Az emlékezet az a kognitív folyamat, mely lehetővé teszi számunkra, hogy információkat rögzítsünk, tároljunk és előhívjunk. Ez a képesség alapvető fontosságú a mindennapi élethez, hiszen meghatározza, hogyan tanulunk, hogyan hozunk döntéseket és hogyan viszonyulunk a világhoz. Az emlékezetkiesés, más néven amnézia, az emlékezet ezen folyamatainak zavara, mely különböző okokra vezethető vissza.
Az amnézia nem csupán feledékenység, hanem a múltbeli eseményekre, tényekre vagy készségekre való emlékezés jelentős károsodása. Ez a károsodás lehet átmeneti vagy tartós, enyhe vagy súlyos, és érintheti a rövid távú vagy a hosszú távú emlékezetet is.
Az emlékezetkiesés súlyosabban érinti az egyén életminőségét, mint a hétköznapi feledékenység, mivel befolyásolja a tanulási képességet, a társas interakciókat és a mindennapi feladatok elvégzését.
A kiváltó okok rendkívül változatosak lehetnek, a fejsérülésektől és a stroke-tól kezdve a fertőzéseken, a pszichológiai traumákon át a neurodegeneratív betegségekig. Az amnézia formái sokfélék lehetnek, attól függően, hogy mely emlékezeti rendszerek érintettek és milyen okok állnak a háttérben. A következőkben két fő típust vizsgálunk meg részletesebben, melyek a klinikai gyakorlatban gyakran előfordulnak.
Anterográd amnézia: Az új emlékek rögzítésének zavara
Az anterográd amnézia az emlékezetkiesés egy formája, amelyben az egyén képtelen új emlékeket létrehozni a traumatikus esemény vagy betegség bekövetkezése után. Ez azt jelenti, hogy bár a múltbeli emlékek (legalábbis egy bizonyos ideig) megmaradhatnak, az új információk rögzítése és hosszútávon történő tárolása jelentősen sérül vagy teljesen lehetetlenné válik.
Ez a fajta amnézia gyakran a hippocampus károsodásával hozható összefüggésbe. A hippocampus egy kulcsfontosságú agyterület, amely nélkülözhetetlen az emlékek konszolidációjában, azaz abban a folyamatban, amely során a rövid távú emlékek hosszútávú emlékekké alakulnak át. Egyéb agykárosodások, például stroke, trauma vagy fertőzés is okozhatnak anterográd amnéziát.
Az anterográd amnéziában szenvedő személy számára a jelen pillanat folyamatosan eltűnik, mivel az új tapasztalatok nem rögzülnek tartósan az emlékezetben.
Az anterográd amnézia súlyossága változó lehet. Enyhébb esetekben az egyén képes lehet új információk egy részének elsajátítására, de ehhez jelentős erőfeszítésre és ismétlésre van szükség. Súlyosabb esetekben az új információk szinte azonnal elfelejtődnek, ami jelentősen megnehezíti a mindennapi életet. Az érintett személy folyamatosan támaszkodhat másokra, vagy külső segédeszközökre, például naptárakra, jegyzetekre, emlékeztetőkre.
Fontos megkülönböztetni az anterográd amnéziát a retrográd amnéziától, amely az emlékezetkiesés másik formája. A retrográd amnéziában az egyén a traumatikus esemény előtt szerzett emlékeket veszti el, míg az anterográd amnéziában az új emlékek létrehozásának képessége sérül. A két típusú amnézia gyakran együtt is előfordulhat.
Az anterográd amnézia diagnosztizálása általában neuropszichológiai tesztekkel történik, amelyek felmérik az egyén emlékezeti képességeit. Ezek a tesztek magukban foglalhatják új információk azonnali és késleltetett felidézését, valamint az ismeretlen arcok és nevek felismerését.
Az anterográd amnézia kezelése elsősorban a tünetek enyhítésére és a kompenzációs stratégiák elsajátítására irányul. Gyógyszeres kezelés nem áll rendelkezésre a betegség gyógyítására, azonban a kognitív rehabilitáció és a támogató környezet segíthet az egyénnek a mindennapi életben való eligazodásban. A család és a gondozók szerepe kiemelten fontos a beteg életminőségének javításában.
Az anterográd amnézia példái a mindennapi életben:
- Egy személy, aki találkozik valakivel, de néhány percen belül elfelejti a nevét.
- Egy beteg, aki nem emlékszik arra, hogy mit evett reggelire.
- Valaki, aki képtelen megtanulni egy új útvonalat a munkahelyére.
Az anterográd amnézia komoly hatással lehet az egyén életére és a környezetére. A betegség megértése és a megfelelő támogatás elengedhetetlen a betegek és családjaik számára.
A rövid távú memória szerepe az anterográd amnéziában
Az emlékezetkiesés két fő formája az anterográd amnézia (AA) és a retrográd amnézia (RA). Míg a retrográd amnézia a múltbeli emlékek felidézésének képtelensége, az anterográd amnézia az új emlékek létrehozásának nehézsége. Az anterográd amnézia megértésében kulcsfontosságú a rövid távú memória (RTM) szerepének feltárása.
A rövid távú memória, más néven munkamemória, az a rendszer, amely lehetővé teszi számunkra, hogy az információkat rövid ideig, általában néhány másodpercig vagy percig tároljuk és manipuláljuk. Az RTM kapacitása korlátozott, azonban elengedhetetlen az új emlékek hosszú távú tárolásához. Az AA-ban szenvedő betegek gyakran képesek megtartani az információkat a rövid távú memóriájukban, de képtelenek ezeket az emlékeket hosszú távra rögzíteni.
Ez azt jelenti, hogy az AA-ban szenvedő személy képes lehet megismételni egy éppen hallott telefonszámot, de néhány perc múlva már nem emlékszik rá. A probléma tehát nem a rövid távú memória működésével van, hanem azzal a folyamattal, amely az információt a rövid távú memóriából a hosszú távú memóriába viszi át, azaz a konszolidációval.
Az anterográd amnézia tehát nem feltétlenül a rövid távú memória hibás működésének eredménye, hanem a hosszú távú emlékezetbe való átvitel zavarának következménye.
A hippocampus és a környező agyterületek, mint például az amygdala és a diencephalon, kritikus szerepet játszanak ebben a konszolidációs folyamatban. Ezen területek sérülése gyakran okoz anterográd amnéziát. Az AA-ban szenvedők képesek lehetnek új készségeket elsajátítani (procedurális memória), ami arra utal, hogy a különböző emlékezeti rendszerek nem feltétlenül érintettek egyformán.
Az anterográd amnézia lehetséges okai: A hippocampus sérülése és más agyi struktúrák
Az emlékezetkiesés, más néven amnézia, két fő formája az anterográd és a retrográd amnézia. Míg a retrográd amnézia a múltbeli emlékek felidézésének képtelensége, az anterográd amnézia az új emlékek kialakításának nehézsége, a múltbeli emlékek viszonylag épen maradása mellett.
Az anterográd amnézia kialakulásának hátterében gyakran a hippocampus sérülése áll. A hippocampus, mely a halántéklebenyben található, kulcsszerepet játszik az új emlékek konszolidációjában, vagyis abban a folyamatban, ahogy a rövid távú emlékek hosszú távúvá alakulnak.
A hippocampus sérülése megakadályozza, hogy az új információk bekerüljenek a hosszú távú memóriába, így az érintett személy képtelen lesz tartós emlékeket alkotni az eseményekről.
Azonban a hippocampus nem az egyetlen agyi terület, amely érintett lehet az anterográd amnéziában. Más agyi struktúrák, mint például a diencephalon (ide tartozik a thalamus és a hypothalamus), szintén kritikus szerepet játszanak az emlékezeti folyamatokban. A diencephalon sérülése, például a Korsakoff-szindróma esetén, amely gyakran krónikus alkoholizmus következménye, szintén anterográd amnéziát okozhat.
A thalamus, a diencephalon része, fontos átkapcsoló állomás az agyban, és részt vesz az információk továbbításában a hippocampus felé. A thalamus sérülése megzavarhatja ezt a kommunikációt, ami az emlékek kialakításának nehézségéhez vezet.
A basalis forebrain (az agyalapi elülső rész) szintén érintett lehet. Ez a terület fontos szerepet játszik az acetilkolin termelésében, amely egy neurotranszmitter, ami elengedhetetlen az emlékezeti funkciókhoz. A basalis forebrain sérülése csökkentheti az acetilkolin szintjét, ami memóriazavarokat okozhat.
Az anterográd amnéziát okozó sérülések különböző okokból adódhatnak, például:
- Traumás agysérülés (például autóbaleset vagy esés következtében)
- Stroke
- Agydaganatok
- Fertőzések (például encephalitis)
- Bizonyos gyógyszerek mellékhatásai
Az anterográd amnézia súlyossága változó lehet. Enyhébb esetekben az érintett személy képes lehet új információkat megtanulni, de a tanulási folyamat lassabb és több erőfeszítést igényel. Súlyosabb esetekben az érintett személy szinte teljesen képtelen új emlékeket kialakítani, és az élete jelentősen megnehezül.
Korsakoff-szindróma: Az alkoholizmus és a tiaminhiány okozta anterográd amnézia
A Korsakoff-szindróma egy súlyos neurológiai rendellenesség, melyet leggyakrabban a krónikus alkoholizmus és az ebből eredő tiamin (B1-vitamin) hiány okoz. Ez a hiány károsítja az agy bizonyos területeit, különösen a thalamust és a mammilláris testeket, amelyek kulcsszerepet játszanak az emlékezet kialakításában és tárolásában.
A Korsakoff-szindróma legjellemzőbb tünete az anterográd amnézia, ami azt jelenti, hogy az egyén képtelen új emlékeket létrehozni. Bár a korábban rögzült emlékek viszonylag épek maradhatnak, az új információk egyszerűen nem rögzülnek a hosszú távú memóriában. Ez a beteg számára azt jelenti, hogy élhet a múltban, de a jelen pillanatai hamar elillannak.
Az anterográd amnézia lényege, hogy a beteg képtelen új információkat rögzíteni, így a jelen pillanatait nem tudja tartósan megőrizni.
Gyakran társul a szindrómához retrográd amnézia is, mely a múltbeli emlékek elvesztését jelenti, bár ez kevésbé jellemző, mint az anterográd amnézia. Emellett a betegek gyakran mutatnak konfabulációt, ami azt jelenti, hogy valótlan történeteket találnak ki, hogy kitöltsék az emlékezetükben lévő réseket. Ezt nem szándékosan teszik, hanem az agyuk próbálja megmagyarázni a hiányzó információkat.
A Korsakoff-szindróma diagnózisa általában klinikai vizsgálatokkal és neurológiai tesztekkel történik. A kezelés elsődleges célja a tiamin pótlása, az alkohol absztinencia és a megfelelő táplálkozás biztosítása. A korai diagnózis és kezelés javíthatja a beteg kilátásait, bár a teljes gyógyulás ritka. A betegek gyakran élethosszig tartó gondozásra és támogatásra szorulnak.
A szindróma megelőzése a krónikus alkoholizmus megelőzésével és a megfelelő táplálkozással érhető el. Az alkoholistáknak különösen fontos a megfelelő mennyiségű tiamin bevitele, hogy elkerüljék a súlyos neurológiai következményeket.
Retrográd amnézia: A korábbi emlékek elvesztése
A retrográd amnézia egy olyan emlékezetkiesési forma, amely során az egyén elveszíti a trauma vagy agykárosodás előtt szerzett emlékeket. Ez azt jelenti, hogy a beteg nehezen vagy egyáltalán nem emlékszik a múltbeli eseményekre, személyekre, helyszínekre vagy tényekre. A retrográd amnézia súlyossága változó lehet. Egyes esetekben csak a közvetlenül a károsodás előtti időszakra vonatkozó emlékek tűnnek el, míg más esetekben az érintett évekkel, évtizedekkel korábbi emlékeket is elveszítheti.
A retrográd amnézia gyakran anterográd amnéziával együtt jelentkezik, amely az új emlékek rögzítésének képtelensége. Azonban fontos különbséget tenni a kettő között: a retrográd amnézia a már meglévő emlékek elvesztése, míg az anterográd amnézia az új emlékek létrehozásának képtelensége.
A retrográd amnéziát számos tényező okozhatja, többek között:
- Traumás agysérülés (TBI): Fejsérülések, például autóbalesetek vagy sportbalesetek következtében.
- Stroke: Az agy vérellátásának hirtelen megszakadása.
- Agydaganatok: Az agyban növekvő daganatok, amelyek nyomást gyakorolhatnak az emlékezetért felelős területekre.
- Encephalitis: Az agy gyulladása, amelyet vírusok vagy baktériumok okozhatnak.
- Dementia: Progresszív neurodegeneratív betegségek, mint például az Alzheimer-kór.
- Bizonyos gyógyszerek és toxinok: Néhány gyógyszer mellékhatásként, vagy a túlzott alkoholfogyasztás is kiválthatja.
Az emlékek elvesztésének mintázata is változó lehet. Ribot törvénye szerint a régebbi emlékek általában jobban megmaradnak, mint a frissebbek. Ez azt jelenti, hogy a beteg valószínűbben emlékszik gyerekkorára, mint a sérülése előtti hetekre vagy hónapokra.
A retrográd amnézia nem jelenti azt, hogy az egyén elfelejti a képességeit vagy tudását, például a nyelvet vagy a vezetést. Ezek a készségek a procedurális memóriában tárolódnak, amely általában kevésbé sérülékeny, mint a deklaratív memória (amely a tényeket és eseményeket tárolja).
A diagnózis felállítása során a neurológus vagy pszichiáter részletes anamnézist vesz fel, és neuropszichológiai teszteket végez az emlékezet és más kognitív funkciók felmérésére. Az agyi képalkotó eljárások, mint például a CT vagy MRI vizsgálat, segíthetnek az amnézia okának azonosításában.
A retrográd amnézia kezelése a kiváltó októl függ. Gyakran a terápia célja a megmaradt emlékek megerősítése és az új emlékek rögzítésének segítése. A kognitív rehabilitáció, a logopédia és a pszichoterápia mind hasznosak lehetnek a betegek számára. A család és a barátok támogatása is kulcsfontosságú a felépülésben.
Bár a retrográd amnézia súlyos és életminőséget rontó állapot lehet, sok beteg idővel javulást tapasztal. A felépülés mértéke függ a károsodás súlyosságától, az okától és az egyéni tényezőktől.
Az időbeli gradiens: A régebbi emlékek ellenállóbbak a retrográd amnéziával szemben
A retrográd amnézia, azaz a baleset vagy trauma előtt történt eseményekre való emlékezés képtelensége, gyakran egy időbeli gradiens mintázatát mutatja. Ez azt jelenti, hogy a régebbi emlékek általában jobban megmaradnak, mint a frissebbek. Ezt a jelenséget Ribot törvényének is nevezik, és az emlékek konszolidációjával magyarázható.
A konszolidáció egy folyamat, amely során az emlékek az idő múlásával stabilabbá válnak. A kezdetben a hippocampusban tárolt emlékek fokozatosan átkerülnek a neocortexbe, ahol tartósabban rögzülnek. Ez a folyamat megmagyarázza, miért a friss emlékek sérülékenyebbek a retrográd amnéziával szemben: még nem mentek végbe a teljes konszolidációs folyamaton.
A retrográd amnéziában szenvedő betegek gyakran emlékeznek a gyerekkorukra, de nem emlékeznek a baleset előtti hetekre vagy hónapokra.
Képzeljük el, hogy egy könyvtárban rendezzük a könyveket. Az újonnan érkezett könyvek (a friss emlékek) még csak ideiglenesen vannak elhelyezve, könnyen áthelyezhetők vagy elveszhetnek. A régóta ott lévő, már katalogizált és a polcokon véglegesen elhelyezett könyvek (a régebbi emlékek) viszont sokkal nehezebben mozdíthatók el.
A retrográd amnézia időbeli gradiensének megértése kulcsfontosságú a betegség diagnosztizálásában és kezelésében. A terápia során a hangsúlyt a friss emlékek felidézésére kell fektetni, mivel ezek a leginkább veszélyeztetettek. Az emlékezet helyreállításának célja az emlékek konszolidációjának elősegítése és a hippocampus szerepének csökkentése a tárolásban.
Azonban fontos megjegyezni, hogy a retrográd amnézia időbeli gradiensének mértéke egyénenként változó. Egyeseknél a friss emlékek szinte teljesen elvesznek, míg másoknál csak enyhe zavarok tapasztalhatók. A károsodás mértéke és a konszolidációs folyamat hatékonysága is befolyásolja a jelenséget.
A retrográd amnézia okai: Fejsérülések, stroke és neurodegeneratív betegségek
A retrográd amnézia az emlékezetkiesés egyik formája, amely a baleset vagy betegség előtt történt eseményekre való emlékezés képtelenségét jelenti. Fontos különbséget tenni a retrográd (visszamenőleges) és az anterográd (előre irányuló) amnézia között. Míg az anterográd amnézia az új emlékek létrehozásának nehézségét jelenti, a retrográd amnézia a már meglévő emlékek előhívásának problémája.
Számos tényező okozhat retrográd amnéziát. A leggyakoribbak közé tartoznak:
- Fejsérülések: Traumatikus agysérülések, például autóbalesetek, esések vagy sportbalesetek következtében fellépő agyrázkódás vagy súlyosabb sérülések károsíthatják az emlékeket tároló agyterületeket, ami retrográd amnéziához vezethet. A sérülés súlyossága gyakran összefügg az emlékezetkiesés mértékével.
- Stroke: Az agyvérzés (stroke) akkor következik be, amikor az agy egy része nem kap elegendő vért, ami sejtkárosodáshoz vezet. Ha a stroke az emlékek tárolásáért felelős agyterületeket érinti, az retrográd amnéziát okozhat.
- Neurodegeneratív betegségek: Az olyan betegségek, mint az Alzheimer-kór és más demenciák, fokozatosan károsítják az agysejteket, beleértve azokat is, amelyek az emlékekért felelősek. Ez a folyamat mind anterográd, mind retrográd amnéziához vezethet. A retrográd amnézia ebben az esetben általában a legfrissebb emlékek elvesztésével kezdődik, majd a régebbi emlékek is eltűnhetnek.
A retrográd amnézia mértéke változó lehet. Egyesek csak rövid időre emlékeznek vissza bizonyos eseményekre, míg mások sokkal hosszabb időszakra, akár évekre is elveszíthetik az emlékeiket. A retrográd amnézia lehet átmeneti vagy állandó is, a kiváltó októl és a sérülés mértékétől függően.
A retrográd amnézia nem csupán az emlékek elvesztése; az identitás és a múlt elvesztése is.
A retrográd amnézia diagnosztizálása neurológiai vizsgálatokkal és kognitív tesztekkel történik. A kezelés a kiváltó októl függ, és magában foglalhatja a terápiát, a gyógyszeres kezelést és a rehabilitációt. A cél az, hogy az egyén minél jobban visszanyerje az emlékeit, és megtanuljon megbirkózni az emlékezetkieséssel.
Bár a retrográd amnézia súlyos állapot, a kutatások folyamatosan fejlődnek, és reményt adnak a betegeknek a jövőre nézve.
Az anterográd és retrográd amnézia közötti különbségek és átfedések
Az emlékezetkiesésnek két fő formája van: az anterográd amnézia és a retrográd amnézia. Bár mindkettő az emlékezet zavarát jelenti, a lényeges különbség abban rejlik, hogy milyen emlékek válnak hozzáférhetetlenné.
Az anterográd amnéziában szenvedők képtelenek új emlékeket létrehozni a károsodást követően. Ez azt jelenti, hogy a baleset, betegség vagy trauma után történt események, információk rögzítése nehézségekbe ütközik, vagy teljesen lehetetlenné válik. Az érintett személy a jelenben él, és folyamatosan újraéli a pillanatot, mivel az új tapasztalatok nem rögzülnek a hosszú távú memóriában.
Ezzel szemben a retrográd amnézia a múltbeli emlékek elvesztését jelenti. Az érintett személy a károsodást megelőző időszak eseményeire, tényekre, személyekre nem emlékszik. A retrográd amnézia mértéke változó lehet: egyesek csak a károsodást közvetlenül megelőző időszak emlékeit veszítik el, míg mások évekre vagy akár évtizedekre visszamenőleg nem emlékeznek semmire.
A retrográd amnézia az emlékezet azon szegmenseit érinti, amelyek a károsító eseményt megelőzték, míg az anterográd amnézia az új emlékek kódolásának képességét gátolja.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a két amnézia típus nem feltétlenül zárja ki egymást. Gyakran előfordul, hogy egy személy egyszerre szenved mind anterográd, mind retrográd amnéziában. Ebben az esetben az illető nem tud új emlékeket létrehozni, és a múltbeli emlékeinek egy része is elveszett.
Bár a két típus közötti különbség egyértelműnek tűnik, a valóságban a helyzet ennél árnyaltabb lehet. Például, bizonyos esetekben a retrográd amnézia időbeli gradienset mutat: a károsodáshoz közelebb eső emlékek elvesztése súlyosabb, mint a távolabbi emlékeké. Ez arra utal, hogy az emlékek megszilárdulása időigényes folyamat, és a frissebb emlékek sérülékenyebbek lehetnek.
Emlékezetkiesés diagnosztizálása és kezelése
Az emlékezetkiesés diagnosztizálása során kulcsfontosságú a részletes anamnézis felvétele. Ez magában foglalja a beteg és hozzátartozóinak kikérdezését az emlékezetvesztés kezdetéről, jellegéről, súlyosságáról és a lehetséges kiváltó okokról. Különös figyelmet kell fordítani a fejsérülésekre, stroke-ra, fertőzésekre, gyógyszerszedésre és pszichiátriai betegségekre, melyek mind hozzájárulhatnak az amnézia kialakulásához.
A diagnosztikai folyamat elengedhetetlen része a neurológiai vizsgálat, melynek célja az idegrendszer működésének felmérése és az esetleges organikus okok kizárása. Ezen kívül pszichológiai tesztekkel mérhető az emlékezet különböző aspektusainak (rövid távú, hosszú távú, vizuális, verbális) teljesítménye. A MMSE (Mini-Mental State Examination) egy széles körben használt szűrővizsgálat a kognitív funkciók felmérésére.
Képalkotó vizsgálatok, mint a CT vagy MRI, segíthetnek az agy szerkezeti elváltozásainak azonosításában, például daganatok, stroke vagy atrófia esetén. A vérvizsgálatokkal kizárhatók a vitaminhiányok (pl. B12), pajzsmirigy problémák, és egyéb anyagcsere-betegségek, melyek befolyásolhatják az emlékezetet.
A kezelés az amnézia típusától és okától függ. Szerves okok esetén a kiváltó ok kezelése az elsődleges cél. Például, stroke utáni rehabilitáció, fertőzés kezelése, vagy a gyógyszerek mellékhatásainak kezelése. Pszichogén amnézia esetén pszichoterápia, különösen a kognitív viselkedésterápia (CBT), segíthet a traumatikus emlékek feldolgozásában és az emlékezet visszaszerzésében.
Nincsenek specifikus gyógyszerek az amnézia kezelésére, de bizonyos esetekben alkalmazhatók kognitív javító gyógyszerek, például Alzheimer-kórban alkalmazott készítmények, még akkor is, ha a háttérben nem Alzheimer-kór áll. Azonban ezek hatékonysága az amnézia különböző formáiban korlátozott.
A betegek és családjaik számára fontos a támogató környezet biztosítása. Ez magában foglalhatja az emlékezetet segítő eszközök (naptár, jegyzetek, emlékeztetők) használatát, a napi rutin kialakítását és a stressz csökkentését. A családtagoknak fontos megérteniük az amnézia természetét és tüneteit, hogy megfelelően tudják támogatni a beteget.
A kezelés sikere nagyban függ a korai diagnózistól és a személyre szabott terápiás megközelítéstől.
A rehabilitációs programok célja az elveszett kognitív funkciók helyreállítása vagy kompenzálása. Ez magában foglalhatja az emlékezet-tréninget, a problémamegoldó készségek fejlesztését és a kommunikációs készségek javítását.
Súlyos amnézia esetén a segédeszközök használata elengedhetetlen lehet. Ezek közé tartozik a hangrögzítő, a digitális fényképezőgép és a speciális szoftverek, amelyek segítenek az információk rögzítésében és visszahívásában.
Végül, a folyamatos orvosi felügyelet és a rendszeres kontrollvizsgálatok elengedhetetlenek a kezelés hatékonyságának nyomon követéséhez és a terápia szükség szerinti módosításához.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
