Az időskori diszkrimináció, vagy ageizmus, egyre növekvő globális problémát jelent. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) jelentései szerint ez a jelenség számos területen érezteti hatását, a munkaerőpiactól kezdve az egészségügyi ellátáson át egészen a társadalmi interakciókig.
Az ageizmus sztereotípiákon, előítéleteken és diszkriminatív gyakorlatokon alapul, melyek az embereket életkoruk miatt hátrányosan érintik. Ez a negatív hozzáállás nem csupán az idősebb generációk mentális és fizikai egészségére van káros hatással, de a társadalom egészére is.
Az időskori diszkrimináció nem csupán egyéni problémákat okoz, hanem jelentős gazdasági és társadalmi következményekkel is jár.
A munkaerőpiacon például az idősebb munkavállalók gyakran nehezebben találnak állást, vagy alacsonyabb fizetést kapnak hasonló munkakörben dolgozó fiatalabb kollégáikhoz képest. Az egészségügyi ellátásban az ageizmus megnyilvánulhat abban, hogy az idősebb betegek kevésbé kapnak megfelelő kezelést, vagy a tüneteiket kevésbé veszik komolyan.
A WHO hangsúlyozza, hogy az időskori diszkrimináció elleni küzdelem kulcsfontosságú a fenntartható és igazságos társadalom megteremtéséhez. Ez magában foglalja a tudatosság növelését, a sztereotípiák lebontását, és a diszkriminatív gyakorlatok felszámolását.
Az időskori diszkrimináció definíciója és formái
Az időskori diszkrimináció, más néven ageizmus, a WHO definíciója szerint az az idősekkel szembeni negatív attitűdök, előítéletek és diszkriminatív gyakorlatok összessége, melyek az életkorukon alapulnak. Ez a jelenség áthatja a társadalom számos területét, és súlyos következményekkel járhat az idősek mentális és fizikai egészségére, valamint társadalmi beilleszkedésére.
Az ageizmus megnyilvánulhat:
- Sztereotípiák formájában: Például az időseket általában gyengének, lassúnak, feledékenynek vagy technológiailag analfabétának tartják. Ezek a sztereotípiák befolyásolják, hogyan bánnak velük az emberek.
- Előítéletek formájában: Az emberek negatívan ítélik meg az időseket, pusztán az életkoruk miatt. Ez megnyilvánulhat abban, hogy nem bíznak rájuk felelősségteljes feladatokat, vagy nem veszik őket komolyan.
- Diszkrimináció formájában: Az időseket hátrányosan megkülönböztetik a munkahelyen, az egészségügyi ellátásban, a lakhatásban és más területeken. Például a munkáltatók inkább fiatalabb jelölteket választanak, az orvosok pedig kevésbé intenzív kezelést javasolnak az idősebb betegeknek.
Az időskori diszkrimináció nem csupán egyéni attitűdök kérdése, hanem rendszerszintű probléma, amely a társadalom egészét áthatja.
A diszkrimináció konkrét formái között szerepelhet:
- Munkavállalás: Elutasítás állásinterjún, elbocsátás, előléptetés megtagadása.
- Egészségügyi ellátás: Kevésbé alapos kivizsgálás, a szükséges kezelések megtagadása, a betegségek tüneteinek az öregedés számlájára írása.
- Szociális szolgáltatások: A hozzáférés korlátozása, a minőség romlása.
- Média: Az idősek negatív vagy sztereotip ábrázolása.
Az ageizmus elleni küzdelem elengedhetetlen a méltóságteljes öregedés biztosításához és a társadalmi kohézió erősítéséhez. Az oktatás és a tudatosság növelése kulcsfontosságú lépések a probléma kezelésében.
A WHO álláspontja az időskori diszkriminációról és annak következményeiről
A WHO (Egészségügyi Világszervezet) egyre nagyobb aggodalommal figyeli az időskori diszkrimináció globális terjedését. A szervezet szerint ez a jelenség nem csupán etikai probléma, hanem komoly közegészségügyi kockázatot is jelent.
Az időskori diszkrimináció, vagyis az ageizmus, a kor alapján történő sztereotipizálás, előítéletek és diszkrimináció formájában jelenik meg. Ez megnyilvánulhat a munkahelyen, az egészségügyi ellátásban, a médiában és a társadalmi interakciókban is. A WHO kutatásai azt mutatják, hogy az ageizmus negatívan befolyásolja az idősek mentális és fizikai egészségét.
A WHO szerint az időskori diszkrimináció számos formát ölthet:
- Munkahelyi diszkrimináció: Idősebb munkavállalókat elbocsátják, vagy nem veszik fel őket a koruk miatt.
- Egészségügyi ellátásban tapasztalható diszkrimináció: Az idősebb betegek kevésbé kapnak megfelelő kezelést, mert a tüneteiket „az öregedés velejárójának” tekintik.
- Szociális diszkrimináció: Az időseket kirekesztik a társadalmi életből, nem vonják be őket a döntéshozatalba.
A WHO hangsúlyozza, hogy az időskori diszkrimináció nem csak az egyénre van negatív hatással, hanem a társadalom egészére is.
A WHO aktívan dolgozik az ageizmus elleni küzdelemben. Ennek keretében:
- Felhívja a figyelmet a probléma súlyosságára: Kampányokat szervez, amelyek célja a társadalmi tudatosság növelése.
- Támogatja a kutatásokat: Ösztönzi az ageizmus okainak és következményeinek feltárását.
- Javaslatokat tesz a kormányoknak: Segíti a diszkriminációellenes politikák kidolgozását és végrehajtását.
A WHO szerint az időskori diszkrimináció felszámolása érdekében tudatosítani kell az előítéleteket, meg kell változtatni a negatív sztereotípiákat és biztosítani kell, hogy mindenki egyenlő eséllyel vehessen részt a társadalmi életben, kortól függetlenül. A szervezet kiemeli, hogy az aktív és egészséges öregedés elősegítése érdekében elengedhetetlen az ageizmus elleni fellépés.
Az időskori diszkrimináció pszichológiai hatásai az egyénre
Az időskori diszkrimináció, a WHO szerint egyre elterjedtebb jelenség, mélyreható pszichológiai hatásokat gyakorol az érintett egyénekre. A negatív sztereotípiák és előítéletek, amelyek az idősebb korosztályt célozzák, komoly károkat okozhatnak az önértékelésben, a mentális egészségben és a társadalmi beilleszkedésben.
Az egyik leggyakoribb következmény az önértékelés csökkenése. Amikor az idősebb emberek folyamatosan azt hallják, hogy „haszontalanok”, „lassúak” vagy „teher” a társadalom számára, elkezdhetik elhinni ezeket az állításokat. Ez a hiedelem negatív spirált indíthat el, amelyben az egyén egyre kevésbé bízik a saját képességeiben és értékében.
A diszkrimináció gyakran szorongáshoz és depresszióhoz vezet. Az elszigeteltség érzése, a lehetőségek beszűkülése és a jövővel kapcsolatos bizonytalanság mind hozzájárulhatnak a mentális egészség romlásához. A munkahelyi diszkrimináció, például a korai nyugdíjazásra való kényszerítés, különösen traumatikus lehet, mivel elveszíthetik az identitásuk egy fontos részét és a pénzügyi biztonságukat.
Az időskori diszkrimináció nem csupán egyéni probléma, hanem társadalmi is, amely aláássa az idősebb generációk méltóságát és hozzájárulását.
A diszkrimináció társadalmi elszigetelődést is eredményezhet. Az idősebb emberek visszahúzódhatnak a társasági élettől, félve a negatív megítéléstől vagy a kirekesztéstől. Ez az elszigeteltség tovább ronthatja a mentális és fizikai egészséget, mivel a társas kapcsolatok fontos szerepet játszanak a jóllét fenntartásában.
A diszkriminációra adott válaszok között szerepelhet a düh, a frusztráció és a tehetetlenség érzése. Az idősebb emberek úgy érezhetik, hogy igazságtalanul bánnak velük, és nem tudnak tenni ellene. Ez a folyamatos stressz fizikai tüneteket is okozhat, például magas vérnyomást, szívproblémákat és immunrendszeri gyengülést.
A negatív sztereotípiák internalizálódása, azaz a saját magunkra vonatkoztatása is súlyos probléma. Azok az idősebb emberek, akik elfogadják a korukkal kapcsolatos negatív hiedelmeket, rosszabbul teljesíthetnek kognitív feladatokban, lassabban gyógyulhatnak betegségekből és rövidebb ideig élhetnek. Ez a jelenség, amelyet „sztereotípia fenyegetésnek” is neveznek, azt mutatja, hogy a társadalmi elvárások hogyan befolyásolhatják az egyéni teljesítményt.
Társadalmi tényezők, amelyek hozzájárulnak az időskori diszkriminációhoz
Az időskori diszkrimináció, vagy ageizmus, egyre gyakoribb jelenség, melynek kialakulásában számos társadalmi tényező játszik szerepet. Ezek a tényezők gyakran összefonódnak, és erősítik egymást, hozzájárulva az idősek hátrányos megkülönböztetéséhez.
Az egyik legfontosabb tényező a sztereotípiák és előítéletek megléte. A társadalom gyakran negatív képet fest az idősekről, például azt feltételezik róluk, hogy betegek, lassúak, technológiailag analfabéták vagy nem képesek új dolgokat tanulni. Ezek a sztereotípiák befolyásolják a velük szembeni viselkedést, a munkáltatók, szolgáltatók és akár a családtagok is tudattalanul diszkriminálhatják őket.
A fiatal kultusz is jelentős szerepet játszik. A modern társadalmakban a fiatalság, a szépség és a produktivitás kiemelt értékek, ami az időseket háttérbe szoríthatja. Ez a jelenség különösen a munkaerőpiacon érezhető, ahol az idősebb munkavállalók gyakran nehezen találnak munkát, vagy elbocsátják őket.
A társadalmi elszigeteltség és a magány szintén hozzájárulhat az időskori diszkriminációhoz. Az elszigetelt idősek kevésbé tudják képviselni érdekeiket, és kevésbé valószínű, hogy fellépnek a diszkrimináció ellen.
A média is felelős lehet a negatív kép kialakításáért. Ha az időseket ritkán, vagy csak negatív kontextusban ábrázolják, az megerősítheti a meglévő sztereotípiákat. Ezzel szemben, ha az időseket aktív, kompetens és értékes tagjaiként mutatják be a társadalomnak, az segíthet a diszkrimináció csökkentésében.
Emellett a generációk közötti szakadék is növelheti a diszkriminációt. Ha a fiatalabb generációk nem értik meg az idősebbek tapasztalatait és nézőpontjait, az előítéletekhez és a tiszteletlenséghez vezethet.
A nem megfelelő jogi védelem is probléma lehet. Ha nincsenek hatékony jogszabályok az időskori diszkrimináció ellen, az idősek kiszolgáltatottabbá válnak.
Az időskori diszkrimináció és a munkahelyi környezet
Az időskori diszkrimináció, vagy ageizmus, egyre nagyobb problémát jelent a munkahelyeken. A WHO szerint ez a jelenség globálisan terjed, és komoly hatással van az idősebb munkavállalók karrierjére és mentális egészségére.
A munkahelyi ageizmus számos formát ölthet. Gyakori, hogy az idősebb munkavállalókat kevésbé tartják innovatívnak vagy rugalmasnak, mint fiatalabb kollégáikat. Ez ahhoz vezethet, hogy kihagyják őket a képzésekből, előléptetésekből, vagy akár elbocsátják őket, helyükre fiatalabb, olcsóbb munkaerőt véve.
Az időskori diszkrimináció nem csupán etikai kérdés, hanem gazdasági is. A tapasztalt, lojális munkavállalók elvesztése jelentős károkat okozhat a vállalatoknak.
A sztereotípiák is komoly szerepet játszanak. Sokan feltételezik, hogy az idősebb munkavállalók kevésbé képesek elsajátítani új technológiákat, vagy hogy egészségügyi problémáik miatt gyakran hiányoznak majd. Ezek a feltételezések gyakran megalapozatlanok, és figyelmen kívül hagyják az idősebb munkavállalók valós képességeit és tapasztalatait.
A munkahelyi környezet kialakítása kulcsfontosságú a diszkrimináció megelőzésében. Fontos, hogy a cégek explicit módon tiltják az ageizmust a vállalati szabályzatukban, és képzéseket szerveznek a munkavállalók számára a tudatosság növelése érdekében. A rugalmas munkavégzési lehetőségek, mint például a részmunkaidő vagy a távmunka, szintén segíthetnek az idősebb munkavállalók munkahelyen tartásában.
A jogi védelem is elengedhetetlen. Sok országban léteznek törvények, amelyek tiltják az időskori diszkriminációt a munkahelyeken. Azonban a törvények hatékony érvényesítése és a munkavállalók tájékoztatása a jogaikról továbbra is kihívást jelent.
A változás eléréséhez a munkaadóknak, a munkavállalóknak és a kormányoknak is együtt kell működniük. A sztereotípiák leküzdése, a befogadó munkahelyi kultúra megteremtése és a jogi védelem biztosítása mind hozzájárulhat ahhoz, hogy az idősebb munkavállalók teljes mértékben kibontakozhassanak a munkahelyeken.
Az időskori diszkrimináció és az egészségügyi ellátás
Az időskori diszkrimináció, vagy ageizmus, egyre nagyobb problémát jelent az egészségügyi ellátásban. A WHO szerint ez a jelenség aláássa az idősebb emberek méltóságát és rontja az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésüket.
Az egészségügyi szakemberek tudattalanul is előítéletekkel viseltethetnek az idősebb páciensekkel szemben, ami befolyásolhatja a diagnózist, a kezelési javaslatokat és a kommunikáció minőségét. Például, egy idősebb páciens panaszait egyszerűen az öregedés velejárójának tekinthetik, anélkül, hogy alaposabban kivizsgálnák a háttérben meghúzódó okokat.
Az ageizmus megnyilvánulhat abban is, hogy az időseknek kevésbé kínálnak fel bizonyos orvosi beavatkozásokat, például műtéteket vagy komplex terápiákat, feltételezve, hogy azok kevésbé lennének hatékonyak vagy túl kockázatosak számukra. Ez a gyakorlat ellentétes az etikus orvosi elvekkel, melyek szerint minden páciensnek joga van a legjobb elérhető ellátáshoz.
Az időskori diszkrimináció az egészségügyi ellátásban nem csak etikai kérdés, hanem közegészségügyi probléma is, mely jelentősen befolyásolja az idősek életminőségét és várható élettartamát.
Az ageizmus leküzdése érdekében fontos a tudatosság növelése az egészségügyi szakemberek körében. Képzésekkel és oktatási programokkal lehet segíteni abban, hogy felismerjék és leküzdjék a saját előítéleteiket. Emellett elengedhetetlen az idősebb páciensek aktív bevonása a saját ellátásukba, biztosítva számukra a megfelelő tájékoztatást és a döntéshozatalban való részvételt.
A betegek jogainak védelme és a diszkriminációellenes intézkedések bevezetése az egészségügyi intézményekben szintén kulcsfontosságú lépés az ageizmus visszaszorításában. Az egészségügyi rendszernek aktívan kell fellépnie az időskori diszkrimináció ellen, hogy minden idős ember méltóságteljes és egyenlő bánásmódban részesüljön.
Az időskori diszkrimináció és a média reprezentáció
Az időskori diszkrimináció, vagy ageizmus, a WHO szerint egyre nagyobb problémát jelent világszerte. A média jelentős szerepet játszik abban, ahogyan az időseket ábrázolja, és ez a reprezentáció nagyban befolyásolja a társadalmi attitűdöket.
A médiában megjelenő sztereotípiák gyakran negatív képet festenek az idősekről. Sokan betegesnek, gyengének, technológiailag analfabétának, vagy épp demensnek ábrázolják őket. Ez a fajta reprezentáció megerősítheti az előítéleteket és a diszkriminatív viselkedést.
Azonban nem csak a negatív ábrázolás a probléma. Az idősek gyakran hiányoznak a médiából, különösen a fiatalabb közönséget célzó tartalmakból. Ez a láthatatlanság azt az üzenetet közvetítheti, hogy az idősek nem relevánsak, vagy nem fontosak a társadalom számára.
A média felelőssége, hogy valósághű és sokszínű képet mutasson az idősekről, elkerülve a sztereotípiákat és a marginalizálást.
A pozitív és valósághű reprezentáció növelheti az idősek önbecsülését, csökkentheti a társadalmi elszigeteltséget, és elősegítheti a generációk közötti jobb megértést.
Azonban a média szerepe nem csak a reprezentációban merül ki. Fontos, hogy felhívja a figyelmet az időskori diszkriminációra, bemutassa annak következményeit, és ösztönözze a társadalmi változást.
Az időskori diszkrimináció elleni jogi és etikai megközelítések
Az időskori diszkrimináció, mely a WHO szerint egyre elterjedtebb jelenség, komoly jogi és etikai kérdéseket vet fel. A jogi megközelítések célja, hogy védelmet nyújtsanak az idősebb emberek számára a munkahelyen, az egészségügyi ellátásban, a lakhatásban és más területeken. Számos országban léteznek diszkriminációellenes törvények, melyek tiltják az életkoron alapuló megkülönböztetést.
Az etikai megközelítések a társadalmi attitűdök megváltoztatására összpontosítanak. A korosztályok közötti szolidaritás erősítése, az idősek megbecsülése és a velük szembeni sztereotípiák lebontása kulcsfontosságú. Az etikai dilemmák gyakran az erőforrások elosztásával kapcsolatosak, például az egészségügyben, ahol az életkor befolyásolhatja a kezelésekhez való hozzáférést.
Az időskori diszkrimináció elleni küzdelem nem csupán jogi kérdés, hanem társadalmi felelősség is.
A jogi és etikai keretrendszereknek együttesen kell működniük ahhoz, hogy méltóságteljes és igazságos életet biztosítsanak az idősek számára. Az oktatás és a tudatosságnövelés fontos szerepet játszanak abban, hogy a társadalom felismerje és elítélje az időskori diszkriminációt. A társadalmi normák megváltoztatása elengedhetetlen ahhoz, hogy az idősek teljes mértékben részt vehessenek a társadalmi életben.
A jogi és etikai megközelítések mellett fontos a személyes felelősség is. Mindenkinek törekednie kell arra, hogy tisztelettel és empátiával viszonyuljon az idősebb emberekhez, és fellépjen az időskori diszkrimináció minden formája ellen.
Személyes történetek: Az időskori diszkrimináció áldozatainak tapasztalatai
Az időskori diszkrimináció, ahogy a WHO is rámutat, egyre több ember életét keseríti meg. A statisztikák mögött azonban valós emberek és valós történetek állnak. Nézzünk meg néhányat:
Mária, 68 éves, korábban könyvelőként dolgozott, elmesélte, hogy a nyugdíjba vonulása után szeretett volna visszatérni a munkaerőpiacra részmunkaidőben. Több helyre is jelentkezett, de szinte mindenhol az volt a válasz, hogy „fiatalosabb, dinamikusabb kollégát keresnek”. Mária úgy érezte, a tudása és a tapasztalata semmit sem számított, csak a kora.
József, 72 éves, egykor mérnök, hasonló tapasztalatokról számolt be. „Azt mondták, ‘köszönjük, hogy jelentkezett, de a pozícióhoz szükséges szoftvereket valószínűleg már nem tudná olyan gyorsan elsajátítani, mint egy fiatalabb kolléga’. Pedig folyamatosan képzem magam, és naprakész vagyok a technológiai újdonságokkal kapcsolatban!”
Anna, 75 éves, egy szociális otthonban él. Panaszkodott, hogy az otthonban dolgozó fiatalabb gondozók néha lekezelően beszélnek vele és a többi lakóval. „Mintha nem is értenénk, amit mondanak. Lassabban, hangosabban beszélnek, mint egy kisgyerekkel. Pedig csak lassabban reagálunk, de nem vagyunk buták!”
Az időskori diszkrimináció nem csupán a munkaerőpiacon jelenik meg, hanem az egészségügyben, a szociális ellátásban és a mindennapi élet számos területén.
Sok idős ember arról számol be, hogy a közszolgáltatásokhoz való hozzáférésük is nehezebb, mert feltételezik róluk, hogy nem értenek a digitális eszközökhöz, vagy nehezen tudják intézni az ügyeiket online.
A negatív sztereotípiák, mint például az, hogy az idősek lassúak, feledékenyek, vagy nem képesek új dolgokat tanulni, nagyban hozzájárulnak az időskori diszkriminációhoz. Ezek a sztereotípiák nemcsak a munkahelyeken, hanem a társadalmi interakciók során is megjelennek, és mélyen befolyásolják az idősek önbecsülését és életminőségét.
A WHO hangsúlyozza, hogy az időskori diszkrimináció elleni küzdelem érdekében fontos a társadalmi szemléletformálás, a generációk közötti párbeszéd ösztönzése, valamint a jogi szabályozás megerősítése.
Az idősek tapasztalatai rávilágítanak arra, hogy az időskori diszkrimináció komplex probléma, amely mélyen gyökerezik a társadalmi attitűdökben és sztereotípiákban. A változás eléréséhez szükség van az egyéni és a társadalmi szintű fellépésre is.
Intervenciók és stratégiák az időskori diszkrimináció csökkentésére
Az időskori diszkrimináció elleni küzdelem összetett feladat, mely többoldalú intervenciókat és átfogó stratégiákat igényel. A WHO jelentése szerint az időskori diszkrimináció növekvő tendenciája rávilágít a sürgős beavatkozás szükségességére.
Az egyik legfontosabb terület a közvélemény formálása. Tudatosító kampányok segítségével fel kell hívni a figyelmet az időskori diszkrimináció létezésére és káros hatásaira. Ezek a kampányok célcsoportja a teljes társadalom, beleértve a fiatalabb generációkat is, hogy megelőzzék a negatív sztereotípiák kialakulását.
A munkahelyi diszkrimináció elleni fellépés kulcsfontosságú. Ennek érdekében:
- Törvényi szabályozás: A munka törvénykönyvében szigorúan kell tiltani az életkor alapú diszkriminációt.
- Képzések: A munkáltatóknak és a HR szakembereknek képzéseket kell tartani a tudatosság növelése és a diszkriminatív gyakorlatok elkerülése érdekében.
- Panaszkezelési mechanizmusok: Létre kell hozni hatékony panaszkezelési mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik az áldozatok számára, hogy bejelentsék a diszkriminációt.
Az egészségügyi ellátás terén is gyakori az időskori diszkrimináció. Az orvosok és ápolók gyakran kevésbé veszik komolyan az idősek panaszait, vagy nem biztosítják számukra a megfelelő kezelést. Ennek megakadályozására:
- Oktatás: Az orvosi egyetemeken és ápolóképző intézményekben hangsúlyt kell fektetni az időskorúak specifikus igényeire és a velük való kommunikációra.
- Protokollok: Standard protokollokat kell kidolgozni az időskorú betegek ellátására, hogy biztosítsák a méltányos és egyenlő bánásmódot.
A társadalmi kirekesztés és az időskori diszkrimináció szoros összefüggésben állnak. A társadalomnak aktívan kell támogatnia az idősek részvételét a közösségi életben.
A társadalmi részvétel ösztönzése érdekében:
- Önkéntesség: Támogatni kell az idősek önkéntes tevékenységét.
- Oktatás: Biztosítani kell a hozzáférést az élethosszig tartó tanuláshoz.
- Technológia: Segíteni kell az időseket a technológia használatában, hogy kapcsolatban maradhassanak a világgal.
A média szerepe is kiemelkedő az időskori diszkrimináció elleni küzdelemben. A média felelőssége, hogy valósághűen és pozitívan ábrázolja az időseket, elkerülve a sztereotipikus ábrázolást. A pozitív példák bemutatása és az idősek sikertörténeteinek megosztása segíthet megváltoztatni a közvéleményt.
A fent említett intervenciók és stratégiák együttes alkalmazása elengedhetetlen az időskori diszkrimináció csökkentéséhez és egy inkluzívabb, igazságosabb társadalom megteremtéséhez.
A pozitív időskép és az aktív időskor szerepe a diszkrimináció elleni küzdelemben
A WHO jelentése rámutat arra, hogy az időskori diszkrimináció egyre növekvő probléma, azonban a pozitív időskép és az aktív időskor kulcsszerepet játszanak a jelenség elleni küzdelemben. A társadalom általános idősképének megváltoztatása elengedhetetlen a diszkriminatív gyakorlatok visszaszorításához.
Ahelyett, hogy az időseket teherként vagy a társadalom passzív tagjaiként ábrázolnánk, a hangsúlyt a tapasztalataikra, tudásukra és hozzájárulásukra kell helyezni. Az aktív időskor nem csupán a fizikai aktivitást jelenti, hanem a szellemi frissességet, a társadalmi részvételt és a folyamatos tanulást is.
Az aktív időskor elősegíti az idősek önbecsülésének növekedését, csökkenti a szorongást és a depressziót, ezáltal ellenállóbbá teszi őket a diszkrimináció negatív hatásaival szemben.
A pozitív időskép és az aktív időskor támogatása érdekében:
- Növelni kell az idősek láthatóságát a médiában, valós és inspiráló történetek bemutatásával.
- Lehetőséget kell teremteni a generációk közötti párbeszédre, hogy a fiatalabb generációk megismerhessék az idősek értékeit.
- Támogatni kell az idősek részvételét a munkaerőpiacon, figyelembe véve a tapasztalatukat és szakértelmüket.
A munkahelyeken például a kor alapú diszkrimináció gyakran megnyilvánul a képzésekből való kihagyásban, a karrierlehetőségek korlátozásában és a kényszerű nyugdíjazásban. Az aktív időskor koncepciója arra ösztönzi a munkáltatókat, hogy értékeljék az idősebb munkavállalók tudását és tapasztalatát, és biztosítsák számukra a lehetőséget a további fejlődésre és a munkahelyi részvételre.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
