Az éjszaka leple alatt az emberi elme különös utakra kalandozik, és néha a test is követi az öntudatlan vágyakat vagy reflexeket. Miközben a legtöbben békésen pihenünk, létezik egy csoport, akik számára az alvás nem a teljes nyugalom, hanem a kontrollálatlan cselekvés terepe. Ez a jelenség az orvostudomány és a pszichológia határmezsgyéjén mozogva tárja fel az emberi agy legmélyebb titkait.
A szexszomnia egy viszonylag ritka, ám annál összetettebb NREM-paraszomnia, amely során az érintettek mélyalvás közben különféle szexuális tevékenységeket végeznek. Ez az állapot nem tudatos döntés eredménye, az érintettek ébredés után többnyire semmire sem emlékeznek az éjszakai eseményekből. A diagnózis felállítása és a kezelés elengedhetetlen, mivel a probléma súlyos terhet róhat a párkapcsolatokra, és akár komoly etikai vagy jogi kérdéseket is felvethet.
Az alvás közbeni szexualitás rejtélyes világa
Amikor az alvásról gondolkodunk, legtöbbször a csend és a mozdulatlanság képe rémlik fel előttünk, ám a valóság ennél sokkal dinamikusabb. Az agyunk bizonyos részei soha nem kapcsolnak ki teljesen, és néha a gátló mechanizmusok hibája miatt a test olyan üzemmódba kerül, ahol a tudatosság és az öntudatlanság határai elmosódnak. Ezt az állapotot nevezzük disszociatív ébrenlétnek, ahol a motoros funkciók aktívak, de a racionális én alszik.
A szexszomnia, vagy más néven alvási szexuális magatartás, nem egyszerűen egy pikáns téma a bulvárújságok hasábjain, hanem egy valós neurológiai zavar. Az első tudományos leírása 1996-ban történt meg Colin Shapiro kanadai kutató jóvoltából, aki rámutatott, hogy ez az állapot az alvajárás egy speciális formája. Azóta a kutatások száma megsokszorozódott, feltárva a jelenség mögött meghúzódó bonyolult élettani folyamatokat.
Az érintettek gyakran évekig, sőt évtizedekig titkolják tüneteiket a szégyenérzet és a meg nem értettségtől való félelem miatt. A partner reakciója kulcsfontosságú, hiszen sok esetben ő az egyetlen tanúja a történteknek, miközben az érintett fél értetlenül áll a reggeli fáradtság vagy a párja furcsa tekintete előtt. Ez a kettősség mély belső konfliktusokat és önértékelési válságot idézhet elő.
A szexszomnia nem választott viselkedés, hanem az agy egyfajta rövidzárlata, ahol az ösztönök felülírják a tudatos gátakat.
Mi történik pontosan az éjszaka folyamán
A megfigyelések szerint a szexszomnia epizódjai alatt az érintett személyek viselkedése a finom érintésektől a komplex szexuális aktusig terjedhet. Sokan csupán intenzív maszturbációt végeznek, míg mások kezdeményezik az együttlétet partnerükkel, gyakran az ébrenléti állapotukhoz képest szokatlanul direkt vagy agresszív módon. Az arckifejezés ilyenkor általában üres, a tekintet üveges, és a verbális kommunikáció – ha van egyáltalán – koherens tartalom nélküli mormogás.
Az egyik legmegdöbbentőbb vonása ennek az állapotnak az amnézia, amely az epizód után következik be. Mivel az agy deklaratív memóriáért felelős részei, mint például a hippokampusz, ebben a fázisban inaktívak, az események nem rögzülnek a hosszú távú emlékezetben. Ez a jelenség az, ami leginkább megkülönbözteti a szexszomniát a tudatos éjszakai kalandoktól vagy a puszta vágyaktól.
Az epizódok hossza és intenzitása egyénenként változó, és gyakran külső ingerek hatására szakadnak meg. Ha a partnere megpróbálja teljesen felébreszteni az illetőt, az gyakran zavartsággal, dezorientációval vagy akár ijedtséggel reagál. Ez a hirtelen váltás a mélyalvás és az ébrenlét között megterheli az idegrendszert, és az illetőnek percekbe telhet, mire felfogja, hol van és mi történik vele.
A tudomány a jelenség mögött
Ahhoz, hogy megértsük a szexszomniát, be kell tekintenünk az alvás ciklusainak bonyolult rendszerébe, különösen a nem-gyors szemmozgásos, azaz NREM szakaszba. Az alvásunk során többször átlépünk a felületes alvásból a mélyalvásba, majd a REM fázisba, ahol az álmodás zajlik. A szexszomnia jellemzően a mély NREM fázisból való részleges ébredés során következik be, amikor az agy egy része már „ébren” van, míg a többi rész mélyen alszik.
A neurobiológiai kutatások rámutattak, hogy ilyenkor a prefrontális kéreg – az agyunk racionális, kontrollért és erkölcsi ítéletalkotásért felelős központja – kikapcsolt állapotban marad. Ezzel szemben a limbikus rendszer, amely az alapvető túlélési ösztönöket és a szexualitást irányítja, aktívvá válik. Ez a diszharmónia vezet oda, hogy az egyén olyan cselekedeteket hajt végre, amelyeket éber állapotban soha nem tenne meg, vagy legalábbis nem abban a formában.
Az agyi aktivitás ezen furcsa mintázata magyarázatot ad arra is, hogy miért tűnnek az érintettek néha „más embernek” az epizódok alatt. A társadalmi konvenciók és a tanult viselkedési formák egyszerűen nem férhetőek hozzá az agy számára ebben az állapotban. Ez egy tiszta, biológiai vezéreltségű működés, ahol a kulturális máz teljesen lehullik az emberről.
Kik az érintettek és milyen gyakori ez
Bár a pontos statisztikák meghatározása nehéz az érintettek titkolózása miatt, a felmérések szerint a népesség körülbelül 8 százaléka tapasztalt már élete során valamilyen típusú parszomniát. A szexszomnia specifikusan a férfiak körében gyakoribbnak tűnik, bár a nők esetében is diagnosztizálható, náluk azonban gyakrabban jelentkezik maszturbáció formájában, míg a férfiak hajlamosabbak az aktus kezdeményezésére.
Az életkor tekintetében a fiatal felnőttkor a legkritikusabb időszak, de a tünetek bármely életkorban megjelenhetnek vagy újra előjöhetnek. Gyakran megfigyelhető a családi halmozódás, ami arra utal, hogy létezhet genetikai hajlam az alvászavarokra. Ha valakinek a családjában előfordult már alvajárás vagy éjszakai felriadás, nagyobb valószínűséggel számíthat arra, hogy nála is jelentkeznek hasonló jelenségek.
Fontos látni, hogy a szexszomnia nem válogat társadalmi státusz vagy intelligencia alapján. Ugyanolyan eséllyel érinthet egy sikeres üzletembert, mint egy egyetemi hallgatót vagy egy nyugdíjast. A stigma azonban továbbra is jelentős, ami megnehezíti, hogy az érintettek szakemberhez forduljanak, és ne csak egy „furcsa szokásként” vagy „rossz álomként” könyveljék el az eseményeket.
Kiváltó tényezők és katalizátorok
A szexszomnia ritkán jelentkezik a semmiből, általában bizonyos életmódbeli tényezők vagy külső körülmények aktiválják a hajlamot. Az egyik leggyakoribb kiváltó ok a krónikus alváshiány, amely felborítja az alvásciklusok egyensúlyát és növeli a mélyalvásból való hirtelen ébredések esélyét. Amikor a szervezet próbálja bepótolni a kiesett pihenést, a mélyalvás intenzívebbé válik, ami paradox módon megágyaz a parszomniás epizódoknak.
Az alkohol és bizonyos bódítószerek használata szintén kiemelt kockázati tényező, mivel ezek az anyagok módosítják az alvás szerkezetét és gyengítik az agy gátló mechanizmusait. Gyakori történet, hogy egy átmulatott éjszaka után az érintettnél először jelentkezik a probléma, vagy a meglévő tünetek drasztikusan felerősödnek. Az alkohol ugyanis elősegíti a mélyalvásba való gyors zuhanást, de töredezetté teszi az éjszaka második felét.
A stressz és a szorongás szintén olaj a tűzre, hiszen a feszült idegállapot alvás közben sem szűnik meg teljesen. A feldolgozatlan érzelmek és a napközbeni túlhajszoltság éjszakai motoros nyugtalanságban ölthet testet. Ezen kívül egyéb alvászavarok, például az alvási apnoé – amikor a légzés időnként leáll –, szintén gyakran társulnak a szexszomniához, mivel a légzési nehézségek miatti mikroébredések katalizálhatják az epizódokat.
| Kiváltó tényező típusa | Hatásmechanizmus | Gyakoriság |
|---|---|---|
| Alvásmegvonás | Növeli a mélyalvási nyomást és a hirtelen ébredések esélyét. | Nagyon magas |
| Alkoholfogyasztás | Mélyíti az alvást és gátolja a kontrollfunkciókat. | Magas |
| Krónikus stressz | Fokozza az idegrendszeri éberséget alvás alatt is. | Közepes |
| Gyógyszerhatás | Bizonyos altatók és antidepresszánsok mellékhatása lehet. | Alacsony |
A partner szemszöge: trauma vagy kaland?
A szexszomnia hatása a párkapcsolatra elkerülhetetlen és gyakran drámai. A partner számára a helyzet zavarba ejtő és félelmetes lehet, különösen, ha nincs tisztában az állapot orvosi hátterével. Kezdetben sokan azt hihetik, hogy párjuk egyszerűen csak nagyon szenvedélyes az éjszaka közepén, de idővel feltűnik a válaszreakciók hiánya vagy az érzelmi ridegség, ami jellemzi az epizódokat.
Amikor kiderül, hogy a másik fél „nincs ott” az aktus alatt, az komoly elutasítottság-érzést és traumát okozhat a partnerben. A szexuális intimitás alapja a kölcsönös beleegyezés és a tudatos jelenlét, és ezek hiánya a szexuális visszaélés érzetét keltheti. Nem ritka, hogy a partnerek külön szobába költöznek, vagy elzárkóznak minden fizikai érintkezéstől, ami a kapcsolat lassú megsemmisüléséhez vezethet.
Ugyanakkor léteznek olyan párok is, ahol a diagnózis megismerése után a partner elfogadóbbá válik, és egyfajta közös problémaként kezelik a helyzetet. A kommunikáció itt életmentő: az érintettnek el kell magyaráznia, hogy a viselkedése nem vágyainak elfojtott megnyilvánulása, hanem egy neurológiai hiba. A megértés az első lépés a közös megoldás felé, de ez gyakran hosszú és fájdalmas beszélgetéseken keresztül vezet.
A szégyen súlya és a pszichológiai következmények
Az, aki szexszomniával küzd, gyakran egyfajta belső meghasonlást él át. A tudat, hogy a teste olyasmit tesz, amiről az elméje nem tud, alapjaiban rengeti meg az önkontrollba vetett hitet. Sokan „szörnyetegnek” vagy „perverznek” érzik magukat, még akkor is, ha racionálisan tudják, hogy egy betegségről van szó. Ez az önvád gyakran depresszióhoz és elszigetelődéshez vezet.
A pszichológiai terhet növeli a környezet reakciója is, ha a titok véletlenül kiderül. Mivel a társadalom többsége nem ismeri ezt a diagnózist, könnyen erkölcsi ítélkezés alá eshet az illető. Ezért az érintettek mesterfokon űzik a rejtőzködést, kerülik az olyan helyzeteket, ahol másokkal kellene egy helyiségben aludniuk, legyen szó utazásról, baráti összejövetelekről vagy új párkapcsolatról.
A terápiás folyamat során ezért nemcsak az alvásminőség javítása a cél, hanem az önkép helyreállítása is. A pácienseknek meg kell tanulniuk szétválasztani a személyiségüket az alvászavaruktól. El kell fogadniuk, hogy az éjszakai énjük nem a valódi jellemüket tükrözi, hanem egy biológiai automatizmus terméke, ami felett nincs hatalmuk.
Jogi és etikai dilemmák a hálószobán túl
A szexszomnia nem áll meg a hálószoba ajtajánál; esetenként komoly jogi procedúrák középpontjába is kerülhet. Vannak feljegyzett esetek, ahol szexuális zaklatással vagy nemi erőszakkal vádolt személyek védekezése az alvás közbeni öntudatlanságra épült. Ez rendkívül ingoványos terület a bíróságok számára, hiszen nehéz bizonyítani az utólagos amnéziát és a cselekvéskori tudatállapotot.
Az igazságügyi alvásmedicina egyre fontosabb szerepet kap ezekben az ügyekben. A szakértőknek meg kell vizsgálniuk az illető kórtörténetét, alváslaboratóriumi eredményeit és a vallomások hitelességét. Bár a szexszomnia elismert orvosi diagnózis, a jogrendszer óvatosan kezeli, nehogy ürügyként szolgáljon szándékos bűncselekmények elkövetőinek. Egy felmentő ítélethez minden kétséget kizáróan bizonyítani kell a parszomniás hajlamot.
Etikai szempontból is felmerül a kérdés: meddig terjed az egyén felelőssége a tudattalan állapotban elkövetett tetteiért? Ha valaki tudja, hogy ilyen problémája van, mégsem tesz meg mindent a megelőzésért – például nem szedi a gyógyszereit vagy alkoholt fogyaszt –, akkor felelőssé tehető-e a bekövetkező eseményekért? Ezek a kérdések a mai napig heves vitákat váltanak ki jogászok és pszichológusok körében egyaránt.
A jog világában a szexszomnia a szabad akarat és a biológiai determinizmus közötti örök harc egyik legélesebb példája.
Hogyan történik a diagnózis felállítása
A felismerés első lépése általában a partner jelzése, de a pontos kórkép felállításához szakorvosi vizsgálat szükséges. Egy alvászavarokkal foglalkozó neurológus vagy szomnológus részletesen kikérdezi a pácienst és a hálótársat is. Fontos tisztázni az epizódok gyakoriságát, a családi anamnézist és az esetleges egyéb tüneteket, mint például a nappali fáradtságot vagy a horkolást.
Az aranystandard a diagnosztikában a poliszomnográfiás vizsgálat. Ilyenkor a páciens egy alváslaboratóriumban tölt egy vagy több éjszakát, ahol elektródák és kamerák figyelik minden rezdülését. Mérik az agyi hullámokat (EEG), a szemmozgást, az izomtónust és a légzést. Ha az epizód a laboratóriumi körülmények között is bekövetkezik, az adja a legbiztosabb bizonyítékot a szakemberek kezébe.
Gyakran előfordul azonban, hogy az illető a laboratóriumi környezetben nem produkálja a tüneteket, mivel az idegen hely és a stressz miatt nem jut el a mélyalvás azon szakaszába, ahol az epizódok jelentkezni szoktak. Ilyenkor a diagnózis alapját a részletes klinikai interjúk és a más lehetséges okok – például epilepszia vagy pszichózis – kizárása képezi. A modern technológia révén az otthoni videofelvételek is sokat segíthetnek a diagnosztikai folyamatban.
A kezelés lehetőségei és a gyógyulás útja
Szerencsére a szexszomnia az esetek többségében jól kezelhető állapot. A terápia alapja az életmódváltás és az alvási higiénia szigorú betartása. Elsődleges cél az alvás folytonosságának biztosítása és a hirtelen ébredéseket kiváltó tényezők minimalizálása. Ez magában foglalja a rendszeres alvásidőt, a koffein és alkohol kerülését, valamint a hálószoba megfelelő sötétítését és zajmentesítését.
Amennyiben a háttérben más alvászavar is meghúzódik, például alvási apnoé, annak kezelése gyakran a szexszomnia megszűnését is eredményezi. A légzést segítő CPAP készülék használata stabilizálja az alvásszerkezetet, és megakadályozza azokat a mikroébredéseket, amelyek elindítanák a parszomniás viselkedést. Sok esetben tehát a megoldás nem közvetlenül a szexuális tünetekre irányul, hanem az azokat triggerelő alapbetegségre.
Ha az életmódbeli változtatások nem elegendőek, gyógyszeres kezelésre is sor kerülhet. A benzodiazepinek csoportjába tartozó szerek, mint például a clonazepam, hatékonyan gátolják a motoros aktivitást a mélyalvás során és csökkentik az ébredések számát. Fontos azonban, hogy ezeket a készítményeket csak orvosi felügyelet mellett szabad alkalmazni, mivel függőséget okozhatnak és befolyásolhatják a nappali éberséget.
Biztonsági intézkedések a hálószobában
A kezelés megkezdésével párhuzamosan elengedhetetlen a környezet biztonságossá tétele. Ez nemcsak az érintett, hanem a partner védelmét is szolgálja. Az egyik legegyszerűbb, bár érzelmileg néha nehéz lépés az ideiglenes külön alvás, amíg a tünetek nem mérséklődnek. Ez segít csökkenteni a partner szorongását és biztosítja mindkét fél nyugodt pihenését.
Ha a pár továbbra is együtt alszik, érdemes fizikai akadályokat beiktatni, például több takaró használatát vagy egy hosszú párna elhelyezését a két fél közé. Néhányan speciális pizsamákat hordanak, amelyeket nehezebb öntudatlan állapotban levenni, ezzel lassítva vagy megakadályozva az epizód kiteljesedését. Ezek a praktikus megoldások segíthetnek abban, hogy a kontroll elvesztése ne vezessen nem kívánt interakciókhoz.
A biztonság részét képezi a környezet átalakítása is. Érdemes eltávolítani a hálószobából a veszélyes tárgyakat, és gondoskodni arról, hogy az ajtók és ablakok jól záródjanak, ha az állapot alvajárással is társul. A cél egy olyan védett környezet kialakítása, ahol a balesetek és a kellemetlen szituációk esélye a minimálisra csökken, levéve ezzel a terhet az érintettek válláról.
A párkapcsolati dinamika helyreállítása
A gyógyulási folyamat elengedhetetlen része a kapcsolat érzelmi sebeinek gyógyítása. Ehhez gyakran szükség van párterápiára, ahol egy semleges harmadik fél segít feldolgozni a történteket. Fontos, hogy a partner hangot adhasson félelmeinek és fájdalmának, anélkül, hogy az érintett azonnal védekezni kezdene. A szexszomnia nem mentség mindenre, de magyarázatot ad az eseményekre.
A bizalom újraépítése időbe telik. A partnernek meg kell tanulnia újra biztonságban érezni magát az ágyban, az érintettnek pedig el kell fogadnia partnere határait és esetleges távolságtartását. A közös munka során új intimitási rituálék alakulhatnak ki, amelyek a tudatos ébrenléthez és a valódi érzelmi kapcsolódáshoz kötődnek, ellensúlyozva az éjszakai epizódok gépies jellegét.
A humor, bármilyen furcsán is hangzik, néha segíthet feloldani a feszültséget. Ha a pár már képes némi távolságtartással és empátiával tekinteni a helyzetre, az állapot elveszíti démoni jellegét. Ez persze csak akkor működik, ha mindkét fél érzelmileg már elég stabil, és a traumák nagy részét feldolgozták. A cél a „mi kontra a betegség” attitűd kialakítása a „te kontra én” helyett.
A szexszomnia és más alvászavarok kapcsolata
Ritkán fordul elő, hogy a szexszomnia elszigetelt jelenség legyen; gyakran egy nagyobb, komplex alvászavar-csoport részeként jelenik meg. Szoros összefüggést mutat az alvajárással (szomnambulizmus) és az éjszakai felriadásokkal (pavor nocturnus). Ezek mind ugyanabból a tőből fakadnak: az agy képtelenségéből arra, hogy zökkenőmentesen váltson az alvás és az ébredés állapotai között.
Érdekes megfigyelés, hogy a szexszomniások körében gyakrabban fordul elő a beszéd alvás közben (szomniloquia) is. Ez arra utal, hogy az agy motoros és beszédközpontjai is hajlamosak az aktiválódásra a pihenési fázisban. Ezen jelenségek együttes jelenléte segít a szakembereknek abban, hogy pontosabb képet alkossanak a páciens idegrendszeri működéséről.
A kutatások szerint a nyugtalan láb szindróma és a periodikus végtagmozgászavar is fokozhatja a szexszomnia tüneteit. Az éjszakai kényelmetlenség és a folyamatos mocorgás megzavarja a mélyalvást, ami közvetve vezet a parszomniás epizódokhoz. Ezért a teljes körű kivizsgálás során minden apró tünetet figyelembe kell venni, mert a megoldás kulcsa néha egy egészen más típusú alvászavar kezelésében rejlik.
Öngondoskodás és megelőzés
Az érintettek sokat tehetnek saját állapotuk javításáért a tudatos életmód révén. A rendszeres fizikai aktivitás napközben segít a stressz levezetésében és elősegíti a mélyebb, pihentetőbb alvást. Fontos azonban, hogy a megerőltető edzéseket ne közvetlenül lefekvés elé időzítsük, mert az adrenalinszint megemelkedése éppen ellentétes hatást válthat ki.
A relaxációs technikák, mint a meditáció, az autogén tréning vagy a progresszív izomrelaxáció, bizonyítottan csökkentik az éjszakai szorongást és javítják az alvásminőséget. Ezek a módszerek segítenek az idegrendszernek az ébrenlét és az alvás közötti átmenetben, így csökkentve a parszomniás epizódok valószínűségét. A napi rutin részévé tett elcsendesedés egyfajta védőhálót fon az éjszakai pihenés köré.
Az étkezésre is érdemes odafigyelni: a nehéz, fűszeres vacsorák és a késő esti nassolás megterhelik az emésztőrendszert, ami töredezett alváshoz vezethet. A vércukorszint ingadozása szintén okozhat éjszakai ébredéseket, ezért a kiegyensúlyozott táplálkozás közvetve hozzájárul a szexszomnia kezeléséhez. Az önmagunkra való odafigyelés nemcsak a tüneteket enyhíti, hanem az elvesztett önbizalmat is segít visszaépíteni.
Amikor nem betegségről van szó
Fontos elkülöníteni a szexszomniát más, hasonlóan megjelenő viselkedésektől, amelyek mögött nem áll neurológiai zavar. Vannak, akik tudatosan szimulálják az állapotot, hogy mentesüljenek a felelősség alól egy nem kívánt cselekedet után. Ezért a diagnózis során a szakemberek nagy figyelmet fordítanak a konzisztenciára és a páciens általános pszichológiai profiljára.
Az erotikus álmok során tapasztalt testi reakciók szintén természetesek és nem keverendők össze a szexszomniával. A REM-fázisban fellépő szexuális izgalom a normál élettani működés része, és általában nem jár komplex motoros cselekvéssel vagy a partnerrel való interakcióval. A különbség a tudatállapotban és a cselekvés mértékében rejlik: a szexszomnia egy „alvajáró” viselkedés, nem pedig egy élénk álom lecsapódása.
Szintén megkülönböztetendő az éjszakai falásroham (Sleep Related Eating Disorder), amely bár szintén egy parszomnia, de más hajtóerő mozgatja. Előfordulhat azonban, hogy a két állapot ugyanannál a személynél jelentkezik, ami még komplexebb kezelést igényel. A pontos differenciáldiagnózis elengedhetetlen ahhoz, hogy a páciens a megfelelő segítséget kapja, és ne bélyegezzék meg alaptalanul.
A társadalmi tudatosság jelentősége
A szexszomnia körüli tabuk lebontása elengedhetetlen ahhoz, hogy az érintettek merjenek segítséget kérni. Minél többet beszélünk róla mint orvosi diagnózisról, annál inkább csökken a hozzá kapcsolódó stigma. A média felelőssége is óriási ebben: a jelenséget nem szenzációhajhász módon, hanem szakmai alapokon nyugvó empátiával kell bemutatni.
Az egészségügyi dolgozók képzése is kulcsfontosságú, hogy a háziorvosok vagy a pszichológusok felismerjék a gyanús jeleket, és a megfelelő szakrendelésre irányítsák a pácienseket. Gyakran az érintettek nem is sejtik, hogy a problémájuknak neve van és létezik rá megoldás. A tájékozottság életmentő lehet egy válságba jutott párkapcsolat vagy egy kezdődő mentális zavar esetén.
Az interneten elérhető támogató csoportok és fórumok szintén nagy segítséget jelenthetnek. A sorstársakkal való beszélgetés segít feloldani az elszigeteltség érzését és gyakorlati tanácsokat adhat a mindennapi nehézségek leküzdéséhez. Tudni, hogy „nem vagyok egyedül”, az egyik legerősebb gyógyító erő a pszichológiában.
A megértés fénye képes eloszlatni az éjszaka sötét árnyait, visszaadva az embernek a saját teste feletti méltóságot.
Mit tehetünk ma éjszaka?
Ha valaki felismerni véli magán vagy partnerén a szexszomnia jeleit, az első és legfontosabb lépés a higgadtság megőrzése. A pánik és a vádaskodás csak ront a helyzeten. Érdemes elkezdeni egy alvásnapló vezetését, amelybe bekerülnek az éjszakai események, a napközbeni stresszfaktorok, az elfogyasztott ételek és italok. Ez az adathalmaz felbecsülhetetlen értékű lesz az orvos számára.
A partnerrel való nyílt beszélgetés nem várhat. Fontos tisztázni, hogy senki sem hibás a történtekért, és közösen kell megoldást találni. A határok kijelölése és a kölcsönös biztonság megteremtése azonnali prioritás. Együtt alvás esetén érdemes lehet egy ideig nagyobb figyelmet fordítani a pihenésre, és kerülni minden olyan tényezőt, ami megzavarhatja az éjszakai nyugalmat.
Végül, nem szabad halogatni a szakember felkeresését. A szexszomnia nem múlik el magától, de kezeléssel az esetek nagy részében tünetmentessé tehető. A modern alvásmedicina és a pszichológia eszköztára ma már lehetővé teszi, hogy az érintettek visszanyerjék az uralmat az éjszakáik felett, és újra félelem nélkül hajthassák fejüket álomra. Az út a gyógyulás felé a beismeréssel és az első telefonhívással kezdődik.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
