Az étel nem csupán a fizikai szükségleteink kielégítésére szolgál; szorosan összefonódik az érzelmeinkkel, emlékeinkkel és társas kapcsolatainkkal. Már kiskorunkban megtapasztaljuk, hogy az étel vigaszt nyújthat, jutalmazhat, vagy éppen szorongást okozhat. Egy nagymama által készített sütemény illata felidézheti a gondtalan gyermekkort, míg egy rosszul sikerült étel emlékét a kudarc érzése kísérheti.
Az érzelmi evés egyre elterjedtebb jelenség, amikor az emberek érzelmi szükségleteiket próbálják étellel kielégíteni. Ez lehet a stressz, a szomorúság, az unalom vagy éppen a boldogság kompenzálása. Az ilyen viselkedés gyakran vezet túlevéshez és egészségtelen étkezési szokásokhoz.
Az ételhez kapcsolódó érzelmek nem csupán egyéni tapasztalatok eredményei, hanem kulturális és társadalmi tényezők is befolyásolják őket. Bizonyos ételek ünnepi alkalmakhoz kötődnek, míg mások a mindennapi rutin részét képezik. A közös étkezések erősítik a családi és baráti kötelékeket, és lehetőséget teremtenek a társas interakcióra.
Az étel nem pusztán kalória; történeteket, emlékeket és érzelmeket hordoz magában.
A kulináris élmények is jelentős hatással lehetnek az érzelmi állapotunkra. Egy finom étel elfogyasztása örömöt és elégedettséget okozhat, míg egy rosszul elkészített étel csalódást válthat ki. Az ízek, az illatok és a textúrák együttesen befolyásolják az étkezéshez kapcsolódó érzelmi élményt.
A tudatos étkezés, vagyis a mindful eating segíthet abban, hogy jobban odafigyeljünk az ételhez kapcsolódó érzelmeinkre, és egészségesebb kapcsolatot alakítsunk ki az étellel. Ez magában foglalja az étel tiszteletét, az ízek tudatos élvezetét és az éhség-telítettség jelzéseinek figyelését.
Az érzelmi evés pszichológiája: Miért nyúlunk ételhez érzelmi okokból?
Az érzelmi evés egy összetett jelenség, amely során az étel nem a fizikai éhség csillapítására, hanem az érzelmi szükségletek kielégítésére szolgál. Ez a viselkedés gyakran gyökerezik a gyerekkorban, amikor az étel vigasztalásként vagy jutalomként funkcionált. A felnőttkorban ez a minta tovább élhet, és az ételhez fordulunk stressz, szomorúság, unalom vagy éppen öröm esetén.
A háttérben álló pszichológiai mechanizmusok sokrétűek. Egyrészt az étel, különösen a magas cukor- és zsírtartalmú ételek, endorfinokat szabadítanak fel az agyban, ami átmeneti jó érzést okoz. Ez a „jutalom” hatás megerősíti az érzelmi evést, és egy ördögi kört hoz létre: minél gyakrabban nyúlunk ételhez érzelmi okokból, annál nehezebb lesz más megküzdési stratégiákat alkalmazni.
Másrészt, az érzelmi evés gyakran kapcsolódik az érzelmi szabályozás hiányához. Azok, akik nehezen tudják kezelni az érzelmeiket, nagyobb valószínűséggel fordulnak az ételhez, hogy elnyomják vagy elkerüljék a kellemetlen érzéseket. Például, egy stresszes munkanap után egy doboz fagylalt elfogyasztása átmenetileg csökkentheti a szorongást, de hosszú távon nem oldja meg a problémát, sőt, bűntudatot és szégyent is okozhat.
Az érzelmi evés nem feltétlenül jelent gyengeséget, hanem inkább egy tanult viselkedésmintát, amelynek megváltoztatásához tudatosságra és megfelelő eszközökre van szükség.
A különbség a fizikai és az érzelmi éhség között kulcsfontosságú. A fizikai éhség fokozatosan jelentkezik, és bármilyen étellel csillapítható. Az érzelmi éhség hirtelen tör ránk, és általában egy konkrét ételre vágyunk (például csokoládéra vagy chipsre). Emellett az érzelmi éhség gyakran jár bűntudattal és szégyenérzettel evés után.
Az érzelmi evés kezelése komplex feladat, amely magában foglalja az érzelmi tudatosság növelését, a megküzdési stratégiák fejlesztését (például testmozgás, meditáció, naplóírás) és szükség esetén szakember segítségét. A cél nem az étel teljes elkerülése, hanem az, hogy az étel ne váljon az egyetlen vagy a fő eszközzé az érzelmek kezelésére.
Íme néhány gyakori kiváltó ok:
- Stressz
- Szomorúság
- Unalom
- Magány
- Öröm (ünneplés)
Fontos, hogy türelemmel és önmagunkkal szembeni elfogadással közelítsünk a témához. Az érzelmi evés leküzdése időt és erőfeszítést igényel, de a végeredmény – egy egészségesebb kapcsolat az étellel és az érzelmekkel – mindenképpen megéri.
Az étel mint vigasz: A komfortételek szerepe a stressz és szorongás kezelésében
Az étel és az érzelmek közötti kapcsolat mély és összetett. Különösen igaz ez a stressz és szorongás kezelésére használt komfortételek esetében. Amikor stresszesek vagyunk, gyakran fordulunk olyan ételekhez, amelyek gyerekkorunkra emlékeztetnek, vagy egyszerűen csak jól esnek. Ezek az ételek általában magas szénhidrát- vagy zsírtartalmúak, és az agyban dopamint szabadítanak fel, ami átmenetileg javítja a hangulatunkat.
Miért éppen ezek az ételek válnak komfortételekké? A válasz összetett. Egyrészt, gyakran pozitív emlékek kapcsolódnak hozzájuk. Talán a nagymama sütötte a legjobb palacsintát, vagy a szülők pizzát rendeltek, amikor valami jó történt. Ezek az emlékek aktiválódnak, amikor újra fogyasztjuk ezeket az ételeket, ami nyugtató hatást válthat ki.
Másrészt, a komfortételek fiziológiai hatásai is fontosak. A magas szénhidráttartalmú ételek emelhetik a vércukorszintet, ami rövid távon javíthatja a közérzetünket. A zsíros ételek pedig serkentik az endorfinok termelését, amelyek természetes fájdalomcsillapítóként és hangulatjavítóként működnek. Azonban fontos megjegyezni, hogy ezek a hatások csak ideiglenesek, és hosszú távon a túlzott komfortétel-fogyasztás egészségügyi problémákhoz vezethet.
A komfortételek nem feltétlenül jelentenek egészséges választást, de a stresszhelyzetekben betöltött pszichológiai szerepük vitathatatlan.
Fontos, hogy tudatosan közelítsünk a komfortételekhez. Nem kell teljesen száműznünk őket az étrendünkből, de törekednünk kell arra, hogy mértékkel fogyasszuk őket, és ne csak a stressz kezelésére használjuk. Kereshetünk egészségesebb alternatívákat is, amelyek ugyanazt a komfortérzetet nyújtják, de kevésbé károsak a szervezetünkre. Például, ahelyett, hogy egy egész tábla csokoládét megennénk, választhatunk egy kis darab étcsokoládét, vagy készíthetünk egy meleg tejet mézzel.
Végül, ne feledkezzünk meg arról, hogy a stressz és szorongás kezelésére sok más hatékony módszer is létezik, mint például a testmozgás, a meditáció, a szociális kapcsolatok ápolása, vagy a szakember segítsége. A komfortételek csak egy eszköz a sok közül, és nem szabad, hogy az egyetlen vagy a legfontosabb eszköz legyen.
Gyermekkori étkezési élmények hatása a felnőttkori érzelmi evésre
A gyermekkori étkezési élmények mélyen beágyazódnak emlékezetünkbe, és jelentősen befolyásolják a felnőttkori ételhez való viszonyunkat, különösen az érzelmi evést.
Számos kutatás bizonyítja, hogy azok a gyerekek, akiknél az étel jutalmazásként vagy büntetésként szolgált, nagyobb valószínűséggel nyúlnak majd ételhez stressz, szomorúság vagy éppen öröm esetén is. Például, ha egy gyermek rendszeresen édességet kap a jó viselkedéséért, felnőttként is automatikusan édességgel vigasztalhatja magát.
A szülők étkezési szokásai is modellként szolgálnak a gyermekek számára. Ha a szülők gyakran esznek stressz hatására, vagy tiltott ételeket fogyasztanak titokban, a gyermekek is elsajátíthatják ezt a mintát.
A gyermekkori étkezési környezet meghatározó a felnőttkori érzelmi evés kialakulásában.
Az étkezési korlátozások is negatív hatással lehetnek. Ha egy gyermeket folyamatosan korlátoznak bizonyos ételek fogyasztásában, megnőhet a vágya ezek iránt, és felnőttként hajlamosabbá válhat a mértéktelen fogyasztásukra, különösen érzelmi stresszhelyzetekben.
Az érzelmi evés gyakran nem a fizikai éhségről szól, hanem a negatív érzelmek elnyomásáról. A gyermekkori traumák, a családi konfliktusok vagy a hiányzó érzelmi támogatás mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy valaki felnőttként az ételben keressen vigaszt.
A tudatos étkezés elsajátítása és az érzelmek megfelelő kezelése segíthet abban, hogy az érzelmi evés helyett egészségesebb stratégiákat alkalmazzunk a stressz kezelésére. A gyermekkori élmények feldolgozása pedig elengedhetetlen a hosszú távú változáshoz.
Az ízek és illatok emlékezetének szerepe az érzelmi reakciókban
Az ízek és illatok rendkívül erőteljesen képesek felidézni emlékeket és érzelmeket. Ez azért van, mert az olfaktorikus rendszer, azaz a szaglásért felelős rendszer, közvetlen kapcsolatban áll az agyi limbikus rendszerrel, amely az érzelmek, a memória és a motiváció központja. Amikor megérzünk egy illatot, az információ közvetlenül eljut ezekhez az agyi területekhez, anélkül, hogy a talamuszon keresztülhaladna, ami más érzékszervi információk esetében jellemző.
Ez a közvetlen kapcsolat magyarázza, hogy miért válthat ki egy egyszerű illat vagy íz olyan erős érzelmi reakciót, mint például a gyermekkorunk karácsonyainak emléke egy fahéjas sütemény illatától. Az ízek és illatok nem csak emlékeket hoznak felszínre, hanem az azokkal kapcsolatos érzelmeket is. Például, a nagymama által készített leves illata biztonságérzetet és szeretetet válthat ki, még akkor is, ha már régóta nem ettük azt a levest.
Az ízek és illatok emlékezete tehát nem csak egy egyszerű emlékfelidézés, hanem egy érzelmi utazás is a múltba.
Az étkezési szokásaink és preferenciáink szorosan összefüggenek a korábbi tapasztalatainkkal. Ha valamilyen ételhez kellemetlen emlék kötődik, nagy valószínűséggel elkerüljük azt a jövőben. Ezzel szemben, ha egy étel pozitív élményekkel társul, akkor gyakrabban fogjuk választani. Az érzelmi evés is gyakran erre a jelenségre épül: amikor stresszesek, szomorúak vagyunk, olyan ételeket keresünk, amelyek korábban megnyugtattak vagy boldoggá tettek minket.
A kulturális háttér is jelentősen befolyásolja az ételekhez kapcsolódó érzelmeinket. Bizonyos ételek egy adott kultúrában ünnepi alkalmakhoz kötődnek, míg mások a mindennapi élet részei. Az ünnepi ételek gyakran erős érzelmi kötődést váltanak ki, mivel a családdal és a közösséggel töltött időhöz kapcsolódnak.
Az étkezési zavarok és az érzelmek közötti kapcsolat: Anorexia, bulimia és túlevés
Az étkezési zavarok, mint az anorexia nervosa, a bulimia nervosa és a túlevéses zavar, gyakran mélyen gyökereznek az érzelmi problémákban. Nem csupán a testképpel kapcsolatosak, hanem a stressz, szorongás, depresszió, magány és önértékelési problémák is jelentős szerepet játszanak a kialakulásukban és fenntartásukban.
Az anorexia nervosa esetében az ételmegvonás és a túlzott testedzés gyakran a kontroll érzésének elérésére irányul. Az érintettek úgy érzik, hogy az életük más területein nincs befolyásuk a dolgokra, ezért az étkezés feletti kontrollal próbálják meg visszaszerezni azt. A tökéletességre való törekvés és a félelem a hibázástól szintén gyakori tényezők.
Az étkezési zavarok nem az ételről szólnak, hanem az érzelmekről.
A bulimia nervosa esetében az evésrohamok és az azt követő kompenzációs viselkedések (hánytatás, hashajtók használata, túlzott testedzés) ciklikus mintázatot követnek. Az evésrohamok gyakran érzelmi feszültség, szomorúság, unalom vagy stressz hatására következnek be. A kompenzációs viselkedések pedig a bűntudat és a szégyenérzet csökkentésére szolgálnak.
A túlevéses zavar az evésrohamokkal jellemezhető, de a bulimiával ellentétben nem követik kompenzációs viselkedések. Az érintettek nagy mennyiségű ételt fogyasztanak rövid idő alatt, és közben elveszítik a kontrollt az étkezésük felett. Az evésrohamokat gyakran negatív érzelmek, stressz, szorongás vagy depresszió váltják ki. A túlevéses zavar gyakran súlygyarapodáshoz és az ezzel járó egészségügyi problémákhoz vezet.
Az étkezési zavarokkal küzdők gyakran nehezen tudják azonosítani és kifejezni az érzelmeiket. Ezt alexithymiának nevezik. Az alexithymia megnehezíti az érzelmekkel való egészséges megküzdést, ami az étkezéshez való forduláshoz vezethet.
A kezelés során fontos az érzelmi problémák feltárása és kezelése. A terápia segíthet az érintetteknek abban, hogy megtanulják azonosítani és kifejezni az érzelmeiket, egészségesebb megküzdési stratégiákat fejlesszenek ki, és javítsák az önértékelésüket. A családterápia is hasznos lehet, különösen a serdülőkorban kezdődő étkezési zavarok esetében.
A kognitív viselkedésterápia (CBT) egy hatékony kezelési módszer, amely segít az érintetteknek azonosítani és megváltoztatni a negatív gondolatokat és viselkedéseket, amelyek hozzájárulnak az étkezési zavar fenntartásához. A dialektikus viselkedésterápia (DBT) pedig az érzelemszabályozás és a stressztűrés fejlesztésére összpontosít.
A társadalmi média és az étel: Hogyan befolyásolják az online trendek az étkezési szokásainkat és érzelmeinket?
A társadalmi média átalakította az ételhez való viszonyunkat. Ahelyett, hogy pusztán a táplálkozás forrásaként tekintenénk rá, az étel egyfajta státuszszimbólummá és önkifejezési eszközzé vált. Instagram, TikTok és más platformok tele vannak ételfotókkal és -videókkal, amelyek befolyásolják, mit eszünk, hogyan eszünk és hogyan érezzük magunkat evés közben.
Az online trendek gyakran irreális elvárásokat támasztanak. Tökéletesre szerkesztett képekkel bombáznak minket, amelyek egészségtelen életmódot, túlzott kalóriabevitelt vagy éppen túlzottan korlátozó diétákat népszerűsítenek. Ez szorongást, bűntudatot és testképzavarokat okozhat.
A „food influencer”-ek hatalmas befolyással bírnak. Ajánlásaik alapján sokan próbálnak ki új éttermeket vagy recepteket. Ez pozitív is lehet, hiszen új ízeket fedezhetünk fel, de a kritikátlan követés káros is lehet. Ha valaki egy influencer ajánlása alapján eszik valamit, ami nem ízlik neki, vagy nem felel meg az igényeinek, az negatív érzelmeket válthat ki.
A társadalmi média paradox módon egyszerre erősítheti és gyengítheti az ételhez fűződő pozitív kapcsolatunkat.
Az ételpornó jelensége, azaz az ételfotók és -videók túlzott mértékű fogyasztása, fokozhatja az étvágyat és a sóvárgást, ami túlevéshez vezethet. Ugyanakkor, a közösségi média lehetőséget teremt az étkezési zavarokkal küzdők számára, hogy támogató közösségeket találjanak, és segítséget kérjenek. Ez a kettősség jól mutatja a jelenség összetettségét.
Fontos, hogy tudatosan használjuk a közösségi médiát, és kritikusan kezeljük az ott látottakat. Ne higgyünk el mindent, amit látunk, és ne hagyjuk, hogy az online trendek befolyásolják az önmagunkkal való kapcsolatunkat és az egészséges étkezési szokásainkat.
Testkép és étel: Az önértékelés kapcsolata az étkezéssel
A testkép és az étel közötti kapcsolat sokkal mélyebb, mint gondolnánk. Az, ahogyan a testünkre tekintünk, jelentősen befolyásolja az étkezési szokásainkat, és fordítva. Az alacsony önértékelés gyakran vezethet rendszertelen étkezéshez, legyen szó túlevésről vagy éppen drasztikus diétákról.
Sokan az ételt használják érzelmi támaszként. Ha szomorúak, stresszesek vagy magányosak, az étel nyújthat átmeneti vigaszt. Ez az „érzelmi evés” hosszú távon azonban káros körforgáshoz vezethet, hiszen a bűntudat tovább rontja az önértékelést.
A negatív testkép és az alacsony önértékelés együttesen növelik az étkezési zavarok kialakulásának kockázatát.
A média által közvetített irreális szépségideálok is komoly szerepet játszanak ebben a folyamatban. A folyamatos összehasonlítás a tökéletesnek tűnő képekkel frusztrációt és elégedetlenséget szülhet a saját testünkkel kapcsolatban.
Fontos, hogy tudatosítsuk: a testünk egy eszköz, nem pedig egy dísztárgy. Az egészséges étkezés és a rendszeres mozgás nem a külső megjelenés javítására, hanem a jó közérzet és az egészség megőrzésére kell, hogy irányuljon.
Íme néhány módja, hogyan javíthatunk a testképünkön és az önértékelésünkön:
- Fókuszáljunk a testünk pozitív tulajdonságaira.
- Kerüljük a negatív önbeszédet.
- Törődjünk magunkkal (pl. relaxáció, hobbi).
- Kérjünk segítséget szakembertől, ha szükséges.
Az étkezés nem csak a táplálkozásról szól, hanem az önmagunkkal való kapcsolatunkról is. Az önelfogadás és a pozitív testkép kulcsfontosságúak ahhoz, hogy egészséges és kiegyensúlyozott kapcsolatot alakítsunk ki az étellel.
Érzelmi intelligencia és tudatos étkezés: Hogyan segíthet az érzelmeink tudatosítása az egészségesebb étkezési szokások kialakításában?
Az étel és az érzelmek közötti kapcsolat mélyebb, mint gondolnánk. Sokszor nem éhségből eszünk, hanem érzelmi okokból: stressz, szomorúság, unalom vagy éppen öröm vezérel minket. Az érzelmi intelligencia, azaz az érzelmeink felismerésének, megértésének és kezelésének képessége kulcsfontosságú lehet az egészségesebb étkezési szokások kialakításában.
Amikor tudatosan figyelünk az érzelmeinkre, és felismerjük, hogy mi váltja ki az érzelmi evést, akkor képesek vagyunk más, egészségesebb megküzdési stratégiákat alkalmazni. Például, ha stressz miatt nassolunk, próbálhatunk meg relaxációs technikákat, sétát a friss levegőn, vagy beszélgetést egy baráttal.
A tudatos étkezés egy másik fontos eszköz. Ez azt jelenti, hogy figyelünk az ételünkre, az ízére, az illatára, a textúrájára, és arra, hogy hogyan érezzük magunkat evés közben. Ha lassan és figyelmesen étkezünk, jobban észrevesszük a telítettség jeleit, és elkerülhetjük a túlevést.
Az érzelmi intelligencia és a tudatos étkezés kombinációja lehetővé teszi, hogy az ételt ne érzelmi pótlékként, hanem táplálékként kezeljük, ami energiát és vitalitást ad a szervezetünknek.
Hogyan fejleszthetjük az érzelmi intelligenciánkat és a tudatos étkezésünket? Néhány tipp:
- Vezessünk étkezési naplót, amiben rögzítjük, hogy mit, mikor és miért ettünk. Írjuk le az étkezés előtti és utáni érzelmeinket is.
- Gyakoroljuk a tudatosságot. Próbáljunk meg minél többet a jelenben lenni, és figyelni a testünk jelzéseire.
- Tanuljunk meg érzelmi szabályozási technikákat, mint például a légzőgyakorlatokat, a meditációt vagy a jógát.
- Keressünk szakember segítséget, ha úgy érezzük, hogy az érzelmi evés komoly problémát jelent az életünkben.
Az érzelmi intelligencia fejlesztése és a tudatos étkezés gyakorlása nem egy gyors megoldás, hanem egy hosszú távú folyamat. Azonban a befektetett energia megtérül, hiszen nemcsak az étkezési szokásainkat, hanem az általános közérzetünket és életminőségünket is javíthatjuk.
Fontos, hogy ne ítélkezzünk magunk felett, ha néha érzelmi okokból eszünk. Mindenkivel előfordul, a lényeg, hogy tanuljunk belőle, és próbáljunk meg legközelebb másképp reagálni.
Az érzelmi intelligencia és a tudatos étkezés nem arról szól, hogy tökéletesen kontrolláljuk az étkezésünket, hanem arról, hogy jobban megértsük magunkat, és felelősségteljesebben viszonyuljunk az ételhez.
Stratégiák az érzelmi evés kezelésére: Tudatosság, önismeret és alternatív megküzdési mechanizmusok
Az érzelmi evés kezelése komplex folyamat, amely tudatosságot, önismeretet és alternatív megküzdési mechanizmusok elsajátítását igényli. Nem arról van szó, hogy teljesen megszüntessük az ételhez való érzelmi kapcsolódást, hanem arról, hogy ezt egészséges keretek közé tereljük.
A tudatosság az első lépés. Ez azt jelenti, hogy figyeljük meg, mikor, hol és miért eszünk érzelmi okokból. Vezessünk étkezési naplót, amelyben rögzítjük az elfogyasztott ételeket, az étkezés körülményeit és a hozzájuk kapcsolódó érzelmeket. Ez segíthet azonosítani a kiváltó okokat – a stresszt, a szomorúságot, az unalmat vagy akár a boldogságot is.
Az önismeret elmélyítése elengedhetetlen. Kérdezzük meg magunktól: Mit érzek valójában? Mi hiányzik? Milyen szükségleteimet próbálom az étellel kielégíteni? Az érzelmi evés gyakran a mélyebb, feldolgozatlan érzelmek elfedésére szolgál. Ha képesek vagyunk azonosítani és megnevezni ezeket az érzéseket, könnyebben találunk rájuk más, egészségesebb megoldást.
Alternatív megküzdési mechanizmusok bevezetése kulcsfontosságú. Az étel helyett keressünk más tevékenységeket, amelyek örömet okoznak és segítenek a stresszoldásban. Például:
- Sportolás: a testmozgás endorfint szabadít fel, ami javítja a hangulatot.
- Meditáció és mindfulness gyakorlatok: segítenek a jelenben maradni és csökkenteni a szorongást.
- Kreatív tevékenységek: rajzolás, festés, írás, zenehallgatás.
- Barátokkal, családdal töltött idő: a társas kapcsolatok erősítik a biztonságérzetet.
- Hobbi: bármi, ami leköt és örömet okoz.
Fontos, hogy ezek a tevékenységek ne csak eltereljék a figyelmünket, hanem valódi, tartós megkönnyebbülést is nyújtsanak. Ne várjuk el magunktól, hogy egyik napról a másikra megváltozzunk. A változás fokozatos folyamat, amelyben időnként visszaesések is előfordulhatnak. Legyünk türelmesek és elfogadóak önmagunkkal.
Néha a szakember segítsége is szükséges lehet. Egy terapeuta vagy pszichológus segíthet feltárni az érzelmi evés mélyebb okait és kidolgozni egy személyre szabott kezelési tervet. A csoportterápia is hatékony lehet, ahol másokkal oszthatjuk meg a tapasztalatainkat és tanulhatunk egymástól.
Az érzelmi evés kezelése nem egy sprint, hanem egy maraton. A kitartás, az önmagunkba vetett hit és a megfelelő támogatás elengedhetetlen a sikerhez.
A cél nem az, hogy soha többé ne nyúljunk egy szelet csokoládéhoz szomorúságunkban, hanem az, hogy ne ez legyen az egyetlen és kizárólagos megküzdési mechanizmusunk.
Az étkezési szokásaink megváltoztatása is segíthet. Rendszeres étkezés, elegendő fehérje- és rostbevitel, valamint a finomított cukrok és feldolgozott élelmiszerek kerülése stabilizálhatja a vércukorszintet és csökkentheti az éhségérzetet.
Végül, de nem utolsósorban, tanuljunk meg megbocsátani magunknak. Ha elcsábulunk és érzelmi okokból eszünk, ne ostorozzuk magunkat. Tekintsük ezt egy tanulási lehetőségnek, és próbáljuk meg legközelebb másképp csinálni.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
