A tanulási motiváció kritikus jelentőségű a gyermekkorban, hiszen ez alapozza meg a későbbi sikereket az élet minden területén. Egy motivált gyermek nagyobb valószínűséggel válik nyitottá az új ismeretekre, kitartóbbá a nehézségekkel szemben, és jobban tudja élvezni a tanulási folyamatot. A motiváció hiánya viszont frusztrációhoz, önbizalomhiányhoz és a tanulás iránti ellenérzéshez vezethet.
A motiváció nem egy veleszületett tulajdonság, hanem egy olyan képesség, amelyet fejleszteni és táplálni kell. A szülők és pedagógusok kulcsszerepet játszanak ebben a folyamatban. Az ő feladatuk, hogy olyan környezetet teremtsenek, amely ösztönzi a kíváncsiságot, a felfedezést és a tanulás iránti vágyat.
A gyermekek motivációja nagymértékben függ attól, hogy hogyan élik meg a tanulást. Ha a tanulás kényszerű, unalmas feladatként jelenik meg, akkor nehéz motiváltnak maradni. Ezzel szemben, ha a tanulás izgalmas, kihívást jelentő és releváns a gyermek életére nézve, akkor a motiváció szinte magától értetődő.
A tanulási motiváció nem csupán a jegyekről szól, hanem a tudás iránti vágyról és a személyes fejlődés iránti elkötelezettségről.
A motiváció fenntartása érdekében fontos, hogy a gyermekek sikereket éljenek át, és érezzék, hogy a kemény munkájuk meghozza a gyümölcsét. A dicséret és az elismerés elengedhetetlen, de fontos, hogy ne csak az eredményt, hanem az erőfeszítést is értékeljük. Emellett a hibákból való tanulás lehetőségét is meg kell teremteni, hiszen a hibákból való tanulás a fejlődés elengedhetetlen része.
1. Tipp: A sikerélmény megteremtése és megerősítése
A tanulás iránti motiváció felkeltése gyakran ott kezdődik, hogy a gyermek megtapasztalja a siker ízét. Ha egy gyerek úgy érzi, képes valamire, sokkal nagyobb valószínűséggel fogja folytatni az erőfeszítéseket, és új kihívások elé nézni. A sikerélmény nem csupán egy pillanatnyi öröm, hanem egy visszacsatolási hurok, ami megerősíti a gyermek önbizalmát és hitét saját képességeiben.
Hogyan teremthetünk sikerélményt? Először is, fontos, hogy a feladatok megfelelő nehézségi szintűek legyenek. Túl könnyű feladat unalmassá válik, míg a túl nehéz feladat frusztrációt okoz. A cél az, hogy a gyermek kihívást érezzen, de ne érezze magát tehetetlennek.
Másodszor, bontsuk a nagyobb feladatokat kisebb, kezelhető részekre. Ezáltal a gyermek könnyebben átláthatja a feladatot, és minden egyes részfeladat sikeres teljesítése újabb lendületet adhat a folytatáshoz. Például, ha egy gyereket egy hosszú könyv elolvasására kell ösztönözni, tűzzünk ki kisebb célokat, mint napi 10-15 oldal elolvasása.
Harmadszor, ünnepeljük a sikereket, még a kisebbeket is! A dicséret és elismerés megerősíti a gyermekben, hogy jó úton halad, és motiválja a további fejlődésre. A dicséret legyen konkrét és személyre szabott. Ne csak annyit mondjunk, hogy „Jó volt!”, hanem inkább fogalmazzunk úgy, hogy „Nagyon tetszett, ahogy megoldottad ezt a feladatot, mert…”.
A sikerélmény nem csupán a végeredményről szól, hanem az odavezető útról is.
Negyedszer, fókuszáljunk az erőfeszítésre és a fejlődésre, ne csak az eredményre. Ha a gyermek keményen dolgozott valamin, akkor is dicsérjük meg, ha az eredmény nem tökéletes. Ezzel azt üzenjük, hogy a kitartás és a munka értékesebb, mint a hibátlan teljesítmény. Tanítsuk meg a gyermeket, hogy a hibákból tanulni lehet, és a kudarc nem a világ vége.
Ötödször, biztosítsunk támogató környezetet. A gyermeknek éreznie kell, hogy számíthat a segítségünkre, ha elakad. Ne oldjuk meg helyette a feladatokat, de legyünk ott, hogy útbaigazítást adjunk, vagy segítsünk a problémák megoldásában.
A sikerélmény megteremtése és megerősítése tehát egy folyamatos odafigyelést és támogatást igénylő feladat. Azonban a befektetett energia bőségesen megtérül, hiszen a motivált gyermek sokkal nagyobb örömmel és lelkesedéssel fog tanulni, ami hosszú távon meghozza a gyümölcsét.
2. Tipp: A tanulás összekapcsolása a gyermek érdeklődési körével
A tanulás motiválóvá tétele sokkal könnyebb, ha összekapcsoljuk a gyermek érdeklődési körével. Ahelyett, hogy a tanulást egy különálló, kötelező dologként kezelnénk, próbáljuk meg beépíteni a mindennapi életükbe, és olyan formában tálalni, ami felkelti a figyelmüket.
Például, ha a gyermek rajong a dinoszauruszokért, ne csak a tankönyvből tanuljon róluk. Keressünk dinoszauruszos könyveket a könyvtárban, nézzünk dokumentumfilmeket, vagy látogassunk el egy természettudományi múzeumba, ahol dinoszaurusz-kiállítás van. A matekot is bevonhatjuk: számoljuk meg a dinoszaurusz-csontokat, mérjük le a csontvázak méretét, vagy hasonlítsuk össze a különböző dinoszauruszfajok nagyságát.
Ha a gyermek szereti a focit, a tanulás is összekapcsolható vele. Számoljuk ki a csapat pontszámát, elemezzük a játékosok statisztikáit, vagy olvassunk el egy életrajzot egy híres focistáról. A földrajzot is bevonhatjuk azáltal, hogy megismerjük a különböző focicsapatok származási országait és városait.
A lényeg, hogy a tanulás ne egy kényszer legyen, hanem egy felfedezés, ami szórakoztató és érdekes. Ha a gyermek látja, hogy a tanulás kapcsolódik ahhoz, amit szeret, sokkal nagyobb valószínűséggel lesz motivált a tanulásra.
Íme néhány további példa:
- Ha a gyermek szereti a főzést, tanuljunk recepteket, mérjük ki a hozzávalókat, és ismerjük meg a különböző ételek eredetét.
- Ha a gyermek szereti a zenét, tanuljunk egy hangszeren játszani, énekeljünk együtt, vagy ismerjük meg a zeneszerzők életét.
- Ha a gyermek szereti a videojátékokat, elemezzük a játékok történetét, tervezzünk saját játékot, vagy tanuljunk meg programozni.
A legfontosabb, hogy figyeljük meg a gyermekünk érdeklődési körét, és próbáljuk meg a tanulást ezekhez kapcsolni.
Ahelyett, hogy azt mondanánk: „Tanuld meg ezt a leckét!”, mondjuk inkább: „Nézzük meg, hogyan kapcsolódik ez a dinoszauruszokhoz!”. Ez a megközelítés sokkal hatékonyabb lehet a gyermek motiválásában.
Ne feledjük, hogy minden gyermek más, és más dolgok érdeklik. A kulcs az, hogy megtaláljuk azt, ami az ő számára igazán izgalmas, és a tanulást ehhez igazítsuk.
A tanulásba való bevonásukhoz kérdezzük meg a véleményüket! Milyen témák érdeklik őket? Hogyan szeretnének tanulni? Milyen projekteket szeretnének megvalósítani? Ha a gyermek részt vehet a tanulási folyamat megtervezésében, sokkal motiváltabb lesz a tanulásra.
A tanulás összekapcsolása a gyermek érdeklődési körével nem csak a motivációt növeli, hanem segít abban is, hogy a gyermek mélyebben megértse az anyagot. Amikor a tanulás kapcsolódik valamihez, ami fontos a számára, sokkal könnyebben tudja megjegyezni és alkalmazni az új ismereteket.
Végül, de nem utolsó sorban, legyünk türelmesek. Nem mindig könnyű megtalálni a megfelelő kapcsolatot a tanulás és a gyermek érdeklődési köre között. De ha kitartóak vagyunk, és folyamatosan keressük a lehetőségeket, biztosan sikerülni fog.
3. Tipp: A tanulás játékossá tétele: gamifikáció és kreatív módszerek
A tanulás játékossá tétele kulcsfontosságú a gyermekek motiválásában. A gamifikáció, azaz a játékmechanizmusok tanulási környezetbe való beépítése, egy nagyszerű módszer arra, hogy a tanulást szórakoztatóvá és ösztönzővé tegyük. Gondoljunk csak arra, hogy a videojátékokban hogyan motiválnak minket a szintek, a jutalmak és a kihívások!
Hogyan alkalmazhatjuk ezt a tanulásban?
- Pontrendszer: Vezessünk be pontrendszert a feladatok elvégzéséért. A pontokat később „jutalmakra” válthatják, mint például egy extra mesenézés, egy közös játék, vagy egy kis apróság.
- Kitűzők és rangok: Készítsünk kitűzőket különböző teljesítményekért (pl. „Szorgalmas Olvasó”, „Matematika Mester”). A rangok is motiválóak lehetnek, például „Tanuló”, „Gyakornok”, „Mester”.
- Versenyek: Szervezzünk barátságos versenyeket, akár az osztályban, akár otthon a testvérek között. A lényeg, hogy a verseny a fejlődést ösztönözze, ne a győzelmet hajszolja.
A gamifikáció mellett ne feledkezzünk meg a kreatív módszerekről sem. Unalmas a tankönyvből olvasni? Próbáljunk ki más megközelítéseket!
- Szerepjáték: A történelem óra megelevenedik, ha a gyerekek eljátsszák a történelmi személyeket.
- Kézműveskedés: A geometriai formákat könnyebb megérteni, ha papírból kivágjuk és összeragasztjuk őket.
- Zene és ének: Tanuljunk meg egy idegen nyelvi szótárt egy dallamra, vagy írjunk dalt a fotoszintézisről!
A lényeg, hogy a tanulás ne csak egy kötelező feladat legyen, hanem egy izgalmas kaland. Engedjük szabadjára a fantáziánkat, és találjunk olyan módszereket, amelyek a gyermekünk érdeklődését felkeltik és a tanulást élvezetessé teszik.
A játékos tanulás nem csak szórakoztató, hanem hatékony is, hiszen a gyermekek jobban megjegyzik az információkat, ha azokhoz pozitív élmények kapcsolódnak.
Ne féljünk kísérletezni és új dolgokat kipróbálni. Ami az egyik gyermeknél beválik, az nem biztos, hogy a másiknál is működni fog. A legfontosabb, hogy figyeljünk a gyermekünk reakcióira és a módszereket az ő igényeihez igazítsuk.
A játékosítás és a kreatív módszerek alkalmazásával nem csak a tanulást tesszük élvezetessé, hanem a gyermekek önbizalmát és kreativitását is fejlesztjük.
4. Tipp: Reális célok kitűzése és a fejlődés nyomon követése
A motiváció fenntartásának egyik kulcsa a reális célok kitűzése. Gyakran előfordul, hogy a gyerekek elveszítik a lelkesedésüket, ha a cél túl távolinak vagy elérhetetlennek tűnik. Ezért fontos, hogy a célokat a gyermek képességeihez és érdeklődési köréhez igazítsuk.
Kezdjük kisebb, konkrét lépésekkel. Például, ha a gyermeknek nehézségei vannak a matekkal, ne azt tűzzük ki célul, hogy „jó legyél matekból”, hanem inkább azt, hogy „tanuld meg a szorzótáblát ezen a héten”. Ez a megközelítés sokkal kezelhetőbbé teszi a feladatot, és növeli a sikerélmény esélyét.
A fejlődés nyomon követése szintén kritikus fontosságú. Vezessünk egy egyszerű táblázatot, vagy használjunk egy online alkalmazást, ahol a gyermek láthatja, hogyan halad előre. A vizuális megjelenítés segít abban, hogy a gyermek érezze a saját erőfeszítéseinek eredményét.
A sikerélmény a legjobb motivátor.
Ünnepeljük meg a kis sikereket is! Nem kell nagy dolgokra gondolni, egy dicséret, egy matrica, vagy egy közös fagyizás is elegendő lehet. A lényeg, hogy a gyermek érezze, hogy az erőfeszítéseit értékelik.
Ne felejtsük el, hogy a visszajelzés is fontos. Ahelyett, hogy egyszerűen azt mondanánk, hogy „jó”, próbáljunk meg konkrétabbak lenni: „Látom, hogy sokat gyakoroltál a szorzótáblával, és ez nagyszerűen látszik az eredményeiden!”. Ez a fajta visszajelzés segít a gyermeknek megérteni, hogy mit csinál jól, és motiválja a további fejlődésre.
Az önértékelés szempontjából is fontos a reális célok kitűzése. Ha a gyermek folyamatosan kudarcot vall, az alááshatja az önbizalmát, és elveheti a kedvét a tanulástól. Ezzel szemben, ha a célok elérhetőek, és a gyermek folyamatosan fejlődik, az megerősíti az önbizalmát, és motiválja a további tanulásra.
Kínáljunk fel választási lehetőségeket. Ha a gyermek maga választhatja ki, hogy melyik feladattal kezdi, vagy milyen módszert használ a tanuláshoz, az növeli a motivációját és az elkötelezettségét.
5. Tipp: A pozitív visszajelzés és a dicséret ereje
A pozitív visszajelzés és a dicséret ereje felbecsülhetetlen a gyerekek tanulásra való motiválásában. Gyakran alábecsüljük, milyen hatással van egy kedves szó, egy elismerő bólintás vagy egy őszinte dicséret a gyermek önbizalmára és tanulási kedvére.
A helyes visszajelzés nem csupán annyi, hogy „jó volt”. Legyen konkrét! Említsd meg, mi tetszett különösen. Például: „Nagyon tetszik, ahogy megoldottad ezt a feladatot, látszik, hogy figyeltél az órán és alkalmaztad a tanultakat.” Ezzel a gyermek pontosan tudja, mit csinált jól, és meg tudja ismételni a sikert.
A dicséret ne legyen túlzó és ne vonatkozzon a veleszületett képességekre. Inkább a befektetett erőfeszítést és a fejlődést dicsérjük. Például ne azt mondjuk, hogy „Milyen okos vagy!”, hanem azt, hogy „Látom, milyen sokat dolgoztál ezen a feladaton, és milyen sokat fejlődtél!”
A dicséret és a pozitív visszajelzés hatására a gyermek önbizalma nő, ami elengedhetetlen a kihívások leküzdéséhez és a tanulási nehézségekkel való megküzdéshez.
Ne feledkezzünk meg a nem verbális kommunikációról sem. Egy mosoly, egy vállveregetés, egy elismerő pillantás is sokat jelenthet. Ezek a gesztusok azt üzenik, hogy látjuk és értékeljük a gyermek erőfeszítéseit.
A konstruktív kritika is fontos része a visszajelzésnek, de mindig a pozitívumokra építkezzünk. Kezdjük a dicsérettel, majd fogalmazzuk meg, miben lehetne fejlődni, és ajánljunk fel segítséget a fejlődéshez.
6. Tipp: A tanulási környezet optimalizálása
A tanulási környezet optimalizálása kulcsfontosságú a gyermekek motivációjának fenntartásához. Egy kellemes, rendezett és inspiráló tér segíthet abban, hogy a tanulás ne teher, hanem élmény legyen. Gondoljunk bele: mi magunk is szívesebben dolgozunk egy olyan helyen, ahol jól érezzük magunkat.
A rendezett környezet rendezett gondolatokat szül.
Először is, szabadítsuk meg a tanulóteret a zavaró tényezőktől. Kapcsoljuk ki a televíziót, minimalizáljuk a zajt, és gondoskodjunk arról, hogy a gyermeknek legyen egy csendes helye, ahol koncentrálni tud. Ez lehet a szobájában egy kijelölt sarok, vagy akár a konyhaasztal is, ha éppen ott a legnyugodtabb.
Másodszor, gondoskodjunk a megfelelő világításról és szellőzésről. A természetes fény a legjobb, de ha ez nem megoldható, használjunk erős, de nem vakító lámpákat. A friss levegő is elengedhetetlen a koncentrációhoz, ezért rendszeresen szellőztessünk.
Harmadszor, tegyük a tanulóteret inspirálóvá. Ez lehet egy faliújság, ahová a gyermek felrakhatja a munkáit, rajzait, vagy motivációs idézeteket. Használjunk színes ceruzákat, tollakat, és más kreatív eszközöket, hogy a tanulás ne csak a könyvekről szóljon.
Végül, de nem utolsósorban, vonjuk be a gyermeket a tanulótér kialakításába. Kérdezzük meg, hogy mit szeretne látni a falakon, milyen színeket szeretne használni, és milyen rendszerezőket tartana praktikusnak. Ha a gyermeknek is része van a tér kialakításában, nagyobb valószínűséggel fogja azt a sajátjának érezni, és szívesebben fog ott tanulni.
7. Tipp: A szülői példamutatás és a tanulás iránti szenvedély átadása
A gyerekek a szüleiktől tanulnak a legtöbbet, nem csak a szavakon keresztül, hanem a tettek által is. Ezért a szülői példamutatás kulcsfontosságú a tanulás iránti motiváció felkeltésében. Ha a gyerekek azt látják, hogy a szüleik is szívesen tanulnak, olvasnak, képezik magukat, akkor nagyobb valószínűséggel ők is követik ezt a példát.
De mit is jelent ez a gyakorlatban? Nem feltétlenül kell tankönyveket bújnotok a gyerekek előtt. Elég, ha láthatják, hogy érdeklődéssel olvastok könyveket, újságokat, szakmai cikkeket. Beszéljetek velük arról, hogy miért szerettek olvasni, mit tanultatok belőle. Mutassátok meg, hogy a tanulás nem csak egy kötelező dolog, hanem szórakoztató és hasznos tevékenység is.
A gyerekek nem azt teszik, amit mondasz nekik, hanem azt, amit látsz tőled.
Ne feledjétek, hogy a gyerekek nagyon éles szemmel figyelnek. Látják, ha a szüleik csak „játszák” a tanulást, de valójában nem élvezik. Ezért fontos, hogy a tanulás iránti érdeklődés őszinte és hiteles legyen.
Íme néhány gyakorlati tipp a szülői példamutatásra:
- Olvassatok együtt a gyerekekkel! Válasszatok olyan könyveket, amelyek mindkettőtöknek tetszenek, és beszéljétek meg a történetet.
- Látogassatok múzeumokat, kiállításokat! Fedezzétek fel együtt a világot, és tanuljatok valami újat.
- Tanuljatok valami újat! Jelentkezzetek egy tanfolyamra, vagy tanuljatok egy új nyelvet. A gyerekek látni fogják, hogy a tanulás egy életen át tartó folyamat.
- Beszéljetek a munkátokról! Meséljétek el, hogy mit csináltok a munkahelyeteken, és hogy hogyan használjátok a tudásotokat a munkátok során.
A tanulás iránti szenvedély átadása nem egyik napról a másikra történik. Ez egy hosszú távú folyamat, amely türelmet és kitartást igényel. De a befektetett energia megtérül, hiszen a gyerekek megtanulják, hogy a tanulás nem csak egy kötelező feladat, hanem egy lehetőség a fejlődésre és az önmegvalósításra. Ne feledjétek, a legjobb motiváció a példamutatás!
8. Tipp: A gyermek önállóságának és felelősségének fejlesztése a tanulásban
A tanulási motiváció fenntartása érdekében elengedhetetlen, hogy a gyermek ne csak passzív befogadó legyen, hanem aktív résztvevője a saját tanulási folyamatának. A gyermek önállóságának és felelősségének fejlesztése kulcsfontosságú a hosszú távú sikerhez.
A cél, hogy a gyermek ne kényszerként, hanem lehetőségként tekintsen a tanulásra, ahol ő maga irányíthatja a saját fejlődését.
Ennek eléréséhez több módszer is rendelkezésre áll:
- Döntéshozatal bevonása: Hagyd, hogy a gyermek válasszon a feladatok közül, vagy döntse el, mikor és hogyan szeretne tanulni. Például, ha van egy olvasmánylistája, engedd, hogy ő válassza ki, melyik könyvet olvassa el először. Ez növeli az elkötelezettségét.
- Célkitűzés támogatása: Segíts neki reális és elérhető célokat kitűzni. A célok elérése sikerélményt nyújt, ami tovább motiválja. Fontos, hogy a célok személyre szabottak legyenek és a gyermek érdeklődéséhez igazodjanak.
- Felelősségvállalás ösztönzése: Bízd rá kisebb feladatokat, amelyekért ő felelős. Például, ha egy projektet kell készítenie, ő feleljen a kutatásért, míg te segíthetsz a prezentációban. Ezáltal megtanulja, hogy a munkájának következményei vannak, és ez motiválja a jó teljesítményre.
- Időgazdálkodás tanítása: Segíts neki megtanulni, hogyan ossza be az idejét a tanulásra és a szabadidőre. A hatékony időgazdálkodás csökkenti a stresszt és növeli a hatékonyságot.
- Önértékelésre nevelés: Bátorítsd a gyermeket, hogy értékelje saját teljesítményét. Tanítsd meg neki, hogyan ismerje fel az erősségeit és gyengeségeit, és hogyan használja ezeket az információkat a fejlődéshez.
Az önállóság fejlesztése nem azt jelenti, hogy magára hagyjuk a gyermeket. Ellenkezőleg, továbbra is szükség van a támogatásunkra és útmutatásunkra. A különbség az, hogy nem mi végezzük el helyette a feladatokat, hanem segítünk neki megtanulni, hogyan csinálja meg őket önállóan.
Például, ha nehézségei vannak egy feladattal, ne add meg azonnal a megoldást. Ehelyett kérdezz rá, hogy eddig mit próbált, és hogyan gondolkodik a problémáról. Segíts neki megtalálni a megoldást, de ne oldd meg helyette a feladatot.
A felelősségvállalás megtanítása nem büntetést jelent a hibákért. A hibák a tanulási folyamat részei. Fontos, hogy a gyermek érezze, hogy a hibáiból tanulhat, és hogy mi mellette állunk, még akkor is, ha nem sikerül valami.
A pozitív visszajelzés kulcsfontosságú. Dicsérd meg a gyermek erőfeszítéseit és a fejlődését, ne csak a végeredményt. Ezáltal motiválod a további munkára és a fejlődésre.
9. Tipp: A külső motiváció helyett a belső motiváció erősítése
A külső motiváció, mint például a jutalmak és büntetések, rövid távon hatékonyak lehetnek a gyerekek tanulásra ösztönzésében. Azonban a hosszú távú cél az, hogy a gyermeket belsőleg motiváljuk a tanulásra. A belső motiváció az, amikor a gyermek azért tanul, mert érdekli a téma, örömét leli a felfedezésben, és érezni akarja a kompetencia érzését.
A belső motiváció fejlesztése nem egyszerű feladat, de számos módszerrel támogathatjuk:
- Érdeklődés felkeltése: Kapcsoljuk a tananyagot a gyermek érdeklődési köréhez. Ha például szereti a dinoszauruszokat, olvassunk vele dinoszauruszokról szóló könyveket, vagy nézzünk dokumentumfilmeket.
- Választási lehetőségek biztosítása: Engedjük meg a gyermeknek, hogy bizonyos keretek között ő válassza meg, mit és hogyan tanul. Ez növeli az autonómiáját és a felelősségvállalását. Például, ha egy könyvet kell elolvasnia, hagyjuk, hogy ő válassza ki a könyvet a megadott listából.
- Kihívást jelentő, de elérhető célok kitűzése: A célok legyenek elég nehezek ahhoz, hogy a gyermek fejlődjön, de ne legyenek olyan nehezek, hogy elvegyék a kedvét. A sikerélmény kulcsfontosságú a belső motiváció fenntartásához.
- Pozitív visszajelzés: Dicsérjük a gyermek erőfeszítéseit és a fejlődését, ne csak az eredményeket. A hangsúly a folyamaton legyen, ne csak a végterméken.
- A tanulás örömének hangsúlyozása: Beszélgessünk a gyermekkel arról, hogy miért jó tanulni, és milyen előnyei vannak a tudásnak. Mutassuk meg, hogy a tanulás nem csak egy kötelezettség, hanem egy lehetőség a fejlődésre és a világ megismerésére.
A külső jutalmak, bár csábítóak lehetnek, alááshatják a belső motivációt. Ha a gyermek megszokja, hogy jutalmat kap a tanulásért, akkor kevésbé valószínű, hogy azért fog tanulni, mert érdekli a téma. A jutalmak helyett inkább a belső motivációt erősítő módszerekre koncentráljunk.
A belső motiváció az igazi hajtóerő a sikeres tanuláshoz.
Például, ahelyett, hogy azt mondjuk: „Ha jó jegyet kapsz, kapsz egy új játékot”, mondjuk inkább: „Milyen jó érzés, amikor sikerül megoldani egy nehéz feladatot, ugye?”. Ezzel a hangsúlyt a sikerélményre helyezzük, nem a külső jutalomra.
A szülői hozzáállás is kulcsfontosságú. Legyünk támogatóak és érdeklődőek a gyermek tanulási folyamata iránt. Kérdezzük meg, hogy mit tanult aznap az iskolában, és beszélgessünk vele a témáról. Mutassuk meg, hogy mi is értékeljük a tudást és a tanulást.
A belső motiváció erősítése egy hosszú távú befektetés a gyermek jövőjébe. Ha a gyermek megtanul örömet lelni a tanulásban, akkor nagyobb valószínűséggel lesz sikeres az élet minden területén.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
