Ernesto Sabato különleges helyet foglal el az argentin irodalomban és szellemi életben. Nem csupán egy író volt, hanem egy gondolkodó, aki bátran szembeszállt a kor kihívásaival, és mélyen elmerült az argentin identitás keresésében. Élete és munkássága a reneszánsz ember ideálját tükrözi, hiszen a természettudományoktól az irodalomig, a filozófiától a politikáig számos területen alkotott maradandót.
Kezdetben fizikusként képezte magát, sőt, a Curie-laboratóriumban is dolgozott Párizsban. Ez a tudományos háttér azonban nem akadályozta meg abban, hogy a humán tudományok felé forduljon. A kvantumfizika és a relativitáselmélet elmélyült tanulmányozása után, a tudomány korlátait érzékelve, a művészetben és az irodalomban találta meg a válaszokat az emberi létezés alapvető kérdéseire.
Fordulópontot jelentett életében, amikor felhagyott a tudományos karrierrel és az írásnak szentelte magát. E döntés hátterében az a meggyőződés állt, hogy az irodalom képes megragadni az emberi lélek mélységeit, és feltárni azokat a bonyolult összefüggéseket, amelyek a társadalmat formálják. Regényei, mint Az alagút, Hősök és sírok, valamint Abaddón, a megsemmisítő, az argentin identitás, a magány, a félelem és az erőszak kérdéseit boncolgatják.
Sabato nem egyszerűen történeteket mesél, hanem az argentin lélek tükrét tartja elénk, bemutatva annak gyötrelmeit, ellentmondásait és reményeit.
Az argentin identitás keresése központi eleme Sabato munkásságának. A politikai instabilitás, a katonai diktatúrák és a társadalmi igazságtalanságok mélyen befolyásolták gondolkodását és írásait. Bátran kritizálta a hatalmat, és kiállt az emberi jogokért. Az És soha című esszéjében, amely a katonai diktatúra idején elkövetett bűnöket vizsgálja, a megbékélés és az emlékezés fontosságára hívja fel a figyelmet.
Sabato életműve nem csupán irodalmi érték, hanem társadalmi és politikai jelentőséggel is bír. Az argentin reneszánsz embere, aki a tudomány és a művészet határán egyensúlyozva kereste az igazságot és az értelmet a világban.
Sabato korai évei: A fizika és a filozófia közötti útkeresés
Ernesto Sabato, az argentin „reneszánsz embere”, korai éveiben egy rendkívül érdekes intellektuális utat járt be. Bár később az irodalom és a filozófia területén vált ismertté, eredetileg a fizika vonzotta. 1924-ben kezdte meg tanulmányait a La Platai Nemzeti Egyetemen, ahol fizikából és matematikából szerzett doktorátust.
Ez az időszak azonban nem csupán a természettudományok iránti elkötelezettségéről szólt. Sabato egyre inkább vonzódott a filozófiai kérdésekhez, az emberi létezés értelméhez és a társadalmi problémákhoz. Egyre nagyobb ellentmondást érzett a racionális fizika világa és a szubjektív emberi tapasztalat között.
Az exakt tudományok, bár kétségtelenül fontosak, nem adnak választ minden kérdésre. Az emberi lélek mélyebb rétegeihez más eszközökkel kell közelíteni.
Ez a belső konfliktus vezette el őt a szürrealizmushoz is. Párizsi tartózkodása alatt kapcsolatba került a szürrealista művészekkel és írókkal, ami mélyen befolyásolta gondolkodását. Bár maga is kísérletezett a festészettel, végül az irodalom mellett döntött, hogy kifejezze a benne kavargó gondolatokat és érzéseket.
A fizika tehát nem csak egy korai kitérő volt Sabato életében, hanem egy olyan alap, amelyre építkezve megkérdőjelezte a világot, és elindult azon az úton, amely végül az argentin irodalom egyik legfontosabb alakjává tette.
Az egzisztencializmus hatása Sabato gondolkodására
Ernesto Sabato munkásságában mélyen gyökerezik az egzisztencializmus filozófiája, amely jelentős hatással volt gondolkodásmódjára és irodalmi alkotásaira. Az egzisztencializmus központi témái, mint az abszurditás, a szabadság, a felelősség és a létezés értelmének keresése, szervesen beépülnek regényeibe és esszéibe.
Sabato hősei gyakran küzdenek a létezés értelmetlenségével, a világgal való idegenségükkel, és azzal a teherrel, hogy saját maguknak kell megteremteniük az életük értelmét. Ez különösen szembetűnő Az alagút című regényében, ahol Juan Pablo Castel, a főszereplő, kétségbeesetten próbál kapcsolatot találni egy másik emberrel, de végül elszigetelődik és tragikus tetteket követ el.
Az egzisztencialista filozófia arra ösztönzi az embert, hogy szembenézzen a lét bizonytalanságával és vállalja a felelősséget saját döntéseiért. Sabato ezt a gondolatot ülteti át műveibe, bemutatva az emberi természet komplexitását és az élet értelmének állandó keresését.
Az egzisztenciális szorongás, az a mély félelem és bizonytalanság, amely az emberi létezés velejárója, Sabato műveiben is visszaköszön. A szereplők gyakran küzdenek a választásaik következményeivel, a bűntudattal és a reménytelenséggel. Ugyanakkor Sabato nem adja fel a reményt. Az egzisztencializmus számára a szabadság és a felelősség lehetőséget teremt az egyén számára, hogy saját értékeit megteremtse és értelmet adjon az életének.
Sabato számára az egzisztencializmus nem csupán egy filozófiai irányzat volt, hanem egy eszköz arra, hogy feltárja az emberi lélek mélységeit, és szembesítse az olvasót a lét legfontosabb kérdéseivel. Művei arra ösztönzik az olvasót, hogy gondolkodjon el saját életén, döntésein és felelősségén.
A „Az alagút” pszichológiai mélységei: A magány és a megszállottság ábrázolása
Ernesto Sabato Az alagút című regénye nem csupán egy szerelmi történet, hanem egy mélylélektani utazás a magány és a megszállottság labirintusába. A főszereplő, Juan Pablo Castel, egy festő, aki képtelen kommunikálni a világgal, és művészetében keresi a megértést. Amikor találkozik María Iribarné-vel, úgy érzi, végre megtalálta azt a lelki társat, aki képes megérteni őt. Azonban ez a kezdeti remény hamarosan átfordul féltékenységbe és megszállottságba, melyek végül tragédiához vezetnek.
Castel karaktere egy klasszikus anti-hős, aki képtelen a normális emberi kapcsolatokra. Ő egy intellektuális, de érzelmileg labilis egyén, aki folytonosan analizálja a saját és mások viselkedését. A regény során végigkísérhetjük, ahogy a megszállottság fokozatosan elhatalmasodik rajta, és ahogy a valóságérzéke torzul.
María karaktere rejtélyes és ambivalens. Castel számára ő a megváltás ígérete, a kapu egy másik, értelmesebb világba. Azonban María valójában sosem érthető meg teljesen, és ez a titokzatosság csak tovább fokozza Castel megszállottságát. A regényben María nem csupán egy szerelmi partner, hanem egy szimbólum, amely Castel vágyait és félelmeit testesíti meg.
Sabato mesterien ábrázolja, ahogy a magány és a megszállottság elszigeteli az embert a világtól. Castel története egy figyelmeztetés arra, hogy a szélsőséges érzelmek és a torzult gondolkodás milyen pusztító hatással lehetnek az emberi pszichére.
Az alagút nem csupán egy regény, hanem egy pszichológiai tanulmány is. Sabato bemutatja, hogy a magány és a megszállottság hogyan vezethetnek az őrületbe. A regény nyomasztó atmoszférája és a főszereplő sötét gondolatai mélyen megragadják az olvasót, és elgondolkodtatják az emberi lélek sötét oldaláról.
A regényben megjelenő motívumok, mint például a festészet és a zene, tovább mélyítik a pszichológiai mondanivalót. Castel művészete egyfajta önkifejezési forma, de egyben a magányának és a frusztrációjának a kivetülése is. A zene pedig, különösen María kedvenc zeneszerzői, egyfajta kapcsolódási pontot jelentenek Castel és María között, de egyben a meg nem értés forrásai is.
„A hősök és sírok” mint az argentin történelem és psziché tükre
Ernesto Sabato A hősök és sírok című monumentális regénye nem csupán egy irodalmi alkotás, hanem egy sűrű szövete az argentin történelemnek, társadalomnak és a nemzeti psziché legmélyebb rétegeinek. A mű a káosz, a szépség és a borzalom egyedi elegyét kínálja, tükrözve Argentína viharos múltját és identitáskeresését.
A regényben megjelenő történelmi események, mint például a Rosas-diktatúra és a függetlenségi háborúk, nem pusztán háttérként szolgálnak, hanem aktívan formálják a szereplők sorsát és motivációit. Sabato mesterien ábrázolja, hogy a múlt hogyan kísérti a jelent, és hogyan befolyásolja az egyéni és kollektív identitást. A szereplők, mint Martin és Alejandra, a múlt árnyékában vergődnek, képtelenek szabadulni a történelem terheitől.
A mű a pszichológiai mélysége miatt is kiemelkedő. Sabato nem riad vissza az emberi lélek legsötétebb bugyrainak feltárásától. A regényben megjelenő őrület, paranoia és megszállottság nem csupán egyéni problémák, hanem az argentin társadalom mélyebb betegségeinek metaforái is. Alejandra karaktere, a maga zavaros belső világával, az argentin psziché labirintusát szimbolizálja.
A „Jelentés a vakokról” című fejezet különösen fontos a regény megértéséhez. Ez a szürreális és apokaliptikus vízió az emberiség sötét oldalát, a hatalommal való visszaélést és a kontroll iránti vágyat ábrázolja. A vakok allegóriája az argentin társadalom vakságára utal, arra, hogy a nép képtelen meglátni a múlt hibáit és a jelen veszélyeit.
„A hősök és sírok” egy kísérlet arra, hogy feltárja az argentin identitás gyökereit, hogy szembenézzen a nemzet kollektív traumáival, és hogy megpróbálja megérteni a káosz és a szépség közötti örökös harcot.
Sabato regénye nem ad egyszerű válaszokat, hanem kérdéseket vet fel. Arra ösztönzi az olvasót, hogy gondolkodjon el az argentin történelemről, a társadalomról és az emberi lélek rejtelmeiről. A mű egy tükör, amelyben Argentína megláthatja saját arcát, annak minden szépségével és hibájával együtt.
A regényben megjelenő szimbolizmus és metaforák gazdagsága lehetővé teszi, hogy a mű többféleképpen is értelmezhető legyen. A labirintus motívuma, a titkos társaságok, és a szereplők nevének jelentése mind hozzájárulnak a regény komplexitásához és mélységéhez. Sabato mesterien használja a nyelvet és a narratív technikákat, hogy megteremtse azt a atmoszférát, amely egyszerre lenyűgöző és nyugtalanító.
A hősök és sírok nem egy könnyű olvasmány, de mindenképpen megéri a fáradságot. A regény egyedülálló betekintést nyújt az argentin történelembe és kultúrába, és arra készteti az olvasót, hogy elgondolkodjon az emberi létezés alapvető kérdéseiről.
„Abaddón, a pusztító” és a metafikció: Az írói identitás válsága
Abaddón, a pusztító Ernesto Sabato talán legkísérletezőbb regénye, mely mélyen feltárja az írói identitás válságát, nemcsak Sabato, hanem a modern ember számára is. A metafikció eszközeivel élve a regényben a szerző maga is szereplővé válik, sőt, a saját személyiségének, életművének dekonstrukciójába kezd. A valóság és a fikció határai elmosódnak, a regény szereplői pedig valós személyek és kitalált alakok keverékei.
Sabato szorongásai, kételyei, a világról és az irodalomról vallott nézetei nyíltan megjelennek a szövegben. A regény nem csupán egy történetet mesél el, hanem egy intellektuális és érzelmi küzdelem dokumentuma. A szereplők, köztük Sabato alteregói, heves vitákat folytatnak a művészet szerepéről, a társadalom problémáiról, és a lét értelméről.
A regényben megjelenő metafikciós elemek nem csupán formai bravúrok, hanem a valóság megragadhatatlanságának, a szubjektív igazságoknak a kifejeződései. Sabato arra törekszik, hogy lebontsa a hagyományos regényírás konvencióit, és egy olyan művet hozzon létre, amely magára a teremtés folyamatára reflektál.
„Az írás számomra nem egyszerűen egy mesterség, hanem egy kényszer, egy betegség, egy módja annak, hogy szembenézzek a démonaimmal.”
Abaddón, a pusztító nem könnyű olvasmány, de éppen ez a nehézsége teszi különlegessé. A regény arra készteti az olvasót, hogy aktívan részt vegyen a jelentés megalkotásában, és hogy megkérdőjelezze a saját világképét. A regényben megjelenő nihilizmus és egzisztenciális szorongás ellenére Sabato műve végső soron egy hitvallás az emberi szellem erejéről, a képességről, hogy szembenézzünk a sötétséggel és megtaláljuk a fényt.
Sabato és a pszichoanalízis: Tudattalan motívumok feltárása a művekben
Ernesto Sabato műveiben a pszichoanalízis mély nyomot hagyott. Nem csupán elméleti érdeklődésről volt szó; Sabato a tudattalan motívumok feltárását tekintette a valóság megértésének egyik kulcsfontosságú eszközének. Ez a megközelítés áthatja regényeit, esszéit és gondolkodását egyaránt.
Műveiben gyakran találkozunk olyan karakterekkel, akiket belső konfliktusok gyötörnek, akik küzdenek a démonjaikkal és a tudattalan vágyaikkal. „Az alagút” című regényében Juan Pablo Castel megszállott szerelme és annak tragikus következményei a pszichológiai elfojtások és a paranoid gondolatok bonyolult hálóját tárják elénk. Sabato nem fél belevetni magát az emberi psziché sötét bugyraiba, és feltárni azokat a rejtett motivációkat, amelyek cselekedeteinket irányítják.
A pszichoanalízis hatása nem korlátozódik a karakterek ábrázolására. Sabato a narratív struktúrát is felhasználja a tudattalan működésének bemutatására. Az álomszerű jelenetek, a szimbólumok és a visszatérő motívumok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az olvasó bepillantást nyerjen a szereplők belső világába.
Sabato hitt abban, hogy a művészet – és különösen az irodalom – képes feltárni azokat a mélyebb igazságokat, amelyek a tudományos megközelítések számára rejtve maradnak.
A freudi elméletek – különösen az Ödipusz-komplexus és a halálösztön – gyakran visszaköszönnek műveiben. Az emberi létezés törékenysége, a bűntudat és a megváltás utáni vágy mind olyan témák, amelyek szorosan kapcsolódnak a pszichoanalitikus gondolkodáshoz. Sabato művei kihívást jelentenek az olvasó számára, hogy szembenézzen saját tudattalan motívumaival és félelmeivel.
A sötétség metaforája Sabato műveiben: A gonosz és a pusztítás jelenléte
Ernesto Sabato műveiben a sötétség nem csupán a fény hiánya, hanem egy mélyebb, morális és egzisztenciális állapot megjelenítője. A sötétség metaforája áthatja regényeit, a gonosz és a pusztítás jelenlétét szimbolizálva az emberi lélekben és a társadalomban egyaránt. Ez a sötétség nem egy külső erő, hanem az emberi természet része, a fény és árnyék közötti örök küzdelem színtere.
A „Jelentés a vakokról” című regényében a vakság nem csupán fizikai állapot, hanem a szellemi és erkölcsi vakság metaforája is. Az emberek képtelenek meglátni a valóságot, a gonoszságot, ami körülveszi őket, és ez a vakság teszi lehetővé a pusztítást. A sötétség itt a tudatlanság és a közöny szimbóluma, ami a gonosz táptalaja.
A sötétség Sabato műveiben nem a vég, hanem a kezdet, egy lehetőség a megtisztulásra, a megváltásra.
A „Hősök és sírok” című művében Martin, a főhős, a sötétség mélységeibe merül, hogy megküzdjön a saját démonaival és a társadalom árnyaival. A labirintus, amelyben bolyong, a lélek sötét útvesztőjét jelképezi, ahol a hősnek szembe kell néznie a félelmeivel és a bűntudatával. A sötétség ebben az esetben a pszichológiai és spirituális küzdelem tere.
Sabato nem a reménytelenséget hirdeti, hanem a szükséges szembenézést a sötétséggel. Úgy vélte, hogy csak a gonosz felismerésével és megértésével lehet elindulni a fény felé. A sötétség tehát nem a végállomás, hanem egy átmeneti állapot, egy lehetőség a megújulásra és a fejlődésre.
Sabato politikai szerepvállalása: A demokrácia védelme és a diktatúra kritikája
Ernesto Sabato politikai szerepvállalása az argentin történelem sorsdöntő időszakaiban bontakozott ki, tükrözve elkötelezettségét a demokratikus értékek mellett és a diktatórikus rendszerek elleni határozott fellépését.
A 70-es években, amikor Argentína a katonai diktatúra árnyékában élt, Sabato nyíltan bírálta a hatalmat. Bár kezdetben, a „Nemzeti Megújulás Folyamata” idején, illúziói voltak a rendszerrel kapcsolatban, hamar ráébredt a rezsim brutalitására és az emberi jogok súlyos megsértésére.
Az 1983-as demokratikus átmenet után Sabato kulcsszerepet vállalt a CONADEP (Comisión Nacional sobre la Desaparición de Personas) elnevezésű bizottság vezetésében. Ez a bizottság kapta a feladatot, hogy kivizsgálja a diktatúra idején eltűnt személyek sorsát és a rezsim által elkövetett bűncselekményeket.
A CONADEP által készített „Nunca Más” (Soha Többé) jelentés kulcsfontosságú dokumentum lett, amely feltárta a diktatúra borzalmait és alapot teremtett a felelősök bíróság elé állításához.
Sabato politikai szerepvállalása nem korlátozódott a diktatúra kritizálására. A demokrácia elkötelezett híveként számos alkalommal felszólalt a társadalmi igazságosság, a politikai tolerancia és a párbeszéd fontossága mellett. Úgy vélte, hogy csak egy igazságos és demokratikus társadalom képes megakadályozni a múlt hibáinak megismétlődését.
Bár Sabato politikai nézetei időnként vitákat váltottak ki, elkötelezettsége az emberi jogok és a demokrácia iránt soha nem kérdőjeleződött meg. Munkássága és közéleti szerepvállalása maradandó nyomot hagyott Argentína történelmén.
Az emberi lélek komplexitásának ábrázolása Sabato regényeiben
Ernesto Sabato regényei mélyen az emberi psziché sötét bugyraiba kalauzolják az olvasót, feltárva a lélek komplexitását és a tudat alatt rejlő konfliktusokat. Műveiben a racionalitás és az irracionalitás állandó harca jelenik meg, tükrözve az emberi természet dualitását. A szereplők gyakran küzdenek identitásukkal, a valósággal való viszonyukkal, és a társadalom által rájuk kényszerített normákkal.
Sabato nem fél bemutatni a pszichózis, a paranoia és az őrület határán táncoló karaktereket. Az El túnel (Az alagút) című regényének főhőse, Juan Pablo Castel, például egy megszállott festő, aki képtelen a normális emberi kapcsolatokra, és végül gyilkosságba torkollik a története. Castel karaktere a magány és a meg nem értettség allegóriája, egy olyan emberé, aki képtelen a külvilággal való kommunikációra.
A Sobre héroes y tumbas (Hősökről és sírokról) című regényében Sabato a történelmi és politikai események hatását vizsgálja az egyéni pszichére. A regényben megjelenik a vakok szektája, ami a paranoia és a társadalmi kontroll szimbóluma. A szereplők múltbeli traumái és politikai elkötelezettségei befolyásolják jelenlegi döntéseiket és kapcsolataikat.
Sabato regényeiben az emberi lélek nem egy statikus, megfogható entitás, hanem egy folyamatosan változó, konfliktusokkal teli terület.
Sabato írásaiban gyakran visszatérő motívum a szerelem és a halál összekapcsolódása. A szerelem nem egy idilli állapot, hanem egy intenzív, gyakran fájdalmas élmény, amely a halál közelségét is magában hordozza. A szereplők gyakran a szerelemben keresik a megváltást, de ez a keresés gyakran tragédiába torkollik.
Sabato regényei nem könnyű olvasmányok. Provokatívak, elgondolkodtatóak és gyakran kényelmetlenek. Azonban éppen ez teszi őket olyan erőteljessé és emlékezetessé. Sabato nem ad kész válaszokat, hanem arra ösztönzi az olvasót, hogy saját maga gondolkodjon el az emberi létezés alapvető kérdésein.
Műveiben a társadalmi igazságtalanságok és a politikai elnyomás is hangsúlyos szerepet kapnak, bemutatva, hogy ezek hogyan befolyásolják az egyének életét és pszichéjét. A szereplők gyakran szembesülnek a hatalommal és az elnyomással, és küzdenek a szabadságukért és az igazságért.
Sabato esszéi: Gondolatok az identitásról, a kultúráról és a művészetről
Ernesto Sabato esszéi mélyen gyökereznek az argentin identitás keresésében, egy olyan országban, amely a európai és dél-amerikai hatások összetett keverékét hordozza. Műveiben a kultúra és a művészet nem egyszerűen esztétikai kérdések, hanem az önazonosság megértésének kulcsfontosságú elemei.
Sabato gyakran foglalkozott azzal a feszültséggel, amely az argentin társadalomban a tradíció és a modernitás között feszül. Úgy vélte, hogy a valódi argentin kultúra nem a külső minták utánzásában rejlik, hanem a saját gyökereink feltárásában és a helyi tapasztalatok megragadásában.
A művészet Sabato számára nem csupán a szépség megnyilvánulása, hanem a valóság feltárásának és megértésének eszköze is.
Esszéiben visszatérő téma a válság, mind egyéni, mind társadalmi szinten. Sabato úgy látta, hogy a válságok lehetőséget teremtenek a megújulásra és az önismeretre. A művészetnek ebben a folyamatban kulcsszerepe van, hiszen képes arra, hogy a felszín mögé lásson és feltárja az emberi lélek mélyebb rétegeit.
Gondolkodásmódjára nagy hatással volt a szürrealizmus és az egzisztencializmus. Ez a hatás tükröződik abban, ahogyan az emberi lét abszurditásával és a választás szabadságával foglalkozik. Sabato számára a művész felelőssége, hogy szembesüljön ezekkel a kérdésekkel és tükröt tartson a társadalom elé.
Írásaiban érezhető a patriótizmus, de ez nem vak nacionalizmus, hanem a hazája iránti mély szeretet és a jövőjéért érzett felelősség. Sabato arra ösztönözte az argentinokat, hogy merjenek szembenézni a múltjukkal, és építsenek egy igazságosabb és szabadabb jövőt.
Az argentin identitás kérdése Sabato műveiben
Ernesto Sabato, az argentin irodalom egyik legjelentősebb alakja, műveiben folyamatosan foglalkozott az argentin identitás kérdésével. Regényei, esszéi és filozófiai írásai mind-mind az argentin lélek mélyére ásnak, feltárva annak komplexitását és ellentmondásait. Sabato számára az argentin identitás nem egy statikus, hanem egy folyamatosan formálódó, dinamikus entitás.
Műveiben gyakran jelennek meg olyan karakterek, akik a modernitás és a tradíció közötti feszültségben vergődnek. Ezek a karakterek sokszor kívülállók, akik nem találják a helyüket a társadalomban, és akiknek a belső vívódásai az argentin társadalom kollektív identitáskeresésének tükörképei. Az Alagút című regényének főhőse, Juan Pablo Castel például egy elszigetelt művész, aki képtelen kommunikálni a külvilággal, és aki a saját belső világában raboskodik.
Sabato sokat foglalkozott az argentin történelem sötét oldalaival is, különösen a katonai diktatúra idejével. Úgy vélte, hogy a múlt feldolgozása elengedhetetlen ahhoz, hogy az argentin társadalom szembenézzen a jövővel.
Az argentin identitás nem egy homogén entitás, hanem sokféle kulturális hatás és történelmi tapasztalat egyvelege.
Sabato írásaiban a város, Buenos Aires is központi szerepet játszik. A város nem csupán egy helyszín, hanem egy szimbólum, amely magában hordozza az argentin identitás minden ellentmondását és komplexitását. Buenos Aires egyszerre európai és latin-amerikai, modern és hagyományos, kozmopolita és provinciális.
Sabato műveiben az argentin identitás kérdése szorosan összefonódik az egzisztencializmus kérdéseivel. Az emberi lét értelmének keresése, a magány, a szorongás és a halál mind olyan témák, amelyek Sabato írásaiban visszatérően felbukkannak.
Sabato munkássága nagy hatással volt az argentin irodalomra és a társadalomra. Művei hozzájárultak ahhoz, hogy az argentinok mélyebben megértsék önmagukat és a saját történelmüket. Ő volt az, aki bátorította az argentinokat arra, hogy nézzenek szembe a múltjukkal, és hogy keressék a saját identitásukat egy olyan világban, amelyben a hagyományos értékek egyre inkább elveszítik a jelentőségüket.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
