Gyakran gondolunk az életre úgy, mint egy nagy jutalom-büntetés rendszerre. Ha jók vagyunk, jutalmat kapunk, ha rosszak, büntetést. Ez a gondolkodásmód mélyen gyökerezik a gyerekkorunkban, ahol a szüleink és tanáraink ezzel a módszerrel próbáltak minket irányítani. Azonban ez a modell nem fedi le a valóságot teljes mértékben. Az élet sokkal komplexebb annál, hogy egyszerű jutalmakra és büntetésekre redukáljuk.
A jutalmak és büntetések gyakran késleltetve érkeznek, vagy éppen teljesen elmaradnak. Ez azt jelenti, hogy a cselekedeteink és azok következményei között nem mindig van egyértelmű és azonnali kapcsolat. Például, ha valaki egészségtelenül étkezik, nem kap azonnal büntetést, de hosszú távon súlyos következményekkel szembesülhet. Ugyanígy, ha valaki keményen dolgozik, nem biztos, hogy azonnal elismerést kap, de a befektetett energia idővel megtérülhet.
Ráadásul, a „jutalmak” és „büntetések” fogalma szubjektív. Ami valakinek jutalom, az másnak lehet közömbös, vagy akár büntetés is. Például, egy extrovertált személy számára egy társasági esemény jutalom lehet, míg egy introvertált számára inkább teher.
Az élet nem egy igazságszolgáltatási rendszer, ahol minden tettünket automatikusan jutalom vagy büntetés követi. Ehelyett egy oksági láncolat, ahol minden cselekedetünknek következményei vannak, amelyek lehetnek pozitívak, negatívak vagy semlegesek.
A fókusz áthelyezése a következményekre lehetővé teszi, hogy felelősséget vállaljunk a tetteinkért. Nem arról van szó, hogy „megérdemeltem-e” a jutalmat vagy büntetést, hanem arról, hogy a cselekedeteim milyen hatással vannak rám és a környezetemre. Ha megértjük a következményeket, akkor tudatosabban tudunk döntéseket hozni, és elkerülhetjük a nem kívánt eredményeket. A következményekkel való szembenézés segít abban, hogy fejlődjünk és tanuljunk a hibáinkból.
Ahelyett, hogy passzívan várnánk a „jutalmat” vagy félnénk a „büntetéstől”, aktívan alakíthatjuk a jövőnket azáltal, hogy tudatosan választjuk meg a cselekedeteinket, és figyelembe vesszük azok lehetséges következményeit. A következményekre való összpontosítás az önismeret és a felelősségvállalás útjára vezet, ami elengedhetetlen a boldog és sikeres élethez.
A következmények természetrajza: Okok és okozatok hálózata
Az élet nem egy egyszerű mese, ahol a jó cselekedeteket jutalom, a rosszakat pedig büntetés követi. Sokkal inkább egy bonyolult háló, ahol minden tettünknek következményei vannak, függetlenül attól, hogy szándékosan cselekedtünk-e vagy sem. Ezek a következmények lehetnek pozitívak, negatívak vagy semlegesek, és gyakran nem azonnal, hanem később jelentkeznek.
Gondoljunk csak bele: egy apró kedvesség egy idegennel szemben mosolyt csalhat az arcára, ami az ő napját is jobbá teszi. Ez egy pozitív következmény, ami a mi cselekedetünkből fakad. Ugyanakkor, ha valakit megbántunk, az hosszú távon bizalmatlanságot és haragot szülhet, ami negatív következményekkel járhat a kapcsolatunkra nézve.
A következmények nem mindig egyértelműek. Néha egy tettnek több, egymással összefüggő következménye is lehet. Például, ha valaki sokat dolgozik, az eredményes lehet a karrierjében (pozitív következmény), de közben elhanyagolhatja a családját és az egészségét (negatív következmények). Ezért fontos, hogy tudatosan mérlegeljük a cselekedeteinket és azok lehetséges hatásait.
Az élet nem a jutalmakról vagy a büntetésekről szól, hanem arról, hogy megtanuljuk megérteni és kezelni a tetteink következményeit.
A következmények elfogadása és a felelősségvállalás kulcsfontosságú a személyes fejlődéshez. Ha hibázunk, fontos, hogy bevalljuk a hibánkat és tanuljunk belőle. Ha jót teszünk, élvezzük az eredményét, de ne várjunk el érte elismerést. A lényeg, hogy tisztában legyünk azzal, hogy minden tettünknek van valamilyen hatása, és hogy mi magunk is alakítjuk a saját valóságunkat a döntéseinkkel.
Nézzünk néhány példát a következményekre a különböző életterületeken:
- Egészség: A helyes táplálkozás és a rendszeres mozgás jó egészséghez vezet, míg a dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás káros hatással van a szervezetre.
- Pénzügyek: A takarékosság és a befektetés anyagi biztonságot teremt, míg a felelőtlen költekezés adósságokhoz vezethet.
- Kapcsolatok: A bizalom és a kommunikáció erősíti a kapcsolatokat, míg a hazugság és a titkolózás aláássa azokat.
A következmények nem mindig azonnaliak, néha időbe telik, amíg megmutatkoznak. Ezért fontos a hosszú távú gondolkodás és a tervezés. Ne csak a pillanatnyi örömöket keressük, hanem vegyük figyelembe a tetteink jövőbeli hatásait is.
A jutalmazás és büntetés korlátai a nevelésben
A nevelés során gyakran alkalmazunk jutalmazást és büntetést, abban a reményben, hogy ezekkel a módszerekkel formálhatjuk a gyermek viselkedését. Azonban érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon ez a megközelítés mennyire hatékony a hosszú távon, és mennyire készíti fel a gyermeket az élet valós kihívásaira.
A jutalmazás könnyen külső motivációt alakíthat ki. A gyermek nem azért csinál valamit, mert helyesnek tartja, vagy mert örömet okoz neki, hanem azért, mert jutalmat vár érte. Ez a szemléletmód alááshatja a belső motivációt és az önálló gondolkodást.
A büntetés, bár látszólag gyors eredményeket hozhat, gyakran félelemre és elkerülésre épül. A gyermek nem tanulja meg, hogy miért helytelen a cselekedete, csupán azt, hogy hogyan kerülje el a büntetést. Ez hosszú távon negatív hatással lehet az önbecsülésére és a szülő-gyermek kapcsolatra.
Az élet nem a jutalmakról vagy a büntetésekről szól, hanem a következményekről.
Ezzel szemben a következményekkel való szembesítés tanulási lehetőséget kínál. A gyermek megtapasztalja, hogy a tetteinek milyen hatásai vannak, és ezáltal megtanulja, hogyan hozhat jobb döntéseket a jövőben. Fontos, hogy a következmények arányosak legyenek a cselekedettel, és hogy a gyermek megértse az ok-okozati összefüggéseket. Például, ha valaki nem pakolja el a játékait, akkor később nem találja meg őket, amikor játszani szeretne.
A nevelés során törekedni kell arra, hogy a gyermekek felelősségteljesen és önállóan tudjanak gondolkodni. Ehhez elengedhetetlen, hogy megtapasztalják a tetteik következményeit, és hogy megtanulják levonni a megfelelő következtetéseket.
A következetesség kulcsfontosságú a nevelésben. Ha a gyermek azt tapasztalja, hogy a szabályok nem mindig érvényesek, akkor nem fogja őket komolyan venni. Ezenkívül fontos, hogy a szülők példát mutassanak a helyes viselkedésre. A gyermekek a szüleik viselkedését utánozzák, ezért a szülőknek is felelősségteljesen kell viselkedniük.
A következményeken alapuló nevelés előnyei
A következményeken alapuló nevelés lényege, hogy a gyermekek megtanulják kapcsolatot teremteni a tetteik és azok eredményei között. Ez a megközelítés eltér a hagyományos jutalmazó-büntető rendszertől, mivel nem a külső motivációra, hanem a belső megértésre fókuszál. A gyerekek így nem a jutalom elnyeréséért vagy a büntetés elkerüléséért cselekszenek, hanem azért, mert értik, hogy a viselkedésük milyen hatással van a környezetükre és önmagukra.
A következményeken alapuló nevelés számos előnnyel jár. Először is, fejleszti a felelősségérzetet. Amikor egy gyermek szembesül a tetteinek következményeivel, rájön, hogy a viselkedése nem vákuumban történik, hanem valós hatásai vannak. Ez segít abban, hogy megtanulja vállalni a felelősséget a döntéseiért, és elkerülje a hibák ismétlését.
Másodszor, erősíti az önálló gondolkodást. Ahelyett, hogy egyszerűen utasításokat követne a jutalom reményében vagy a büntetés elkerülése végett, a gyermek megtanulja mérlegelni a különböző lehetőségeket és azok következményeit. Ez fejleszti a kritikai gondolkodást és a problémamegoldó képességet.
Harmadszor, elősegíti az empátiát. Amikor a gyermek megtapasztalja, hogy a tettei másokra is hatással vannak, könnyebben bele tudja élni magát mások helyzetébe. Ez segít a társas kapcsolatok építésében és fenntartásában.
Az élet nem a jutalmakról vagy a büntetésekről szól, hanem a következményekről. Ezt a szemléletet átadva a gyerekeknek felkészítjük őket a valós életre.
A következmények lehetnek természetesek vagy logikusak. A természetes következmények közvetlenül a cselekedetből fakadnak (például, ha a gyermek nem visel kabátot, megfázik). A logikus következményeket a szülő szabja meg, de azoknak valamilyen módon kapcsolódniuk kell a gyermek viselkedéséhez (például, ha a gyermek nem pakolja el a játékait, nem játszhat velük egy ideig).
Fontos, hogy a következmények arányosak legyenek a tett súlyával, és következetesek. Nem szabad túlreagálni a helyzetet, és a következményeket mindig be kell tartani. Emellett fontos, hogy a szülő nyugodt és támogató maradjon a következmények alkalmazása során. A cél nem a büntetés, hanem a tanulás.
A következményeken alapuló nevelés nem azt jelenti, hogy soha nem dicsérjük a gyermeket. A pozitív megerősítés is fontos, de a hangsúlynak a viselkedés következményein kell lennie. Ahelyett, hogy azt mondanánk: „Jól viselkedtél, kapsz egy matricát”, mondhatjuk azt: „Nagyon örülök, hogy segítettél elpakolni a játékokat. Most sokkal könnyebb rendet tartani a szobában.”
Például, ha a gyermek nem készül fel a dolgozatra:
- Természetes következmény: Rossz jegyet kap.
- Logikus következmény: A szülő lekorlátozza a számítógép használatát, amíg a gyermek nem pótolja a lemaradást.
A következményeken alapuló nevelés egy hosszú távú befektetés a gyermek jövőjébe. Segít abban, hogy felelősségteljes, önálló és empatikus felnőtté váljon.
A felelősségvállalás pszichológiája: Hogyan alakítják a következmények a jellemünket?
Az élet útján haladva gyakran hajlamosak vagyunk a jutalmak és büntetések fogalmaiban gondolkodni. Pedig a valóság az, hogy cselekedeteinket nem a külső jutalmazás vagy elmarasztalás motiválja igazán, hanem sokkal inkább a következmények. Ezek a következmények formálják a jellemünket, és alakítják a világhoz való viszonyunkat.
A következmények lehetnek pozitívak és negatívak, közvetlenek és közvetettek, szándékosak és véletlenszerűek. A lényeg, hogy minden cselekedetünk valamilyen hatást gyakorol a környezetünkre és önmagunkra. Ha például rendszeresen sportolunk, a következménye a jobb fizikai kondíció, a megnövekedett energiaszint és a jobb közérzet. Ha viszont hanyagoljuk a tanulást, a következménye a gyengébb eredmények és a korlátozott lehetőségek.
Az élet nem egy mérleg, ahol minden jócselekedetünket jutalom, minden rosszat pedig büntetés követ. Sokkal inkább egy bonyolult háló, ahol minden tettünk hullámokat vet, amelyek visszahatnak ránk és a környezetünkre.
A felelősségvállalás pszichológiája éppen ezen a következményközpontú szemléleten alapul. A felelősségvállalás azt jelenti, hogy elismerjük a tetteink következményeit, és hajlandóak vagyunk vállalni azokat. Ez nem mindig könnyű, különösen akkor, ha a következmények negatívak. Ilyenkor könnyebb másokat hibáztatni, vagy a körülményekre fogni a dolgokat. Azonban a valódi fejlődés csak akkor indulhat el, ha szembenézünk a saját szerepünkkel a kialakult helyzetben.
A következményekkel való szembenézés képessége fejleszthető. Íme néhány dolog, amire érdemes odafigyelni:
- Tudatosítsuk a cselekedeteinket: Mielőtt cselekszünk, gondoljuk át, hogy milyen lehetséges következményekkel járhat a döntésünk.
- Vállaljuk a felelősséget: Ha valami rosszul sül el, ne keressünk kifogásokat, hanem nézzünk szembe a következményekkel.
- Tanuljunk a hibáinkból: A negatív következmények értékes tanulságokat hordoznak. Használjuk fel őket arra, hogy a jövőben jobb döntéseket hozzunk.
- Legyünk proaktívak: Ne csak reagáljunk a következményekre, hanem próbáljuk meg előre látni azokat, és úgy alakítani a cselekedeteinket, hogy a kívánt eredményt érjük el.
A következmények nem csak a személyes életünkre vannak hatással, hanem a társadalmi kapcsolatainkra is. Ha megbízhatóak és felelősségteljesek vagyunk, akkor az emberek bíznak bennünk, és szívesen működnek velünk együtt. Ha viszont hanyagok és megbízhatatlanok vagyunk, akkor elveszítjük a bizalmukat, és elszigetelődünk.
Végső soron az élet nem egy statikus állapot, hanem egy folyamatos tanulási és fejlődési folyamat. A következmények pedig ennek a folyamatnak a szerves részét képezik. Azáltal, hogy tudatosan figyelünk a cselekedeteink következményeire, és vállaljuk a felelősséget azokért, alakíthatjuk a jellemünket, és élhetünk egy teljesebb és értelmesebb életet. Az önismeret és a következetes cselekvés a kulcs a pozitív változásokhoz.
A társadalmi következmények szerepe a viselkedés szabályozásában
A társadalmi életben a viselkedésünket nem pusztán a jutalmak és büntetések motiválják, hanem sokkal inkább a tetteink következményei. Ezek a következmények formálják a normáinkat, szabályozzák az interakcióinkat, és végső soron meghatározzák a társadalmi rendet.
A társadalmi következmények lehetnek formálisak és informálisak. A formális következmények a törvények, szabályozások és intézményesített szankciók, mint például a pénzbírság vagy a börtönbüntetés. Az informális következmények viszont a társas környezetünk reakciói: a helyeslés, a dicséret, a kritikák, a kiközösítés vagy a pletyka. Ezek az informális reakciók sokszor erőteljesebben befolyásolják a viselkedésünket, mint a formális szankciók, hiszen a társadalmi elfogadottság iránti vágy mélyen gyökerezik bennünk.
Az élet nem a jutalmakról vagy a büntetésekről szól, hanem a következményekről – ez a társadalmi interakciók terén azt jelenti, hogy a tetteink hatásai, mind a saját, mind a mások életére, alakítják a jövőbeli viselkedésünket.
Például, ha valaki rendszeresen szemetel az utcán, a formális következmény lehet egy pénzbírság. Azonban az informális következmények, mint a szomszédok rosszalló pillantásai vagy a barátok megjegyzései, hosszabb távon sokkal nagyobb hatással lehetnek a viselkedésére. Ezek a társadalmi jelzések arra ösztönzik, hogy változtasson a szokásain.
A társadalmi következmények rendkívül fontosak a kooperáció fenntartásában is. Az együttműködés jutalma gyakran nem azonnal kézzelfogható, hanem a közösség által nyújtott támogatásban és elismerésben rejlik. A szabályszegőkkel szembeni negatív reakciók (pl. kirekesztés) pedig elrettentő erővel bírnak, és fenntartják a társadalmi normákat.
Önismeret és a következmények elfogadása
Az életben hozott döntéseink, cselekedeteink mind-mind következményekkel járnak. Ezek a következmények nem feltétlenül jók vagy rosszak, egyszerűen csak a tetteink természetes velejárói. Az önismeret kulcsfontosságú ebben a folyamatban, hiszen minél jobban ismerjük magunkat, annál inkább tudatában vagyunk a motivációinknak és a várható eredményeknek.
Amikor elfogadjuk, hogy tetteink következményeiért mi magunk vagyunk felelősek, az egy hatalmas lépés az önfejlesztés útján. Nem okolhatunk másokat a saját döntéseinkért, és nem várhatunk külső jutalmat vagy büntetést. A felelősségvállalás lehetővé teszi, hogy tanuljunk a hibáinkból és fejlődjünk.
Az élet nem egy igazságszolgáltatási rendszer, hanem egy oksági lánc. Minden tettünk egy újabb láncszem, amely befolyásolja a jövőnket.
Az önismeret segít abban is, hogy reális elvárásokat támasszunk magunkkal és másokkal szemben. Ha tisztában vagyunk a saját korlátainkkal és erősségeinkkel, akkor nem fogunk olyan célokat kitűzni, amelyek eleve kudarcra vannak ítélve. Ezáltal elkerülhetjük a csalódást és a frusztrációt.
A következmények elfogadása nem azt jelenti, hogy passzívan tűrnünk kell a sors csapásait. Éppen ellenkezőleg, ez azt jelenti, hogy aktívan alakítjuk a saját életünket, tudatosan választva a lehetőségek közül. Ha hibázunk, akkor vállaljuk a felelősséget, tanulunk belőle, és továbblépünk.
Fontos megértenünk, hogy a jó és rossz következmények relatívak. Ami az egyik helyzetben negatívnak tűnik, az a másikban akár pozitív is lehet. A lényeg, hogy tanuljunk minden tapasztalatból, és használjuk fel a megszerzett tudást a jövőben.
A következmények és a megbocsátás kapcsolata

A következmények nem feltétlenül büntetések, hanem az ok-okozati összefüggések természetes velejárói. Minden cselekedetünknek van valamilyen hatása, legyen az pozitív vagy negatív. A megbocsátás pedig egy olyan folyamat, amely lehetővé teszi számunkra, hogy továbblépjünk a múlt hibáin, és ne ragadjunk bele a negatív következmények okozta fájdalomba.
A megbocsátás nem jelenti a következmények eltörlését. Ha valaki hibázik, és ennek következményei vannak, azokat viselnie kell. A megbocsátás azonban lehetővé teszi, hogy a hibázó személy újrakezdhesse, tanuljon a tapasztalatokból, és ne ismételje meg ugyanazt a hibát. A megbocsátás egyúttal lehetőséget ad a sértett félnek is arra, hogy elengedje a haragot és a neheztelést, és továbblépjen az életében.
A megbocsátás nem mindig könnyű, különösen akkor, ha a következmények súlyosak. Előfordulhat, hogy időre van szükség ahhoz, hogy feldolgozzuk a történteket, és eljussunk a megbocsátás állapotába. A megbocsátás azonban elengedhetetlen a személyes fejlődéshez és a harmonikus kapcsolatok fenntartásához.
Az élet nem a jutalmakról és büntetésekről szól, hanem a következményekről, a megbocsátás pedig segít elfogadni és kezelni ezeket a következményeket.
A megbocsátásnak több formája létezik. Megbocsáthatunk másoknak, de megbocsáthatunk magunknak is. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejtjük a történteket, hanem azt, hogy elfogadjuk azokat, és nem hagyjuk, hogy befolyásolják a jelenünket és a jövőnket.
A következményekkel való szembenézés és a megbocsátás képessége elengedhetetlen ahhoz, hogy felelősségteljesen éljük az életünket. Ha tudjuk, hogy minden cselekedetünknek következményei vannak, akkor körültekintőbben fogunk döntéseket hozni. Ha pedig képesek vagyunk megbocsátani, akkor nem fogunk a múlt hibái miatt szenvedni, hanem a jövőre fogunk koncentrálni.
A megbocsátás nem gyengeség, hanem erő. Az a képesség, hogy elengedjük a haragot és a neheztelést, felszabadít bennünket, és lehetővé teszi, hogy boldogabb és teljesebb életet éljünk. A következmények pedig emlékeztetnek arra, hogy minden tettünk számít, és hogy felelősséget kell vállalnunk a cselekedeteinkért.
A munkahelyi motiváció: Túllépve a jutalmazás-büntetés paradigmán
A munkahelyi motiváció gyakran a jutalmazás és büntetés egyszerű egyenletére redukálódik. A bónuszok, fizetésemelések a jó teljesítményért, míg a figyelmeztetések, levonások a hibákért járnak. Ez a megközelítés azonban nem veszi figyelembe az emberi viselkedés összetettségét és a hosszú távú következményeket.
Ahelyett, hogy kizárólag a külső ösztönzőkre összpontosítanánk, érdemes a következményekre helyezni a hangsúlyt. A következmény nem feltétlenül büntetés vagy jutalom. Sokkal inkább a cselekedeteink természetes velejárója, ami a munkánk minőségét, a csapatmunkát és a szervezet egészének működését befolyásolja.
Például, ha egy munkatárs rendszeresen késik a határidőkről, a következmény nem feltétlenül egy azonnali büntetés. A valódi következmény az, hogy a projekt késik, a csapattagoknak többet kell dolgozniuk, és a végső eredmény minősége romlik. Ezek a következmények sokkal erősebb motiváló tényezők lehetnek, mint egy egyszeri figyelmeztetés.
Az élet nem a jutalmakról vagy a büntetésekről szól, hanem a következményekről. Ez a szemlélet a munkahelyen is alkalmazható, ha a hangsúlyt a tettek természetes velejáróira helyezzük.
A következményekre való összpontosítás elősegíti a felelősségvállalást és a tanulást. Ha a munkatársak tisztában vannak azzal, hogy a cselekedeteik milyen hatással vannak a környezetükre, nagyobb valószínűséggel fognak felelősséget vállalni a hibáikért és törekedni a fejlődésre. Ez a megközelítés a belső motivációt erősíti, ami sokkal tartósabb és hatékonyabb, mint a külső jutalmazás.
Hogyan lehet ezt a gyakorlatban megvalósítani?
- Kommunikáció: Világosan kommunikálni a célokat, elvárásokat és a cselekedetek várható következményeit.
- Visszajelzés: Rendszeres és konstruktív visszajelzést adni a munkatársaknak a teljesítményükről, hangsúlyozva a pozitív és negatív hatásokat.
- Önállóság: Lehetővé tenni a munkatársak számára, hogy önállóan döntéseket hozzanak és felelősséget vállaljanak a tetteikért.
- Tanulási lehetőségek: Biztosítani a munkatársak számára a fejlődési lehetőségeket, hogy tanulhassanak a hibáikból és javíthassák a teljesítményüket.
A jutalmazás és büntetés rendszere nem feltétlenül rossz, de nem szabad kizárólag erre építeni a motivációt. A következmények tudatosítása és a felelősségvállalás ösztönzése sokkal hatékonyabb és fenntarthatóbb módszer a munkahelyi motiváció növelésére.
A következmények szerepe a párkapcsolatokban
A párkapcsolatokban a következmények az alapvető építőkövek, melyek alakítják a dinamikát és a jövőt. Nem a büntetés a cél, ha valaki hibázik, hanem az, hogy a cselekedeteinek milyen hatása van a másik félre és a kapcsolat egészére. Például, ha valaki rendszeresen elfelejti a fontos évfordulókat, a következmény nem az, hogy a párja dühös lesz (bár ez is lehet), hanem az, hogy a partner kevésbé érezheti magát szeretve és fontosnak.
A kommunikáció kulcsfontosságú ebben a folyamatban. Ahelyett, hogy „megbüntetnénk” a másikat, érdemes elmondani, hogy a viselkedése milyen érzéseket vált ki belőlünk. Ezáltal a partner megérti a cselekedeteinek valódi súlyát, és motiváltabbá válik a változásra.
A párkapcsolatokban a következmények nem a bosszú eszközei, hanem a fejlődés lehetőségei.
A következmények lehetnek pozitívak is. Ha valaki rendszeresen kedveskedik a párjának, a következmény az lehet, hogy a kapcsolat mélyebb és szeretetteljesebb lesz. Ez egy ördögi kör helyett egy pozitív spirált hoz létre.
Néhány példa a következményekre a párkapcsolatokban:
- Ha valaki hazudik, a következmény a bizalomvesztés lehet.
- Ha valaki nem tartja be a szavát, a következmény az lehet, hogy a partner kevésbé fog rá számítani a jövőben.
- Ha valaki rendszeresen támogatja a párját, a következmény az lehet, hogy a kapcsolat erősebbé válik.
Fontos, hogy a következmények arányosak legyenek a cselekedettel. Egy apró hibáért nem szabad túlzottan szigorú következményeket alkalmazni. A cél a tanulás és a fejlődés, nem a megszégyenítés.
A felelősségvállalás elengedhetetlen. Ha valaki hibázik, vállalnia kell a tetteiért a felelősséget és késznek kell lennie arra, hogy jóvátegye a hibáját. Ez mutatja a partnernek, hogy komolyan veszi a kapcsolatot és hajlandó a változásra.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.