Az önelfogadás nem egy luxus, hanem egy szükséglet. Gondolj bele, mennyi időt töltesz azzal, hogy kritizálod magad, hogy megfelelj mások elvárásainak, vagy hogy elérj egy tökéletes, de valójában elérhetetlen ideált. Ez az önmarcangolás elveszi az energiádat, gátolja a fejlődésedet, és megakadályozza, hogy boldog és kiegyensúlyozott legyél.
A feltétel nélküli önelfogadás azt jelenti, hogy elfogadod magad olyannak, amilyen vagy, minden hibáddal és tökéletlenségeddel együtt. Ez nem azt jelenti, hogy nem törekedhetsz a fejlődésre, hanem azt, hogy nem bünteted magad a hibáidért, hanem tanulsz belőlük. Ez azt jelenti, hogy szereted magad akkor is, amikor nem vagy a legjobb formádban.
Az önelfogadás az a szilárd alap, amelyre az egészséges önbizalom és az önbecsülés épül.
Miért olyan nehéz elfogadni magunkat? A válasz összetett. Gyakran a gyerekkorunkban szerzett tapasztalatok, a társadalmi elvárások, és a médiában látott irreális képek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy negatív képet alakítsunk ki magunkról. Megtanuljuk, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha megfelelünk bizonyos kritériumoknak.
De ez nem igaz! Az értéked nem függ a külső körülményektől. Már most is értékes vagy, egyszerűen azért, mert létezel. Az önelfogadás nem egy cél, amit el kell érni, hanem egy folyamat, egy utazás, amely során megtanulod szeretni és tisztelni önmagad.
Az önelfogadás nem azt jelenti, hogy nem akarsz változni. Hanem azt, hogy elfogadod a jelenlegi valóságodat, és ebből a bázisból indulsz el a fejlődés útján. Ha szereted és elfogadod magad, sokkal könnyebb lesz változtatni azokon a dolgokon, amik nem tetszenek, mert nem a gyűlölet, hanem a szeretet motivál.
Az önelfogadás definíciója és jelentősége a mentális jóllét szempontjából
Az önelfogadás azt jelenti, hogy minden hibánkkal és tökéletlenségünkkel együtt elfogadjuk magunkat. Ez nem azt jelenti, hogy ne törekednénk a fejlődésre, hanem azt, hogy elismerjük és szeretjük önmagunkat jelenlegi állapotunkban.
A mentális jóllét szempontjából az önelfogadás alapvető fontosságú. Ha folyamatosan kritizáljuk és elégedetlenkedünk magunkkal, az aláássa az önbizalmunkat és növeli a szorongást.
Az önelfogadás az a képesség, hogy a saját magunkkal való kapcsolatunkat a kedvesség, az együttérzés és a megértés jellemzi.
Az önelfogadás nem egyenlő az önelégültséggel. Nem azt jelenti, hogy nem akarunk változni, vagy hogy nem látjuk a hibáinkat. Inkább azt jelenti, hogy elfogadjuk a valóságot, és abból indulunk ki, hogy szeretetteljesen és megértően bánunk önmagunkkal.
Az önelfogadás fejlesztése egy folyamat. Kezdhetjük azzal, hogy tudatosítjuk a negatív gondolatainkat és megpróbáljuk azokat pozitívabbá alakítani. Gyakorolhatjuk az önegyüttérzést, ami azt jelenti, hogy úgy bánunk magunkkal, mint egy jó baráttal, aki éppen nehéz helyzetben van.
Az önelfogadás erőt ad ahhoz, hogy szembenézzünk a kihívásokkal és hogy elérjük a céljainkat. Ha hiszünk magunkban, akkor nagyobb valószínűséggel fogunk sikeresek lenni.
A feltételes önértékelés csapdája: Hogyan rontja az életedet a megfelelési kényszer?
A feltételes önértékelés egy alattomos csapda. Azt jelenti, hogy az értékességünket külső tényezőkhöz kötjük, például ahhoz, hogy mit gondolnak rólunk mások, milyen sikereket érünk el, vagy éppen hogyan nézünk ki. Ez a fajta gondolkodásmód mélyen gyökerezhet a gyermekkorban, amikor a szüleink, tanáraink, vagy más fontos személyek feltételekhez kötötték a szeretetüket vagy elismerésüket.
Ennek következtében folyamatosan megfelelési kényszer alakul ki bennünk. Mindig próbálunk valaki másnak tetszeni, valamilyen elvárásnak megfelelni, ahelyett, hogy a saját igényeinkre és vágyainkra koncentrálnánk. Ez a folyamatos megfelelési kényszer pedig stresszhez, szorongáshoz és önbizalomhiányhoz vezethet.
A valódi önelfogadás azt jelenti, hogy feltétel nélkül elfogadjuk magunkat, minden hibánkkal és tökéletlenségünkkel együtt.
A feltételes önértékelés megakadályoz abban, hogy kockázatot vállaljunk és új dolgokat próbáljunk ki. Félünk a kudarctól, mert a kudarcot az értékességünk elvesztésével azonosítjuk. Ez a félelem meggátolhat minket abban, hogy kibontakoztassuk a bennünk rejlő potenciált.
Néhány példa a feltételes önértékelés megnyilvánulásaira:
- Csak akkor érzem magam értékesnek, ha dicsérnek.
- Ha hibázom, akkor egy értéktelen ember vagyok.
- A külsőm alapján ítélem meg magam.
A feltételes önértékelés legyőzése egy hosszú és nehéz folyamat, de megéri a befektetett energiát. Az első lépés az, hogy felismerjük, hogy ez a probléma fennáll az életünkben. Ezután el kell kezdenünk megkérdőjelezni a negatív gondolatainkat és hiedelmeinket magunkról. Fontos, hogy fókuszáljunk az erősségeinkre és a pozitív tulajdonságainkra, és elfogadjuk a gyengeségeinket.
A belső kritikus hang elcsendesítése kulcsfontosságú. Próbáljunk meg kedvesebben és elfogadóbban beszélni magunkkal, ahogyan egy jó baráttal tennénk. Ne felejtsük el, hogy senki sem tökéletes, és mindenkinek vannak hibái. A lényeg, hogy tanuljunk a hibáinkból, és fejlődjünk.
A tökéletesség mítosza: Miért lehetetlen és káros a tökéletességre törekedni?
A tökéletességre törekvés egy illúzió, egy soha el nem érhető cél. Folyamatosan a tökéletes verziódat hajszolni kimerítő és végtelenül frusztráló. Ahelyett, hogy az erőfeszítéseidet a fejlődésre fordítanád, egy irreális mérce alapján ítéled meg magad, ami elkerülhetetlenül kudarcot eredményez.
A tökéletességre való törekvés gyakran a félelemből táplálkozik. Félsz a kritikától, a kudarctól, a visszautasítástól. Emiatt inkább elrejtőzöl a tökéletesség maszkja mögé, mert azt hiszed, így elkerülheted a fájdalmat. Pedig valójában éppen ellenkezőleg történik: a tökéletességre való törekvés táplálja a szorongást és az önbizalomhiányt.
A tökéletesség nem létezik. Az, amit tökéletesnek hiszel, valójában csak egy szubjektív vélemény, ami ráadásul folyamatosan változik.
Ahelyett, hogy a tökéletességre törekednél, fókuszálj az erényeidre, az erősségeidre, és arra, hogy hogyan tudsz fejlődni. Fogadd el a hibáidat, mert ezek is hozzád tartoznak, és ezekből tanulsz. A hibák nem a gyengeséged jelei, hanem a fejlődés lehetőségét rejtik magukban.
A tökéletességre törekvés nem csupán önmagadnak árt, hanem a kapcsolataidnak is. Ha magaddal szemben irreális elvárásaid vannak, valószínűleg másokkal szemben is. Ez pedig feszültséget és elégedetlenséget szülhet a kapcsolataidban. Ehelyett légy elfogadó és megértő önmagaddal és másokkal szemben is.
A tökéletességre való törekvés helyett törekedj a hitelességre, az önazonosságra. Engedd meg magadnak, hogy önmagad légy, minden hibáddal és tökéletlenségeddel együtt. Ez az igazi szabadság, és ez az, ami lehetővé teszi, hogy teljes életet élj.
A belső kritikus hang lecsendesítése: Technikák a negatív gondolatok kezelésére
A belső kritikus hangunk mindannyiunkban jelen van, és gyakran akadályoz abban, hogy elfogadjuk magunkat. Ez a hang folyamatosan hibákat keres, összehasonlít másokkal, és kétségeket ébreszt bennünk. Azonban léteznek technikák, amelyek segítségével lecsendesíthetjük ezt a hangot, és növelhetjük az önelfogadást.
Az első lépés a negatív gondolatok felismerése. Figyeljük meg, mikor és milyen helyzetekben aktiválódik a belső kritikus. Írjuk le ezeket a gondolatokat egy naplóba. Ez segít tudatosítani őket, és különválasztani a valóságtól.
A második lépés a gondolatok megkérdőjelezése. Tegyük fel magunknak a kérdést: Valóban igaz, amit gondolok? Van-e bizonyítékom rá? Gyakran kiderül, hogy a negatív gondolatok túlzásokon, feltételezéseken alapulnak, és nem a valóságot tükrözik.
A harmadik lépés a gondolatok átkeretezése. Próbáljuk meg a negatív gondolatokat pozitívabb, reálisabb formába önteni. Például, ahelyett, hogy azt gondolnánk: „Soha nem fogok sikerrel járni ebben”, gondoljunk arra: „Ez egy kihívás, de tanulhatok belőle és fejlődhetek.”
Néhány további technika a negatív gondolatok kezelésére:
- A tudatos jelenlét (mindfulness) gyakorlása: Segít a jelen pillanatra fókuszálni, és elengedni a negatív gondolatokat.
- Önbizalom-építő gyakorlatok: Írjunk listát az erősségeinkről, sikereinkről. Ez emlékeztet minket arra, hogy értékesek vagyunk.
- Pozitív megerősítések használata: Ismételgessünk magunknak pozitív állításokat, például: „Én értékes vagyok”, „Elfogadom magam úgy, ahogy vagyok”.
A belső kritikus hangunk nem a valóságot tükrözi, hanem a félelmeinket és a bizonytalanságainkat. Amikor ezt megértjük, könnyebb lesz lecsendesíteni, és elfogadni magunkat minden hibánkkal és tökéletlenségünkkel együtt.
Az önelfogadás nem azt jelenti, hogy tökéletesnek kell lennünk, hanem azt, hogy szeretjük és tiszteljük magunkat úgy, ahogy vagyunk, minden hibánkkal együtt.
Ne feledjük, hogy a negatív gondolatok kezelése időt és gyakorlást igényel. Legyünk türelmesek magunkkal, és ne adjuk fel, ha nem sikerül azonnal. A kitartás meghozza a gyümölcsét.
A múlt árnyai: Hogyan befolyásolják a gyermekkori élmények az önelfogadást?
A gyermekkori élmények mélyen beivódnak a személyiségünkbe, és hatással vannak arra, hogyan látjuk magunkat. A kritikus szülők, a bántalmazás, a hanyagolás vagy a túlzott elvárások mind-mind sebeket ejthetnek az önbecsülésünkön. Ezek a sebek pedig megnehezítik az önelfogadást felnőttkorban.
Amikor egy gyermek rendszeresen azt hallja, hogy „nem vagy elég jó”, vagy hogy „sosem csinálsz semmit jól”, ez a negatív üzenet beépül a belső monológjába. Elkezdi elhinni, hogy valóban hibás, értéktelen, és nem érdemli meg a szeretetet. Ez a torzult énkép pedig akadályozza az önelfogadást, hiszen nehéz elfogadni olyasvalakit, akit hibásnak látunk.
A biztonságos és szeretetteljes gyermekkori környezet ezzel szemben elősegíti az egészséges önértékelés kialakulását. Ha egy gyermek érzi, hogy feltétel nélkül szeretik, elfogadják és támogatják, akkor nagyobb valószínűséggel fogja magát értékesnek és kompetensnek tartani. Ez a pozitív énkép pedig megkönnyíti az önelfogadást, még akkor is, ha hibázik vagy kudarcot vall.
Az önelfogadás nem azt jelenti, hogy tökéletesnek kell lennünk, hanem azt, hogy elfogadjuk magunkat a hibáinkkal és gyengeségeinkkel együtt.
Azonban még ha valaki nem is részesült ideális gyermekkori élményekben, van remény az önelfogadásra. A terápia, az önismereti munka és a támogató kapcsolatok segíthetnek feltárni és feldolgozni a múltbéli traumákat, és átírni a negatív hiedelmeket. Fontos megérteni, hogy a múlt nem határozza meg a jövőt, és hogy mindannyian megérdemeljük, hogy szeressük és elfogadjuk önmagunkat.
Az önelfogadás útján fontos a türelem és a kedvesség önmagunkkal szemben. Nem lehet egyik napról a másikra meggyógyítani a gyermekkori sebeket, de a tudatos munka és az önmagunk iránti empátia elvezethet a teljesebb és boldogabb élethez.
A testkép elfogadása: Hogyan szeressük a testünket a társadalmi elvárások ellenére?
A testkép elfogadása egy hosszú, néha küzdelmes út, de a végeredmény – a teljes önelfogadás – megéri a fáradságot. A társadalmi elvárások, a média által közvetített idealizált képek folyamatosan bombáznak minket, és sokszor elhitetik velünk, hogy nem vagyunk elég jók. Pedig a valóság az, hogy minden test egyedi és gyönyörű a maga módján.
Hogyan tudjuk elérni, hogy szeressük a testünket a társadalmi nyomás ellenére? Először is, tudatosítsuk magunkban a negatív gondolatokat, amiket a testünkkel kapcsolatban érzünk. Kérdezzük meg magunktól, honnan erednek ezek a gondolatok, és vajon valósak-e? Gyakran kiderül, hogy a válasz nem.
Másodszor, fókuszáljunk a testünk funkcióira, arra, hogy mire képes. Ahelyett, hogy a ráncainkkal vagy a súlyunkkal foglalkoznánk, legyünk hálásak azért, hogy a testünk lehetővé teszi számunkra, hogy sétáljunk, táncoljunk, öleljünk, érezzünk. Emlékezzünk, a testünk egy eszköz, nem egy dísztárgy.
A testünk a mi otthonunk, gondoskodjunk róla szeretettel!
Harmadszor, keressünk pozitív megerősítéseket. Vegyük körül magunkat olyan emberekkel, akik támogatnak minket és elfogadnak úgy, ahogy vagyunk. Kövessünk olyan közösségi média oldalakat, amik a testpozitivitást hirdetik, és kerüljük azokat, amik negatív érzéseket váltanak ki belőlünk.
Néhány gyakorlati tipp:
- Viseljünk kényelmes ruhákat, amikben jól érezzük magunkat.
- Törődjünk a testünkkel: táplálkozzunk egészségesen, mozogjunk rendszeresen, aludjunk eleget.
- Ne hasonlítsuk magunkat másokhoz. Mindenki más, és mindenkinek más az útja.
- Ünnepeljük a testünket! Adjunk magunknak időt a pihenésre, a kényeztetésre.
A testkép elfogadása nem azt jelenti, hogy elégedettek vagyunk mindennel, ami a testünkkel kapcsolatos. Hanem azt, hogy elfogadjuk és szeretjük magunkat a hibáinkkal és tökéletlenségeinkkel együtt. Ez egy folyamatos munka, de a jutalma az önbizalom és a boldogság.
Az önmagunkkal való együttérzés gyakorlása: A kedvesség és megértés ereje
Az önmagunkkal való együttérzés gyakorlása azt jelenti, hogy kedvességgel és megértéssel fordulunk magunk felé, különösen nehéz időkben. Ez nem önzés, hanem a mentális és érzelmi jóllétünk elengedhetetlen része. Amikor hibázunk, kudarcot vallunk, vagy egyszerűen csak nehéz napunk van, hajlamosak vagyunk szigorúan bírálni magunkat. Az önmagunkkal való együttérzés ezzel szemben elfogadja, hogy a tökéletlenség az emberi lét velejárója.
Ehelyett, hogy ostoroznánk magunkat, próbáljuk meg úgy kezelni magunkat, ahogy egy barátunkat tennénk hasonló helyzetben. Mit mondanánk neki? Valószínűleg valami olyasmit, hogy „Ez szívás, de meg fogod oldani” vagy „Mindenki hibázik, ne aggódj emiatt”.
Az önmagunkkal való együttérzés nem azt jelenti, hogy mentegetjük a hibáinkat, hanem azt, hogy elfogadjuk azokat a tanulságokat, amiket hordoznak, és továbblépünk.
Néhány gyakorlati tipp az önmagunkkal való együttérzés fejlesztéséhez:
- Figyeljünk a belső párbeszédünkre: Amikor negatív gondolatokat észlelünk, próbáljuk meg azokat kedvesebbekre cserélni.
- Gyakoroljuk a mindfulness-t: A jelen pillanatra való összpontosítás segíthet elfogadni az érzéseinket ítélkezés nélkül.
- Emlékezzünk, hogy nem vagyunk egyedül: A szenvedés az emberi tapasztalat része. Mindenki küzd valamilyen problémával.
Az önmagunkkal való együttérzés nem varázsütésre történik. Ez egy folyamat, ami időt és gyakorlást igényel. Legyünk türelmesek magunkkal, és ne adjuk fel, ha néha nehéznek tűnik. A befektetett energia meghozza gyümölcsét, és segít abban, hogy teljesebb és boldogabb életet éljünk.
A hibáinkból tanulás művészete: Hogyan fordíthatjuk a kudarcokat előnyünkre?
A hibáinkkal való szembenézés nem mindig könnyű, de elengedhetetlen ahhoz, hogy elfogadjuk magunkat minden fenntartás nélkül. A kudarcaink ugyanis nem a gyengeség jelei, hanem a fejlődésünk mérföldkövei. Ha képesek vagyunk tanulni belőlük, akkor ahelyett, hogy visszahúznának minket, előre lendítenek.
Először is, azonosítsuk be, hogy mi vezetett a kudarchoz. Voltak-e külső tényezők, amikre nem volt ráhatásunk? Vagy voltak-e olyan belső tényezők, mint például a rossz tervezés, a túlzott önbizalom, vagy a túlzott stressz? A pontos okok feltárása kulcsfontosságú a jövőbeli hibák elkerülése érdekében.
Másodszor, ne ostorozzuk magunkat! Ahelyett, hogy a hibára koncentrálnánk, fókuszáljunk a tanulságokra. Mit csinálnánk másképp legközelebb? Milyen új készségeket kell elsajátítanunk? A kudarcból való tanulás egy folyamat, ami időt és türelmet igényel.
Harmadszor, osszuk meg a tapasztalatainkat másokkal. Beszéljünk a hibáinkról a barátainkkal, a családunkkal, vagy akár a kollégáinkkal. A támogató közösség segíthet abban, hogy perspektívába helyezzük a kudarcainkat, és új ötleteket kapjunk a megoldáshoz.
A kudarc nem a vég, hanem egy új kezdet. Egy lehetőség arra, hogy erősebben és bölcsebben térjünk vissza.
Végül, ne felejtsük el, hogy a hibák az élet természetes részei. Mindenki követ el hibákat, és ez teljesen rendben van. A lényeg az, hogy tanuljunk belőlük, és ne engedjük, hogy visszatartsanak minket a céljaink elérésében. Az önelfogadás szerves része a hibáink elfogadása is. Ezt szem előtt tartva, a kudarcaink a személyes fejlődésünk katalizátorai lehetnek.
A határok meghúzása: Hogyan védhetjük meg magunkat a negatív hatásoktól?
Ahhoz, hogy teljesen elfogadjuk magunkat, elengedhetetlen, hogy megvédjük a belső béke szentélyét a negatív hatásoktól. Ez nem önzés, hanem a mentális egészségünk és önbecsülésünk megőrzésének kulcsa. A határok meghúzása azt jelenti, hogy tudatosan eldöntjük, mit engedünk be az életünkbe és mit utasítunk el.
A határok lehetnek fizikaiak, érzelmiek, mentálisak és szellemieek. Például, ha valaki rendszeresen kritizál minket, és ez rombolóan hat az önértékelésünkre, jogunk van korlátozni vele a kapcsolatot, vagy legalábbis meghatározni, milyen témákról nem szeretnénk beszélgetni. Ugyanez igaz a munkahelyi stresszre is: ha túlhajszoljuk magunkat, és ez a magánéletünkre is rányomja a bélyegét, ideje határt szabni a munkaidőnek.
Hogyan tehetjük ezt meg a gyakorlatban?
- Ismerjük fel a szükségleteinket: Mitől érezzük magunkat rosszul? Mi az, ami kimerít?
- Kommunikáljunk egyértelműen: Mondjuk ki, hogy mit szeretnénk és mit nem.
- Legyünk következetesek: Ha egyszer meghúztunk egy határt, tartsuk is magunkat hozzá.
- Ne érezzünk bűntudatot: A határok meghúzása nem azt jelenti, hogy rossz emberek vagyunk.
Az önszeretet egyik legfontosabb jele, ha képesek vagyunk megvédeni magunkat a negatív hatásoktól.
A határok meghúzása nem mindig könnyű, különösen, ha valakihez közel állunk. Gyakran félünk attól, hogy megbántjuk a másikat, vagy hogy elutasítanak minket. Azonban emlékezzünk arra, hogy ha mi magunk nem vigyázunk magunkra, senki más nem fogja megtenni helyettünk. A jó kapcsolatok alapja a kölcsönös tisztelet, ami magában foglalja a határok tiszteletben tartását is.
Ne feledjük, hogy az önelfogadás nem azt jelenti, hogy mindent el kell tűrnünk. Éppen ellenkezőleg: azt jelenti, hogy értékeljük magunkat annyira, hogy megvédjük a mentális és érzelmi jóllétünket.
A hála gyakorlása: Hogyan fókuszálhatunk a jó dolgokra az életünkben?
A hála gyakorlása elengedhetetlen ahhoz, hogy elfogadjuk magunkat minden fenntartás nélkül. Amikor a jó dolgokra fókuszálunk, kevésbé hajlamosak vagyunk a hibáinkon rágódni és a negatív tulajdonságainkat hangsúlyozni. A hála segít meglátni az értéket önmagunkban és az életünkben, ami növeli az önbizalmunkat és az önelfogadásunkat.
Hogyan kezdhetjük el a hála gyakorlását? Számos módszer létezik, és mindenkinek a számára legmegfelelőbb módszert kell megtalálnia.
- Hálanapló vezetése: Minden nap írjunk le 3-5 dolgot, amiért hálásak vagyunk. Lehet ez valami apróság, mint egy finom kávé, vagy valami nagyobb dolog, mint egy sikeres projekt a munkahelyen.
- Hálás gondolatok: Próbáljunk meg naponta többször is tudatosan hálás gondolatokat generálni. Például, amikor sétálunk, figyeljünk a természet szépségére, és legyünk hálásak azért, hogy láthatjuk.
- Hálánk kifejezése: Mondjuk el másoknak, hogy hálásak vagyunk nekik. Egy egyszerű „köszönöm” sokat jelenthet, és nemcsak a másik félnek, hanem nekünk is jó érzés lesz.
- Meditáció: A hála meditáció során a pozitív érzésekre és az életünkben jelenlévő jó dolgokra koncentrálunk. Ez segíthet abban, hogy jobban értékeljük az életünket.
A hála gyakorlása nemcsak abban segít, hogy jobban érezzük magunkat, hanem a kapcsolatainkat is javíthatja. Amikor hálásak vagyunk másoknak, ők is jobban érzik magukat a társaságunkban, és valószínűbb, hogy viszonozzák a kedvességünket.
A hála nemcsak a boldogság forrása, hanem az önelfogadás kulcsa is.
Fontos, hogy ne csak a nagy dolgokért legyünk hálásak, hanem az apróságokért is. Sokszor a legjelentéktelenebbnek tűnő dolgok teszik igazán boldoggá az életünket. A napsütés, egy mosoly, egy kedves szó – mind-mind okot adhat a hálára.
A hálanapló vezetésénél például a következő kérdések segíthetnek:
- Mi az, ami ma mosolyt csalt az arcomra?
- Ki az, aki ma segített nekem?
- Milyen kihívást sikerült ma leküzdenem?
- Mi az, amiben ma örömömet leltem?
- Mi az, amiért ma hálás lehetek a testemnek?
A rendszeres hála gyakorlása idővel szokássá válik, és egyre könnyebben vesszük észre a jó dolgokat az életünkben. Ezáltal pozitívabban látjuk a világot, és jobban elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. A hála egy erőteljes eszköz az önelfogadás és a boldogság eléréséhez. Ne felejtsük el, hogy a hála nem egy egyszeri cselekedet, hanem egy folyamat, amely folyamatos gyakorlást igényel.
A hála átalakítja a nézőpontunkat, segít meglátni a lehetőségeket a nehézségekben is. Ez a pozitív szemléletmód elengedhetetlen ahhoz, hogy elfogadjuk magunkat minden hibánkkal és tökéletlenségünkkel együtt. Amikor a hála vezérel minket, könnyebben megbocsátunk magunknak és másoknak, ami elengedhetetlen a belső béke megteremtéséhez.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
