Ne várj el semmit, és nem lesz mit veszítened

A várakozások terhe szinte kézzelfogható. Mindig ott lebeg a fejünk felett, befolyásolva a döntéseinket, a reakcióinkat és végső soron a boldogságunkat. Amikor elvárásokat támasztunk – akár másokkal, akár magunkkal szemben –, automatikusan megnyitjuk az ajtót a csalódásnak és a veszteség érzésének.

Gondoljunk csak bele: egy állásinterjú, amiről azt hisszük, tökéletesen sikerült. Már látjuk magunkat az új irodában, a kollégákkal együtt ebédelve. Aztán jön a telefon, és a jó hír helyett elutasítást kapunk. A fájdalom nem a munkalehetőség elvesztéséből ered, hanem a meg nem valósult várakozásból.

Hasonló a helyzet a párkapcsolatokban is. Idealizáljuk a másikat, rózsaszín szemüvegen át nézzük a jövőt, tele boldog pillanatokkal. Amikor a valóság nem felel meg az elképzeléseinknek, óriási csalódás ér minket. A veszteség érzése ilyenkor szinte elkerülhetetlen.

Ne várj el semmit, és nem lesz mit veszítened.

Ez a mondat persze nem azt jelenti, hogy legyünk passzívak és ne álmodjunk. Sokkal inkább arról szól, hogy engedjük el a kontrollt, és fogadjuk el a dolgokat úgy, ahogy vannak. Ne ragaszkodjunk a saját elképzeléseinkhez, legyünk nyitottak az élet által kínált lehetőségekre, még akkor is, ha azok nem pont úgy alakulnak, ahogy mi azt elterveztük.

A várakozások ugyanis olyanok, mint egy láthatatlan háló, ami fogva tart minket. Amikor elengedjük ezt a hálót, szabaddá válunk, és képesek leszünk teljesebb életet élni. Persze ez nem könnyű, de mindenképpen megéri a próbát.

A várakozások pszichológiája: Hogyan alakulnak ki és befolyásolnak minket?

A várakozások az életünk szerves részei. Korábbi tapasztalataink, a társadalom normái és a másoktól hallott történetek mind befolyásolják, hogy mit várunk egy adott helyzettől, eseménytől vagy személytől. Gyakran anélkül alakulnak ki, hogy tudatosan gondolkodnánk róluk, mégis hatalmas hatással vannak az érzelmi állapotunkra és a viselkedésünkre.

A probléma akkor kezdődik, amikor a várakozásaink irreálisak vagy túlzóak. Amikor azt várjuk, hogy valaki mindig tökéletesen viselkedjen, vagy hogy egy esemény mindenképpen úgy alakuljon, ahogy elképzeltük, szinte biztos, hogy csalódni fogunk. Ez a csalódás pedig negatív érzelmeket, például szomorúságot, dühöt vagy frusztrációt válthat ki.

A „Ne várj el semmit, és nem lesz mit veszítened” elve nem azt jelenti, hogy le kell mondanunk az álmokról és a célokról. Sokkal inkább arról szól, hogy a várakozásainkat próbáljuk meg a realitás talaján tartani. Ismerjük fel, hogy az élet tele van bizonytalansággal és váratlan fordulatokkal, és hogy nem mindig tudjuk befolyásolni a dolgok kimenetelét.

A várakozások hatása összetett. Befolyásolják, hogyan értelmezünk egy helyzetet. Ha például azt várjuk, hogy egy új munkahelyen kedvesek lesznek a kollégák, nagyobb valószínűséggel fogjuk pozitívan értékelni a velük való első találkozásokat. Ugyanakkor, ha valaki nem felel meg ennek a várakozásunknak, azonnal negatívan ítéljük meg.

A rugalmas várakozások kulcsfontosságúak a mentális egészségünk megőrzéséhez.

A túlzott várakozások nem csak a csalódáshoz vezethetnek, hanem a stressz és a szorongás kialakulásához is hozzájárulhatnak. Ha folyamatosan aggódunk amiatt, hogy valami nem úgy fog történni, ahogy szeretnénk, az hosszú távon kimerítheti az energiáinkat és ronthatja az életminőségünket.

Hogyan kezelhetjük a várakozásainkat? Először is, tudatosítanunk kell őket. Figyeljük meg, hogy milyen elvárásaink vannak a különböző helyzetekkel és emberekkel kapcsolatban. Másodszor, kérdőjelezzük meg ezeket az elvárásokat. Valóban reálisak? Van-e bizonyíték arra, hogy be fognak teljesülni? Harmadszor, próbáljunk meg elfogadóbbak lenni a bizonytalansággal szemben. Ismerjük fel, hogy nem tudunk mindent irányítani, és hogy a dolgok néha másképp alakulnak, mint ahogy terveztük.

A „Ne várj el semmit, és nem lesz mit veszítened” elv nem passzivitásra buzdít, hanem arra, hogy éljünk a jelenben, és értékeljük azt, amink van. Ne ragadjunk le a jövőbeli elvárásoknál, hanem koncentráljunk arra, amit most tehetünk a saját boldogságunkért és a környezetünk javára.

A „Ne várj el semmit…” elv gyökerei: Stoicizmus és buddhizmus

A „Ne várj el semmit, és nem lesz mit veszítened” elv mély gyökerekkel rendelkezik a filozófia történetében, különösen a stoicizmusban és a buddhizmusban. Bár a megfogalmazás modern, a mögöttes gondolatok évszázadok óta formálják az emberi gondolkodást.

A stoicizmus, melynek olyan kiemelkedő képviselői voltak, mint Seneca és Epiktétosz, azt tanítja, hogy a boldogság kulcsa abban rejlik, hogy elfogadjuk a dolgokat úgy, ahogy vannak. A stoikusok szerint a külső körülmények, mint a vagyon, az egészség vagy a mások véleménye, nem befolyásolhatják a belső békénket. Ehelyett a kontrollálható dolgokra kell összpontosítanunk, mint például a saját gondolatainkra és viselkedésünkre. Ha nem várunk el semmit a külső világtól, akkor nem fogunk csalódni, amikor a dolgok nem a terveink szerint alakulnak.

A stoikusok számára a vágyakozás és az elvárások a szenvedés forrásai.

A buddhizmus hasonló elveket vall. A buddhista tanítások szerint a szenvedés (dukkha) oka a vágy (tanha). A vágyakozás, az elvárások és a ragaszkodás mind hozzájárulnak a boldogtalansághoz. A buddhista Nemes Nyolcrétű Ösvény arra irányul, hogy megszüntesse a szenvedést azáltal, hogy megtanuljuk elengedni a vágyakat és elvárásokat.

A buddhizmusban a meditáció kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy tudatosítsuk a gondolatainkat és érzelmeinket, és megtanuljuk, hogyan ne ragaszkodjunk hozzájuk. A meditáció segítségével felismerhetjük, hogy a vágyak és elvárások illúziók, amelyek megakadályoznak minket abban, hogy a jelen pillanatban éljünk.

Mind a stoicizmus, mind a buddhizmus hangsúlyozza a jelen pillanatra való összpontosítást. Ha nem a jövőbeli elvárásainkra koncentrálunk, hanem arra, ami itt és most történik, akkor elkerülhetjük a csalódást és a szorongást. Ez a szemléletmód segít abban, hogy jobban értékeljük a dolgokat, amink van, és ne a hiányosságokra fókuszáljunk.

Bár a két filozófia eltérő módon közelíti meg a témát, a lényeg azonos: a boldogság nem a külső körülményektől függ, hanem a belső hozzáállásunktól. Ha elengedjük az elvárásainkat, akkor szabadabbak és boldogabbak lehetünk.

A kontroll illúziója: Miért hisszük, hogy irányíthatjuk a jövőt?

Az emberi psziché egyik legérdekesebb sajátossága a kontroll illúziója. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy irányíthatjuk a jövőt, befolyásolhatjuk az események kimenetelét, pedig ez a legtöbb esetben téves elképzelés. Ez az illúzió szorosan összefügg az elvárásainkkal. Minél többet várunk el egy helyzettől, annál nagyobb a csalódás esélye, ha a dolgok nem a terveink szerint alakulnak.

A probléma gyökere abban rejlik, hogy az elvárásaink gyakran irreálisak. Túlértékeljük saját képességeinket, alábecsüljük a külső tényezők hatását, és figyelmen kívül hagyjuk a véletlen szerepét. Ez a torz gondolkodásmód ahhoz vezet, hogy olyan eredményeket várunk, amelyek nem valószínűek, és ha ezek az eredmények nem következnek be, akkor csalódottak és frusztráltak leszünk.

A „Ne várj el semmit, és nem lesz mit veszítened” elve éppen erre a jelenségre reflektál. Ha nem támasztunk feltételeket a jövővel szemben, akkor kevésbé valószínű, hogy csalódni fogunk.

Ez nem azt jelenti, hogy ne törekedjünk semmire, vagy hogy passzívan várjuk a dolgok alakulását. Éppen ellenkezőleg! Azt jelenti, hogy a cselekvés fontosabb, mint az elvárás. Dolgozzunk a céljainkért, tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, de ne ragaszkodjunk görcsösen egy előre elképzelt forgatókönyvhöz.

A rugalmasság és az alkalmazkodóképesség kulcsfontosságúak a boldog és kiegyensúlyozott élethez. Ismerjük fel, hogy a jövő bizonytalan, és hogy sok dolog rajtunk kívül álló okok miatt alakul úgy, ahogy alakul. Fogadjuk el a változást, tanuljunk a hibáinkból, és ne hagyjuk, hogy az elvárásaink rabszolgái legyünk.

A csalódás mint elkerülhetetlen tapasztalat: Hogyan dolgozzuk fel?

A csalódás az élet velejárója, elkerülhetetlen tapasztalat, amely abból fakad, hogy elvárásaink nem találkoznak a valósággal. A „Ne várj el semmit, és nem lesz mit veszítened” gondolatmenet elsőre cinikusnak tűnhet, de valójában a csalódás elkerülésének egy lehetséges módját kínálja. Nem arról van szó, hogy ne reménykedjünk, hanem arról, hogy minimalizáljuk a kontrollálhatatlan dolgokhoz fűzött elvárásainkat.

Ha valaki azt mondja, „Ne várj el semmit”, az nem azt jelenti, hogy fel kell adni az álmainkat. Ehelyett azt sugallja, hogy a boldogságunkat ne kössük külső tényezőkhöz, vagy mások viselkedéséhez. A túlzott elvárások ugyanis szinte garantálják a csalódást. Például, ha egy barátságtól azt várjuk, hogy minden problémánkat megoldja, nagy valószínűséggel csalódni fogunk, mert senki sem képes erre.

Hogyan dolgozzuk fel a csalódást, ha már megtörtént? Először is, engedjük meg magunknak, hogy érezzük a fájdalmat. Ne próbáljuk meg elnyomni vagy tagadni az érzéseinket. A szomorúság, a düh, a csalódottság mind természetes reakciók. Másodszor, próbáljuk meg átértékelni a helyzetet. Vajon reálisak voltak az elvárásaink? Volt-e más lehetőség, amit nem vettünk figyelembe? Harmadszor, tanuljunk a tapasztalatból. A csalódás értékes lecke lehet, amely segít abban, hogy a jövőben reálisabb elvárásokat támaszunk.

A „Ne várj el semmit” elve nem a pesszimizmusra buzdít, hanem a belső béke megteremtésére, a valóság elfogadására, és a saját boldogságunkért való felelősségvállalásra.

A csalódás feldolgozásának lépései:

1. Engedd meg az érzéseidet.
2. Értékeld újra a helyzetet.
3. Tanulj a tapasztalatból.

Ahelyett, hogy passzívan várnánk a boldogságot, aktívan tegyünk érte. Koncentráljunk azokra a dolgokra, amiket kontrollálni tudunk, és engedjük el azokat, amiket nem. Így csökkenthetjük a csalódás kockázatát, és növelhetjük az elégedettségünket.

A várakozások és a boldogság kapcsolata: Mit mondanak a kutatások?

A várakozások szorosan összefüggenek a boldogságérzetünkkel. A pszichológiai kutatások azt mutatják, hogy a boldogságunkat nagyban befolyásolja az, hogy a valóság mennyire felel meg az előzetes elvárásainknak. Ha a valóság alulmúlja a várakozásainkat, csalódást élünk át. Éppen ezért a „Ne várj el semmit, és nem lesz mit veszítened” gondolatmenet elsőre vonzónak tűnhet, mint a csalódások elkerülésének módja.

Azonban a kutatások árnyaltabb képet festenek. A teljes várakozásnélküliség valójában nem feltétlenül vezet boldogsághoz. Az emberi agy természeténél fogva keresi a mintázatokat, és előrejelzéseket alkot. Ha nem várunk semmit, nem tudjuk megfelelően értékelni a pozitív meglepetéseket sem. A várakozások hiánya passzivitáshoz, motivációvesztéshez is vezethet.

Ahelyett, hogy teljesen lemondanánk a várakozásokról, érdemes realisztikus elvárásokat támasztani. A reális elvárások segítenek abban, hogy felkészüljünk a különböző kimenetelekre, és ne essünk kétségbe, ha nem minden a tervek szerint alakul. A rugalmasság és az alkalmazkodóképesség kulcsfontosságúak a boldogság megőrzéséhez.

A kutatások szerint a boldogsághoz hozzájárul az is, ha hálásak vagyunk azért, amink van. Ha folyamatosan csak arra koncentrálunk, hogy mit várunk el, és mi nem teljesül, könnyen elfelejtjük azokat a pozitív dolgokat, amelyek már az életünk részei. A hála gyakorlása segít abban, hogy a jelenre koncentráljunk, és értékeljük azt, amink van.

A túlzott várakozások a párkapcsolatokra is negatív hatással lehetnek. Ha irreális elvárásokat támasztunk a partnerünkkel szemben, könnyen csalódást okozhatunk mindkettőnknek. A kommunikáció és a kölcsönös megértés elengedhetetlenek ahhoz, hogy a párkapcsolatban reális várakozásokat alakítsunk ki.

A boldogság nem a várakozások hiányában rejlik, hanem a reális várakozásokban, a rugalmasságban és a hálában.

Érdemes megvizsgálni a saját várakozásainkat, és feltenni magunknak a kérdést, hogy mennyire reálisak, és hogyan befolyásolják a boldogságunkat. A tudatosság segíthet abban, hogy jobban megértsük a saját érzéseinket, és hatékonyabban kezeljük a csalódásokat.

A várakozásokkal való egészséges viszony kialakítása egy folyamat, amely időt és önismeretet igényel. Nem kell teljesen lemondanunk a vágyainkról és céljainkról, de fontos, hogy reális elvárásokat támasztunk, és elfogadjuk, hogy az élet nem mindig a tervek szerint alakul.

A hála gyakorlása: Fókusz a jelenre és a pozitívumokra

A „Ne várj el semmit, és nem lesz mit veszítened” elv paradox módon a hála gyakorlásához vezethet. Ha nem ragaszkodunk görcsösen a várakozásainkhoz, sokkal nyitottabbak leszünk a jelen pillanatban rejlő pozitívumokra. Ahelyett, hogy folyamatosan azt mérlegelnénk, mi az, ami hiányzik, vagy mi az, amit „járna” nekünk, elkezdjük értékelni azt, ami van.

A hála nem csupán egy pozitív érzés, hanem egy aktív gyakorlat, amely átformálja a gondolkodásmódunkat. Amikor tudatosan keressük a dolgokat, amiért hálásak lehetünk, csökkentjük a negatív gondolatok erejét, és növeljük a jóllét érzését.

Hogyan gyakorolhatjuk a hálát a „ne várj el semmit” elvének fényében?

• Naplóírás: Minden este írjunk le 3-5 dolgot, amiért aznap hálásak voltunk. Ne ragadjunk le a nagy dolgoknál; figyeljünk a kis, hétköznapi örömökre is.
• Tudatos jelenlét: Amikor eszünk, sétálunk, vagy beszélgetünk valakivel, próbáljunk meg teljesen a jelen pillanatra koncentrálni. Észrevegyük a részleteket, az illatokat, a hangokat, az érzéseket.
• Hála kifejezése: Mondjunk köszönetet a szeretteinknek, a kollégáinknak, vagy akár a bolti eladónak is. A szavak ereje hatalmas.

A hála gyakorlása nem azt jelenti, hogy elhanyagoljuk a problémáinkat, hanem azt, hogy megváltoztatjuk a velük való kapcsolatunkat.

A várakozások elengedése felszabadító lehet. Nem azt jelenti, hogy ne legyenek céljaink, hanem azt, hogy ne ragaszkodjunk görcsösen ahhoz, hogy ezek a célok pontosan úgy valósuljanak meg, ahogyan elképzeltük. Az élet tele van váratlan fordulatokkal, és ha nyitottak vagyunk a változásra, sokkal könnyebben tudunk alkalmazkodni, és megtalálni a jót a nehézségekben is.

A hála gyakorlása egy folyamat, nem pedig egy egyszeri esemény. Minél többet gyakoroljuk, annál természetesebbé válik, és annál jobban fogjuk értékelni az élet apró örömeit.

Várakozások a kapcsolatainkban: Egészséges és toxikus minták

A „Ne várj el semmit, és nem lesz mit veszítened” gondolat mélyen gyökerezik a keleti filozófiákban, és bár radikálisnak tűnhet, a kapcsolatainkban is alkalmazható, ha nem is szó szerint. A kulcs az, hogy megértsük a várások és az elvárások közötti különbséget. A várások természetesek; reméljük, hogy a szeretteink kedvesek, figyelmesek és megbízhatóak lesznek. Az elvárások viszont merevek és feltételekhez kötöttek, ami csalódáshoz és konfliktushoz vezethet.

Amikor elvárásokat támasztunk másokkal szemben, lényegében egy ki nem mondott szerződést kötünk, ami gyakran nem tükrözi a valóságot. Például, elvárhatjuk, hogy a partnerünk mindig támogasson minket, de ha egyszer nem teszi, csalódottak és megbántottak leszünk. Ez az elvárás azon alapult, hogy *mindig* ott kell lennie, ami irreális.

Az egészséges kapcsolatok alapja a kölcsönös tisztelet, a kommunikáció és a rugalmasság, nem pedig a merev elvárások.

A toxikus kapcsolatokban az elvárások gyakran túlzóak és egyoldalúak. Ilyenkor az egyik fél elvárja, hogy a másik mindig az ő igényeit helyezze előtérbe, figyelmen kívül hagyva a saját szükségleteit. Ez a dinamika érzelmi zsaroláshoz és manipulációhoz vezethet.

• Egészséges minták:
  • Nyílt kommunikáció az igényekről és vágyakról.
  • Rugalmasság és kompromisszumkészség.
  • A másik fél autonómiájának tiszteletben tartása.
• Toxikus minták:
  • Merev elvárások, melyek nem tükrözik a valóságot.
  • Érzelmi zsarolás és manipuláció az elvárások kikényszerítésére.
  • A másik fél szükségleteinek figyelmen kívül hagyása.

Fontos, hogy realisztikus elvárásaink legyenek, és elfogadjuk, hogy a másik ember nem tökéletes. Senki sem tud mindig minden igényünket kielégíteni, és ez nem jelenti azt, hogy nem szeretnek minket. A szeretet nem feltételhez kötött, hanem elfogadó és megértő. Ha el tudjuk engedni a merev elvárásainkat, nagyobb esélyünk lesz arra, hogy valódi, mély és kielégítő kapcsolatokat építsünk.

Az elengedés nem azt jelenti, hogy lemondunk az igényeinkről, hanem azt, hogy nyitottabbak vagyunk a másik emberre és a kapcsolat dinamikájára. Elfogadjuk, hogy a dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy elképzeltük, és képesek vagyunk alkalmazkodni a változásokhoz. Ez a rugalmasság teszi lehetővé, hogy a kapcsolataink fejlődjenek és virágozzanak.

A tökéletességre való törekvés csapdája: Várakozások önmagunkkal szemben

A tökéletességre való törekvés gyakran vezet csalódáshoz és frusztrációhoz. Amikor irreális elvárásokat támasztunk magunkkal szemben, szinte elkerülhetetlen, hogy alulmaradjunk, ami pedig negatív érzésekhez vezethet. A „Ne várj el semmit, és nem lesz mit veszítened” elv ebben a kontextusban nem a passzivitást vagy a célok feladását jelenti, hanem egy reálisabb és egészségesebb szemléletmódot.

A túlzott elvárások bénító hatásúak lehetnek. Ha attól tartunk, hogy nem fogunk megfelelni a saját magunk által felállított magas követelményeknek, akkor könnyen elkerülhetjük a kihívásokat, vagy halogathatjuk a feladatokat. Ez a félelem a kudarctól megakadályozhatja, hogy fejlődjünk és új dolgokat próbáljunk ki.

Ahelyett, hogy a tökéletességre törekednénk, inkább a folyamatra koncentráljunk. Élvezzük az utat, tanuljunk a hibáinkból, és legyünk türelmesek magunkkal. Fogadjuk el, hogy nem vagyunk tökéletesek, és ez rendben van. A hibákból való tanulás elengedhetetlen a fejlődéshez.

A „Ne várj el semmit, és nem lesz mit veszítened” elve nem azt jelenti, hogy ne legyenek céljaink, hanem azt, hogy ne ragaszkodjunk görcsösen az eredményhez, és ne engedjük, hogy a félelem a kudarctól megbénítson.

Nézzük meg, hogyan alkalmazhatjuk ezt a gyakorlatban:

• Legyünk reálisak: Állítsunk fel olyan célokat, amelyek elérhetőek és megvalósíthatóak.
• Koncentráljunk a jelenre: Ne aggódjunk a jövő miatt, hanem fókuszáljunk arra, amit most tehetünk.
• Értékeljük az erőfeszítéseinket: Ne csak az eredményt nézzük, hanem azt is, hogy mennyit dolgoztunk érte.
• Fogadjuk el a hibáinkat: Tekintsük őket tanulási lehetőségnek, ne pedig kudarcnak.

A rugalmasság kulcsfontosságú. Az élet tele van váratlan fordulatokkal, és nem mindig tudjuk irányítani a körülményeket. Ha nem ragaszkodunk görcsösen a terveinkhez, akkor könnyebben tudunk alkalmazkodni a változásokhoz, és elkerülhetjük a csalódást.

Végül, ne felejtsük el, hogy az önmagunkkal való kedvesség elengedhetetlen. Legyünk megértőek és támogatóak magunkkal, különösen akkor, amikor nehézségekkel szembesülünk. Ne ítélkezzünk szigorúan magunk felett, hanem bátorítsuk és motiváljuk magunkat.

A „flow” élmény: Amikor a várakozások eltűnnek

A „flow” élmény egy olyan mentális állapot, amikor teljesen elmerülünk egy tevékenységben, elveszítve az időérzékünket és a külvilág tudatát. Ebben az állapotban a várakozások eltűnnek, és a tevékenység maga válik a jutalommá. A „Ne várj el semmit, és nem lesz mit veszítened” elve tökéletesen illeszkedik ehhez a jelenséghez.

Amikor nincsenek előzetes elvárásaink egy tevékenységgel kapcsolatban, sokkal nyitottabbak vagyunk a tapasztalásra és a tanulásra. Nem aggódunk a kimenetel miatt, hanem a jelen pillanatra koncentrálunk. Ezáltal csökken a stressz és a szorongás, ami lehetővé teszi, hogy jobban teljesítsünk és élvezzük a folyamatot.

A „flow” eléréséhez elengedhetetlen, hogy a kihívás és a képességeink egyensúlyban legyenek. Ha a feladat túl könnyű, unatkozni fogunk. Ha túl nehéz, frusztráltak leszünk. Az ideális állapot az, amikor a kihívás éppen a képességeink határán van, ami arra késztet bennünket, hogy fejlődjünk és koncentráljunk.

Amikor elengedjük a várakozásainkat, és egyszerűen csak a tevékenységre összpontosítunk, a teljesítményünk meglepő módon javulhat. Ennek az az oka, hogy az elvárások gyakran nyomást gyakorolnak ránk, ami gátolja a kreativitásunkat és a spontaneitásunkat. A „flow” állapotban viszont felszabadulunk ez alól a nyomás alól, és a legjobbat tudjuk kihozni magunkból.

A „flow” lényege, hogy a tevékenység maga a cél, nem a kimenetel.

Például, ha egy művész alkot, és nem arra koncentrál, hogy a műve sikeres lesz-e, hanem egyszerűen csak élvezi az alkotás folyamatát, nagyobb valószínűséggel fog létrehozni valami igazán különlegeset. Hasonlóképpen, ha egy sportoló nem az eredményre, hanem a játékra összpontosít, nagyobb valószínűséggel fog jól teljesíteni.

A „flow” élmény nem csak a teljesítményünket javítja, hanem a boldogságérzetünket is növeli. Amikor elmerülünk egy tevékenységben, és elveszítjük az időérzékünket, elfelejtjük a gondjainkat és problémáinkat. Ezáltal feltöltődünk energiával és pozitív érzésekkel.

A „flow” eléréséhez érdemes olyan tevékenységeket választani, amelyek érdekelnek és motiválnak bennünket. Fontos, hogy reális célokat tűzzünk ki, és ne várjunk el magunktól túl sokat. Ha hibázunk, ne ostorozzuk magunkat, hanem tanuljunk belőle. A lényeg, hogy élvezzük a folyamatot, és ne aggódjunk a kimenetel miatt.

Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.