Éric Sadin francia filozófus és író kritikusan vizsgálja a mesterséges intelligencia (MI) társadalmi hatásait. Munkássága rávilágít arra, hogy az MI nem csupán egy technológiai eszköz, hanem egy olyan erő, amely mélyrehatóan átalakítja az emberi élet minden területét, a munkától a magánéletig.
Sadin szerint az MI térnyerése veszélyezteti az emberi autonómiát és döntési szabadságot. Az algoritmusok által vezérelt rendszerek egyre inkább befolyásolják, hogy mit gondolunk, mit érzünk és hogyan cselekszünk. Ez a folyamat a „techno-liberális totalitarizmus” felé vezethet, ahol az egyéni akarat háttérbe szorul a gépek által generált adatok és előrejelzések javára.
A mesterséges intelligencia nem csupán egy eszköz, hanem egy olyan ideológia, amely a hatékonyság és optimalizálás nevében áldozza fel az emberi értékeket.
Sadin hangsúlyozza, hogy az MI nem semleges technológia. Az algoritmusokba beépített értékek és előítéletek felerősíthetik a meglévő társadalmi egyenlőtlenségeket és diszkriminációt. Ezért elengedhetetlen, hogy kritikus szemmel tekintsünk az MI-re, és aktívan részt vegyünk a fejlesztésének és alkalmazásának szabályozásában.
Különös figyelmet szentel a munkaerőpiac átalakulásának. Az MI által automatizált munkafolyamatok a munkavállalók kiszolgáltatott helyzetét eredményezhetik, a munkahelyek megszűnéséhez és a bérek csökkenéséhez vezethetnek. Ezért Sadin a társadalmi igazságosság elveinek érvényesítését sürgeti az MI alkalmazása során.
Sadin kritikája a technológiai determinizmusról és a digitális kolonizációról
Éric Sadin a mesterséges intelligencia (MI) korában a technológiai determinizmus éles kritikusa. Szerinte a technológiai determinizmus az a gondolkodásmód, amelyben a technológiát autonóm erőnek tekintjük, amely elkerülhetetlenül formálja a társadalmat és az emberi életet. Sadin ezzel szemben hangsúlyozza, hogy a technológia nem semleges eszköz, hanem politikai és gazdasági érdekek által befolyásolt konstrukció. Ahelyett, hogy passzívan elfogadnánk a technológiai fejlődést, aktívan kellene alakítanunk azt, hogy az az emberiség javát szolgálja.
A digitális kolonizáció fogalma Sadin munkásságában központi szerepet játszik. Ez a fogalom arra utal, hogy a globális technológiai vállalatok (mint például a Google, Facebook, Amazon) hatalmas mennyiségű adatot gyűjtenek rólunk, és ezeket felhasználva befolyásolják a viselkedésünket, a gondolkodásunkat és a döntéseinket. Ez a befolyásolás sokszor rejtett módon történik, algoritmusok és személyre szabott tartalmak segítségével. Sadin szerint ez a digitális kolonizáció veszélyezteti az egyéni autonómiát és a demokratikus folyamatokat.
Sadin szerint a technológiai fejlődés nem egyszerűen a haladás egy formája, hanem egy olyan folyamat, amely új függőségeket hoz létre. A mindennapi életünk egyre inkább függ a digitális eszközöktől és platformoktól, ami sebezhetővé tesz minket a technológiai vállalatok hatalmával szemben. Ez a függőség nemcsak technikai, hanem pszichológiai is, hiszen a közösségi média és más digitális szolgáltatások függőséget okozó mechanizmusokra épülnek.
Sadin szerint a legnagyobb kihívás az, hogy felismerjük a technológia által generált új hatalmi viszonyokat, és aktívan küzdjünk a digitális kolonizáció ellen.
Az MI elterjedése tovább fokozza ezeket a problémákat. Az algoritmusok egyre nagyobb szerepet játszanak az életünkben, befolyásolva a munkánkat, a szórakozásunkat és a társadalmi interakcióinkat. Sadin arra figyelmeztet, hogy az algoritmusok nem objektívek, hanem értékeket és előítéleteket közvetítenek. Ha nem vigyázunk, az MI megerősítheti a meglévő társadalmi egyenlőtlenségeket és diszkriminációt.
Sadin nem a technológia ellen van, hanem a kritikus gondolkodás és a tudatos választás fontosságát hangsúlyozza. Szerinte nem kell passzívan elfogadnunk a technológiai fejlődést, hanem aktívan kell alakítanunk azt, hogy az az emberiség javát szolgálja. Ehhez elengedhetetlen a technológiai determinizmus kritikája és a digitális kolonizáció elleni harc.
Az algoritmusok hatalma és az emberi autonómia kérdése Sadin munkásságában
Éric Sadin francia filozófus és író munkásságának központi eleme a mesterséges intelligencia térhódításának társadalmi és etikai következményeinek vizsgálata. Különös figyelmet szentel az algoritmusok egyre növekvő hatalmának, és annak, hogy ez hogyan befolyásolja az emberi autonómiát és a döntéshozatali képességeinket.
Sadin szerint a digitalizáció és az algoritmusok által vezérelt rendszerek nem csupán technológiai eszközök, hanem új hatalmi struktúrák, amelyek mélyen átszövik mindennapi életünket. Ezek a rendszerek gyakran láthatatlanul működnek, befolyásolva választásainkat, véleményünket és viselkedésünket.
A filozófus aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az algoritmusok által vezérelt rendszerek csökkenthetik az emberi szabadságot és a kritikai gondolkodás képességét. Ahelyett, hogy önállóan döntenénk, egyre inkább az algoritmusok által javasolt vagy előírt megoldásokat követjük, ami az emberi felelősség elmosódásához vezethet.
Sadin hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencia nem egy semleges eszköz, hanem egy ideológia, amely a hatékonyságot, az optimalizálást és a prediktibilitást helyezi előtérbe. Ez az ideológia azonban veszélyeztetheti azokat az értékeket, mint a kreativitás, a spontaneitás és a váratlan események iránti nyitottság.
Az algoritmusok uralma nem csupán technológiai kérdés, hanem egy mély társadalmi és politikai kihívás, amely megköveteli a kritikus gondolkodást és a cselekvést.
Sadin rámutat arra, hogy az algoritmusok nem mindig objektívek és elfogulatlanok. Az algoritmusokba beépített adatok és programozási elvek előítéleteket tartalmazhatnak, amelyek diszkriminációhoz és egyenlőtlenségekhez vezethetnek. Fontos, hogy tisztában legyünk ezekkel a lehetséges torzításokkal, és törekedjünk az algoritmusok átláthatóságára és elszámoltathatóságára.
Sadin munkássága arra ösztönzi az olvasókat, hogy kritikusan vizsgálják a mesterséges intelligencia szerepét a társadalomban, és hogy aktívan részt vegyenek a digitális jövő alakításában. Nem a technológia elutasítására szólít fel, hanem arra, hogy tudatosan használjuk azt, és hogy megőrizzük az emberi autonómiát és a szabad döntéshozatal képességét.
Néhány fontosabb pont, amit Sadin kiemel:
- Az algoritmusok hatalmi koncentrációt eredményezhetnek.
- A prediktív algoritmusok korlátozhatják a jövőbeli lehetőségeinket.
- A digitális függőség csökkentheti az emberi kapcsolataink minőségét.
Sadin szerint az emberi autonómia megőrzése érdekében fontos, hogy:
- Fejlesszük a digitális írástudásunkat.
- Kritikusan gondolkodjunk az algoritmusok által generált információkról.
- Védjük a magánszféránkat.
- Törekedjünk az algoritmusok átláthatóságára és elszámoltathatóságára.
A mesterséges intelligencia hatása a munka világára: automatizálás és a munka értékének átalakulása
Éric Sadin, a technológiai fejlődés éles szemű kritikusa, különösen a mesterséges intelligencia (MI) munka világára gyakorolt hatását vizsgálja mélyrehatóan. Szerinte az automatizáció nem csupán a munkafolyamatok hatékonyságát növeli, hanem alapjaiban kérdőjelezi meg a munka értékét és az emberi szerepet a termelésben.
A robotizáció és az MI-alapú rendszerek terjedésével egyre több, korábban emberi erőforrást igénylő feladat válik automatizálhatóvá. Ez a folyamat nemcsak a fizikai munkát érinti, hanem a szellemi tevékenységeket is, beleértve az adatelemzést, a döntéshozatalt és a kreatív munkát bizonyos területeken. A kérdés, amit Sadin felvet, az, hogy mi történik azokkal a munkavállalókkal, akiknek a munkáját gépek váltják fel? Milyen új készségekre van szükségük ahhoz, hogy versenyképesek maradjanak a munkaerőpiacon?
Az automatizáció nem csupán a munka elvesztéséhez vezet, hanem egy újfajta társadalmi egyenlőtlenséghez is, ahol a digitális készségekkel rendelkezők profitálnak, míg a többiek lemaradnak.
Sadin rámutat arra, hogy a munka értékének átalakulása összefügg azzal, ahogyan a technológiai fejlődés befolyásolja az emberi kapcsolatokat és az önmegvalósítás lehetőségeit. A munkahely elvesztése nem csupán anyagi nehézségeket okoz, hanem pszichológiai problémákhoz is vezethet, mint például a motiváció hiánya, a céltalanság érzése és a társadalmi elszigeteltség.
Az MI által vezérelt automatizálás nem csupán a munka mennyiségét csökkenti, hanem a munka minőségét is átalakítja. A munkavállalók egyre gyakrabban kerülnek olyan helyzetbe, hogy monoton, ismétlődő feladatokat kell végezniük, amelyek kevés kreativitást és önállóságot igényelnek. Ez a jelenség, amit Sadin „a munka dehumánizációjának” nevez, aláássa a munkavállalók motivációját és elégedettségét.
Azonban Sadin nem csupán a negatív következményekre hívja fel a figyelmet. Elismeri, hogy az automatizáció potenciálisan felszabadíthatja az embereket a rutinfeladatok alól, lehetővé téve számukra, hogy kreatívabb és értelmesebb tevékenységeket végezzenek. A kulcs szerinte abban rejlik, hogy hogyan kezeljük ezt a technológiai átalakulást, és hogyan biztosítjuk, hogy az automatizáció előnyei igazságosan oszlanak meg a társadalomban.
Sadin javaslatai között szerepel az oktatás reformja, amelynek célja, hogy a munkavállalókat felkészítse a jövő munkaerőpiacára. Ez magában foglalja a digitális készségek fejlesztését, a kritikus gondolkodás ösztönzését és a kreativitás támogatását. Emellett fontosnak tartja a szociális háló megerősítését, amely segíthet a munkavállalóknak megbirkózni a munkahely elvesztésével járó nehézségekkel.
A digitális technológiák és a társadalmi kapcsolatok: a közösség és az elszigeteltség paradoxona
Éric Sadin munkássága rávilágít arra a paradoxonra, amelyet a digitális technológiák és a mesterséges intelligencia (MI) elterjedése okoz a társadalmi kapcsolatainkban. Miközben a technológia elvileg összeköt bennünket, valójában gyakran mélyíti az elszigeteltséget és az egyéni buborékokat.
A közösségi média platformok, melyek a kapcsolattartás új formáit ígérték, sokszor felületes interakciókhoz vezetnek. Az online kapcsolatok mennyisége nőhet, de a minőségük gyakran romlik. Az algoritmusok által vezérelt hírfolyamok szűrik az információkat, erősítve a meglévő nézeteinket, és elzárva bennünket a más véleményektől. Ez a jelenség tovább mélyíti a társadalmi polarizációt.
A technológiai fejlődés nem automatikusan vezet a társadalmi kohézió erősödéséhez. Sőt, a nem megfelelő használat és a szabályozás hiánya éppen az ellenkező hatást válthatja ki.
A MI által vezérelt rendszerek, mint például a személyre szabott ajánlórendszerek, tovább erősítik ezt a tendenciát. Bár kényelmesek, szűkítik a látókörünket, és kevesebb lehetőséget adnak a véletlenszerű felfedezésekre és a váratlan találkozásokra. A valós, spontán interakciók helyett egyre inkább a digitális térben, algoritmusok által irányított környezetben éljük az életünket.
Sadin szerint a technológia nem semleges eszköz, hanem aktívan formálja a gondolkodásunkat és a viselkedésünket. A folyamatos online jelenlét és a digitális ingerek túlzott mennyisége csökkentheti a koncentrációs képességünket és a mélyebb, személyes kapcsolatok kialakítására való hajlandóságunkat. A digitális függőség komoly problémává vált, ami tovább rontja a társadalmi interakcióink minőségét.
Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a technológia potenciálisan pozitív hatásokat is gyakorolhat a társadalmi kapcsolatokra. Lehetővé teszi a kapcsolattartást távoli családtagokkal és barátokkal, segíti a közösségek szerveződését, és platformot biztosít a társadalmi problémákra való figyelemfelhívásra. A kulcs a tudatos és felelős használatban rejlik.
Az adatgyűjtés és a megfigyelés társadalma: a magánélet elvesztése és a kontroll kérdései
Éric Sadin a mesterséges intelligencia kapcsán kiemelten foglalkozik az adatgyűjtés és a megfigyelés társadalmával, rámutatva a magánélet elvesztésének és a kontroll kérdéseinek súlyos következményeire. A digitális technológiák térhódításával egyre több adat kerül rólunk rögzítésre, legyen szó online tevékenységeinkről, vásárlásainkról vagy akár a mobiltelefonunk által generált helymeghatározási adatokról.
Ezek az adatok hatalmas adatbázisokba kerülnek, ahol algoritmusok elemzik őket, hogy profilokat hozzanak létre rólunk. Ezek a profilok aztán különböző célokra használhatók fel, például célzott hirdetések megjelenítésére, hitelképességünk megítélésére, vagy akár a munkáltatók által a potenciális alkalmazottak szűrésére. Sadin szerint ez a folyamat kiforgatja a demokráciát, mert a polgárok döntéseit befolyásolják a számukra személyre szabottan megjelenített információk.
A megfigyelés társadalma nem csupán az online térre korlátozódik. Az okosvárosok, a kamerarendszerek és a biometrikus azonosítási technológiák segítségével a fizikai térben is folyamatosan megfigyelnek bennünket. Ez a fajta állandó megfigyelés csökkenti a szabadságérzetünket és megváltoztatja a viselkedésünket. Az emberek hajlamosabbak engedelmeskedni, ha tudják, hogy figyelik őket.
A mesterséges intelligencia által vezérelt adatgyűjtés és megfigyelés társadalma egyre inkább a kontroll társadalmává válik, ahol a technológia segítségével a hatalom a polgárok felett gyakorol kontrollt.
Sadin arra is figyelmeztet, hogy az adatgyűjtés és a megfigyelés nemcsak a kormányok és a vállalatok kezében lévő hatalmat növeli, hanem új típusú társadalmi egyenlőtlenségeket is generál. Azok, akik hozzáférnek a hatalmas mennyiségű adathoz, előnyhöz jutnak azokkal szemben, akik nem. Ez a digitális szakadék tovább mélyítheti a meglévő társadalmi különbségeket.
Az adataink feletti kontroll visszaszerzése érdekében Sadin szerint szükség van az adatvédelmi szabályozások szigorítására és az emberek tudatosságának növelésére. Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, milyen adatokat gyűjtenek rólunk, és hogyan használják fel azokat. Emellett szükség van az algoritmusok átláthatóságának növelésére is, hogy láthassuk, hogyan működnek és milyen döntéseket hoznak.
A magánélet elvesztése és a kontroll kérdései nem csupán technikai problémák, hanem társadalmi és politikai kihívások is. Meg kell találnunk a módját, hogy a technológia fejlődését úgy irányítsuk, hogy az a társadalom javát szolgálja, és ne a hatalom koncentrálódásához és a szabadság korlátozásához vezessen.
Az algoritmusok által vezérelt döntéshozatal etikai dilemmái: igazságosság, elfogultság és felelősség
Éric Sadin, a technológia kritikus elemzője, élesen rávilágít a mesterséges intelligencia (MI) által vezérelt döntéshozatal etikai dilemmáira. Az algoritmusok terjedésével egyre több területen bízzuk rájuk az ítélkezést, a hitelképesség megítélésétől a bűnügyi kockázatbecslésig. Ez a folyamat azonban számos kérdést vet fel az igazságossággal, az elfogultsággal és a felelősséggel kapcsolatban.
Az algoritmusok objektivitásának illúziója különösen veszélyes. Gyakran feltételezzük, hogy a gépi döntések racionálisabbak és pártatlanabbak az emberieknél. Valójában azonban az algoritmusok a betanításukhoz használt adatokon alapulnak, és ha ezek az adatok torzításokat tartalmaznak, az algoritmusok is átveszik és felerősítik ezeket. Például, ha egy arcfelismerő rendszer többnyire fehér arcokon tanult, kevésbé pontosan fog működni más bőrszínű emberek esetében.
Az elfogultság az egyik legnagyobb probléma. Az algoritmusok képesek megerősíteni és továbbvinni a társadalomban már meglévő előítéleteket. Ez különösen aggasztó a kritikus területeken, mint például a rendőrségi munka vagy a munkaerő-felvétel, ahol az algoritmusok diszkriminatív döntéseket hozhatnak.
Az algoritmusok által vezérelt döntéshozatal nem egyszerűen technikai kérdés, hanem mélyen társadalmi és politikai probléma, amely alapjaiban kérdőjelezi meg az igazságosság és a méltányosság fogalmát.
A felelősség kérdése is bonyolult. Ha egy algoritmus hibás döntést hoz, ki a felelős? A fejlesztő, aki a kódot írta? A cég, amely az algoritmust alkalmazza? Vagy maga az algoritmus? A jelenlegi jogi keretek nem mindig alkalmasak az ilyen esetek kezelésére, ami jogi és etikai vákuumot teremt.
Az átláthatóság hiánya tovább súlyosbítja a helyzetet. Sok algoritmus fekete dobozként működik, ami azt jelenti, hogy nem tudjuk pontosan, hogyan jutnak el a döntéseikhez. Ez megnehezíti az algoritmusok ellenőrzését és a hibák feltárását.
A kihívások kezelése érdekében elengedhetetlen a tudatos tervezés és a folyamatos felülvizsgálat. Az algoritmusokat úgy kell megtervezni, hogy minimalizálják az elfogultságot és maximalizálják az átláthatóságot. Ezenkívül szükség van a jogi szabályozásra, amely egyértelműen meghatározza a felelősségi köröket és biztosítja a jogorvoslati lehetőségeket.
Végül, de nem utolsósorban, el kell ismernünk, hogy az algoritmusok nem helyettesíthetik az emberi ítélőképességet. Az MI-t segédeszközként kell használni, nem pedig a döntéshozatal automatizált rendszerként. Az emberi felügyelet és a kritikus gondolkodás továbbra is elengedhetetlen a méltányos és igazságos döntések meghozatalához.
A transzhumanizmus kritikája Sadin szemszögéből: az emberi természet megváltoztatásának veszélyei
Éric Sadin francia filozófus és író élesen kritizálja a transzhumanizmust, mely a technológia segítségével történő emberi tökéletesítés ideológiája. Sadin szerint a mesterséges intelligencia (MI) fejlődése és a transzhumanista törekvések együttesen veszélyeztetik az emberi természetet és az emberi autonómiát.
Sadin figyelmeztet arra, hogy a transzhumanizmus által ígért „fejlesztések”, mint például a kognitív képességek növelése vagy a fizikai teljesítőképesség javítása, valójában az emberi élet uniformizálásához vezethetnek. Az egyéni különbségek és a sebezhetőség, melyek az emberi lét alapvető elemei, eltűnhetnek egy olyan világban, ahol a „tökéletesített” ember az ideál.
A filozófus különösen aggódik az MI által vezérelt rendszerek elterjedése miatt. Ezek a rendszerek, legyen szó algoritmusokról vagy robotokról, egyre nagyobb mértékben befolyásolják döntéseinket és viselkedésünket. Sadin szerint ez a folyamat az emberi akarat gyengüléséhez és a technológiai determinizmus erősödéséhez vezet. Az ember elveszíti az irányítást a saját élete felett, és a technológia válik a legfőbb döntéshozóvá.
Sadin úgy véli, hogy a transzhumanizmus nem a fejlődés útja, hanem az emberi természet radikális átalakításának veszélyes kísérlete, melynek beláthatatlan következményei lehetnek.
A transzhumanista jövőképben az emberi test és elme javítása a cél, de Sadin szerint ez a törekvés elidegeníti az embert a saját testétől és érzéseitől. Az emberi test tökéletlensége és a vele járó szenvedés ugyanis szerves része az emberi tapasztalatnak, és hozzájárul az emberi méltósághoz.
Sadin hangsúlyozza, hogy a technológia nem semleges eszköz, hanem ideológiát hordoz. A transzhumanista technológiák pedig egy olyan ideológiát közvetítenek, mely az emberi természetet hiányosnak és tökéletesítésre szorulónak tekinti. Ezzel szemben Sadin az emberi értékek, a közösség és a szolidaritás fontosságát hangsúlyozza.
A mesterséges intelligencia és a transzhumanizmus kihívásaira válaszul Sadin az éberségre és a kritikai gondolkodásra szólít fel. Szerinte fontos, hogy megértsük a technológia mögött rejlő ideológiákat és hogy aktívan részt vegyünk a technológia jövőjének alakításában. Az embernek meg kell őriznie az autonómiáját és az uralmát a technológia felett, hogy a technológia az emberiség javát szolgálja, és ne az emberi természetet pusztítsa el.
Az oktatás szerepe a digitális korban: a kritikai gondolkodás és a digitális írástudás fejlesztése
Éric Sadin munkássága rávilágít a mesterséges intelligencia elterjedésének társadalmi és etikai következményeire. Ebben a kontextusban az oktatásnak kulcsszerep jut a jövő generációinak felkészítésében. A kritikai gondolkodás fejlesztése elengedhetetlen ahhoz, hogy a fiatalok képesek legyenek megkérdőjelezni az algoritmusok által generált információkat, felismerni a manipulációs kísérleteket és megérteni a technológia mögötti hatalmi struktúrákat.
A digitális írástudás sem kevésbé fontos. Ez nem csupán a technikai eszközök használatát jelenti, hanem a digitális tartalmak értelmezését, létrehozását és megosztását is felelősségteljes módon. Ide tartozik a források hitelességének ellenőrzése, a személyes adatok védelme és a digitális térben tanúsított etikus viselkedés.
Az oktatásnak nem csupán a technológiai fejlődésre kell reagálnia, hanem aktívan formálnia is kell azt, elősegítve a humánus és etikus technológiahasználatot.
A hagyományos tanítási módszerek már nem elegendőek. Szükség van olyan pedagógiai megközelítésekre, amelyek ösztönzik a kreativitást, az együttműködést és a problémamegoldó képességet. A projektalapú tanulás, a szimulációk és a viták mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a diákok aktív résztvevőivé váljanak a digitális világnak.
Az oktatók szerepe is átalakul. Nem csupán információt kell átadniuk, hanem mentorokká és facilitátorokká kell válniuk, akik segítik a diákokat a digitális információk tengerében való eligazodásban. A folyamatos önképzés elengedhetetlen ahhoz, hogy az oktatók lépést tudjanak tartani a technológiai fejlődéssel és hitelesen tudják közvetíteni a digitális írástudás és a kritikai gondolkodás fontosságát.
A technológia szabályozásának szükségessége: a demokratikus kontroll és a társadalmi igazságosság szempontjai
Éric Sadin munkássága rávilágít a mesterséges intelligencia (MI) szabályozásának sürgető szükségességére. A technológia fejlődése ugyanis nem automatikusan hozza el a társadalmi javakat; épp ellenkezőleg, kontrollálatlan terjedése súlyos társadalmi egyenlőtlenségekhez és a demokratikus értékek eróziójához vezethet.
A technológiai determinizmus veszélyes illúzió, mely elhanyagolja az emberi döntések és a politikai felelősség fontosságát.
A demokratikus kontroll érvényesítése elengedhetetlen annak érdekében, hogy az MI fejlesztése és alkalmazása ne csak a profitmaximalizálás céljait szolgálja, hanem a közjót is. Ez szigorú etikai irányelvek kidolgozását, a transzparencia követelményét, valamint a nyilvánosság bevonását igényli a technológiai döntéshozatalba.
A társadalmi igazságosság szempontjából kritikus fontosságú a diszkriminatív algoritmusok kiszűrése és a digitális szakadék csökkentése. Az MI ugyanis képes felerősíteni a meglévő társadalmi előítéleteket, ami tovább mélyítheti a marginalizált csoportok helyzetét. A szabályozásnak tehát aktívan kell küzdenie a technológiai alapú diszkrimináció ellen és biztosítania kell az egyenlő hozzáférést a digitális erőforrásokhoz.
Sadin figyelmeztet, hogy a technológia nem semleges eszköz. Éppen ezért a politikai intézményeknek és a civil társadalomnak aktívan részt kell vennie a technológiai fejlődés irányításában, hogy az a társadalom javát szolgálja, és ne veszélyeztesse az alapvető emberi jogokat és a demokratikus értékeket.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
