Az elővigyázatosság elve egy olyan megközelítés a döntéshozatalban, amely akkor alkalmazandó, ha egy tevékenység vagy politika súlyos vagy visszafordíthatatlan károkat okozhat, még akkor is, ha a tudományos bizonyítékok nem teljesen meggyőzőek a károkozás tekintetében. Lényegében arról szól, hogy a bizonytalanság ellenére is cselekedjünk a potenciális károk elkerülése érdekében.
Nem egyszerűen a kockázatkerülésről van szó. Ehelyett arra ösztönöz, hogy mérlegeljük a lehetséges következményeket és – különösen ha azok súlyosak – olyan intézkedéseket hozzunk, amelyek csökkentik vagy elkerülik a kockázatot. Ez magában foglalhatja az adott tevékenység betiltását, a szigorúbb szabályozást, vagy a további kutatások finanszírozását a bizonytalanság csökkentése érdekében.
Az elővigyázatosság elve nem a tudomány helyettesítésére szolgál, hanem annak kiegészítésére, amikor a tudomány önmagában nem nyújt elegendő alapot a megalapozott döntéshozatalhoz.
Az elv alkalmazása komoly kihívásokkal jár. Nehéz meghatározni, hogy mikor áll fenn valódi veszély, és mikor van szó csupán alaptalan félelmekről. A túlzott elővigyázatosság gátolhatja az innovációt és a gazdasági fejlődést, míg az elégséges elővigyázatosság hiánya súlyos környezeti vagy egészségügyi problémákhoz vezethet. Ezért a megfelelő alkalmazás gondos mérlegelést és arányosságot igényel.
Az elővigyázatosság elvének gyökerei és definíciói
Az elővigyázatosság elve egy olyan etikai és politikai megközelítés, mely a döntéshozatal során előtérbe helyezi a lehetséges károk minimalizálását, különösen akkor, ha a tudományos bizonyosság hiányos vagy hiányzik. Gyökerei a németországi környezetpolitikában keresendők a 1970-es években (Vorsorgeprinzip), mely a megelőzésre és a jövőbeli generációk védelmére fókuszált.
Az elv lényege, hogy ha egy tevékenység vagy politika súlyos vagy visszafordíthatatlan károkat okozhat, akkor a bizonyosság hiánya nem szolgálhat ürügyként a károk elkerülését célzó intézkedések elhalasztására. Más szavakkal, a tudományos bizonytalanság nem akadályozhatja meg a megelőző lépéseket.
Az elővigyázatosság elve alapvetően a kockázatkezelés egy formája, mely a potenciális negatív következményekre koncentrál, még mielőtt azok bekövetkeznének.
Számos definíció létezik, melyek árnyalatokban eltérnek egymástól. Az egyik legelterjedtebb a Rio-i Nyilatkozat 15. elve, mely kimondja: „Ahol a súlyos vagy visszafordíthatatlan károk veszélye fennáll, a teljes tudományos bizonyosság hiánya nem szolgálhat ürügyként a környezetkárosodás megelőzését célzó költséghatékony intézkedések elhalasztására.”
Az elv alkalmazása során figyelembe kell venni a lehetséges előnyöket és költségeket is, beleértve a cselekvés és a nem cselekvés következményeit is. Fontos a proporcionalitás elve, azaz az intézkedéseknek arányban kell állniuk a kockázattal.
Az elővigyázatosság elve alkalmazható a környezetvédelem, az egészségügy és a technológiai fejlesztések területén is. Például az új vegyi anyagok engedélyezése, a génmódosított szervezetek (GMO-k) termesztése vagy az éghajlatváltozás elleni küzdelem során.
Az elővigyázatosság elve a környezetvédelemben
Az elővigyázatosság elve a környezetvédelemben egy olyan alapelv, amely szerint, ha egy tevékenység vagy politika potenciálisan súlyos vagy visszafordíthatatlan károkat okozhat a környezetnek vagy az emberi egészségnek, akkor nem szabad elhalasztani a megelőző intézkedéseket a teljes tudományos bizonyíték hiányában sem. Ez azt jelenti, hogy a bizonytalanság nem lehet ürügy a tétlenségre.
Az elv lényege a kockázatkezelés. Nem várjuk meg, amíg a károk bekövetkeznek és bizonyítottá válnak, hanem proaktívan cselekszünk a potenciális veszélyek elkerülése érdekében. Ez gyakran jár együtt a tudományos kutatások támogatásával, a monitoring rendszerek kiépítésével és a megelőző intézkedések bevezetésével.
Az elővigyázatosság elve nem a kockázatmentesség elve. Nem azt jelenti, hogy minden potenciális kockázatot el kell kerülni, hanem azt, hogy a kockázatokat körültekintően kell mérlegelni és kezelni.
Az elv alkalmazása során számos tényezőt kell figyelembe venni, beleértve a potenciális károk súlyosságát és valószínűségét, a megelőző intézkedések költségeit és hatékonyságát, valamint a társadalmi és gazdasági következményeket. Az elővigyázatosság elve a gyakorlatban azt jelenti, hogy a döntéshozók a legrosszabb eshetőségre készülnek fel, és olyan intézkedéseket hoznak, amelyek minimalizálják a potenciális károkat.
Például, ha egy új vegyi anyag használata potenciálisan káros hatással lehet a vízi élővilágra, akkor az elővigyázatosság elve alapján a hatóságok korlátozhatják vagy betilthatják a vegyi anyag használatát, még akkor is, ha a káros hatásokra vonatkozó tudományos bizonyítékok nem teljesek. Hasonlóképpen, a klímaváltozás elleni küzdelemben az elővigyázatosság elve ösztönzi a kibocsátás-csökkentési intézkedéseket, annak ellenére, hogy a klímaváltozás pontos hatásai még mindig bizonytalanok.
Az elővigyázatosság elve nem mindig egyszerűen alkalmazható. Kritikusai szerint túlzott mértékű alkalmazása gátolhatja az innovációt és a gazdasági fejlődést. Azonban a legtöbb környezetvédelmi szakember egyetért abban, hogy az elővigyázatosság elve nélkülözhetetlen a környezet és az emberi egészség védelmében.
Az elővigyázatosság elve az egészségügyben
Az elővigyázatosság elve az egészségügyben azt jelenti, hogy intézkedéseket kell tenni a potenciális károk megelőzésére, még akkor is, ha a tudományos bizonyítékok nem teljesek vagy nem meggyőzőek. Ez különösen fontos olyan esetekben, amikor egy beavatkozásnak vagy anyagnak a hosszú távú hatásai nem ismertek teljesen.
Az elv lényege, hogy a cselekvésképtelenség kockázata nagyobb lehet, mint a cselekvés kockázata, különösen ha súlyos vagy visszafordíthatatlan károk fenyegetnek. Például, egy új gyógyszer használatának engedélyezésekor, ha vannak aggályok a mellékhatásokkal kapcsolatban, akkor az elővigyázatosság elve alapján szigorúbb klinikai vizsgálatokra lehet szükség, vagy akár a forgalomba hozatal elutasítása is indokolt lehet.
Az elővigyázatosság elve nem a kockázatmentességre törekszik, hanem a kockázatok felelős kezelésére, különösen a bizonytalanság és a potenciálisan súlyos következmények esetén.
Az elv alkalmazása az egészségügyben folyamatos mérlegelést igényel. Figyelembe kell venni a potenciális előnyöket és kockázatokat, a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékokat, valamint a társadalmi és etikai szempontokat. A döntéshozóknak átláthatóan és felelősségteljesen kell eljárniuk, bevonva a szakértőket és a nyilvánosságot.
Példák az elővigyázatosság elvének alkalmazására:
- Gyógyszerek engedélyezése: Szigorúbb vizsgálatok a potenciális mellékhatások feltárására.
- Vegyi anyagok használata: Korlátozások a potenciálisan káros anyagok használatára, amíg a hatásaikat alaposan ki nem vizsgálták.
- Orvosi beavatkozások: Alapos tájékoztatás a betegeknek a beavatkozás kockázatairól és előnyeiről, hogy megalapozott döntést hozhassanak.
Az elővigyázatosság elve nem a tudomány tagadása, hanem a tudományos bizonytalanság kezelésének egyik módja. Elfogadja, hogy a tudomány nem mindig képes teljes és egyértelmű válaszokat adni, és hogy a cselekvésnek néha meg kell előznie a teljes bizonyítékot, ha a tét magas.
Az elővigyázatosság elve és a technológiai fejlődés
Az elővigyázatosság elve a technológiai fejlődés kontextusában azt jelenti, hogy ha egy új technológia vagy termék bevezetése potenciálisan súlyos vagy visszafordíthatatlan károkat okozhat a környezetben vagy az emberi egészségben, akkor intézkedéseket kell hozni a kockázatok minimalizálására, még akkor is, ha a károk tudományos bizonyítékai nem teljesen egyértelműek.
Ez az elv arra ösztönzi a döntéshozókat, hogy proaktívan járjanak el, és ne várják meg a teljes bizonyosságot a károk bekövetkezéséig. A hangsúly a megelőzésen van, és azon, hogy a technológiai fejlődés ne menjen a biztonság és a fenntarthatóság rovására.
Az elővigyázatosság elve szerint a tudományos bizonytalanság nem szolgálhat ürügyként a kockázatos tevékenységek folytatására.
Például, ha egy új vegyi anyagot vezetnek be a mezőgazdaságban, amelyről feltételezhető, hogy káros hatással van a beporzókra, akkor az elővigyázatosság elve alapján korlátozni kell a használatát, vagy alternatív megoldásokat kell keresni, még akkor is, ha a káros hatásokra vonatkozó kutatások még nem teljesen egyértelműek.
Az elv alkalmazása során figyelembe kell venni a lehetséges előnyöket és költségeket is. Nem célja a technológiai fejlődés megállítása, hanem a felelős és fenntartható fejlődés elősegítése. Az elővigyázatosság elve a kockázatkezelés és a döntéshozatal fontos eszköze a technológiai fejlődés területén.
Az elővigyázatosság elve a pénzügyi szektorban
A pénzügyi szektorban az elővigyázatosság elve azt jelenti, hogy a döntéseket a lehetséges kockázatok figyelembevételével kell meghozni, még akkor is, ha a kockázatok mértéke vagy bekövetkezésének valószínűsége nem teljesen ismert. Ez különösen fontos a pénzügyi intézmények esetében, mivel a kockázatos tevékenységek súlyos következményekkel járhatnak a teljes gazdaságra nézve.
Az elv alkalmazása magában foglalhatja szigorúbb tőkekövetelmények előírását a bankok számára, hogy képesek legyenek elviselni a váratlan veszteségeket. Emellett a kockázatkezelési folyamatok folyamatos felülvizsgálatát és javítását is jelenti, valamint a komplex pénzügyi termékek és ügyletek alapos elemzését, mielőtt azokat bevezetnék a piacra.
Az elővigyázatosság elve a pénzügyi szektorban nem a kockázatkerülésről szól, hanem arról, hogy a kockázatokat megfelelően felmérjük és kezeljük, hogy a pénzügyi rendszer stabilitását megőrizzük.
A gyakorlatban ez azt is jelentheti, hogy a szabályozó hatóságok proaktív módon lépnek fel a potenciális kockázatok azonosítása és kezelése érdekében, még akkor is, ha a bizonyítékok nem egyértelműek. Az elővigyázatosság elve tehát egyfajta biztonsági háló, amely segít megvédeni a pénzügyi rendszert a váratlan sokkoktól és válságoktól.
Fontos, hogy az intézmények erős belső kontrollmechanizmusokat hozzanak létre, beleértve a független kockázatkezelési funkciókat és a hatékony belső ellenőrzési rendszereket. Ez biztosítja, hogy a kockázatok azonosításra kerüljenek, megfelelően mérsékelve legyenek, és a döntéshozók rendelkezzenek a szükséges információkkal a megalapozott döntésekhez.
Az elővigyázatosság elve és a kockázatkezelés kapcsolata
Az elővigyázatosság elve akkor lép életbe, amikor tudományos bizonyíték hiányában kell döntést hozni egy potenciálisan káros tevékenységről. Gyakran összekeverik a hagyományos kockázatkezeléssel, pedig lényeges különbségek vannak.
A kockázatkezelés alapvetően a bizonyított kockázatok felmérésére és kezelésére összpontosít. Ehhez kvantitatív adatokra és valószínűségi számításokra van szükség. Például, egy gyógyszeripari vállalat a piacra dobás előtt alaposan felméri a termék mellékhatásainak kockázatát, és intézkedéseket hoz azok minimalizálására. Az elővigyázatosság elve ezzel szemben akkor alkalmazandó, ha a kockázat nem teljesen ismert, vagy a lehetséges károk mértéke rendkívül súlyos lehet.
Az elővigyázatosság elve nem a kockázat teljes elkerülésére törekszik, hanem a felelősségteljes döntéshozatalra bizonytalan helyzetekben.
A két megközelítés közötti különbség abban is megmutatkozik, hogy milyen intézkedéseket javasolnak. A kockázatkezelés általában a kockázat csökkentésére koncentrál, míg az elővigyázatosság elve preventív intézkedéseket sürget akkor is, ha a kockázat mértéke nem pontosan meghatározható. Ez azt jelentheti, hogy egy tevékenységet teljesen betiltanak, vagy szigorú feltételekhez kötik, amíg a tudományos ismeretek nem tisztázódnak.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az elővigyázatosság elve alapján hozott döntések gyakran politikai és társadalmi viták tárgyát képezik. Mivel a döntések a tudományos bizonyíték hiányában születnek, fontos szerepet kap a szakértői vélemény, a közvélemény és az etikai szempontok is. Például, a génmódosított szervezetek (GMO-k) engedélyezése során sok ország alkalmazza az elővigyázatosság elvét, mivel a hosszú távú hatásokkal kapcsolatban még mindig vannak bizonytalanságok.
Az elővigyázatosság elvének alkalmazása során fontos, hogy a döntéshozók transzparensek legyenek, és a döntéseiket folyamatosan felülvizsgálják, ahogy új tudományos eredmények válnak elérhetővé. Az is lényeges, hogy az intézkedések arányosak legyenek a potenciális károk mértékével, és ne okozzanak aránytalan gazdasági vagy társadalmi hátrányokat.
Az elővigyázatosság elvének kritikái: túlzott óvatosság vagy szükséges védelem?
Az elővigyázatosság elve, bár a környezetvédelemben és a közegészségügyben elterjedt, gyakran bírálatok kereszttüzébe kerül. A kritikusok szerint az elv túlzott óvatosságra ösztönözhet, ami gátolja az innovációt és a gazdasági fejlődést. Ha minden potenciális kockázatot el akarunk kerülni, akkor nem fogunk új technológiákat fejleszteni és alkalmazni, pedig azok éppen a problémák megoldásában segíthetnek.
Egy gyakori kritika, hogy az elv alkalmazása nehézséget okoz a kockázatok számszerűsítésében és összehasonlításában. Mivel gyakran csak valószínűsíthető hatásokról van szó, nehéz eldönteni, hogy egy beavatkozás költségei arányban állnak-e a potenciális előnyökkel. Például egy új gyógyszer esetében a potenciális mellékhatásokat mérlegelni kell a gyógyulás esélyével szemben.
Az elv túlzott alkalmazása olyan helyzetet teremthet, amelyben a „bizonyíték hiánya nem a hiány bizonyítéka”, vagyis a kockázat feltételezése elegendő a beavatkozáshoz, anélkül, hogy azt tényleges adatok indokolnák.
Másfelől viszont, az elővigyázatosság elvének támogatói hangsúlyozzák, hogy a megelőzés olcsóbb és hatékonyabb lehet, mint a károk helyreállítása. Ha egy potenciálisan súlyos következményekkel járó kockázat merül fel, akkor a cselekvés hiánya sokkal nagyobb károkat okozhat, mint a túlzott óvatosság. Gondoljunk például a klímaváltozásra: ha nem teszünk semmit a károsanyag-kibocsátás csökkentése érdekében, akkor a jövő generációk súlyos következményekkel nézhetnek szembe.
A vita lényege tehát abban rejlik, hogy hol húzzuk meg a határt a kockázatvállalás és a megelőzés között. Az elővigyázatosság elvének helyes alkalmazása egyensúlyt igényel a potenciális kockázatok és a lehetséges előnyök között, figyelembe véve a tudományos bizonyítékokat és a társadalmi értékeket.
Az elővigyázatosság elve és a tudományos bizonyítékok szerepe
Az elővigyázatosság elve egy olyan megközelítés, amely a döntéshozatal során hangsúlyozza a potenciális károk elkerülésének fontosságát, különösen akkor, ha a tudományos bizonyítékok nem teljesek vagy nem meggyőzőek. Lényegében azt mondja, hogy ha egy tevékenység vagy politika súlyos vagy visszafordíthatatlan károkat okozhat, akkor a teljes tudományos bizonyíték hiánya nem akadályozhatja meg a károk minimalizálására vagy elkerülésére irányuló intézkedéseket.
Az elv alkalmazása gyakran viták tárgyát képezi, mivel a tudományos bizonyítékok értelmezése és a kockázatok felmérése szubjektív lehet. A kritikusok gyakran azzal érvelnek, hogy az elővigyázatosság elve gátolja az innovációt és a gazdasági fejlődést, mivel túlzottan konzervatív intézkedésekhez vezethet a valós kockázatokhoz képest. Ezzel szemben a támogatók kiemelik, hogy a környezeti és egészségügyi károk gyakran visszafordíthatatlanok, és a megelőzés sokkal költséghatékonyabb lehet, mint a későbbi helyreállítás.
Az elővigyázatosság elve nem a tudomány elvetése, hanem a tudomány korlátainak elismerése és a lehetséges következmények figyelembe vétele a döntéshozatal során.
Az elv alkalmazása során fontos figyelembe venni a költség-haszon elemzést, a lehetséges alternatívákat és a döntés társadalmi, gazdasági és környezeti hatásait. A tudományos kutatások folyamatos figyelemmel kísérése elengedhetetlen a kockázatok pontosabb felméréséhez és a megfelelő intézkedések meghozatalához.
Például, ha egy új vegyi anyag használata felmerül, és a kezdeti vizsgálatok nem zárják ki a súlyos egészségkárosodás lehetőségét, az elővigyázatosság elve alapján a hatóságok korlátozhatják a használatát, amíg további, alaposabb vizsgálatok nem bizonyítják a biztonságosságát. Ez nem jelenti a tudomány figyelmen kívül hagyását, hanem a felelős kockázatkezelést a rendelkezésre álló legjobb információk alapján.
Az elővigyázatosság elvének alkalmazása a gyakorlatban: esettanulmányok
Az elővigyázatosság elve a gyakorlatban számtalan területen alkalmazásra kerül, különösen ott, ahol a tudományos bizonyítékok hiányosak vagy nem egyértelműek, de a potenciális károk jelentősek lehetnek. Nézzünk néhány esettanulmányt:
A génmódosított (GM) növények engedélyezése: Az Európai Unióban a GM növények engedélyezési eljárása során az elővigyázatosság elve kiemelt szerepet kap. Mielőtt egy GM növény forgalomba kerülhetne, szigorú kockázatértékelésnek kell alávetni, amely kiterjed az emberi egészségre, az állatokra és a környezetre gyakorolt potenciális hatásokra. Ha a kockázatértékelés során bizonytalanság merül fel, az engedélyezést elutasíthatják, még akkor is, ha a káros hatásokat közvetlenül nem bizonyították.
Az elővigyázatosság elve itt azt jelenti, hogy a bizonyítékok hiánya nem szolgálhat ürügyként a potenciálisan káros technológiák bevezetésére.
A vegyi anyagok szabályozása: A REACH (Registration, Evaluation, Authorisation and Restriction of Chemicals) rendelet az Európai Unióban a vegyi anyagok regisztrálására, értékelésére, engedélyezésére és korlátozására vonatkozik. A REACH célja az emberi egészség és a környezet védelme a vegyi anyagok által okozott kockázatoktól. Az elővigyázatosság elve a REACH alapelvei között szerepel. Ha egy vegyi anyag potenciálisan káros, de a pontos hatásmechanizmus nem ismert, a hatóságok korlátozhatják vagy betilthatják a használatát.
A mobiltelefonok és az egészség: A mobiltelefonok használatának lehetséges egészségügyi hatásai, különösen a hosszú távú hatások, továbbra is vita tárgyát képezik. Bár a tudományos bizonyítékok nem egyértelműek, egyes országok, például Franciaország, elővigyázatossági intézkedéseket vezettek be a mobiltelefonok használatának korlátozására gyermekek körében. Ezek az intézkedések közé tartozik a mobiltelefonok reklámozásának korlátozása gyermekek számára, valamint a mobiltelefonok iskolai használatának korlátozása.
A klímaváltozás elleni küzdelem: A klímaváltozás egy globális probléma, amelynek potenciális hatásai katasztrofálisak lehetnek. Bár a klímaváltozás pontos következményei nem teljesen ismertek, a tudományos közösség túlnyomó többsége egyetért abban, hogy az emberi tevékenység hozzájárul a globális felmelegedéshez. Az elővigyázatosság elve itt abban nyilvánul meg, hogy azonnali és határozott intézkedéseket kell hozni a kibocsátások csökkentésére, még akkor is, ha a klímaváltozás pontos hatásai nem teljesen ismertek.
Az elővigyázatosság elve és az innováció dilemmája
Az elővigyázatosság elve egy olyan megközelítés, amely a döntéshozatal során a potenciális károkat helyezi előtérbe, különösen akkor, ha tudományos bizonytalanság áll fenn. Lényege, hogy ha egy tevékenység vagy termék súlyos vagy visszafordíthatatlan károkat okozhat, akkor a bizonyítékok hiánya nem akadályozhatja meg a megelőző intézkedéseket.
Ez az elv különösen releváns az innováció területén, ahol az új technológiák és termékek hosszú távú hatásai gyakran nem teljesen ismertek. Az elővigyázatosság elve alkalmazása azt jelentheti, hogy az újításokat szigorúbb vizsgálatnak vetik alá, és csak akkor engedélyezik a széles körű alkalmazást, ha a kockázatok elfogadhatóak.
Azonban az elővigyázatosság elve túlzott alkalmazása gátolhatja az innovációt. Ha minden új ötletet azonnal betiltunk, amíg a káros hatások teljes mértékben ki nem zárhatók, az megakadályozhatja a társadalom számára hasznos fejlesztéseket. Például, az orvostudományban az új gyógyszerek és terápiák kifejlesztése kockázatokkal jár, de ezek a kockázatok sok esetben felülmúlják a lehetséges előnyöket.
Az elővigyázatosság elve és az innováció között tehát egy kifinomult egyensúlyt kell megteremteni.
Ennek az egyensúlynak a megtalálása érdekében fontos:
- A kockázatértékelés alapos elvégzése, figyelembe véve a lehetséges károkat és előnyöket.
- A tudományos kutatás támogatása a bizonytalanságok csökkentése érdekében.
- A nyitott párbeszéd a tudósok, a döntéshozók és a nyilvánosság között.
- A rugalmas szabályozás alkalmazása, amely lehetővé teszi az innovációt, miközben védi a környezetet és az emberi egészséget.
Az elővigyázatosság elve nem a technológiai fejlődés ellensége, hanem egy eszköz a felelős innováció előmozdítására. Az elv helyes alkalmazása lehetővé teszi, hogy kihasználjuk az új technológiákban rejlő lehetőségeket, miközben minimalizáljuk a kockázatokat.
A felelős innováció kulcsa a körültekintő tervezés, a folyamatos monitorozás és a szükség esetén történő korrekciók alkalmazása.
Az elővigyázatosság elve a közvélemény és a média tükrében
Az elővigyázatosság elve a közvéleményben és a médiában gyakran leegyszerűsítve jelenik meg, ami félreértésekhez vezethet. Sokan úgy gondolják, hogy az elv lényege a kockázat teljes elkerülése, ami a valóságban nem megvalósítható és nem is célja az elvnek. A média hajlamos a legrosszabb forgatókönyveket kiemelni, ami tovább erősíti ezt a téves elképzelést.
Ahelyett, hogy a kockázat teljes kizárására törekednénk, az elővigyázatosság elve azt javasolja, hogy ha egy tevékenység súlyos és visszafordíthatatlan károkat okozhat, akkor tegyünk intézkedéseket a kockázat csökkentésére, még akkor is, ha a tudományos bizonyítékok nem teljesen egyértelműek. A közvélemény gyakran türelmetlen a tudományos vitákkal szemben, és azonnali válaszokat vár, ami nyomást gyakorol a döntéshozókra.
Az elővigyázatosság elve nem a bizonyíték hiányát jelenti cselekvésképtelenségre, hanem épp ellenkezőleg, a felelős cselekvésre ösztönöz bizonytalan helyzetekben.
A média szerepe kulcsfontosságú az elv helyes értelmezésében. A szenzációhajhászás helyett a körültekintő tájékoztatás segíthet a közvéleménynek megérteni az elv összetettségét és a döntéshozók felelősségét. A kockázatértékelés és a költség-haszon elemzés bemutatása elengedhetetlen ahhoz, hogy a közvélemény megalapozott véleményt formálhasson.
Fontos, hogy a közvélemény tisztában legyen azzal, hogy az elővigyázatosság elve nem a technológiai fejlődés gátja, hanem épp ellenkezőleg, a fenntartható fejlődés eszköze. Ahelyett, hogy a félelemre építenénk, a tudásra és a felelősségre kell helyeznünk a hangsúlyt.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
