A komplex trauma, vagy fejlődési trauma, egy olyan pszichológiai sérülés, amely ismétlődő és tartós, traumatikus események hatására alakul ki, jellemzően gyerekkorban, gondozói kapcsolatokban. Eltér az egyszeri, sokkoló esemény okozta poszttraumás stressz zavartól (PTSD-től), mivel itt a trauma nem egyetlen incidens, hanem egy folyamatos, elhúzódó állapot.
A komplex trauma kialakulásához hozzájárulhat a fizikai, érzelmi vagy szexuális bántalmazás, a elhanyagolás, a családon belüli erőszak, valamint a súlyos diszfunkcionális családi környezet. Ezek az élmények mélyen befolyásolják a gyermek fejlődését, különösen az érzelemszabályozást, az önértékelést, a kapcsolatokat és a világképét.
A komplex trauma következtében az egyén nehezen alakít ki és tart fenn egészséges kapcsolatokat, bizalmatlan másokkal szemben, és gyakran küzd az önmagával való kapcsolattal is.
A komplex trauma megnyilvánulásai sokrétűek lehetnek. Az érzelmi szabályozási nehézségek közé tartozhatnak a hirtelen hangulatváltozások, a túlzott ingerlékenység, a szorongás és a depresszió. A kapcsolati problémák közé sorolható a kötődési zavar, a bizalmatlanság és a nehézség a határok meghúzásában. Emellett gyakoriak az önértékelési problémák, a testi tünetek, a disszociáció és a viselkedési problémák, mint például az impulzivitás és az önkárosító viselkedés.
A komplex trauma kialakulásának háttere és okai
A komplex trauma (CTSD) hátterében ismétlődő, hosszan tartó traumatikus események állnak, melyek jellemzően gyerekkorban, interperszonális kapcsolatokban zajlanak. Ezek az események súlyosan veszélyeztetik a gyermek fizikai és érzelmi biztonságát, és gyakran a gondozók, vagyis azok követik el, akiknek éppen védeniük kellene őt.
A komplex trauma kialakulásának okai sokrétűek. Egyrészt, a családi környezet diszfunkcionalitása, mint például a szülők mentális betegsége, szenvedélybetegsége, vagy a családon belüli erőszak, jelentősen növeli a kockázatot. Másrészt, a szegénység, a társadalmi elszigeteltség és a diszkrimináció is hozzájárulhat a traumatikus élmények halmozódásához.
A gyermekkorban elszenvedett elhanyagolás – legyen az fizikai vagy érzelmi – szintén komplex traumához vezethet. Amikor a gyermek alapvető szükségletei tartósan kielégítetlenek maradnak, az mélyrehatóan befolyásolja a fejlődését és a biztonságérzetét.
A komplex trauma nem egyetlen esemény következménye, hanem egy sor olyan traumatikus élményé, melyek ismétlődnek és tartósan fennállnak, gyakran a gyermek legfontosabb kapcsolataiban.
A traumatikus kötődés egy másik kulcsfontosságú tényező. Ez akkor alakul ki, amikor a gyermek a gondozójától kapja a szeretetet és a biztonságot, de ugyanakkor ő a bántalmazó is. Ez a kettősség összezavarja a gyermek énképét és kapcsolati mintáit, és megnehezíti a bizalom kialakítását.
Példák a komplex traumát okozó helyzetekre:
- Fizikai, érzelmi vagy szexuális bántalmazás
- Krónikus elhanyagolás
- Családon belüli erőszak tanúja
- Háborús övezetben való felnövés
- Súlyos betegség miatti hosszan tartó kórházi kezelés
Ezek az élmények mélyen beépülnek a gyermek idegrendszerébe és befolyásolják az agy fejlődését, különösen az érzelmi szabályozásért és a stresszreakciókért felelős területeken. Ennek következtében a komplex traumát elszenvedők gyakran küzdenek érzelmi labilitással, nehézségekkel a kapcsolatokban, önértékelési problémákkal és disszociatív tünetekkel.
A komplex trauma hátterének megértése elengedhetetlen a megfelelő kezeléshez és a gyógyuláshoz vezető úton.
A komplex trauma és az egyszeri trauma összehasonlítása
A komplex trauma, ellentétben az egyszeri traumával (például egy autóbaleset), hosszan tartó, ismétlődő, és gyakran interperszonális jellegű. Ez azt jelenti, hogy a traumát okozó események nem egyszer történnek meg, hanem folyamatosan, és jellemzően olyan személyek követik el, akikkel a traumatizált személy kapcsolatban áll, például családtagok vagy gondozók.
Az egyszeri trauma esetén a hangsúly az eseményen van, a komplex traumánál viszont a kapcsolat dinamikáján és a bizalom hiányán. Míg egy autóbaleset után a hangsúly a fizikai sérüléseken és az esemény feldolgozásán van, a komplex trauma mélyebb sebeket okoz a személyiségben és az énképben.
A komplex trauma gyakran vezet disszociációhoz, érzelemszabályozási problémákhoz, és nehézségekhez az intimitás és a kapcsolatok terén.
Míg az egyszeri trauma okozta PTSD tünetei közé tartozhatnak a visszatérő emlékek, a rémálmok és a szorongás, a komplex trauma esetén ezekhez társulhatnak önkárosító viselkedés, testi tünetek, és egy általános érzés a reménytelenségről.
Az egyszeri trauma feldolgozása gyakran a traumatikus esemény részleteinek feltárásával és újramondásával történik. A komplex trauma kezelése azonban sokkal összetettebb, és a biztonság megteremtésére, az érzelemszabályozás fejlesztésére, és az egészséges kapcsolatok kialakítására fókuszál.
A komplex trauma hatása az agy fejlődésére
A komplex trauma, mely ismétlődő, hosszan tartó, és kontrollálhatatlan stresszhelyzetek sorozata, különösen súlyos hatással van a fejlődő agyra, különösen gyermekkorban. Az agy fejlődése ugyanis rendkívül érzékeny ebben az időszakban, és a traumatikus élmények jelentősen befolyásolhatják a különböző agyi területek működését és szerkezetét.
Az egyik legfontosabb terület, amelyet a komplex trauma érint, az amygdala, az agy érzelmi központja. Krónikus stressz hatására az amygdala túlműködhet, ami fokozott szorongáshoz, félelemhez és hipervigilanciához vezethet. Ezzel szemben a hippocampus, amely a memória és a tanulás szempontjából kulcsfontosságú, zsugorodhat, ami nehézségeket okozhat az emlékek rögzítésében és felidézésében.
A komplex trauma legkárosabb hatásai közé tartozik a prefrontális kéreg fejlődésének akadályozása.
A prefrontális kéreg felelős a tervezésért, a döntéshozatalért, az impulzuskontrollért és az érzelmi szabályozásért. Ha ez a terület nem fejlődik megfelelően, az érintett személynek nehézségei lehetnek a mindennapi életben, például a munkahelyen vagy a társas kapcsolataiban. Nehézségei adódhatnak az érzelmek kezelésében, a stresszhelyzetek megoldásában, és könnyebben válhat impulzívvá vagy agresszívvé.
A komplex trauma hatására az agy stresszválasz rendszere, a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely (HPA tengely) is felborulhat. Ez azt jelenti, hogy az érintett személy szervezete krónikusan magasabb szintű stresszhormonokat termel, ami hosszú távon számos egészségügyi problémához vezethet, beleértve a szív- és érrendszeri betegségeket, az immunrendszer gyengülését és a mentális egészség romlását.
A corpus callosum, amely a két agyféltekét összekötő idegrostok kötege, szintén károsodhat. Ez nehezítheti a két agyfélteke közötti kommunikációt, ami problémákat okozhat a gondolkodásban, a nyelvhasználatban és a problémamegoldásban.
A disszociáció szerepe a komplex trauma túlélésében
A komplex trauma, mely ismétlődő, hosszan tartó traumatikus események következménye, gyakran vezet disszociációhoz. A disszociáció egy olyan mentális folyamat, mely során az egyén elszakad a valóságtól, az emlékeitől, az érzéseitől vagy akár a saját identitásától. Ez a jelenség a komplex trauma túlélésének egyik kulcsfontosságú eleme.
A disszociáció a komplex trauma túlélőinek egyfajta védelmi mechanizmusa, amely lehetővé teszi számukra, hogy elviseljék a kibírhatatlan fájdalmat és félelmet.
A disszociáció sokféle formában megnyilvánulhat. Gyakori a deperszonalizáció, amikor az egyén úgy érzi, mintha kívülről figyelné a saját testét vagy életét. A derealizáció során a világ tűnik valószerűtlennek, távolinak vagy elmosódottnak. Az amnézia, vagyis az emlékezetvesztés is gyakori, különösen a traumatikus eseményekre vonatkozóan. Ezek a mechanizmusok mind abban segítenek, hogy a traumatizált személy ne érezze közvetlenül a trauma teljes súlyát.
A disszociáció nem csupán a traumatikus események alatt jelentkezhet, hanem az azt követő években is. A mindennapi életben is előfordulhatnak „trigger”-ek, azaz kiváltó tényezők, amelyek a traumatikus élményeket idézik fel, és disszociatív állapotot idéznek elő. Ez megnehezítheti a társas kapcsolatokat, a munkavégzést és az általános életminőséget.
Bár a disszociáció rövid távon segíthet a túlélésben, hosszú távon komoly problémákat okozhat. A terápia kulcsfontosságú a disszociáció kezelésében és a trauma feldolgozásában. A cél az, hogy az egyén megtanulja kezelni a traumatikus emlékeket és érzéseket anélkül, hogy disszociálnia kellene, és hogy integrálja a traumatikus élményeket a saját élettörténetébe.
Érzelmi szabályozási nehézségek komplex trauma esetén
A komplex trauma, mely hosszan tartó, ismétlődő traumatikus élmények hatására alakul ki, gyakran súlyos érzelmi szabályozási nehézségekhez vezet. Ez azt jelenti, hogy az egyén nehezen tudja kezelni és kifejezni az érzelmeit, ami számos területen okozhat problémákat.
Az érzelmi szabályozás zavarai komplex trauma esetén sokféleképpen megnyilvánulhatnak:
- Intenzív érzelmi reakciók: Az egyén hirtelen és túlzottan reagálhat látszólag jelentéktelen eseményekre. Ez lehet dühkitörés, pánikroham, vagy mély szomorúság.
- Érzelmi zsibbadtság: Az ellenkező véglet is előfordulhat, amikor az egyén képtelen érzelmeket átélni, vagy úgy érzi, hogy el van vágva a saját érzelmeitől.
- Nehézség az érzelmek azonosításában: Az egyén nehezen tudja megnevezni, hogy mit érez pontosan. Ez megnehezíti a kommunikációt és a szükségletek kifejezését.
- Impulzivitás: Az érzelmi szabályozás hiánya impulzív viselkedéshez vezethet, mint például túlzott költekezés, szerhasználat, vagy önkárosító cselekedetek.
A komplex trauma következtében az érzelmi szabályozás zavarai gyakran a szégyenérzettel és az önértékelési problémákkal is összefonódnak. Az egyén úgy érezheti, hogy „hibás” vagy „rossz”, amiért nem tudja megfelelően kezelni az érzelmeit.
A disszociáció, egyfajta védekező mechanizmus, szintén gyakori a komplex traumát átélőknél. Disszociáció során az egyén „kikapcsol” a jelen valóságból, ami tovább nehezíti az érzelmek feldolgozását és szabályozását. Ez azt eredményezheti, hogy az egyén nem emlékszik bizonyos eseményekre, vagy úgy érzi, mintha nem is ő élte volna át azokat.
A komplex trauma által okozott érzelmi szabályozási nehézségek jelentősen befolyásolják a kapcsolatokat is. Az egyén nehezen tudhat bizalmas és stabil kapcsolatokat kialakítani, mivel az érzelmi instabilitás és a bizalom hiánya gátolja a mélyebb kötődések kialakulását.
Kapcsolati problémák és a kötődési mintázatok sérülése
A komplex trauma, különösen a gyermekkorban ismétlődő, hosszan tartó traumatikus élmények, mélyen befolyásolják a későbbi kapcsolati mintázatokat és a kötődést. Ezek a traumák gyakran bizalmatlanságot, félelmet és bizonytalanságot eredményeznek a másokkal való kapcsolatokban.
A komplex trauma által érintett egyének gyakran küzdenek a szabályozott érzelmi reakciókkal. Ez impulzív viselkedéshez, heves érzelmi kitörésekhez vagy éppen az érzelmek teljes elnyomásához vezethet. Mindez nehezíti az intimitást és a tartós, stabil kapcsolatok kialakítását.
A kötődési mintázatok sérülése a komplex trauma egyik legjellemzőbb következménye. A biztonságos kötődés helyett kialakulhat:
- Elkerülő kötődés: Az egyén kerüli a közelséget és az intimitást, függetlennek és önellátónak mutatja magát.
- Szorongó-ambivalens kötődés: Az egyén túlzottan igényli a közelséget, de közben fél az elutasítástól és az elhagyástól.
- Dezorganizált kötődés: Az egyén viselkedése kiszámíthatatlan és ellentmondásos a kapcsolatokban, egyszerre vágyik a közelségre és menekül tőle.
A komplex trauma következtében a kapcsolati problémák nem csupán felszíni nehézségek, hanem mélyen gyökerező, a biztonságérzet és a bizalom alapvető hiányából fakadó problémák.
A komplex trauma hatására az egyének gyakran ismétlik a múltbeli traumatikus mintázatokat a jelenlegi kapcsolataikban. Ez lehet akár a bántalmazó kapcsolatok választása, akár a bizalom folyamatos megszegése a saját viselkedésükkel.
A gyógyulás hosszú és összetett folyamat, melynek során az egyén megtanulja, hogyan építhet biztonságos és egészséges kapcsolatokat, és hogyan kezelje a múltbeli trauma hatásait. Ehhez gyakran szakember segítsége szükséges.
Az önértékelés és az identitás zavarai
A komplex trauma mélyen befolyásolja az önértékelést és az identitást. A hosszan tartó, ismétlődő traumatikus élmények, különösen gyermekkorban, súlyos zavarokat okozhatnak az egyén önmagáról alkotott képében.
Az áldozatok gyakran negatív hiedelmeket fejlesztenek ki önmagukról, mint például értéktelennek, hibásnak vagy szerethetetlennek tartják magukat. Ezek a hiedelmek mélyen gyökerezhetnek, és kihathatnak minden életterületre.
Az identitás zavarai különböző formákban nyilvánulhatnak meg:
- Bizonytalanság önmagukkal kapcsolatban: Nehezen tudják megfogalmazni, kik is ők valójában, mik az értékeik, érdeklődési köreik.
- Krónikus üresség érzése: Hiányzik az életükből a cél, a jelentőség.
- Érzésekkel való nehézségek: Nehezen tudják azonosítani és kifejezni az érzelmeiket, ami az emberi kapcsolatok minőségét is befolyásolja.
- Disszociáció: Elszakadás önmaguktól, mintha kívülről szemlélnék az életüket.
A komplex trauma következtében az egyén identitása fragmentálódhat, azaz darabokra eshet szét, ami megnehezíti a stabil és koherens énkép kialakítását.
A traumatikus élmények hatására kialakulhat egy hamis énkép, amely a túlélés érdekében jött létre. Ez az énkép gyakran a másoknak való megfelelésre, a konfliktusok elkerülésére, vagy a kontroll megtartására fókuszál.
A komplex trauma hatására az egyén nehézségekkel küzdhet a határok meghúzásában és a saját szükségleteinek érvényesítésében. Gyakran alárendelik magukat másoknak, félnek a konfliktusoktól, vagy épp ellenkezőleg, agresszívan védekeznek.
Fizikai tünetek és a test emlékezete
A komplex trauma nem csupán pszichés sebeket hagy maga után, hanem mélyen beíródik a testbe is. A test emlékezete fizikai tünetek formájában nyilvánulhat meg, amelyek látszólag nem kapcsolódnak a múltbeli traumákhoz.
A komplex trauma „elraktározódik” a testben, és a stressz hatására újra aktiválódhat, még akkor is, ha az egyén tudatosan nem emlékszik a traumatikus eseményre.
Gyakoriak a krónikus fájdalmak, mint például a fejfájás, hátfájás, vagy a hasi fájdalmak. Ezek a fájdalmak gyakran nem reagálnak a hagyományos orvosi kezelésekre. Az emésztési problémák, mint az irritábilis bél szindróma (IBS) vagy a krónikus székrekedés szintén gyakoriak. A fáradtság és az energiahiány is jellemző lehet, még akkor is, ha az egyén eleget alszik.
A komplex traumát átélt személyeknél gyakran megfigyelhető a testi érzésekkel való diszkonnektáltság. Nehezen érzékelik a testük jelzéseit, például az éhséget, a szomjúságot, vagy a fájdalmat. Ez a diszkonnektáltság megnehezíti a testtel való kapcsolat kialakítását és a testi szükségletek kielégítését. A test emlékezete tehát nem csupán a fájdalomban, hanem a testi érzésekkel való kapcsolat elvesztésében is megnyilvánulhat.
Ezen túlmenően, a komplex trauma hatására megváltozhat a stresszválasz. Az egyén könnyebben kerülhet „harcolj vagy menekülj” üzemmódba, még banális helyzetekben is. Ez szorongáshoz, pánikrohamokhoz, és izomfeszültséghez vezethet.
Krónikus fájdalom és egyéb egészségügyi problémák
A komplex trauma, mely ismétlődő és hosszan tartó traumatikus események sorozata, gyakran krónikus fizikai fájdalmakban is megnyilvánulhat. Ezek a fájdalmak sokszor nem magyarázhatók szervi okokkal, és a hagyományos orvosi kezelésekre sem reagálnak megfelelően.
A komplex trauma hatására a szervezet stresszrendszere állandó készenléti állapotban lehet. Ez az állapot pedig gyulladást okozhat, ami hozzájárulhat a krónikus fájdalom kialakulásához.
A komplex traumát átélők körében gyakoriak a fibromialgia, az irritábilis bél szindróma (IBS), a krónikus fáradtság szindróma (CFS) és más hasonló állapotok.
Ezen túlmenően, a komplex trauma hatására az immunrendszer is gyengülhet, ami fogékonyabbá teszi az egyént a különböző betegségekre és fertőzésekre. A trauma emlékei a testben raktározódhatnak el, és fizikai tünetek formájában újra és újra megjelenhetnek.
A pszichoszomatikus tünetek, mint például a fejfájás, a gyomorpanaszok, a szédülés és a mellkasi fájdalom szintén gyakoriak a komplex traumát átélőknél. Ezek a tünetek a trauma feldolgozatlanságának jelei lehetnek.
A komplex trauma és a mentális zavarok közötti kapcsolat
A komplex trauma, mely ismétlődő, hosszan tartó és kontrollvesztéssel járó traumatikus élmények sorozata, mélyrehatóan befolyásolja a mentális egészséget. Gyakran személyközi kapcsolatokban, például családon belüli erőszak, elhanyagolás vagy tartós bántalmazás során alakul ki. Ezen élmények következtében a trauma túlélői számos mentális zavar kialakulására hajlamosabbak.
A komplex trauma és a mentális zavarok közötti kapcsolat sokrétű. Az egyik leggyakoribb következmény a poszttraumás stressz zavar (PTSD), melynek komplex formája (C-PTSD) különösen jellemző a komplex traumát átélőkre. A C-PTSD tünetei közé tartozik a PTSD klasszikus tünetei (visszaemlékezések, rémálmok, elkerülés), kiegészülve az érzelemszabályozási nehézségekkel, önértékelési problémákkal és kapcsolati nehézségekkel.
Az érzelemszabályozási nehézségek gyakran hangulatzavarokhoz vezetnek, mint például a depresszió vagy a bipoláris zavar. A komplex trauma hatására a szervezet stresszválasza tartósan aktiválódhat, ami növeli a szorongásos zavarok, például a pánikbetegség vagy a generalizált szorongás kialakulásának kockázatát.
A komplex trauma emellett jelentősen hozzájárulhat a személyiségzavarok, különösen a borderline személyiségzavar kialakulásához.
A borderline személyiségzavar jellemzői, mint az instabil kapcsolatok, az identitászavar, az impulzivitás és az önsértő viselkedés gyakran a komplex trauma következményei. A traumatikus élmények hatására az egyén nehezen tudja kialakítani a stabil énképet és a bizalmas kapcsolatokat, ami hosszú távú pszichés problémákhoz vezethet.
Sok esetben a komplex traumát átélt személyek szerhasználati zavarokkal küzdenek. Az alkohol vagy drogok használata a traumatikus élmények feldolgozásának nehézsége, az érzelmi fájdalom csökkentésének kísérlete lehet.
A komplex trauma hatására kialakuló mentális zavarok kezelése komplex és hosszadalmas folyamat. A terápia során a hangsúly a biztonság megteremtésén, az érzelmek szabályozásának megtanulásán, a traumatikus élmények feldolgozásán és a kapcsolati készségek fejlesztésén van.
Önkárosító viselkedés és szerhasználat
A komplex trauma gyakran vezet önsértő viselkedéshez és szerhasználathoz, melyek a fájdalom elviselésének, a kontroll visszaszerzésének, vagy épp a disszociáció elérésének eszközei lehetnek.
Az önsértés, mint például a vágás, égetés vagy ütlegelés, nem feltétlenül öngyilkossági szándékot tükröz. Gyakran inkább egy feszültséglevezető mechanizmus, amellyel az egyén a belső káoszt próbálja külső, fizikai fájdalommal felülírni. A fizikai fájdalom ilyenkor valósabbnak tűnik, mint a traumatikus emlékek által kiváltott érzelmi gyötrelem.
A szerhasználat, legyen szó alkoholról, drogról vagy gyógyszerről, szintén egy gyakori megküzdési stratégia a komplex trauma túlélői körében.
A szerekkel való visszaélés lehetővé teszi a valóság elől való menekülést, az érzelmek elnyomását és a traumatikus emlékek tompítását. Azonban ez egy rövidtávú megoldás, mely hosszú távon súlyos egészségügyi és pszichés problémákhoz vezethet.
Mind az önsértés, mind a szerhasználat erős függőséget alakíthat ki. A szervezet hozzászokik a szerek által kiváltott állapothoz, és egyre nagyobb dózisokra van szükség a kívánt hatás eléréséhez. Az önsértés esetében pedig a fájdalomhoz való hozzászokás, és a cselekvés által kiváltott kémiai reakciók (endorfinok felszabadulása) erősíthetik a viselkedést.
A komplex trauma következtében kialakuló önsértő viselkedés és szerhasználat komplex kezelést igényel. A terápia során fontos a trauma feldolgozása, a megfelelő megküzdési stratégiák elsajátítása, és a függőség kezelése. A gyógyulás hosszú és nehéz folyamat, de megfelelő segítséggel lehetséges.
A környezet támogatása is kulcsfontosságú. A megértő és elfogadó környezet segíthet az egyénnek abban, hogy biztonságban érezze magát, és képes legyen beszélni a traumáiról és a nehézségeiről. A stigma és a megbélyegzés elkerülése elengedhetetlen a gyógyulás szempontjából.
A komplex trauma diagnosztizálásának kihívásai
A komplex trauma diagnosztizálása jelentős kihívásokat tartogat, mivel a tünetek sokrétűek és átfedhetnek más mentális egészségügyi problémákkal, például depresszióval, szorongással vagy borderline személyiségzavarral.
A traumatörténet feltárása kulcsfontosságú, de ez sem egyszerű. A kliensek gyakran nehezen beszélnek a múltbeli eseményekről, vagy elnyomják az emlékeket. Ezenkívül a komplex trauma gyakran gyermekkorban kezdődik, amikor a gyermekeknek még nincs meg a képességük arra, hogy megfogalmazzák vagy feldolgozzák a történteket.
A diagnosztizálás bonyolultságát tovább növeli, hogy a komplex trauma nem szerepel önálló kategóriaként a DSM-ben (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders), azaz a mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében.
Emiatt a klinikusok gyakran a PTSD (poszttraumás stressz szindróma) diagnózisát alkalmazzák, ami azonban nem fedi le teljes mértékben a komplex trauma összes tünetét. A komplex trauma gyakran relációs problémákat, önszabályozási nehézségeket és torzult énkép kialakulását eredményezi, amik nem feltétlenül jellemzőek a „hagyományos” PTSD-re.
A diagnosztikai folyamat során elengedhetetlen a körültekintő anamnézis felvétele, a klienssel való bizalmi kapcsolat kialakítása és a tünetek differenciáldiagnosztikai szempontból történő értékelése. Szükséges továbbá a tünetek hátterében álló mechanizmusok megértése, amihez elengedhetetlen a komplex trauma specifikus ismerete.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
