Gyakran találjuk magunkat abban a helyzetben, hogy ugyanazokra a problémákra ugyanazokkal a módszerekkel próbálunk megoldást találni, még akkor is, ha azok korábban már kudarcot vallottak. Ennek hátterében számos pszichológiai és neurológiai tényező áll.
Egyrészt, az ismert megoldások alkalmazása kényelmes és energiatakarékos. Az agyunk hajlamos a már bevált sémákra hagyatkozni, mivel ezek kevésbé terhelik a kognitív képességeinket. Ez a „mentális lustaság” elkerülhetővé teszi a bonyolultabb, kreatívabb megoldások keresését, még akkor is, ha azok hatékonyabbak lennének.
Másrészt, a sikeres múltbeli tapasztalatok is befolyásolják a döntéseinket. Ha egy bizonyos módszer korábban eredményre vezetett, hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy a jövőben is működni fog, még akkor is, ha a körülmények megváltoztak. Ez a „berögzült mintázat” nehezíti az új perspektívák elfogadását.
Azonban a problémák dinamikusan változnak, és ami egyszer működött, az nem feltétlenül jelent megoldást a jövőben.
Ráadásul, a félelem a kudarctól is közrejátszhat. Az új és ismeretlen megoldások alkalmazása kockázattal jár, míg a már ismert módszerek biztonságosabbnak tűnnek, még akkor is, ha azok nem optimálisak. Ez a kockázatkerülés megakadályozhatja, hogy új utakat próbáljunk ki.
A megoldások ismétlése mögött rejlő okok megértése kulcsfontosságú ahhoz, hogy kibontakozhassunk a berögzült mintáinkból és hatékonyabban kezelhessük a problémákat.
A kognitív torzítások szerepe a problémamegoldásban
Gyakran tapasztaljuk, hogy a problémák megoldásakor ismétlődő mintákat követünk. Ennek hátterében számos kognitív torzítás áll, amelyek befolyásolják a gondolkodásunkat és a döntéseinket.
Az egyik ilyen torzítás a megerősítési torzítás. Ez azt jelenti, hogy hajlamosak vagyunk azokat az információkat keresni és elfogadni, amelyek alátámasztják a már meglévő elképzeléseinket, és figyelmen kívül hagyni azokat, amelyek ellentmondanak nekik. Ha egyszer egy bizonyos módszer bevált egy probléma megoldására, akkor öntudatlanul is ezt a módszert fogjuk előnyben részesíteni a jövőben, még akkor is, ha léteznek hatékonyabb alternatívák.
Egy másik fontos tényező a funkcionális rögzültség. Ez a torzítás abban nyilvánul meg, hogy egy tárgyat csak a hagyományos funkciójában vagyunk képesek elképzelni. Például, ha egy kalapácsot csak szögek beverésére használjuk, nehezen jut eszünkbe, hogy súlyként is funkcionálhat egy papír megtartásához. Ez a gondolkodásmód korlátozza a kreatív problémamegoldást.
A múltbeli sikerek és tapasztalatok erősen befolyásolják a jövőbeli döntéseinket, ami gyakran oda vezet, hogy a bevált módszereket alkalmazzuk még akkor is, ha a helyzet megváltozott.
A heuristikák, azaz a mentális rövidítések is szerepet játszanak abban, hogy miért ragaszkodunk a megszokott megoldásokhoz. Ezek a gyors és egyszerű szabályok segítenek gyorsan döntéseket hozni, de néha pontatlanok lehetnek. Az elérhetőségi heurisztika például azt jelenti, hogy azoknak a megoldásoknak tulajdonítunk nagyobb valószínűséget, amelyek könnyen eszünkbe jutnak, még akkor is, ha nem feltétlenül a legrelevánsabbak.
A kognitív lustaság is egy tényező. Egyszerűen kényelmesebb a már ismert és bevált módszereket alkalmazni, mint új megoldásokat keresni, ami több energiát és gondolkodást igényel. Ez különösen igaz akkor, ha időhiányban szenvedünk.
A csoportgondolkodás szintén befolyásolhatja a problémamegoldást. Ha egy csoportban mindenki ugyanazt a megoldást támogatja, nehezebb lehet eltérő véleményt megfogalmazni és új alternatívákat javasolni.
A megerősítési torzítás hatása a választott stratégiákra
Gyakran előfordul, hogy régi, bevált módszereinkhez ragaszkodunk, még akkor is, ha azok már nem a leghatékonyabbak az adott helyzetben. Ennek egyik fő oka a megerősítési torzítás. Ez a kognitív torzítás arra késztet bennünket, hogy olyan információkat keressünk és értelmezzünk, amelyek megerősítik a már meglévő hiedelmeinket és elvárásainkat.
Ha egy korábbi probléma megoldására használt stratégia sikeres volt, hajlamosak leszünk feltételezni, hogy az a jövőben is működni fog. Ahelyett, hogy objektíven megvizsgálnánk a helyzetet, tudattalanul olyan jeleket keresünk, amelyek alátámasztják a korábbi megoldás helyességét. Ezáltal figyelmen kívül hagyhatjuk azokat az információkat, amelyek ellentmondanak a bevált módszernek, vagy amelyek egy új, hatékonyabb megoldásra utalnak.
A megerősítési torzítás miatt könnyen csapdába eshetünk, és ahelyett, hogy új megközelítéseket keresnénk, a régi, ismerős módszereinket ismételgetjük.
Ez a jelenség különösen erős lehet, ha a korábbi megoldás nagy érzelmi vagy anyagi befektetéssel járt. Ebben az esetben még nehezebb elismerni, hogy a módszer esetleg már nem működik, hiszen ez a befektetésünk értékét kérdőjelezné meg.
A megerősítési torzítás leküzdése érdekében fontos, hogy:
- Tudatosítsuk magunkban a torzítás létezését.
- Aktívan keressünk olyan információkat, amelyek ellentmondanak a hiedelmeinknek.
- Kérjük ki mások véleményét, akik más szemszögből látják a problémát.
- Legyünk nyitottak az új megoldásokra és megközelítésekre.
A kreatív problémamegoldás kulcsa a rugalmasság és a nyitottság. Ha képesek vagyunk kilépni a megszokott gondolkodási sémáinkból, sokkal nagyobb esélyünk van arra, hogy hatékony és innovatív megoldásokat találjunk.
Heurisztikák: A gyors, de nem mindig hatékony döntések
Gyakran ismételjük meg a korábbi megoldásokat, mert az agyunk heurisztikákat használ. Ezek a mentális rövidítések segítenek gyorsan dönteni, anélkül, hogy minden egyes alkalommal alaposan átgondolnánk a helyzetet. A heurisztikák a múltbeli tapasztalatainkon alapulnak, és ha egy adott megoldás korábban sikeres volt, hajlamosak vagyunk újra alkalmazni.
Például, ha egy korábbi számítógépes problémát azzal oldottunk meg, hogy újraindítottuk a gépet, akkor legközelebb is ezt fogjuk először kipróbálni, még akkor is, ha a probléma gyökere esetleg teljesen más. Ez a megerősítési torzítás is közrejátszik, ami miatt hajlamosak vagyunk azokat az információkat keresni, amelyek megerősítik a már meglévő elképzeléseinket.
A heurisztikák előnye a gyorsaság és a hatékonyság. Azonban a hátrányuk az, hogy nem mindig vezetnek a legjobb eredményhez. Ha a probléma lényegesen eltér a korábbiaktól, a régi megoldás alkalmazása hibás következtetésekhez és rossz döntésekhez vezethet.
A heurisztikák tehát kétélű fegyverek: megkönnyítik az életünket, de egyben korlátozhatják is a problémamegoldó képességünket.
Ezt elkerülendő, fontos tudatosítani a heurisztikák működését, és időnként kritikusan felülvizsgálni a választott megoldásainkat. Ha azt vesszük észre, hogy automatikusan ugyanazt a módszert alkalmazzuk minden problémára, érdemes megállni egy pillanatra, és átgondolni, hogy vajon ez a legmegfelelőbb megközelítés-e az adott helyzetben.
A rugalmasság és az új megközelítések keresése kulcsfontosságú a hatékony problémamegoldáshoz. Néha a legkézenfekvőbb megoldás nem feltétlenül a legjobb.
A funkcionalitás rögzítettsége és a kreatív megoldások akadályozása
Gyakran előfordul, hogy egy problémát ismételten ugyanazon a jól bevált módon próbálunk megoldani, még akkor is, ha az adott megközelítés már nem hatékony vagy létezik egy jobb alternatíva. Ennek egyik fő oka a funkcionalitás rögzítettsége, ami egy kognitív torzítás. Ez azt jelenti, hogy hajlamosak vagyunk a tárgyakat vagy eszközöket kizárólag a hagyományos, megszokott funkciójukban látni, és nem vesszük észre a lehetséges új felhasználási módjaikat.
Például, ha egy kalapácsot csak szögek beverésére használunk, nem jut eszünkbe, hogy esetleg súlyként is használhatnánk, vagy akár a törékeny dolgok védelmére is bevethetnénk. Ez a fajta gondolkodásmód gátolja a kreatív problémamegoldást, és arra késztet bennünket, hogy a már ismert és biztonságos utat válasszuk, még akkor is, ha az nem a legoptimálisabb.
A funkcionalitás rögzítettsége nem csupán egyéni szinten jelent problémát, hanem szervezeti szinten is. Ha egy cég berögzült sémák szerint működik, nehezen tud alkalmazkodni a változó piaci körülményekhez, és lemaradhat a versenytársak mögött.
A funkcionalitás rögzítettsége ellen a tudatos erőfeszítésekkel lehet küzdeni. Fontos, hogy kérdőjelezzük meg a megszokott megoldásokat, és nyitottak legyünk az új perspektívákra. Brainstorming, ötletbörze, és a „mi lenne, ha…” típusú kérdések segíthetnek abban, hogy kilépjünk a megszokott gondolkodási keretek közül.
Az is fontos, hogy ne féljünk a kísérletezéstől és a hibáktól. A hibákból tanulva új és hatékonyabb megoldásokat találhatunk. A komfortzónán túllépve, a megszokottól eltérő módszereket kipróbálva fejleszthetjük a problémamegoldó képességünket, és elkerülhetjük a funkcionalitás rögzítettségének csapdáját.
A múltbeli tapasztalatok túlzott befolyása
Az emberi agy hihetetlenül hatékony a mintázatok felismerésében és a rutinok kialakításában. Amikor egy problémát sikeresen megoldottunk, hajlamosak vagyunk ezt a bevált módszert alkalmazni a jövőben hasonló helyzetekben. Ez a kognitív torzítás, a funkcionális rögzültség, megakadályozhatja, hogy új, esetleg hatékonyabb megoldásokat találjunk.
A múltbeli tapasztalataink szűrőként működnek, befolyásolva, hogyan látjuk és értelmezzük a jelenlegi helyzetet. Ha egy adott megközelítés korábban eredményes volt, nehezen szabadulunk meg attól a gondolattól, hogy az most is működni fog. Ez a kényelem, a már ismert ösvény biztonsága vonzó lehet, még akkor is, ha a körülmények megváltoztak.
A probléma az, hogy a világ folyamatosan változik, és ami tegnap működött, az ma már nem biztos, hogy helytálló.
A sztereotípiák és a megszokások is szerepet játszanak ebben a jelenségben. Egy bizonyos problémamegoldási módszer annyira beépülhet a gondolkodásunkba, hogy automatikusan, reflexszerűen alkalmazzuk, anélkül, hogy alaposan megvizsgálnánk a jelenlegi helyzet egyedi sajátosságait.
Ez a túlzott támaszkodás a múltbeli tapasztalatokra különösen veszélyes lehet a komplex, dinamikusan változó környezetekben. A rugalmasság és az adaptációs képesség kulcsfontosságú a sikeres problémamegoldáshoz, és ezeket a képességeket alááshatja a merev ragaszkodás a bevált módszerekhez.
A komfortzóna és a változástól való félelem
Az emberi természet része, hogy a már bevált módszerekhez ragaszkodunk a problémák megoldásában. Ennek egyik fő oka a komfortzónánk, amely egy olyan mentális állapot, ahol biztonságban és kontroll alatt érezzük magunkat. Amikor egy problémával szembesülünk, ösztönösen ahhoz a megoldáshoz nyúlunk, amely már korábban is sikeres volt, mert ez a legkevésbé megterhelő számunkra.
A változástól való félelem szintén jelentős szerepet játszik. Az új megoldások kipróbálása bizonytalansággal és kockázattal jár, hiszen nem tudhatjuk előre, hogy működni fognak-e. Ez a bizonytalanság szorongást okozhat, ezért inkább a már ismert és biztonságos utat választjuk, még akkor is, ha az nem a legoptimálisabb.
A megszokás hatalma óriási. Egyszerűen kényelmesebb ugyanazt a stratégiát alkalmazni, mint újat tanulni és bevezetni.
Emellett a rutin is hozzájárul ehhez a viselkedéshez. Az ismétlődő feladatok során automatizmusok alakulnak ki, amelyek csökkentik a kognitív terhelést. Amikor egy új problémával találkozunk, hajlamosak vagyunk a már meglévő rutinokat alkalmazni, még akkor is, ha azok nem feltétlenül illeszkednek a helyzethez.
A tanult tehetetlenség is befolyásolhatja a viselkedésünket. Ha korábban többször is sikertelenül próbálkoztunk egy probléma megoldásával, akkor elveszíthetjük a hitünket abban, hogy képesek vagyunk változtatni a helyzeten. Ez oda vezethet, hogy feladjuk az új megoldások keresését, és továbbra is a már bevált, de hatástalan módszereket alkalmazzuk.
A stressz és a szorongás hatása a rugalmas gondolkodásra
Amikor stressz vagy szorongás gyötör bennünket, agyunk hajlamos a bevált sémákhoz ragaszkodni. Ez egyfajta védekező mechanizmus, hiszen a bizonytalan helyzetekben a jól ismert megoldások biztonságot nyújtanak. A stressz hatására az agy prefrontális kérge, mely a komplex gondolkodásért és a problémamegoldásért felelős, kevésbé hatékonyan működik. Ez azt jelenti, hogy csökken a kreatív gondolkodás képessége, és nehezebbé válik új perspektívák felkutatása.
A szorongás szűkíti a figyelmi fókuszt, így csak a közvetlen veszélyre koncentrálunk. Ilyenkor a korábbi, sikeresnek bizonyult megoldások tűnnek a legbiztosabb útnak, még akkor is, ha a jelenlegi problémára nem feltétlenül alkalmazhatóak. A rögzült gondolkodási minták megnehezítik a rugalmas problémamegoldást és az új információk integrálását.
A stressz és a szorongás tehát nem csupán a hangulatunkat befolyásolják, hanem jelentősen korlátozzák a kognitív képességeinket, különösen a problémamegoldó készségünket.
Ez a jelenség magyarázza, hogy miért ismételjük újra és újra ugyanazokat a hibákat, még akkor is, ha tudjuk, hogy azok nem vezetnek eredményre. A szorongásos állapotban az agy a túlélésre fókuszál, nem a kreatív megoldások keresésére. Ezért fontos a stresszkezelés és a szorongás csökkentése, hogy újra képesek legyünk rugalmasan gondolkodni és hatékonyan megoldani a problémákat.
Az automatizmusok és a tudattalan minták
Gyakran ismételjük meg ugyanazokat a megoldási módszereket, mert az agyunk automatizmusokra épül. Ezek az automatizmusok a korábbi tapasztalataink alapján alakulnak ki. Ha egy adott probléma megoldására egykor egy bizonyos módszer hatékonynak bizonyult, az agyunk ezt a mintát elmenti, és a jövőben hasonló helyzetekben automatikusan előhívja.
Ez a jelenség összefügg a tudattalan mintáinkkal is. Sokszor nem is tudatosul bennünk, hogy miért éppen egy adott megoldáshoz nyúlunk. Ezek a tudattalan minták mélyen gyökerezhetnek a személyiségünkben, a neveltetésünkben, vagy akár a kulturális hátterünkben.
Az ismétlődő megoldási kísérletek mögött gyakran a kényelem és a biztonság iránti vágy áll.
Az ismerős módszerek alkalmazása csökkenti a bizonytalanságot és a szorongást. Az új megoldások keresése kockázattal jár, hiszen nem garantált a siker. Ezért hajlamosak vagyunk a már bevált, bár nem feltétlenül optimális megoldásokhoz ragaszkodni.
Ugyanakkor a túlzott ragaszkodás az automatizmusokhoz gátolhatja a fejlődést és az innovációt. Ha nem vagyunk hajlandóak új perspektívákat megvizsgálni és új módszereket kipróbálni, akkor könnyen beragadhatunk egy ördögi körbe, ahol ugyanazokat a hibákat követjük el újra és újra.
A berögzült sémák feloldásához tudatos erőfeszítésre van szükség. Fontos, hogy felismerjük a saját automatizmusainkat, és nyitottak legyünk az új megoldásokra. A kreativitás, a kritikus gondolkodás és a rugalmasság kulcsfontosságúak ahhoz, hogy sikeresen megküzdjünk a problémákkal, és ne essünk csapdába a régi, nem hatékony megoldások alkalmazásában.
A tanult tehetetlenség és a reményvesztettség
Gyakran ismételjük ugyanazokat a megoldási mintákat, mert a múltbeli tapasztalataink befolyásolják a jelenlegi döntéseinket. Ha egy bizonyos módszer korábban sikeres volt, hajlamosak vagyunk újra alkalmazni, még akkor is, ha a körülmények időközben megváltoztak. Ez a jelenség szorosan összefügg a tanult tehetetlenség fogalmával.
A tanult tehetetlenség azt jelenti, hogy ha valaki folyamatosan olyan helyzetekkel találkozik, ahol a cselekedetei nem vezetnek eredményre, akkor végül feladja a próbálkozást. Ez a reményvesztettség állapota átterjedhet más területekre is, még akkor is, ha ott lenne lehetőség a változásra. Például, ha valaki többször is sikertelenül próbált meg egy adott szoftverhibát kijavítani, legközelebb ugyanilyen problémával szembesülve automatikusan a korábbi, eredménytelen módszereket fogja alkalmazni, ahelyett, hogy új megoldásokat keresne.
A tanult tehetetlenség egyfajta kognitív torzítás, ami akadályozza a kreatív problémamegoldást és a rugalmas gondolkodást.
A reményvesztettség mélyen gyökerezhet a múltbeli kudarcokban. Az ismétlődő sikertelenség érzése aláássa az önbizalmat és a hatékonyságba vetett hitet. Ez az érzés oda vezethet, hogy az egyén nem hisz abban, hogy képes befolyásolni a helyzetet, és ezért nem is tesz erőfeszítéseket a változtatásra. Ez a passzivitás ördögi körhöz vezethet, ahol a probléma megoldatlan marad, megerősítve a tehetetlenség érzését.
Fontos felismernünk, hogy a múltbeli tapasztalataink nem feltétlenül határozzák meg a jövőbeli lehetőségeinket. A tudatosság és a nyitottság az új megközelítések felé segíthet leküzdeni a tanult tehetetlenséget és a reményvesztettséget, és lehetővé teszi számunkra, hogy hatékonyabban kezeljük a problémákat.
A perfekcionizmus és a kudarctól való félelem
A problémák ismétlődő megoldási kísérleteinek hátterében gyakran a perfekcionizmus és a kudarctól való félelem áll. Ha egyszer egy megoldás bevált, hajlamosak vagyunk ahhoz ragaszkodni, még akkor is, ha a körülmények megváltoztak. Ennek oka, hogy a sikerélmény megerősíti a választott stratégiát, és a tökéletesség illúzióját kelti. Ahelyett, hogy új megközelítéseket keresnénk, inkább a már ismert és „biztonságos” módszerekhez fordulunk.
A kudarctól való félelem tovább mélyíti ezt a mintát. Az új módszerek kipróbálása kockázattal jár, hiszen nem garantált a siker. Ahelyett, hogy szembenéznénk a potenciális kudarccal, inkább a már kipróbált, bár nem feltétlenül optimális megoldást választjuk. Ez a hozzáállás azonban hosszú távon kontraproduktív lehet, hiszen megakadályozza a fejlődést és a kreatív problémamegoldást.
A perfekcionizmus ahelyett, hogy a megoldásra fókuszálna, a tökéletes megoldás illúzióját kergeti, ami gyakran bénító hatású.
A perfekcionizmus különösen káros lehet, mert elvárja, hogy minden egyes megoldás tökéletes legyen. Ez irreális elvárás, és gyakran vezet frusztrációhoz és stresszhez. Ahelyett, hogy a problémamegoldást egy tanulási folyamatként tekintenénk, inkább a hibák elkerülésére koncentrálunk. Ennek eredményeként elszalasztjuk azokat a lehetőségeket, amelyek új és hatékonyabb megoldásokhoz vezethetnének.
Ahelyett, hogy a régi módszerekhez ragaszkodnánk, fontos, hogy nyitottak legyünk az új megközelítésekre, és elfogadjuk, hogy a kudarc a tanulási folyamat része. A rugalmasság és az alkalmazkodóképesség kulcsfontosságú a hatékony problémamegoldáshoz.
A társadalmi normák és a konformitás nyomása
A problémákra adott válaszaink gyakran visszatérnek ugyanazokhoz a megoldási mintákhoz a társadalmi normák és a konformitás nyomása miatt. Már gyermekkorunkban elsajátítjuk, hogy bizonyos viselkedések elfogadottak, míg mások nem. Ez a tanulási folyamat formálja a problémamegoldási stratégiáinkat is.
A konformitás, azaz a többséghez való igazodás vágya is jelentős szerepet játszik. Nem akarunk kilógni a sorból, ezért hajlamosak vagyunk azokat a megoldásokat választani, amelyek már beváltak mások számára, még akkor is, ha azok nem feltétlenül a legoptimálisabbak az adott helyzetben.
Az emberek többsége inkább a biztonságos, már ismert utat választja, mint a bizonytalan, új megoldásokat, még akkor is, ha az utóbbi potenciálisan hatékonyabb lehet.
A csoportnyomás is erős tényező. Ha egy csoportban mindenki egy adott módszert preferál, nehéz lehet ettől eltérni, még akkor is, ha egyénileg másképp gondoljuk. Ez a jelenség különösen erős lehet munkahelyi környezetben vagy más hierarchikus rendszerekben.
A média és a történelmi példák is befolyásolják a gondolkodásunkat. Ha folyamatosan azt látjuk, hogy bizonyos problémákra bizonyos megoldások működnek, hajlamosak vagyunk mi is ezeket alkalmazni, anélkül, hogy kritikus szemmel vizsgálnánk meg, hogy az adott megoldás valóban releváns-e a mi helyzetünkben.
A kommunikációs akadályok és a félreértések
Gyakran ismétlünk régi megoldásokat, mert a kommunikációs akadályok megakadályozzák, hogy új perspektívákat vegyünk figyelembe. Ha a csapaton belül nem zajlik nyílt és őszinte kommunikáció, akkor a bevált, de esetleg már nem hatékony módszerek maradnak az egyetlen opciók.
A félreértések is kulcsszerepet játszanak ebben a jelenségben. Ha a probléma lényegét nem értjük meg pontosan, vagy a megoldásra irányuló javaslatokat félreértelmezzük, akkor ösztönösen a már ismert és beváltnak hitt útra térünk. Ez a biztonságérzetünk fenntartásának egy módja.
A sikeres problémamegoldás kulcsa a tiszta és egyértelmű kommunikáció, ami lehetővé teszi a különböző nézőpontok integrálását és a kreatív megoldások kidolgozását.
A rossz kommunikáció gyakran szűrőket hoz létre. Az emberek nem mernek új ötleteket felvetni, mert félnek a kritikától vagy attól, hogy nem értik meg őket. Ez a félelem konzerválja a régi megoldásokat, még akkor is, ha azok már nem relevánsak.
A hierarchikus struktúrák is akadályozhatják a hatékony kommunikációt. Az alacsonyabb beosztású munkatársak kevésbé érzik magukat feljogosítva arra, hogy kritizálják a felsőbb vezetők által javasolt megoldásokat, még akkor is, ha azok nyilvánvalóan nem működnek.
A kommunikációs stílusok közötti különbségek is félreértésekhez vezethetnek. Például, egy közvetlen kommunikációs stílusú ember könnyen bántónak tűnhet egy indirekt kommunikációs stílusú ember számára, ami gátolja a nyílt párbeszédet és az új megoldások keresését.
A rossz szokások és a viselkedési függőségek
Gyakran ismételjük ugyanazokat a problémamegoldási módszereket, mert ezek beépülnek a viselkedési mintáinkba. A rossz szokások, mint a késlekedés vagy a konfliktuskerülés, automatikussá válnak, és nehéz tőlük elszakadni. Ezek a szokások kényelmesek és ismerősek, még akkor is, ha nem hatékonyak.
A viselkedési függőségek, mint a túlzott online vásárlás vagy a szerencsejáték, hasonló módon működnek. Az agyunk jutalmazó rendszere dopamint termel, amikor ezeket a tevékenységeket végezzük, ami megerősíti a viselkedést. Ez a megerősítés arra késztet bennünket, hogy újra és újra ugyanazokat a megoldásokat keressük, még akkor is, ha azok káros következményekkel járnak.
A problémák megoldásának régi, megszokott módja nem mindig a legjobb, de az agyunk szereti a kényelmet és az ismerőst.
A félelmet is figyelembe kell venni. Új módszerek kipróbálása bizonytalansággal és a kudarc kockázatával jár, míg a régi módszerek legalább ismerősek, még ha nem is sikeresek. Ez a kockázatkerülés akadályozhatja a fejlődést és a hatékonyabb problémamegoldást.
Végül, a tanult tehetetlenség is szerepet játszhat. Ha korábban sikertelenek voltunk egy bizonyos típusú probléma megoldásában, akkor feladhatjuk a próbálkozást, és automatikusan a régi, nem működő módszerekhez fordulunk. Ez a negatív tapasztalat gátolja a kreatív és innovatív megoldások keresését.
A probléma tudatosítása és a változás iránti igény felébresztése
Gyakran esünk abba a hibába, hogy a problémákat ugyanazokkal a bevált módszerekkel próbáljuk megoldani, még akkor is, ha azok már nem hatékonyak. Ennek oka részben a kognitív torzításainkban rejlik. Hajlamosak vagyunk ragaszkodni ahhoz, ami egyszer már bevált, még akkor is, ha a körülmények megváltoztak. Ezt nevezzük funkcionális rögzítettségnek, amikor a tárgyakat vagy módszereket csak a megszokott funkciójukban látjuk.
A kiszámíthatóság iránti vágyunk is szerepet játszik. Új megoldások keresése bizonytalanságot szül, míg a régi módszerek biztonságot nyújtanak, még ha nem is a legoptimálisabbak.
„A megszokás nagy úr” – tartja a mondás, és ez a problémamegoldásban is igaz.
A tapasztalataink is befolyásolnak bennünket. Ha egy bizonyos módszerrel sikert értünk el a múltban, hajlamosak vagyunk azt alkalmazni a jövőben is, anélkül, hogy alaposan megvizsgálnánk a jelenlegi helyzetet.
Mit tehetünk, hogy kitörjünk ebből a körből?
- Tudatosítsuk a problémát. Ismerjük fel, hogy a régi módszerek nem működnek.
- Kérjünk külső segítséget. Egy friss szemléletmód új perspektívát adhat.
- Kísérletezzünk. Ne féljünk új megoldásokat kipróbálni.
- Elemezzük a sikereket és kudarcokat. Tanuljunk a hibáinkból, és építsünk a sikereinkre.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
