külső rítusokban vagy a vallási intézményekhez való tartozásban rejlik, hanem a jelen pillanat tudatos megélésében és az önmagunkkal való őszinte szembenézésben.
Egyik legismertebb idézete tökéletesen összefoglalja ezt a szemléletet:
A vallás nem hit, hanem tapasztalat. A hit egy kényelmes pótlék, a tapasztalat pedig kemény munka.
Ez az idézet rávilágít arra, hogy a valódi spirituális fejlődés nem a passzív elfogadásban, hanem az aktív önismereti munkában gyökerezik. A tapasztalat megköveteli, hogy kilépjünk a komfortzónánkból, megkérdőjelezzük a berögzött hiedelmeinket és szembenézzünk a félelmeinkkel.
De Mello szerint a legtöbb ember alszik, és a vallási dogmák gyakran csak elmélyítik ezt az álmot. A valódi ébredéshez arra van szükség, hogy felismerjük a saját illúzióinkat és elengedjük a múltbeli sérelmeket.
Az idézetei arra ösztönöznek, hogy ne fogadjuk el vakon a vallási tanításokat, hanem keressük a saját utunkat a spirituális megértéshez. Ez az út lehet a meditáció, a természetben való elmélyülés, a művészet vagy bármilyen más tevékenység, amely segít abban, hogy jobban megismerjük önmagunkat és a világot magunk körül.
A hangsúly tehát a személyes tapasztalaton van, azon, hogy mit érzünk, gondolunk és tapasztalunk a saját életünkben. A vallás ebben az értelemben egy eszköz, nem pedig egy cél. Egy eszköz, amely segíthet abban, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz és a valósághoz.
„Az egyetlen dolog, ami korlátoz, a hited” – A korlátozó hiedelmek feloldása
Anthony de Mello, a spirituális író és pszichoterapeuta éleslátása abban rejlett, hogy feltárta a korlátozó hiedelmeink hatalmát. Gyakran hangsúlyozta, hogy nem a külső körülmények, hanem a belső meggyőződéseink határozzák meg életünk minőségét.
De Mello idézetei rávilágítanak arra, hogy a legtöbb szenvedésünk forrása nem a valóság, hanem az, ahogyan azt értelmezzük. A hiedelmeink szűrőként működnek, amelyek torzíthatják a valóságot, és olyan korlátokat hozhatnak létre, amelyek valójában nem léteznek.
Például, ha hisszük, hogy „nem vagyunk elég jók”, akkor ez a hiedelem befolyásolja a döntéseinket, a kapcsolatainkat és az önértékelésünket. Kerüljük a kockázatokat, alábecsüljük magunkat, és elfogadunk olyan helyzeteket, amelyek nem szolgálnak minket. Ez a hiedelem egy önbeteljesítő jóslattá válik.
Az egyetlen dolog, ami korlátoz, a hited.
De Mello arra ösztönöz bennünket, hogy kérdőjelezzük meg a hiedelmeinket. Honnan származnak? Valóban igazak? Szolgálnak-e minket, vagy inkább korlátoznak? Ha felismerjük és megkérdőjelezzük a korlátozó hiedelmeinket, megnyithatjuk az utat a szabadság és a boldogság felé.
A tudatosság kulcsfontosságú. Figyeljük meg a gondolatainkat és az érzéseinket. Milyen minták ismétlődnek? Milyen hiedelmek húzódnak meg a háttérben? Amikor felismerünk egy korlátozó hiedelmet, ne harcoljunk ellene, hanem egyszerűen vegyük észre. A tudatosság már önmagában is gyógyító hatású lehet.
A hiedelmek megváltoztatása időt és türelmet igényel. Ne várjunk azonnali eredményeket. Legyünk kedvesek és elfogadóak magunkkal. A változás egy folyamat, és minden apró lépés számít.
De Mello tanításai arra emlékeztetnek bennünket, hogy a szabadság a tudatosságban rejlik. Amikor tudatában vagyunk a hiedelmeinknek, és képesek vagyunk megkérdőjelezni azokat, akkor nem vagyunk többé a foglyai. Felszabadulunk, hogy teljes potenciálunkat kibontakoztassuk, és egy boldogabb, teljesebb életet éljünk.
„A változás fájdalmas, de szükséges” – A komfortzóna elhagyásának előnyei
Anthony de Mello tanításai gyakran a komfortzóna elhagyására, a változás elfogadására ösztönöznek. Ő maga is radikálisan eltért a megszokott vallási dogmáktól, ezzel is példát mutatva a gondolkodásmód megújítására. Számos idézete arra világít rá, hogy a fejlődéshez elengedhetetlen a megszokott minták elengedése.
De Mello szerint a legtöbb ember függővé válik a biztonságtól, a kiszámíthatóságtól. Ez a függőség azonban megakadályozza őket abban, hogy valóban éljenek. A komfortzóna egy illúzió, melyben azt hisszük, irányítjuk az életünket, pedig valójában a félelmeink irányítanak minket.
A változás fájdalmas, de szükséges. A fájdalom elkerülhetetlen, a szenvedés választás kérdése.
Ez az idézet rávilágít arra, hogy a változás maga nem feltétlenül rossz, sőt, gyakran elengedhetetlen a növekedéshez. A fájdalom, ami ezzel jár, természetes velejárója a komfortzóna elhagyásának, de az, hogy hogyan viszonyulunk ehhez a fájdalomhoz, rajtunk múlik. Választhatjuk a szenvedést, ha ragaszkodunk a múlthoz, vagy elfogadhatjuk a változást, és nyitottan állhatunk a jövő elé.
A komfortzóna elhagyása nem könnyű, de a jutalma óriási. Növeli az önbizalmat, fejleszti a problémamegoldó képességet, és lehetővé teszi, hogy jobban megismerjük önmagunkat. De Mello szerint az igazi szabadság az, amikor nem félünk a változástól, hanem képesek vagyunk alkalmazkodni és fejlődni.
Az állandóság illúziója helyett a változás elfogadása a kulcs a boldog és teljes élethez. De Mello tanításai arra ösztönöznek, hogy merjünk kilépni a megszokott keretek közül, és fedezzük fel a bennünk rejlő potenciált. A komfortzóna elhagyása fájdalmas lehet, de a jutalma felülmúlja a fáradságot.
„A csend az egyetlen hang, ami meghallható” – A meditatív gyakorlatok pszichológiája
Anthony de Mello, a jezsuita pap és pszichoterapeuta tanításai mélyen gyökereznek a keleti spiritualitásban és a modern pszichológiában. Gyakran hangsúlyozta a jelen pillanat fontosságát, és azt, hogy a legtöbb ember valójában „alszik”, azaz automatikusan reagál a külső ingerekre és a belső kondicionáltságokra.
Számos idézete a csend és a tudatosság erejét hangsúlyozza. A csend nem pusztán a hangok hiánya, hanem egy belső tér, ahol megpillanthatjuk a valóságot a gondolatok és érzelmek zaján túl. A meditáció, mint gyakorlat, éppen ezt a csendet hivatott előhívni bennünk.
De Mello arra buzdított, hogy ne azonosuljunk a gondolatainkkal és érzelmeinkkel. Ezek csupán múló jelenségek, mint a felhők az égen. A valódi énünk ettől független, egy tudatos jelenlét, amely szemléli a gondolatokat és érzelmeket anélkül, hogy azok elragadnák.
A tudatosság olyan, mint a fény. Amikor ráirányítod valamire a figyelmed, az átalakul.
Ez az idézet rávilágít arra, hogy a tudatosság önmagában gyógyító erővel bír. Ha tudatosan figyelünk a fájdalmainkra, félelmeinkre, azok elveszítik a hatalmukat felettünk. Nem azért, mert elnyomjuk őket, hanem azért, mert megértjük a gyökerüket, és elfogadjuk őket a maguk valójában.
Sokak számára a meditáció nehéznek tűnhet, hiszen a gondolatok állandóan „zajonganak”. De Mello szerint a kulcs a türelem és a kitartás. Nem kell „elhallgattatni” a gondolatokat, csupán figyelni rájuk anélkül, hogy belemerülnénk. Idővel a gondolatok közötti tér megnő, és a belső csend egyre inkább átélhetővé válik.
A tudatosság gyakorlása nem korlátozódik a meditációra. Beépíthetjük a mindennapi életünkbe is. Legyünk figyelmesek a tevékenységeinkre, a beszédünkre, az érzéseinkre. Éljünk a jelen pillanatban, ahelyett, hogy a múltba révednénk vagy a jövőtől félnénk. A valódi élet itt és most zajlik.
De Mello tanításai arra ösztönöznek, hogy váljunk tudatossá a saját kondicionáltságainkra, a társadalmi normákra és a gyermekkori mintákra, amelyek befolyásolják a viselkedésünket. Ha felismerjük ezeket a mintákat, lehetőségünk nyílik arra, hogy megváltoztassuk őket, és szabadabb, autentikusabb életet éljünk.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
