A mindennapi életünk során hozott döntéseink többsége szinte észrevétlenül, rutinszerűen zajlik le. Reggel kiválasztjuk a ruhánkat, eldöntjük, mit reggelizünk, és meghatározzuk a napi teendők sorrendjét. Vannak azonban olyan pillanatok, amikor a választás súlya szinte elviselhetetlennek tűnik, és a bizonytalanság bénító ereje megállásra kényszerít minket. Ilyenkor érezzük a belső feszültséget, a gyomorszorító félelmet a hibázástól, és azt a vágyat, hogy bárcsak létezne egy kristálygömb, amely megmutatja a helyes utat.
A pszichológia régóta kutatja, miért olyan nehéz bizonyos helyzetekben határozottnak lenni, még akkor is, ha minden tény a rendelkezésünkre áll. Az érzelmi bevonódás, a pillanatnyi vágyak és a hosszú távú célok közötti konfliktus gyakran ködbe burkolja az ítélőképességünket. A stressz hatására az agyunk érzelmi központja, az amygdala átveszi az irányítást, háttérbe szorítva a logikus gondolkodásért felelős prefrontális kérget. Ez a biológiai válaszreakció vezet ahhoz a beszűkült állapothoz, amelyben csak a közvetlen következményeket látjuk, és képtelenek vagyunk távolabbról tekinteni a problémára.
A 10-10-10 szabály egy rendkívül hatékony gondolkodási keretrendszer, amely segít eltávolodni a pillanatnyi érzelmi viharoktól azáltal, hogy tudatosan megvizsgáljuk döntésünk következményeit három különböző idősíkon: tíz perc, tíz hónap és tíz év távlatában. Ez a módszer kényszeríti az elmét a távlatváltásra, segítve a rövid távú impulzusok és a valódi értékek elkülönítését, így tisztább és magabiztosabb választásokat tesz lehetővé a magánéletben és a karrierben egyaránt.
Az érzelmek és a racionalitás örök csatája
Amikor válaszút elé kerülünk, ritkán vagyunk teljesen racionálisak, még ha szeretnénk is ezt hinni magunkról. Az emberi döntéshozatal mélyen beágyazódik az érzelmi tapasztalatainkba és a múltbeli mintáinkba. Gyakran előfordul, hogy egy döntéshelyzetben nem a jelenlegi tényekre reagálunk, hanem egy régi félelemre vagy egy be nem teljesült vágyra. Ez a belső dinamika az, ami sokszor irracionális irányba terel minket, vagy éppen megakadályozza, hogy egyáltalán lépni merjünk.
A modern neurológia rávilágított arra, hogy az érzelmek nélkülözhetetlenek a döntéshozatalhoz, de egyben a legnagyobb akadályt is jelenthetik. Ha túl közel vagyunk egy problémához, a látóterünk beszűkül, és csak a közvetlen nyereséget vagy veszteséget érzékeljük. Ezt nevezzük „időbeli rövidlátásnak”, amikor a jövőbeli énünk szükségleteit feláldozzuk a jelenlegi énünk kényelme vagy pillanatnyi megkönnyebbülése érdekében. Ez a jelenség áll a halogatás, a meggondolatlan vásárlások vagy a romboló viták hátterében is.
Ahhoz, hogy visszaszerezzük az irányítást a választásaink felett, szükségünk van egy olyan eszközre, amely kivezet minket a „most” szorításából. A 10-10-10 módszer pontosan ezt teszi lehetővé: egyfajta mentális időutazásra hív, ahol a különböző idősíkok tanácsadóként szolgálnak. Segítségével lecsendesíthetjük a pillanatnyi zajt, és meghallhatjuk a belső bölcsességünket, amely már tudja, mi szolgálja a hosszú távú jólétünket.
A döntéseink határozzák meg az életünk minőségét, de a döntéseink minőségét az határozza meg, mennyire vagyunk képesek felülemelkedni a pillanatnyi érzelmeinken.
Honnan ered ez a különleges módszer
Bár a tudatos jelenlét és a hosszú távú tervezés évezredes filozófiai koncepciók, a konkrét 10-10-10 szabályt Suzy Welch, amerikai üzleti újságíró és író tette világszerte ismertté. Welch saját életének kaotikus időszakaiban fejlesztette ki ezt a technikát, amikor egyszerre próbált helytállni sikeres karrierista nőként és többgyermekes anyaként. Rájött, hogy a legtöbb stresszforrása abból adódott, hogy képtelen volt rangsorolni a feladatait, és minden apró döntést élet-halál kérdésként kezelt.
A módszer megszületése egy olyan felismerésnek köszönhető, amely szerint a legtöbb döntésünkkel kapcsolatos aggodalom elpárolog, ha elegendő idő telik el. Welch rájött, hogy ha szisztematikusan felteszi magának a kérdést a három idősíkkal kapcsolatban, a prioritások szinte maguktól a helyükre kerülnek. Ami tíz perc múlva még katasztrófának tűnik, az tíz hónap múlva már csak egy távoli emlék, tíz év múlva pedig talán teljesen jelentéktelenné válik.
Ez a felismerés nemcsak Welch életét tette rendszerezettebbé, hanem milliók számára nyújtott kapaszkodót világszerte. A módszer egyszerűsége rejti a legnagyobb erejét: nem igényel bonyolult táblázatokat vagy mély önismereti elemzést, csupán három őszinte választ három egyszerű kérdésre. Ez a strukturált megközelítés segít áthidalni a szakadékot aközött, akinek ma érezzük magunkat, és akivé válni szeretnénk a jövőben.
Az első lépés: A tízperces távlat
Amikor szembesülünk egy nehéz kérdéssel, az első reakciónk szinte mindig érzelmi alapú. Ebben a fázisban azt vizsgáljuk meg, hogyan fogunk érezni közvetlenül a döntés meghozatala után. Tíz perc múlva a választásunk friss lesz, és a hozzá kapcsolódó érzelmek – legyen az megkönnyebbülés, bűntudat, félelem vagy izgalom – a legmagasabb hőfokon égnek. Ez az idősík a „most” kiterjesztése, ahol még az ösztöneink dominálnak.
Érdemes megfigyelni, hogy a tízperces távlatban gyakran a konfliktuskerülés vagy az azonnali élvezetvágy vezérel minket. Ha például egy nehéz beszélgetést kellene kezdeményeznünk a partnerünkkel, tíz perc múlva valószínűleg feszültséget és kényelmetlenséget éreznénk. Ha azonban úgy döntünk, hogy elhallgatjuk a problémát, tíz perc múlva átmeneti nyugalmat tapasztalhatunk. Itt szembesülünk azzal a kísértéssel, hogy a rövid távú fájdalom elkerülése érdekében rossz hosszú távú döntést hozzunk.
Ebben a szakaszban fontos, hogy ne ítélkezzünk az érzéseink felett, csak vegyük őket számba. Ismerjük el, ha félünk, ha dühösek vagyunk, vagy ha vágyunk valamire. A tízperces horizont segít tudatosítani a pillanatnyi reakcióinkat, de nem szabad hagyni, hogy ez legyen az egyedüli iránytűnk. Ez csupán az első réteg, amelyet le kell hántanunk a döntésünkről, hogy mélyebbre áshassunk a valódi motivációinkhoz.
| Időtáv | Fókusz | Domináns tényező |
|---|---|---|
| 10 perc | Azonnali következmények | Érzelmek, ösztönök |
| 10 hónap | Középtávú hatások | Gyakorlatiasság, következetesség |
| 10 év | Hosszú távú életút | Értékek, életcél |
A második lépés: A tíz hónapos távlat
Amikor tíz hónapot ugrunk előre az időben, a környezet már gyökeresen megváltozik. Ebben az idősíkban a döntésünk közvetlen érzelmi utóhatásai már régen lecsendesedtek. A tíz hónap elegendő idő ahhoz, hogy a választásunk gyakorlati következményei láthatóvá váljanak, de még nem olyan távoli, hogy ne tudnánk vele azonosulni. Ez az idősík segít felmérni, hogy a döntésünk mennyire fenntartható és milyen irányba tereli a mindennapjainkat.
Gondoljunk bele: ha tíz hónapja hoztunk meg egy döntést, ma már valószínűleg látnánk annak gyümölcsét vagy éppen a hiányosságait. Ha elkezdtünk egy új tanfolyamot, tíz hónap múlva már a vizsgákra készülnénk vagy már használnánk az új tudást. Ha felmondtunk egy munkahelyen, tíz hónap után már túl lennénk a beilleszkedés nehézségein az új helyen. Ebben a távlatban már nem a félelem vagy az izgalom dominál, hanem az elégedettség vagy a megbánás.
A tíz hónapos vizsgálat során feltehetjük magunknak a kérdést: Vajon ez a döntés segít-e közelebb kerülni a céljaimhoz az év végére? Milyen hatással lesz a kapcsolataimra és a napi rutinomra? Itt válik el a búza a pelyvától, hiszen ami tíz perc múlva jó ötletnek tűnt (például egy impulzív költekezés), az tíz hónap múlva már csak egy üres bankszámla és egy elfeledett tárgy képében köszönhet vissza. Ez az idősík a józan ész és a tervezés terepe.
A harmadik lépés: A tíz éves távlat
Ez a legfontosabb és egyben a legnehezebben elképzelhető szakasz. Tíz év egy hatalmas időintervallum, amely alatt életünk szinte minden területe megváltozhat. Amikor ilyen messzire tekintünk, a napi apróságok, a sérelmek és a pillanatnyi kényelmetlenségek teljesen elhalványulnak. Itt már csak a nagy kép marad: az ember, akivé válni szeretnénk, a hatás, amit a világra gyakorolunk, és az emlékek, amiket magunkkal viszünk.
A tízéves távlatban a döntésünket az alapvető értékeink szűrőjén keresztül vizsgáljuk. Vajon tíz év múlva számítani fog ez a konfliktus? Vajon büszke leszek arra, hogy megtettem ezt a lépést, vagy éppen arra, hogy volt bátorságom nemet mondani? Ebben a dimenzióban a félelem általában értelmét veszti. Rájövünk, hogy az igazán nagy hibákat nem azzal követjük el, hogy cselekszünk, hanem azzal, ha hagyjuk elszaladni az életet a bénító bizonytalanság miatt.
Gyakran tapasztalhatjuk, hogy ami tíz percig borzasztóan fontosnak tűnt, az tíz év távlatából nézve nevetséges aprósággá zsugorodik. Fordítva is igaz: azok a nehéz, félelemmel teli döntések, amelyeket a fejlődésünk érdekében hozunk meg, tíz év múlva az életünk legfontosabb mérföldköveinek bizonyulhatnak. Ez a perspektíva ad nekünk igazi bátorságot, hiszen rávilágít arra, hogy a valódi tragédia nem a hibázás, hanem a stagnálás és az önazonosság elvesztése.
Miért bukunk el a döntési helyzetekben
Sokan kérdezik, hogy ha ennyire egyszerű ez a logika, miért nem használjuk ösztönösen. A válasz az agyunk fejlődéstörténetében rejlik. Az evolúció során a túlélésünk azon múlt, hogy mennyire gyorsan tudtunk reagálni a közvetlen veszélyekre. Egy ragadozó elől menekülve nem volt időnk tízéves távlatokban gondolkodni. Ez a „túélő üzemmód” ma is bennünk él, és minden stresszes helyzetben aktiválódik.
A modern világunkban azonban a legtöbb döntésünk nem élet-halál kérdése, mégis az agyunk ugyanazt a vészjelzést küldi. Amikor félünk megszólalni egy értekezleten vagy félünk véget vetni egy mérgező kapcsolatnak, az agyunk úgy kezeli a helyzetet, mintha egy fizikai fenyegetéssel állnánk szemben. A 10-10-10 szabály segít „becsapni” ezt a primitív rendszert, és visszaterelni a gondolkodást a modern, elemző agyi területekre.
Emellett ott van az információs túlterheltség problémája is. A mai kor embere több választási lehetőséggel szembesül egy nap alatt, mint dédszüleink egy egész évben. Ez a bőség zavara döntési fáradtsághoz vezet. Estére már annyira kimerül az önkontrollért és logikáért felelős energiánk, hogy hajlamosak vagyunk a legkisebb ellenállás irányába mozdulni, ami ritkán egyezik meg a hosszú távú érdekeinkkel.
A döntési fáradtság alattomosan foszt meg minket az álmainktól. Amikor elfáradunk a választásban, nem a legjobbat választjuk, hanem a legkönnyebbet.
A módszer alkalmazása a párkapcsolatokban
A legintenzívebb érzelmeinket gyakran a szeretteinkkel kapcsolatban éljük meg, ezért itt a legkönnyebb elveszíteni a fejünket. Képzeljünk el egy vitát, ahol a partnerünk olyat mondott, ami mélyen megbántott. Az első impulzusunk talán a visszavágás, egy szarkasztikus megjegyzés vagy a duzzogás. Ha alkalmazzuk a 10-10-10 szabályt, a kép azonnal árnyaltabbá válik.
Tíz perc múlva, ha jól beolvastunk neki, talán érezhetünk egyfajta győzelmi mámort vagy a feszültség kiadását. Tíz hónap múlva azonban ez a kis tüskés megjegyzés egy tégla lehet a falban, ami eltávolít minket egymástól, és meggyengíti a bizalmat. Tíz év múlva pedig valószínűleg már nem is emlékszünk a vita tárgyára, de arra igen, hogy mennyire tiszteltük és szerettük egymást a nehéz pillanatokban. Ez a felismerés segíthet abban, hogy a pillanatnyi düh helyett a kapcsolódást válasszuk.
Ugyanez igaz a nagy döntésekre is, mint az összeköltözés, a házasság vagy a gyermekvállalás. Ezekben a helyzetekben a tízperces távlat gyakran a félelemről szól: „Készen állok erre?”, „Mi lesz, ha nem működik?”. A tíz hónapos és tíz éves távlat viszont segít meglátni a közös fejlődést, a családépítést és azt az értéket, amit egy stabil partnerkapcsolat jelent az életünkben. A módszer segít elkülöníteni az egészséges izgalmat a valódi figyelmeztető jelektől.
Karrier és hivatás: Út a kiteljesedés felé
A munkahelyi környezetben a 10-10-10 szabály igazi stratégiai fegyver lehet. Vegyük például a munkahelyváltás dilemmáját. Tíz percig rettegünk a bizonytalanságtól, az interjúktól és a kudarctól. Tíz hónap múlva azonban már élvezhetnénk az új kihívásokat, a jobb fizetést vagy a támogatóbb közösséget. Tíz év múlva pedig visszatekintve azt látnánk, hogy ez a váltás volt a katalizátora a szakmai fejlődésünknek.
Ez a gondolkodásmód segít a napi feladatok menedzselésében is. Gyakran elveszünk az „urgent” (sürgős) feladatok tengerében, miközben elhanyagoljuk az „important” (fontos) dolgokat. Ha megkérdezzük magunktól, hogy az a válasz e-mail tíz hónap múlva számítani fog-e, valószínűleg nemmel felelünk. De ha azt kérdezzük, hogy egy új készség elsajátítása számítani fog-e tíz év múlva, a válasz határozott igen. A módszer tehát segít a valódi értékteremtésre fókuszálni a látszattevékenységek helyett.
Sokan ragadnak bele egy kényelmes, de nem kielégítő állásba a biztonság illúziója miatt. A 10-10-10 szabály rávilágít arra a csendes tragédiára, amit a „még tíz évig itt maradok” jelentene. Segít szembenézni azzal a ténnyel, hogy a rövid távú kényelem ára gyakran a hosszú távú boldogtalanság és a kiégés. Ez a perspektíva adja meg azt a szükséges lökést, hogy merjünk kockáztatni a távolabbi céljaink érdekében.
Pénzügyi tudatosság és a három idősík
A pénzkezelés terén az impulzusvásárlás a legnagyobb ellenségünk. A fogyasztói társadalom arra kondicionál minket, hogy csak a következő tíz percre gondoljunk. A reklámok azt sulykolják, hogy az azonnali kielégülés az egyetlen út a boldogsághoz. Amikor meglátunk egy akciós terméket, amire valójában nincs szükségünk, a tízperces távlatban csak az örömöt és a birtoklási vágyat érezzük.
Ha azonban megállunk egy pillanatra, és belegondolunk a tíz hónapos távlatba, látjuk a hitelkártya-tartozást vagy azt az összeget, amit hasznosabb dologra is félretehettünk volna. Tíz év távlatából pedig az a tárgy valószínűleg már a szeméttelepen lesz, miközben az érte kifizetett összeg – kamatos kamattal növelve – komoly biztonsági tartalékot vagy egy nagy álmunk megvalósítását jelenthetné. A szabály segít tudatosítani, hogy minden elköltött forint egy döntés a jelenbeli élvezet és a jövőbeli szabadság között.
Ugyanez a logika érvényes a befektetésekre is. Sokan azért nem mernek elkezdeni takarékoskodni, mert a jelenben lemondásnak élik meg. De ha tízéves horizonton nézzük, a kis lépések hatalmas változássá állnak össze. A 10-10-10 szabály megtanít minket arra, hogy a jövőbeli énünkre ne idegenként, hanem szövetségesként tekintsünk, akinek a boldogulása most a mi kezünkben van.
Hogyan építsük be a szabályt a mindennapjainkba
Ahhoz, hogy a módszer valóban működjön, nem elég csak elméletben ismerni, gyakorlattá kell tenni. Kezdetben érdemes leírni a válaszokat. Vegyünk elő egy füzetet, írjuk fel a dilemmánkat, majd húzzunk három oszlopot. Amikor a gondolataink papírra kerülnek, az agyunk kénytelen strukturáltabban működni, és kevésbé tud elmenekülni a kényelmetlen igazságok elől.
Nem kell megvárni a nagy sorsfordulókat a gyakorlással. Kezdjük kicsiben! Legyen szó egy edzés kihagyásáról, egy egészségtelen vacsoráról vagy egy apróbb munkahelyi súrlódásról. Minél többször használjuk a szabályt egyszerű helyzetekben, annál inkább rutinná válik, és annál természetesebben fog jönni a segítségünkre a valóban sorsdöntő pillanatokban. Idővel már nem is lesz szükségünk papírra, a három kérdés automatikusan felmerül bennünk.
Fontos, hogy legyünk őszinték magunkkal. Ha tíz perc múlva rosszul fogjuk érezni magunkat, ismerjük el. Ha tíz év múlva semmilyen jelentősége nem lesz a döntésünknek, ne csináljunk belőle drámát. A cél nem az érzelmek elnyomása, hanem azok kontextusba helyezése. Ez a fajta tudatosság egyfajta belső békét ad, hiszen tudjuk, hogy miért hozzuk meg azt a döntést, amit végül választunk.
A kognitív távolságtartás ereje
Pszichológiai szempontból a 10-10-10 szabály a kognitív távolságtartás elvén alapul. Ez azt jelenti, hogy képessé válunk a saját tapasztalatainkat egyfajta külső szemlélőként vizsgálni. Amikor eltávolodunk a problémától térben vagy időben, csökken az érzelmi reaktivitásunk, és nő a tisztánlátásunk. Ez a technika hasonlít ahhoz, amikor egy jó barátunknak adunk tanácsot: az ő helyzetében sokkal könnyebben látjuk a megoldást, mert nem vagyunk érzelmileg elkötelezve a pillanatnyi nehézségeknek.
A szabály segítségével önmagunk barátjává válunk. A tízéves énünk egy bölcs mentor, aki már tudja, mi a fontos. A tíz hónapos énünk a gyakorlatias menedzser, aki látja a folyamatokat. A tízperces énünk pedig az érzékeny gyermek, akinek megértésre és néha korlátokra van szüksége. Ezen három szereplő közötti párbeszéd hozza létre a kiegyensúlyozott döntést.
Ez a távolságtartás megvéd minket az úgynevezett „fókuszálási illúziótól” is. Ez az a jelenség, amikor egyetlen tényezőt – például egy elszalasztott lehetőséget vagy egy kritikát – felnagyítunk, és úgy érezzük, az egész életünk ezen múlik. A 10-10-10 szabály visszateszi ezt az apró darabot a nagy kirakósba, ahol végre elfoglalhatja a valós méretének megfelelő helyet.
A bölcsesség nem más, mint képesség arra, hogy a pillanatnyi eseményeket a végtelenség távlatából szemléljük.
Gyakori akadályok és megoldásuk
Bár a módszer egyszerű, az alkalmazása során ütközhetünk nehézségekbe. Az egyik leggyakoribb akadály, hogy tíz év távlatából mindenre azt mondjuk: „Úgysem fog számítani”. Ez nihilista gondolkodáshoz vezethet, ahol semminek nincs súlya. Ilyenkor emlékeztessük magunkat, hogy bár a konkrét esemény talán nem számít, az az ember, akivé a döntéseink által válunk, nagyon is fontos. A jellemünk tíz évnyi apró döntés eredménye.
Egy másik probléma lehet, ha túl sokáig ragadunk a tízperces távlatban, és hagyjuk, hogy az érzelmek elárasszanak minket. Ha azt érezzük, hogy a félelem túl erős, tartsunk egy kis szünetet. Menjünk el sétálni, lélegezzünk mélyeket, és csak utána térjünk vissza a tíz hónapos és tíz éves kérdésekhez. Néha a biológiai nyugalomra van szükség ahhoz, hogy a mentális időutazás sikeres legyen.
Vannak helyzetek, amikor a három idősík válaszai ellentmondanak egymásnak. Tíz perc múlva rossz lesz, tíz hónap múlva semleges, tíz év múlva pedig nagyszerű. Ilyenkor a prioritásokat nekünk kell meghatároznunk. Általában a hosszabb távú idősíkoknak kell nagyobb súlyt adni, de nem szabad teljesen figyelmen kívül hagyni a jelent sem. A megoldás egy olyan kompromisszum, amely figyelembe veszi a jövőbeli célokat, de elviselhetővé teszi a jelenbeli utat is.
Az önismeret mélyítése a szabályon keresztül
A 10-10-10 szabály rendszeres használata mellett észrevehetünk bizonyos mintázatokat a döntéseinkben. Talán rájövünk, hogy mindig a tízperces kényelmet választjuk a tízéves fejlődés helyett, vagy éppen ellenkezőleg, annyira a távoli jövőben élünk, hogy elfelejtjük élvezni a jelent. Ezek a felismerések kulcsfontosságúak az önismereti utunkon.
A módszer rávilágít a valódi értékeinkre is. Ha egy döntésnél a tízéves távlatban a család és a nyugalom jelenik meg legfontosabbként, akkor hiába kínálnak tíz hónap múlva egy stresszes, de jól fizető állást, tudni fogjuk, hogy az nem a mi utunk. A szabály tehát egyfajta belső iránytűvé válik, amely segít abban, hogy az életünk ne véletlenszerű események sorozata, hanem egy tudatosan felépített történet legyen.
Minél inkább összhangba kerülnek a rövid és hosszú távú döntéseink az értékeinkkel, annál kevesebb belső feszültséget fogunk tapasztalni. Az úgynevezett kognitív disszonancia – az az állapot, amikor mást teszünk, mint amiben hiszünk – csökkenni fog. Ez pedig közvetlenül vezet a magasabb önbecsüléshez és a mélyebb élettel való elégedettséghez.
A döntéshozatal szabadsága
Végső soron a 10-10-10 szabály nem arról szól, hogy korlátozzon minket, vagy hogy minden pillanatunkat kínos elemzésnek vessük alá. Éppen ellenkezőleg: a szabadságról szól. Arról a szabadságról, hogy ne legyünk a pillanatnyi hangulataink, a környezetünk elvárásainak vagy a múltbeli félelmeinknek a rabjai. Lehetőséget ad arra, hogy saját magunk írjuk a sorsunkat.
Amikor megtanuljuk uralni a döntési folyamatainkat, rájövünk, hogy nincs „rossz” döntés abban az értelemben, hogy minden választásból tanulhatunk. A valódi hiba az, ha nem mi döntünk, hanem hagyjuk, hogy az események sodorjanak minket. A módszer használatával visszavesszük az irányítást, és még ha a választásunk nehézségekkel is jár, tudni fogjuk, miért hoztuk meg, és miért érdemes kitartani mellette.
Kezdjük el még ma alkalmazni ezt a szemléletmódot. Figyeljük meg, hogyan változik meg a gondolkodásunk, hogyan simulnak el a korábban megoldhatatlannak tűnő dilemmák. A tíz perc, tíz hónap és tíz év hármasa nem csak egy szabály, hanem egy újfajta látásmód, amely segít felfedezni az életünkben rejlő végtelen lehetőségeket és a bennünk lakozó erőt.
Ahogy egyre magabiztosabbá válunk ebben a folyamatban, azt fogjuk tapasztalni, hogy a környezetünkre is hatással vagyunk. A kiegyensúlyozott, átgondolt döntéseink stabilitást sugároznak, ami inspirálhat másokat is. A tudatosság ragadós, és a 10-10-10 szabály által nyert tisztánlátás nemcsak a mi életünket, hanem a kapcsolatainkat és a munkánkat is magasabb szintre emelheti.
Ne feledjük, az élet nem a nagy, drámai pillanatokban dől el, hanem azokban az apró, csendes választásokban, amelyeket minden nap megteszünk. A 10-10-10 szabály ezeket az apró pillanatokat teszi jelentőségteljessé, összekötve a mát a jövővel, a vágyainkat a valósággal. Használjuk bátran, és fedezzük fel, milyen érzés valóban a saját életünk kormányosának lenni.
A döntéshozatal folyamata így válik a szorongás forrásából az önkifejezés eszközévé. Minden egyes 10-10-10 elemzés egy vallomás arról, hogy kik vagyunk, és hová tartunk. Ez a módszer emlékeztet minket arra, hogy bár az idő múlását nem állíthatjuk meg, azt eldönthetjük, hogy az eltelt percek, hónapok és évek milyen embert faragnak belőlünk.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
