A félelem nélküli szeretet nem csupán egy romantikus elképzelés, hanem egy érett kötődési forma, amely az őszinteségre, a bizalomra és a sebezhetőségre épül. Ez a fajta szeretet túllép a birtoklási vágyon, a féltékenységen és az elhagyatástól való félelmen. Nem azt jelenti, hogy nincsenek nehézségek, hanem azt, hogy képessé válunk szembenézni a kihívásokkal anélkül, hogy a félelem irányítaná a viselkedésünket.
Az érett kötődés azt feltételezi, hogy mindkét fél felelősséget vállal a saját érzelmeiért és szükségleteiért. Nem várjuk el a másiktól, hogy betöltse az űrt, hanem képesek vagyunk önmagunkat szeretni és elfogadni. Ezáltal tudunk valódi, mély kapcsolatot kialakítani, ahol mindketten fejlődhetnek és kiteljesedhetnek.
A félelem nélküli szeretet azt jelenti, hogy képesek vagyunk megmutatni a valódi önmagunkat, a hibáinkkal és a tökéletlenségeinkkel együtt, anélkül, hogy félnénk az elutasítástól.
Ennek eléréséhez elengedhetetlen az önismeret és a tudatos jelenlét. Fel kell ismernünk a saját félelmeinket és gyökereiket, és meg kell tanulnunk kezelni őket. Ez egy folyamat, amely időt és elkötelezettséget igényel, de a jutalma egy sokkal kiegyensúlyozottabb és boldogabb párkapcsolat.
A félelem alapú kötődés gyökerei: Gyermekkori tapasztalatok és a kötődési stílusok
A félelem alapú kötődés gyökerei gyakran a gyermekkori tapasztalatokban keresendők. A korai kapcsolatok – különösen a szülőkkel vagy gondozókkal való interakciók – mélyen befolyásolják, hogyan viszonyulunk a szeretethez és intimitáshoz felnőttkorban. Ha egy gyermek bizonytalanságot, elhanyagolást vagy következetlenséget tapasztal a gondozói részéről, az alááshatja a biztonságos kötődés kialakulását.
A kötődési stílusok – a biztonságos, szorongó-elkerülő, szorongó-ambivalens és dezorganizált – mind a korai tapasztalatok tükröződései. A biztonságos kötődés alapja a megbízható és érzékeny gondozás, ami lehetővé teszi a gyermek számára, hogy bízzon a környezetében és önmagában. Ezzel szemben a szorongó-elkerülő kötődés gyakran a gondozók érzelmi elérhetetlenségéből vagy elutasításából ered. Az ilyen gyermekek megtanulják elnyomni érzelmi szükségleteiket, mert úgy érzik, nem számíthatnak másokra.
A szorongó-ambivalens kötődés hátterében gyakran a következetlen gondozás áll. A gondozó hol elérhető és érzékeny, hol pedig nem, ami bizonytalanságot és félelmet kelt a gyermekben. Ez a bizonytalanság oda vezethet, hogy a gyermek felnőttként is aggódik a párkapcsolataiban, és túlzottan ragaszkodik a partneréhez.
A dezorganizált kötődés a legösszetettebb és legkárosabb kötődési stílus. Gyakran traumatikus élményekhez, például bántalmazáshoz vagy elhanyagoláshoz kapcsolódik. Az ilyen gyermekek egyszerre félnek a gondozójuktól és vágynak a közelségére, ami megoldhatatlan konfliktust eredményez.
A félelem alapú kötődés lényege, hogy az egyén tudattalanul ismétli a gyermekkori mintákat a felnőttkori kapcsolataiban, még akkor is, ha ezek a minták károsak.
A gyermekkori tapasztalatok hatása nem determinisztikus, de jelentős befolyással bír. A terápia és az önismeret segíthet feltárni és feldolgozni a korai traumákat, és lehetővé teszi a biztonságosabb kötődési minták kialakítását. A biztonságos kötődés felé vezető út gyakran azzal kezdődik, hogy felismerjük és megértjük a félelem alapú kötődés gyökereit.
A következő példák szemléltetik, hogyan nyilvánulhat meg a félelem alapú kötődés a felnőttkori kapcsolatokban:
- Szorongó-elkerülő: Nehézséget okoz a közelség elviselése, érzelmi távolságtartás, elköteleződési problémák.
- Szorongó-ambivalens: Túlzott féltékenység, állandó megerősítés igénye, a partner elvesztésétől való félelem.
- Dezorganizált: Kaotikus és instabil kapcsolatok, szélsőséges érzelmi reakciók, bizalmatlanság.
A tudatosság és a megfelelő szakmai segítség kulcsfontosságú ahhoz, hogy kilépjünk a félelem alapú kötődés mintáiból, és érettebb, biztonságosabb kapcsolatokat alakítsunk ki.
A bizonytalan kötődési stílusok (szorongó, elkerülő, dezorganizált) hatása a párkapcsolatokra
A „félelem nélkül szeretni” ideája az érett kötődés alapja, ahol a felek biztonságban érzik magukat ahhoz, hogy sebezhetőek legyenek egymás előtt. Ezzel szemben a bizonytalan kötődési stílusok – a szorongó, elkerülő és dezorganizált – jelentősen befolyásolják a párkapcsolatok minőségét, gyakran aláásva a bizalmat és a stabilitást.
A szorongó kötődésű egyének állandó megerősítést igényelnek partnerüktől. Félnek az elhagyástól, és hajlamosak túlgondolni a párjuk viselkedését, jelentéstartalmat keresve ott is, ahol nincs. Ez a folyamatos aggodalom és ragaszkodás fullasztó lehet a partner számára, ami konfliktusokhoz és távolságtartáshoz vezethet. Gyakran vádolják a partnerüket azzal, hogy nem törődnek velük eléggé, ami valójában a saját bizonytalanságuk kivetítése.
Az elkerülő kötődésű személyek épp az ellenkezőjét mutatják. Nehezen engednek közel magukhoz bárkit is, félnek a sebezhetőségtől és az intimitástól. Hajlamosak távolságot tartani érzelmileg, minimalizálják a kapcsolat fontosságát, és függetlenségüket hangsúlyozzák. Ez a viselkedés a partnerben frusztrációt és elutasítottság érzését keltheti, mivel úgy tűnhet, mintha nem lennének fontosak az elkerülő személy számára. Az elkerülő kötődésűek gyakran elnyomják az érzelmeiket, és nehezen fejezik ki a szükségleteiket.
A bizonytalan kötődési stílusok nem determinisztikusak; a tudatosság és a terápia segíthet az egyéneknek egészségesebb kötődési mintákat kialakítani.
A legkomplexebb és legkárosabb kötődési stílus a dezorganizált (vagy félelemmel teli elkerülő) kötődés. Ez a stílus az elkerülő és a szorongó kötődés elemeit ötvözi. Az ilyen kötődésű személyek vágynak a közelségre, de egyben félnek is tőle. A partnerük egyszerre vonzza és taszítja őket, ami kiszámíthatatlan és zavaros viselkedést eredményezhet. Gyakran tapasztaltak traumatikus élményeket a múltban, ami megnehezíti számukra a bizalom kiépítését és a stabil kapcsolatok fenntartását.
A bizonytalan kötődési stílusok hatása a párkapcsolatokra tehát jelentős. A kommunikációs problémák, a bizalom hiánya, a konfliktusok és az elégedetlenség mind gyakori tünetei lehetnek egy bizonytalan kötődésű kapcsolatnak. Az alábbiakban néhány példa látható:
- A szorongó kötődésű fél állandóan kérdezgeti a partnert a kapcsolatukról, ami idegessé teszi az elkerülő kötődésű felet.
- Az elkerülő kötődésű fél nem mutat érzelmeket, ami a szorongó kötődésű felet elhagyatottnak érzi.
- A dezorganizált kötődésű fél hirtelen váltogatja a közelséget és a távolságot, ami a partnerben zavart és bizonytalanságot okoz.
A kötődési stílusok megértése segíthet az egyéneknek abban, hogy felismerjék a saját és a partnerük viselkedésének gyökereit, és tudatosabban kezeljék a párkapcsolati kihívásokat. A biztonságos kötődés kialakítása érdekében fontos a kommunikáció, az empátia és a kölcsönös tisztelet. A terápia szintén hatékony eszköz lehet a bizonytalan kötődési minták feltárására és megváltoztatására.
A félelem mint a kontroll eszköze a kapcsolatban
A félelem gyakran átszövi a párkapcsolatokat, sokszor észrevétlenül irányítva a dinamikát. Ez a félelem azonban könnyen a kontroll eszközévé válhat, megmérgezve a szeretetet és a bizalmat. Amikor az egyik fél félelmet kelt a másikban – legyen szó a magánytól, a elhagyástól, vagy akár a konfliktusoktól való félelemről – manipulációs eszközt tart a kezében.
Például, ha valaki folyamatosan azzal fenyegetőzik, hogy elhagyja a partnerét egy vita során, az a másik félben félelmet generál. Ez a félelem arra késztetheti, hogy engedjen a követeléseknek, még akkor is, ha azok igazságtalanok. Ebben az esetben a szeretet nem szabad választás, hanem a félelem motiválja.
A félelem alapú kontroll különböző formákat ölthet:
- Érzelmi zsarolás: A bűntudatkeltés, a sírás, a hallgatás, vagy a szeretet megvonása mind-mind eszközök lehetnek a másik fél irányítására.
- Anyagi függőség kialakítása: A partner anyagi ellehetetlenítése, vagy a pénzügyi kontroll gyakorlása a kiszolgáltatottság érzését erősíti.
- Elszigetelés: A barátoktól és a családtól való elszigetelés megkönnyíti a manipulációt, mivel a partnernek kevesebb külső támasza marad.
A félelem alapú kapcsolatok sosem lehetnek igazán érettek és harmonikusak, mivel hiányzik belőlük a bizalom, a kölcsönös tisztelet és a valódi intimitás.
Fontos felismerni, hogy a félelem nem egyenlő a szeretettel. A szeretetnek szabadságon, bizalmon és kölcsönös tiszteleten kell alapulnia. Ha egy kapcsolatban a félelem dominál, az egy figyelmeztető jel, hogy valami nincs rendben.
Az érett kötődés azt jelenti, hogy képesek vagyunk sebezhetőnek mutatkozni a partnerünk előtt, anélkül, hogy félnénk a következményektől. Ez azt jelenti, hogy bízunk abban, hogy a partnerünk elfogad minket a hibáinkkal és a gyengeségeinkkel együtt is. Amikor a félelem uralkodik, ez a bizalom sérül, és a kapcsolat felszínessé, manipulatívvá válik.
A sebezhetőség vállalása: Az őszinteség és a bizalom kiépítése
A félelem nélküli szeretet lényege az érett kötődés, ami azt jelenti, hogy képesek vagyunk sebezhetővé válni a másik előtt. Ez nem azt jelenti, hogy naivak vagyunk, hanem hogy vállaljuk a kockázatot, hogy megmutatjuk a valódi énünket, a hibáinkkal és a gyengeségeinkkel együtt. Ez az őszinteség az alapja a mély és tartós kapcsolatoknak.
A sebezhetőség vállalása nem könnyű. Gyakran félelmek tartanak vissza minket: attól félünk, hogy elutasítanak, kinevetnek, kihasználnak vagy megbántanak. Ezek a félelmek gyakran korábbi tapasztalatokra vezethetők vissza, amikor sérülést szenvedtünk a bizalmunk miatt. Azonban, ha ezek a félelmek irányítják a kapcsolatainkat, akkor védőfalakat építünk magunk köré, amelyek megakadályozzák a valódi intimitás kialakulását.
A félelem nélküli szeretethez elengedhetetlen, hogy dolgozzunk a saját félelmeinken és megtanuljunk bízni a másikban.
A bizalom kiépítése egy fokozatos folyamat. Nem lehet egyik napról a másikra bizalmat érezni valaki iránt. Időre és konzisztens viselkedésre van szükség ahhoz, hogy meggyőződjünk arról, hogy a másik megbízható és őszinte. A bizalom építőkövei a következők:
- Őszinteség: A másik iránti nyíltság és a valódi érzéseink kifejezése.
- Empátia: A másik érzéseinek megértése és az azokra való reagálás.
- Tisztelet: A másik véleményének és érzéseinek elfogadása, még akkor is, ha nem értünk egyet vele.
- Megbízhatóság: Az ígéreteink betartása és a szavunk állása.
- Támogatás: A másik melletti kiállás nehéz időkben.
Az érett kötődés nem azt jelenti, hogy soha nem lesznek konfliktusok. Éppen ellenkezőleg, a konfliktusok elkerülhetetlenek minden kapcsolatban. Azonban, ha a kapcsolatunk alapja a bizalom és az őszinteség, akkor képesek leszünk konstruktívan kezelni a konfliktusokat, és megerősíteni a kapcsolatunkat.
A sebezhetőség vállalása és a bizalom kiépítése nem csak a romantikus kapcsolatokra vonatkozik. Ugyanezek az elvek érvényesek a barátságokra, a családi kapcsolatokra és a munkahelyi kapcsolatokra is. Minél őszintébbek és sebezhetőbbek vagyunk a kapcsolatainkban, annál mélyebb és tartalmasabb lesz az azokban megélt élmény.
A félelem nélküli szeretet nem egy állapot, amit el kell érnünk, hanem egy folyamat, amelyben folyamatosan fejlődünk és tanulunk. Ahogy egyre jobban megismerjük önmagunkat és a másik embert, úgy leszünk képesek egyre mélyebb és őszintébb kapcsolatot kialakítani.
Az érzelmi intelligencia szerepe az érett kötődésben
A félelem nélküli szeretet és az érett kötődés szorosan összefügg az érzelmi intelligenciával. Az érzelmi intelligencia birtokában képesek vagyunk felismerni és kezelni a saját érzelmeinket, valamint empatizálni másokkal. Ez elengedhetetlen az egészséges kapcsolatok kialakításához és fenntartásához.
Az érett kötődés azt jelenti, hogy nem félünk a sebezhetőségtől, képesek vagyunk megosztani a gondolatainkat és érzéseinket a partnerünkkel anélkül, hogy attól tartanánk, elutasítanak vagy megbántanak minket. Az érzelmi intelligencia segít abban, hogy bizalmat építsünk és nyíltan kommunikáljunk a kapcsolatban.
Az érzelmi intelligencia hiánya gyakran félelemhez vezet a kapcsolatokban. Az emberek félhetnek a konfliktusoktól, a elutasítástól, vagy attól, hogy elveszítik a partnerüket. Ezek a félelmek akadályozhatják az őszinte kommunikációt és a mélyebb kötődés kialakulását. Az érzelmi intelligencia fejlesztésével azonban megtanulhatjuk, hogyan kezeljük ezeket a félelmeket és hogyan építsünk biztonságos és szeretetteljes kapcsolatokat.
Az érzelmi intelligencia képessé tesz minket arra, hogy a szeretetet ne a félelem, hanem a bizalom és a megértés vezérelje.
Az érett kötődéshez szükséges még a határok meghúzásának képessége is. Az érzelmi intelligencia segít abban, hogy felismerjük a saját szükségleteinket és képesek legyünk azokat kommunikálni a partnerünk felé anélkül, hogy agresszívak vagy manipulatívak lennénk. Ezáltal a kapcsolat kiegyensúlyozottabbá és tiszteletteljesebbé válik.
Összefoglalva, az érzelmi intelligencia kulcsfontosságú szerepet játszik a félelem nélküli szeretetben és az érett kötődésben. Segít abban, hogy megértsük önmagunkat és másokat, bizalmat építsünk, nyíltan kommunikáljunk, és egészséges határokat húzzunk a kapcsolatban.
A kommunikáció fontossága: Az igények és érzések kifejezése félelem nélkül
A félelem nélküli szeretet alapja az őszinte és nyílt kommunikáció. Ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk kifejezni az igényeinket és érzéseinket anélkül, hogy attól tartanánk, elutasítanak minket, vagy hogy a partnerünk rosszul reagál. Ha félünk megosztani a gondolatainkat és érzéseinket, az bizalmatlanságot és távolságot teremthet a kapcsolatban.
Az érett kötődéshez elengedhetetlen, hogy merjünk sebezhetőnek lenni. Ez azt jelenti, hogy megmutatjuk a gyengeségeinket és a félelmeinket a partnerünknek. Ha ezt megtesszük, lehetőséget adunk neki arra, hogy támogasson minket és erősítse a kapcsolatunkat.
A kommunikáció nem csupán a szavakról szól, hanem arról is, hogy figyelünk a másikra, megértjük az ő szemszögét, és együttérzést mutatunk.
A megértő és elfogadó légkör megteremtése kulcsfontosságú. Ha a partnerünk azt érzi, hogy biztonságban van megosztani velünk a gondolatait és érzéseit, akkor valószínűbb, hogy ő is nyitott lesz a mi igényeinkre.
Az asszertív kommunikáció segíthet abban, hogy hatékonyan fejezzük ki magunkat anélkül, hogy bántóak lennénk a másikkal. Ez azt jelenti, hogy tiszteletteljesen, de határozottan mondjuk el, mire van szükségünk, és hogyan érezzük magunkat.
Néhány példa, hogyan fejezhetjük ki az igényeinket félelem nélkül:
- „Érzem, hogy távolodunk egymástól. Szeretnék több időt tölteni veled.”
- „Félek, hogy nem vagyok elég jó neked. Biztosíthatsz engem, hogy szeretsz?”
- „Szükségem van arra, hogy meghallgass, amikor a problémáimról beszélek.”
A nyílt és őszinte kommunikáció lehetővé teszi, hogy megértsük egymás szükségleteit, és közösen találjunk megoldásokat a problémákra. Ez erősíti a bizalmat és a kötődést a kapcsolatban, és lehetővé teszi, hogy félelem nélkül szeressünk.
A határok meghúzása és tiszteletben tartása az egészséges kapcsolatért
A félelem nélküli szeretet alapja az érett kötődés, melynek elengedhetetlen része a határok meghúzása és azok tiszteletben tartása. Ha nem vagyunk képesek világosan kommunikálni a szükségleteinket és elvárásainkat, a kapcsolatunk sérülékeny lesz, tele félreértésekkel és sérelmekkel.
A határok nem a szeretet hiányát jelzik, hanem épp ellenkezőleg: azt mutatják, hogy értékeljük önmagunkat és a kapcsolatunkat. Segítenek megőrizni az egyéniségünket, és elkerülni, hogy a másik fél túlzottan befolyásoljon bennünket.
A határok meghúzása és tiszteletben tartása nem csak a kapcsolat stabilitását biztosítja, hanem a felek mentális egészségét is óvja.
A határok lehetnek fizikaiak (pl. személyes tér), érzelmiek (pl. nem vagyunk kötelesek mindenki érzéseit átvállalni), vagy szellemieket (pl. tiszteletben tartjuk egymás véleményét, még ha az eltér is a miénktől). A kulcs a nyílt és őszinte kommunikáció, mely során elmondjuk, hogy mi az, ami számunkra elfogadható, és mi az, ami nem.
A határok tiszteletben tartása azt jelenti, hogy elfogadjuk a másik fél igényeit, még akkor is, ha az nem esik egybe a miénkkel. Ez empátiát és megértést igényel. Ha valaki meghúzza a határait, ne érezzük magunkat elutasítva, hanem próbáljuk megérteni a motivációit.
Példák a határokra:
- „Szükségem van egy kis egyedüllétre minden nap.”
- „Nem szeretnék minden este a telefonodon lógni.”
- „Kérlek, ne hozz döntéseket a nevemben.”
Az érett kötődés azt is jelenti, hogy képesek vagyunk elfogadni a másik fél határait, még akkor is, ha az nehéz. Ez a kölcsönös tisztelet és megértés alapja, mely nélkül a félelem nélküli szeretet nem valósulhat meg.
A múlt feldolgozása: Hogyan gyógyíthatjuk be a régi sebeket, hogy éretten szerethessünk
A félelem nélküli szeretet és az érett kötődés kulcsa a múlt feldolgozásában rejlik. A régi sebek behúzódva is befolyásolhatják jelenlegi kapcsolatainkat, gyakran öntudatlanul. Ahhoz, hogy érett módon tudjunk kötődni valakihez, először is fel kell ismernünk a korábbi traumák és negatív tapasztalatok hatását.
Ez a felismerés nem könnyű. Gyakran elnyomjuk a fájdalmas emlékeket, vagy racionalizáljuk a történteket, hogy elkerüljük a szembesülést. Azonban, amíg nem nézünk szembe a múlt árnyaival, addig azok továbbra is ott leselkednek, és befolyásolják a döntéseinket, a reakcióinkat, és a kapcsolati mintáinkat.
A gyógyulás útja sokféle lehet. Néhány embernek a terápia, akár egyéni, akár párterápia, nyújt segítséget a feldolgozásban. Mások a naplóírás, a meditáció, vagy a művészetterápia révén találják meg a belső békét és a megértést.
A múlt feldolgozása nem azt jelenti, hogy el kell felejtenünk a történteket. Inkább azt, hogy megtanulunk együtt élni a múltunkkal, anélkül, hogy az irányítaná a jelenünket és a jövőnket. Megértjük, hogy a korábbi tapasztalataink formáltak minket, de nem határoznak meg bennünket.
A megbocsátás is fontos része a gyógyulási folyamatnak. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy helyeseljük a múltbeli tetteket, hanem azt, hogy elengedjük a haragot és a neheztelést, ami visszatart minket a továbblépéstől.
A félelem nélküli szeretethez vezető út a múlt sebeinek begyógyításán keresztül vezet.
Amikor feldolgozzuk a múltat, képessé válunk arra, hogy őszintébben és sebezhetőbben jelenjünk meg a kapcsolatainkban. Nem félünk annyira a visszautasítástól, a csalódástól, vagy az elhagyatástól, mert tudjuk, hogy képesek vagyunk megbirkózni ezekkel a helyzetekkel.
Így válhatunk képesekké arra, hogy érett módon szeressünk, feltétel nélkül, és bizalommal. A múlt feldolgozása tehát nem csak a saját jóllétünket szolgálja, hanem a kapcsolataink minőségét is javítja.
Önbizalom és önértékelés: Az érett szeretet alapja
Az érett szeretet alapja az önbizalom és az önértékelés. Amikor valaki tisztában van saját értékeivel, erősségeivel és gyengeségeivel, akkor képes egészséges módon kötődni másokhoz, anélkül, hogy félelem vezérelné. A félelem nélküli szeretet azt jelenti, hogy nem tartunk a visszautasítástól, nem félünk attól, hogy elveszítjük a másikat, és nem próbáljuk meg kontrollálni a kapcsolatot.
Az önbizalom lehetővé teszi, hogy nyitottak és sebezhetőek legyünk a partnerünkkel. Merünk megosztani gondolatainkat, érzéseinket, és vágyainkat anélkül, hogy attól tartanánk, hogy elítélnek vagy kinevetnek minket. Az önértékelés pedig abban segít, hogy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, és ne próbáljunk meg másnak mutatkozni csak azért, hogy elnyerjük a másik szeretetét.
Az alacsony önbizalom gyakran vezet függő kapcsolatokhoz. Az ilyen emberek hajlamosak a partnerükre támaszkodni a saját értékességük megerősítésében, és rettegnek attól, hogy elveszítik őt. A félelemből fakadó ragaszkodás azonban megmérgezi a kapcsolatot, és hosszú távon boldogtalansághoz vezet.
Az érett szeretet nem arról szól, hogy „szükségem van rád”, hanem arról, hogy „szeretlek, és szeretném, ha az életem része lennél”.
Az egészséges önértékelés segít abban, hogy határokat szabjunk a kapcsolatban. Tudjuk, hogy mit érdemlünk, és nem fogadjuk el a tiszteletlen vagy bántó viselkedést. Képesek vagyunk kiállni magunkért, és nem félünk attól, hogy elveszítjük a másikat, ha a kapcsolat nem egészséges számunkra.
Az érett szeretet nem zárja ki a konfliktusokat, de azt jelenti, hogy képesek vagyunk konstruktívan kezelni azokat. Nem próbáljuk meg elkerülni a problémákat, hanem nyíltan és őszintén kommunikálunk a partnerünkkel, hogy megoldást találjunk. Ehhez elengedhetetlen a kölcsönös tisztelet és az empátia.
Az önbizalom és az önértékelés fejlesztése egy életen át tartó folyamat. Nem egyik napról a másikra válunk magabiztosabbá és értékesebbé. Fontos, hogy türelmesek legyünk magunkkal, és dolgozzunk azon, hogy jobban megismerjük és elfogadjuk önmagunkat.
Például:
- Gyakoroljuk az önelfogadást: Szeressük magunkat a hibáinkkal és hiányosságainkkal együtt.
- Fókuszáljunk az erősségeinkre: Írjunk listát arról, amiben jók vagyunk, és amire büszkék vagyunk.
- Szabjunk reális célokat: Ne akarjunk tökéletesek lenni, hanem törekedjünk a fejlődésre.
- Vegyenek körül minket támogató emberek: Keressük azoknak a társaságát, akik hisznek bennünk és bátorítanak minket.
Bár minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a bemutatott témákat precízen dolgozzuk fel, tévedések lehetségesek. Az itt közzétett információk használata minden esetben a látogató saját felelősségére történik. Felelősségünket kizárjuk minden olyan kárért, amely az információk alkalmazásából vagy ajánlásaink követéséből származhat.
