A szorongás gyakran nem a klasszikus, pánikrohamokkal vagy aggódással teli képet mutatja. Sokkal alattomosabban, a mindennapi életünkbe szövődve is jelen lehet, és éppen ezért nehezebb felismerni. Ezek a rejtett tünetek befolyásolhatják a hangulatunkat, a viselkedésünket és a fizikai állapotunkat is, anélkül, hogy tudnánk, mi áll a háttérben.
Gyakran bagatellizáljuk ezeket a jeleket, egyszerűen a stressz, a fáradtság vagy a rossz szokások számlájára írjuk őket. Pedig ha időben felismernénk, hogy a szorongás áll a háttérben, sokkal könnyebben tudnánk kezelni a problémát.
Az egyik ilyen rejtett jel lehet a krónikus fáradtság. Nem az a fajta, ami egy nehéz nap után jelentkezik, hanem az a kimerültség, ami szinte állandóan jelen van, és a pihenés sem enyhíti. Ez a fáradtság a szorongás által kiváltott folyamatos idegi feszültség következménye lehet.
Egy másik gyakori, de nehezen észrevehető tünet a perfekcionizmus. Nem a pozitív értelemben vett törekvés a legjobbra, hanem az a kényszeres igény, hogy minden tökéletes legyen, ami szorongást okoz, ha nem sikerül elérni a kitűzött célt.
A szorongás nem mindig hangos és látványos. Sokszor csendben, a háttérben munkálkodik, és lassan, de biztosan rombolja az életminőségünket.
A gyomorpanaszok, mint például az irritábilis bél szindróma (IBS), szintén összefüggésben lehetnek a szorongással. Az emésztőrendszer rendkívül érzékeny a stresszre és a szorongásra, így a krónikus stressz emésztési problémákhoz vezethet.
Végül, a szociális visszahúzódás is árulkodó jel lehet. Nem feltétlenül antiszociális viselkedésről van szó, hanem arról, hogy az ember kerüli a társas helyzeteket, mert szorongást okoznak. Ez a visszahúzódás tovább súlyosbíthatja a szorongást, mivel elszigeteltté teszi az embert.
Fokozott ingerlékenység és türelmetlenség
A szorongás sokféleképpen megnyilvánulhat, és gyakran olyan tünetekkel jár, amelyek nem feltétlenül jutnak eszünkbe elsőre. Az egyik ilyen alattomos tünet a fokozott ingerlékenység és türelmetlenség.
Ez nem csupán annyit jelent, hogy valaki „rossz napot” fog ki. A szorongással összefüggő ingerlékenység mélyebbről gyökerezik, és gyakran aránytalan reakciókban nyilvánul meg. A mindennapi apróságok, mint egy lassú sor a boltban, egy elkésett busz, vagy egy apró hiba a munkahelyen, hirtelen elsöprő frusztrációt válthatnak ki.
Az ilyen típusú ingerlékenység gyakran nem is a külső eseményekre adott válasz, hanem a belső szorongás kivetülése. Az állandó, belső feszültség, a kontrollvesztés érzése, és a jövőbeli negatív eseményektől való félelem felgyülemlik, és végül valamilyen apróság hozza ki a sodrából az embert.
A türelmetlenség is szorosan kapcsolódik ehhez. A szorongó ember nehezen viseli a várakozást, a bizonytalanságot, és a lassú folyamatokat. Ők gyakran:
- Könnyen elveszítik a türelmüket másokkal, különösen azokkal, akik lassabban gondolkodnak vagy cselekednek.
- Folyamatosan siettetnek másokat, és idegesek, ha valami nem az ő tempójukban halad.
- Nehezen viselik a megszakításokat, és ingerültek lesznek, ha valaki megzavarja őket a munkában vagy a pihenésben.
A fokozott ingerlékenység és türelmetlenség nem csupán kellemetlen tulajdonság, hanem a szorongás egyik jele, amely komoly hatással lehet a kapcsolatainkra, a munkánkra, és az általános életminőségünkre.
Fontos megérteni, hogy ez nem egyszerűen „rossz modor”, hanem egy valós probléma, ami kezelésre szorul. Ha valaki rendszeresen tapasztalja ezt a fajta ingerlékenységet és türelmetlenséget, érdemes szakemberhez fordulni, hogy kiderüljön, a háttérben áll-e szorongás.
A terápia és a megfelelő kezelés segíthet a szorongás kezelésében, és ezáltal az ingerlékenység és a türelmetlenség is csökkenhet. A tudatosság és a megfelelő segítség kulcsfontosságú a helyzet javításához.
Alvászavarok és álmatlanság
A szorongás gyakran alvászavarok formájában jelentkezik, melyek sokszor nem tulajdonítunk jelentőséget, pedig fontos jelzések lehetnek. Az álmatlanság, vagyis az elalvási és/vagy átalvási nehézségek az egyik leggyakoribb tünet. Sokan egyszerűen stresszes időszaknak tulajdonítják, pedig a háttérben szorongás állhat.
A nehezített elalvás azt jelenti, hogy órákig forgolódunk az ágyban, képtelenek vagyunk kikapcsolni a gondolatainkat. Ez a szorongás egyik tipikus jele, mivel a szorongó elme folyamatosan pörög, aggodalmaskodik, és nem engedi a testet ellazulni.
Az éjszakai felébredések szintén árulkodóak lehetnek. Nem feltétlenül kell minden éjszaka fennmaradnunk órákra, elég, ha gyakran, könnyen felriadunk, és nehezen alszunk vissza. Ezek a felriadások gyakran szívveréssel, izzadással, vagy légszomjjal társulnak, ami pánikrohamra is utalhat.
Egy másik gyakori tünet a felületes alvás. Hiába alszunk látszólag eleget, reggel fáradtan, kimerülten ébredünk. Ez azért van, mert az alvásunk minősége nem megfelelő, nem jutunk el a mélyalvási fázisokba, amelyek a regenerálódáshoz elengedhetetlenek.
A szorongás okozta alvászavarok nem csak az éjszakát, hanem a nappalt is megkeserítik.
A korai ébredés is jelezheti a szorongást. Ha rendszeresen jóval a tervezett időpont előtt ébredünk, és képtelenek vagyunk visszaaludni, érdemes elgondolkodni a lehetséges okokon. A szorongás gyakran hoz magával negatív gondolatokat és aggodalmakat, amelyek már a hajnali órákban felébresztenek bennünket.
Az alvászavaroknak számos következménye lehet, beleértve a koncentrációs zavarokat, a memóriaproblémákat, az ingerlékenységet, a fáradtságot és a csökkent teljesítőképességet. Ezek a tünetek tovább fokozhatják a szorongást, ördögi kört teremtve.
Sokan álmatlanságra gyógyszereket szednek, ami csak a tüneteket kezeli, de a kiváltó okot nem szünteti meg. Ezért fontos, hogy a szorongás okozta alvászavarok esetén a szorongást is kezeljük, például pszichoterápiával vagy stresszkezelő technikákkal.
Érdemes odafigyelni az álmokra is. A szorongó emberek gyakran élnek át rémálmokat, vagy nyugtalanító, stresszes álmokat, amelyek tovább rontják az alvás minőségét.
Az alvási szokások megváltoztatása, a rendszeres testmozgás, a koffein és alkohol kerülése, valamint a relaxációs technikák alkalmazása mind segíthetnek a szorongás okozta alvászavarok enyhítésében. Ha a tünetek továbbra is fennállnak, érdemes szakemberhez fordulni.
Megmagyarázhatatlan fizikai fájdalmak
A szorongás gyakran fizikai tünetekkel is jár, melyek sokszor megmagyarázhatatlannak tűnnek, és az orvosi vizsgálatok nem mutatnak ki szervi elváltozást. Ez a tünetegyüttes nagyban ronthatja az életminőséget, mivel a krónikus fájdalom állandó stresszforrás lehet.
Az egyik leggyakoribb ilyen tünet a feszültség típusú fejfájás. Ez a fájdalom általában tompa, nyomó érzésként jelentkezik a fej körül, mintha egy szorító lenne rajta. Gyakran kíséri a nyak és a vállak merevsége is.
A gyomor- és bélrendszeri problémák is összefügghetnek a szorongással. Ide tartozik az irritábilis bél szindróma (IBS), mely hasi fájdalommal, puffadással, hasmenéssel vagy székrekedéssel járhat. A szorongás hatására a gyomor savtermelése is fokozódhat, ami gyomorégést és emésztési zavarokat okozhat.
Sokszor előfordul izomfájdalom is, különösen a hát, a nyak és a vállak területén. Ez a fájdalom a krónikus izomfeszültség következménye, mely a szorongás velejárója lehet. A folyamatos feszültség hatására az izmok görcsbe rándulhatnak, ami erős fájdalmat okozhat.
A szorongás fizikai tünetei komoly figyelmeztető jelek lehetnek, melyek arra utalnak, hogy a szervezetünk segítségre szorul.
A mellkasi fájdalom és a szívritmuszavarok is előfordulhatnak. Bár ezek a tünetek ijesztőek lehetnek, gyakran nem szív eredetűek, hanem a szorongás okozta idegrendszeri hatások váltják ki őket. A hiperventilláció, vagyis a túlzott légzés is okozhat mellkasi fájdalmat és szédülést.
A kimerültség és a fáradtság érzése szintén gyakori. A folyamatos stressz és a szorongás kimeríti a szervezet energiatartalékait, ami krónikus fáradtsághoz vezethet. Ez a fáradtság nem múlik el pihenéssel, és jelentősen befolyásolhatja a mindennapi tevékenységeket.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni a zsibbadást és a bizsergést sem, melyek a végtagokban jelentkezhetnek. Ezek a tünetek a szorongás okozta idegrendszeri változások következményei lehetnek.
Emésztési problémák és gyomorpanaszok
A szorongás gyakran testi tünetekkel is jár, melyek közül az emésztési problémák és gyomorpanaszok különösen gyakoriak, de sokszor nem kötik őket a mentális állapothoz. Sokan csak a gyomrukra panaszkodnak, nem is sejtve, hogy a háttérben szorongás húzódik.
A stressz és a szorongás közvetlen hatással van az emésztőrendszerre. Az idegrendszer és az emésztőrendszer szoros kapcsolatban áll egymással, ezt nevezik bél-agy tengelynek. Amikor szorongunk, a szervezetünk stresszhormonokat termel, például kortizolt, ami befolyásolja az emésztést.
A szorongás hatására a gyomor több savat termelhet, ami gyomorégést, refluxot vagy gyomorfekélyt okozhat. Emellett a bélmozgások is felgyorsulhatnak vagy lelassulhatnak, ami hasmenéshez vagy székrekedéshez vezethet. Az irritábilis bél szindróma (IBS) is gyakran összefügg a szorongással, a tünetek súlyosbodhatnak stresszes időszakokban.
A szorongás által kiváltott emésztési problémák jelentősen ronthatják az életminőséget, befolyásolva a táplálkozást, a munkát és a társasági életet.
A tünetek sokfélék lehetnek:
- Gyakori gyomorfájás vagy görcsök
- Émelygés vagy hányinger
- Puffadás és gázképződés
- Hasmenés vagy székrekedés
- Ételekkel szembeni érzékenység vagy intolerancia (pl. laktóz, glutén)
Ha gyakran tapasztalsz ilyen tüneteket, érdemes orvoshoz fordulni, hogy kizárják az egyéb lehetséges okokat. Azonban, ha az orvosi vizsgálatok nem mutatnak ki szervi elváltozást, érdemes a szorongásra is gondolni, mint lehetséges kiváltó okra. A szorongás kezelése, például terápia vagy gyógyszeres kezelés, jelentősen javíthat az emésztési problémákon is.
Koncentrációs nehézségek és feledékenység
A szorongás gyakran sokkal alattomosabban jelentkezik, mint ahogy azt gondolnánk. A koncentrációs nehézségek és a feledékenység például olyan tünetek, amelyeket hajlamosak vagyunk egyszerűen a stressznek, a fáradtságnak vagy az időskornak tulajdonítani, pedig a háttérben a szorongás is állhat.
Amikor szorongunk, az agyunk hiperéber állapotba kerül. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan figyeljük a környezetünket a potenciális veszélyekre. Ez a fokozott figyelem viszont lefoglalja az agy erőforrásait, ami csökkenti a koncentrációs képességünket. Nehezebben tudunk egy dologra fókuszálni, könnyebben elkalandoznak a gondolataink, és gyakran úgy érezzük, mintha „köd” lenne az agyunkban.
Ez a jelenség különösen zavaró lehet a munkában vagy a tanulásban. Nehezen tudunk feladatokra koncentrálni, lassabban haladunk, és több hibát vétünk. A meetingeken elkalandoznak a gondolataink, nem jegyezzük meg a fontos információkat, és a megbeszélések után nehezen tudjuk felidézni, miről is volt szó.
A feledékenység is szorosan összefügg a szorongással. A krónikus stressz és szorongás hatására a hippocampus, az agy memóriáért felelős területe károsodhat. Ez azt eredményezi, hogy nehezebben rögzítünk új emlékeket, és gyakrabban felejtünk el dolgokat. Elfelejtjük, hova tettük a kulcsainkat, mi volt a dolgunk a boltban, vagy hogy mit akartunk mondani.
A feledékenység nem csupán apró kellemetlenségeket okozhat. Komoly problémákhoz is vezethet, például a munkában elkövetett hibákhoz, a fontos határidők elmulasztásához, vagy a családi konfliktusokhoz. A folyamatos feledékenység csökkentheti az önbizalmunkat, és még tovább fokozhatja a szorongásunkat.
A szorongás okozta koncentrációs nehézségek és feledékenység ördögi körhöz vezethet: a tünetek fokozzák a szorongást, a szorongás pedig tovább rontja a tüneteket.
Sokan azt gondolják, hogy a feledékenység a kor előrehaladtával természetes velejárója az életnek. Bár ez részben igaz is lehet, fontos, hogy figyeljünk a hirtelen változásokra. Ha azt tapasztaljuk, hogy a feledékenységünk hirtelen romlott, vagy ha a koncentrációval kapcsolatos nehézségek tartósan fennállnak, érdemes orvoshoz fordulni, hogy kiderüljön, van-e a háttérben valamilyen szorongásos zavar.
A szorongás kezelése, akár pszichoterápiával, akár gyógyszeres kezeléssel, jelentősen javíthatja a koncentrációs képességet és a memóriát. Emellett fontos az egészséges életmód, a rendszeres testmozgás, a megfelelő táplálkozás és a pihentető alvás is. Ezek mind hozzájárulnak az agy optimális működéséhez, és csökkentik a szorongás tüneteit.
Szociális visszahúzódás és elszigetelődés
A szorongás gyakran nem csak pánikrohamokban vagy idegességben nyilvánul meg. Sokszor sokkal finomabb jelei vannak, melyek könnyen elkerülhetik mind az érintett, mind a környezete figyelmét. Az egyik ilyen gyakori, ám sokszor félreértett tünet a szociális visszahúzódás és elszigetelődés.
Ez a jelenség nem feltétlenül jelenti azt, hogy az egyén antiszociális lenne, vagy ne szeretne társaságban lenni. Sokkal inkább egy védekező mechanizmus, amellyel a szorongással küzdő személy próbálja elkerülni azokat a helyzeteket, amelyek számára stresszt, feszültséget vagy félelmet okoznak.
A visszahúzódás különböző formákat ölthet. Lehet szó arról, hogy az illető elkezd lemondani programokat, találkozókat, hivatkozva fáradtságra, elfoglaltságra vagy egyéb kifogásokra. Gyakran azt mondják, hogy „nincs kedvük” menni, anélkül, hogy pontosan meg tudnák fogalmazni az okát.
Egy másik gyakori forma, amikor az egyén jelen van a társaságban, de passzív. Nem kezdeményez beszélgetéseket, nem kapcsolódik be a tevékenységekbe, inkább csendben marad, és próbál láthatatlan maradni. Ez a viselkedés sokszor félreértelmezhető lustaságként, érdektelenségként vagy akár arroganciaként is.
A szociális visszahúzódás nem feltétlenül a társaság iránti ellenszenv kifejeződése, hanem sokkal inkább a szorongás kiváltotta félelem és a sebezhetőség elkerülésének eszköze.
A szorongás hátterében gyakran áll a félelme a megítélésnek, a kudarcnak vagy a kínos helyzeteknek. Az érintett attól tart, hogy valamit rosszul mond, rosszul cselekszik, vagy egyszerűen nem fog beilleszkedni a környezetébe. Emiatt inkább elkerüli a helyzetet, minthogy kockáztassa a negatív élményt.
A tartós szociális visszahúzódás súlyos következményekkel járhat. Elszigetelődéshez, magányhoz, önbizalomhiányhoz és depresszióhoz vezethet. A társas kapcsolatok hiánya negatívan befolyásolja a mentális és fizikai egészséget egyaránt.
Fontos tudni, hogy a szociális visszahúzódás nem feltétlenül tudatos döntés. Sokszor az egyén maga sem érti, miért viselkedik így. A szorongás olyan erős lehet, hogy egyszerűen nem tudja felülkerekedni rajta.
Amennyiben valaki azt tapasztalja magán vagy egy szerettén, hogy tartósan visszahúzódik a társas helyzetektől, érdemes szakemberhez fordulni. A terápia és a megfelelő kezelés segíthet feltárni a szorongás okait, és megtanulni azokat a módszereket, amelyekkel az egyén képes kezelni a félelmeit és visszaszerezni a kontrollt az élete felett.
Perfekcionizmus és túlzott önkritika
A perfekcionizmus és a túlzott önkritika gyakran észrevétlen tünetei lehetnek a szorongásnak. Sokan a magasra tett elvárásokat egyszerűen a sikerhez vezető útnak tekintik, anélkül, hogy felismernék, milyen káros hatással lehetnek a mentális egészségre.
A perfekcionizmus nem csupán a kiválóságra való törekvés. Ez egy kényszeres igény a hibátlanságra, ami irreális elvárásokhoz és állandó elégedetlenséghez vezet. Az ilyen emberek gyakran úgy érzik, soha nem elég jók, és folyamatosan rettegnek a hibázástól.
A túlzott önkritika szorosan kapcsolódik ehhez. Azok, akik szorongással küzdenek, hajlamosak szigorúbban megítélni magukat, mint másokat. A legkisebb hibát is katasztrofálisnak élhetik meg, és állandóan negatív gondolatokkal ostorozzák magukat.
Ez a folyamatos önostorozás és az irreális elvárások ördögi kört hoz létre, ami tovább fokozza a szorongást.
Ezek a tünetek azért maradnak gyakran észrevétlenek, mert sokan összekeverik őket a szorgalommal és az ambícióval. A társadalom is hajlamos jutalmazni a magas teljesítményt, anélkül, hogy figyelembe venné annak árnyoldalait.
Az alábbiakban néhány konkrét példa látható, hogyan nyilvánulhat meg a perfekcionizmus és a túlzott önkritika a szorongás részeként:
- Halogatás: A tökéletességre való törekvés bénító hatással lehet, ami miatt az ember inkább halogatja a feladatokat, mint hogy belevágjon, félve a hibázástól.
- Mikromenedzsment: Mások munkájának állandó ellenőrzése és javítása, mert nem bíznak abban, hogy mások elég jól végzik a feladatot.
- Állandó aggodalom: Folyamatos aggódás a hibák miatt, még azután is, hogy a feladat már befejeződött.
- Nehézség a delegálásban: Nem szívesen adnak át feladatokat másoknak, mert úgy gondolják, ők maguk tudják a legjobban elvégezni.
- Értéktelenség érzése: Ha nem sikerül elérniük a tökéletességet, értéktelennek és alkalmatlannak érzik magukat.
Fontos felismerni, hogy a perfekcionizmus és a túlzott önkritika nem erények, hanem a szorongás tünetei. A terápia és az önszeretet gyakorlása segíthet enyhíteni ezeket a tüneteket és egészségesebb elvárásokat kialakítani.
Döntésképtelenség és a jövőtől való félelem
A szorongás gyakran észrevétlen tünetei közé tartozik a döntésképtelenség és a jövőtől való félelem. Ezek a tünetek nem feltétlenül nyilvánulnak meg pánikrohamokban vagy nyilvánvaló idegességben, ezért könnyen figyelmen kívül hagyhatók, vagy más okokra vezethetők vissza.
A döntésképtelenség a mindennapi élet apró döntéseitől (mit vegyek fel, mit egyek) egészen a nagyobb, életbevágó kérdésekig (karrierváltás, párkapcsolati döntések) terjedhet. Az érintett személy képtelen meghozni egy döntést, mert folyamatosan a legrosszabb kimeneteltől tart, vagy attól, hogy rosszul választ. Ez az állapot frusztrációhoz, stresszhez és időpocsékoláshoz vezethet.
A jövőtől való félelem nem csupán a konkrét, valós veszélyek miatti aggodalom. Gyakran általános, megfoghatatlan félelem a bizonytalanságtól. Az érintett személy folyamatosan azon aggódik, hogy mi fog történni, hogyan fogja kezelni a jövőbeli kihívásokat, és hogy képes lesz-e megfelelni az elvárásoknak. Ez a félelem krónikus stresszhez, alvászavarokhoz és koncentrációs problémákhoz vezethet.
A döntésképtelenség és a jövőtől való félelem gyakran összefüggenek. A jövő bizonytalansága miatt nehéz döntéseket hozni, a döntéshozási képtelenség pedig tovább növeli a jövőtől való félelmet.
Ezek a tünetek gyakran társulnak más, kevésbé nyilvánvaló jelekkel, mint például:
- Túlgondolkodás: Folyamatosan elemezni a múltat és a jövőt.
- Perfekcionizmus: Túlzott elvárások magunkkal szemben.
- Halogatás: A döntések meghozatalának elkerülése.
Ha valaki rendszeresen tapasztalja a döntésképtelenséget és a jövőtől való félelmet, fontos, hogy szakemberhez forduljon. A terápia segíthet azonosítani a szorongás kiváltó okait, megtanulni a stresszkezelési technikákat, és fejleszteni az önbizalmat.
Állandó fáradtság és kimerültség
A szorongás alattomos módon jelenhet meg, és gyakran nem a klasszikus pánikrohamok jutnak eszünkbe róla először. Az állandó fáradtság és kimerültség is egy olyan tünet, ami könnyen másra fogható, pedig szoros összefüggésben állhat a szorongással.
Amikor szorongunk, a szervezetünk folyamatos készültségben van. Ez azt jelenti, hogy a testünk a „harcolj vagy menekülj” üzemmódban működik, még akkor is, ha látszólag semmi veszély nem fenyeget. Ez a folyamatos készenlét hatalmas energiákat emészt fel, ami hosszútávon kimerültséghez vezet.
Nem csupán a fizikai energiák merülnek ki. A szorongás mentális fáradtságot is okoz. A folyamatos aggódás, a negatív gondolatok cikázása, a jövő miatti félelem mind-mind leterhelik az agyat. Nehéz koncentrálni, döntéseket hozni, és a mindennapi feladatok is sokkal nagyobb erőfeszítést igényelnek.
Az alvás minősége is jelentősen romolhat a szorongás miatt. Sokan nehezen alszanak el, vagy gyakran felébrednek éjszaka. Ez a megszakított, pihentető alvás hiánya tovább fokozza a fáradtságot és a kimerültséget. A kialvatlanság pedig ördögi körhöz vezethet, hiszen a kialvatlanság tovább növelheti a szorongást.
A szorongás okozta fáradtság nem azonos a „szimpla” fáradtsággal. Ez egy mélyebb, áthatóbb érzés, ami a mindennapi életvitelre is rányomja a bélyegét.
A szorongással összefüggő fáradtság kezelése komplex feladat. Fontos a szorongás okainak feltárása és kezelése. Ez magában foglalhat pszichoterápiát, stresszkezelési technikákat (pl. mindfulness, meditáció), és akár gyógyszeres kezelést is. Emellett fontos a megfelelő táplálkozás, a rendszeres testmozgás és a pihentető alvás biztosítása.
Néha a fáradtság oka egyszerűen a túlterheltség. Azonban, ha a fáradtság állandóan jelen van, és más tünetekkel is társul (pl. ingerlékenység, koncentrációs nehézségek, alvászavarok), akkor érdemes orvoshoz fordulni, hogy kiderüljön, nem áll-e a háttérben valamilyen mentális egészségügyi probléma, például szorongás.
Ne bagatellizáljuk el a fáradtság érzését, különösen akkor, ha úgy érezzük, hogy az életminőségünk romlik miatta. A korai felismerés és a megfelelő kezelés jelentősen javíthatja a helyzetet.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
