A suicid krízis az egyik legsürgetőbb és legkomplexebb probléma, amellyel egy segítő szakember találkozhat. Az első ülés kiemelkedő jelentőséggel bír, hiszen ez az az időszak, amikor megalapozzuk a terápiás kapcsolatot, felmérjük a kockázatot, és elkezdjük kidolgozni a beavatkozási tervet. Az első benyomás és a kialakított bizalom kritikus fontosságú a kliens számára, hogy biztonságban érezze magát megosztani a legmélyebb gondolatait és érzéseit.
A kockázatfelmérés során alaposan meg kell vizsgálni a kliens öngyilkossági gondolatait, terveit, szándékait és korábbi kísérleteit. Értékelni kell a pszichés állapotot, a stresszorokat, a szociális támogatást és a hozzáférést a potenciálisan halálos eszközökhöz.
A legfontosabb cél az első ülésen a biztonság megteremtése és a remény felcsillantása.
Az aktív hallgatás, az empátia és az elfogadás elengedhetetlenek ahhoz, hogy a kliens érezze, meghallgatják és megértik. A kliens érzéseinek validálása, anélkül, hogy azokat bagatellizálnánk, segít a bizalom kiépítésében.
A beavatkozási terv kialakítása során a klienssel közösen kell meghatározni a rövid távú célokat és a konkrét lépéseket, amelyek segítenek a krízis kezelésében. Ez magában foglalhatja a biztonsági terv kidolgozását, a szociális támogatás mozgósítását, a gyógyszeres kezelés megfontolását, és a sürgősségi ellátáshoz való hozzáférés biztosítását. A tervnek konkrétnak, mérhetőnek, elérhetőnek, relevánsnak és időhöz kötöttnek kell lennie (SMART célok).
Nem szabad elfelejteni, hogy a suicid krízisben lévő személy gyakran elveszti a reményt és a perspektívát. Ezért fontos, hogy a segítő szakember erőt és reményt közvetítsen, és segítsen a kliensnek megtalálni a motivációt az életben maradáshoz.
A szuicid krízis felismerése: Kulcsfontosságú jelek és tünetek
Az első ülés során a suicid krízis felismerése kritikus fontosságú. A kliens viselkedésében, beszédében és érzelmi állapotában rejlő jelek alapos megfigyelése elengedhetetlen a megfelelő beavatkozás megkezdéséhez.
Figyeljünk az azonnali, drasztikus hangulati változásokra, mint például a hosszan tartó szomorúság hirtelen felváltása nyugalommal vagy eufóriával. Ez paradox módon azt jelezheti, hogy a kliens meghozta a döntést a suicidumról és megkönnyebbült.
A közvetlen vagy burkolt utalások a halálra, a meghalásra vágyásra, vagy a „jobb lenne, ha nem lennék” típusú kijelentések komolyan veendők. A közvetlen kérdezés a suicid gondolatokról nem növeli a kockázatot, hanem éppen ellenkezőleg, lehetőséget ad a kliensnek a megnyílásra.
A reménytelenség érzése, a jövő kilátástalansága, a tehetetlenség és a céltalanság érzése mind a suicid gondolatok táptalaja lehet. A kliens úgy érezheti, hogy csapdában van, és nincs kiút.
A korábbi suicid kísérlet a legnagyobb kockázati tényező a jövőbeni öngyilkosság szempontjából.
Az elvonulás a társas kapcsolatoktól, a kedvenc tevékenységek iránti érdeklődés elvesztése, a család és barátok elhanyagolása mind a depresszió, és ezáltal a suicid gondolatok jelei lehetnek.
Alvászavarok (inszomnia vagy hiperszomnia), étvágyváltozások, fáradtság és energiahiány szintén gyakori tünetek. A koncentrációs nehézségek megnehezíthetik a mindennapi tevékenységek elvégzését.
Rizikó fokozó tényezők lehetnek a családban előforduló suicid kísérlet, mentális betegségek, szerhasználat, traumatikus életesemények (pl. gyász, válás, munkahely elvesztése), és a szociális izoláció.
A hirtelen búcsúzkodás, a személyes tárgyak elajándékozása, a végrendelet megírása mind vészjósló jelek lehetnek. A kliens úgy érezheti, hogy lezárja az életét.
Fontos a empatikus és ítélkezésmentes hozzáállás. Teremtsünk biztonságos teret a kliens számára, ahol őszintén megoszthatja érzéseit és gondolatait.
Azonnali kockázatfelmérés: Strukturált interjú és skálák használata
Az első ülés során a legfontosabb teendő a páciens öngyilkossági kockázatának azonnali felmérése. Ez a folyamat nem csupán egy formalitás, hanem egy kritikus lépés a megfelelő beavatkozási stratégia kidolgozásához. A kockázatfelmérés során strukturált interjút és standardizált skálákat alkalmazunk, hogy minél pontosabb képet kapjunk a páciens állapotáról.
A strukturált interjú során a célunk, hogy feltárjuk a páciens öngyilkossági gondolatainak mélységét, gyakoriságát és intenzitását, valamint a meglévő terveket és eszközöket.
A strukturált interjú során a következő területekre fókuszálunk:
- Öngyilkossági gondolatok jelenléte és jellege: Megkérdezzük, hogy a páciens gondolt-e már öngyilkosságra, és ha igen, milyen gyakran és milyen körülmények között.
- Öngyilkossági tervek: Feltárjuk, hogy a páciensnek vannak-e konkrét tervei az öngyilkosság elkövetésére vonatkozóan, beleértve a módszert és a helyszínt.
- Öngyilkossági kísérletek előtörténete: Rákérdezünk a korábbi öngyilkossági kísérletekre, azok körülményeire és a kísérlet súlyosságára.
- Kockázati és védő tényezők: Azonosítjuk a páciens életében jelen lévő kockázati tényezőket (pl. depresszió, szerhasználat, trauma) és védő tényezőket (pl. erős szociális támogatás, vallásosság).
- Mentális állapot: Felmérjük a páciens általános mentális állapotát, beleértve a hangulati zavarokat, a szorongást és a pszichotikus tüneteket.
A strukturált interjú mellett standardizált skálákat is használunk a kockázatfelmérés során. Ezek a skálák objektív módon mérik az öngyilkossági kockázat különböző dimenzióit. Néhány gyakran használt skála:
- Columbia-Suicide Severity Rating Scale (C-SSRS): Ez a skála az öngyilkossági gondolatok és viselkedés széles spektrumát méri.
- Beck Hopelessness Scale (BHS): Ez a skála a reménytelenséget méri, ami az öngyilkossági kockázat fontos előrejelzője.
- Suicide Ideation Scale (SIS): Ez a skála az öngyilkossági gondolatok intenzitását és gyakoriságát méri.
A skálák eredményeit a strukturált interjú során nyert információkkal együtt értékeljük. A célunk, hogy átfogó képet kapjunk a páciens öngyilkossági kockázatáról, és ennek alapján a legmegfelelőbb beavatkozási tervet dolgozzuk ki. A kockázatfelmérés folyamatos, és a terápia során rendszeresen újraértékeljük a páciens állapotát.
A kapcsolatfelvétel és a bizalom kiépítése a krízisben lévő személlyel
Az első ülés során a legfontosabb cél a kapcsolatfelvétel és a bizalom kiépítése a krízisben lévő személlyel. Ez a folyamat kulcsfontosságú a későbbi beavatkozások sikerességéhez. A páciensnek éreznie kell, hogy meghallgatják, megértik és elfogadják őt.
A bizalom megteremtéséhez elengedhetetlen az empatikus odafordulás. Próbáljunk meg az ő szemszögéből látni a helyzetet, anélkül, hogy ítélkeznénk. A hitelesség és a nyíltság is hozzájárul a kapcsolat kialakításához. Kerüljük a szakzsargont és a túlzottan direkt kérdéseket a beszélgetés elején.
A hiteles és elfogadó légkör megteremtése alapvető a krízisben lévő személy megnyílásához.
A beszélgetés során aktívan hallgassunk. Ez azt jelenti, hogy figyelünk a szavak tartalmára, a hanghordozásra és a testbeszédre is. Tegyünk fel tisztázó kérdéseket, hogy biztosan értsük a páciens mondanivalóját. Használjunk visszajelzéseket és összefoglalásokat, hogy megmutassuk, figyelünk és értjük őt.
A szuicid gondolatok feltárása óvatosan történjen. Ne féljünk feltenni a kérdést, hogy gondolt-e már arra, hogy véget vet az életének, de tegyük ezt érzékenyen és tapintatosan. Fontos, hogy ne bagatellizáljuk a problémát, és ne adjunk tanácsokat a beszélgetés elején.
A biztonságérzet megteremtése érdekében tájékoztassuk a pácienst a titoktartás szabályairól, de hangsúlyozzuk, hogy a veszélyeztető állapot esetén ez a titoktartás korlátozott lehet. Adjuk meg a lehetőségét, hogy elmondja, mitől fél a leginkább, és mi az, ami számára a legfontosabb.
Az érzelmek validálása és a remény felkeltése
Az első ülés során, amikor valaki öngyilkossági krízisben van, elsődleges fontosságú az érzelmek validálása. Ez azt jelenti, hogy elismerjük és megértjük az illető fájdalmát, szenvedését, és azt, hogy az érzései valósak, még akkor is, ha mi nem értjük azokat teljesen. Ne bagatellizáljuk el a problémáit, és ne mondjuk, hogy „majd elmúlik”. Ehelyett próbáljuk megérteni, mi vezetett idáig.
A validálás nem egyenlő a helyesléssel. Nem kell egyetértenünk azzal, hogy az öngyilkosság megoldás, de elfogadhatjuk, hogy az illető jelenleg ebben látja a kiutat. Például mondhatjuk, hogy „Értem, hogy mennyire reménytelennek érzed a helyzeted”, vagy „Látom, hogy mennyire fáj neked”.
A remény felébresztése egy másik kritikus elem az első ülésen. Az öngyilkossági gondolatok gyakran a reménytelenség állapotából fakadnak. Az illető úgy érezheti, hogy nincs kiút, és soha nem lesz jobb. Fontos, hogy megpróbáljunk reményt adni, még akkor is, ha ez nehéznek tűnik. Ez nem azt jelenti, hogy hamis ígéreteket teszünk, hanem azt, hogy rámutatunk a lehetséges megoldásokra és a jövőbeli javulásra.
Még a legkisebb reménysugár is sokat jelenthet a krízisben lévő embernek.
Például, ha az illető a munkahelyén tapasztalt problémák miatt van krízisben, beszélhetünk arról, hogy vannak más munkahelyek, vagy más karrierlehetőségek. Ha a párkapcsolata ment tönkre, hangsúlyozhatjuk, hogy vannak más kapcsolatok, és az idő gyógyítja a sebeket. Fontos, hogy aktívan keressük a reményt adó tényezőket az illető életében.
Apró lépésekben haladjunk. Nem kell azonnal megoldani az összes problémát. A cél az, hogy az illető érezze, hogy van remény a változásra, és hogy nem egyedül van a problémáival. A legfontosabb, hogy érezze a megértést és a támogatást.
A szuicid gondolatok feltárása: Nyílt és ítélkezésmentes kommunikáció
Az első ülés során, ha felmerül a suicid krízis lehetősége, kulcsfontosságú a nyílt és ítélkezésmentes kommunikáció. A cél, hogy a kliens biztonságban érezze magát a gondolatai megosztásához. Kezdjük azzal, hogy közvetlenül rákérdezünk a suicid gondolatokra.
Például: „Érzi-e úgy mostanában, hogy az élet nem éri meg a fáradtságot?” vagy „Gondolt-e arra, hogy véget vet az életének?” A direkt kérdések nem növelik a suicid gondolatok valószínűségét, épp ellenkezőleg, lehetőséget adnak a beszélgetésre.
Figyeljünk a kliens verbális és nonverbális jelzéseire. A hanghordozás, a testtartás és az arckifejezések fontos információkat hordozhatnak. Ne bagatellizáljuk el a problémát, és ne adjunk olcsó tanácsokat („Gondoljon a jó dolgokra!„).
A legfontosabb, hogy elérjük a kliens bizalmát és megteremtsük a biztonságos teret a beszélgetéshez.
Az ülés során mérjük fel a suicid gondolatok súlyosságát. Kérdezzünk rá a tervekre, az eszközökre és a szándékra. Minél konkrétabbak a tervek, annál nagyobb a veszély.
Fontos feltárni a kiváltó okokat és a védőfaktorokat. Mi vezetett a krízishez? Milyen erőforrásai vannak a kliensnek, amelyek segíthetnek neki megbirkózni a helyzettel?
A beszélgetés végén tervezzünk megnyugtató lépéseket. Ez magában foglalhatja a krízisvonal hívását, a családtagok értesítését (a kliens beleegyezésével) vagy a pszichiátriai ellátásba irányítást.
Ne feledjük, hogy a legfontosabb a kliens biztonsága. Ha úgy ítéljük meg, hogy a kliens közvetlen veszélyben van, azonnal lépjünk kapcsolatba a megfelelő hatóságokkal.
A kiváltó tényezők és stresszorok azonosítása
Az első ülés során a kiváltó tényezők és stresszorok feltárása kulcsfontosságú a szuicid krízis kezelésében. A cél, hogy minél pontosabban feltérképezzük azokat a konkrét eseményeket, helyzeteket vagy gondolatokat, amelyek a krízishelyzetet előidézték vagy súlyosbították. Ez a folyamat nem csak a probléma megértésében segít, hanem a kliens számára is megkönnyebbülést hozhat, ha lehetősége nyílik megosztani a terheit.
A feltárás során figyelmet kell fordítani a közelmúltban történt veszteségekre (pl. munkahely elvesztése, párkapcsolat vége, gyász), a pénzügyi nehézségekre, a családi problémákra és az egészségügyi állapotra. Különösen fontos a korábbi traumák vagy bántalmazás feltárása, mert ezek hosszú távon is befolyásolhatják a mentális állapotot.
A kiváltó tényezők azonosításánál a „mi történt pontosan?” és a „hogyan érezte magát akkor?” kérdések segíthetnek a helyzet mélyebb megértésében.
A stresszorok azonosítása szintén elengedhetetlen. Ezek lehetnek folyamatosan fennálló problémák, amelyek hosszú távon terhelik a klienst. Ilyen lehet például egy rossz munkahelyi légkör, egy konfliktusokkal teli párkapcsolat, vagy a krónikus betegség miatti stressz. A stresszorok feltárása segít abban, hogy a jövőben a kliens jobban tudja kezelni a hasonló helyzeteket.
A feltárás során legyünk empatikusak és elfogadóak. Fontos, hogy a kliens biztonságban érezze magát, és bátran megnyílhasson. A kérdések feltevésekor legyünk tapintatosak és kerüljük az ítélkezést. A cél, hogy minél teljesebb képet kapjunk a helyzetről, és segítsünk a kliensnek a krízishelyzet feldolgozásában.
A védőfaktorok és erőforrások feltérképezése
Az első ülés során kiemelt fontosságú a védőfaktorok és erőforrások feltérképezése. Ezek azok a tényezők, amelyek csökkenthetik a suidcid kockázatát és segíthetnek a kliensnek megbirkózni a nehézségeivel.
Kérdezzünk rá a kliens személyes erősségeire, korábbi sikereire és azokra a képességeire, amelyekkel már korábban is sikeresen küzdött meg kihívásokkal. Ezek a sikerek erősíthetik az önbizalmat és a reményt.
A védőfaktorok azonosítása kulcsfontosságú a terápia sikerességéhez.
Vizsgáljuk meg a szociális támogatás meglétét: vannak-e a kliensnek olyan barátai, családtagjai vagy más kapcsolatai, akikre támaszkodhat? Milyen a kapcsolat minősége? A támogató kapcsolatok jelentősen csökkenthetik az elszigeteltséget és a reményvesztettséget.
Érdeklődjünk a megküzdési stratégiákról. Mit szokott a kliens tenni, amikor nehézségekkel szembesül? Vannak-e olyan hobbi vagy tevékenységek, amelyek örömet okoznak neki és segítenek kikapcsolódni?
A remény jelenléte is fontos védőfaktor. Van-e a kliensnek valamilyen célja vagy vágya a jövőre nézve? Mit szeretne elérni az életben?
Ne feledkezzünk meg a spirituális vagy vallási meggyőződésről sem, amennyiben releváns. Ezek az értékek sokak számára nyújtanak vigaszt és erőt a nehéz időkben.
A feltérképezés során legyünk empatikusak és elfogadóak, és segítsünk a kliensnek felismerni és megerősíteni azokat az erőforrásokat, amelyek rendelkezésére állnak.
Biztonsági terv készítése: Konkrét lépések a krízis kezelésére
A biztonsági terv készítése az első ülésen kulcsfontosságú lépés a suiciid krízis kezelésében. Ez egy közös munka eredménye, melynek célja, hogy a kliens számára egy konkrét, személyre szabott eszköztárat biztosítson a nehéz pillanatok átvészeléséhez. A terv nem egy statikus dokumentum, hanem egy élő, dinamikusan változó eszköz, melyet a terápia során folyamatosan finomítunk.
A folyamat során az első lépés a kockázatfelmérés. Tisztázni kell a suiciid gondolatok gyakoriságát, intenzitását, és az esetleges korábbi kísérletek körülményeit. Ezután kezdődhet a biztonsági terv konkrét elemeinek kidolgozása.
A biztonsági terv legfontosabb célja, hogy a kliens számára alternatívákat kínáljon a suiciid cselekedetek helyett.
A terv általában a következő elemeket tartalmazza:
- Figyelmeztető jelek felismerése: Melyek azok a gondolatok, érzések, viselkedések, amelyek jelzik, hogy a krízis közeleg? Ezeket a jeleket a kliensnek kell megfogalmaznia, hiszen ő ismeri magát a legjobban.
- Belső megküzdési stratégiák: Mit tud a kliens egyedül tenni, hogy elterelje a figyelmét, megnyugtassa magát? Például zenehallgatás, séta, légzőgyakorlatok.
- Társas támogatás: Kik azok a személyek, akikhez a kliens fordulhat segítségért? Fontos, hogy ezek olyan személyek legyenek, akikben megbízik, és akik támogatást tudnak nyújtani.
- Szakmai segítség: A terapeuta elérhetősége, a sürgősségi ellátás telefonszáma, vagy a helyi krízisvonal adatai.
- A környezet biztonságossá tétele: Mit kell eltávolítani a környezetből, ami veszélyt jelenthet? Gyógyszerek, éles tárgyak, fegyverek.
Konkrét lépések a biztonsági terv kidolgozásához:
- Együttműködés: A tervet a klienssel közösen kell kidolgozni, figyelembe véve az ő preferenciáit és erőforrásait.
- Konkrétság: A tervnek konkrétnak és egyértelműnek kell lennie. Kerüljük az általános megfogalmazásokat.
- Elérhetőség: A tervet a kliensnek mindig elérhetővé kell tenni, akár papíron, akár digitális formában.
- Gyakorlás: A tervet érdemes a terápiás ülésen átbeszélni és gyakorolni, hogy a kliens magabiztosabban tudja alkalmazni a krízishelyzetben.
A biztonsági terv készítése során empátia és türelem szükséges. A kliensnek éreznie kell, hogy biztonságos környezetben van, és hogy a terapeuta támogatja őt a nehéz helyzetben. A terv nem egy csodaszer, de segíthet a kliensnek abban, hogy átvészelje a krízist, és hogy alternatívákat találjon a suiciid cselekedetek helyett.
Család és támogatórendszer bevonása
A család és a támogatórendszer bevonása kulcsfontosságú lehet egy szuicid krízisben lévő személy első ülésén. A páciens beleegyezésével a családtagok vagy barátok jelenléte érzelmi támaszt nyújthat, és segíthet a helyzet pontosabb felmérésében.
A családtagoktól származó információk kiegészíthetik a páciens által elmondottakat, különösen akkor, ha a páciens nehezen kommunikál, vagy zavart. Segíthetnek a kiváltó okok azonosításában és a korábbi öngyilkossági kísérletek vagy mentális egészségügyi problémák feltárásában.
Azonban a bevonás módja mindig a páciens érdekeit kell, hogy szolgálja.
Fontos figyelembe venni a páciens érzéseit és félelmeit a család bevonásával kapcsolatban. Lehet, hogy a páciens attól tart, hogy elítélik, megbüntetik vagy nem értik meg őt.
A családtagok bevonása nem helyettesíti a professzionális segítséget, de kiegészítheti azt. A családtagoknak is szükségük lehet támogatásra és edukációra ahhoz, hogy hatékonyan tudják segíteni a krízisben lévő személyt. Ebben az esetben érdemes felajánlani nekik a megfelelő szakemberhez való irányítást.
A támogatórendszerbe bevonhatók barátok, munkatársak, vallási vezetők vagy más, a páciens számára fontos személyek. A lényeg, hogy olyan biztonságos és megbízható kapcsolatok legyenek, amelyek segíthetnek a páciensnek átvészelni a nehéz időszakot.
A pszichiátriai ellátáshoz való hozzáférés biztosítása
A szuicid krízisben lévő személy számára a pszichiátriai ellátáshoz való azonnali hozzáférés kulcsfontosságú. Az első ülés során fel kell mérni a kliens azonnali veszélyeztetettségét, és ennek megfelelően kell cselekedni.
A legfontosabb, hogy a kliens érezze, meghallgatják és komolyan veszik.
Ha a veszélyeztetettség magas, azonnali pszichiátriai segítséget kell szervezni. Ez magában foglalhatja a sürgősségi pszichiátriai osztályra történő irányítást, a mentők értesítését, vagy a helyi krízisvonal felhívását.
Amennyiben a helyzet nem igényel azonnali beavatkozást, akkor is elengedhetetlen a folyamatos pszichiátriai gondozás megszervezése. Ennek érdekében:
- Tájékoztassuk a klienst a helyi pszichiátriai rendelőkről és szakemberekről.
- Segítsünk neki időpontot foglalni egy pszichiáterhez vagy pszichoterapeutához.
- Adjunk információt a krízisvonalakról és más segítő szervezetekről.
A kliens számára biztonságérzetet kell teremteni, és biztosítani kell, hogy tudja, hol kaphat segítséget a következő találkozóig.
A gondos dokumentáció elengedhetetlen minden lépésről, beleértve a kockázatfelmérést, a megtett intézkedéseket és a klienssel folytatott kommunikációt.
Dokumentáció és etikai szempontok a szuicid krízis kezelése során
Az első ülés során, amikor egy kliens szuicid krízisben van, a dokumentáció kiemelten fontos. Rögzíteni kell a kliens szavahihetőségét, a szuicid gondolatok gyakoriságát, intenzitását és időtartamát. A pontos feljegyzések segítenek a későbbi kezelésben és a konzultáció során.
Az etikai szempontok betartása elengedhetetlen. Mindenekelőtt a kliens biztonsága a legfontosabb. A titoktartás korlátozható, ha a kliens veszélyt jelent önmagára vagy másokra. Erről a klienst tájékoztatni kell. A kettős kapcsolatok kerülendők, és a kompetenciahatárokat be kell tartani. Ha a helyzet meghaladja a terapeuták kompetenciáját, megfelelő szakemberhez kell irányítani a klienst.
A dokumentációban szerepelnie kell:
- A kliens szuicid gondolatainak részletes leírása.
- A kliens története, beleértve a korábbi öngyilkossági kísérleteket vagy gondolatokat.
- A kliens mentális állapota, beleértve a hangulatát, a gondolkodását és a viselkedését.
- A kliens erőforrásai és támogatási rendszere.
- A terápiás terv, beleértve a rövid- és hosszú távú célokat.
- A terápiás beavatkozások, beleértve a gyógyszeres kezelést és a pszichoterápiát.
A legfontosabb etikai elv a kliens életének védelme.
A szuicid krízis kezelése során a konzultáció elengedhetetlen. A terapeutának konzultálnia kell egy tapasztaltabb kollégával vagy szupervizorral, hogy biztosítsa a megfelelő ellátást. A konzultáció segít a terapeutának abban, hogy objektív maradjon, és elkerülje a kiégést.
A jogszabályi előírások ismerete is kritikus. Az adott ország vagy állam jogszabályai meghatározhatják a terapeuták kötelezettségeit a szuicid krízisben lévő kliensekkel kapcsolatban. Például, egyes jogszabályok előírhatják a terapeutáknak, hogy jelentsék a hatóságoknak, ha egy kliens közvetlen veszélyt jelent önmagára vagy másokra.
A kulturális szempontok is figyelembe veendők. A különböző kultúrákban eltérő lehet a szuicid gondolatok megítélése és a segítségkérés módja. A terapeutának érzékenynek kell lennie a kliens kulturális hátterére, és a kezelést ehhez kell igazítania.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
