A modern technológia vívmányai és az okostelefonok elterjedése alapjaiban változtatták meg a mindennapjainkat, beleértve a szabadidőnk eltöltését és a szórakozási formáinkat is. Míg korábban a szerencsejátékhoz fizikai jelenlétre, egy kaszinó vagy lottózó felkeresésére volt szükség, addig ma már egyetlen érintéssel elérhetővé vált az izgalom és a nyeremény ígérete. Ez a látszólag ártatlan, kényelmes hozzáférés azonban egy olyan sötét és mély örvényt hozott létre, amely észrevétlenül szippantja be azokat, akik a feszültségoldás ezen formáját választják.
Az online szerencsejáték-függőség egy összetett mentális egészségügyi állapot, amely során az egyén elveszíti az irányítást a játékkal töltött idő és az arra szánt anyagi források felett, még akkor is, ha az súlyos károkat okoz az életében. A probléma felismerése gyakran nehézkes, mivel a digitális térben zajló tevékenység rejtve maradhat a környezet előtt, egészen addig, amíg a pénzügyi vagy kapcsolati válság elkerülhetetlenné nem válik. A sikeres kezelés alapja a korai felismerés, a szakértői pszichoterápiás beavatkozás és a tudatos környezetátalakítás, amelyek együttesen segítik az érintettet a sóvárgás kezelésében és az egészséges életvitel visszaállításában.
A digitális világban felépített kaszinók nem csupán a valódi játéktermek élményét másolják, hanem kifinomult pszichológiai algoritmusokkal operálnak. A villódzó fények, a győzelmet hirdető hanghatások és az azonnali visszacsatolás egy olyan mesterséges környezetet teremtenek, ahol az időérzékelés megszűnik. Ebben a térben a felhasználó elszakad a valóságtól, a problémáitól és a felelősségeitől, miközben az agya folyamatos dopaminlöketeket kap.
A digitális kaszinók csapdája és a hozzáférhetőség ára
Az online szerencsejáték térnyerése mögött a legfontosabb tényező a korlátlan hozzáférhetőség, amely drasztikusan csökkenti a gátlásokat. Amikor valakinek el kell indulnia otthonról, fel kell öltöznie és közösségbe kell mennie a játék kedvéért, több ponton is lehetősége van a megállásra vagy a mérlegelésre. Az okostelefonok korában azonban a kaszinó ott van a zsebünkben, a buszon, a munkahelyi ebédszünetben, sőt, még az ágyunkban is, mielőtt elaludnánk.
Ez az állandó jelenlét megszünteti a fizikai és időbeli korlátokat, ami különösen veszélyes az impulzuskontroll-zavarokkal küzdők számára. A játék bármikor elérhető, így az egyénnek nincs ideje arra, hogy a racionális gondolkodásért felelős agyterületei átvegyék az irányítást az érzelmi vezérelt impulzusok felett. A veszteségek utáni azonnali visszavágás lehetősége egy olyan spirált indíthat el, amelyből órákig tartó játék és jelentős anyagi kár után sem könnyű kiszállni.
Az online platformok ráadásul sokszor anonimitást biztosítanak, ami tovább növeli a függőség kialakulásának esélyét. Nem kell szembenézni az osztó tekintetével vagy a többi játékos ítéletével, nincs társadalmi kontroll, amely gátat szabna a mértéktelen költekezésnek. A játékos egyedül marad a képernyővel, ahol a virtuális zsetonok és a digitális egyenleg elveszíti valódi pénzértékét a szemében, így könnyebben hoz felelőtlen döntéseket.
A digitális térben a pénz csupán egy változó szám a képernyőn, ami elidegeníti a játékost a veszteség súlyától és a realitástól.
A szolgáltatók gyakran ingyenes bónuszokkal, „pörgetésekkel” és egyéb promóciókkal csábítják vissza a felhasználókat, ami a pszichológiai kondicionálás egyik eszköze. Ezek az apró ajándékok aktiválják az agy jutalmazó rendszerét, és azt az illúziót keltik, hogy a játékosnak van esélye visszanyerni az elveszített összegeket. Ez a mechanizmus fenntartja az elköteleződést és megakadályozza a kilépést, még akkor is, ha a statisztikai esélyek messze a játékos ellen dolgoznak.
Az agyi jutalmazó rendszer és a dopamin szerepe
A függőség biológiai hátterének megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy lássuk, miért nem csupán akaraterő kérdése a leállás. Az agyunkban található mezolimbikus dopaminrendszer felelős a jutalmazásért és a motivációért. Amikor valami pozitív élmény ér minket – legyen az egy finom étel vagy egy váratlan nyeremény –, az agyunk dopamint szabadít fel, ami örömérzetet és eufóriát okoz.
A szerencsejáték esetében a bizonytalanság és a várakozás izgalma az, ami a legnagyobb dopaminlöketet generálja. Érdekes módon a kutatások kimutatták, hogy a dopaminszint nem akkor a legmagasabb, amikor megkapjuk a nyereményt, hanem közvetlenül az eredmény kiderülése előtt. Ez a feszült várakozás az, ami függőséget okoz, hiszen az agy rászokik erre az intenzív kémiai stimulációra, és egyre többet követel belőle.
Idővel az agy receptorai deszenzitizálódnak, ami azt jelenti, hogy a játékosnak egyre nagyobb tétekre, intenzívebb élményekre vagy hosszabb játékidőre van szüksége ugyanazon örömérzet eléréséhez. Ezt nevezzük toleranciának. Amikor a játék elmarad, a dopaminszint drasztikusan visszaesik, ami ingerlékenységet, depressziót és fizikai rosszullétet okozhat – ezek a megvonási tünetek teszik oly nehézzé a játék abbahagyását.
A függő agya számára a játék nem szórakozás, hanem egy biokémiai szükséglet kielégítése, amely elnyomja a racionális ítélőképességet.
A „majdnem nyerés” (near-miss) jelensége szintén kritikus szerepet játszik a függőség fenntartásában. Amikor a nyerővonalon éppen csak elkerüli egymást két azonos szimbólum, az agy ezt nem veszteségként, hanem a siker előjeleként értelmezi. Ez a kognitív torzítás arra sarkallja a játékost, hogy folytassa, hiszen „már majdnem sikerült”, és ez a hit táplálja a kényszeres viselkedést még a legsúlyosabb veszteségek közepette is.
A kognitív torzítások és a kontroll illúziója
A szerencsejáték-függők gondolkodását számos olyan logikai hiba jellemzi, amelyek fenntartják a játékszenvedélyt. Az egyik leggyakoribb a szerencsejátékosok tévedése (gambler’s fallacy), amely szerint ha egy esemény régen nem következett be, akkor annak valószínűsége a jövőben megnő. Például, ha a ruletten tízszer egymás után piros jött ki, a játékos meggyőződése lesz, hogy most már a feketének kell következnie, pedig minden egyes pörgetés független esemény.
A kontroll illúziója egy másik veszélyes mechanizmus, különösen az olyan játékoknál, ahol a játékosnak interakcióba kell lépnie a szoftverrel. A gombok megnyomása, a virtuális kártyák kiválasztása vagy a tét emelése azt az érzetet kelti, mintha a játékosnak befolyása lenne a véletlen kimenetelre. Ez az érzet hamis biztonságérzetet ad, és elhiteti az egyénnel, hogy létezik egy „nyerő stratégia”, amellyel legyőzhető a ház.
A kognitív disszonancia redukciója is megfigyelhető a függőknél. Amikor a veszteségek már elviselhetetlenül nagyok, az illető nem azt a következtetést vonja le, hogy abba kellene hagynia, hanem azt, hogy most már „túl sokat ölt bele ahhoz, hogy feladja”. Ezt hívják a veszteségek üldözésének. A játékos azért játszik tovább, hogy visszanyerje, amit elveszített, de ezzel csak mélyíti a szakadékot és növeli a kétségbeesését.
| Torzítás típusa | Leírás | Veszélye |
|---|---|---|
| Kontroll illúziója | Azt hiszi, befolyásolhatja a véletlent. | Túlzott magabiztosság, nagyobb tétek. |
| Szerencsejátékosok tévedése | Mintázatokat lát a független eseményekben. | Hosszabb játékidő, irracionális várakozások. |
| Veszteségek üldözése | A korábbi bukások visszanyerésére törekszik. | Anyagi csőd, adósságspirál. |
| Szelektív emlékezet | Csak a nyereményekre emlékszik, a bukásokra nem. | A valós mérleg torz érzékelése. |
Ezek a torzítások nem a játékos intelligenciájának hiányát jelzik, hanem a függőség által átalakított gondolkodási mintákat. A terápia során ezen sémák felismerése és átírása az egyik legfontosabb feladat, hiszen csak a realitáshoz való visszatérés szakíthatja meg a kényszeres körforgást. A játékosnak meg kell értenie, hogy az online algoritmusok matematikai esélyei ellen nem létezik emberi stratégia.
A függőség kialakulásának szakaszai
A szerencsejáték-függőség nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem egy jól meghatározható folyamat, amely több fázisból áll. Az első szakasz a nyerő fázis, amely gyakran egy nagyobb, váratlan sikerrel indul. Ez a kezdeti pozitív élmény alapozza meg azt a hitet, hogy a játékos különleges, vagy hogy könnyű pénzkereseti forrásra talált. Ebben az időszakban a játék még izgalmas és szórakoztató, a tétek pedig viszonylag alacsonyak.
A második, úgynevezett vesztő fázis során a szerencse elfordul, és megjelennek az első jelentősebb veszteségek. A játékos ekkor kezdi el titkolni a tevékenységét a családja és barátai elől, hazudik a kiadásairól és a játékkal töltött időről. Ekkor jelenik meg a veszteségek üldözése: a játékos már nem az élvezetért játszik, hanem azért, hogy „nullára jöjjön ki”. A hangulatingadozások és az ingerlékenység ekkor válnak szembeötlővé a környezet számára.
A harmadik, a kétségbeesés fázisa már a teljes kontrollvesztésről szól. A játékos minden mozdítható vagyonát feléli, kölcsönöket vesz fel, esetleg törvénytelen eszközökhöz folyamodik, hogy finanszírozza a szenvedélyét. Ebben a szakaszban a bűntudat és a szégyen elviselhetetlenné válik, a társadalmi kapcsolatok felbomlanak, és nem ritkák a mentális összeomlások vagy az öngyilkossági gondolatok sem. A játék itt már nem választás, hanem egy kényszeres menekülés az általa okozott pusztítás elől.
Végül beszélhetünk a feladási fázisról, ahol az egyén már nem hisz abban, hogy valaha is kiszállhat. Itt a reménytelenség dominál, és a játék már csak arra szolgál, hogy elzsibbassza a fájdalmat. Fontos hangsúlyozni, hogy bármelyik szakaszban meg lehet állni és segítséget lehet kérni, de minél előrehaladottabb a folyamat, annál intenzívebb szakmai támogatásra van szükség a felépüléshez.
Figyelmeztető jelek a környezet számára
Mivel az online szerencsejáték „csendes” függőség, a hozzátartozóknak ébernek kell lenniük az apró változásokra. Az egyik legárulkodóbb jel az idővel való gazdálkodás megváltozása. Ha valaki gyanúsan sokat tölt az okostelefonja előtt, elvonul a családi eseményekről, vagy késő éjszakáig fennmarad a gép előtt, az okot adhat az aggodalomra. A játékos gyakran védelmezi a magánszféráját, és dühösen reagál, ha rákérdeznek, mit csinál éppen.
A pénzügyi zavarok szintén hamar jelentkeznek, bár a függők mesterei a titkolózásnak. Gyanús lehet a gyakori pénzhiány, a kifizetetlen számlák, a váratlanul felvett hitelek vagy az értéktárgyak eltűnése otthonról. A bankszámlakivonatokon megjelenő ismeretlen tranzakciók vagy a többszöri kisebb összegű kifizetések gyakran online kaszinókhoz vagy sportfogadási oldalakhoz köthetők.
Érzelmi szinten a függő személyisége is megváltozik. Az állandó stressz, a titkolózás és a bűntudat miatt az illető szorongóvá, ingerlékennyé és érzelmileg távolságtartóvá válik. Az érdeklődése beszűkül, a korábbi hobbik és baráti kapcsolatok elértéktelenednek számára. A munkavégzés vagy a tanulmányi eredmények romlása szintén gyakori kísérőjelenség, mivel a figyelem folyamatosan a következő fogadáson vagy játékon jár.
A függőség nem ott kezdődik, amikor elfogy a pénz, hanem ott, amikor a játék fontosabbá válik az emberi kapcsolatoknál és az önbecsülésnél.
Gyakran tapasztalható a „gaslighting” jelensége is, amikor a függő megpróbálja elhitetni a környezetével, hogy ők látják rosszul a helyzetet, vagy hogy a problémákért mások a felelősek. Ez a védekezési mechanizmus a tagadás része, amely megvédi az egyént attól, hogy szembe kelljen néznie tettei súlyával. A családtagoknak tudatosítaniuk kell, hogy a hazugságok a betegség tünetei, nem pedig a szeretet hiányát jelentik.
Kockázati tényezők és hajlamosító személyiségjegyek
Nem mindenki válik függővé, aki kipróbálja az online pókert vagy a sportfogadást. Vannak azonban bizonyos tényezők, amelyek fokozzák a kockázatot. A genetikai hajlam jelentős szerepet játszik; ha a családban korábban fordult elő bármilyen addikció, az egyén fogékonyabb lehet a szerencsejáték-függőségre is. Az agy szerkezeti sajátosságai, például az impulzuskontrollért felelős prefrontális kéreg gyengébb működése is hozzájárulhat a kialakuláshoz.
A környezeti hatások, mint a gyermekkori traumák, az elhanyagolás vagy a bizonytalan családi háttér, gyakran vezetnek oda, hogy az egyén a játékban keres vigaszt vagy menekülést. A stresszes életmód, a munkahelyi kiégés vagy a párkapcsolati válság is katalizátorként működhet. Ebben az esetben a játék egyfajta „öngyógyítási” kísérlet a belső feszültség enyhítésére, amely azonban hamarosan önálló problémává növi ki magát.
Bizonyos személyiségjegyek is növelik a veszélyt. Az élménykeresés (sensation seeking), a magas impulzivitás és az alacsony frusztrációtűrés gyakran jellemzi a függőket. A versengő alkatú emberek, akik nehezen viselik a vereséget, könnyebben csúsznak bele a veszteségek üldözésébe. Emellett a társuló mentális zavarok, mint a depresszió, a szorongás vagy az ADHD, szintén szoros összefüggést mutatnak a játékszenvedéllyel.
A technológiai affinitás és a digitális magány is fontos tényező. Azok a fiatalok vagy felnőttek, akik idejük nagy részét az online térben töltik és kevés valódi társas kapcsolatuk van, könnyebben találnak „közösségre” vagy szórakozásra a szerencsejáték-oldalakon. Az online térben kapott azonnali megerősítés pótolhatja a valós életbeli sikerek hiányát, ami érzelmi függéshez vezethet.
A szerencsejáték mint érzelemszabályozási eszköz
Sokan tévesen azt hiszik, hogy a függők csupán a pénzért játszanak. Valójában az online szerencsejáték gyakran egy érzelemszabályozási zavar tünete. A játék során átélt transz-szerű állapot (az úgynevezett „flow” negatív formája) segít elnyomni a kellemetlen érzéseket: a magányt, a szomorúságot, a bűntudatot vagy a szorongást. Amíg a képernyőt nézi, a játékosnak nem kell a saját életének nehézségeivel foglalkoznia.
Ez a fajta disszociáció különösen veszélyes, mert a játék egyfajta digitális kábítószerré válik. A nyeremény eufóriája elnyomja a depresszív tüneteket, a veszteség okozta fájdalom pedig egy újabb kört generál, hogy elfedje az előző kudarcot. Ez egy öngerjesztő folyamat, ahol a játék egyszerre okozza és látszólag orvosolja a feszültséget. A terápia során ezért kulcsfontosságú, hogy az egyén megtanuljon egészségesebb módszereket az érzelmei kezelésére.
A unalom is erős motiváló tényező lehet. A modern ember számára a csend és a tevékenységmentes idő elviselhetetlenné vált, az okostelefon pedig azonnali megoldást kínál az ingerszegény környezetre. Az online játék izgalma kitölti az űrt, és egy mesterséges célt ad az egyénnek. A felépülés során ezért nagy hangsúlyt kell fektetni a szabadidő értelmes és strukturált eltöltésére, valamint az igazi örömforrások megtalálására.
A társadalmi elszigeteltség korában az online szerencsejáték egyfajta közösségi élményt is imitálhat. A chatablakok, a ranglisták vagy a sportfogadási fórumok azt az illúziót keltik, hogy a játékos egy nagyobb csoport része. Ez a valahová tartozás érzése különösen vonzó azoknak, akik a mindennapi életükben magányosnak vagy meg nem értettnek érzik magukat, ám ez a közösség csak addig létezik, amíg van pénz a játékra.
A kezelés első lépése: a beismerés és a krízis
A gyógyulás útja ritkán indul el önkéntes elhatározásból; legtöbbször egy komoly krízis kényszeríti ki a változást. Ez lehet a házastárs válással való fenyegetése, a munkahely elvesztése vagy a teljes anyagi csőd. Bár fájdalmas, ez a „mélypont” az, ami áttöri a tagadás falát, és lehetővé teszi, hogy az egyén segítséget kérjen. A beismerés nem csupán annyit jelent, hogy valaki bevallja: „játszottam”, hanem azt, hogy elfogadja: tehetetlen a szenvedélyével szemben.
Az első és legfontosabb lépés a technikai akadályok felállítása. Ma már számos olyan szoftver és alkalmazás létezik, amely blokkolja a hozzáférést a szerencsejáték-oldalakhoz minden eszközön. Ezt érdemes kiegészíteni az önkizárási regiszterekkel, amelyekkel a játékos hivatalosan is letilthatja magát a legális szolgáltatóknál. Ezek a gátak elengedhetetlenek a kezdeti, intenzív sóvárgási időszakban, amikor az akaraterő még nem elegendő a kísértés elhárítására.
A pénzügyi kontroll átadása egy megbízható családtagnak vagy barátnak szintén létfontosságú. A függőnek nem szabad hozzáférnie nagyobb összegekhez, bankkártyákhoz vagy hitelekhez. Bár ez megalázónak tűnhet, valójában egy védőhálót jelent, amely megakadályozza az újabb visszaeséseket. A transzparencia és az őszinteség visszaállítása az anyagiak terén az alapja a bizalom újjáépítésének is.
A gyógyulás nem a játék abbahagyásával kezdődik, hanem azzal a pillanattal, amikor az egyén felhagy a titkolózással.
A professzionális segítség keresése elkerülhetetlen. Egy addiktológus szakember vagy pszichológus segíthet feltérképezni a függőség mögött húzódó okokat és kidolgozni a megküzdési stratégiákat. A terápia nemcsak a tünetek kezeléséről szól, hanem a személyiség fejlődéséről és az életvezetés átalakításáról is, ami garantálja a tartós absztinenciát.
Pszichoterápiás módszerek a függőség leküzdésére
A szerencsejáték-függőség kezelésében az egyik leghatékonyabb módszer a kognitív viselkedésterápia (CBT). Ennek során a páciens azonosítja azokat a gondolati sémákat és torzításokat, amelyek a játékhoz vezetik. Megtanulja felismerni a kiváltó okokat (triggereket) – legyen az stressz, unalom vagy egy bizonyos napszak –, és új, adaptív válaszokat alakít ki ezekre a helyzetekre. A CBT segít leépíteni a kontroll illúzióját és reálisan szemlélni a matematikai esélyeket.
A motivációs interjú egy másik fontos eszköz, amely segít a páciensnek megerősíteni a változás iránti elkötelezettségét. Mivel a függőség ambivalenciával jár – az egyén abba akarja hagyni, de vágyik is a játékra –, a terapeuta segít felszínre hozni a belső motivációkat és azokat az értékeket, amelyeket a játék lerombolt. Ez a folyamat segít abban, hogy a gyógyulás ne egy külső kényszer, hanem egy belső igény legyen.
A családterápia szerepe is meghatározó. A függőség „családi betegség”, amelyben minden tag érintett. A hozzátartozók gyakran akaratlanul is fenntartják a függőséget (kodependencia), például azzal, hogy kifizetik a játékos adósságait. A közös munka során a családtagok megtanulják a határok kijelölését, az egészséges kommunikációt és azt, hogyan támogassák a felépülőt anélkül, hogy átvállalnák helyette a felelősséget.
A csoportterápia és az önsegítő csoportok, mint a Gamblers Anonymous (GA), hatalmas erőt adnak azáltal, hogy megszüntetik a szégyent és az elszigeteltséget. Sorstársak között lenni, akik hasonló küzdelmeken mentek keresztül, hitet ad a változáshoz. A csoportban kapott visszajelzések és a 12 lépéses program strukturált utat mutat a spirituális és morális megújuláshoz, ami sokak számára a hosszú távú józanság kulcsa.
A visszaesés megelőzése és az új életstratégiák
A felépülés nem egy lineáris folyamat, hanem egy élethosszig tartó figyelmet igénylő állapot. A visszaesés kockázata mindig jelen van, különösen a stresszes időszakokban vagy váratlan pénzmozgások esetén. Ezért elengedhetetlen egy visszaesés-megelőzési terv készítése, amely tartalmazza a vészhelyzeti telefonszámokat, a kerülendő helyzeteket és azokat a technikákat, amelyekkel a hirtelen fellépő sóvárgás kezelhető.
Az életmódváltás része az új, egészséges örömforrások megtalálása. A sport, a művészet, a természetjárás vagy bármilyen kreatív hobbi segít helyreállítani az agy dopaminháztartását természetes úton. Fontos olyan célokat kitűzni, amelyek értelmet adnak a mindennapoknak, és amelyek elérése valódi sikerélményt nyújt, szemben a szerencsejáték illuzórikus győzelmeivel.
A pénzügyi rehabilitáció hosszú éveket vehet igénybe, de a türelem és a következetesség itt is kifizetődik. Az adósságrendezési tervek betartása és a fokozatos anyagi függetlenedés segít visszaadni az egyén önbecsülését. A játékosnak meg kell tanulnia a pénz valódi értékét, amit a munka és a megtakarítás jelent, és el kell fogadnia, hogy a múltbeli veszteségek soha nem fognak „visszajönni” a játékkal.
Az önismereti munka folytatása segít abban, hogy az egyén felismerje a belső ürességet vagy szorongást, amit korábban a játékkal próbált kitölteni. A meditáció, a mindfulness technikák vagy az egyéni terápia mélyebb szintjei lehetővé teszik a valódi belső béke megtalálását. A gyógyult szerencsejáték-függő nem csupán az, aki nem játszik, hanem az, aki képessé vált szembenézni az élettel annak minden nehézségével és örömével együtt, menekülési útvonalak nélkül.
A környezet támogatása és a határok fontossága
A családtagoknak és barátoknak meg kell érteniük, hogy a segítségnyújtás néha a „kemény szeretetet” jelenti. Az adósságok kifizetése vagy a hazugságok elfedése nem segítség, hanem a betegség üzemanyaga. A legfontosabb, amit a környezet tehet, hogy érzelmi támogatást nyújt a gyógyulási folyamathoz, miközben sziklaszilárd határokat tart az anyagiak és a viselkedési szabályok terén.
Fontos az edukáció is: minél többet tud a család a függőség természetéről, annál kevésbé fogják személyes sértésnek venni a játékos visszaeséseit vagy nehézségeit. A türelem elengedhetetlen, de ez nem jelenthet önfeladást. A hozzátartozóknak is érdemes saját támogató csoportot keresniük (például Gam-Anon), ahol feldolgozhatják a saját traumáikat és megtanulhatják, hogyan vigyázzanak magukra ebben a nehéz helyzetben.
A bizalom visszaépítése lassú folyamat, és nem várható el a játékostól, hogy azonnal mindent elfelejtsenek neki. A transzparencia fenntartása – például az okostelefon és a bankszámla ellenőrizhetősége egy ideig – a biztonságot szolgálja, nem a kontrollt. Ha a függő partnerként tekint ezekre a korlátokra, az a gyógyulás iránti elkötelezettségének egyik legbiztosabb jele.
Az online szerencsejáték-függőségből van kiút, de az út rögös és kitartást igényel. A modern pszichológia és az addiktológia eszköztára ma már lehetővé teszi, hogy még a legsúlyosabb helyzetben lévők is visszanyerjék az irányítást az életük felett. A legfontosabb üzenet minden érintett számára, hogy nincsenek egyedül, és a segítség elérhető – az első lépés megtétele, a hallgatás megtörése a legnehezebb, de egyben a legfelszabadítóbb cselekedet is.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
