Albert Ellis, a racionális érzelmi viselkedésterápia (REBT) megalkotója, a feltétel nélküli önelfogadást (UNA) a mentális egészség alapkövének tartotta. Az UNA nem azt jelenti, hogy az ember jónak vagy tökéletesnek tartja magát, hanem azt, hogy elfogadja magát hibáival és hiányosságaival együtt, pusztán azért, mert él. Ez az elfogadás nem függ semmilyen külső tényezőtől, teljesítménytől vagy mások véleményétől.
Az UNA szemben áll a feltételes önelfogadással (UCA), amely azt feltételezi, hogy az ember csak akkor érdemli meg az elfogadást, ha bizonyos feltételeknek megfelel. Az UCA gyakran vezet szorongáshoz, depresszióhoz és alacsony önértékeléshez. Ellis szerint, ha az emberek feltételeket szabnak önmaguk elé, állandóan félnek attól, hogy nem felelnek meg ezeknek a feltételeknek, és elveszítik önbecsülésüket.
A feltétel nélküli önelfogadás azt jelenti, hogy elfogadjuk magunkat tökéletlen lényként, aki képes hibázni és tanulni.
Az UNA gyakorlása nem könnyű, de elengedhetetlen a mentális jólléthez. Ahelyett, hogy önmagunkat ostoroznánk hibáinkért, próbáljunk meg tanulni belőlük és továbblépni. Ez a szemléletváltás segíthet abban, hogy kevésbé legyünk önkritikusak és elfogadóbbak önmagunkkal szemben. Az UNA nem azt jelenti, hogy nem törekszünk a fejlődésre, hanem azt, hogy elfogadjuk a jelenlegi helyzetünket, miközben dolgozunk a jobb jövőért.
Albert Ellis és a racionális-emocionális viselkedésterápia (REBT) alapjai
Albert Ellis, a racionális-emocionális viselkedésterápia (REBT) megalkotója, forradalmasította a pszichoterápiát azzal, hogy rávilágított az emberek gondolkodásának és érzelmeinek szoros összefüggésére. A REBT alapja az a felismerés, hogy nem a külső események, hanem a róluk alkotott gondolataink okozzák a negatív érzéseket és viselkedést.
A REBT egyik központi eleme a feltétel nélküli önelfogadás. Ellis szerint az emberek hajlamosak arra, hogy magukat és másokat is feltételekhez kössék, például „csak akkor vagyok értékes, ha sikeres vagyok”. Ez a feltételes önértékelés számos problémához vezethet, mint például szorongás, depresszió és alacsony önbizalom.
A feltétel nélküli önelfogadás azt jelenti, hogy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, hibáinkkal és erényeinkkel együtt.
Ez nem azt jelenti, hogy tökéletesnek kell lennünk, vagy hogy ne törekednénk a fejlődésre. Épp ellenkezőleg, az önelfogadás lehetővé teszi, hogy reálisan lássuk magunkat, és motiváltak legyünk a változásra, anélkül, hogy ez az önértékelésünk rovására menne.
A REBT gyakorlati technikákat kínál a negatív gondolatok azonosítására és megkérdőjelezésére. Ellis ABC modellje (Activating event, Belief, Consequence) segít megérteni, hogy hogyan befolyásolják a hiedelmeink az érzelmeinket és a viselkedésünket. A terápia során a cél az, hogy a racionálisabb, önelfogadóbb gondolatokat helyezzünk a káros hiedelmek helyére.
A feltétel nélküli önelfogadás nem könnyű feladat, de elengedhetetlen a mentális egészség és a boldog élet szempontjából. A REBT hatékony eszközöket kínál az önelfogadás elsajátításához és a negatív érzelmek leküzdéséhez.
A feltétel nélküli önelfogadás (UNA) definíciója és lényege
A feltétel nélküli önelfogadás (UNA), ahogy Albert Ellis, a racionális érzelmi viselkedésterápia (REBT) megalkotója definiálta, azt jelenti, hogy teljesen elfogadjuk magunkat, mint embert, pusztán azért, mert élünk és létezünk. Ez nem azt jelenti, hogy minden viselkedésünket helyeseljük vagy hogy tökéletesnek tartjuk magunkat. Épp ellenkezőleg, elismerjük, hogy hibázunk, tökéletlenek vagyunk, és időnként rossz dolgokat teszünk. Az UNA azonban azt mondja, hogy ezek a hibák nem tesznek minket értéktelen emberekké.
Az UNA alapvetően különbözik a feltételes önelfogadástól, amely azon alapul, hogy mennyire jól teljesítünk bizonyos területeken, például a munkában, a kapcsolatokban vagy a társadalmi életben. A feltételes önelfogadás azt sugallja, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha megfelelünk bizonyos elvárásoknak. Ezzel szemben az UNA nem függ semmilyen külső tényezőtől vagy teljesítménytől. Azt mondja, hogy az emberi értékünk eleve adott, nem kell kiérdemelnünk.
Az UNA lényege, hogy elfogadjuk magunkat tökéletlenségeinkkel és hibáinkkal együtt, anélkül, hogy magunkat minősítenénk vagy leértékelnénk.
Az UNA gyakorlati alkalmazása magában foglalja a következőket:
- A magunkkal szembeni ítélkezés csökkentése: Amikor hibázunk, ne ostorozzuk magunkat, hanem próbáljuk megérteni, mi történt, és hogyan javíthatunk a helyzeten a jövőben.
- A tökéletesség iránti igény elengedése: Tudatosítsuk, hogy a tökéletesség elérhetetlen cél, és a törekvés rá csak felesleges stresszt okoz.
- Az önmagunkkal való együttérzés gyakorlása: Kezeljük magunkat kedvesen és megértően, különösen nehéz helyzetekben.
Az UNA nem egyenlő a nárcizmussal vagy az önelégültséggel. Nem azt jelenti, hogy ne törekedjünk a fejlődésre, vagy hogy ne vállaljunk felelősséget a tetteinkért. Épp ellenkezőleg, az UNA egy stabil alapot teremt a személyes fejlődéshez, mivel lehetővé teszi, hogy elfogadjuk jelenlegi helyzetünket, és onnan induljunk el a változás felé.
Például, ha valaki elbukik egy vizsgán, a feltételes önelfogadás azt sugallhatja, hogy „Értéktelen vagyok, mert megbuktam”. Az UNA viszont azt mondaná, hogy „Megbuktam ezen a vizsgán, ami kellemetlen, de ez nem tesz engem rossz emberré. Tanulok a hibáimból, és legközelebb jobban fogok teljesíteni.”
Az UNA elsajátítása hosszú és néha nehéz folyamat, de elengedhetetlen a mentális egészség és a jóllét szempontjából. Segít abban, hogy ellenállóbbak legyünk a stresszel szemben, hogy jobban kezeljük a kudarcokat, és hogy boldogabb, kiegyensúlyozottabb életet éljünk.
Az önértékelés (self-esteem) és a feltétel nélküli önelfogadás (UNA) közötti különbség
Albert Ellis racionális-emocionális viselkedésterápiája (REBT) központi eleme a feltétel nélküli önelfogadás (UNA), amely éles ellentétben áll a hagyományos önértékelés (self-esteem) fogalmával. Ellis szerint az önértékelés egy problematikus és gyakran káros koncepció, mivel az önmagunk értékelésére fókuszál, ami szükségszerűen feltételekhez kötött.
Az önértékelés mindig valamilyen teljesítményhez, tulajdonsághoz vagy mások véleményéhez kapcsolódik. Ha valaki jónak tartja magát, az azért van, mert sikeres volt valamiben, vagy mert mások elismerik. Azonban ez az érzés törékeny, hiszen ha a teljesítmény romlik, vagy a külső megerősítés elmarad, az önértékelés összeomolhat. Ez állandó szorongáshoz vezethet, mivel az egyén folyamatosan bizonyítani akar, hogy „elég jó”.
Ezzel szemben a feltétel nélküli önelfogadás azt jelenti, hogy az egyén elfogadja magát, pusztán azért, mert létezik. Nem kell bizonyítania semmit, nem kell megfelelnie semmilyen elvárásnak ahhoz, hogy értékesnek érezze magát. Az UNA nem azt jelenti, hogy az egyén elnézi saját hibáit vagy gyengeségeit, hanem azt, hogy elfogadja azokat a részeként.
Az UNA lényege, hogy az ember önmagát nem minősíti, hanem elfogadja a maga tökéletlenségében.
A különbség illusztrálására vegyünk egy példát: ha valaki elbukik egy vizsgán, az önértékelése sérülhet, ami negatív gondolatokhoz és önvádhoz vezethet. Ezzel szemben, ha ugyanez az egyén a feltétel nélküli önelfogadás elvét követi, elismeri a kudarcot, de nem vonja le azt a következtetést, hogy emiatt ő maga kevésbé értékes ember. Ehelyett arra fókuszál, hogy mit tanulhat a helyzetből, és hogyan javíthat a jövőben.
Az UNA nem passzivitásra ösztönöz, hanem éppen ellenkezőleg: felszabadítja az egyént a teljesítménykényszer alól, így nagyobb eséllyel tud fejlődni és kiteljesedni. Az UNA lehetővé teszi, hogy az ember a saját értékeire fókuszáljon, ahelyett, hogy mások elvárásainak próbáljon megfelelni.
A katasztrofizálás, az igényesség és a feltétel nélküli önelfogadás (UNA) kapcsolata
Albert Ellis racionális érzelmi viselkedésterápiája (REBT) központi eleme a feltétel nélküli önelfogadás (UNA), amely alapvetően befolyásolja, hogyan kezeljük a katasztrófizálást és az irreális igényeket.
A katasztrófizálás – amikor egy helyzetet a valóságosnál sokkal rosszabbnak látunk – gyakran abból fakad, hogy nem fogadjuk el magunkat tökéletlennek. Ha valaki hibázik, és erre azonnal azzal reagál, hogy „Ez szörnyű! Én egy értéktelen ember vagyok!”, akkor katasztrófizál. Az UNA ezzel szemben arra ösztönöz, hogy elismerjük: hibázni emberi dolog, és egyetlen hiba sem teszi érvénytelenné a teljes személyiségünket.
Az irreális igények, mint például „Mindenkinek szeretnie kell engem” vagy „Mindig sikeresnek kell lennem”, szintén szorosan összefüggenek az önelfogadás hiányával. Ha valaki nem tudja elfogadni magát úgy, ahogy van, akkor hajlamos irreális elvárásokat támasztani magával szemben, és amikor ezek nem teljesülnek, súlyos szorongást él át.
A feltétel nélküli önelfogadás nem azt jelenti, hogy mindennel elégedettek vagyunk magunkkal, hanem azt, hogy elfogadjuk magunkat, mint komplex, fejlődő lényeket, akiknek vannak jó és rossz tulajdonságaik.
Az UNA segít abban, hogy reálisabban lássuk a helyzeteket, és ne essünk áldozatul a katasztrófizálásnak. Ha elfogadjuk, hogy nem vagyunk tökéletesek, akkor könnyebben megbocsátunk magunknak a hibákat, és kevésbé valószínű, hogy irreális elvárásokat támasztunk magunkkal szemben. Ezáltal csökken a szorongás és a stressz, és növekszik a mentális jóllét.
Az UNA fejlesztése tudatos erőfeszítést igényel. Először is fel kell ismernünk a negatív gondolatokat, amelyek az önelfogadás hiányából fakadnak. Ezután meg kell kérdőjeleznünk ezeket a gondolatokat, és reálisabb, elfogadóbb alternatívákat kell keresnünk. Például a „Én egy lúzer vagyok, mert elrontottam ezt a feladatot” gondolatot átalakíthatjuk „Elrontottam ezt a feladatot, de ez nem jelenti azt, hogy lúzer vagyok. Mindenkivel előfordul, hogy hibázik.” gondolattá.
A feltétel nélküli elfogadás (UA) különböző szintjei: önmagunk, mások és a világ elfogadása
Albert Ellis racionális érzelmi viselkedésterápiája (REBT) központi eleme a feltétel nélküli elfogadás (UA), amely nem csupán önmagunkra, hanem másokra és a világra is kiterjed. Az UA nem azt jelenti, hogy helyeseljük a negatív viselkedést vagy a kellemetlen helyzeteket, hanem azt, hogy elismerjük az emberi tökéletlenséget és a világ komplexitását.
Az önelfogadás azt jelenti, hogy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, hibáinkkal és erényeinkkel együtt. Ez nem egyenlő az önimádattal vagy az önelégültséggel. Ehelyett azt jelenti, hogy nem értékeljük magunkat egyetlen cselekedetünk vagy tulajdonságunk alapján. Ha hibázunk, nem vonjuk le azt a következtetést, hogy értéktelenek vagyunk.
Ahelyett, hogy azt mondjuk: „Én egy rossz ember vagyok, mert hibáztam”, inkább azt mondjuk: „Hibáztam, de ez nem tesz engem rossz emberré. Tanulok a hibámból és igyekszem legközelebb jobban csinálni.”
A mások elfogadása hasonló elven működik. Nem kell egyetértenünk mindenkivel, vagy helyeselnünk minden tettét, de elismerjük, hogy ők is emberek, akik hajlamosak hibázni. Ez a megértés segít csökkenteni a haragot és a frusztrációt, és lehetővé teszi, hogy egészségesebb kapcsolatokat alakítsunk ki.
A világ elfogadása pedig azt jelenti, hogy elfogadjuk a valóságot olyannak, amilyen. A világ nem mindig igazságos vagy kellemes, de ahelyett, hogy folyamatosan harcolnánk ellene, elfogadjuk a tényeket, és arra koncentrálunk, amire befolyásunk van. Ez a hozzáállás csökkenti a stresszt és növeli a rugalmasságot.
Az UA nem egy egyszeri aktus, hanem egy folyamatos gyakorlás. Időbe telik, amíg átdolgozzuk a gondolkodásunkat, és megszabadulunk a feltételes önértékeléstől. Azonban a befektetett energia meghozza gyümölcsét, és nagyobb lelki békét és elégedettséget eredményez.
A feltétel nélküli önelfogadás (UNA) előnyei: stresszkezelés, reziliencia, mentális jóllét
A feltétel nélküli önelfogadás (UNA), Albert Ellis kognitív viselkedésterápiájának (KVT) egyik sarokköve, kulcsfontosságú szerepet játszik a stresszkezelésben, a reziliencia fejlesztésében és a mentális jóllét megteremtésében. Az UNA lényege, hogy elfogadjuk magunkat, mint tökéletlen, esendő emberi lényeket, függetlenül a hibáinktól, gyengeségeinktől vagy a mások általi megítélésünktől.
A stresszkezelés szempontjából az UNA azért hatékony, mert csökkenti a teljesítménykényszert és a tökéletességre való törekvést. Ha képesek vagyunk elfogadni magunkat még akkor is, ha hibázunk, kevésbé fogunk szorongani a kudarc lehetőségétől, és hatékonyabban tudunk megbirkózni a nehézségekkel. Ahelyett, hogy önmagunkat ostoroznánk, inkább a megoldásra koncentrálhatunk.
Az UNA nem azt jelenti, hogy elnézzük a hibáinkat, hanem azt, hogy elfogadjuk azokat, mint az emberi létezés velejáróit, és tanulunk belőlük.
A reziliencia, vagyis a lelki ellenálló képesség szempontjából az UNA erős védőfaktor. Azok, akik feltétel nélkül elfogadják magukat, jobban tudnak megbirkózni a traumákkal és a stresszes helyzetekkel. Mivel nem az önértékelésük függ a külső körülményektől vagy a teljesítményüktől, kevésbé valószínű, hogy összeroppannak a nyomás alatt. Képesek felállni a padlóról, tanulni a tapasztalataikból, és továbbmenni.
A mentális jóllét szempontjából az UNA elengedhetetlen a boldog és kiegyensúlyozott élethez. Az önkritika, az önvád és az önutálat mind-mind negatív érzelmeket generálnak, amelyek aláássák az önbizalmat és az önbecsülést. Az UNA segít ezeket a negatív gondolatokat és érzelmeket felülírni, és helyettük elfogadást, szeretetet és együttérzést táplálni önmagunk iránt. Ennek eredményeként javul a hangulatunk, csökken a szorongásunk és depressziónk, és általános életminőségünk javul.
Az UNA fejlesztése egy folyamat, amely tudatosságot, önvizsgálatot és kitartást igényel. Fontos felismernünk a negatív gondolatainkat és hiedelmeinket önmagunkkal kapcsolatban, és megkérdőjelezni azok valóságtartalmát. Gyakorolhatjuk az önmagunkkal való kedves és elfogadó beszédet, és tudatosan kereshetjük azokat a pozitív tulajdonságainkat és erősségeinket, amelyekre büszkék lehetünk.
Bár az UNA nem egy csodaszer, egy hatékony eszköz, amely segíthet abban, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben, és sikeresebben birkózzunk meg az élet kihívásaival.
Gyakorlati technikák a feltétel nélküli önelfogadás (UNA) fejlesztésére
A feltétel nélküli önelfogadás (UNA) Albert Ellis racionális érzelmi viselkedésterápiájának (REBT) egyik sarokköve. Nem azt jelenti, hogy tökéletesnek tartjuk magunkat, hanem azt, hogy elfogadjuk magunkat tökéletlenségeinkkel, hibáinkkal és hiányosságainkkal együtt. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem ítélkezünk magunk felett a tetteink vagy a tulajdonságaink alapján.
A UNA fejlesztése tudatos erőfeszítést igényel. Íme néhány technika, amely segíthet:
- Kognitív átstrukturálás: Azonosítsuk a negatív, önkritikus gondolatainkat, és próbáljuk meg azokat racionálisabb, elfogadóbb gondolatokra cserélni. Például, a „Borzalmas, hogy hibáztam” gondolat helyett próbáljuk meg a „Hibáztam, de ez nem tesz rossz emberré. Mindenki hibázik” gondolatot alkalmazni.
- A „kell” állítások elhagyása: A „kell” állítások (pl. „Tökéletesnek kell lennem”, „Jól kell teljesítenem mindenben”) irreális elvárásokat támasztanak magunkkal szemben, és erős önkritikához vezetnek. Próbáljuk meg ezeket az állításokat preferenciákká alakítani (pl. „Szeretnék jól teljesíteni, de ha nem sikerül, az sem a világ vége”).
- Önmagunkkal való együttérzés gyakorlása: Kezeljük magunkat úgy, ahogy egy jó barátunkat kezelnénk. Ha hibázunk, legyünk megértőek és támogatóak önmagunkkal.
- Fókuszálás az erősségeinkre: Mindannyiunknak vannak erősségei és gyengeségei. Ahelyett, hogy a gyengeségeinkre koncentrálnánk, próbáljunk meg az erősségeinkre fókuszálni, és azokat fejleszteni.
- A múlt hibáinak elfogadása: A múlt hibáit nem tudjuk megváltoztatni, de tanulhatunk belőlük. Ahelyett, hogy ostoroznánk magunkat a múltbeli hibáinkért, próbáljuk meg elfogadni azokat, és továbblépni.
A dichotóm gondolkodás (minden vagy semmi gondolkodás) gyakran akadályozza a UNA-t. Ha hajlamosak vagyunk arra, hogy mindent fekete-fehérben lássunk, próbáljunk meg a szürke árnyalatokra is figyelni. Nem kell tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy értékesek legyünk.
A lényeg, hogy ne azonosítsuk magunkat a tetteinkkel vagy a tulajdonságainkkal. Mi többek vagyunk, mint a hibáink.
A UNA nem egy egyszeri dolog, hanem egy folyamatos gyakorlás. Legyünk türelmesek magunkkal, és ne adjuk fel, ha nem sikerül elsőre. Idővel és gyakorlással képesek leszünk elfogadni magunkat feltétel nélkül.
Fontos, hogy a UNA nem azonos a önelégültséggel vagy a felelősségvállalás elutasításával. Továbbra is törekedhetünk a fejlődésre és a jobbá válásra, de ezt anélkül tehetjük, hogy közben ítélkeznénk magunk felett.
Néhány kiegészítő gyakorlat lehet:
- Naplóírás: Írjunk naplót a gondolatainkról és érzéseinkről. Ez segíthet azonosítani a negatív gondolkodási mintáinkat.
- Meditáció: A meditáció segíthet a jelen pillanatra fókuszálni, és elfogadni a gondolatainkat és érzéseinket ítélkezés nélkül.
- Pozitív megerősítések: Mondjunk magunknak pozitív megerősítéseket, például „Értékes vagyok”, „Elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok”.
A UNA fejlesztése egy élethosszig tartó utazás. Minél többet gyakoroljuk, annál könnyebbé válik elfogadni magunkat feltétel nélkül.
A feltétel nélküli önelfogadás (UNA) akadályai: gyermekkori tapasztalatok, társadalmi elvárások
A feltétel nélküli önelfogadás (UNA) elérésének útjában számos akadály áll, melyek gyakran gyermekkori tapasztalatokban és a társadalmi elvárásokban gyökereznek. Albert Ellis, a racionális-emocionális viselkedésterápia (REBT) megalkotója hangsúlyozta, hogy az irracionális hiedelmek, melyek a feltételes önelfogadás alapját képezik, tanultak, és nem velünk születettek.
A gyermekkori tapasztalatok közül különösen a feltételes szeretet és a kritizáló környezet játszanak kulcsszerepet. Ha egy gyermek csak akkor kap dicséretet és elfogadást, ha megfelel bizonyos elvárásoknak (például jó jegyeket hoz, engedelmeskedik), akkor könnyen kialakul benne az a hiedelem, hogy az értéke a teljesítményétől függ. Ez a „ha… akkor…” gondolkodásmód mélyen beágyazódhat a személyiségbe, és felnőttkorban is nehezíti az UNA elérését.
A társadalmi elvárások is jelentős befolyással bírnak. A média, a kortárs csoportok és a kultúra folyamatosan közvetítik az üzenetet, hogy milyennek „kellene” lennünk: sikeresnek, vonzónak, okosnak, gazdagnak. Ezek a gyakran irreális elvárások arra késztetik az embereket, hogy folyamatosan másokhoz hasonlítsák magukat, és ha nem felelnek meg az ideálnak, akkor értéktelennek érezzék magukat.
Az UNA szempontjából káros, ha az egyén saját értékét külső tényezőkhöz köti.
A perfekcionizmus, melyet gyakran a társadalmi nyomás és a gyermekkori tapasztalatok táplálnak, szintén komoly akadályt jelent. A perfekcionista ember irreális elvárásokat támaszt önmagával szemben, és ha hibázik, akkor súlyos önkritikával illeti magát. Ezzel szemben az UNA azt jelenti, hogy elfogadjuk magunkat a hibáinkkal és hiányosságainkkal együtt, tudva, hogy ezek az emberi létezés velejárói.
A szégyenérzet is gyakran társul a feltételes önelfogadáshoz. Ha valaki úgy érzi, hogy nem felel meg a társadalmi normáknak, vagy elkövetett valami „helytelent”, akkor szégyenkezhet önmaga miatt. Az UNA segít abban, hogy a szégyenérzetet reálisabban kezeljük, és ne ítélkezzünk önmagunk felett olyan szigorúan.
Az alacsony önértékelés, mely gyakran a fent említett tényezők következménye, tovább nehezíti az UNA elérését. Ha valaki nem hisz önmagában, akkor nehezen tudja elfogadni magát feltétel nélkül. A REBT terápiás módszerei segíthetnek abban, hogy az irracionális hiedelmeket racionálisabbakkal helyettesítsük, és ezáltal növeljük az önértékelést és elősegítsük az UNA kialakulását.
Esettanulmányok: A feltétel nélküli önelfogadás (UNA) alkalmazása a gyakorlatban
A feltétel nélküli önelfogadás (UNA) Albert Ellis racionális-emocionális viselkedésterápiájának (REBT) egyik alapköve. Az UNA nem azt jelenti, hogy valaki tökéletes, hanem azt, hogy elfogadja magát tökéletlenségeivel együtt. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az egyén nem értékeli magát globálisan a cselekedetei, tulajdonságai vagy mások véleménye alapján.
Vegyünk egy esettanulmányt, ahol Anna, egy fiatal nő, szorongással küzd a munkahelyén. Anna gyakran úgy érezte, hogy nem elég jó, és állandóan félt a hibázástól. Ellis megközelítése szerint Anna problémája nem a hibák tényében rejlik, hanem abban, ahogyan ő reagál rájuk. Ahelyett, hogy azt mondaná magának: „Szörnyű ember vagyok, mert hibáztam”, az UNA elve alapján azt kellene mondania: „Hibáztam, de ez nem tesz engem rossz emberré. A hibázás emberi dolog, és tanulhatok belőle.”
Egy másik példa Péter, aki szakított a barátnőjével. Péter magát hibáztatta a szakításért, és úgy érezte, hogy értéktelen. Az UNA ebben az esetben azt jelentené, hogy Péter elfogadja, hogy a szakítás fájdalmas, de ez nem határozza meg az értékét. Ahelyett, hogy azt gondolná: „Senki sem fog szeretni, mert nem vagyok elég jó”, azt kellene mondania: „A szakítás szomorú, de én továbbra is értékes ember vagyok, és megérdemlem a boldogságot.”
Az UNA nem azt jelenti, hogy az egyén soha nem törekszik a fejlődésre. Éppen ellenkezőleg, az UNA lehetővé teszi, hogy az egyén reálisan értékelje a gyengeségeit, és konstruktívan dolgozzon rajtuk, anélkül, hogy közben elítélné magát.
A feltétel nélküli önelfogadás azt jelenti, hogy értékelem magam, mint egyedi, élőlényt – nem azért, amit teszek, hanem azért, ami vagyok.
Egy idősebb férfi, János, aki nyugdíjba vonult, depresszióval küzdött. János úgy érezte, hogy elvesztette a célját az életben, és értéktelennek érezte magát, mert már nem dolgozott. Az UNA alkalmazása ebben az esetben azt jelentette, hogy János elfogadja, hogy a nyugdíjba vonulás egy jelentős változás az életében, és ez természetes módon érzelmeket vált ki. Ahelyett, hogy azt gondolná: „Értéktelen vagyok, mert már nem dolgozom”, azt kellene mondania: „A nyugdíjba vonulás új lehetőségeket kínál számomra, és továbbra is értékes ember vagyok, még akkor is, ha már nem dolgozom.”
Az UNA nem egy egyszerűen alkalmazható technika, hanem egy életmód, amely folyamatos gyakorlást igényel. Fontos, hogy az egyén felismerje azokat a gondolatokat, amelyek az önelítéléshez vezetnek, és helyettesítse azokat az UNA elveit tükröző gondolatokkal.
Az UNA nem azt jelenti, hogy az egyén nem vállal felelősséget a tetteiért. Éppen ellenkezőleg, az UNA lehetővé teszi, hogy az egyén reálisan értékelje a tetteit, és tanuljon belőlük, anélkül, hogy közben elítélné magát. A felelősségvállalás és az önelfogadás nem zárják ki egymást, hanem kiegészítik egymást.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
