A kiegészítő motoros terület (SMA) az agykéreg frontális lebenyében található, és kulcsfontosságú szerepet játszik a motoros funkciók tervezésében és koordinációjában. Az SMA különösen fontos a sorozatos mozgások, a tanult mozgássorok és a belsőleg generált mozgások végrehajtásában.
Az SMA-t gyakran a premotoros kéreg (PMC) mellett emlegetik, mivel szorosan együttműködnek a komplex motoros viselkedés irányításában. Míg a PMC inkább külső ingerek által vezérelt mozgásokra specializálódott, az SMA inkább a belsőleg vezérelt, tervezett mozgásokban játszik szerepet.
Az SMA léziói gyakran okoznak apraxiát, ami a tanult mozgások végrehajtásának nehézségét jelenti, annak ellenére, hogy az izomerő és a koordináció ép.
Az SMA aktivitása megfigyelhető a mozgás előkészítése során, még mielőtt a tényleges mozgás bekövetkezne. Ez arra utal, hogy az SMA fontos szerepet játszik a mozgások mentális reprezentációjában és a motoros programok összeállításában. Ezen kívül az SMA részt vesz a mozgások időzítésében és a kétoldali mozgások koordinációjában is.
A kutatások azt mutatják, hogy az SMA szoros kapcsolatban áll a bazális ganglionokkal és a kisaggyal, ami lehetővé teszi a finomhangolt motoros kontrollt és a motoros tanulást. Az SMA szerepe a motoros képzeletben is kiemelkedő, ami azt jelenti, hogy az SMA aktiválódik akkor is, ha valaki csak elképzel egy mozgást, anélkül, hogy ténylegesen végrehajtaná azt.
Az SMA anatómiai elhelyezkedése és kapcsolatai
A kiegészítő motoros terület (SMA) az agykéreg frontális lebenyének mediális felszínén helyezkedik el. Anatómiailag a Brodmann-féle 6-os mező részét képezi, és közvetlenül a precentrális tekervény előtt, a mediális frontális tekervény felső részén található.
Az SMA nem egy homogén terület, hanem két fő részre osztható: a pre-SMA-ra és a szigorúan vett SMA-ra. A pre-SMA a rostrálisabb régió, és inkább a magasabb szintű motoros tervezésben és szekvenciák összeállításában játszik szerepet. A szigorúan vett SMA pedig közelebb helyezkedik el a primer motoros kéreghez, és a mozgások végrehajtásában, különösen a komplex, tanult mozgássorok koordinálásában vesz részt.
Az SMA kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezik az agy más területeivel. Kapcsolatban áll a bazális ganglionokkal, különösen a putamen és a globus pallidus internus felé, amelyek a motoros kontroll fontos részei. Ezek a kapcsolatok lehetővé teszik az SMA számára, hogy befolyásolja a mozgások kiválasztását és a motoros programok végrehajtását.
Ezenkívül az SMA erős kapcsolatot tart fenn a prefrontális kéreggel, különösen a dorzolaterális prefrontális kéreggel (DLPFC). Ez a kapcsolat kulcsfontosságú a motoros tervezéshez, a döntéshozatalhoz és a munkamemóriához. A DLPFC információt szolgáltat az SMA számára a célokról és a stratégiákról, amelyeket az SMA felhasznál a mozgások tervezéséhez és végrehajtásához.
Az SMA lényeges kapcsolatban áll a primer motoros kéreggel (M1) is. Ez a kapcsolat lehetővé teszi az SMA számára, hogy közvetlenül befolyásolja a mozgások végrehajtását. Az SMA és az M1 közötti kommunikáció elengedhetetlen a komplex, tanult mozgások sima és koordinált végrehajtásához.
Végül, az SMA kapcsolatban áll a parietális kéreggel, amely szenzoros információt szolgáltat a mozgások tervezéséhez és végrehajtásához. Ezek a kapcsolatok lehetővé teszik az SMA számára, hogy integrálja a szenzoros visszajelzést a motoros programokba, és adaptálja a mozgásokat a változó környezethez.
Az SMA neuronális szerveződése: mikroszkópos kép
Az SMA (supplementer motoros area) neuronális szerveződése mikroszkópos szinten rendkívül komplex képet mutat. A terület hat rétegből áll, melyek mindegyike eltérő neuronpopulációkkal és funkciókkal rendelkezik. A felszíni rétegek (I-II) főként interneuronokat tartalmaznak, míg a mélyebb rétegek (V-VI) a piramissejtek dominanciája jellemzi, melyek az SMA fő kimeneti neuronjai.
A piramissejtek dendritikus elágazásai az SMA-ban különösen gazdagok és komplexek, lehetővé téve a nagyszámú bemenet integrálását. Az SMA neuronjai szoros kapcsolatban állnak a bazális ganglionokkal, a kisagygal és a prefrontális kéreg különböző területeivel.
Az SMA mikroszkópos vizsgálata kimutatta, hogy a területen belüli neuronális hálózatok szerepet játszanak a mozgások tervezésében, szekvenciájában és időzítésében.
Az immunhisztokémiai vizsgálatok során az SMA-ban különböző neurotranszmitterek, mint például a GABA és a glutamát eloszlása is feltérképezhető, ami további információkkal szolgál a terület funkcionális szerveződéséről. A neuronális populációk eloszlása az SMA-ban kulcsfontosságú a mozgások komplex kontrolljának megértéséhez.
Az SMA szerepe a mozgástervezésben és szekvenciális mozgásokban
A kiegészítő motoros terület (SMA) kulcsfontosságú szerepet játszik a mozgástervezésben és a komplex, szekvenciális mozgások kivitelezésében. Míg a primer motoros kéreg (M1) közvetlenül felelős az izmok aktiválásáért, az SMA inkább a mozgások tervezésében, előkészítésében és időbeli szervezésében vesz részt.
Az SMA aktivitása különösen megnő, amikor önindította mozgásokat hajtunk végre, vagyis olyan mozgásokat, amelyek nem külső ingerre válaszul jönnek létre. Ez azt sugallja, hogy az SMA fontos a belsőleg generált mozgásokban, ahol a mozgás célja és sorrendje a belső állapotokból származik.
A szekvenciális mozgások, mint például egy hangszeren való játszás vagy egy bonyolult tánclépés, különösen nagy mértékben támaszkodnak az SMA-ra. Az SMA segít megtervezni és összehangolni a mozgások sorrendjét, biztosítva, hogy a mozgások zökkenőmentesen kövessék egymást. Károsodása esetén a szekvenciális mozgások végrehajtása jelentősen romlik.
Az SMA-nak szoros kapcsolatai vannak más agyi területekkel, beleértve a prefrontális kérget, a bazális ganglionokat és a kisagyat. Ezek a kapcsolatok lehetővé teszik az SMA számára, hogy integrálja a mozgással kapcsolatos információkat, és összehangolja a mozgások tervezését és végrehajtását.
Az SMA nem csupán a mozgások sorrendjét kezeli, hanem a mozgások időzítését és ritmusát is szabályozza.
Az SMA aktivitása összefüggésbe hozható a képzeletbeli mozgásokkal is. Ha valaki elképzel egy mozgást, az SMA aktivitása megnő, még akkor is, ha a mozgás fizikailag nem történik meg. Ez arra utal, hogy az SMA részt vesz a mozgások belső reprezentációjában és a mozgástervezésben.
Ezenkívül az SMA szerepet játszik a mozgások gátlásában is. Segíthet elnyomni a nem kívánt mozgásokat, és fenntartani a mozgások kontrollját. Ez különösen fontos olyan helyzetekben, amikor gyorsan kell reagálni, és elkerülni a hibákat.
Az SMA-val kapcsolatos kutatások rávilágítottak arra, hogy a mozgások tervezése és végrehajtása sokkal komplexebb folyamat, mint azt korábban gondoltuk. Az SMA, a primer motoros kéreg és más agyi területek közötti összetett interakciók teszik lehetővé számunkra, hogy bonyolult és koordinált mozgásokat hajtsunk végre.
Az SMA és a belsőleg generált mozgások
A kiegészítő motoros terület (SMA) kulcsszerepet játszik a belsőleg generált mozgások tervezésében és végrehajtásában. Ez azt jelenti, hogy az SMA különösen aktív, amikor egy mozgást nem külső ingerek váltanak ki, hanem a személy saját akarata, szándéka indítja el.
A kutatások kimutatták, hogy az SMA aktivitása megnő, amikor tervezett, összetett mozgássorokat hajtunk végre, különösen akkor, ha ezek a sorozatok tanultak és automatizálódtak. Például, egy zongorista ujjainak bonyolult mozgása egy darab lejátszása közben nagymértékben támaszkodik az SMA-ra.
Az SMA károsodása akaratlagos mozgászavarokhoz vezethet, például nehézségekhez a mozgások elindításában vagy a mozgássorok helyes végrehajtásában. Ez a jelenség jól megfigyelhető az úgynevezett „akinetic mutism” állapotban, amikor a beteg nehezen kezdeményez bármilyen mozgást vagy beszédet, annak ellenére, hogy fizikailag képes lenne rá.
Az SMA tehát nem csupán egy motoros terület, hanem egy olyan központ, amely integrálja a kognitív folyamatokat a mozgástervezéssel és végrehajtással.
Az SMA-t gyakran hasonlítják egy „belső karmesterhez”, amely szabályozza a mozgások időzítését és sorrendjét. Az SMA szoros kapcsolatban áll más agyterületekkel, például a prefrontális kéreggel és a bazális ganglionokkal, amelyek szintén részt vesznek a mozgástervezésben és a döntéshozatalban.
A képalkotó eljárásokkal végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy az SMA aktivitása fokozódik a mozgás elképzelésekor is, még akkor is, ha a mozgás ténylegesen nem történik meg. Ez arra utal, hogy az SMA szerepet játszik a mozgások mentális reprezentációjában és a mozgásos fantáziában.
Az SMA és a mozgás gátlása
A kiegészítő motoros terület (SMA) kulcsszerepet játszik a mozgás gátlásában, különösen a komplex mozgássorok tervezése és végrehajtása során. Az SMA nem csupán a mozgások elindításáért felelős, hanem a már elkezdett mozgások megállításáért, vagy éppen a nem kívánt mozgások elnyomásáért is.
Az SMA károsodása súlyos következményekkel járhat a mozgáskontroll terén, ami a mozgások gátlásának zavarához vezethet.
Ez a zavar különféle klinikai tünetekben nyilvánulhat meg, mint például a kényszeres mozgások, az akaratlan mozgások, vagy a környezeti ingerekre adott túlzott reagálás. Az SMA sérülése esetén a betegek nehezen tudják elnyomni az automatikus, beprogramozott mozgásokat, ami komoly problémákat okozhat a mindennapi életben.
A mozgás gátlásának zavara az SMA-ban összefüggésbe hozható a prefrontális kéreg működésével is, mivel a prefrontális kéreg felelős a magasabb szintű kognitív funkciókért, beleértve a döntéshozatalt és a viselkedés kontrollálását. Az SMA és a prefrontális kéreg közötti kommunikáció zavara tovább súlyosbíthatja a mozgás gátlásával kapcsolatos problémákat.
A kutatások azt mutatják, hogy az SMA aktivációja megnő, amikor az alanyoknak el kell nyomniuk egy mozgást, vagy amikor egy már elkezdett mozgást kell megállítaniuk. Ez arra utal, hogy az SMA aktívan részt vesz a mozgásgátlási folyamatokban. A transzkraniális mágneses stimuláció (TMS) használatával az SMA működését ideiglenesen befolyásolva kimutatták, hogy a mozgásgátlási képesség jelentősen romlik, ami tovább erősíti az SMA szerepét ebben a folyamatban.
Az SMA szerepe a mozgás időzítésében
A kiegészítő motoros terület (SMA) kulcsszerepet játszik a mozgások tervezésében és időzítésében. Nem csupán az egyszerű, ismétlődő mozgások koordinálásában vesz részt, hanem a komplexebb, szekvenciális mozgások végrehajtásában is.
Az SMA különösen fontos a belsőleg generált mozgások esetében, vagyis amikor a mozgást nem közvetlen külső inger váltja ki, hanem belső döntés eredménye. Ezt azzal támasztják alá, hogy az SMA aktivitása jelentősen megnő, amikor a kísérleti alanyoknak emlékezetből kell végrehajtaniuk egy mozgássorozatot.
Az SMA aktivitása szoros összefüggést mutat a mozgások időbeli struktúrájával, beleértve a mozgások időtartamának és a mozgások közötti szüneteknek a tervezését.
Tanulmányok kimutatták, hogy az SMA sérülése időzítési problémákhoz vezethet a mozgásokban. Ez megnyilvánulhat a mozgások sebességének szabályozásában, a mozgások sorrendjének megtartásában, vagy akár a mozgások közötti szünetek helytelen megítélésében.
Az SMA szoros kapcsolatban áll a prefrontális kéreggel és a bazális ganglionokkal, ami lehetővé teszi számára, hogy integrálja a magasabb szintű kognitív információkat a mozgástervezési folyamatba. Ezáltal az SMA nem csupán a mozgások időzítésében játszik szerepet, hanem a mozgások célirányosságának és a szándékos cselekvéseknek a megvalósításában is.
Az SMA és a motoros tanulás
A kiegészítő motoros terület (SMA) kritikus szerepet játszik a motoros tanulásban, különösen a komplex mozgássorok elsajátításában és finomhangolásában. Az SMA nemcsak a mozgások tervezésében és végrehajtásában vesz részt, hanem a motoros készségek automatizálásában is, lehetővé téve számunkra, hogy egyre hatékonyabban hajtsunk végre bizonyos feladatokat.
Az SMA aktivitása különösen magas az új motoros készségek elsajátításának kezdeti szakaszában. Amikor egy új mozgást tanulunk, az SMA segít a mozgássorozatok összeállításában és a megfelelő izmok koordinálásában. Ahogy a gyakorlás során a mozgás egyre automatikusabbá válik, az SMA aktivitása csökken, és a szerepét más agyterületek, például a bazális ganglionok veszik át.
Az SMA a szekvenciális mozgásokban is kulcsfontosságú. Ezek olyan mozgások, amelyek több különálló elemből állnak, amelyeket meghatározott sorrendben kell végrehajtani. Például, egy hangszeren való játék vagy egy tánclépés elsajátítása mind szekvenciális mozgás, amelyben az SMA fontos szerepet játszik.
Az SMA károsodása nehezíti a komplex mozgássorok végrehajtását, és a már elsajátított motoros készségek is romolhatnak.
A motoros tanulás során az SMA kapcsolatban áll más agyterületekkel, például a prefrontális kéreggel és a kisaggyal. A prefrontális kéreg felelős a tervezésért és a döntéshozatalért, míg a kisagy a mozgások koordinációjáért és a motoros tanulás finomhangolásáért. Az SMA ezen területekkel való együttműködése lehetővé teszi számunkra, hogy hatékonyan tanuljunk és hajtsunk végre komplex mozgásokat.
A kutatások azt mutatják, hogy az SMA aktivitása növekszik a képzeletbeli mozgások során is. Ez azt sugallja, hogy az SMA nemcsak a tényleges mozgásokért felelős, hanem a mozgások szimulálásában és tervezésében is részt vesz. Ez a képesség fontos szerepet játszhat a motoros tanulásban, mivel lehetővé teszi számunkra, hogy fejben gyakoroljunk egy mozgást, mielőtt ténylegesen végrehajtanánk azt.
Például, képzeljük el, hogy egy kosárlabdázó a büntetődobást gyakorolja. Az SMA segít neki a mozgás pontos megtervezésében és a megfelelő izmok aktiválásában, még akkor is, ha csak a fejében hajtja végre a dobást. Ez a mentális gyakorlás segíthet a dobás technikájának javításában és a teljesítmény növelésében.
Az SMA szerepe az akaratlagos mozgásokban és a tudatosságban
A supplementer motoros kéreg (SMA) kiemelkedő szerepet játszik az akaratlagos mozgások tervezésében és kivitelezésében, különösen az összetett mozgássorozatok esetében. Nem csupán a mozgások végrehajtásában vesz részt, hanem azok megtervezésében és a mozgássorozatok időbeli megszervezésében is. A kutatások azt mutatják, hogy az SMA aktívvá válik, mielőtt a tényleges mozgás elkezdődne, ami arra utal, hogy a mozgás előkészítésében és inicializálásában van szerepe.
Az SMA aktivitása különösen magas szekvenciális mozgások során, amikor a mozgások egy meghatározott sorrendben követik egymást. Például, ha egy zongoraművész egy bonyolult darabot játszik, az SMA kulcsfontosságú a megfelelő ujjrend és a mozgások időzítésének koordinálásában. Ezzel szemben, egyszerű, ismétlődő mozgások esetén az SMA kevésbé aktív.
A tudatossággal kapcsolatban az SMA szerepe még vitatott, de egyes kutatások szerint összefüggésben áll az akaratlagos cselekedetek tudatos élményével. Úgy tűnik, hogy az SMA hozzájárulhat ahhoz az érzéshez, hogy mi kontrolláljuk a saját mozgásainkat. A Libet-kísérletek rámutattak, hogy az SMA aktivitása megelőzheti a cselekvési szándék tudatos élményét, ami érdekes kérdéseket vet fel a szabad akarat és a tudatosság kapcsolatával kapcsolatban.
Az SMA lényeges a belsőleg generált mozgásokhoz, szemben a külső ingerek által kiváltott mozgásokkal.
Az SMA károsodása esetén különböző mozgászavarok léphetnek fel, mint például az akinetikus mutizmus, amely a beszéd és a mozgás spontán kezdeményezésének hiányával jár. Az SMA károsodása befolyásolhatja a mozgások tervezését és koordinációját, ami nehézségeket okozhat a mindennapi tevékenységek végrehajtásában.
Az SMA diszfunkciója: klinikai vonatkozások
A supplementáris motoros area (SMA) diszfunkciója jelentős klinikai következményekkel járhat, különösen a mozgás tervezésének, koordinációjának és végrehajtásának terén. Az SMA károsodása gyakran komplex motoros zavarokhoz vezet, amelyek befolyásolják a mindennapi tevékenységeket.
Az egyik legjellemzőbb tünet az akaratlagos mozgások nehézsége, különösen a kétoldali, szekvenciális mozgások esetében. Ez azt jelenti, hogy a beteg nehezen tud egymás után több, jól meghatározott mozdulatot végrehajtani, például egy egyszerű tánclépést vagy egy bonyolultabb kézműves tevékenységet.
Az SMA sérülése esetén gyakran megfigyelhető az ún. „motoros apraxia”, ami azt jelenti, hogy a beteg képtelen végrehajtani korábban megtanult mozgásokat, annak ellenére, hogy az izmai fizikailag képesek lennének rá.
A diszfunkció további megnyilvánulásai a következők lehetnek:
- A mozgásindítás késleltetése: A beteg nehezen kezdi el a mozgást, még akkor is, ha az teljesen akaratlagos.
- A mozgások megszakítása: A mozgás közben a beteg hirtelen megállhat, vagy a mozgás lelassulhat.
- A mozgások koordinációjának zavara: A mozgások nem folyékonyak, hanem darabosak és nehézkesek.
Az SMA diszfunkciója beszédzavarokhoz is vezethet, mivel a beszéd is egy komplex, szekvenciális motoros tevékenység. A beszéd lehet akadozó, monoton, vagy a beteg nehezen találja a szavakat.
A diagnózis felállításához neurológiai vizsgálatokra és képalkotó eljárásokra (pl. MRI) van szükség. A kezelés általában fizioterápiát, foglalkozásterápiát és logopédiai terápiát foglal magában, amelyek célja a mozgásfunkciók javítása és a kompenzációs mechanizmusok fejlesztése.
Az SMA szerepe a motoros képalkotásban
A kiegészítő motoros terület (SMA) kulcsszerepet játszik a mozgások tervezésében, szekvenálásában és a komplex motoros programok végrehajtásában. Az SMA különösen aktív, amikor a mozgások belsőleg generáltak, azaz nem külső ingerek váltják ki őket. Ez azt jelenti, hogy az SMA felelős a mozgások mentális képviseletéért, mielőtt azok fizikailag megvalósulnának.
A motoros képalkotás során – amikor valaki elképzel egy mozgást anélkül, hogy ténylegesen végrehajtaná azt – az SMA aktivitása jelentősen megnő. Ez arra utal, hogy az SMA elengedhetetlen a mozgások szimulálásához és előkészítéséhez, még akkor is, ha a mozgás csak a képzeletben létezik. A kutatások azt mutatják, hogy az SMA aktivitása a képzeletbeli mozgás összetettségével arányosan növekszik.
Az SMA tehát nem csupán a mozgások végrehajtásában, hanem a mozgások mentális előkészítésében és tervezésében is kritikus szerepet tölt be.
Az SMA károsodása apraxiát, azaz a célirányos mozgások végrehajtásának nehézségét okozhatja, még akkor is, ha az izomerő és a koordináció ép. Ez a károsodás különösen a szekvenciális mozgások végrehajtását érinti, ami tovább erősíti az SMA szerepét a mozgások időbeli szervezésében.
Az SMA és a beszédmotoros kontroll
A kiegészítő motoros terület (SMA) kulcsszerepet játszik a beszédmotoros kontrollban, különösen a komplexebb, tervezett és szekvenciális mozgások koordinálásában.
Bár a beszéd elsődlegesen a motoros kéreg feladata, az SMA a beszéd előkészítésében és a beszédindításban vesz részt. Az SMA aktivitása fokozódik, amikor valaki komplex mondatokat alkot, vagy szokatlan szavakat ejt ki, ami arra utal, hogy a tervezés és a végrehajtás összetettebb szintjein van jelen.
Az SMA nélkülözhetetlen a beszéd folyamatosságának és ritmusának fenntartásához.
Az SMA sérülése beszédzavart okozhat, amely a beszédindítás nehézségével, a beszéd akadozásával és a spontán beszéd csökkenésével járhat. Ez a zavar gyakran együtt jár más motoros problémákkal, ami alátámasztja az SMA általános szerepét a motoros kontrollban.
Kutatások kimutatták, hogy az SMA a fonológiai tervezésben is részt vesz, vagyis a szavak hangjainak elrendezésében és a megfelelő hangsorrend kiválasztásában. Ez a folyamat elengedhetetlen a helyes és érthető beszédhez.
Az SMA és a bazális ganglionok közötti kapcsolat kulcsfontosságú a beszédmotoros kontroll szempontjából. Ez a hálózat lehetővé teszi a beszédmozgások sima és koordinált végrehajtását.
Az SMA és a szemmozgások szabályozása
A kiegészítő motoros terület (SMA) kulcsszerepet játszik a komplex mozgások tervezésében és végrehajtásában, beleértve a szemmozgásokat is. Bár a frontális szemmező (FEF) ismertebb a szemmozgások közvetlen irányításában, az SMA a szekvenciális szemmozgások, a belsőleg generált szemmozgások és a szemmozgások elnyomásának szabályozásában is részt vesz.
Az SMA-ban található neuronok aktivitása megnő, amikor az alanyok előre megtervezett, komplex szemmozgássorozatokat hajtanak végre. Ez arra utal, hogy az SMA a szemmozgások tervezésében és szervezésében játszik szerepet, nem csupán a végrehajtásukban.
Az SMA károsodása nehezíti a belsőleg generált szemmozgások végrehajtását és a nem releváns szemmozgások elnyomását.
Kutatások kimutatták, hogy az SMA befolyásolja a szakkádok (gyors szemmozgások) időzítését és pontosságát. Például, az SMA károsodása esetén a szakkádok gyakrabban válnak pontatlanná, és az alanyok nehezebben tudják elnyomni a nem kívánt szakkádokat.
Az SMA és a FEF közötti kapcsolat is fontos a szemmozgások szabályozásában. Az SMA valószínűleg modulálja a FEF aktivitását, befolyásolva ezzel a szemmozgások típusát és pontosságát. Ez a két terület együttműködve biztosítja a szemmozgások megfelelő tervezését és végrehajtását a különböző feladatok során.
Az SMA és a fájdalom percepció
A kiegészítő motoros terület (SMA) szerepe a fájdalom percepciójában egyre inkább elismertté válik. Bár hagyományosan a mozgás tervezésével és szekvenciájával hozzák kapcsolatba, kutatások feltárták, hogy az SMA aktivitása megváltozik különböző fájdalmas ingerek esetén.
Az SMA aktivációja különösen erősnek bizonyult a krónikus fájdalom szindrómákban szenvedő betegeknél. Ez arra utal, hogy az SMA részt vehet a fájdalom szenzoros és affektív komponenseinek integrálásában.
A fájdalommal kapcsolatos SMA aktivitás nem csupán a fájdalom intenzitásával, hanem annak váratlanságával és érzelmi kontextusával is összefügg.
Egyes tanulmányok kimutatták, hogy a transzkraniális mágneses stimuláció (TMS) alkalmazása az SMA területén enyhítheti a krónikus fájdalmat. Ez a megfigyelés tovább erősíti az SMA szerepét a fájdalom modulációjában.
További kutatások szükségesek ahhoz, hogy teljes mértékben feltárjuk az SMA pontos mechanizmusait a fájdalom percepciójában, és azt, hogy hogyan lehet ezt a tudást terápiás célokra hasznosítani.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
