Az önsértés nem figyelemfelhívás, bár gyakran tévesen ítélik meg így. Sokkal inkább egy megküzdési mechanizmus, egy módja annak, hogy az elviselhetetlen érzelmi fájdalmat valamilyen módon kezelje az egyén. Gyakran a mélyen gyökerező, feldolgozatlan traumák, a szorongás, a depresszió vagy más mentális egészségügyi problémák állnak a hátterében.
Az önsértés sokféle formát ölthet. Nem feltétlenül jelenti a bőr vágását. Ide tartozhat a égetés, karmolás, ütés, fejelés, mérgezés, túlzott gyógyszerszedés, vagy akár a táplálkozási zavarok is. A közös pont mindezekben, hogy az egyén szándékosan árt magának.
Az önsértés egy jelzés. Egy jelzés arra, hogy valaki mély fájdalmat él át, és segítségre van szüksége.
A kiváltó okok rendkívül változatosak lehetnek. Néha az elviselhetetlen érzelmek elől való menekülés a cél, máskor a kontroll érzésének visszaszerzése egy kaotikusnak érzett helyzetben. Az önsértés a fájdalom fizikai érzékelésével átmenetileg elnyomhatja az érzelmi fájdalmat, de ez csak rövid távú megoldást jelent.
Sokan, akik önsértő viselkedést mutatnak, szégyellik és titkolják ezt a problémát, ami megnehezíti a segítségkérést. A környezet reakciója is kulcsfontosságú lehet. Az ítélkezés és a büntetés helyett a megértő és támogató hozzáállás segíthet az egyénnek a gyógyulás útjára lépni.
Fontos tudni, hogy az önsértés nem öngyilkossági kísérlet, bár növelheti annak kockázatát. Az önsértés egy módja annak, hogy az egyén életben maradjon, hogy elviselje a fájdalmat. Mindazonáltal komolyan kell venni, és szakember segítségét kell kérni.
Az önsértés definíciója és formái
Az önsértés, más néven önkárosító viselkedés, egy szándékos cselekedet, melynek célja a saját test fizikai bántalmazása, anélkül, hogy halált szándékozna okozni. Gyakran egy mélyebb érzelmi fájdalom vagy distressz kifejeződése, egyfajta megküzdési mechanizmus a nehéz helyzetekkel szemben.
Az önsértésnek számos formája létezik, melyek eltérhetnek intenzitásukban és a testre gyakorolt hatásukban. Néhány gyakori forma:
- Vágás: Ez a leggyakrabban előforduló forma, mely során éles tárgyakkal (pl. borotvapenge, kés) sebeket ejtenek a bőrön.
- Égetés: Cigivel, öngyújtóval vagy más forró tárgyakkal okozott égési sérülések.
- Karcolás: Körmökkel vagy más tárgyakkal a bőr felszínének megsértése.
- Ütés/Fejelés: Saját magunk ütlegelése, falnak vagy más tárgyaknak való fejelés.
- Csípés/Harapás: Saját bőrünk csípése vagy harapása, gyakran a fájdalom érzése érdekében.
- Mérgezés: Nem halálos dózisú gyógyszerekkel vagy más anyagokkal való mérgezés.
- Kopaszra nyírás: A haj kitépése, vagy kopaszra nyírás.
Fontos hangsúlyozni, hogy az önsértés nem öngyilkossági kísérlet, bár növelheti az öngyilkosság kockázatát. Az emberek gyakran azért folyamodnak ehhez, hogy:
- Érezzék magukat: Amikor érzelmileg zsibbadtak, az önsértés segíthet újra érezni valamit, még ha fájdalmat is.
- Csökkentsék a feszültséget: A fizikai fájdalom elterelheti a figyelmet a lelki fájdalomról.
- Büntessék magukat: Az önutálat és a bűntudat kifejezése.
- Kontrollálják a helyzetet: Amikor úgy érzik, hogy az életük irányíthatatlan, az önsértés egyfajta kontrollt biztosíthat a saját testük felett.
- Kommunikáljanak: Jelezni a környezetüknek, hogy segítségre van szükségük.
Az önsértés egy komplex probléma, mely mögött gyakran gyermekkori traumák, mentális betegségek (pl. depresszió, szorongás, borderline személyiségzavar) vagy nehéz élethelyzetek állnak.
Az önsértés nem egy figyelemfelhívó eszköz, bár a segítségkérés szándéka is meghúzódhat a háttérben. Azok, akik önsértő viselkedést mutatnak, gyakran szégyellik tettüket és titkolják azt.
Az önsértés nem múlik el magától, és fontos, hogy a segítségkérés ne legyen szégyen. A terápia, különösen a dialektikus viselkedésterápia (DVT) és a kognitív viselkedésterápia (KVT), hatékony lehet az önsértő viselkedés kezelésében. A gyógyszeres kezelés is segíthet a háttérben meghúzódó mentális betegségek kezelésében.
A család és a barátok támogatása kulcsfontosságú a gyógyulási folyamatban. A megértés, a türelem és az elfogadás segíthet az érintett személynek abban, hogy biztonságban érezze magát és merjen segítséget kérni.
Az önsértés gyakorisága és demográfiai jellemzői
Az önsértés, bár gyakran tabuként kezelt téma, sajnos elterjedtebb, mint gondolnánk. A pontos gyakoriságot nehéz meghatározni, mivel sokan titkolják ezt a viselkedést a stigma és a szégyenérzet miatt. A becslések azonban azt mutatják, hogy a serdülők és fiatal felnőttek körében a leggyakoribb.
A kutatások szerint a serdülők körülbelül 13-23%-a tapasztal valamilyen formában önsértő viselkedést. Ez a szám a fiatal felnőttek körében is jelentős, bár némileg alacsonyabb. A nők körében általában magasabb az önsértés előfordulási aránya, mint a férfiaknál, de fontos hangsúlyozni, hogy a férfiaknál is előfordul, csak ritkábban kerül napvilágra.
Az önsértés nem nemi, hanem inkább érzelmi kérdés, és bárkinél előfordulhat, aki nehezen küzd meg a fájdalmas érzéseivel.
Demográfiai szempontból megfigyelhető, hogy bizonyos társadalmi csoportok sérülékenyebbek lehetnek. Például azok, akik bántalmazást szenvedtek el, vagy akik valamilyen mentális egészségügyi problémával küzdenek, nagyobb valószínűséggel folyamodnak önsértéshez. Emellett a szegénységben élők, a társadalmi kirekesztettség áldozatai és az LMBTQ+ közösség tagjai is veszélyeztetettebbek lehetnek.
Fontos megérteni, hogy az önsértés nem öngyilkossági kísérlet, bár növelheti az öngyilkosság kockázatát. Ez egy megküzdési mechanizmus, amellyel az egyén a fájdalmas érzelmeket próbálja kezelni. Az önsértés gyakran impulzív viselkedés, amelyet a stressz, a szorongás, a depresszió vagy a trauma válthat ki. Azonnali segítséget kell kérni, ha valaki önsértő viselkedést mutat, mivel ez azt jelzi, hogy az illető komoly érzelmi nehézségekkel küzd.
- Serdülők: Kiemelkedően magas előfordulási arány.
- Fiatal felnőttek: Szintén jelentős arány, de némileg alacsonyabb, mint a serdülőknél.
- Nők: Magasabb előfordulási arány, de férfiaknál is előfordul.
- Bántalmazottak: Fokozottan veszélyeztetettek.
- Mentális egészségügyi problémákkal küzdők: Magasabb a kockázat.
Az önsértés és a mentális betegségek közötti kapcsolat
Az önsértés gyakran egy komplex mentális egészségügyi probléma tünete. Bár nem mindenki, aki önsértő magatartást tanúsít, mentális betegségben szenved, a két jelenség között szoros összefüggés mutatható ki.
Számos mentális betegség növelheti az önsértés kockázatát. Ezek közé tartozik a depresszió, amely mély szomorúsággal, reménytelenséggel és önértékelési problémákkal jár, ami az önsértéshez vezethet, mint egyfajta érzelmi teher enyhítésére tett kísérlet. A szorongásos zavarok, mint például a generalizált szorongás és a pánikbetegség, szintén önsértéshez vezethetnek a stressz és a szorongás kezelésének eszközeként.
A borderline személyiségzavar (BPD) különösen erős kapcsolatot mutat az önsértéssel. A BPD-vel élők gyakran tapasztalnak intenzív érzelmi hullámzásokat, identitászavarokat és nehézségeket a kapcsolataikban. Az önsértés számukra egy módja lehet az intenzív érzelmek szabályozásának, a valóságérzet megerősítésének vagy a belső üresség érzésének leküzdésének.
Az önsértés gyakran nem öngyilkossági kísérlet, hanem egy küzdelem a túlélésért, egy módja annak, hogy az egyén megbirkózzon az elviselhetetlen érzelmekkel.
Az étkezési zavarok, különösen a bulimia nervosa és az anorexia nervosa, szintén kapcsolatban állhatnak az önsértéssel. Az étkezési zavarok mögött gyakran mély önértékelési problémák, testképzavarok és kontrollvesztés érzése áll, amelyek önsértéshez vezethetnek, mint egyfajta büntetéshez vagy önkifejezéshez.
A trauma, különösen a gyermekkori bántalmazás vagy elhanyagolás, jelentősen növelheti az önsértés kockázatát. A traumatikus élmények mély sebeket hagyhatnak a lelken, amelyek érzelmi szabályozási nehézségekhez, önutálathoz és bizalomhiányhoz vezethetnek, mindezek pedig önsértéshez vezethetnek, mint egyfajta megbirkózási mechanizmushoz.
Fontos felismerni, hogy az önsértés nem figyelemfelhívás. Bár néha kommunikációs funkciót is betölthet, legtöbbször egy mély belső fájdalom kifejezése. Az önsértés nem manipuláció, hanem egy segélykiáltás.
Az önsértés kezelése komplex folyamat, amely gyakran pszichoterápiát és gyógyszeres kezelést is magában foglal. A terápia segíthet az egyénnek megérteni az önsértés mögötti okokat, fejleszteni az érzelmi szabályozási készségeket és egészségesebb megbirkózási stratégiákat elsajátítani. A gyógyszeres kezelés segíthet a mentális betegségek tüneteinek enyhítésében, ami csökkentheti az önsértés iránti vágyat.
A segítségkérés kulcsfontosságú. Ha valaki önsértő magatartást tanúsít, fontos, hogy szakemberhez forduljon. Vannak szervezetek és szakemberek, akik készek segíteni a szenvedőknek és támogatást nyújtani a gyógyulás útján.
Az önsértés okai: Biológiai, pszichológiai és szociális tényezők
Az önsértés egy komplex jelenség, melynek hátterében számos tényező állhat. Ezek a tényezők biológiai, pszichológiai és szociális síkon egyaránt megnyilvánulhatnak, gyakran egymással kölcsönhatásban.
Biológiai tényezők: A kutatások szerint az önsértő viselkedés összefüggésben lehet bizonyos neurotranszmitterek, például a szerotonin szintjének zavaraival. Az alacsony szerotoninszint növelheti az impulzivitást és a depressziós tüneteket, ami fogékonyabbá teheti az egyént az önsértésre. Emellett a fájdalomérzékelés szabályozásában részt vevő endorfinok szerepe is vizsgált. Az önsértés rövid távon endorfin-felszabadulást válthat ki, ami átmeneti megkönnyebbülést hozhat, ezáltal megerősítve a viselkedést.
Pszichológiai tényezők: Az önsértés gyakran a traumák feldolgozatlanságának, a szorongásnak, a depressziónak, a borderline személyiségzavarnak vagy más mentális egészségügyi problémáknak a következménye. Az önsértés lehet egyfajta megküzdési mechanizmus, amellyel az egyén elviselhetetlen érzelmeket próbál szabályozni. Lehetőség arra, hogy elterelje a figyelmét a belső fájdalomról, vagy éppen, hogy érezzen valamit, amikor zsibbadtnak érzi magát. Az önsértés néha a kontroll visszaszerzésének egy módja, különösen akkor, ha az egyén úgy érzi, hogy az élete felett nincs hatalma. A disszociáció, azaz a valóságtól való elszakadás érzése szintén gyakran társul az önsértő viselkedéshez.
Szociális tényezők: A családi háttér, a kortárskapcsolatok és a társadalmi normák mind befolyásolhatják az önsértés kialakulását. A bántalmazó vagy elhanyagoló családi környezet, a kortársak általi kiközösítés vagy a társadalmi elszigeteltség növelheti az önsértés kockázatát. A médiában megjelenő önsértő viselkedés is hatással lehet a fiatalokra, különösen akkor, ha az önsértést romantizálják vagy normalizálják.
Az önsértés nem figyelemfelhívás, hanem egy súlyos probléma jele, amely mögött mély érzelmi fájdalom áll.
Az önsértés gyakran ciklikus viselkedéssé válhat. Az eredeti probléma megoldása nélkül az egyén hajlamos lehet újra és újra az önsértéshez fordulni, amikor nehézségekkel szembesül.
A következő lista bemutatja a leggyakoribb okokat:
- Érzelmi fájdalom elviselése
- Feszültség levezetése
- Kontroll érzésének visszaszerzése
- Önbüntetés
- Üresség érzésének leküzdése
- Figyelemfelhívás (bár ez nem a fő ok)
Fontos megérteni, hogy az önsértés nem öngyilkossági kísérlet, bár növelheti az öngyilkosság kockázatát. Az önsértés sokkal inkább egy megküzdési stratégia, amely az egyén számára a túlélés eszköze lehet a pillanatban. Ugyanakkor, mivel ez egy káros megküzdési stratégia, fontos, hogy az érintettek segítséget kapjanak ahelyett, hogy elítélnék őket.
Az önsértés mint megküzdési mechanizmus
Az önsértés gyakran nem öngyilkossági kísérlet, hanem egy megküzdési mechanizmus, amellyel az egyén próbálja kezelni a kínzó érzelmi fájdalmat. Ez a fájdalom lehet a szorongás, a depresszió, a trauma vagy a tehetetlenség érzése.
Az önsértés különböző formákat ölthet, például:
- Vagdosás
- Égetés
- Fejbeverés
- Karmolás
- Mérgezés (nem halálos adaggal)
Ezek a cselekedetek átmeneti megkönnyebbülést hozhatnak, mert a fizikai fájdalom elvonja a figyelmet az érzelmi fájdalomról. Az önsértés egyfajta feszültséglevezetés, amivel az egyén úgy érzi, hogy visszanyeri az irányítást a helyzet felett, még ha ez az irányítás csak a saját teste felett is valósul meg.
Az önsértés egy jelzés. Azt üzeni, hogy valami nagyon nincs rendben, és az egyén képtelen más módon kezelni a helyzetet.
Sokan, akik önsértést követnek el, nem akarják meghalni. Ezzel szemben a túlélésért küzdenek. Az önsértés egy segélykiáltás, egy módja annak, hogy kifejezzék a kimondhatatlan fájdalmat.
Fontos megérteni, hogy az önsértés nem figyelemfelkeltés, bár néha mások figyelme felhívására is szolgálhat. A fő motiváció általában az, hogy az egyén megpróbálja kezelni a saját belső világát. A bűntudat és a szégyenérzet gyakran kíséri az önsértést, ami tovább nehezíti a segítségkérést.
Az önsértés és az érzelemszabályozás
Az önsértés gyakran az érzelemszabályozás egyfajta, bár káros, formája. Amikor valaki intenzív, elviselhetetlen érzelmekkel küzd, az önsértés pillanatnyi megkönnyebbülést hozhat.
Ez a megkönnyebbülés több okra vezethető vissza:
- Fiziológiai hatás: Az önsértés hatására endorfinok szabadulnak fel, melyek természetes fájdalomcsillapítóként és hangulatjavítóként működnek.
- Figyelemelterelés: A fizikai fájdalom elterelheti a figyelmet a belső, érzelmi fájdalomról.
- Kontroll érzése: Amikor az élet irányíthatatlannak tűnik, az önsértés egyfajta kontrollt jelenthet a saját test felett.
- Büntetés: Az önsértés lehet egy módja annak, hogy valaki megbüntesse magát valamiért, amit rossznak tart.
- Érzés: Bizonyos esetekben az önsértés segíthet abban, hogy valaki érezzen valamit, amikor zsibbadtnak vagy üresnek érzi magát.
Az önsértés nem öngyilkossági kísérlet, bár növeli az öngyilkosság kockázatát. Ez egy megküzdési mechanizmus, ami azt jelenti, hogy az illető nem tud más módon megbirkózni az érzelmi fájdalmával.
Fontos megérteni, hogy az önsértés nem figyelemfelhívás, bár a környezet reakciója befolyásolhatja a viselkedést. Az önsértő személy gyakran titkolja a viselkedését, mert szégyelli magát.
Az önsértés mögött gyakran állnak traumák, szorongás, depresszió, borderline személyiségzavar vagy más mentális egészségügyi problémák. A kognitív viselkedésterápia (KVT) és a dialektikus viselkedésterápia (DVT) hatékony módszerek lehetnek az önsértés kezelésében, mivel segítenek az érzelmek szabályozásában és az egészségesebb megküzdési stratégiák elsajátításában. A terápia során a hangsúly az érzelmek azonosításán, megértésén és elfogadásán van, valamint a problémamegoldó készségek fejlesztésén.
A gyógyulás hosszú és nehéz folyamat lehet, de megfelelő támogatással és terápiával lehetséges az önsértés hátrahagyása.
Az önsértés felismerése: Jelek és tünetek
Az önsértés nem feltétlenül öngyilkossági kísérlet, bár növelheti annak kockázatát. Gyakran egy megküzdési mechanizmus, amivel az egyén a nehéz érzelmekkel, mint a szorongás, a harag, a szomorúság vagy az üresség érzésével próbál megküzdeni.
A jelek és tünetek sokfélék lehetnek, és nem mindig könnyű felismerni őket. Figyeljünk a következőkre:
- Megmagyarázhatatlan sérülések: Vágások, karcolások, égési sérülések, ütődések, amelyekről az egyén nem tud, vagy nem akar magyarázatot adni.
- Gyakori balesetek: Az egyén gyakran „baleseteket” szenved, amelyek valójában önsértés eredményei.
- Hosszú ujjú ruházat viselése: Még meleg időben is, az egyén hosszú ujjú ruhát vagy nadrágot viselhet, hogy elrejtse a sérüléseket.
- Elszigeteltség: Visszahúzódás a barátoktól és a családtól.
- Érzelmi hullámvölgyek: Hirtelen hangulatváltozások, ingerlékenység, szomorúság vagy reménytelenség érzése.
Az önsértés egy segítségkiáltás, nem pedig figyelemfelkeltés.
Fontos, hogy a testi jeleken túl a lelki jelekre is figyeljünk. Az önsértő viselkedés mögött gyakran mélyebb érzelmi problémák húzódnak.
Amennyiben valakinél a fenti jeleket észleljük, fontos, hogy óvatosan és támogatóan közelítsünk hozzá. A ítélkezés és a vádaskodás helyett próbáljunk meg empátiát mutatni és segítséget ajánlani.
Az önsértés hatásai a fizikai és mentális egészségre
Az önsértés komoly hatással van mind a fizikai, mind a mentális egészségre. Fizikai következmények közé tartoznak a hegek, a fertőzések és a fájdalom. Az ismétlődő önsértés maradandó károsodást okozhat, például idegkárosodást vagy izomsérüléseket. A hegek nem csak esztétikai problémát jelentenek, hanem emlékeztetőként is szolgálhatnak a nehéz időszakokra, ami tovább nehezítheti a gyógyulást.
A mentális egészségre gyakorolt hatások még összetettebbek. Az önsértés gyakran a szélsőséges érzelmek, mint a szorongás, a depresszió, a harag vagy a tehetetlenség kezelésének eszköze. Rövid távon az önsértés átmeneti megkönnyebbülést hozhat, de ez az érzés gyorsan elmúlik, és helyét a bűntudat, a szégyen és a reménytelenség veszi át. Ez egy ördögi körhöz vezethet, ahol az önsértés egyre gyakoribbá válik.
Az önsértés nem öngyilkossági kísérlet, de növeli az öngyilkossági gondolatok és kísérletek kockázatát.
Az önsértés emellett befolyásolhatja a szociális kapcsolatokat is. A titkolózás, a szégyenérzet és a félelem attól, hogy mások elítélik, elszigeteltséghez vezethet. A barátok és a családtagok nehezen tudják, hogyan reagáljanak, ami tovább ronthatja a helyzetet. Fontos, hogy az érintettek és a környezetük is szakmai segítséget kérjenek.
A hosszú távú mentális következmények közé tartozhat a trauma, az alacsony önértékelés és a szorongásos zavarok. Az önsértés gyakran társul más mentális betegségekkel, mint például a borderline személyiségzavar vagy a poszttraumás stressz szindróma. A gyógyulás hosszú és nehéz folyamat lehet, de a megfelelő terápiával és támogatással lehetséges.
Az önsértés kezelése: Terápiás lehetőségek
Az önsértés kezelésére számos terápiás lehetőség áll rendelkezésre, melyek célja a kiváltó okok feltárása, a megfelelő megküzdési stratégiák elsajátítása és a hosszú távú mentális egészség helyreállítása. A terápia típusa egyénenként változó, a szakember a kliens igényeihez és a probléma mélységéhez igazítja a kezelést.
Az egyik legelterjedtebb módszer a kognitív viselkedésterápia (KVT). A KVT során a terapeuta segít az egyénnek azonosítani azokat a negatív gondolatokat és viselkedési mintákat, amelyek az önsértéshez vezetnek. A terápia során megtanulják ezeket a mintákat megváltoztatni, és egészségesebb megküzdési mechanizmusokat alkalmazni.
A dialektikus viselkedésterápia (DVT) egy másik hatékony módszer, különösen azok számára, akik érzelmi szabályozási nehézségekkel küzdenek. A DVT négy fő területre fókuszál: mindfulness (tudatos jelenlét), distressz tolerancia (krízishelyzetek elviselése), érzelemszabályozás és interperszonális hatékonyság (kommunikációs készségek fejlesztése). A DVT segít az egyénnek elfogadni a jelenlegi helyzetét, miközben aktívan dolgozik a változáson.
A terápia célja, hogy az egyén ne csak a tüneteket kezelje, hanem a probléma gyökerét is feltárja, és hosszú távon képes legyen a mentális egészségének megőrzésére.
A pszichodinamikus terápia a tudattalan konfliktusok feltárására összpontosít, amelyek az önsértés hátterében állhatnak. A terapeuta segít az egyénnek megérteni a múltbeli tapasztalatok hatását a jelenlegi viselkedésére.
A csoportterápia is rendkívül hasznos lehet, hiszen lehetőséget teremt arra, hogy az egyének megosszák tapasztalataikat másokkal, akik hasonló problémákkal küzdenek. A csoportterápia biztonságos és támogató környezetet biztosít, ahol az egyének nem érzik magukat egyedül a problémájukkal.
Bizonyos esetekben gyógyszeres kezelés is indokolt lehet, különösen akkor, ha az önsértés depresszióval, szorongással vagy más mentális egészségügyi problémákkal társul. A gyógyszeres kezelés célja a tünetek enyhítése és a terápia hatékonyságának növelése. A gyógyszeres kezelést mindig szakorvosnak kell felírnia és felügyelnie.
A terápiás folyamat során fontos a bizalmi kapcsolat kialakítása a terapeuta és a kliens között. A terapeuta feladata, hogy biztonságos és elfogadó környezetet teremtsen, ahol az egyén őszintén beszélhet a problémáiról.
Az önsértés kezelése egy hosszú és komplex folyamat lehet, de a megfelelő terápiával és támogatással az egyének képesek megtanulni kezelni az érzelmeiket, és egészségesebb megküzdési stratégiákat alkalmazni.
Az önsértés kezelése: Gyógyszeres kezelés
A gyógyszeres kezelés az önsértés kezelésében nem elsődleges megoldás, hanem kiegészítő terápia, melyet általában pszichoterápiával kombinálnak. A gyógyszerek célja a háttérben meghúzódó pszichiátriai problémák, mint például a depresszió, szorongás, borderline személyiségzavar vagy poszttraumás stressz szindróma (PTSD) kezelése, melyek gyakran kiváltó okai az önsértő viselkedésnek.
Leggyakrabban antidepresszánsokat (SSRI-k, SNRI-k) alkalmaznak a hangulat stabilizálására és a szorongás csökkentésére. Ezek a gyógyszerek segíthetnek a hangulati ingadozások mérséklésében, ezáltal csökkentve az önsértés iránti impulzust.
A gyógyszeres kezelés hatékonysága egyénenként változó, és a megfelelő gyógyszer kiválasztása, valamint a dózis beállítása szoros orvosi felügyeletet igényel.
Bizonyos esetekben hangulatstabilizálókat is felírhatnak, különösen borderline személyiségzavar vagy bipoláris zavar esetén. Ezek a gyógyszerek segítenek a hangulat szélsőséges ingadozásainak mérséklésében.
Sürgősségi helyzetekben, amikor az önsértés súlyos sérüléssel fenyeget, rövid hatású szorongásoldókat is alkalmazhatnak a helyzet azonnali kezelésére.
A gyógyszeres kezelés önmagában nem szünteti meg az önsértő viselkedést. A legfontosabb a pszichoterápia, mely segít a kiváltó okok feltárásában és a megküzdési stratégiák elsajátításában. A gyógyszerek ebben a folyamatban támogató szerepet töltenek be, enyhítve a tüneteket és megkönnyítve a terápiás munkát.
Hogyan segíthetünk egy önsértő személynek?
Az önsértés egy nehéz és összetett probléma, de a megfelelő támogatással és megértéssel segíthetünk valakinek a gyógyulásban. Az első és legfontosabb lépés a nyílt és ítélkezésmentes kommunikáció.
Próbálj meg nyugodtan beszélgetni az illetővel, és kérdezz rá az érzéseire. Ne vádold, ne kritizáld, hanem igyekezz megérteni, miért fordul az önsértéshez. Fontos, hogy érezze, hogy meghallgatod és törődsz vele.
A legfontosabb, hogy az önsértő személy érezze, nincs egyedül a problémájával, és hogy van remény a gyógyulásra.
Ne bagatellizáld a problémát! Az önsértés nem figyelemfelhívás, hanem egy komoly distresszjelzés. Vedd komolyan, amit mond, és biztosítsd őt arról, hogy mellette állsz.
Ajánld fel a segítségedet a szakember keresésében. Egy pszichológus vagy pszichiáter segíthet feltárni az önsértés mögötti okokat, és megtanítani az illetőt egészségesebb megküzdési stratégiákat.
Mit tehetsz konkrétan? Íme néhány javaslat:
- Kísérd el az első terápiás ülésre, ha kéri.
- Segíts neki vészhelyzeti tervet készíteni, ami tartalmazza, hogy mit tehet, ha késztetést érez az önsértésre.
- Emlékeztesd az erősségeire és a pozitív tulajdonságaira.
- Biztosítsd arról, hogy szereted és törődsz vele.
Mit NE tegyél?
- Ne fenyegesd, ne zsarold, ne próbáld meg megakadályozni az önsértést erőszakkal.
- Ne mutasd meg a saját sokkodat vagy félelmedet, mert ez elriaszthatja őt attól, hogy újra megnyíljon.
- Ne ígérj olyat, amit nem tudsz betartani.
- Ne feledkezz meg a saját mentális egészségedről! A segítségnyújtás kimerítő lehet, ezért fontos, hogy Te is kapj támogatást.
Fontos, hogy türelemmel és megértéssel viseltess az önsértő személy iránt. A gyógyulás időbe telik, és lehetnek visszaesések. Legyél mellette a nehéz pillanatokban is, és emlékeztesd, hogy hiszel benne.
Ha Te magad küzdesz önsértéssel, ne szégyelld segítséget kérni. Beszélj egy barátoddal, családtagoddal vagy egy szakemberrel. Nem vagy egyedül!
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
