A szerelem az emberi létezés legmélyebb és legrejtélyesebb tapasztalata, amely évezredek óta foglalkoztatja a költőket, a művészeket és a tudósokat egyaránt. Bár gyakran véljük úgy, hogy ez a mindent elsöprő érzelem megfoghatatlan és elemezhetetlen, a pszichológia tudománya képes volt olyan keretrendszereket alkotni, amelyek segítenek megérteni a belső dinamikáját. Robert J. Sternberg amerikai pszichológus elmélete az egyik legelismertebb modell, amely nemcsak a szerelem összetevőit nevezi meg, hanem rávilágít arra is, miért változnak meg az érzelmeink az idő múlásával, és miért érezzük máshogy magunkat különböző kapcsolatokban.
Robert J. Sternberg elmélete szerint a szerelem három alapvető pilléren nyugszik: az intimitáson, a szenvedélyen és az elköteleződésen. Ezen összetevők jelenléte, hiánya vagy egymáshoz viszonyított aránya határozza meg a párkapcsolat minőségét és típusát, legyen szó futó kalandról, mély barátságról vagy az élethosszig tartó, beteljesült szerelemről. A modell segít felismerni saját kapcsolati mintáinkat és eszközt ad a kezünkbe a harmónia megteremtéséhez.
A szerelmi háromszög összetevői
Sternberg elméletének középpontjában egy mértani forma, a háromszög áll, amelynek csúcsait a szerelem három fő komponense alkotja. Ezek az elemek külön-külön is létezhetnek, de csak együttes jelenlétük hozza létre azt a komplex állapotot, amelyet az ideális szerelemnek tekintünk. Az első komponens az intimitás, amely az érzelmi közelséget, a bizalmat és az egymás iránti megértést foglalja magában.
Az intimitás nem egyenlő a szexuális vonzalommal, sokkal inkább egyfajta lelki melegség, amely lehetővé teszi, hogy sebezhetőnek mutassuk magunkat a másik előtt. Ide tartozik az a vágy, hogy a partnerünk jólétét elősegítsük, a közös boldogság megélése, valamint az egymás iránti tisztelet és támogatás. Amikor két ember között erős az intimitás, úgy érzik, hogy félszavakból is megértik egymást, és egy biztonságos bázist jelentenek a másik számára.
A második csúcsot a szenvedély képviseli, amely a kapcsolat motorja és tüze. Ez az összetevő felelős a fizikai vonzalomért, a szexuális beteljesülés vágyáért és azért a felfokozott állpotért, amelyet a köznyelvben „lángolásnak” nevezünk. A szenvedély gyakran ösztönös és nehezen kontrollálható, gyorsan lobban fel, és sok esetben ez az első tényező, amely összehozza a feleket.
Végül a harmadik pillér az elköteleződés vagy döntés, amely a kapcsolat kognitív, értelmi oldalát jelenti. Ez két szinten valósul meg: rövid távon a döntés arról, hogy szeretünk valakit, hosszú távon pedig az az elhatározás, hogy fenntartjuk a kapcsolatot a felmerülő nehézségek ellenére is. Ez az az elem, amely stabilitást ad a rendszernek, és amely segít átvészelni azokat az időszakokat, amikor az intimitás vagy a szenvedély átmenetileg alábbhagy.
A szerelem nem egy statikus állapot, hanem egy dinamikus egyensúly, amelyet folyamatosan újra kell definiálnunk a partnerünkkel való interakcióink során.
Az intimitás mélységei és az érzelmi közelség
Az intimitás kialakulása általában lassabb folyamat, mint a szenvedélyé, hiszen időre van szükség ahhoz, hogy a két fél kiismerje egymást és kialakuljon a feltétlen bizalom. Ebben a szakaszban történik meg az önfeltárás, amikor megosztjuk a másik féllel a legféltettebb titkainkat, félelmeinket és vágyainkat. Ez a kölcsönös sebezhetőség teremti meg azt a láthatatlan köteléket, amely a barátság alapja is egyben.
Szakmai szempontból az intimitás tartalmazza a kommunikációs készségeket is, hiszen a valódi közelség elképzelhetetlen őszinte beszélgetések nélkül. A partnerek megtanulják dekódolni egymás metakommunikációs jelzéseit, és kialakul egy saját belső nyelv, amely csak rájuk jellemző. Ez a fajta érzelmi biztonság az, ami lehetővé teszi, hogy a felek egyénileg is fejlődjenek a kapcsolaton belül.
Amikor az intimitás hiányzik vagy meggyengül, a kapcsolat üressé és felszínessé válik. Ilyenkor érezhetik azt a felek, hogy bár egy fedél alatt élnek, mégis idegenek egymás számára. Az intimitás fenntartása tudatos erőfeszítést igényel, hiszen a hétköznapi rutin és a stressz gyakran háttérbe szorítja a mély, lelki kapcsolódást.
A szenvedély mint a vonzás dinamikája
A szenvedély összetevője Sternberg rendszerében a fiziológiai izgalmat és a motivációs drive-ot takarja. Nem csupán a szexuális vágyról van szó, hanem minden olyan erős érzelemről, amely a másik felé hajt minket. Ide tartozik az önbecsülés növekedése, amelyet a partner csodálata vált ki, az oltalmazás iránti vágy vagy akár az alárendelődés élménye is.
Érdekes megfigyelni, hogy a szenvedély működése gyakran hasonlít a függőséghez: a kapcsolat elején a partner jelenléte eufóriát okoz, míg hiánya komoly elvonási tünetekkel járhat. Ez a komponens az, amely a leginkább hajlamos a fluktuációra. Gyorsan elérheti a csúcspontját, majd a megszokás és a mindennapok hatására csökkenni kezdhet, ha nem teszünk ellene.
A szenvedély fenntartása a hosszú távú kapcsolatokban az egyik legnagyobb kihívás. A pszichológia szerint az újdonság ereje és a közös kalandok segíthetnek visszahozni a tüzet. Fontos látni, hogy a szenvedély nemcsak fizikai, hanem mentális síkon is létezik: a partner intellektuális vonzereje vagy kreativitása is táplálhatja ezt a lángot.
A döntés és az elköteleződés ereje
Az elköteleződés a szerelem háromszögének „leghidegebb” eleme, mivel ez igényel leginkább tudatosságot és akaraterőt. Ez a komponens az, amely eldönti, hogy egy veszekedés után a szakítást választjuk-e, vagy a megoldás keresését. Az elköteleződés szintje határozza meg, hogy mennyire vagyunk hajlandóak áldozatokat hozni a másikért és a közös jövőért.
Sok esetben a társadalmi normák, a közös hitel, a gyerekek vagy a vallási meggyőződés is erősítheti az elköteleződést, de a legértékesebb az a belső döntés, amely a partner értékein és a vele való közösségvállaláson alapul. Ez az elem teszi lehetővé, hogy a kapcsolat stabil maradjon akkor is, amikor az érzelmi hullámvasút éppen a mélyponton van.
Az elköteleződés nélküli szerelem törékeny és bizonytalan. Bármilyen intenzív is legyen az intimitás vagy a szenvedély, a tudatos döntés hiánya azt jelenti, hogy az első komolyabb akadálynál a kapcsolat kártyavárként omolhat össze. A modern, felgyorsult világban az elköteleződés sokszor félelmetesnek tűnik, pedig ez az az alap, amelyre a valódi biztonság építhető.
A szerelem nyolc típusa a háromszög tükrében
Sternberg elméletének egyik legizgalmasabb része, hogy a három összetevő kombinációiból különböző szerelmi típusokat vezet le. Ezek a kategóriák segítenek eligazodni abban, hogy éppen milyen fázisban van a kapcsolatunk, vagy mi hiányzik belőle ahhoz, hogy teljesebbnek érezzük. Az alábbi táblázat szemlélteti ezeket a kombinációkat:
| Szerelem típusa | Intimitás | Szenvedély | Elköteleződés |
|---|---|---|---|
| Nem-szerelem | Nincs | Nincs | Nincs |
| Kedvelés (Szeretet) | Van | Nincs | Nincs |
| Fellángolás | Nincs | Van | Nincs |
| Üres szerelem | Nincs | Nincs | Van |
| Romantikus szerelem | Van | Van | Nincs |
| Társas szerelem | Van | Nincs | Van |
| Szeszélyes szerelem | Nincs | Van | Van |
| Beteljesült szerelem | Van | Van | Van |
A nem-szerelem állapotában egyik összetevő sincs jelen. Ez jellemzi az alkalmi interakcióinkat, az idegenekkel vagy felületes ismerősökkel való kapcsolatunkat. Itt nincs érzelmi mélység, nincs vonzalom és nincs közös jövőkép sem. Bár ez a kategória távol áll a romantikától, fontos megemlíteni, hiszen életünk legtöbb interakciója ebbe a csoportba tartozik.
A kedvelés vagy tiszta barátság esetén csak az intimitás van jelen. Úgy érezzük, a másik közel áll hozzánk, bízunk benne, jól érezzük magunkat a társaságában, de nem vágyunk fizikai kontaktusra és nem tervezünk vele közös életet. Ez a típusú kapcsolat rendkívül értékes és stabil lehet, de ha egy párkapcsolatban csak ez marad meg, akkor a felek inkább testvérekként vagy lakótársakként funkcionálnak.
A fellángolás a „szerelem első látásra” klasszikus esete. Csak a szenvedély dominál, az intimitás és az elköteleződés teljes hiányával. Gyakran idealizáljuk a másikat, olyannak látjuk, amilyennek látni szeretnénk, nem pedig olyannak, amilyen valójában. Ez az állapot rendkívül intenzív, de gyakran ugyanolyan gyorsan el is tűnik, ahogy érkezett, amint a valóság és a hétköznapok szembe jönnek.
Az üres szerelem tipikus példája azoknak a kapcsolatoknak, amelyek már kihűltek, de a felek mégis együtt maradnak. Csak az elköteleződés tartja össze őket – talán a gyerekek, a közös vagyon vagy a félelem az egyedülléttől. Hiányzik belőle a lelki közelség és a testi vágy is. Néha azonban fordítva is történhet: a megállapodott házasságokban az elköteleződés az első lépés, amiből később intimitás és szenvedély is fakadhat.
Összetett szerelmi formák
A romantikus szerelem az, amiről a filmek és a regények szólnak. Megvan benne az intimitás melegsége és a szenvedély tüze, de hiányzik belőle a hosszú távú elköteleződés stabilitása. Ez a „nyári szerelmek” állapota, ahol minden tökéletesnek tűnik a jelenben, de nincsenek konkrét tervek a holnapra. Ahhoz, hogy ez a forma tartós legyen, idővel meg kell jelennie a tudatos döntésnek is.
A társas szerelem gyakran a hosszú távú, érett házasságok formája. A szenvedély tüze már nem lobog olyan magasan, de az intimitás és az elköteleződés sziklaszilárd. A felek a legjobb barátok, mindenben számíthatnak egymásra, és tudatosan választják egymást nap mint nap. Sokak számára ez a legnyugodtabb és legbiztonságosabb forma, amely mély elégedettséget nyújt.
A szeszélyes szerelem (vagy buta szerelem) az a típus, ahol a felek a szenvedély hatására villámgyorsan elköteleződnek, például néhány hét után összeházasodnak, mielőtt valódi intimitás alakulhatott volna ki közöttük. Ez egy veszélyes kombináció, mivel a döntést nem a másik valódi ismeretére alapozzák, hanem egy múlandó érzelmi állapotra. Amikor a szenvedély csillapodik, az intimitás hiánya miatt a kapcsolat gyakran üressé válik.
A beteljesült szerelem Sternberg szerint az ideál, ahol mindhárom összetevő egyensúlyban van. Ez az az állapot, amelyre a legtöbben vágyunk: mélyen ismerjük és tiszteljük a másikat, vágyunk rá fizikailag, és sziklaszilárdan elkötelezettek vagyunk mellette. Fontos tudni, hogy ezt az állapotot nehezebb fenntartani, mint elérni. A háromszög csúcsai folyamatos gondozást igényelnek.
A háromszög geometriája: alak és méret
Sternberg elmélete nemcsak az összetevők meglétét vizsgálja, hanem azok intenzitását is. A háromszög területe jelképezi a szerelem mennyiségét: minél nagyobb a háromszög, annál intenzívebb az érzés. Azonban a háromszög alakja legalább ennyire árulkodó. Egy egyenlő oldalú háromszög kiegyensúlyozott kapcsolatot jelez, ahol mindhárom komponens azonos súllyal van jelen.
Gyakran előfordul azonban, hogy a háromszög eltorzul. Például egy olyan kapcsolatban, ahol az intimitás dominál, a háromszög egyik csúcsa messze kinyúlik a többihez képest. Ez rávilágít a kapcsolat aszimmetriájára. A terápia során hasznos lehet, ha a felek lerajzolják saját szerelmi háromszögüket, majd összehasonlítják azt a partnerükével. Ez a vizuális technika azonnal megmutatja a különbségeket az igényekben és a megélésekben.
A „valódi” és az „ideális” háromszög közötti különbség is sokatmondó. Mindenkinek van egy elképzelése arról, milyen szerelemre vágyik, és ezzel párhuzamosan megéli a jelenlegi kapcsolata valóságát. Ha ez a két alakzat nagyon eltér egymástól, az elégedetlenséghez és belső feszültséghez vezet. A fejlődés útja ilyenkor a két háromszög közelítése egymáshoz.
A boldog párkapcsolat titka nem a tökéletesség, hanem az, hogy a két fél háromszögei minél nagyobb átfedésben legyenek egymással.
A szerelem dinamikája az időben
A szerelem nem egy fix pont, hanem egy folyamatosan változó folyamat. Sternberg hangsúlyozza, hogy az összetevők súlya az idő előrehaladtával természetszerűleg módosul. A kapcsolat elején a szenvedély az egekbe szökik, ez adja az induló energiát. Később, ahogy a partnerek egyre több közös élményt szereznek, az intimitás fokozatosan növekszik.
Az elköteleződés általában lépcsőzetesen alakul ki: az első randitól a kizárólagosságon át az összeköltözésig vagy házasságig. Érdekes módon a szenvedély görbéje gyakran egy haranghoz hasonlít: gyors emelkedés után elér egy csúcsot, majd lassan csökkenni kezd. Ezzel szemben az intimitás és az elköteleződés ideális esetben monoton növekvő tendenciát mutat, stabilitást adva a kapcsolatnak.
Azok a párok, akik hosszú évtizedekig boldogok maradnak, általában megtanulják, hogyan „pumpálják vissza” a szenvedélyt a kapcsolatukba, és hogyan mélyítsék tovább az intimitást akkor is, amikor már mindent tudni vélnek a másikról. A tudatosság itt válik elengedhetetlenné: a szerelem nem olyasmi, ami csak megtörténik velünk, hanem olyasmi, amit aktívan építünk.
A szerelem mint történet
Későbbi munkáiban Sternberg továbbfejlesztette elméletét, és bevezette a „szerelem mint történet” koncepcióját. Eszerint mindannyian hordozunk magunkban tudat alatt egy forgatókönyvet arról, hogy milyennek kell lennie egy kapcsolatnak. Ezeket a történeteket a gyerekkori tapasztalataink, a szüleink mintái, a kultúra és a média formálják.
Lehet, hogy valaki számára a szerelem egy „háborús történet”, ahol az állandó küzdelem és a békülés adja az intenzitást. Más számára a szerelem egy „kertészeti történet”, ahol a gondoskodás és a lassú növekedés a lényeg. Ha két ember története alapvetően eltér egymástól – például az egyikük „üzleti projektként”, a másikuk „romantikus meseként” tekint a kapcsolatra –, az komoly konfliktusforrás lehet.
A történeteink határozzák meg, hogy kit találunk vonzónak. Olyan partnert keresünk, aki illik a saját belső narratívánkba, vagy aki képes eljátszani a nekünk megfelelő szerepet. A párterápia során ezeknek a mélyen fekvő történeteknek a felszínre hozása segíthet megérteni, miért ismételjük ugyanazokat a hibákat a kapcsolatainkban.
A kognitív komponens és a döntés szerepe
Érdemes közelebbről is szemügyre venni az elköteleződés folyamatát, mert ez az az elem, amelyet a leginkább kontrollálni tudunk. A döntés nem egy egyszeri aktus, hanem egy folyamatos igenlés. Minden reggel eldöntjük, hogy aznap is a partnerünk mellett maradunk-e, és teszünk-e a közös boldogságért. Ez a kognitív fegyelem segít átvészelni a nehéz időszakokat, amikor az érzelmek éppen nem támogatnak minket.
Sokan tévesen azt hiszik, hogy ha elmúlik a „rózsaszín köd”, akkor a szerelemnek is vége. Sternberg modellje alapján azonban ez csak azt jelenti, hogy a szenvedély komponense átalakult, és itt jön képbe az elköteleződés ereje. Ez a tudatos választás teszi lehetővé, hogy a kapcsolat mélyebb szintre lépjen, ahol az értékelés és a hála veszi át az ösztönös vágy helyét.
Az elköteleződésnek van egy önbeteljesítő jóslat jellege is: minél inkább elkötelezettek vagyunk, annál több energiát fektetünk a kapcsolatba, ami növeli az intimitást, és esélyt ad a szenvedély újjáéledésének is. Ez egy pozitív spirál, amely a beteljesült szerelem felé vezeti a párt.
Az intimitás gátjai és fejlesztése
Az intimitás kialakulását gyakran belső gátak akadályozzák. A korábbi csalódásokból fakadó bizalmatlanság, az elutasítástól való félelem vagy az érzelmi analfabétizmus mind falakat emelhet a felek közé. A valódi közelséghez szükség van arra a bátorságra, hogy megmutassuk a gyengeségeinket is. Amíg csak a „tökéletes” énünket mutatjuk a partnernek, addig az intimitás csak felszínes marad.
A fejlesztés egyik legfontosabb eszköze a minőségi idő. Nem az számít, hogy hány órát töltünk egy szobában a tévét nézve, hanem az, hogy mennyi ideig vagyunk valóban jelen egymás számára. A közös séták, a telefon nélküli beszélgetések és a közös hobbik mind-mind az intimitás csúcsát erősítik a háromszögben.
Az empátia szintén lényeges tényező. Képesnek kell lennünk a másik szemével nézni a világot, és validálni az ő érzéseit, még akkor is, ha nem értünk vele egyet. Amikor a partner érzi, hogy értik és elfogadják őt, az intimitás természetes módon kezd el mélyülni.
A szenvedély fenntartásának művészete
A szenvedély hajlamos a leggyorsabban erodálódni a megszokás miatt. A pszichológia „hedonikus adaptációnak” nevezi azt a jelenséget, amikor hozzászokunk a jó dolgokhoz, és azok már nem váltanak ki belőlünk akkora ingert. A kapcsolatban ez azt jelenti, hogy a partner jelenléte természetessé válik, és már nem okoz izgalmat.
A megoldás az újdonság és a spontaneitás bevitele a mindennapokba. A közös tanulás, az utazás vagy akár egy új étterem kipróbálása is aktiválhatja az agy jutalmazó rendszerét, amely a szenvedélyért felelős. Fontos, hogy a partnerek ne csak szülőkként vagy munkatársakként, hanem férfiként és nőként is tekintsenek egymásra.
A testi érintés, nemcsak a szexualitás értelmében, hanem az apró gesztusok szintjén is, segít fenntartani a kémiai kötődést. Egy ölelés, egy kézfogás vagy egy kedves simogatás oxitocint szabadít fel, ami erősíti a vonzalmat és a biztonságérzetet. A szenvedély nemcsak a hálószobában dől el, hanem abban a figyelemben is, amit napközben egymásnak szentelünk.
Amikor a háromszögek nem passzolnak
Gyakori probléma a párkapcsolatokban, hogy a két félnek eltérő az igénye az egyes összetevőkre. Például az egyik félnek magas az intimitásigénye, míg a másiknak a szenvedély a fontosabb. Ilyenkor alakul ki a feszültség: az egyik úgy érzi, nem kap elég lelki figyelmet, a másik pedig úgy, hogy a kapcsolata ellaposodott és unalmas.
A Sternberg-modell segíthet ezeknek a különbségeknek a megfogalmazásában. Ha látjuk, hogy a partnerünknek az elköteleződés a szeretet nyelve, akkor könnyebben megértjük az ő igényeit is. A harmónia nem azt jelenti, hogy a két háromszögnek milliméterre pontosan egyeznie kell, hanem azt, hogy a felek képesek legyenek kompromisszumot kötni és alkalmazkodni egymáshoz.
A sikeres párok tudják, hogyan tágítsák saját háromszögüket a másik kedvéért. Ha tudom, hogy a páromnak fontos az érzelmi közelség, tudatosabban törekszem a beszélgetésekre, még ha nekem az kevésbé is létszükségletem. Ez a fajta kölcsönös igazodás a hosszú távú boldogság egyik fundamentuma.
A szerelmi elégedettség mérése
Sternberg elmélete alapján kidolgoztak olyan teszteket is, amelyekkel mérhető a szerelmi elégedettség. Ezek a kérdések arra irányulnak, hogy mennyire érezzük erősnek az intimitást, a szenvedélyt és az elköteleződést a kapcsolatunkban. Az eredmények sokszor meglepőek lehetnek, és rávilágíthatnak olyan vakfoltokra, amelyeket a hétköznapokban észre sem veszünk.
Érdemes időről időre feltenni magunknak a kérdést: mikor éreztük utoljára azt a bizonyos szikrát? Mikor beszéltünk utoljára a legmélyebb érzéseinkről? Mennyire látjuk magunkat a partnerünk mellett tíz év múlva? Ezek a kérdések a háromszög különböző csúcsait szólítják meg, és segítenek fenntartani a tudatosságot.
A mérés célja nem az ítélkezés, hanem a diagnózis. Ha látjuk, hogy melyik terület szorul erősítésre, célzottabban tudunk tenni a kapcsolat javításáért. A szerelem ugyanis nem egy statikus adottság, hanem egy élő organizmus, amely táplálékot és törődést igényel.
A társadalmi hatások és a modern szerelem
Napjainkban a szerelem megélése sokat változott Sternberg elméletének első publikálása óta, de az alapkövek ugyanazok maradtak. A digitális világ, a társkereső applikációk és a közösségi média hatására a szenvedély és az első benyomás szerepe felértékelődött, miközben az elköteleződés és a türelmes intimitásépítés háttérbe szorult. A „fogyasztói szemlélet” a párkapcsolatokba is beszivárgott: ha valami nem működik tökéletesen, hajlamosak vagyunk azonnal lecserélni.
Azonban a pszichológiai szükségleteink nem változtak. Ugyanúgy vágyunk a biztonságra, a megértésre és a mély kötődésre, mint korábban. Sternberg modellje éppen ezért ma is aktuális: emlékeztet minket arra, hogy a valódi, beteljesült szerelemhez nem elég a villámgyors vonzalom, szükség van a lassú építkezésre és a kitartó döntésre is.
A modern ember számára a legnagyobb kihívás az elköteleződés és a szabadságvágy közötti egyensúly megtalálása. Gyakran félünk, hogy az elköteleződéssel elveszítjük önmagunkat, pedig a modell azt mutatja, hogy egy stabil kapcsolat éppen azt a biztonságot adja meg, amelyben a leginkább ki tudunk teljesedni. Az intimitás nem korlátoz, hanem kitágítja a világunkat a másik tapasztalataival.
Hogyan használjuk az elméletet a mindennapokban?
A Sternberg-féle háromszög nemcsak egy elvont tudományos modell, hanem egy praktikus térkép is a boldogabb kapcsolathoz. Az első lépés az önreflexió: nézzünk rá őszintén a saját érzéseinkre. Melyik komponens az, amiben erősnek érezzük magunkat, és melyik az, amit elhanyagoltunk? Gyakran már a felismerés is változást indít el.
A következő lépés a kommunikáció. Osszuk meg a partnerünkkel ezt a modellt, és beszélgessünk róla, ő hogyan látja a közös háromszögünket. Ez egy biztonságos keretet ad a kényesebb témák megbeszéléséhez is, hiszen nem vádaskodunk, hanem egy struktúra mentén elemezzük a kapcsolat dinamikáját.
Végül jöhet a cselekvés. Ha kevés a szenvedély, tervezzünk közös kalandokat. Ha az intimitás kopott meg, vezessünk be napi rituálékat az őszinte beszélgetésekhez. Ha pedig az elköteleződés ingatag, tisztázzuk a közös célokat és értékeket. A szerelem Robert J. Sternberg szerint nem egy misztikus véletlen, hanem egy csodálatos építmény, amelynek mi magunk vagyunk a tervezői és a kivitelezői is.
Minden kapcsolat egyedi és megismételhetetlen, de az összetevők univerzálisak. Ha megértjük a működésüket, képessé válunk arra, hogy ne csak elszenvedői, hanem aktív alakítói legyünk a saját boldogságunknak. A háromszög csúcsai között navigálva megtalálhatjuk azt az egyensúlyt, amely a kiteljesedett, boldog élethez vezet a szeretet és a szerelem világában.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
