A nárcizmus nem egy egységes jelenség, hanem sokféle formában megnyilvánulhat. A köznyelvben gyakran használt „nárcisztikus” jelző sokszor leegyszerűsíti a komplex pszichológiai hátteret. Valójában a nárcizmusnak különböző „arcai” léteznek, amelyek a személyiség különböző területein mutatkoznak meg.
Az egyik legismertebb forma a grandiózus nárcizmus, melyet a túlzott önértékelés, a kivételesség érzése és a mások iránti empátia hiánya jellemez. Ezek az emberek gyakran kérkednek, és elvárják, hogy különleges bánásmódban részesüljenek. Ezzel szemben a sebezhető nárcizmus a bizonytalanság, a szorongás és a kritikára való túlzott érzékenység jellemzi. Bár ők is vágynak a figyelemre és elismerésre, sokkal inkább passzív-agresszív módon érik el azt.
A nárcizmus spektrumon mozog, a teljesen egészséges önbizalomtól a súlyos személyiségzavarig.
Létezik továbbá a malignus nárcizmus, mely a legkárosabb forma, mivel a grandiozitást, az empátia hiányát, a szadizmust és a paranoia kombinálja. Ezek az egyének hajlamosak másokat kihasználni és bántalmazni, és nem éreznek bűntudatot tetteik miatt. Emellett megkülönböztethetünk fedett nárcizmust is, ahol a nárcisztikus vonások rejtve maradnak, például áldozatszerepbe bújva próbálják meg manipulálni a környezetüket.
A különböző típusok felismerése fontos a nárcisztikus személyiségzavar megértéséhez és a megfelelő kezelési módok kidolgozásához. A nárcizmus egy összetett jelenség, amelyet sok tényező befolyásol. A genetikai hajlam, a gyermekkori élmények és a társadalmi hatások mind szerepet játszhatnak a kialakulásában.
A nárcizmus fogalmának tisztázása: A normális és a patológiás nárcizmus közötti különbség
A nárcizmus fogalma sokak számára egyet jelent a nagyzolással és az önzéssel, azonban a valóság ennél árnyaltabb. A nárcizmus egy spektrum, melynek egyik végén a normális, egészséges nárcizmus áll, míg a másikon a patológiás, kóros nárcizmus.
Az egészséges nárcizmus elengedhetetlen a mentális egészséghez. Ez magában foglalja az önbecsülést, az önbizalmat és az egészséges ambíciót. Lehetővé teszi, hogy értékeljük magunkat, célokat tűzzünk ki és küzdjünk azok eléréséért. Az egészséges nárcizmusú emberek képesek empatizálni másokkal, és kiegyensúlyozott kapcsolatokat fenntartani. Nem feltétlenül kell, hogy ők legyenek a középpontban, de tudják, hogy értékesek és képesek sikerekre.
Ezzel szemben a patológiás nárcizmus egy személyiségzavar, melyet a grandiózus énkép, a mások iránti empátia hiánya, a kihasználó viselkedés és az állandó figyelemigény jellemez. A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedők gyakran érzékenyek a kritikára, irigyek másokra, és képtelenek mély, tartós kapcsolatokat kialakítani.
A patológiás nárcizmus alapvető jellemzője, hogy a személy önértékelése sérülékeny, és ezt a sérülékenységet nagyzoló viselkedéssel és mások leértékelésével próbálja kompenzálni.
A különbség tehát nem a nárcizmus jelenlétében, hanem annak mértékében és megnyilvánulási formájában rejlik. Míg az egészséges nárcizmus segíti az egyén fejlődését és boldogulását, addig a patológiás nárcizmus súlyos problémákat okozhat mind az egyénnek, mind a környezetének.
A patológiás nárcizmusnak is különböző formái léteznek. Van, aki nyíltan grandiózus és exhibicionista, míg mások rejtettebbek, sérülékenyebbek és passzív-agresszívabbak. Ezek a különbségek bonyolítják a diagnózist és a kezelést is.
A nárcizmus kialakulásának háttere: Fejlődéslélektani szempontok
A nárcizmus fejlődéslélektani megközelítése azt vizsgálja, hogy a személyiség ezen aspektusa hogyan alakul ki a gyermekkorban és a serdülőkorban. A korai élmények, különösen a szülő-gyermek kapcsolat minősége, kulcsszerepet játszanak. A nárcisztikus vonások kialakulásának hátterében gyakran a szülői elismerés és a szeretet feltételekhez kötése áll. Ha egy gyermek csak akkor tapasztal meg elfogadást és szeretetet, ha bizonyos teljesítményeket nyújt vagy megfelel a szülői elvárásoknak, akkor sérülhet az énképének egészséges fejlődése.
A fejlődéspszichológia különböző elméletei eltérően magyarázzák a nárcizmus kialakulását. Kohut énközpontú pszichológiája hangsúlyozza az empátiás szülői odafigyelés fontosságát. Ha a szülő nem képes tükrözni a gyermek szükségleteit és érzéseit, akkor a gyermek nem tudja integrálni a pozitív és negatív tapasztalatokat, ami grandiózus énképhez és a mások iránti empátia hiányához vezethet.
A nárcisztikus személyiségzavar kialakulásában jelentős szerepet játszhat a gyermekkori trauma, az elhanyagolás vagy a túlzott dicséret is.
Kernberg objektumkapcsolat-elmélete szerint a nárcizmus hátterében a korai kapcsolatokban átélt frusztrációk és a negatív éntapasztalatok állnak. A gyermek nem tudja integrálni a jó és a rossz képeket önmagáról és másokról, ami idealizált énképhez és a mások leértékeléséhez vezet.
Fontos megjegyezni, hogy a nárcisztikus vonások különböző mértékben jelenhetnek meg az emberekben. Nem mindenki, aki nárcisztikus vonásokkal rendelkezik, szenved nárcisztikus személyiségzavarban. A személyiségzavar diagnózisához a vonásoknak tartósan és jelentősen befolyásolniuk kell az egyén életminőségét és kapcsolatait.
A grandiózus nárcizmus: A klasszikus kép
A grandiózus nárcizmus a nárcisztikus személyiségzavar legismertebb és legszembetűnőbb formája. Az ilyen személyiséggel rendelkezők gyakran túlzott önbizalommal, kiemelkedő fontosság érzetével és mások iránti empátia hiányával tűnnek ki.
Jellemző rájuk a folyamatos figyeleméhség és a csodálat igénye. Úgy gondolják, hogy ők különlegesek és csak más, hasonlóan kivételes emberek érthetik meg őket. Ez a meggyőződés arra készteti őket, hogy kihasználják másokat a saját céljaik elérése érdekében.
A grandiózus nárciszták gyakran arrogánsan viselkednek, lenézik mások véleményét és kritikát nehezen viselnek. A visszajelzéseket könnyen támadásként értelmezik, ami dühkitörésekhez vagy passzív-agresszív viselkedéshez vezethet.
A grandiózus nárciszták mélyen belül érzékenyek a kritikára, de ezt a sebezhetőséget arrogancia és felsőbbrendűség mögé rejtik.
A munkahelyen például a grandiózus nárciszták maguknak tulajdonítják mások érdemeit, versengenek a figyelemért és nehézséget okoz a csapatmunkában. A kapcsolataikban gyakran irányítóak, manipulálóak és érzelmileg elérhetetlenek.
Fontos megérteni, hogy a grandiózus nárcizmus nem egyszerűen csak önzőség vagy hiúság. Ez egy mélyebb személyiségzavar, amely jelentősen befolyásolja az egyén életét és kapcsolatait.
Néhány jellemzőjük:
- Kiemelkedő fontosság érzése
- Csodálat iránti igény
- Kihasználó viselkedés
- Empátia hiánya
- Arrogancia
A sérülékeny nárcizmus: A rejtőző fájdalom
A nárcizmus nem egy homogén jelenség, sokféleképpen megnyilvánulhat. A legismertebb a grandiózus nárcizmus, melyet a feltűnő önimádat, a kiválóság tudata és a mások kihasználása jellemez. Ezzel szemben a sérülékeny nárcizmus egy kevésbé feltűnő, ám ugyanolyan problematikus forma.
A sérülékeny nárcisztikusok mélyen belül bizonytalanok és sebezhetőek. Bár vágynak a figyelemre és az elismerésre, félnek a kritikától és az elutasítástól. Ez a félelem gyakran rejtőzik passzív-agresszív viselkedés, visszahúzódás és állandó panaszkodás mögött.
Míg a grandiózus nárcisztikusok magabiztosnak és arrogánsnak tűnnek, a sérülékeny nárcisztikusok gyakran érzik magukat áldozatnak. Úgy érzik, hogy a világ igazságtalan velük, és senki sem érti meg őket igazán.
A sérülékeny nárcisztikusokra jellemző:
- Magas fokú érzékenység a kritikára: A legkisebb negatív visszajelzés is mély fájdalmat okozhat.
- Krónikus ürességérzés: Úgy érzik, hogy valami hiányzik az életükből, de nem tudják megfogalmazni, hogy mi az.
- Irigység: Mások sikerei és boldogsága irigységet és neheztelést vált ki belőlük.
- Passzív-agresszív viselkedés: Indirekt módon fejezik ki a haragjukat és a frusztrációjukat.
- Szociális szorongás: Félnek a társas helyzetektől, mert attól tartanak, hogy kritizálják vagy elutasítják őket.
A sérülékeny nárcizmus lényege, hogy a grandiózus fantáziák és az elismerés iránti vágy egy mélyen gyökerező önértékelési zavarral párosul.
A sérülékeny nárcisztikusok gyakran küzdenek depresszióval és szorongással. A folyamatos bizonytalanság és a negatív érzelmek kimerítik őket.
A sérülékeny nárcizmus kialakulásában a gyermekkori traumák, a érzelmi elhanyagolás és a kritikus szülői nevelés játszhatnak szerepet. Azok a gyerekek, akik nem kaptak elegendő feltétel nélküli szeretetet és elfogadást, felnőttként hajlamosabbak lehetnek a sérülékeny nárcizmusra.
A sérülékeny nárcizmus kezelése komplex feladat. A terápia célja, hogy a páciens reálisabb önképet alakítson ki, megtanulja kezelni a kritikát és a negatív érzelmeket, és egészségesebb kapcsolatokat építsen ki.
A szomatikus nárcizmus: A testkultusz bűvöletében
A szomatikus nárcizmus egy olyan formája a nárcizmusnak, ahol az egyén önértékelése és önbizalma nagymértékben a fizikai megjelenésén, a testén és a szexuális vonzerején alapul. Ezek az emberek gyakran megszállottan foglalkoznak a testükkel, edzéssel, diétával és a megjelenésükkel kapcsolatos beavatkozásokkal.
Számukra a test egy eszköz a hatalom és az elismerés megszerzésére. Úgy gondolják, hogy a vonzó külső automatikusan tiszteletet, figyelmet és előnyöket von maga után.
A szomatikus nárciszták jellemzői:
- Túlzott hangsúly a külső megjelenésen.
- Rendszeres edzés, gyakran a túlzásba vitt mértékig.
- Szélsőséges diéták és testképzavarok.
- Fokozott érdeklődés a divat, a szépségápolás és a testmódosítás iránt.
- Szexuális vonzerő kihasználása manipulációs célokra.
- Versengő magatartás másokkal szemben a külső megjelenés terén.
A szomatikus nárciszták gyakran használják a testüket eszközként mások manipulálására és az igényeik kielégítésére.
Fontos megérteni, hogy ez a fajta nárcizmus mélyebb önértékelési problémákat takarhat. A külső tökéletesség hajszolása valójában a belső bizonytalanság és az önelfogadás hiányának kompenzálása.
A szomatikus nárcizmus nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető feltétlenül rossz ember, de a túlzott önimádat és a mások kihasználása komoly problémákhoz vezethet a kapcsolataiban és az életminőségében.
A cerebrális nárcizmus: Az intellektus pajzsa
A cerebrális nárcizmus egy olyan nárcisztikus személyiségzavarral jellemezhető, ahol az egyén nem a fizikai megjelenésével, hanem az intellektusával, a tudásával és a kognitív képességeivel dicsekszik. Ezek az emberek gyakran felsőbbrendűnek érzik magukat másoknál a szellemi képességeik miatt, és lenézik azokat, akiket kevésbé intelligensnek tartanak.
A cerebrális nárciszták gyakran elkerülik az érzelmi intimitást, mivel az érzelmek sebezhetővé tehetik őket. Az intellektusukat használják egyfajta pajzsként, hogy elkerüljék a mélyebb érzelmi kapcsolatokat. A tudásukkal való kérkedés egy módja annak, hogy elkerüljék a saját bizonytalanságaikkal való szembenézést.
A cerebrális nárciszták gyakran gondolják, hogy ők a legokosabbak a szobában, és ezt nem rejtik véka alá.
Gyakran vonzódnak olyan területekhez, ahol kiemelkedhetnek az intellektusukkal, mint például az akadémiai szféra, a tudományos kutatás vagy a művészetek. Fontos számukra, hogy elismerést kapjanak a szellemi teljesítményükért.
A cerebrális nárcizmus megnyilvánulhat:
- Folyamatos tudásfitogtatásban és mások lekezelésében.
- Abban, hogy nehezen fogadják el a kritikát, különösen, ha az intellektusukat érinti.
- Abban, hogy kihasználják mások tudását a saját előnyükre.
- Abban, hogy hiányzik az empátia, és nehezen értik meg mások érzelmeit.
A cerebrális nárciszták gyakran manipulatívak, és a tudásukat használják fel arra, hogy irányítsák a környezetüket. Azonban gyakran magányosak, mivel nehezen alakítanak ki valódi kapcsolatokat. A felszínes kapcsolatok és a szellemi fölény fitogtatása nem pótolja a mélyebb emberi kapcsolatok iránti vágyat.
Fontos megérteni, hogy a cerebrális nárcizmus egy komplex jelenség, és nem mindenki, aki intelligens és szereti a tudást, nárcisztikus. A diagnózist szakembernek kell felállítania, figyelembe véve az egyén viselkedésének összességét.
A malignus nárcizmus: A legsötétebb árnyalat
A malignus nárcizmus a nárcisztikus személyiségzavar egyik legsúlyosabb és legkárosabb formája. Ez a típus a nárcisztikus grandiozitást, empátia hiányt és mások kizsákmányolását kombinálja olyan további vonásokkal, mint az agresszió, antiszocialitás, és a szadizmus. A malignus nárciszták nem csupán önzőek és figyelmetlenek másokra, hanem aktívan ártanak is nekik.
A malignus nárcizmus megértéséhez fontos elkülöníteni a „hagyományos” nárcisztikus személyiségzavartól. Míg a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedők elsősorban a csodálatot és a figyelmet keresik, a malignus nárciszták a hatalmat, a kontrollt és a pusztítást. Élvezik mások szenvedését, és gyakran manipulálják a környezetüket, hogy saját céljaikat elérjék.
Jellemző rájuk a paranoid gondolkodás is, ami azt jelenti, hogy állandóan gyanakvással figyelik a környezetüket, attól tartva, hogy mások ártani akarnak nekik. Ez a paranoia tovább fokozza agresszív és kontrolláló viselkedésüket.
A malignus nárciszták gyakran mutatnak antiszociális viselkedést, ami magában foglalja a törvények áthágását, a mások jogainak figyelmen kívül hagyását és a bűntudat hiányát.
A malignus nárcizmus súlyos következményekkel járhat a környezetükre. A velük való kapcsolat rendkívül káros lehet, gyakran vezethet érzelmi bántalmazáshoz, manipulációhoz és kihasználáshoz. A malignus nárciszták képesek tönkretenni mások karrierjét, kapcsolatait és mentális egészségét.
A diagnózis felállítása szakember feladata, és gyakran nehéz, mivel a malignus nárciszták ügyesen rejtik el valódi énjüket, és manipulálják a környezetüket. A terápia rendkívül nehéz, mivel a malignus nárciszták ritkán ismerik el problémáikat, és nem motiváltak a változásra.
A malignus nárcizmus különböző formákban nyilvánulhat meg. Például:
- A zsarnok: Aki nyíltan agresszív és kontrolláló, félelmet keltve tartja uralma alatt a környezetét.
- A manipulátor: Aki rejtettebb módszerekkel, például hazugságokkal és érzelmi zsarolással éri el céljait.
- A szadista: Aki élvezi mások szenvedését, és aktívan keresi a lehetőségeket arra, hogy fájdalmat okozzon.
A malignus nárcizmus egy komplex és veszélyes állapot, amely mélyreható hatással van az érintett személyre és a környezetére. A megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy felismerjük a jeleket, és megvédjük magunkat és másokat a káros hatásaitól.
A nárcisztikus személyiségzavar diagnosztikai kritériumai
A nárcisztikus személyiségzavar (NPD) nem egy egységes kép, hanem különböző arcokat mutathat. A diagnosztikai kritériumok a Grandiozitás, a szükségletek kielégítésének igénye és az empátia hiánya körül forognak. Ezek a kritériumok azonban eltérő módon nyilvánulhatnak meg.
A DSM-5 (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, 5th Edition) kilenc kritériumot sorol fel, amelyek közül legalább ötnek teljesülnie kell a diagnózishoz. Ezek a következők:
- Grandiózus énkép (pl. túlzott tehetségbe vetett hit).
- Fantasztikus elképzelések (pl. korlátlan siker, hatalom, briliáns és szép külső).
- Hitetlenség, hogy különleges és egyedi, és csak más különleges vagy magas státuszú emberek érthetik meg.
- Túlzott csodálat igénye.
- Jogérzet (pl. elvárásoknak való automatikus megfelelés).
- Kizsákmányoló viselkedés (pl. másokat kihasználni a saját céljaik eléréséhez).
- Empátia hiánya (pl. nem hajlandó felismerni vagy azonosulni mások érzéseivel).
- Irigykedés másokra vagy hit, hogy mások irigykednek rá.
- Arrogáns, öntelt viselkedés vagy attitűdök.
A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő egyének gyakran mutatnak instabil önértékelést, ami a túlzott önértékeléstől a mély önbizalomhiányig terjedhet.
A nyílt (grandiózus) nárcizmus esetében az egyén magabiztos, exhibicionista és mások csodálatára vágyik. Ezzel szemben a rejtett (sebezhető) nárcizmus jellemzője az érzékenység a kritikára, a bizonytalanság és az irigység.
A nárcisztikus vonások súlyossága is változó lehet. Néhány ember csak enyhe nárcisztikus vonásokat mutat, míg másoknál a zavar súlyosabb és jelentősen befolyásolja a kapcsolataikat és az életminőségüket. A diagnózis felállítása szakember feladata, aki figyelembe veszi az egyén viselkedésének teljes kontextusát.
A nárcizmus és a párkapcsolatok: A mérgező dinamikák
A nárcizmus a párkapcsolatokban gyakran mérgező dinamikákat hoz létre, melyek felismerése kulcsfontosságú a mentális egészség megőrzése szempontjából. Nem minden nárcisztikus személy egyforma, viselkedésük különböző formákat ölthet, de a közös pont a mások iránti empátia hiánya és a fokozott önérzet.
Egyik megjelenési formája a nyílt nárcizmus, ahol a személy agresszív, exhibicionista és kihasználó. Ezek az emberek gyakran hencegnek, elvárják a különleges bánásmódot, és nem riadnak vissza attól, hogy másokat manipuláljanak céljaik elérése érdekében. A párkapcsolatban ez abban nyilvánulhat meg, hogy folyamatosan leértékelik a partnerüket, kritizálják, és a saját igényeiket helyezik előtérbe.
Ezzel szemben a rejtett nárcizmus sokkal finomabb, de ugyanolyan káros. Az ilyen személyek passzív-agresszívek, sértődékenyek és gyakran áldozatnak állítják be magukat. A párkapcsolatban állandóan elégedetlenek, panaszkodnak, és érzelmi zsarolással próbálják a partnerüket irányítani. Nehezen viselik a kritikát, és könnyen megsértődnek, ami állandó feszültséget teremt a kapcsolatban.
A nárcisztikus személyiségű egyén alapvető problémája, hogy képtelen az egyenrangú, kölcsönös érzelmi kapcsolatokra.
A kiszolgáltatott nárcizmus a rejtett nárcizmus egy speciális formája, ahol a személy mélyen bizonytalan és fél a kritikától, de ugyanakkor nagyra tartja magát. Gyakran válnak függővé a partnerüktől, de ezt függőséget nem hálával, hanem elvárásokkal és manipulációval fejezik ki.
A nárcisztikus személyiségek gyakran alkalmaznak gázlángozást, ami egy olyan manipulációs technika, amellyel a partnerük valóságérzékelését kérdőjelezik meg. Például tagadják, hogy valami megtörtént, vagy azt mondják, hogy a partnerük túlreagál dolgokat. Ez a folyamatos elbizonytalanítás súlyos mentális problémákhoz vezethet.
A nárcisztikus kapcsolatok gyakran ciklikusak. Az elején a nárcisztikus partner idealizálja a másikat („love bombing”), majd amikor a partner elkezd önálló személyiséggé válni, leértékelés következik. Ha a partner megpróbál kilépni a kapcsolatból, a nárcisztikus partner újra idealizál, hogy visszahúzza a kapcsolatba („hoovering”). Ez a ciklus ismétlődhet a végtelenségig, súlyos érzelmi károkat okozva.
A nárcizmus a munkahelyen: A hatalom és az irigység játszmái
A nárcizmus a munkahelyen sokféle formát ölthet, de mindegyik mögött a hatalom és az irigység komplex dinamikája húzódik meg. Gyakran látunk embereket, akik felsőbbrendűségi érzéssel rendelkeznek, és ezt arrogáns viselkedéssel fejezik ki. Ezek az egyének hajlamosak másokat lekezelni, lenézni, és saját teljesítményüket eltúlozni.
Egy másik gyakori arca a manipuláció. A nárcisztikus munkatársak képesek másokat kihasználni céljaik elérése érdekében. Érzelmi zsarolást, hízelgést, vagy éppen a gyengébbekkel való szövetkezést alkalmazhatnak, hogy előnyhöz jussanak.
Az irigység is kulcsszerepet játszik. A nárcisztikus személyek nehezen viselik, ha mások sikeresek, és hajlamosak aláásni a kollégák teljesítményét, vagy éppen pletykákat terjeszteni róluk. Mindez a saját felsőbbrendűségük megőrzését szolgálja.
A munkahelyi nárcizmus komoly károkat okozhat a csapatmorálnak és a produktivitásnak.
A nárcisztikus vezetők különösen problematikusak lehetnek. Gyakran mikromenedzsmentet alkalmaznak, kritizálják beosztottaikat, és nem ismerik el a munkájukat. Ezzel a félelem és a bizonytalanság légkörét teremtik meg.
Néhány további megnyilvánulási formája:
- Empátia hiánya: Nem képesek mások helyzetébe képzelni magukat.
- Állandó elismerés igénye: Folyamatosan dicséretre vágynak.
- Kontrollmánia: Mindent irányítani akarnak.
A nárcisztikus szülő hatása a gyermekre
A nárcisztikus szülő hatása a gyermekre rendkívül összetett és mélyreható lehet. A nárcizmus különböző arcai – a grandiózus, a sérülékeny, a közösségi – mind befolyásolhatják a szülő-gyermek kapcsolatot. A gyermekek gyakran instrumentumként vannak kezelve, akiknek az a feladatuk, hogy a szülő nárcisztikus igényeit kielégítsék.
A grandiózus nárcisztikus szülő a gyermeket saját kiterjesztéseként látja. A gyermek sikerei a szülő sikerei, a gyermek hibái a szülő szégyenei. Emiatt a gyermek állandó nyomás alatt van, hogy megfeleljen a szülő irreális elvárásainak.
A sérülékeny nárcisztikus szülő ezzel szemben gyakran irigy a gyermekére. A gyermek fiatalsága, lehetőségei, és a rá irányuló figyelem kiválthatja a szülőben a féltékenységet. Ez a szülő hajlamos lehet arra, hogy aláássa a gyermek önbizalmát, és kritizálja őt.
A közösségi nárcisztikus szülő a gyermeket arra használja, hogy a saját jó hírnevét építse. A gyermeknek „tökéletesnek” kell lennie, hogy a szülő büszke lehessen rá a nyilvánosság előtt. Ez a szülő hajlamos lehet arra, hogy a gyermek érzéseit és szükségleteit figyelmen kívül hagyja, és csak arra koncentráljon, hogy a gyermek hogyan néz ki a külvilág számára.
A nárcisztikus szülő által felnevelt gyermekek gyakran küzdenek alacsony önértékeléssel, szorongással, depresszióval, és nehézségekkel a kapcsolataikban.
Gyakori, hogy a gyermekek szülői szerepet vesznek fel, és ők gondoskodnak a szülő érzelmi szükségleteiről. Ez a szerepcsere rendkívül káros lehet a gyermek fejlődésére.
A nárcisztikus szülőkkel való kapcsolatban a gyermekek gyakran érzik magukat láthatatlannak, nem szeretettnek, és nem értettnek. A szülő empátiahiánya miatt a gyermek nem kapja meg azt a feltétel nélküli szeretetet és támogatást, amire szüksége lenne.
A nárcisztikus szülőkkel való kapcsolat hosszú távú hatásai közé tartozhatnak:
- Nehézségek az intimitással és a bizalommal.
- Önértékelési problémák.
- Depresszió és szorongás.
- Szülői szerepzavar.
- Borderline személyiségzavar.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
