Ivan Illich osztrák filozófus és társadalomkritikus nevéhez fűződik az Illich-törvény, mely szerint egy bizonyos ponton túl a technológiai és intézményi fejlődés nem javítja, hanem rontja az emberi jólétet és képességeket. Ez a jelenség a negatív termelékenység. Illich azt állította, hogy a társadalmi rendszerek, mint például az oktatás, az egészségügy és a közlekedés, kezdetben valóban hatékonyabbá tehetik az életet, ám egy bizonyos telítettségi szint felett kontraproduktívvá válnak.
A negatív termelékenység abban nyilvánul meg, hogy a rendszer által kínált „előnyök” valójában korlátozzák az egyének autonómiáját, kreativitását és önállóságát. Például, a túlzottan formalizált oktatási rendszer, ahelyett, hogy a tanulást ösztönözné, inkább elnyomja azt, és uniformizált tudást közvetít, figyelmen kívül hagyva az egyéni igényeket és képességeket. Hasonlóképpen, a túlspecializált egészségügy ahelyett, hogy az egészséget szolgálná, függőséget alakíthat ki az orvosi ellátástól, és elidegenítheti az embereket a saját testükkel és egészségükkel való törődéstől.
A negatív termelékenység nem csupán a hatékonyság csökkenését jelenti, hanem a társadalmi és egyéni károkat is.
Illich a Democracy and Technology című művében részletesen kifejti, hogy a technológia önmagában nem semleges eszköz, hanem formálja a társadalmat és az emberi kapcsolatokat. A túlzott technológiai függőség csökkentheti az emberek képességét a közvetlen tapasztalásra és a problémák önálló megoldására. Az Illich-törvény tehát arra figyelmeztet, hogy kritikusan kell szemlélnünk a technológiai fejlődést és az intézményi rendszereket, és törekednünk kell arra, hogy azok az emberi értékeket és az egyéni szabadságot szolgálják, ne pedig elnyomják.
Ivan Illich életműve és a társadalomkritikai gyökerek
Ivan Illich radikális társadalomkritikája mélyen gyökerezik a 20. század második felének értékválságában. Illich a modern intézmények, különösen az oktatás, az egészségügy és a közlekedés kritikájával vált ismertté. Munkássága középpontjában az emberi autonómia és a szabadság áll, melyeket szerinte a technológia és a bürokratikus rendszerek fenyegetnek.
Az Illich-törvény lényege, hogy egy bizonyos ponton túl a technológia fejlődése és az intézményesítés negatív termelékenységhez vezet. Ez azt jelenti, hogy ahelyett, hogy javítaná az emberek életminőségét, valójában rontja azt, függőséget teremtve és az autonómiát korlátozva.
Illich szerint a társadalom modern intézményei eredetileg az emberi szükségletek kielégítésére lettek létrehozva, de egy bizonyos ponton túl éppen az ellenkezőjét érik el: elnyomják az emberi potenciált és függőséget alakítanak ki.
Például az oktatás esetében Illich azt állította, hogy az iskolarendszer nem a tudást közvetíti, hanem konformitást és engedelmességet tanít. Hasonlóképpen, az egészségügy sem mindig javítja az egészséget, hanem gyakran orvosi függőséget és iatrogén betegségeket okoz. Illich szerint a megoldás a deinstitucionalizáció, azaz az intézmények hatalmának csökkentése és az egyének autonómiájának növelése.
Az Illich-törvény eredete: A medicina példája
Ivan Illich az 1970-es években alkotta meg az ún. Illich-törvényt, mely szerint bizonyos ponton túl a technológiai fejlődés és a szakosodás az ellenkező hatást váltja ki, mint amit eredetileg célul tűzött ki. Azaz a termelékenység csökken, és negatívvá válik.
Illich ezt a jelenséget legelőször a medicina területén figyelte meg. Szerinte a modern orvostudomány, bár kétségtelenül sokat tett az emberiségért, elért egy olyan pontot, ahol a beavatkozások, a gyógyszerek és a kórházi kezelések negatív következményekkel járnak, felülmúlva a pozitív hatásokat.
Illich háromféle módon azonosította a medicina által okozott ártalmakat:
- Klinikai iatrogénia: Az orvosi kezelések közvetlen, nem kívánt mellékhatásai, pl. gyógyszer-mellékhatások, műtéti komplikációk.
- Társadalmi iatrogénia: Az egészségügyi rendszer növekvő függőséget eredményez, ahelyett, hogy az emberek képesek lennének önállóan gondoskodni magukról. Az emberek elveszítik a képességüket, hogy megküzdjenek a betegségekkel és a fájdalommal.
- Kulturális iatrogénia: Az orvostudomány a halált és a szenvedést pusztán technikai problémává degradálja, ezzel elvéve az emberektől a lehetőséget, hogy méltósággal éljék meg a halált és a betegséget.
A medicina fejlődése tehát egy ponton túl nem az egészség javításához vezet, hanem éppen ellenkezőleg, a betegségek és a függőség növekedéséhez.
Illich szerint a túlzott orvosi beavatkozás nem csak a betegek testi és lelki egészségét károsítja, hanem a társadalom egészére is negatív hatással van. Ahelyett, hogy az emberek megtanulnák, hogyan éljenek egészségesen és hogyan birkózzanak meg a betegségekkel, passzív fogyasztókká válnak, akik vakon bíznak az orvosokban és a gyógyszerekben.
Az Illich-törvény a medicina példáján keresztül jól szemlélteti, hogy a technológiai fejlődés és a szakosodás nem feltétlenül vezet a kívánt eredményhez, sőt, bizonyos ponton túl akár káros is lehet. Ezért fontos, hogy kritikusan szemléljük a technológiai fejlődést, és tudatosan törekedjünk arra, hogy az emberiség javát szolgálja, ahelyett, hogy függőséget és negatív következményeket okozzon.
A negatív termelékenység definíciója és jellemzői
Az Illich-törvény a negatív termelékenység jelenségét írja le. Ez azt jelenti, hogy egy bizonyos ponton túl a további erőfeszítések, befektetések vagy fejlesztések egy adott területen csökkentik a hatékonyságot vagy a kívánt eredményt.
Gyakran előfordul, hogy a kezdeti szakaszban egyre több erőforrás bevonása növeli a termelékenységet, azonban egy kritikus pontot elérve a további ráfordítások már nem járnak arányos, vagy akár egyáltalán semmilyen javulással. Sőt, a negatív termelékenység esetében a helyzet romlik a további beavatkozások hatására.
A negatív termelékenység tehát nem pusztán a hatékonyság stagnálását jelenti, hanem annak csökkenését.
Jellemzői közé tartozik a túlszabályozás, a túlzott specializáció és a túlzott függőség egy adott rendszertől. Például az oktatás területén a túl sok tananyag és a vizsgákra való túlzott összpontosítás ronthatja a diákok valódi tudását és kreativitását. A közlekedésben a túl sok autó az úton dugókat okoz, csökkentve a forgalom hatékonyságát. Az egészségügyben a túlzott orvosi beavatkozás és a gyógyszerek túlzott használata káros mellékhatásokkal járhat.
A negatív termelékenység elkerülése érdekében fontos a mértékletesség, a rendszerszemlélet és a kritikus gondolkodás. Fel kell ismernünk, mikor érkeztünk el ahhoz a ponthoz, ahol a további beavatkozások már nem segítenek, hanem ártanak.
Az oktatás paradoxona: Az Illich-törvény alkalmazása a tanulásra
Ivan Illich, a 20. század egyik radikális gondolkodója, a negatív termelékenység fogalmát vetette fel. Ez azt jelenti, hogy egy bizonyos ponton túl egy adott eszköz vagy rendszer hatékonysága nemhogy nőne, hanem csökken. Illich ezt a jelenséget az oktatás területén is megfigyelte, és erről szól az úgynevezett Illich-törvény.
Az Illich-törvény az oktatás kontextusában azt állítja, hogy a formalizált oktatás, azaz az iskolarendszer, egy bizonyos ponton túl nem segíti, hanem egyenesen gátolja a tanulást. Ez a pont akkor következik be, amikor a rendszer túlságosan is szabályozottá, standardizálttá és kötelezővé válik.
A kötelező iskoláztatás paradox módon csökkentheti a tanulók valódi tudásszomját és a kreativitást.
Illich szerint a probléma gyökere abban rejlik, hogy az iskola a tudást egyfajta fogyasztási cikként kezeli, amelyet a diákoknak el kell sajátítaniuk. Ezzel szemben a valódi tanulás egy organikus, önmotivált folyamat, amely kíváncsiságból és érdeklődésből táplálkozik.
Az iskolarendszer negatív hatásai a következők lehetnek:
- A túlzott verseny és a jegyekre való fókuszálás elnyomja a tanulók valódi érdeklődését a téma iránt.
- A standardizált tananyag nem veszi figyelembe a diákok egyéni szükségleteit és érdeklődési köreit.
- A kötelező részvétel és a merev időbeosztás csökkenti a tanulók motivációját és autonómiáját.
- A hierarchikus struktúra és a tanár-diák viszony aláássa a diákok önbizalmát és kritikai gondolkodását.
Illich nem az iskolák teljes megszüntetését javasolta, hanem a tanulás alternatív formáit támogatta, mint például a tanulási hálózatokat, a szabad hozzáférésű könyvtárakat és a mentorprogramokat. Ezek a formák lehetővé teszik a diákok számára, hogy saját tempójukban, saját érdeklődésüknek megfelelően tanuljanak.
Az Illich-törvény rávilágít arra, hogy a túl sok kontroll és a túlzott formalizálás az oktatásban kontraproduktív lehet. Ehelyett a hangsúlyt a diákok motiválására, a kíváncsiságuk felkeltésére és az önálló tanulás képességének fejlesztésére kell helyezni.
A negatív termelékenység elve az oktatásban azt is jelenti, hogy nem mindig több a jobb. A több óra, a több tananyag, a több teszt nem feltétlenül vezet jobb eredményekhez. Valójában éppen az ellenkezője is igaz lehet: a túlterheltség és a stressz csökkentheti a tanulók teljesítményét és a tanulás iránti lelkesedését.
A közlekedés mint negatív termelékenység forrása
Ivan Illich gondolatait követve a közlekedés, látszólag a szabadság és a mobilitás eszköze, paradox módon a negatív termelékenység egyik forrásává válhat. A probléma gyökere abban rejlik, hogy az egyén számára ténylegesen elérhető időt és távolságot vizsgáljuk, nem pedig a sebességet önmagában.
A modern közlekedési eszközök, mint az autók, nagymértékben növelik a megtett távolságot, azonban ehhez elképesztően sok időt emésztenek fel. Gondoljunk csak a munkahelyre való bejutásra fordított időre, a dugókban eltöltött órákra, a parkolóhely keresésére, az autó fenntartására és a hozzá kapcsolódó munkára. Mindezek az időráfordítások csökkentik az egyén ténylegesen rendelkezésre álló szabadidejét és ezáltal termelékenységét.
Minél gyorsabb a közlekedés, annál többet kell dolgoznunk, hogy azt megengedhessük magunknak, és annál kevesebb időnk marad másra.
Illich szerint a „sebesség rabszolgái” leszünk, akik egyre többet dolgoznak azért, hogy minél gyorsabban eljussanak A-ból B-be, de közben a valós céljaik elérésére fordítható idő drasztikusan csökken. Ezt a jelenséget tovább erősíti a közlekedési infrastruktúra kiépítése, ami gyakran a lakóterületek és a munkahelyek szétválásához vezet, így növelve a napi ingázás szükségességét.
A negatív termelékenység nem csupán az egyéni időveszteségben nyilvánul meg. A közlekedés környezeti terhelése, a légszennyezés, a zajártalom és a természeti erőforrások pazarlása is jelentős társadalmi költségeket generál, amelyek végső soron a gazdasági termelékenységet is negatívan befolyásolják. A fenntartható közlekedési megoldások, mint a kerékpározás, a tömegközlekedés fejlesztése vagy a gyalogosbarát városok kialakítása kulcsfontosságúak a negatív termelékenység csökkentésében.
A kommunikáció és a média hatása a negatív termelékenységre
Ivan Illich „eszközös bénultság” elmélete, avagy az Illich-törvény szerint egy bizonyos ponton túl az eszközök, beleértve a kommunikációs és médiatechnológiákat, ahelyett, hogy segítenék, akadályozzák a termelékenységet és a fejlődést. A kommunikáció és a média hatása a negatív termelékenységre különösen szembetűnő a mai, információs zajjal telített világban.
A folyamatos értesítések, a közösségi média végtelen görgetése és a megszakítások mind hozzájárulnak a figyelem töredezettségéhez. Ahelyett, hogy a munkára vagy a tanulásra koncentrálnánk, az időnk jelentős részét a digitális ingerekre való reagálással töltjük, ami csökkenti a hatékonyságot és a kreativitást. A multitasking, amelyet gyakran a média által sugallt „modern” munkavégzési stílusként mutatnak be, valójában jelentősen rontja a kognitív teljesítményt.
A túlzott információmennyiség is negatív hatással van a termelékenységre. Ahelyett, hogy a releváns információkra összpontosítanánk, az időnk jelentős részét a lényegtelen adatok szűrésével töltjük. Ez a „információs túlterhelés” döntési bénuláshoz és a problémamegoldó képesség csökkenéséhez vezethet.
A média által közvetített irreális elvárások szintén hozzájárulhatnak a negatív termelékenységhez. A tökéletes élet, a gyors siker és a folyamatos boldogság képei nyomást gyakorolnak az emberekre, ami szorongáshoz, önbizalomhiányhoz és a valós célok elérésének nehézségéhez vezethet. Az állandó összehasonlítás a közösségi médiában megjelenő idealizált képekkel aláássa a motivációt és a produktivitást.
Az Illich-törvény a kommunikáció és a média esetében azt jelenti, hogy a technológiák, amelyek eredetileg a tudásmegosztást és a kapcsolatépítést szolgálták, egy ponton túl a figyelem elvonásának, a szorongásnak és a termelékenység csökkenésének forrásává válnak.
A digitális függőség egyre nagyobb problémát jelent. A folyamatos online jelenlét kényszere, a „FOMO” (fear of missing out) érzése és a digitális detoxikáció hiánya mind negatívan befolyásolja a mentális egészséget és a munkavégzést.
A manipulatív tartalom is szerepet játszik a negatív termelékenységben. A kattintásvadász címek, a dezinformáció és a propaganda elvonják a figyelmet a valós problémákról és a fontos feladatokról, miközben a kritikus gondolkodást is aláássák.
A modern technológia és a negatív termelékenység kapcsolata
Ivan Illich az 1970-es években megfogalmazott egy elméletet, melyet ma Illich-törvényként ismerünk. Ez az elmélet azt állítja, hogy bizonyos ponton túl a technológia fejlődése nemhogy növeli, hanem éppenséggel csökkenti az emberi termelékenységet és autonómiát. A modern technológia kontextusában ez azt jelenti, hogy bár a technológia célja elvileg az életünk megkönnyítése és a hatékonyság növelése, paradox módon a túlzott függőség és a nem megfelelő alkalmazás negatív következményekkel járhat.
Például, a közlekedés területén az autók megjelenése kezdetben forradalmasította az utazást, lehetővé téve a gyorsabb és kényelmesebb közlekedést. Azonban, ahogy egyre többen használnak autót, a városok zsúfoltabbá válnak, a közlekedési dugók gyakoribbá válnak, és a teljes utazási idő akár meg is növekedhet. Ezáltal az autó használata, ami eredetileg a gyorsabb közlekedést szolgálta, valójában lassítja és megnehezíti az emberek életét.
Az Illich-törvény lényege, hogy a technológia fejlődése egy bizonyos ponton túl kontraproduktívvá válik, és ahelyett, hogy növelné a szabadságot és a termelékenységet, valójában korlátozza és csökkenti azt.
Hasonló jelenség figyelhető meg az információs technológiák területén is. Az internet és a számítógépek elvileg lehetővé teszik a gyorsabb információáramlást és a hatékonyabb munkavégzést. Ugyanakkor, a túlzott információmennyiség, az online figyelemelterelés és a folyamatos online jelenlétre való kényszer csökkentheti a koncentrációt, a kreativitást és a valódi emberi kapcsolatokat. Az állandó értesítések, az e-mailek és a közösségi média függősége szorongást és stresszt okozhat, ami negatívan befolyásolja a termelékenységet és a jóllétet.
Az Illich-törvény rávilágít arra, hogy a technológia fejlődését kritikusan kell szemlélnünk, és tudatosan kell törekednünk arra, hogy a technológiát az emberi szükségletek és a jóllét szolgálatába állítsuk, ahelyett, hogy a technológia uralná az életünket.
Az Illich-törvény pszichológiai vonatkozásai: A motiváció és a flow elvesztése
Az Illich-törvény, mely szerint egy bizonyos ponton túl a termelékenység növelésére irányuló erőfeszítések valójában csökkenést eredményeznek, mélyreható pszichológiai következményekkel jár. Különösen a motiváció és a flow-élmény elvesztése jelentős probléma.
A túlzott specializáció és a munkafolyamatok túlzott optimalizálása elidegenítheti az egyént a munkájától. Amikor a feladatok túlságosan leegyszerűsödnek és repetitívvé válnak, az elveszi a kihívást és a kreativitást, ami a belső motiváció csökkenéséhez vezet. Az emberek kevésbé érzik magukénak a munkájukat, és a puszta pénzkereset motivációvá válik, ami hosszú távon kiégéshez vezethet.
A túlzott strukturáltság megöli a spontaneitást és a felfedezés örömét, ami elengedhetetlen a flow-élményhez.
A flow, az az állapot, amikor teljesen elmerülünk egy tevékenységben, és elveszítjük az időérzékünket, a maximális teljesítmény és elégedettség forrása. Ahhoz, hogy flow-ba kerüljünk, szükség van arra, hogy a feladat kihívást jelentsen, de ne legyen túl nehéz, és hogy azonnali visszajelzést kapjunk a teljesítményünkről. Az Illich-törvény által leírt negatív termelékenység gyakran azzal jár, hogy a munkakörnyezet nem biztosítja ezeket a feltételeket.
A túlszabályozott, túlhajszolt környezetben az emberek szorongást és stresszt élhetnek át, ami tovább rontja a teljesítményüket és a motivációjukat. Az állandó nyomás alatt a kreativitás és az innováció elapad, ami a munkavégzés minőségének romlásához vezet. A kontroll elvesztése érzése is hozzájárul a demoralizációhoz, hiszen az egyén úgy érzi, nem rendelkezik a munkája feletti autonómiával.
A társadalmi kontroll és a negatív termelékenység összefüggései
Az Illich-törvény lényege, hogy bizonyos ponton túl a társadalmi intézmények – például az oktatás vagy az egészségügy – nemhogy javítják, hanem éppenséggel rontják az emberek életminőségét. Ez a romlás a negatív termelékenység jelenségéhez vezet, ami azt jelenti, hogy az intézmény által kínált szolgáltatások valójában ártalmasak, vagy legalábbis kevésbé hatékonyak, mint a nem intézményesített alternatívák.
A társadalmi kontroll ebben a kontextusban abban nyilvánul meg, hogy az intézmények monopóliumot építenek ki a tudás, a gyógyítás vagy éppen a közlekedés terén. Ez a monopólium korlátozza az egyének választási lehetőségeit, és rákényszeríti őket a standardizált, intézményesített megoldásokra. Ha valaki nem hajlandó részt venni ebben a rendszerben, akkor társadalmi kirekesztéssel vagy hátrányokkal szembesülhet.
Az intézmények által gyakorolt társadalmi kontroll nem feltétlenül tudatos manipuláció eredménye, hanem sokkal inkább a rendszer logikájából fakad.
A negatív termelékenység egyik oka az, hogy az intézmények túlságosan specializáltak és bürokratikusak. A standardizált eljárások és a szigorú szabályok megakadályozzák, hogy az intézmények alkalmazkodjanak az egyéni igényekhez. Például egy iskolarendszer, amely a „helyes” tudást akarja átadni, elnyomhatja a kreativitást és az önálló gondolkodást.
Egy másik ok a függőség kialakulása. Minél inkább támaszkodunk az intézményekre, annál kevésbé vagyunk képesek saját magunk gondoskodni a szükségleteinkről. Ez a függőség tovább erősíti az intézmények hatalmát és csökkenti az egyéni autonómiát. Az *egészségügy* területén például a túlzott orvosi beavatkozás csökkentheti az emberek önbizalmát a saját testükkel és gyógyulási képességükkel kapcsolatban.
Végül, a társadalmi kontroll negatív termelékenységet eredményezhet azáltal is, hogy elidegeníti az embereket a munkájuktól és egymástól. Ha az emberek úgy érzik, hogy nem kontrollálják a saját életüket, akkor kevésbé lesznek motiváltak és kevésbé fognak együttműködni másokkal. Ez a demoralizáció tovább rontja az intézmények hatékonyságát.
A negatív termelékenység hatása az egyéni jóllétre és mentális egészségre
Az Illich-törvény, mely szerint egy bizonyos ponton túl a növekvő hatékonyság valójában a termelékenység csökkenéséhez vezet, mélyrehatóan befolyásolja az egyéni jóllétet és a mentális egészséget. Amikor a rendszerek túlságosan hatékonyak, paradox módon korlátozhatják az egyéni autonómiát és a kreativitást.
A negatív termelékenység egyik legkárosabb hatása a kiégés. Amikor az egyének úgy érzik, hogy folyamatosan a rendszer elvárásainak kell megfelelniük, miközben a valós eredmények csökkennek, a stressz és a frusztráció szintje jelentősen megnő. Ez a krónikus stressz hosszú távon depresszióhoz, szorongáshoz és egyéb mentális egészségügyi problémákhoz vezethet.
Az Illich-törvény kontextusában a negatív termelékenység azt is jelentheti, hogy az egyének elveszítik az irányítást a saját munkájuk és életük felett. A túlszabályozott és túlszervezett rendszerekben az egyéni kezdeményezés és a problémamegoldó képesség elsorvad, ami az értelmetlenség érzéséhez vezet. Ez a tehetetlenség érzése komoly hatással van az önbecsülésre és a motivációra.
A negatív termelékenység nem csupán a hatékonyság csökkenését jelenti, hanem az egyéni szabadság és a kreativitás elfojtását is, ami közvetlenül befolyásolja a mentális egészséget.
A negatív termelékenység hatásai a munkahelyen túl az élet más területeire is kiterjedhetnek. Például, ha egy oktatási rendszer túlságosan a tesztekre és a mérhető eredményekre összpontosít, az a tanulók kreativitásának és kritikai gondolkodásának elfojtásához vezethet. Hasonlóképpen, egy túlságosan bürokratikus egészségügyi rendszer akadályozhatja az orvosok és a betegek közötti hatékony kommunikációt, ami a betegek elégedetlenségéhez és a gyógyulás lassulásához vezethet.
A negatív termelékenység elleni küzdelem egyik kulcsa az autonómia növelése és a visszacsatolás fontosságának hangsúlyozása. Az egyéneknek lehetőséget kell adni arra, hogy kontrollálják a saját munkájukat és életüket, és hogy lássák a munkájuk eredményét. A rugalmas munkarendek, a képzések és a mentorprogramok mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az egyének jobban érezzék magukat a bőrükben, és hogy hatékonyabban tudjanak dolgozni.
Az Illich-törvény kritikája és a lehetséges alternatívák
Az Illich-törvény – miszerint egy bizonyos ponton túl a termelékenység csökken, sőt, negatívba fordul – kritikája gyakran a túlzott egyszerűsítésre és a kontextus figyelmen kívül hagyására összpontosít. Sokan vitatják, hogy a törvény nem veszi figyelembe az innováció hatását, ami képes áttörni a kezdeti negatív hatásokat és új, magasabb szintre emelni a termelékenységet.
Egy másik kritika a mérhetőség kérdése. Nehéz pontosan meghatározni azt a pontot, ahol a termelékenység negatívba fordul, mivel számos tényező befolyásolja a folyamatot. A törvény gyakran figyelmen kívül hagyja a minőségi szempontokat is. Egy rendszer lehet hatékonyabb abban az értelemben, hogy több terméket állít elő, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a termékek minősége is javult.
Az Illich-törvény kritikájának lényege, hogy míg a túlzott specializáció és a mértéktelen növekedés valóban problémákat okozhat, a megoldás nem a teljes visszavonulás, hanem a fenntartható és emberközpontú fejlődésre való törekvés.
A lehetséges alternatívák között szerepel a környezettudatos termelés, amely figyelembe veszi a természeti erőforrások korlátait és a hulladék minimalizálására törekszik. Emellett a közösségi alapú gazdaság is egy járható út lehet, ahol a helyi igények kielégítése és a fenntartható fejlődés áll a középpontban. Ezen alternatívák erőssége, hogy a hangsúlyt a mennyiségről a minőségre, a verseny helyett pedig az együttműködésre helyezik.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
