Az emberi lélek keresése évezredek óta ugyanazokon az ösvényeken halad, mégis minden generáció újra felfedezi magának a transzcendencia kapuit. Gyakran érezzük úgy, hogy életünk egy pontján falakba ütközünk, ahol a puszta intellektus és a racionális gondolkodás már nem nyújt elegendő választ a belső ürességre vagy a megválaszolatlan vágyakra. Ebben a csendes várakozásban bukkan fel egy ősi, misztikus fogalom, amely a keleti tanítások szívéből ered, de a modern pszichológia és az energetikai gyógyítás számára is izgalmas kérdéseket vet fel. Ez a saktipát, a kegyelem közvetlen átadása, amely képes egyetlen pillanat alatt átírni belső térképünket.
A saktipát a hindu spirituális hagyományok egyik legmélyebb rítusa, amely során a megvilágosodott mester átadja a spirituális energiát a tanítványnak, ezzel felébresztve annak szunnyadó belső erejét, a kundalinit. Ez a folyamat nem csupán egy technika, hanem a spirituális kegyelem megnyilvánulása, amely felgyorsítja az egyén fejlődését, segít lebontani a pszichológiai blokkokat, és közvetlen tapasztalást nyújt az egységélményről. A saktipát során az energia érintéssel, nézéssel, szóval vagy puszta szándékkal is átvándorolhat, megnyitva az utat a mélyebb önismeret és a belső szabadság felé.
Az energia ébredése a modern lélek tükrében
Amikor a saktipátról beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a pszichológiai környezetet, amelyben a mai ember él. Rohanó világunkban a figyelmünk töredezett, az idegrendszerünk pedig folyamatosan a túlélési üzemmód és a teljesítménykényszer között ingadozik. Ebben a feszített állapotban a spirituális energia átadása egyfajta mélyreható pihenést és újrarendeződést jelent. Nem csupán egy ezoterikus hókuszpókuszról van szó, hanem egy olyan tapasztalásról, amely az idegrendszer legmélyebb rétegeit érinti.
A pszichológia szempontjából a saktipát egyfajta katalizátorként működik. Olyan, mintha egy sötét szobában valaki hirtelen felkapcsolná a villanyt. A fény nem hoz be semmi újat a szobába, ami ne lett volna ott korábban, de lehetővé teszi, hogy lássuk a tárgyakat, az akadályokat és a szoba valódi kiterjedését. Az egyén számára ez gyakran katartikus élménnyel jár, hiszen a felébredő energia találkozik a tudatalattiban tárolt elfojtásokkal, traumákkal és feldolgozatlan érzelmekkel.
A saktipát nem olyasmi, amit az ember megszerez, hanem olyasmi, ami elárasztja, amikor a védekező mechanizmusok végre megadják magukat.
Ez az energetikai impulzus segít abban, hogy az egyén túllépjen az egó korlátain. Sokan számolnak be arról, hogy a saktipát utáni időszakban a korábban megoldhatatlannak tűnő érzelmi konfliktusok maguktól elsimulnak, vagy egyszerűen elveszítik fojtogató súlyukat. A lélekgyógyász szemével nézve ez a folyamat a belső integritás helyreállításának egy rendkívül gyors, bár néha intenzív módja.
A saktipát jelentése és etimológiai háttere
A kifejezés a szanszkrit nyelvből származik, és két szó összetételéből áll: sakti, ami erőt vagy energiát jelent (gyakran a kozmikus női teremtő erőként azonosítják), és páta, ami leesést, alászállást vagy átadást jelöl. Így a saktipát szó szerinti fordításban az energia alászállását jelenti. Ez a megnevezés hűen tükrözi a folyamat természetét: nem egy alulról felfelé építkező, erőfeszítéssel elért állapotról van szó, hanem egy fentről, a forrásból érkező adományról.
A hagyományos indiai filozófiában, különösen a kasmíri saivizmusban, a saktipátot a kegyelem (anugraha) legmagasabb formájának tekintik. Úgy tartják, hogy semmilyen meditációs technika, jógahelyzet vagy vallási rítus nem érhet fel azzal a közvetlen hatással, amit egy megvilágosodott tudat jelenléte vált ki a keresőből. Ebben az értelemben a saktipát a spirituális út „gyorsítósávja”, ahol a tanítvány nem a saját korlátozott erejére támaszkodik, hanem a mester által közvetített univerzális áramlatra.
Fontos látni, hogy ez az energia nem idegen tőlünk. Nem olyasmi, amit kívülről „beültetnek” belénk. Sokkal inkább arról van szó, hogy a mester energiája rezonanciába hozza a bennünk lévő, de eddig alvó vagy blokkolt potenciált. Ez a rezonancia-elv magyarázza meg, miért érezhetik egyesek azonnal a hatást, míg másoknak több alkalomra vagy hosszabb előkészületre van szükségük.
Hogyan történik az energia átadása
A saktipát folyamata titokzatosnak tűnhet, de a hagyomány pontosan leírja azokat a csatornákat, amelyeken keresztül az energia áramlik. Ezek a módszerek nem csupán technikai lépések, hanem a mester és a tanítvány közötti mély, szubtilis kapcsolat megnyilvánulásai. Az átadás módja gyakran függ a tanítvány érettségétől és a mester stílusától is.
| Átadási mód | Szanszkrit név | Leírás |
|---|---|---|
| Érintés útján | Sparsha | A mester megérinti a tanítvány homlokát (a harmadik szemet), a szívét vagy a gerincoszlopát. |
| Tekintet útján | Drig | Az energia a mester szemén keresztül áramlik a tanítványba egy mély nézés során. |
| Szó útján | Vák | Egy mantra vagy egy szent mondat elhangzásakor az energia a hangrezgésen keresztül hat. |
| Gondolat útján | Manas | A mester puszta szándéka vagy koncentrációja révén, akár távolról is megtörténhet. |
Az érintés általi átadás a legismertebb. Ilyenkor a fizikai kontaktus egyfajta elektromos kisüléshez hasonlítható élményt válthat ki. A tanítvány gyakran érez forróságot, bizsergést vagy egyfajta belső hullámzást, amely végigfut a gerince mentén. Ez a fizikai érzet azonban csak a felszín; a valódi változás a tudat mélyebb rétegeiben zajlik.
A tekintet általi átadás talán a legmeghittebb. A mester szeme ilyenkor tükörként funkcionál, amelyben a tanítvány megpillanthatja saját, korlátok nélküli lényét. Ez a pillantás képes áthatolni az ego védőfalain, és közvetlenül a lélekhez szólni. Gyakran mondják, hogy a mester tekintete „felperzseli” a karmikus akadályokat, utat engedve a belső fénynek.
A kundalini szerepe a saktipát folyamatában
Nem beszélhetünk saktipátról anélkül, hogy ne említenénk a kundalinit. A jógikus anatómia szerint a kundalini egy alvó energia, amely a gerinc tövében, a múládhára csakrában várakozik, összetekeredett kígyó formájában szimbolizálva. Ez az energia képviseli az egyénben rejlő teljes spirituális potenciált. A legtöbb embernél ez az erő csak minimális mértékben aktív, éppen csak annyira, hogy fenntartsa a biológiai életfunkciókat.
A saktipát hatására ez a szunnyadó erő „felébred”. Amikor a kundalini mozgásba lendül, elindul felfelé a gerinc mentén található központi csatornán, a szusumnán. Útja során áthalad a különböző energiaközpontokon (csakrákon), és mindegyiket aktiválja, tisztítja. Ez a folyamat nem mindig zökkenőmentes; ha a csakrákban sok az érzelmi vagy energetikai blokk, a kundalini emelkedése fizikai vagy érzelmi kényelmetlenséggel járhat.
A kundalini ébredése nem cél, hanem egy folyamat kezdete. Sokan tévesen azt hiszik, hogy az energia megmozdulása már maga a megvilágosodás. Valójában ez csak az üzemanyag, amely lehetővé teszi a tudat kiterjedését. A lélekgyógyászat szempontjából ez az az időszak, amikor a kliensnek a legtöbb támogatásra és földelésre van szüksége, hogy a felszínre bukkanó tartalmakat integrálni tudja.
Pszichológiai hatások és az ego feloldódása
A saktipát egyik legizgalmasabb vetülete, hogy miként hat az emberi pszichére. Az ego, mint a túlélésünket és identitásunkat védelmező struktúra, természeténél fogva fél a változástól és az ellenőrzés elvesztésétől. A saktipát során tapasztalt intenzív energiaáramlás gyakran átmenetileg felfüggeszti az ego uralmát. Ez a pillanatnyi szabadság lehetővé teszi az egyén számára, hogy megtapasztalja önmagát a társadalmi szerepei, a neve és a múltja nélkül.
Ez az élmény gyakran mély békével és az összetartozás érzésével jár. A saktipátot átélők gyakran számolnak be arról, hogy megszűnt a különállóság érzése köztük és a külvilág között. Pszichológiai értelemben ez a transzperszonális állapot segít abban, hogy a szorongások és a mindennapi stressz jelentéktelenné váljanak a mindenség hatalmasságához képest.
Azonban az ego nem tűnik el véglegesen, és az élmény után gyakran megpróbálja „kisajátítani” a tapasztalatot. Itt kezdődik a valódi munka. Az élmény hatására kialakuló új belátásokat át kell ültetni a hétköznapokba. Ha valaki megtapasztalta a belső csendet a saktipát során, az emlékezetében hordozott energetikai lenyomat segíthet neki abban, hogy a stresszes helyzetekben is gyorsabban találjon vissza a középpontjához.
Az igazi saktipát nem egy látványos tűzijáték, hanem egy csendes forradalom a szívben, amely lassan, de feltartóztathatatlanul alakítja át az életünket.
Fizikai tünetek és reakciók az átadás során
Bár a saktipát elsősorban szellemi és energetikai esemény, a fizikai test gyakran látványosan reagál rá. Ezeket a reakciókat a jógikus irodalom krijáknak nevezi. A kriják olyan akaratlan mozgások, amelyek akkor keletkeznek, amikor az áramló energia akadályba ütközik az idegrendszerben vagy az energiacsatornákban. Ezek a mozgások segítenek a blokkok feloldásában és az idegrendszer finomhangolásában.
- Spontán mozgások: rázkódás, remegés, vagy a test különböző jógapózokba (ászanákba) való rendeződése anélkül, hogy az egyén ezt tudatosan irányítaná.
- Légzésváltozások: a légzés hirtelen felgyorsulása vagy lelassulása, esetleg rövid ideig tartó légzésvisszatartás.
- Hangadások: nevetés, sírás, kántálás vagy furcsa hangok kiadása, amelyek az érzelmi feszültség kioldódását jelzik.
- Szenzoros élmények: belső fények látása, szent illatok érzékelése vagy távoli, finom hangok hallása.
Fontos hangsúlyozni, hogy a fizikai tünetek megléte vagy hiánya nem jelzi az átadás sikerességét. Van, aki mozdulatlanul, mély meditációban éli át a saktipátot, míg másoknál a test látványos tisztulási folyamaton megy keresztül. A testtudatosság fejlesztése kulcsfontosságú ebben a szakaszban, hogy az egyén ne ijedjen meg a saját reakcióitól, hanem bizalommal átadja magát a folyamatnak.
A mester és a tanítvány közötti misztikus kötelék
A saktipát hagyományosan egy élő mester és egy tanítvány közötti kapcsolatban történik. Ez a viszony nem hasonlítható a tanár-diák vagy a főnök-beosztott kapcsolathoz. Ez egyfajta spirituális intimitás, ahol a mester a tanítvány legmélyebb énjének tükreként van jelen. A mester nem egy személyként cselekszik, hanem csatornaként, amelyen keresztül az univerzális energia áramlik.
A bizalom ebben a folyamatban alapvető jelentőségű. Ahhoz, hogy a tanítvány be tudja fogadni az energiát, nyitottnak és befogadónak kell lennie. Bármilyen belső ellenállás, kétkedés vagy félelem gátat szabhat az energia áramlásának. Ezért a saktipátot gyakran megelőzi egyfajta előkészítési időszak, amely során a tanítvány megismeri a mester tanításait, és elkezdi lebontani az elméje előítéleteit.
Ugyanakkor a modern világban felmerül a kérdés: szükség van-e feltétlenül egy fizikai mesterre? Egyes irányzatok szerint a saktipát megtörténhet egy szent helyen, egy könyv olvasása közben, vagy akár egy távoli mester meditációjához kapcsolódva is. A lényeg nem a fizikai közelség, hanem a tudati hangolódás. Ha a tanítvány belső vágya elég erős és tiszta, a kegyelem bármilyen formában megtalálhatja az utat hozzá.
A spirituális ébredés szakaszai a saktipát után
A saktipát nem egy egyszeri esemény, hanem egy hosszú távú átalakulási folyamat kezdőpontja. Az energia átadása után az egyén élete gyakran több szakaszban változik meg. Az első szakasz általában a mézeshetek időszaka, amikor minden fényesnek, könnyűnek és értelmesnek tűnik. Ilyenkor a saktipát élménye még friss, és az egyén úgy érzi, minden problémája megoldódott.
Ezt azonban gyakran követi a tisztulási szakasz. Ahogy az energia mélyebbre hatol, elkezdi felszínre hozni a rejtett árnyékoldalakat. Régi félelmek, elfojtott harag vagy fájdalmas emlékek bukkanhatnak fel. Ez az az időszak, amikor sokan megtorpannak, és azt hiszik, valami elromlott. Valójában ez a gyógyulás jele: az energia „takarít”, hogy helyet csináljon a tartós békének.
A harmadik szakasz az integráció. Itt a spirituális tapasztalatok kezdenek beépülni a mindennapi cselekvésbe. Az egyén már nemcsak a meditációs párnán érzi a nyugalmat, hanem a munkahelyi konfliktusok közepette vagy a bevásárlósorban állva is. A saktipát célja végül nem az extatikus élmények kergetése, hanem egyfajta természetes éberség és szeretet jelenléte az élet minden pillanatában.
Saktipát és a tudomány: mi történik az agyban?
Bár a saktipát spirituális fogalom, a modern idegtudomány is kezd érdeklődni a hasonló jelenségek iránt. A mély meditációs állapotok és az energetikai átadások során végzett EEG-vizsgálatok érdekes eredményeket mutatnak. Megfigyelték, hogy ilyenkor az agyban megnövekszik a gamma-hullámok aktivitása, ami a magas szintű tudati integrációval, az empátiával és az éberséggel hozható összefüggésbe.
Emellett a saktipát során tapasztalt állapotok gyakran járnak a prefrontális kéreg és az amygdala közötti kapcsolat módosulásával. Ez magyarázatot adhat arra, miért csökken drasztikusan a szorongás és a félelemérzet az átadás után. Az idegrendszer egyfajta „reset” gombot kap, ami lehetővé teszi a korábbi traumatikus minták felülírását.
A bioelektromágnesség kutatói pedig azt feltételezik, hogy az emberi testet körülvevő elektromágneses mező, a morfogenetikus mező képes információt és energiát átadni egyik egyénről a másikra. Ebben a megközelítésben a mester egyfajta koherens oszcillátor, amelyhez a tanítvány kevésbé rendezett energiamezeje hozzáidomul, átvéve annak magasabb rezgésszámát és stabilitását.
Gyakori tévhitek és félreértések a saktipáttal kapcsolatban
Mint minden mély és titokzatos folyamatot, a saktipátot is számos tévhit övezi. Az egyik leggyakoribb, hogy a saktipát egyfajta spirituális drog, amely erőfeszítés nélkül repít a megvilágosodásba. Bár az átadás valóban ingyen kapott kegyelem, az eredmények megtartásához és elmélyítéséhez komoly önfegyelemre és gyakorlásra van szükség. A saktipát megadja a kezdősebességet, de az úton nekünk kell járnunk.
Egy másik tévhit, hogy a saktipát veszélyes és mentális zavarokat okozhat. Bár igaz, hogy a hirtelen energiaébredés megterhelő lehet egy instabil psziché számára, egy hiteles mester és a megfelelő környezet minimálisra csökkenti a kockázatokat. A problémák általában akkor adódnak, ha valaki felkészületlenül, pusztán kíváncsiságból vagy ego-vezérelt célokból hajszolja az energetikai élményeket.
Sokan azt is hiszik, hogy a saktipát után az életnek mentesnek kell lennie minden szenvedéstől és nehézségtől. Ez távol áll az igazságtól. A saktipát nem a külső körülményeket változtatja meg, hanem a belső viszonyulásunkat azokhoz. A nehézségek továbbra is jönnek, de az egyén már nem azonosul velük olyan mértékben, mint korábban, és képes a középpontjában maradni a viharok idején is.
Felkészülés a spirituális energia befogadására
Bár a saktipát a kegyelem aktusa, a befogadó állapota nem mellékes. Olyan ez, mint az eső: hiába esik bőségesen, ha a kancsónk le van fedve, vagy ha tele van kosszal, nem tudjuk felfogni a tiszta vizet. A belső tisztaság és a nyitottság a két legfontosabb tényező a felkészülés során.
A tisztulás nemcsak etikai értelemben fontos, hanem fizikailag és érzelmileg is. A könnyű étrend, a rendszeres testmozgás és a meditáció segít abban, hogy az idegrendszerünk alkalmasabb legyen a magasabb rezgésű energia vezetésére. Érzelmi szinten az őszinteség és a megbocsátás az, ami leginkább megnyitja a csatornákat. Ha haragot vagy neheztelést hordozunk, az olyan, mintha gátat építenénk a belső folyónkra.
A legfontosabb felkészülés azonban a szándék tisztázása. Miért akarjuk a saktipátot? Különleges képességekre vágyunk, vagy valóban a szabadságot és az igazságot keressük? A mesterek azt mondják, hogy az energia pontosan olyan mértékben áramlik, amilyen mértékben a tanítvány képes elengedni az önző vágyait és átadni magát a nagyobb egésznek.
Az energia átadásának típusai a tanítvány érettsége szerint
A hagyományos szövegek, mint például Abhinavagupta írásai, megkülönböztetik a saktipát különböző fokozatait. Ezek nem a mester korlátozottságát tükrözik, hanem a befogadó tudatállapotát. Nem mindenki áll készen ugyanarra az intenzitásra, és a kegyelem bölcsen adagolja önmagát.
- Lassú vagy gyenge saktipát: Ilyenkor az egyénben elindul egy fokozatos érdeklődés a spirituális utak iránt. Nem történik látványos robbanás, de az élet fókuszpontja lassan eltolódik a materiális világ felé a belső értékek irányába.
- Közepes saktipát: Erős vágy ébred a megszabadulásra. Az egyén aktívan keresi a tanítókat, a gyakorlatokat, és képes komoly áldozatokat hozni a fejlődése érdekében. A belső tapasztalatok intenzívebbé válnak.
- Intenzív saktipát: Azonnali és mély átalakulás. Az ego korlátai szinte azonnal leomlanak, és az egyén stabilan megmarad a tiszta tudatosság állapotában. Ez ritka, és általában sok életnyi előkészület áll mögötte.
Ez a felosztás segít abban, hogy ne hasonlítsuk össze magunkat másokkal. Mindenki a saját tempójában halad, és a saktipát pontosan ott érint meg minket, ahol tartunk. A spirituális türelem fontos erény: bízni abban, hogy az energia tudja a dolgát, és akkor és úgy fejti ki hatását, ahogy az számunkra a legjobb.
A mindennapi élet transzformációja
A saktipát valódi próbája nem a mester jelenlétében, hanem a hétköznapokban van. Hogyan bánunk a házastársunkkal? Mennyi türelmünk van a gyermekeinkhez? Hogyan reagálunk az igazságtalanságra? Az átadott energia egyfajta belső világítótoronyként működik, amely rávilágít azokra a területekre, ahol még nem a szeretet és a tudatosság vezérel minket.
Az egyik legjelentősebb változás gyakran az értékrendszer átrendeződése. Olyan dolgok, amelyek korábban létfontosságúnak tűntek – mint a státusz, a birtoklás vagy a másoknak való megfelelés –, háttérbe szorulnak. Helyettük megjelenik az egyszerűség, az őszinteség és a szolgálat vágya. Az élet nem válik unalmassá, sőt, a színek élénkebbek, az ízek intenzívebbek lesznek, mert a figyelmünk már nem a jövőbeni célokon vagy a múltbeli sérelmeken rágódik, hanem jelen van a mostban.
Sokan tapasztalják, hogy a saktipát után megváltozik a környezetük is. Vannak kapcsolatok, amelyek elmaradnak, mert már nincs meg a közös rezgés, és újak érkeznek, amelyek támogatják az új utat. Ez néha fájdalmas lehet, de a lélekgyógyász tudja, hogy a növekedéshez gyakran le kell vetnünk a régi bőrt, ami már szorít minket.
A saktipát és a kollektív tudatosság
Bár a saktipát egyéni élménynek tűnik, hatása túlmutat az egyénen. Amikor egy ember tudata megnyílik és magasabb rezgésszámra vált, az hatással van a környezetére is. Az ébredő ember egyfajta spirituális csatornává válik, akinek a puszta jelenléte is megnyugtatólag és emelőleg hat másokra. Ez a „láthatatlan munka”, amellyel a saktipátot átélők hozzájárulnak a világ javulásához.
Képzeljük el a társadalmat úgy, mint egy hálót. Ha a háló egyik pontján emelkedik a rezgés, az óhatatlanul megfeszíti és emeli a többi szálat is. A kollektív ébredés folyamatában a saktipát olyan, mint egy gyújtószikra, amely futótűzként terjedhet a nyitott szívek között. Ezért is vált korunkban ennyire elérhetővé és fontossá ez az ősi módszer.
Ma már nem kell évekig barlangokban ülni ahhoz, hogy találkozzunk ezzel az energiával. A spirituális ébredés „demokratizálódott”, és a saktipát lehetősége bárki számára nyitott, aki őszinte hívást érez a szívében. Ez azonban felelősséggel is jár: az energiát nem szabad öncélúan használni, hanem a belső béke és a külső harmónia megteremtésére kell fordítani.
Lehetséges nehézségek és az integráció fontossága
Bár a saktipát a kegyelem ajándéka, az út nem mindig mentes a bukkanóktól. Az energia ébredése néha olyan folyamatokat indít el, amelyeket a nyugati pszichológia „spirituális válságnak” (spiritual emergency) nevez. Ilyenkor a belső élmények annyira intenzívek lehetnek, hogy az egyén nehezen tudja ellátni a mindennapi feladatait, vagy idegennek érzi magát a saját életében.
Ebben a szakaszban a földelés a legfontosabb. A fizikai munka, a természetben való tartózkodás, a tápláló ételek és a támogató közösség segít abban, hogy a magasabb energiák biztonságosan lehorgonyozódjanak a testben. Nem szabad elfelejteni, hogy a spirituális fejlődésnek nem célja a fizikai világból való menekülés, hanem éppen ellenkezőleg: a szellem bevitele az anyagba.
A szakszerű kísérés ilyenkor felbecsülhetetlen. Egy tapasztalt vezető vagy egy olyan terapeuta, aki érti a transzperszonális folyamatokat, segíthet megkülönböztetni a valódi patológiát a spirituális átalakulástól. A cél az, hogy az egyén ne vesszen el a misztikus élményekben, hanem képessé váljon azokat integrálni és a saját és környezete javára fordítani.
Az önátadás művészete a saktipátban
A saktipát kulcsszava az önátadás (prapatti). Ez nem behódolást vagy a szabad akarat feladását jelenti, hanem egyfajta mély beleegyezést abba, hogy valami nálunk nagyobb vegye át az irányítást. Az egónk számára ez a legnehezebb feladat, hiszen ő mindenáron kontrollálni akarja a folyamatokat, még a saját spirituális fejlődését is.
Az önátadás pillanatában egyfajta belső „igen” hangzik el. Ez az igen megnyitja azokat a zsilipeket, amelyeket eddig a félelem és a büszkeség zárva tartott. A saktipát során a mester nem tesz mást, mint rámutat erre a lehetőségre, és jelenlétével biztonságos teret teremt az elengedéshez. Amikor az ellenállás megszűnik, az energia természetes módon áramlik be, és elvégzi az átalakítást.
Ez a folyamat megtanít minket a bizalomra. Megtanulunk bízni az életben, a saját belső bölcsességünkben és abban az univerzális áramlatban, amely mindent mozgat. A saktipát tehát nem egy végállomás, hanem egy életre szóló meghívás a bizalomra és a folyamatos tágulásra, ahol minden pillanat egy újabb lehetőség a kegyelem befogadására.
Ahogy az energia átjárja a lényünket, lassan ráébredünk, hogy amit kaptunk, az nem valami idegen dolog volt, hanem saját valódi természetünk, amit csak ideiglenesen elfedtek a gondolatok és az érzelmek felhői. A saktipát által a felhők eloszlanak, és marad a tiszta, határtalan égbolt, ami mindig is ott volt, és mindig is ott lesz.
Ebben a belső csendben a kérdések elmaradnak, mert a válasz már nem egy gondolat, hanem egy élő tapasztalat. Az életünk minden mozzanata, a legkisebb mozdulattól a legnagyobb döntésig, ennek a belső fénynek a kifejeződésévé válik. Ez a saktipát igazi gyümölcse: nem az, amit kapunk, hanem az, amivé válunk általa.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
