A lehetetlen szerelem, ez a paradox fogalom, gyakran nem csupán a romantikus vágyak beteljesületlenségét jelenti. Sokkal mélyebbre hatol, a társadalmi korlátok, a belső félelmek és a személyes identitás bonyolult hálójába. A felszínen tiltott gyümölcsnek tűnhet, ám valójában tükörkép, amely megmutatja, hol tartunk önmagunkhoz és a világhoz való viszonyunkban.
Gyakran a lehetetlen szerelem mögött a vágy rejtőzik a változásra, a megszokottól való eltérésre. Talán egy olyan személy iránt érzett vonzalom, aki teljesen más életet él, más értékeket vall, mint mi. Ez a vonzalom nem feltétlenül a másik személy iránti mély érzés, hanem inkább a saját életünkkel való elégedetlenség kivetülése.
Máskor a lehetetlen szerelem egyfajta önbüntetésként funkcionál. Tudat alatt olyan partnert választunk, aki elérhetetlen, hogy elkerüljük a valódi intimitást és a sebezhetőséget. A kudarc előre borítékolása megóv minket a csalódás fájdalmától, holott paradox módon éppen a lehetetlen szerelem maga a csalódás forrása.
A lehetetlen szerelem nem a beteljesülésről szól, hanem a vágyakozásról, a hiányról, és arról, amit el akarunk kerülni.
A társadalmi konvenciók és elvárások is nagy szerepet játszanak. A vallási, etnikai vagy társadalmi osztálybeli különbségek miatti tiltott kapcsolatok számos akadályt gördítenek a szerelem útjába. Ezek az akadályok nemcsak a külső nyomást jelentik, hanem a belső konfliktusokat is erősítik, hiszen a szerelem és a kötelesség között őrlődünk.
Végül, ne feledkezzünk meg a félelemről. A lehetetlen szerelem mögött gyakran a félelem rejtőzik a kötöttségtől, a felelősségtől, a változástól. Könnyebb egy elérhetetlen álmot kergetni, mint szembenézni a valós kapcsolatok kihívásaival és kompromisszumaival. A lehetetlen szerelem illúziója biztonságot nyújt, mert sosem kell igazán próbára tenni a kapcsolatot.
A tiltott gyümölcs vonzereje: Pszichológiai magyarázatok
A lehetetlen szerelem, vagy a „tiltott gyümölcs” iránti vonzalom egy mélyen gyökerező emberi hajlam. Számos pszichológiai tényező játszik szerepet abban, hogy miért érezzük ellenállhatatlan vágyat valaki iránt, aki elérhetetlen, vagy akivel a kapcsolat valamilyen okból kifolyólag problematikus lenne.
Az egyik legfontosabb tényező a reaktancia elmélete. Ez az elmélet azt mondja ki, hogy ha úgy érezzük, hogy a szabadságunkat korlátozzák, akkor hajlamosak vagyunk lázadni, és még inkább vágyni arra, amitől el akarnak minket tiltani. A lehetetlen szerelem esetében a „tiltás” csak felerősíti a vágyat, mert az ember úgy érezheti, hogy a szerelme szabadságát korlátozzák.
Egy másik fontos szempont a ritkaság elve. Minél nehezebben érhető el valami, annál értékesebbnek tűnik számunkra. A lehetetlen szerelem esetében az elérhetetlenség növeli a partner értékét a szemünkben, és ezáltal még vonzóbbá teszi őt.
Az idealizáció is jelentős szerepet játszik. Mivel a lehetetlen szerelem gyakran nem valósul meg a mindennapi életben, hajlamosak vagyunk idealizálni a másik felet. Nem látjuk a hibáit, csak a pozitív tulajdonságait, és egy tökéletes képet festünk róla a fejünkben. Ez a tökéletes kép pedig még inkább vonzóvá teszi őt.
A lehetetlen szerelem gyakran nem a másik személyről szól, hanem a saját vágyainkról, félelmeinkről és szükségleteinkről.
A bizonytalanság is növelheti a vonzalmat. Amikor nem vagyunk biztosak a másik fél érzéseiben, az izgalmat és feszültséget kelt bennünk. Ez a bizonytalanság adrenalinlöketet okoz, ami hozzájárulhat a szerelem érzésének intenzitásához.
Végül, ne feledkezzünk meg a kulturális hatásokról sem. A romantikus filmek, könyvek és dalok gyakran idealizálják a lehetetlen szerelmet, ami azt az üzenetet közvetíti, hogy ez a legigazibb és legmélyebb szerelem. Ez a kulturális narratíva befolyásolhatja a gondolkodásunkat és az érzéseinket a szerelemről.
A lehetetlen szerelem tehát egy komplex jelenség, amelynek hátterében számos pszichológiai tényező áll. Fontos megérteni ezeket a tényezőket, hogy jobban megérthessük önmagunkat és a vágyainkat.
A szülői tiltás szerepe a vágy fokozásában
A lehetetlen szerelem gyakran éppen a külső akadályok miatt válik vonzóvá. A szülői tiltás különösen erős katalizátorként működhet ebben a folyamatban. Amikor a szülők ellenzik a kapcsolatot, az a fiatalokban ellenállást szülhet, és a tiltott gyümölcs iránti vágyat fokozhatja.
A pszichológia ezt a jelenséget a reaktancia elméletével magyarázza. Ez az elmélet azt állítja, hogy amikor az emberek úgy érzik, korlátozzák a szabadságukat, igyekeznek visszaszerezni azt. A szülői tiltás ebben az esetben a szabadság korlátozásaként élhető meg, ami arra ösztönzi a fiatalokat, hogy még inkább ragaszkodjanak a tiltott szerelemhez.
A tiltás nem csak a vágyat fokozza, hanem a kapcsolat idealizálásához is vezethet. Mivel a pár ritkábban találkozhat, és állandóan titkolózniuk kell, a kapcsolat romantikusabbnak és izgalmasabbnak tűnhet. A nehézségek leküzdése összekovácsolhatja őket, és azt az érzést keltheti, hogy a kapcsolatuk különlegesebb, mint a többi.
A szülői tiltás paradox módon megerősítheti a kapcsolatot, még akkor is, ha a körülmények egyébként nem indokolnák azt.
Persze nem minden esetben vezet a tiltás a szerelem megerősödéséhez. Ha a kapcsolat alapja gyenge, a folyamatos akadályok végül a szakításhoz vezethetnek. Azonban, ha a felek elkötelezettek egymás iránt, a szülői ellenállás akár egyfajta próbát is jelenthet, ami megerősíti a köteléküket.
A szülői tiltás tehát komplex módon befolyásolja a szerelem alakulását. Nem csupán akadályt jelent, hanem a vágy fokozásával, a kapcsolat idealizálásával és a kötelék megerősítésével is hozzájárulhat ahhoz, hogy a lehetetlen szerelem valósággá váljon.
A társadalmi normák és a szerelem korlátai
A lehetetlen szerelem gyakran nem a két ember közötti vonzalom hiányán bukik meg, hanem a társadalmi normák és a szigorú korlátok szövevényes hálójában. Ezek a normák diktálják, hogy kit illik szeretnünk, kivel házasodhatunk, és milyen kapcsolatokat fogad el a közösség.
A társadalmi osztályok közötti különbségek régóta akadályt jelentenek a szerelem útjában. Egy szegény lány és egy gazdag fiú kapcsolata gyakran ellenállásba ütközik a családok és a társadalom részéről, akik a vagyoni különbségeket áthidalhatatlannak tartják.
Hasonlóan, a vallási és etnikai különbségek is mélyen gyökerező előítéleteket szülhetnek. Két különböző vallású vagy etnikumú ember kapcsolata gyakran családi viszályokhoz és a közösségből való kirekesztéshez vezethet.
A nemek közötti elvárások is korlátozhatják a szerelmet. A hagyományos nemi szerepek szerint a férfiaknak kell kezdeményezniük, a nőknek pedig passzívan várniuk. Ha ezek a szerepek felborulnak, a kapcsolatot furcsának vagy elfogadhatatlannak ítélhetik.
A korkülönbség is gyakori akadály. Egy jelentős korkülönbséggel rendelkező párkapcsolatot sokan gyanakvással fogadnak, és a felek motivációit kérdőjelezik meg.
A társadalmi normák és korlátok nem csupán külső akadályok, hanem mélyen beépülnek a gondolkodásunkba, befolyásolva a vágyainkat és a döntéseinket.
A társadalmi nyomás arra késztetheti az embereket, hogy a szerelem helyett a praktikus megfontolásokat helyezzék előtérbe. A karrier, a státusz vagy a pénzügyi biztonság fontosabbá válhat a szív szavánál.
Végül, a szexuális orientáció és a nemi identitás körüli társadalmi normák is sokak számára lehetetlenné teszik a szerelmet. A homoszexualitás vagy a transzneműség még mindig sok helyen stigmatizált, ami megnehezíti az azonos nemű vagy a nemi identitásuknak megfelelően élni vágyó emberek számára, hogy megtalálják a boldogságot.
A romantikus idealizáció és a valóság ütközése
A lehetetlen szerelem gyakran a romantikus idealizáció terméke. Hajlamosak vagyunk egy tökéletes képet festeni a másikról, figyelmen kívül hagyva a valóságot. Ez a kép azonban hamis, és előbb-utóbb összeütközik a valósággal.
A romantikus idealizáció során felmagasztaljuk a másik személy tulajdonságait, és elhanyagoljuk a hibáit. Létrehozunk egy ideált, ami gyakran nem felel meg a valós személynek. Ez a folyamat tudattalanul is végbemehet, és a vágyaink, félelmeink táplálják.
A valóság ütközése akkor következik be, amikor a valós személy viselkedése, gondolkodásmódja eltér az általunk idealizált képtől.
Ez az ütközés fájdalmas lehet, mert szembesülünk azzal, hogy a másik nem az a személy, akinek mi hittük. A csalódás érzése erős lehet, és kétségbe vonhatjuk a kapcsolat jövőjét.
Számos tényező hozzájárulhat a romantikus idealizációhoz:
- Alacsony önértékelés: Ha nem szeretjük magunkat eléggé, hajlamosak vagyunk másokban keresni a teljességet.
- Korábbi tapasztalatok: A múltbeli kapcsolatok, különösen a traumatikusak, befolyásolhatják a jövőbeli elvárásainkat.
- Társadalmi nyomás: A média és a társadalom által közvetített romantikus ideálok irreális elvárásokat támaszthatnak.
A valóság ütközése elkerülhetetlen, de nem feltétlenül jelenti a kapcsolat végét. Ha képesek vagyunk elfogadni a másik személyt a hibáival együtt, és reális elvárásokat támasztani, akkor a kapcsolatunk erősebbé válhat. Ehhez azonban őszinte kommunikációra és kompromisszumokra van szükség.
A félelem a sebezhetőségtől: A közelség elkerülése
A „lehetetlen szerelem” gyakran nem a külső akadályok, hanem a belső félelmek terméke. A felszínen megvalósíthatatlan kapcsolat mögött sokszor a sebezhetőségtől való rettegés húzódik meg. Ez a félelem megnyilvánulhat a közelség elkerülésében, ami paradox módon éppen azt a vágyat akadályozza meg, amire az ember látszólag törekszik: a mély, intim kapcsolatot.
A sebezhetőség azt jelenti, hogy megmutatjuk a gyengeségeinket, a félelmeinket, a legbelsőbb énünket egy másik embernek. Ez a kitárulkozás kockázattal jár: a visszautasítás, a meg nem értés, a fájdalom kockázatával. Aki fél a sebezhetőségtől, tudattalanul olyan partnert választ, akivel a kapcsolat eleve kudarcra van ítélve. Ez lehet egy foglalt személy, egy távoli valaki, vagy valaki, aki érzelmileg elérhetetlen.
A „lehetetlen szerelem” valójában egy biztonsági szelep. Lehetővé teszi a szerelem érzésének megtapasztalását, anélkül, hogy a valódi intimitás kockázatát kellene vállalni.
Miért választjuk ezt az utat? A válasz gyakran a múltban keresendő. Korábbi traumatikus élmények, elhagyatottság, vagy a szülői minták mind hozzájárulhatnak a sebezhetőségtől való félelem kialakulásához. Ha valaki gyerekkorában azt tapasztalta, hogy a sebezhetőség büntetést von maga után (például elutasítást, kritikát), felnőttként ösztönösen kerülni fogja azokat a helyzeteket, amelyekben sebezhetőnek érzi magát.
A közelség elkerülése nem mindig tudatos. Megnyilvánulhat passzív-agresszív viselkedésben, érzelmi távolságtartásban, vagy a kapcsolat szabotálásában. Az illető panaszkodhat a magányra, miközben tudattalanul mindent megtesz azért, hogy megakadályozza a valódi közelség kialakulását.
Fontos felismerni, hogy a „lehetetlen szerelem” mögött gyakran nem a külső körülmények, hanem a belső félelmek állnak. A sebezhetőségtől való félelem legyőzése hosszú és nehéz folyamat, de az egyetlen út a valódi, mély és kielégítő kapcsolatok felé.
A kapcsolati minták ismétlődése: A destruktív forgatókönyvek
A „lehetetlen szerelem” gyakran nem csupán a körülmények szerencsétlen összjátéka, hanem mélyen gyökerező kapcsolati minták ismétlődése. Sokszor tudattalanul választunk olyan partnereket, akikkel a múltban már megtapasztalt, fájdalmas dinamikákat élhetjük át újra. Ez a jelenség összefügghet gyermekkori élményekkel, családi mintákkal, és a korábbi párkapcsolatokban szerzett tapasztalatokkal.
Az egyik leggyakoribb forgatókönyv az, amikor valaki érzelmileg elérhetetlen partnerbe szeret bele. Ez a minta abból eredhet, hogy a gyerekkorban nem kapta meg a kellő érzelmi figyelmet és támogatást. A felnőttként megélt „lehetetlen szerelem” valójában egy kísérlet arra, hogy végre megkapja azt az elismerést és szeretetet, amire mindig is vágyott. A sikertelenség viszont megerősíti a régi hiedelmet, miszerint nem érdemes a szeretetre.
Egy másik gyakori minta az, amikor valaki folyamatosan „megmentő” szerepbe kerül. Ez azt jelenti, hogy olyan partnereket választ, akik valamilyen problémával küzdenek (pl. függőség, mentális betegség), és megpróbálja őket „megjavítani”. Ez a viselkedés gyakran abból fakad, hogy az illető saját értékét abban látja, ha másokon segít, és fél a saját szükségleteivel foglalkozni.
A „lehetetlen szerelem” nem a sors játéka, hanem gyakran a tudattalanunk által irányított, ismétlődő mintázat.
A destruktív forgatókönyvek ismétlődésének megértéséhez fontos, hogy feltárjuk a múltbeli tapasztalatainkat, és azonosítsuk azokat a mintákat, amelyek befolyásolják a párválasztásainkat. A terápia segíthet ebben a folyamatban, és abban, hogy új, egészségesebb kapcsolati mintákat alakítsunk ki.
A változáshoz elengedhetetlen a saját felelősségünk felismerése. Nem áldozatok vagyunk, hanem aktív résztvevői a saját életünknek. Ha megértjük, hogy miért vonzódunk bizonyos típusú partnerekhez, akkor képesek leszünk tudatosan választani, és kilépni a „lehetetlen szerelem” ördögi köréből.
A nárcisztikus vonások hatása a párválasztásra
A „lehetetlen szerelem” gyakran bonyolult pszichológiai dinamikák eredménye, melyek közül a nárcisztikus vonások jelentős szerepet játszhatnak a párválasztásban. Nárcisztikus személyiségjegyekkel rendelkező egyének vonzódhatnak olyan partnerekhez, akik valamilyen szempontból elérhetetlenek, vagy akikkel a kapcsolat eleve kudarcra van ítélve. Ennek oka lehet a kontroll fenntartásának vágya, vagy a félelem a valódi intimitástól.
A nárcisztikus egyén számára a „lehetetlen” kapcsolat többnyire nem a szerelemről, hanem a saját nagyszerűségük megerősítéséről szól. Az elérhetetlen partnerrel való küzdelem, a „leigázás” vágya, a folyamatos bizonyítási kényszer mind az önértékelésüket hivatott növelni. Ha a partner elérhetetlen, azzal nem kell szembenézni a saját hiányosságaikkal, nem kell valódi kompromisszumokat kötni.
Az ilyen kapcsolatok lényege, hogy a nárcisztikus fél sosem tudja teljesen birtokolni a másikat, ami állandó feszültséget és izgalmat generál, fenntartva a figyelmét és táplálva az egoját.
Fontos megérteni, hogy a nárcisztikus vonásokkal rendelkező emberek nem feltétlenül tudatosan választanak „lehetetlen” partnereket. Gyakran ismétlődő minták alakulnak ki a kapcsolataikban, melyek gyökerei mélyen a múltban, a gyermekkori traumákban vagy a családi dinamikákban keresendők. A párválasztásukra hatással lehet a hiányzó empátia, a mások iránti érdeklődés hiánya, és a túlzott önközpontúság.
A „lehetetlen szerelem” egy önbeteljesítő jóslattá válhat, ahol a nárcisztikus vonásokkal rendelkező egyén tudattalanul is úgy alakítja a kapcsolatot, hogy az végül kudarcba fulladjon, ezzel igazolva a saját, mélyen gyökerező félelmeit a sebezhetőségről és az elutasítástól való félelmét.
A bizonytalan kötődési stílus és a lehetetlen szerelem
A lehetetlen szerelem gyakran gyökerezik a bizonytalan kötődési stílusokban. Ezek a stílusok, melyek a gyermekkori tapasztalatok során alakulnak ki, jelentősen befolyásolják, hogyan viszonyulunk a párkapcsolatokhoz.
A szorongó kötődési stílus például arra késztetheti az egyént, hogy olyan partnert válasszon, aki érzelmileg elérhetetlen. Ez a választás tudattalanul ismételheti a gyermekkori mintát, amikor a gondozó nem volt következetesen elérhető. A dráma és a bizonytalanság ismerős érzést nyújt, ami paradox módon vonzó lehet.
Ezzel szemben az elkerülő kötődési stílussal rendelkezők gyakran vonzódnak azokhoz, akik valamilyen okból kifolyólag nem elérhetőek. Ez lehet egy távkapcsolat, egy már foglalt személy, vagy valaki, aki érzelmileg nem hajlandó elköteleződni. Ez a választás lehetővé teszi számukra, hogy elkerüljék a valódi intimitást és a sebezhetőséget, ami a kötődésük lényege.
A lehetetlen szerelem valójában egy önbeteljesítő jóslat lehet, ahol a bizonytalan kötődési stílus a nem elérhető partner választásán keresztül igazolja saját magát.
A kötődési stílusok nagyban befolyásolják a párkapcsolati dinamikát. Például:
- A szorongó fél folyamatosan megerősítést keres, ami irritálhatja az elkerülő felet.
- Az elkerülő fél távolságtartása felerősítheti a szorongó fél félelmeit az elhagyatástól.
Fontos felismerni, hogy a kötődési stílusok nem kőbe vésettek. Tudatos munkával és terápiával a bizonytalan kötődési stílusok átalakíthatók biztonságos kötődéssé, ami lehetővé teszi a valódi, elérhető és kielégítő kapcsolatok kialakítását.
A lehetetlen szerelem mögött tehát gyakran nem a sors, hanem a tudattalan mintáink állnak, melyeket a kötődési stílusunk befolyásol.
A hiányzó apa vagy anya kép a párkapcsolatokban
A „lehetetlen szerelem” gyakran mélyen gyökerező pszichológiai okokra vezethető vissza. Gyakran a háttérben a gyermekkori hiányok állnak, különösen az apa vagy anya képének hiánya, vagy annak torzult megjelenése. Ez a hiány a felnőttkori párkapcsolatokban ismétlődő mintázatokat hozhat létre.
Ha valaki gyerekkorában nem kapott elegendő figyelmet, szeretetet vagy biztonságot az egyik szülőjétől, felnőttként öntudatlanul is olyan partnert kereshet, aki ezt a hiányt pótolja. Ez a partner gyakran elérhetetlen, érzelmileg távolságtartó vagy valamilyen más módon „lehetetlen” számára. A lehetetlen szerelem valójában egy kísérlet a múltbeli sérelmek gyógyítására, ami azonban a legtöbb esetben kudarcra van ítélve.
A hiányzó apa vagy anya kép nem csak a szülő fizikai távollétét jelenti. Ugyanúgy jelentheti az érzelmi távolságtartást, a kritikát, a bántalmazást vagy a szülő függőségeit is. Ezek a tapasztalatok mélyen beíródnak a személyiségbe, és befolyásolják a párkapcsolati mintákat.
Az ilyen személyek gyakran:
- Vonzódnak az érzelmileg elérhetetlen emberekhez.
- Folyamatosan bizonyítani akarják a szeretetüket.
- Félelmük van az elutasítástól és a magánytól.
- Alacsony önértékeléssel küzdenek.
A lehetetlen szerelem gyakran nem a másik emberről szól, hanem a saját, be nem gyógyult sebeinkről.
A terápia segíthet feltárni ezeket a gyermekkori mintázatokat, és megtanulni egészségesebb párkapcsolatokat kialakítani. A saját érzéseink megértése és elfogadása kulcsfontosságú a gyógyulás útján.
Fontos felismerni, hogy a múltbeli hiányok nem determinálják a jövőt. Tudatos munkával, önismerettel és a megfelelő segítséggel meg lehet változtatni a párkapcsolati mintázatokat, és megtapasztalni a valódi, kölcsönös szeretetet.
Az önértékelési problémák és a elérhetetlen partnerek
Gyakran a „lehetetlen szerelem” valójában egy tükör, amely belső bizonytalanságainkat és félelmeinket tükrözi. Az önértékelési problémákkal küzdő emberek hajlamosak olyan partnereket választani, akik érzelmileg elérhetetlenek, mert ez a dinamika valamilyen furcsa módon megerősíti a negatív énképüket. Úgy érzik, „nem érdemlik meg” a könnyű, kölcsönös szeretetet.
Az elérhetetlen partner iránti vonzalom mögött az a tudattalan vágy is meghúzódhat, hogy „megmentsük” a másikat. Ezzel a mentő szereppel elterelhetjük a figyelmünket saját problémáinkról és hiányosságainkról. Azonban ez a dinamika sosem vezet valódi intimitáshoz.
Az önértékelési problémák miatt az egyén alábecsüli saját értékét a párkapcsolatban, ezért olyan partnert választ, aki megerősíti ezt a negatív képet.
A félelem a közelségtől szintén fontos tényező lehet. Az érzelmileg elérhetetlen partner biztonságos távolságot teremt, így nem kell szembenéznünk a sebezhetőséggel és a valódi intimitással járó kockázatokkal. Ez egy öntudatlan védekezési mechanizmus a fájdalom elkerülésére.
Néha a „lehetetlen szerelem” egy korábbi, feldolgozatlan trauma vagy elhagyatottság ismétlése. Tudattalanul olyan helyzetet teremtünk, amely ismerős, még akkor is, ha fájdalmas. Ez egy kísérlet arra, hogy „helyrehozzuk” a múltat, de ez a kísérlet általában kudarcra van ítélve.
Az elérhetetlen partner iránti megszállottság egyfajta menekülés is lehet a jelenlegi élethelyzetből. A fantáziák és a reménykedés elvonhatja a figyelmünket a saját életünk megoldatlan problémáiról. Azonban ez a menekülés nem oldja meg a problémákat, csupán elodázza őket.
A trauma szerepe a párkapcsolati mintázatokban
A „lehetetlen szerelem” gyakran nem más, mint a feldolgozatlan gyermekkori traumák kivetülése a párkapcsolati dinamikákra. Azok az egyének, akik korábban traumatikus élményeket éltek át, tudattalanul is olyan partnereket választhatnak, akikkel a kapcsolat eleve kudarcra van ítélve. Ennek oka, hogy a trauma által okozott kötődési sérülések mélyen befolyásolják a párkapcsolati mintázatokat.
A traumatizált személyek gyakran vágynak a biztonságra és a kiszámíthatóságra, ugyanakkor a bizalom kiépítése nehézséget okoz. Ez a belső konfliktus ahhoz vezethet, hogy olyan partnereket választanak, akik érzelmileg elérhetetlenek, vagy valamilyen módon „lehetetlenek”.
Ez a tudattalan választás egyrészt a biztonság illúzióját nyújtja (mivel nem kell tartani a valódi intimitástól), másrészt pedig a régi sebek újranyitásával lehetőséget teremt a trauma ismételt átélésére és (tudattalan) feloldására.
A traumára adott válaszreakciók széles skálán mozoghatnak. Egyesek idealizálják a partnerüket, és mindent megtesznek a kapcsolat fenntartásáért, még akkor is, ha az bántalmazó vagy elhanyagoló. Mások éppen ellenkezőleg, folyamatosan tesztelik a partnerüket, provokálják őket, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy valóban szeretik őket. Mindkét viselkedésminta gyökere a félelem: a félelem az elhagyástól, a félelem az intimitástól, és a félelem a sebezhetőségtől.
A kötődési stílus is kulcsfontosságú tényező. A bizonytalan kötődésű egyének (szorongó, elkerülő, dezorganizált) nagyobb valószínűséggel keverednek „lehetetlen” kapcsolatokba, mivel a gyermekkori kötődési minták ismétlődnek fel a felnőttkori párkapcsolatokban. A terápiás munka segíthet feltárni ezeket a mintákat és egészségesebb párkapcsolati stratégiák kialakítását.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
