Az alkohol nem segít felejteni

Az alkohol sokak számára menedéket nyújt a nehéz emlékek elől, de valójában nem segít a felejtésben. Sőt, gyakran felerősíti a fájdalmat és a szorongást. Fontos, hogy megtanuljuk kezelni érzéseinket, és egészséges módon nézzünk szembe a múltunkkal.

By Lélekgyógyász 16 Min Read

A bárok homályos fényében, vagy a magányos konyhák csendjében gyakran elhangzik a mondat: „Csak egy italt, hogy ne kelljen gondolkodnom.” Ez a vágy a felejtésre, az érzelmi tompításra és a belső zaj elnémítására olyan régi, mint maga az emberiség. Az alkoholhoz való fordulás nehéz élethelyzetekben, szakítások után vagy gyász idején szinte kulturális tompítóeszközzé vált, egyfajta társadalmilag elfogadott öngyógyítási kísérletté. Azonban ami elsőre megváltó amnéziának tűnik, az valójában egy veszélyes pszichológiai és neurológiai csapda, amely nemhogy nem törli ki a fájdalmas emlékeket, de gyakran mélyebben égeti be azokat a tudatunkba.

Az alkohol valójában nem törli ki az emlékeket, hanem akadályozza azok egészséges feldolgozását, miközben felerősíti a negatív érzelmi állapotokat. A szervezetbe kerülő etil-alkohol gátolja a hippokampusz működését, ami megakadályozza az új információk rögzítését, de a már meglévő traumákat nem tünteti el, sőt, a másnapi neurokémiai visszacsapás során növeli a szorongást és a depressziót. Az érzelmi elkerülés ezen formája gátolja a valódi gyógyulást, mivel a léleknek szüksége van a tiszta tudatállapotra és a minőségi REM-alvásra ahhoz, hogy integrálni tudja a fájdalmas tapasztalatokat.

A felejtés illúziója és a kémiai valóság

Amikor valaki az alkoholhoz nyúl, hogy elmeneküljön egy gyötrő gondolat elől, egyfajta kémiai kapcsolót próbál lekapcsolni az agyában. Az alkohol valóban depresszáns, ami azt jelenti, hogy lassítja a központi idegrendszer működését. Ebben a lelassult állapotban az éles fájdalom tompábbnak tűnhet, a zakatoló gondolatok pedig távolibbinak. Ez az átmeneti megkönnyebbülés azonban becsapós. Az agyunk ugyanis nem egy statikus adattároló, ahonnan egyszerűen törölhetünk fájlokat; az emlékezet és az érzelmek bonyolult hálózatot alkotnak, amelyet az alkohol nem megtisztít, hanem összezavar.

A tudomány mai állása szerint az alkohol nem „törli” a múltat. Sőt, kutatások bizonyítják, hogy ha valaki közvetlenül egy traumatikus esemény után iszik, az alkohol megerősítheti a félelmi emlékeket. Ennek oka, hogy a szer befolyásolja azokat a receptorokat, amelyek az érzelmi válaszokért felelősek. Ahelyett, hogy segítene elfelejteni a történteket, az alkohol konzerválja a fájdalmat, miközben megfoszt minket attól a kognitív képességtől, hogy racionálisan feldolgozzuk azt. A mámor utáni ébredéskor a probléma nemcsak ott vár ránk, de gyakran súlyosabbnak és megoldhatatlanabbnak tűnik a kémiai egyensúly felborulása miatt.

Az alkohol nem egy radír, amely eltünteti a múlt hibáit, hanem egy nagyító, amely a másnap reggel szürkeségében minden fájdalmat kétszeresére növel.

Hogyan bénítja meg az alkohol a hippokampuszt?

Az agyunkban található hippokampusz kulcsszerepet játszik az emlékezet kialakulásában és az érzelmek szabályozásában. Ez a terület felelős azért, hogy a rövid távú tapasztalatokat tartós emlékekké formálja. Amikor nagy mennyiségű alkohol kerül a szervezetbe, a hippokampusz neuronjai közötti kommunikáció megszakad. Ez vezet a jól ismert „filmkieséshez” vagy blackout-hoz. Fontos azonban megérteni: a blackout nem azt jelenti, hogy az agy törölte a memóriát, hanem azt, hogy eleve le sem jegyezte az eseményeket.

Ez a folyamat rendkívül káros, ha érzelmi feldolgozásról van szó. Ha nem vagyunk képesek tiszta fejjel végiggondolni egy nehézséget, akkor a tapasztalat nem tud beépülni az élettörténetünkbe. A feldolgozatlan emlékek pedig olyanok, mint a rosszul begyógyult sebek: a felszín alatt tovább gennyednek. Az alkohol megakadályozza, hogy az agy elvégezze azt a finomhangolást, amivel a nyers fájdalomból tanulság, majd végül elfogadott múlt lesz.

Az alábbi táblázat jól szemlélteti, mi történik az agyban a józan feldolgozás és az alkoholos tompítás során:

Folyamat Józan állapotban Alkohol hatása alatt
Emlékkép rögzítése Rendszerezett, összefüggő. Töredezett, kaotikus vagy hiányzik.
Érzelmi válasz Megélt, majd lassan csillapodó. Mesterségesen elnyomott, majd robbanásszerű.
Kognitív feldolgozás Logikai összefüggések keresése. Kizárólag az ösztönös, érzelmi reakciók dominálnak.
Hosszú távú hatás Megküzdési stratégiák fejlődése. Érzelmi elakadás és stagnálás.

A REM-alvás hiánya és a lélek tisztítótüze

Az egyik legpusztítóbb hatás, amit az alkohol a pszichénkre gyakorol, az az alvásminőség radikális lerontása. Sokan hiszik, hogy az ital segít elaludni, és ez igaz is: az elalvási idő rövidülhet. Azonban az alvás szerkezete teljesen felborul. Az alkohol drasztikusan csökkenti a REM (Rapid Eye Movement) fázisok hosszát és gyakoriságát, márpedig ez az a szakasz, amikor az agyunk az érzelmi információkat feldolgozza.

A pszichológia a REM-alvást gyakran „éjszakai terápiának” nevezi. Ilyenkor választódnak le az érzelmek az emlékekről; ekkor érjük el, hogy egy fájdalmas eseményre később már ne bénító szorongással, hanem csak szomorúsággal gondoljunk vissza. Ha ezt a fázist az alkohollal kiiktatjuk, az agy nem tudja elvégezni az érzelmi nagytakarítást. Az eredmény? Másnap reggel ugyanazzal az éles, nyers fájdalommal ébredünk, mint amivel lefeküdtünk, kiegészülve a fizikai rosszulléttel.

Ez a folyamat egy ördögi kört hoz létre. Mivel az egyén nem érzi a megkönnyebbülést, a következő este ismét az italhoz nyúl, remélve az áhított nyugalmat. Ezzel azonban csak tovább halmozza a feldolgozatlan érzelmi szemetet a tudatalattijában. A valódi felejtéshez és továbblépéshez tiszta álmokra és az agy természetes regenerációs képességére lenne szükség, amit az alkohol módszeresen elpusztít.

A „hangxiety” jelensége: amikor a szorongás visszavág

A hangxiety fokozza a szorongást, ha alkoholt fogyasztunk.
A „hangxiety” a szorongás és a hangulatváltozások összefonódása, amelyet gyakran alkohol fogyasztása vált ki vagy súlyosbít.

Az angol nyelvben született meg a kifejezés: hangxiety (a hangover – másnaposság és az anxiety – szorongás szavakból). Ez a fogalom pontosan leírja azt a lelkileg megterhelő állapotot, ami az ivást követi. Amikor az alkohol kiürül a szervezetből, az idegrendszer, amely a tompítás hatására megpróbált „felpörögni”, hirtelen túlsúlyba kerül. Ez egyfajta neurokémiai visszacsapást eredményez.

A szervezet dopamin- és szerotoninszintje leesik, miközben a stresszhormonok, mint a kortizol, az egekbe szöknek. Ekkor következik be az a pillanat, amikor a tegnapi problémák, amiket el akartunk fojtani, ezerszeres erővel rontanak ránk. Az ember ilyenkor nemcsak a tegnapi bánatát érzi, hanem egy általános, megmagyarázhatatlan egzisztenciális szorongást is. Ez az állapot a legalkalmatlanabb bármilyen racionális döntéshozatalra vagy továbblépésre.

Ebben a fázisban az egyén rendkívül sebezhető. Az önértékelés zuhan, az öngyűlölet és a bűntudat felerősödik. Az alkohol nem segített felejteni, csak kölcsönvett egy kis boldogságot a holnapi naptól, amit most uzsorakamatostul kell visszafizetni. A lélekgyógyászatban ezt nevezzük az érzelmi elkerülés adójának: amit ma nem vagyunk hajlandóak érezni, azt holnap sokkal fájdalmasabban fogjuk tapasztalni.

A pohár alján nem válaszok vannak, hanem egy sötét tükör, amelyben csak a saját félelmeink néznek vissza ránk, eltorzítva és felnagyítva.

Az elkerülő magatartás és a trauma befagyasztása

A pszichológiában az egyik legfontosabb felismerés, hogy bármi, aminek ellenállunk, az fennmarad. Az alkohol az elkerülés eszköze. Amikor iszunk, hogy ne érezzünk, gyakorlatilag megállítjuk az időt a belső fejlődésünk szempontjából. A gyász, a szakítás vagy a kudarc feldolgozása egy aktív munka, amelyhez figyelem, türelem és jelenlét szükséges. Ha ezt a folyamatot alkoholba fojtjuk, a trauma „megfagy”.

Ez a befagyasztott állapot azt jelenti, hogy tíz év múlva is ugyanolyan intenzitással törhetnek ránk a múlt emlékei, mert sosem engedtük meg magunknak, hogy átdolgozzuk őket. Az alkoholmentes szembenézés során az érzelmek hullámokban érkeznek: először magasak és ijesztőek, de idővel elcsendesednek. Az alkohol azonban gátat épít ezek elé a hullámok elé. Amikor a gát átszakad – és előbb-utóbb át fog –, az áradat elsöpri az egyént.

A tapasztalt szakemberek gyakran látják, hogy azok a kliensek, akik évekig itallal tompították a fájdalmukat, a józanság első heteiben olyan elemi erővel élik meg a régi veszteségeiket, mintha azok tegnap történtek volna. Ez nem azért van, mert gyengék, hanem mert a gyógyulási folyamatuk most indulhatott el végre. Az alkohol nem felejtést hozott, hanem csak egy érzelmi hűtőládát, ahol a fájdalom friss maradt.

A magyar ivási kultúra és a téves hagyományok

Magyarországon az alkoholfogyasztásnak mélyen gyökerező, gyakran káros hagyományai vannak. „Igyunk rá egyet, majd jobb lesz”, „A búfelejtő pohár” – ezek a fordulatok beépültek a mindennapi nyelvünkbe. A társadalom sokszor bátorítja is az egyént, hogy a problémáit alkohollal kezelje, ahelyett, hogy az érzelmek kifejezésére és a verbális feldolgozásra ösztönözne. Ez a kollektív minta különösen nehézzé teszi a felismerést, hogy az ital valójában gát.

A magyar kultúrában az alkohol gyakran a „férfias” vagy „szívós” megküzdés szimbóluma lett, miközben a pszichológiai segítségkérésre sokszor még mindig gyanakvással tekintenek. Ez a hozzáállás generációs traumák sorát szüli. Ahol az apa vagy az anya ivással „felejtett”, ott a gyermek nem tanul meg egészséges megküzdési stratégiákat, és felnőttként valószínűleg ugyanahhoz a pohárhoz nyúl majd, amikor az élet nehézségeivel szembesül.

Fontos lenne felismerni, hogy a „búfelejtő” ital valójában búkonzerváló. A magyar néplélekben élő fájdalmakat – legyen szó történelmi traumákról vagy egyéni sorscsapásokról – nem lehet alkoholba fojtani. Az őszinte szó, a közösségi támogatás és az önreflexió az, ami valódi enyhülést hozhat. A kultúránknak el kellene mozdulnia a tompítás irányából a megélés és a megértés irányába.

A dopamin-csapda és a motiváció elvesztése

Az alkohol közvetlenül befolyásolja az agy jutalmazási rendszerét. Amikor iszunk, hirtelen dopamin szabadul fel, ami egy mesterséges „minden rendben van” érzést kelt. Ez az agyi jutalom azonban rendkívül veszélyes, mert elhiteti velünk, hogy tettünk valamit a jólétünkért, miközben valójában csak becsaptuk az idegrendszerünket. A valódi megoldások – egy nehéz beszélgetés lefolytatása, új életcélok kitűzése, sportolás – sokkal több erőfeszítést igényelnek, és lassabb jutalmat adnak.

Ha az agy hozzászokik a könnyű, alkoholos dopamin-löketekhez, az egyén elveszíti a motivációját a valódi változtatásra. Miért küzdene valaki a gyász feldolgozásával vagy a karrierje építésével, ha egy pohár ital azonnali, bár hamis nyugalmat ad? Ez a folyamat vezet az érzelmi ellustuláshoz. Az ember egy helyben toporog az életében, miközben az évek elszállnak a mámor ködében.

A motiváció hiánya és az alkoholfogyasztás közötti összefüggés gyakran észrevétlen marad. Az érintett úgy érzi, „csak azért iszik, mert nincs kedve semmihez”, miközben a valóságban azért nincs kedve semmihez, mert az alkohol kiégette az örömérzetért felelős receptorait. A felejtés vágya így válik az életkedv elvesztésévé.

Aki a múltat akarja elfelejteni az itallal, az valójában a jövőjét égeti el egyetlen estéért.

Mit tehetünk az alkohol helyett?

Próbálj ki gyógynövényteákat a stressz csökkentésére!
Az alkohol helyett próbálj ki relaxáló teákat vagy meditációt, amelyek segítenek csökkenteni a stresszt és javítják a hangulatot.

Ha felismerjük, hogy az alkohol nem barát, hanem akadály a nehéz időkben, felmerül a kérdés: mi a valódi megoldás? A válasz nem egyszerű, és nem is ígér azonnali, fájdalommentes eredményt, de hosszú távon ez az egyetlen út a szabadsághoz. Az első lépés a radikális elfogadás. El kell fogadnunk, hogy a fájdalom, a szomorúság vagy a düh az emberi létezés természetes része, és nem valami, amit ki kell irtani.

A pszichológiai rugalmasság fejlesztése kulcsfontosságú. Ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk jelen lenni a kellemetlen érzéseinkkel anélkül, hogy azonnal menekülni próbálnánk tőlük. A naplóírás, a meditáció vagy a rendszeres testmozgás olyan eszközök, amelyek segítik az idegrendszert az önszabályozásban. Ezek nem tompítanak, hanem képessé tesznek a fájdalom elviselésére és feldolgozására.

A szakemberrel való munka – legyen az pszichológus, mentálhigiénés szakember vagy támogató csoport – felbecsülhetetlen értékű. A kimondott szónak gyógyító ereje van. Amikor elmeséljük a történetünket valakinek, aki ítélkezés nélkül figyel ránk, az agyunk elkezdi átrendezni az emléket. A narratívánk részévé válik, és már nem egy ijesztő, elfojtott árnyék lesz, hanem a múltunk egy lezárt fejezete.

  • Jelenlét gyakorlása: Tanuljuk meg megfigyelni az érzéseinket anélkül, hogy azonosulnánk velük.
  • Fizikai aktivitás: A mozgás természetes endorfint termel, ami segít a szorongás kezelésében.
  • Kreatív önkifejezés: A festés, az írás vagy a zene segít formába önteni azt, ami szavakkal kifejezhetetlen.
  • Szociális háló: Keressük olyan barátok társaságát, akik előtt nem kell álarcot viselnünk.

A kémiai egyensúly visszaállítása

Ahhoz, hogy az agyunk ismét képes legyen a természetes feldolgozásra, időre és tisztaságra van szükség. Az alkoholtól való tartózkodás már néhány hét után látványos javulást hoz a kognitív funkciókban és az érzelmi stabilitásban. A hippokampusz és a prefrontális kéreg – az agy „felnőtt”, racionális része – újra elkezdi átvenni az irányítást az ösztönös, pánikoló reakciók felett.

Fontos megérteni, hogy a gyógyulás nem lineáris. Lesznek napok, amikor a hiányérzet vagy a fájdalom felerősödik. Ilyenkor a legfontosabb a türelem. A szervezetünk egy csodálatos öngyógyító gépezet, ha hagyjuk működni. Az alkoholmentes élet nem azt jelenti, hogy soha nem leszünk szomorúak, hanem azt, hogy rendelkezünk azokkal az eszközökkel, amikkel kezelni tudjuk a szomorúságunkat.

Az igazi bátorság nem az, hogy képesek vagyunk „leönteni” a torkunkon a gondjainkat, hanem az, hogy tiszta tekintettel bele tudunk nézni a saját belső világunkba. Ott, a fájdalom mélyén rejlik ugyanis a valódi erőnk és a fejlődési lehetőségünk. Aki nem fél érezni, az nem fél élni sem.

Amikor legközelebb a kezünkbe vennénk azt a bizonyos poharat, álljunk meg egy pillanatra. Kérdezzük meg magunktól: „Mit akarok valójában? Felejteni, vagy meggyógyulni?” A válasz meghatározza a következő éveink minőségét. A felejtés csak egy üres ígéret, a meggyógyulás viszont egy elérhető valóság, ha van bennünk elég szeretet önmagunk iránt ahhoz, hogy a nehezebb, de tisztább utat válasszuk.

Az emberi lélek nem felejtésre van tervezve, hanem megértésre és növekedésre. Minden nehéz élettapasztalat, minden könny és minden kudarc egy-egy építőkocka lehet a személyiségünkben, ha hagyjuk, hogy a helyére kerüljön. Az alkohol csak sárral keni össze ezeket az építőköveket, akadályozva, hogy egy stabil, magabiztos belső várat építhessünk. A józanságban megélt fájdalom a szabadság ára, és ez az ár minden egyes fillért megér.


Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.

Megosztás
Hozzászólás