A céljaim elérésében engem leginkább a belső motiváció hajt. Ez a fajta motiváció nem külső jutalmakra, hanem a tevékenységből fakadó örömre és elégedettségre épül. Amikor egy cél számomra valóban jelentőségteljes, és összhangban van a személyes értékeimmel, akkor sokkal könnyebb fenntartani a lelkesedést és a kitartást a nehézségek ellenére is.
A kihívás szintén kulcsfontosságú. Nem vonzanak az egyszerű, könnyen elérhető célok. Szükségem van arra, hogy egy cél fejlődési lehetőséget tartogasson, és hogy az eléréséhez új dolgokat kelljen tanulnom, vagy meglévő képességeimet fejlesztenem.
A fejlődés érzése, a tudat, hogy napról napra jobbá válok valamiben, ez a legnagyobb motivációm.
Emellett fontos szerepet játszik a jövőkép is. Világosan látnom kell, hogy a célom elérése milyen pozitív hatással lesz az életemre, és hogyan járul hozzá a hosszútávú terveimhez. Ez segít abban, hogy a rövidtávú kényelmetlenségeket és áldozatokat is könnyebben elviseljem.
Végül, de nem utolsósorban, a támogató környezet is elengedhetetlen. Olyan emberekkel veszem körül magam, akik hisznek bennem, bíztatnak, és segítenek a nehéz pillanatokban. A pozitív visszajelzés és a megerősítés sokat számít a motiváció fenntartásában.
A motiváció fajtái: Belső és külső motiváció
A céljaim elérésében a belső és külső motiváció egyaránt szerepet játszik, bár a hangsúly idővel változhat. A belső motiváció abból fakad, hogy magát a tevékenységet élvezem, vagy azzal járó személyes fejlődést értékelem. Például, egy új készség elsajátítása, ami kihívást jelent, de a végén sikerélményt ad, nagymértékben belsőleg motivál. Ilyenkor nem külső jutalomra vágyom, hanem a saját kompetenciám növekedése a lényeg.
Ezzel szemben a külső motiváció valamilyen külső tényezőtől függ, mint például a dicséret, elismerés, jutalom vagy a büntetés elkerülése. Egy munkahelyi projekt esetében a bónusz vagy a főnök elismerése lehet a külső motiváció, ami arra ösztönöz, hogy a lehető legjobban teljesítsek. A külső motiváció rövid távon hatékony lehet, de hosszú távon a belső motiváció fenntarthatóbbnak bizonyul.
A kettő közötti egyensúly megtalálása kulcsfontosságú. Néha a külső motiváció segít elkezdeni valamit, amit később a belső motiváció tart életben. Például egy sportágat elkezdhetek a barátaim miatt (külső), de később a sportolás öröme és a fittségem növekedése (belső) fog motiválni.
A belső motivációt erősíti, ha a céljaim összhangban vannak az értékeimmel, és ha úgy érzem, hogy a munkám valami nagyobb dologhoz járul hozzá.
A céljaim eléréséhez mindkét motivációs forma fontos lehet, de a belső motiváció az, ami igazán fenntartja a lendületet és az elkötelezettséget.
A belső motiváció ereje: Öröm, érdeklődés és elégedettség
Engem elsősorban a belső motiváció hajt. Nem a külső elismerés, a pénz vagy a hatalom az, ami igazán ösztönöz, hanem az a mélyről jövő öröm, amit egy feladat megoldása, egy probléma leküzdése vagy egy új készség elsajátítása ad. Ez az öröm a mozgatórugóm.
Az érdeklődés is kulcsfontosságú. Ha valami felkelti a kíváncsiságomat, ha úgy érzem, hogy tanulhatok belőle, vagy hogy valami újat hozhatok létre, akkor szinte automatikusan belevágok. Az érdeklődés táplálja a kitartásomat, segít átlendülni a nehézségeken, és fenntartja a lelkesedésemet még akkor is, amikor a dolgok nem mennek zökkenőmentesen.
A flow-élmény, amikor teljesen elmerülök egy tevékenységben, és elveszítem az időérzékemet, szintén hatalmas motiváló erő. Ez az az állapot, amikor a kihívás pont megfelelő a képességeimhez, és a feladat annyira leköti a figyelmemet, hogy minden más megszűnik létezni. Ilyenkor érzem igazán, hogy élek, és hogy valami értékeset hozok létre.
A belső motiváció nem csak a célok elérésében segít, hanem a személyes fejlődésben is. Amikor azért csinálok valamit, mert élvezem, mert érdekel, vagy mert kihívást jelent, akkor sokkal többet tanulok, és sokkal kreatívabb vagyok.
Az elégedettség, amit egy jól elvégzett munka után érzek, szintén fontos motiváló tényező. Nem a tökéletességre törekszem, hanem arra, hogy a lehető legjobban teljesítsek, és hogy a végén büszke lehessek arra, amit elértem. Ez az elégedettség megerősíti bennem, hogy jó úton járok, és hogy érdemes folytatni a munkát.
Persze, vannak napok, amikor nehéz motiváltnak maradni. Ilyenkor emlékeztetem magam arra, hogy miért kezdtem el az adott feladatot, és hogy milyen pozitív hatásai lesznek, ha befejezem. A sikerélmények, még a kisebbek is, segítenek visszanyerni az önbizalmamat, és újra lendületet venni.
Emellett fontosnak tartom, hogy reális elvárásaim legyenek magammal szemben. Nem várom el, hogy mindig csúcsformában legyek, és elfogadom, hogy a hibák is a tanulási folyamat részei. A lényeg, hogy ne adjam fel, és hogy mindig törekedjek a fejlődésre.
Végül, de nem utolsósorban, a más emberekkel való együttműködés is motivál. Amikor egy csapat tagjaként dolgozhatok valamin, és érzem, hogy hozzájárulhatok a közös cél eléréséhez, akkor sokkal lelkesebb vagyok, és sokkal többet adok bele.
A külső motiváció csapdái: Jutalom, büntetés és a kontroll illúziója
Sokszor hisszük, hogy a külső motiváció, mint a jutalom ígérete vagy a büntetéstől való félelem, a leghatékonyabb módja a céljaink elérésének. Azonban a valóság az, hogy ezek a módszerek gyakran zsákutcába vezetnek, és hosszú távon aláássák a belső motivációnkat.
A jutalmak, bár csábítónak tűnhetnek, valójában csökkenthetik az érdeklődést az adott tevékenység iránt. Ha egy feladatot kizárólag a jutalomért végzünk, az maga a tevékenység élvezete háttérbe szorul, és a jutalom elvesztésével a motiváció is elpárolog.
A büntetés hasonlóan problematikus. A félelem által vezérelt cselekvés stresszt és szorongást okoz, ami ronthatja a teljesítményt és negatív érzéseket társíthat a cél eléréséhez. A büntetés elkerülése érdekében hozott döntések gyakran rövidlátók és nem tükrözik a valódi értékrendünket.
A külső motiváció legveszélyesebb aspektusa a kontroll illúziója. Azt hisszük, hogy mi irányítjuk a saját viselkedésünket, miközben valójában külső tényezők diktálják a tempót.
A külső motivációval szemben a belső motiváció, a tevékenység öröméből és a személyes fejlődésből fakadó hajtóerő sokkal fenntarthatóbb és eredményesebb. A belső motiváció táplálása érdekében érdemes a céljainkat összhangba hozni az értékeinkkel, és olyan tevékenységeket választani, amelyek kihívást jelentenek, de egyben örömet is okoznak.
A rövid távú eredmények érdekében alkalmazott külső motiváció gyakran hosszú távú károkat okoz. Érdemes tehát tudatosan törekedni a belső motiváció megerősítésére, és a külső jutalmakat és büntetéseket csak kiegészítő eszközként kezelni.
Az önmeghatározás elmélete (SDT): Autonómia, kompetencia és kapcsolódás
Az önmeghatározás elmélete (SDT) szerint a motiváció három alapvető pszichológiai szükséglet kielégítéséből fakad: az autonómia, a kompetencia és a kapcsolódás. Ezek a szükségletek alapvetőek a pszichológiai növekedéshez, a jóléthez és a motivációhoz. Amikor ezek a szükségletek ki vannak elégítve, nagyobb valószínűséggel érezzük magunkat motiváltnak a céljaink elérésében.
Az autonómia azt jelenti, hogy a cselekedeteink felett érzünk kontrollt, és a saját választásainknak megfelelően cselekszünk. Nem azt jelenti, hogy függetlennek kell lennünk másoktól, hanem azt, hogy a döntéseinket a saját értékrendünk és érdekeink vezérlik. Ha úgy érzem, hogy a céljaim elérésére irányuló erőfeszítéseim összhangban vannak a saját értékeimmel, és szabadon választhatom meg a megvalósítás módját, sokkal motiváltabb vagyok.
A kompetencia azt jelenti, hogy képesnek érezzük magunkat a feladatok elvégzésére, és hogy sikeresek lehetünk a céljaink elérésében. Ez a szükséglet az önbizalommal és a hatékonyságérzéssel függ össze. Amikor úgy érzem, hogy rendelkezem a szükséges képességekkel és erőforrásokkal a célom eléréséhez, és látom a fejlődést, a motivációm is nő.
Az SDT szerint a valódi motiváció nem kényszerből, hanem belülről fakad, amikor az alapvető pszichológiai szükségleteink ki vannak elégítve.
A kapcsolódás azt jelenti, hogy kapcsolatban érezzük magunkat másokkal, és hogy törődnek velünk. Ez a szükséglet a közösséghez tartozás érzésével és a másokkal való pozitív kapcsolatokkal függ össze. Amikor úgy érzem, hogy a céljaim elérésében mások támogatnak, és hogy a sikereim mások számára is fontosak, sokkal motiváltabb vagyok. Például, ha a családom vagy a barátaim biztatnak, vagy ha egy közösséghez tartozom, amely hasonló célokat tűzött ki, akkor nagyobb valószínűséggel fogom elérni a céljaimat.
Ezek a szükségletek nem egymástól függetlenek, hanem összefüggenek. Például, ha autonóm módon választok egy célt, amelyben kompetensnek érzem magam, és ezt a célt másokkal együtt valósítom meg, akkor mindhárom szükségletem ki lesz elégítve, és a motivációm is magas lesz.
A célkitűzés elmélete: A kihívást jelentő, konkrét célok hatása
A célkitűzés elmélete szerint a kihívást jelentő és konkrét célok jelentősen befolyásolják a teljesítményemet és a motivációmat. Nem a homályos, általános célok, hanem a pontosan meghatározott, mérhető célok ösztönöznek a legjobban. Például, ahelyett, hogy azt mondanám, „jobban szeretnék teljesíteni a munkámban”, inkább azt tűzöm ki célul, hogy „egy hónap alatt 10%-kal növelem az értékesítési eredményeimet”.
Miért működik ez? Mert a konkrét célok fókuszáltabb erőfeszítéseket tesznek lehetővé. Tudom, hogy pontosan mit kell tennem, és mennyi időm van rá. A kihívást jelentő célok pedig fokozzák az erőfeszítéseket. Ha a cél túl könnyű, nem érzem szükségét, hogy igazán beleadjak mindent. De ha tudom, hogy keményen kell dolgoznom a sikerért, akkor hajlandó vagyok többet tanulni, többet gyakorolni, és kitartóbban küzdeni.
A kihívást jelentő, konkrét célok magasabb teljesítményhez vezetnek, mint a könnyű vagy homályos célok, vagy a „tedd a tőled telhetőt” típusú utasítások.
A célkitűzés emellett önbizalmat is épít. Amikor elérek egy kihívást jelentő célt, érzem, hogy képes vagyok a sikerre, és ez tovább motivál a jövőben. A célok elérése során szerzett tapasztalatokból tanulok, és fejlesztem a képességeimet. Ez egy pozitív visszacsatolási ciklust hoz létre, amelyben a siker motivál a további sikerre.
Fontos, hogy a céljaim elérhetőek legyenek. Ha a cél túl irreális, akkor demotiválóvá válhat. Ezért törekszem arra, hogy a céljaim kihívást jelentsenek, de ne legyenek lehetetlenek. A célkitűzés során figyelembe veszem a rendelkezésemre álló erőforrásokat, a képességeimet és a korlátaimat.
A célkitűzés elméletének alkalmazása során a következőket tartom szem előtt:
- Specifikusság: Pontosan meghatározom, mit szeretnék elérni.
- Mérhetőség: Hogyan fogom tudni, hogy elértem a célt?
- Elérhetőség: A cél reális és megvalósítható.
- Relevancia: A cél összhangban van a hosszú távú céljaimmal.
- Időbeli korlát: Mikorra szeretném elérni a célt?
Ezek az elemek segítenek abban, hogy a céljaim motiválóak és hatékonyak legyenek.
A SMART célok: Hogyan tegyük céljainkat mérhetővé és elérhetővé?
A céljaim elérésében a SMART célok nyújtanak számomra a legnagyobb motivációt. Ahelyett, hogy homályos elképzeléseim lennének, a SMART módszer segít konkrét, mérhető célokat kitűzni, ami jelentősen növeli a siker esélyét.
A SMART egy mozaikszó, melynek betűi a következőket jelentik:
- Specific (Konkrét): Mit pontosan akarok elérni? Minél pontosabb a cél, annál könnyebb rá fókuszálni.
- Measurable (Mérhető): Hogyan fogom tudni, hogy elértem a célomat? Fontos, hogy legyenek mérőszámaim.
- Attainable (Elérhető): Valóban meg tudom valósítani ezt a célt a rendelkezésemre álló erőforrásokkal? A reális célok motiválóbbak.
- Relevant (Releváns): Miért fontos számomra ez a cél? Illeszkedik a nagyobb tervekhez?
- Time-bound (Időhöz kötött): Mikor akarom elérni a célomat? Az időkeret segít a prioritások meghatározásában.
Például, ahelyett, hogy azt mondanám: „Jobb formába akarok kerülni,” egy SMART cél lehetne: „Heti háromszor 30 percet fogok futni a következő 3 hónapban, hogy 5 kilométert tudjak futni egyhuzamban.” Ez a cél konkrét (futás), mérhető (30 perc, 3 alkalom, 5 km), elérhető (a jelenlegi fittségi szintemhez igazítva), releváns (hozzájárul az egészségemhez) és időhöz kötött (3 hónap).
A SMART célok segítenek lebontani a nagy, ijesztő célokat kisebb, kezelhető lépésekre, ami növeli a motivációt és a sikerélményt.
Amikor látom, hogy haladok a céljaim felé – például, hogy hétről hétre egyre gyorsabban futok – az hatalmas löketet ad a folytatáshoz. A mérhető eredmények bizonyítják, hogy a befektetett energia nem hiábavaló, és ez arra ösztönöz, hogy továbbra is kitartsak.
A hiedelmek szerepe a motivációban: Növekedési szemlélet vs. rögzült szemlélet
A céljaim elérésében engem leginkább az a hiedelmem motivál, hogy a képességeim fejleszthetőek. Ezt a szemléletet növekedési szemléletnek nevezik. A növekedési szemlélettel rendelkező emberek hisznek abban, hogy a tehetség, az intelligencia és a tudás kemény munkával, tanulással és kitartással fejleszthető. Ez a meggyőződés alapvetően befolyásolja a motivációmat, mert ha hibázok, nem kudarcként élem meg, hanem lehetőségként a fejlődésre.
Ezzel szemben a rögzült szemlélet azt feltételezi, hogy a képességeink velünk születettek és nem változnak. Ha valaki rögzült szemlélettel rendelkezik, akkor a sikert a veleszületett tehetségnek tulajdonítja, a kudarcot pedig a képességek hiányának. Ez a szemléletmód bénítóan hathat a motivációra, mert ha valaki elbukik, azt bizonyítékként éli meg arra, hogy nem elég jó.
Számomra a különbség abban rejlik, hogy a kihívásokat hogyan kezelem. A növekedési szemlélet azt eredményezi, hogy a nehézségeket nem kerülöm el, hanem éppen hogy keresem őket, mert tudom, hogy azok segítenek fejlődni. A rögzült szemléletű emberek viszont inkább a könnyebb utat választják, mert félnek a kudarctól, ami rontaná a képet, amit magukról alkotnak.
A növekedési szemlélet nem azt jelenti, hogy mindenki mindent elérhet, vagy hogy a tehetség nem számít. Azt jelenti, hogy a kemény munka és a tanulás nagymértékben befolyásolja a sikert. Én ebben hiszek.
A kudarc nem a történet vége, hanem egy új fejezet kezdete.
Például, ha egy új szoftvert kell megtanulnom, nem ijedek meg a bonyolultságtól, hanem nekifogok a tanulásnak. Tudom, hogy kezdetben nehéz lesz, de a gyakorlás és a kitartás meghozza a gyümölcsét. Ez a hozzáállás nemcsak a szakmai életemben segít, hanem a magánéletemben is. Mindig van lehetőség a fejlődésre, és ez az, ami igazán motivál.
A kudarc kezelése: A reziliencia és a tanulságok levonása
A kudarc elkerülhetetlen része a célok elérésére irányuló útnak. Ahelyett, hogy a kudarcok megbénítanának, motivációs erőként szolgálhatnak, amennyiben képesek vagyunk reziliensnek maradni és tanulni belőlük. A kudarc valójában egy visszajelzés, ami segít finomhangolni a stratégiáinkat és módszereinket.
A reziliencia kulcsfontosságú a kudarcokkal való megküzdésben. Ez nem azt jelenti, hogy a kudarc nem érint meg minket, hanem azt, hogy képesek vagyunk visszapattanni, újrakezdeni és tovább haladni. A rezilienciát fejleszthetjük azáltal, hogy elfogadjuk a kudarcot, mint a tanulási folyamat részét, és nem engedjük, hogy a negatív gondolatok eluralkodjanak.
A kudarc nem az út vége, hanem egy új kezdet lehetősége.
A tanulságok levonása a kudarcból elengedhetetlen a fejlődéshez. Fontos, hogy objektíven elemezzük, mi vezetett a kudarchoz. Milyen hibákat követtünk el? Milyen tényezőket nem vettünk figyelembe? Milyen alternatív megoldások léteztek?
Az elemzés során érdemes figyelembe venni:
- A célkitűzés realitását. Túl ambiciózus volt a cél?
- A tervezés minőségét. Volt-e elegendő erőforrásunk és időnk?
- A végrehajtás hatékonyságát. Tartottuk-e magunkat a tervhez?
- A környezeti tényezőket. Voltak-e külső akadályok, amelyekre nem számítottunk?
A tanulságok levonása után új stratégiát dolgozhatunk ki, amely figyelembe veszi a korábbi tapasztalatokat. Ez a folyamat megerősítheti a motivációnkat, hiszen látjuk, hogy a kudarcból tanulva fejlődünk és közelebb kerülünk a céljaink eléréséhez. A kudarc tehát nem feltétlenül negatív élmény, hanem egy értékes tanítómester.
A flow élmény: Amikor a motiváció eléri a csúcsot
A céljaim elérésében a flow élmény az, ami igazán motivál. Ez az az állapot, amikor teljesen elmerülök abban, amit csinálok, az idő szinte megszűnik létezni, és a kihívás éppen megfelelő ahhoz, hogy ne unatkozzam, de ne is érezzem magam túlterheltnek. Ilyenkor a tevékenység önmagában válik jutalommá.
A flow nem csak a munkában érhető el. Bármilyen tevékenység során megtapasztalhatom, legyen az sport, művészet, vagy akár egy bonyolult probléma megoldása. A lényeg, hogy fókuszált legyek, és élvezzem a folyamatot. Amikor érzem, hogy a flow közelít, az szinte mágnesként vonz a célom felé.
A flow élmény nem csupán a hatékonyságot növeli, hanem az örömöt is. Ez a kettő együtt pedig a legfenntarthatóbb motivációt eredményezi.
Persze, nem mindig könnyű elérni ezt az állapotot. Néha külső tényezők zavarnak meg, máskor pedig egyszerűen csak nincs meg a megfelelő hangulatom. Ilyenkor fontos, hogy ne erőltessem. Inkább keresek olyan tevékenységet, ami közelebb visz ehhez az állapothoz, vagy egyszerűen csak pihenek egy kicsit.
A flow számomra nem egy egyszeri esemény, hanem egy folyamatosan fejlesztendő képesség. Minél többet gyakorlom a fókuszált figyelmet, és minél jobban megismerem a saját határaimat és lehetőségeimet, annál könnyebben tudom előidézni ezt a motiváló állapotot.
A szokások ereje: Hogyan automatizáljuk a céljaink elérését segítő viselkedéseket?
A céljaim elérésében a szokások ereje motivál leginkább. Ahelyett, hogy folyamatosan a motivációra hagyatkoznék, inkább automatizálom azokat a viselkedéseket, amelyek közelebb visznek a céljaimhoz. Ez a megközelítés sokkal fenntarthatóbb és hatékonyabb.
A szokások kialakítása nem egyik napról a másikra történik. Először is, tisztán meg kell határozni, hogy milyen viselkedés segít a cél elérésében. Például, ha a célom a rendszeres testmozgás, akkor a szokás lehet a napi 30 perc futás.
A szokás kialakításának következő lépése a kiváltó ok meghatározása. Ez lehet egy adott időpont, egy helyszín, vagy egy már meglévő szokás. Például, a futást összeköthetem azzal, hogy közvetlenül a reggeli kávézás után futok.
A jutalom is kulcsfontosságú. Minden egyes alkalommal, amikor végrehajtom a szokást, jutalmaznom kell magam. Ez lehet valami apró dolog, például egy finom tea, vagy egy sor a kedvenc könyvemből. A lényeg, hogy a jutalom pozitív érzéseket keltsen, és megerősítse a szokást.
A szokások automatizálása azt jelenti, hogy a céljaink eléréséhez szükséges viselkedések szinte ösztönösen válnak részévé a mindennapjainknak.
Íme néhány tipp a szokások kialakításához:
- Kezdj kicsiben: ne akarj egyszerre túl sokat változtatni.
- Légy következetes: a szokás akkor alakul ki, ha rendszeresen csinálod.
- Ne add fel, ha hibázol: mindenki hibázik néha, a lényeg, hogy visszatérj a helyes útra.
A szokások ereje abban rejlik, hogy csökkentik a döntéshozatal terhét. Nem kell minden nap azon gondolkodnom, hogy elmegyek-e futni, mert a futás már a napi rutinom része. Ez rengeteg energiát szabadít fel, amit más, fontos dolgokra fordíthatok.
Végül, fontos, hogy nyomon kövessem a fejlődésemet. Ez segíthet abban, hogy motivált maradjak, és lássam, hogy a szokásaim valóban közelebb visznek a céljaimhoz. Ehhez használhatok naplót, alkalmazást, vagy bármilyen más eszközt, ami nekem beválik.
A környezet hatása: Hogyan befolyásolják a társak és a külső tényezők a motivációt?
A motivációm jelentős részét a környezetem adja. Nem csupán a közvetlen társaságom, hanem a tágabb értelemben vett társadalmi és kulturális közeg is. A barátaim, a családom és a kollégáim hozzáállása, elvárásai mind befolyásolják a céljaim elérésére irányuló erőfeszítéseimet.
Ha olyan emberek vesznek körül, akik maguk is ambiciózusak és sikeresek, az ösztönzően hat rám. Az ő példájuk, a történeteik a saját nehézségeim leküzdésében segítenek. Látni, hogy mások képesek voltak elérni a céljaikat, erőt ad a folytatáshoz, még akkor is, ha épp nehéz időszakon megyek keresztül.
Ezzel szemben, ha negatív, demotiváló emberekkel vagyok körülvéve, az aláássa a lelkesedésemet. A folytonos kritika, a pesszimizmus és a sikertelenségre való fókuszálás csökkentheti az önbizalmamat és a kitartásomat.
A támogató és inspiráló környezet elengedhetetlen a motiváció fenntartásához.
A külső tényezők, mint például a társadalmi normák és elvárások, szintén szerepet játszanak. Bizonyos területeken nagyobb a nyomás a sikerre, míg máshol elfogadóbbak a kevésbé hagyományos utakkal szemben. Az, hogy mennyire érzem magam szabadnak a saját céljaim megválasztásában és elérésében, nagyban függ a környezetem attitűdjétől.
A média, a könyvek és a filmek is befolyásolják a motivációmat. A sikertörténetek, a kitartásról és a megküzdésről szóló elbeszélések inspirálnak és emlékeztetnek arra, hogy a nehézségek ellenére is érdemes küzdeni a céljaimért.
A környezetem hatása nem mindig tudatos. Gyakran a szubtilis jelek, a nonverbális kommunikáció, a kimondatlan elvárások befolyásolják a viselkedésemet és a hozzáállásomat. Ezért fontos, hogy tudatosan válasszam meg a társaságomat és a környezetemet, és hogy olyan emberekkel vegyem körül magam, akik támogatnak és inspirálnak.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
